Petőfi Népe, 1990. december (45. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-14 / 293. szám

1990. december 14. • PETŐFI NÉPE • 3 Halas lépni akar Önkormányzati kezdeményezések telefonügyben Napjainkban az élet megannyi területén „helyzet van”. Közülük a telefon csak egy. Az áldatlan „telefonhelyzet” terén pedig Kiskun­halasé Bács-Kiskunban is csupán huszadrangú. A fenti eszmefuttatás persze keserű vigasz a halasi polgároknak, vállalkozóknak és leendő tőkebefektetőknek. A városban mai napig a két országgyűlési képviselő közül csak az egyiknek van telefonja — neki is inkább állatorvosi pra­xisa s a vakszerencse révén — a két városvezető (polgármester és alpolgármester) közül pedig egyiknek sincs. Holland központ ajándékba A telefonügyekben ma is mindenható Táv­közlési Vállalat hároméves távlati koncepciójá­ban Halas egy 640 állomással rendelkező digi­tális központot kapna mindössze, kizárólago­san a közületi és vállalkozói igény részleges kielégítésére. Kerülgeti a városháza tájékát az amerikai érdekeltségű Telecom Kft. — immáron fél éve — csábítónak tűnő ajánlatokkal, amelyek azonban teljes egészében a majdan megszülető koncessziós törvénynek a függvényei, a polgá­rok pénztárcájáról már nem is beszélve. A legutóbbi képviselő-testületi ülésen aztán nem kis meglepetést keltő bejelentéssel állt elő Tóth Zoltán polgármester. Beszámolt egy születőben lévő testvérvárosi kapcsolatról, amely körül egy Hollandiában élő, halasi érdekeltségű üzletember bábáskodik. A hetvenezer lakosú holland város, Skidam most készül áttérni a modernebb rendszerű di­gitális hálózatra, s a régi négyezres telefonköz­pontját díjtalanul Kiskunhalasnak ajándékoz­ná, esetleg még a szállításban is közreműködne. A le- és felszerelés költségei viszont egyértelmű­en az önkormányzatot terhelnék. Az ügyben némi szakmai vizsgálódás is történt már, amennyiben úgy tűnik, a holland központ mű­szaki rendszere megfelel a jelenlegi halasi köz­ponténak. A polgármester nem mulasztotta el megjegyezni, hogy tudomása szerint hasonló felajánlással már a svédek is éltek, azonban a minisztérium válaszra sem méltatta szándéku­kat; J A halasi önkormányzat mindent egy lapra téve fel, Vojnár Lászlóhoz, a szegedi üzem igaz­gatójához fordult, támogatását kérve az ügy lebonyolításához. A tárgyaláson lapunk is jelen volt. A vidék elveszett, maradnak a vízfejek? Vojnár László előzetesen ismertette a vállalat távlati koncepcióját a várható fejlesztések te­rén. Eszerint a jelenlegi tervek álapján a fejlesz­tés iránya a modernizáció. Ez valójában azt jelenti, hjogy a már meglévő alaphálózat digita­lizálása elvisz minden anyagi erőt. Tehát az ellátatlan területek fejlesztésére legfeljebb a pri­vatizáció során keletkező pénzforrások nyújta­nak majd némi fedezetet, ha erre egyáltalán a törvényi keretek valamikor lehetőséget adnak. A szegedi üzemigazgató optimistának mutat­kozott, amennyiben a jövő év első negyedére reméli, hogy a továbblépéshez szükséges alap­vető törvények megszületnek a parlamentben. Tóth Zoltán polgármester ezzel szemben jó­val pesszimistább álláspontot képviselt. Mint megjegyezte, minden kedvező egybeesést figye­lembe véve is úgy érzi, Halas és a nálánál is kisebb települések ennek a koncepciónak a megvalósulása esetén minden esélyt lekésnek. A külföldi tőke — amennyiben kivárja ezt az infrastrukturális változást — azokat a területe­ket fogja elárasztani, amelyek előbb kapnak fejlesztéseket, vagyis tovább nő az ország vízfe­je. Budapest és a megyeszékhelyek már így is behozhatatlan előnyre tettek szert, s a tervek szerint ez konzerválódik a továbbiakban is. Végül a Távközlési Vállalat részéről Vojnár László rugalmas javaslattal állt elő. A követke­ző év márciusáig hajlandó két alternatívát ki­dolgozni a város telefonrendszerének fejleszté­sére. Az egyik; a holland központ adaptálása, műszaki és anyagi feltételeinek kidolgozása. A másik: a tervezett 640-es digitális központ helyett egy hatezres központ létesítésének meg­vizsgálása. A két alternatíva pénzügyi követ­kezményeinek összevetése után döntse el az ön- kormányzat, melyik változat mellé áll, milyen anyagi erőket hajlandó mozgásba hozni ennek érdekében. Nincs más hátra, mint előre, bármelyik vál­tozat kerül megvalósításra, a megoldásban nemcsak Halas, hanem a környék kisebb- nagyobb települései is érdekeltek leimének. Hajós Terézia FÉLEGYHÁZÁN VIZSGÁLJÁK: Lehet-e olcsóbban lakást építeni? Téglagyártás a telken A címben feltett kérdésre nehéz azonnal válaszolni. Kü­lönben is az esztendő utolsó hónapjában aligha vállalkozik valaki lakásépítésre. Kiskunfélegyházán azonban a helyi Építőipari Szövetkezet huzamosabb ideje épít lakást olcsóbb technológiával, szerényebb költséggel. Az építőanyagok rendszeres áremelését azonban ez a termelő közösség sem képes megakadályozni. A szövetkezetiek év közben még azt latolgatták, hogy kihasználva a petőfivárosi előkészített területet, családi ott­hont építő, értékesítő vállalkozásba kezdenek. A kezdemé­nyezést erkölcsileg támogatta a kiskunfélegyházi városi szakigazgatás, amely több száz család lakásigénylését tartja nyilván. A városnak azonban nincsen erre pénze, az új ön­kormányzat adósságot örökölt, a bankok pedig számukra is kedvező üzletet nem láttak ebben a vállalkozásban. Egy külső városrész rendezési tervének vitájában szóba került a kiskunfélegyházi pályakezdők és idősebbek otthon- teremtésének nagy-nagy gondja, a szinte megfizethetetlen költség. Dr. Albrecht Sándor azonban új és olcsóbb építő­anyag-gyártási eljárást ismertetett egy külföldi tájékoztató forrás alapján. Az idén egy-egy családi ház építésekor a falazóanyagok beszerzésére 350-450 ezer forintot kellett köl­teni. Egy külföldi cég által szerkesztett, mozgatható téglaké- szitő géppel a számítás szerint az említett összeg egyharma- dába kerülne a falazóanyag, melyet egy gépkezelő és három kisegítője az építkezés színhelyén vagy annak közelében gyárthat az ismertető szerint. A nyersanyag a föld, melyet évezredek óta használnak építőanyagként. Nagy hibája, hogy nem vízálló. A külföldi cég által ajánlott adalékkal kezelve viszont levegőn száradó, vízálló téglákat lehet készíteni. Felhasználásával a szállítási költség is csökkenthető, mivel a nyersanyagot akár a leendő meszesgödör helyéről is ki lehet ásni, géppel markolni. A mű­szaki leírás szerint ezek az újfajta téglák gát, csatorna építésére is alkalmasak, sőt útburkoló kőnek is használhatók. Az új építési, építőanyag-előállítási eljárás nemcsak ol­csóbb, hanem a réginél környezetkímélőbb. A nagy sűrűségű földtéglák jó hő- és zajszigetelők, s alkalmasak emeletes ház építésére is. A képviselő-testületi ülésen elhangzott tájékoztató szerint a CLU 3000 típusú gépet kölcsönbérletre is igénybe lehet venni. A kezelőszemélyzet naponta 3 ezer téglát képes gyár­tani 6 köbméter földből, s évente ezzel a módszerrel harminc lakást lehetne felépíteni. Az önkormányzat a kölcsönzött téglagyártóval segíteni tudná a lakásépíttetőket. A képvise­lő-testületi ülés a városi önkormányzat szakbizottságának adta át a javaslatot tanulmányozásra és véleményezésre. A bizottságnak meg kell tudnia, hogy hazánkban megvizs­gálták-e minőségileg ezt a falazóanyagot, engedélyezték-e az eljárás alkalmazását, folyamatosan és milyen költséggel sze­rezhetők be a külföldi cég által ajánlott adalékanyagok. ■Vajon a városban lesz-e az:önkormányzatnak, vagy társulás­nak pénze a földtéglagyártú megvásárlására vagy kölcsön-, bérletére? Ha mindezekre pontos választ kap a testület, ak­kor dönthet a javaslat megvalósításáról, az olcsóbb lakásépí­tés egyik lehetőségének a feltárásáról, (k. a.) Megyei küldöttgyűlésre készül az Agrárszövetség Az Agrárszövetség mostanában újra hallat magáról. Ki­heverni látszik a parlamenti választásokon elszenvedett csa­lódást. Valóban így van? — kérdeztük Miskolczi Jánostól, az Agrárszövetség megyei választmányának elnökétől. — Bár az Agrárszövetség rövid múltja miatt nagy sikerek­re számított a parlamenti választáson, tény, hogy csalódnia kellett. Nem volt könnyű kiheverni a választási csatározá­sokban kapott jelzőket sem. Miközben az Agrárszövetség ezek ellen harcolt, nem igazán sikerült demonstrálnia azt a szerepet, amire vállalkozott. így tömegbázisa elmaradt attól, ami az általa elképzelt falufejlesztési programmal igazán szinkronban lett volna. Javította közérzetünket, hogy az önkormányzati választásokon a falvakban a pártok között országosan az ötödik helyet értük el. Itt, Bács-Kiskunban szerényebbek voltak az eredmények. i — Önök ezt mivel magyarázzák? — Azokban a megyékben népesebb az Agrárszövetség tábora, ahol a mezőgazdasági üzemek a mieinknél is na­gyobb gondokkal küszködnek, így például Szabolcsban és Borsodban. Mutatkoznak különbségek a szervezeti élet te­kintetében is. — Hoz-e ebben változást a megyei küldöttgyűlésük, ame­lyet még ebben az évben terveznek? — December 17-én 14 órakor Mélykúton, a művelődési házban tartjuk megyei küldöttgyűlésünket. A szervezeti élet­ben az Agrárszövetség januárra tervezett kongresszusa után számítunk változásra. A kongresszus ugyanis pontot tesz majd annak a vitának a végére, ami tulajdonképpen a meg­alakulás óta kíséri az Agrárszövetséget, nevezetesen: párt legyen-e vagy egyesület? Ez a kérdés váltotta ki'a legnagyobb vitát az 1989 augusztusában Dunapatajon megtartott orszá­gos tanácskozáson is, amikor is az egyesületi forma mellett született döntés. A vita azonban tavasszal újra feléledt, ez rányomta bélyegét a tagtoborzásra és a szervezeti életre is. Várható, hogy a kongresszus kimondja a pártként való mű­ködést, azonban olyan alapszabály-tervezet kerül a kong­resszus elé, ami a pártoló tagként való csatlakozást is lehető­vé teszi. Megyénkben a tagság'döntő többsége az egyesületi formával ért egyet, ezért mi önálló alapszabály alapján, önálló cégbírósági bejegyzéssel, egyesületkéht kívánunk mű­ködni, pártolótagként csatlakozva az országos szervezethez. Mindezzel azonban megvárjuk a kongresszust és a tavaszi küldöttgyűlésünkön hozzuk meg a döntést. — Erre sokan azt mondhatják: lám, az Agrárszövetségben is viták vannak! — Kizárólag a működési formát érinti a vita, a politikai programban egyetértés van. — Milyen terveik vannak a közeljövőben? — Mélykúton új megyei tisztségviselőket fognak választa­ni a küldöttek. Az az ideiglenes választmány, amely az agrár- reformköri mozgalomból idáig elvezette a szervezetet, le­mond. így tehát én a jövőről csak annyit tudok mondani, hogy szükségesnek tartom a szervezeti élet fejlesztését, örö­mömre szolgál, hogy új alapszervezetek alakulásáról hallok hírt, de legalább ilyen súlyt kell helyezni az Agrárszövetség programjának megismertetésére is. Fontosnak tartom, hogy az Agrárszövetség, illetve helyi szervezetei keressék a kap­csolatot mindazon pártokkal, társadalmi szervezetekkel, amelyeknek hatásuk van a falvak életére és készséget mutat­nak az együttműködésre. Nehéz időszak áll előttünk, szük­ség van a párbeszédre, a konszenzus megkeresésére. (X) Ahány bíróság, annyi igazság? Egy kilakoltatás háttérmozzanatai A hat évvel korábban vásárolt kecskeméti Cimbalmos utcai laká­sából lakoltatták ki Tancsa Gyulá- nét. Az esetről riportban számol­tunk be lapunk november 20-ai számában. Megírtuk egyebek kö­zött, hogy erre a nem mindennapos procedúrára azért kerülhetett sor,' mert a bíróság az elővásárlási jogá­val élni kívánó ifjabb Péter Károly keresetének adott helyt. Az ítélet szerint az ominózus házrész-— mi­után az árát utólag bírói letétbe helyezte —, őt illeti. A volt tulajdonos, akitől a ház­részt .Tancsáné megvette, Péter Gyula, ismert kecskeméti kisipa­ros. írásunk megjelenése után azzal a kéréssel kereste fel szerkesztősé­günket, hogy hallgassuk meg őt is ebben az ügyben. Szerinte ugyanis cikkünkből az derült ki, hogy az asszony utcára kerülésének vég­eredményében ő az okozója. Pedig — tette hozzá —, ez egyáltalán nem így van. Ezt a hat éve folyó peres­kedés irataival is alá tudja támasz­tani. Nyilatkoztak, de nem aszerint cselekedtek Péter Gyula elmondása alapján történetük a következő: Még a hetvenes évek végén úgy döntött, elköltözik a Cimbalmos utcai házból, amit testvéréékkel, Péter Károlyékkal közösen birto­koltak és használtak lakásnak, au­tójavító műhelynek. 1984 tavaszán meghirdette eladásra az üresen ma­radt házrészét. Károlyék tudtak er­ről, de csak annyit tettek, hogy a saját házrészük egy kis hányadát fiuk javára íratták. 1985 tavaszán akadt olyan vevő, Tancsa Gyuláné, akinek megtet­szett a komfortos, garázsos lakás. Hajlandó, volt érte 560 ezer forin­tot, ebből foglalóként 125 ezret ad­ni. Megállapodásukról Péter Gyula azonnal értesítette a testvérét, s kérte, záros határidőn belül jelez­zék, élni kívánnak-e elővásárlási jogukkal, mert ha ez nem történik meg, elveszítik jogukat. Péter Károlyék a többszöri felhí- jvás ellenére is „kifutottak a határ­időből. Végül is kijelentették: csak akkor nyilatkoznak, ha a Tancsá- néval kötött adásvételi szerződést látják és azt, amit illetékkiszabás végett a hivatalnak is bemutattak. Ez ugyan megtörtént, de Károlyék ekkor már azt kérték: álljanak el a Tancsánéval kötött megállapodás­tól és más feltételekkel velük kösse­nek szerződést. Foglalót sem ad­tak, a vételár kifizetését is egy ké­sőbbi, bizonytalan időre halasztot­ták. Elővételi jogukkal tehát — úgy, ahogyan azt a jogszabály elő­írja —, nem éltek. Kérdésemre, hogy ha ez így volt, miért vették figyelembe mégis test- véréék ígérgetéseit, Péter Gyula azt válaszolta: szívesebben vette volna, ha a családi ház teljes egészében a családban marad. A szerződés kötelező hatálya érvénybe lépett Az újabb határidőn belül Péter Ká­rolyék képviselője csupán egy ismeret­len összegről szóló és ismeretlen sze­mély aláírásaihoz kötött fenntartásos betétkönyvet mutatott fel az OTP- ben: úgymond bizonyítandó, hogy van pénzük a lakásvásárlásra. Még­sem voltak hajlandóak foglalót adni, de még letétbe helyezni sem. Sőt! Akkor már arról beszéltek, hogy előbb értéke­síteniük kell ifjabb Károly lakását, majd abból fizetik ki a teljes vételárat. Egyébként addig Péter Károlyék jo­gosultak sem voltak másik lakás vá­sárlására, mivel az akkori jogszabá­lyok értelmében egy családnak csak egy lakása lehetett. A tulajdonjog megszerzéséhez a szükséges hatósági mentesítésüket nem igazolták. Ugyanakkor a saját érdekeiknek meg­felelően szerződésmódosítást kértek. Ez volt az ä határ, ami után Péter Gyula tovább nem várhatott. Őt ugyanis kötelezte a Tancsánéval kö­tött szerződés. Ha attól más feltételek elfogadásával eltér, a foglalót duplán kellett volna visszafizetnie Tancsáné- nak. (125 ezer helyett 250 ezer forin­tot.) Károlyék ugyanazt mondták er­re: „majd mérsékli a bíróság”. És ha nem? Károlyék foglalót továbbra sem voltak hajlandók adni, még ügyvédi letétbe sem helyezni. Péter Gyula nem látott biztosítékot arra, hogy a lakásá­ért megkapja a pénzt. Tancsáné végül megjelent teherautóval a Cimbalmos utcában: hozta a bútorát. Péter Gyula nem engedte be a lakásba, mivel még tartott a testvérek között újólag meg­hosszabbított határidő. (A bútor egy része a kocsin maradt, egy része vala­kinek a garázsában kapott helyet, Tancsáné ismerősöknél aludt.) Péter Károlyék azonban továbbra is szerző­désmódosítást kértek, foglalót pedig továbbra sem adtak. Az újabb határ­idő is lejárt, Tancsáné kifizette a vétel­ár hátralévő részét, s végre beköltöz­hetett a lakásba. Nyugta azonban ez­után sem lett. A földhivatalban ugyan jogszerűnek minősítették lakásvásár­lását és a nevére írták a házrészt, de Péter Károlyék megtámadták a hatá­rozatot. Ezzel kezdődött a pereske­dés, ami hat éven keresztül folyt, vál­takozó sikerrel. Azt nézték, mit ígértek __ Közben „kint az életben” is történt egy és más. Amint azt Tancsáné el­mondta: a tulajdonában lévő mellék- épület cserepei egyik napról a másikra „elmozdultak” a helyükről. S bár nagy esők nem voltak akkoriban, a falazat úgy elázott, hogy kidőlt. Ké­sőbb a garázsról verte le valaki a laka­tot. Tancsáné előtt nem volt kétséges, hogy a vele egy udvarban lakó Káro­lyék tették, akik őt más módon is zak­latták. Birtokháborításért indított pert ellenük, ami újra felélesztette a tulajdonjog körüli vitát. „A városi bíróság nekünk adott iga­zat — mondta Péter Gyula — és hely­ben hagyta a földhivatal bejegyzését. A megyei bíróság azonban —folytatta —jórészt a Károlyék nyilatkozatai­ra alapítva, és véleményem szerint jogellenesen, nekik adott igazat. Tette ezt oly módon, hogy új szerző­dési feltételeket hozott létre: az in­gatlan tulajdonjogát Péter Károlyék nevére íratta át és csak ezután köte­lezte őket a vételár bírói letétbe he­lyezésére. Az ítélet ellen és a városi bíróság ítéletének helybenhagyása érdekében törvényességi óvást kér­tem. Meg is kaptam: a legfőbb ügyész helyettese a városi bíróság ítéletét helybenhagyta, a megyei bí­róságét hatályon kívül helyezésre ja­vasolta. Nem kis meglepetésemre az óvás tárgyalását követő napon Ká­rolyék mégis Tancsáné kilakoltatá­sát szorgalmazták, a megyei bíróság ítélete alapján. Pedig a legfőbb ügyész helyettesének óvása egyide­jűleg a megyei bíróság ítéletének végrehajtását is felfüggesztette. Nincs tudomásom róla, hogy azt ha- • tályon kívül helyezték volna." Nos, a Legfelsőbb Bíróság, bár figyelembe vette a legfőbb ügyész helyettesének törvényességi óvását, mégis Péter Károlyéknak adott igazat. Amint Péter Gyula mondta: Károlyék időbeni szándéknyilatko­zatát fogadták el perdöntőnek, fi­gyelmen kívül hagyva, hogy nem a nyilatkozatuk és a szerződésben foglaltak szerint cselekedtek. Azt nézték, hogy Károlyék mit ígértek és nem azt, hogy ebből mit teljesítet­tek. A történet folytatódik Az ítéletet — szóban — novem­ber 15-én, csütörtökön hirdették ki. Pénteken elkészült a kilakolta- tási végzés. Hétfőn végrehajtották. Volt hová vinni Tancsáné bútorát, mert Péter Károly ez év tavaszától december végéig — anélkül, hogy bárki kérte volna rá — havi két és fél ezer forintért bérelt egy lakást. Olyan körülmények között, amit Tancsáné el nem fogadhatott —, s ezzel Péter Károly nagyon is tisztá­ban volt. (Meggyőződésem: A. M.) Tancsáné is kereshetett volna ma­gának albérletet, de az utolsó pilla­natig hitte, hogy neki van igaza. A bíróság döntése szerint Péter Károlyék a hat évvel korábbi vé­telárat, tehát 560 ezer forintot kö­telesek Tancsánénak fizetni. Ezt az összeget 1988-ban helyezték birói letétbe.1 Az azóta eltelt időre járó kamatot maguknak igénylik. Kö­vetelik továbbá Tancsánétól a vég­rehajtás költségeit, illetékét, az al­bérleti dijat. Ez valószínűleg több mint százezer forint. Emiatt a letét­be helyezett pénzt zárolták, Tan­csáné fel sem veheti. Ugyanakkor Péter Gyuláéktól is kérnek lakbért öt évre visszamenően, mivelhogy a (tavaly nekik ítélt) lakás árát (a legutóbbi bírósági ítélet alapján jogcim nélkül birtokló) Tancsáné annak idején Péter Gyuláéknak fi­zette ki. Mindemellett különböző címeken kártérítést is követelnek Gyuláéktól. Egyebek között a ki­dőlt falért . . . Almási Márta MIT AJÁNDÉKOZZUNK IDŐSEKNEK? Piskóta, púder, papucs Abból az alapvető felismerésből kell kiindulni, hogy az idősek számára az ajándék mindig egyfajta figyelem, törő­dés, teljesen függetlenül az átadott hol­mi pénzben kifejezhető értékétől. Sok idős ember ragaszkodik megszo­kott tárgyaihoz, például a már divatja­múlt szemüvegtokhoz, legyünk tehát figyelmesek, ne vegyünk újat, hogy mentegetőzni kényszerüljön: az új szebb, drágább, de ő a régit szereti. Csaknem biztos tipp az édesség, a sütemény, a cukorka és a csokoládé. Bizony téved, aki ropogós kekszeket vásárol, bármilyen finom töltelékkel; nem lesz osztatlan sikere. A puha, könnyű piskótáknak már igen! Érde­mes tehát ilyenfajta tésztát sütni szá­mukra, akár levéve vállukról a kará­csonyi sütés gondját. Ha viszont szeret­nek sütni, akár a hozzávalót lehet aján­dékként odaadni, kérve, süssék meg azt a bizonyos finomságot! , Bármilyen korú idős embernek szük­sége van kozmetikumra: szappanra, púderre, spray-re, borotvaszeszre, bo­rotvahabra, mosdókesztyűre. Még van mindenből kínálat, de igyekezni kell, mert néhány embertársunk olyan mód­szerességgel vásárol, mintha januárban — nyilván leltár miatt! — minden üzlet zárva lenne. Kedves ajándék a szépen becsoma­golt déligyümölcs is. Két narancs, két banán, két grépfrút, egy szögletes do­bozka füge vagy datolya és a tetején egy szem kiwi. Az utóbbinak nyilván érdekessége miatt lesz sikere. Praktikus ajándék a harisnyanadrág — férfiaknak is! —, természetesen nem üvegnejlon szálból! A kis méretű plédet is biztos siker koronázza, ezt ugyanis tévé-nézéskor könnyen lehet derék kö­ré tekerni, térdre rakni a fázósaknak. Örök ajándék a könyv. A szép ki­adású süteményes, szépirodalmi, „sze­relmes”, reprodukciós albumnak, ker­tészeti szakkönyvnek akad gazdája minden családban. Nagyon figyeljünk, minek örülne a megajándékozandó. Igazán könnyen annak lehet könyvet Venni, akinek valamilyen hobbija van. Köt, horgol, főz, virágot nevel, kertész­kedik, horgászik, ásványt gyűjt vagy barkácsol. A barkácsolók nagy terephelyének látszik az úgynevezett lengyel piac. De vigyázat! Vettek ezen a helyen már ol­csó, tetszetős dobozba zárt francia- kulcskészletet, amiről csak otthon de­rült ki, hogy alumíniumból készült, semmire sem használható ... Alapvetően fontos minden idős em­bernek a puha, könnyű lábbeli, vagy az otthon használatos papucs. Sokfélé kapható. A\,tartós”, kemény talpú pa­pucsot, legyen bármilyen divatos díszí­tésű, ne vegyük meg számukra! A na­gyon puha kidolgozású textil felsőrészű — leginkább a frottír felsőrész az aján­lott! — papucs a jó. Sok helyen kapha­tó, újabban> illatszereket kínáló buti­kokban is megjelentek, néhány száz fo­rintért. De ne felejtsük el: ezek nem túl tartós holmik, állandó használatban életük csak hónapokra tehető. De arra az időszakra sikerül lépései­ket könnyűvé tenni. És ez már örömet Jelent! 11

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom