Petőfi Népe, 1990. december (45. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-14 / 293. szám
4 • PETŐFI NÉPE ( 1990. december 14. ÖNPUSZTÍTÓK (IV.) Akkor, amikor a kábítószer-élvezet, a kábítószerfüggőség kialakulásának gyökeréig szeretnénk eljutni, nem elegendő a jelenséget csupán rendőrségi kérdésként vizsgálni. ------------A kábítószerek rabjaivá vált betegek kezelésével a megyei kórház pszichiátriai osztályán foglalkoznak, ahol viszont a narkománia fogalmát nemcsak a sorozatban eddig bemutatott körre vonatkoztatják az orvosok. „Kemény” narkós: mindössze kettő A narkománia betegség — és előzménye van — Legalább három csoportját kell elkülöníteni ennek a betegségformának — magyarázza dr. Szűcs Attila osztályvezető. — A legelsőbe a „kemény” droggal élők tartoznak. Ide sorolom azokat, akik a klasszikus szerek valamelyikét, a morfiumot, a heroint, a kokaint, a hasist, vagyis az úgynevezett nagy hatású kábítószereket fogyasztják. Az elmúlt öt esztendőben mindössze két ilyen betegünk volt. Ennél többször merült föl viszont annak a gyanúja, hogy talán kemény drog az, amit a hozzánk kerültek szedtek — voltak, akik éppenséggel maguk állították ezt g§| amit azonban sem mi, sem a rendőrség nem bizonyított. — Az nem lehet, hogy Bács- Kiskunon kívül kezeltek innen származó betegeket? •. — Nem, mert az orvosi titoktartás keretein belül ugyan, de a szakma biztosan jelezné. így történt ez akkor is, amikor hozzánk jöttek más megyékből. Egérfogóban Amennyire kevés pillanatnyilag az első csoportba tartozók száma, annyira nagy létszámú a második: a különféle pótszerekkel visszaélők köre. Az orvos tudniillik ide sorolja az idegrendszert befolyásoló gyógyszereket káros mértékben fogyasztókat is. így azokon a fiatalokon kívül, akik az orvosságokat azért szedik, hogy „földobódja- nak”, jóval többen vannak a középkorúak. Elsősorban nők. Ők az élet terheitől, a rosszul sikerült házasságtól, a munkahelyi konfliktusok elől menekülnek, s hiszik, hogy amíg a kábító hatású altatók, nyugtatok—amit alkohollal kombinálva fogyasztanak — hatása tart, addig a fantáziájuk által színezett világban vannak. — Náluk a gyógyítás valójában a konfliktushelyzet megszüntetésével lenne igazán hatékony — mondja az orvos. — A helyzetüket ahhoz az egérfogóhoz tudnám hasonlítani, amikor egyre kisebb kalitkába jut az állat, s a visszaút egyre távolabb kerül. A példa azért is jó, mert az, aki valamilyen gyógyszer, kábítószer rabja lesz, annak a személyisége, karaktere is egyre inkább torzul, egyre jobban távolodik a társadalomtól, ami aztán végképp megakadályozza öt helyzetének reális felmérésében. Talán ez az oka annak, hogy az esetek mintegy 90 százalékában a beteg nem óhajtja gyógyíttaini magát. Egyszerűen azért, mert úgy véli: egészséges. Az a maradék tíz százalék pedig, aki elfogadja az orvosi segítséget, általában csak időlegesen teszi ezt. Egy korszak lezárult —I de mit hoz a jövő? A felsorolás végére maradtak az igazi önpusztítók: a szipósok. Arról már volt szó, hogy ők azok a fiatalok, akikkíváncsiságból, vagy csak azért, mert így tudják elfogadtatni magukat valamely csoporttal, a szerves oldószerekhez nyúltak. A nyolcvanas évek közepén a kecskeméti kórházba rendszeresen vissza-visszatért közülük húsz olyan fiatalkorú, akikről az osztályon már tudták: „ragasztósok”. . — Szerencsére a 85-ös csúcstól a számuk drasztikusan csökkent. Az a tapasztalatunk, hogy a „régiek” egy részének személyiségfejlődése egész egyszerűen eljutott abba az állapotba, amikor a korábbi hiányzó „építőkockák” a helyükre kerültek, felnőtté váltak. Körülbelül, tízen viszont különböző pszichiátriai betegségekkel ismét csak itt kötnek ki. Náluk tehát nem a ragasztózás most már a nagy probléma, hanem az, hogy időközben betegek lettek. A szipózás — úgy tűnik - napjainkban nem okoz már olyan nagy problémát, mint okozott akkor, amikor a ragasztót szívó fiatalok hivatalosan nem is léteztek a közvélemény előtt. Kísért viszont az a pillanat, amelyet most még csupán a filmekből ismerünk. A kábítószerpiac élénkülése, az iskolák előtt ténfergő, „rágógumit, cigarettát” osztogató hiénák feltűnése és a drogok rabjává vált fiatalok szerencsétlen csoportjának növekedése. Beszélnünk kell róla, nem tehetünk úgy, mint korábban éveken át. Nem mondhatja közülünk senki nyugodt lelkiismerettel azt, amit vallott a korábbi politika: ami nincs az orrunk előtt, az már nem is létezik számunkra. De nem téveszthetjük szem elől azt sem, amit az orvos mond, aki a beteget látja elsődlegesen a narkomániásban is: „Ezek a betegségek nem önma- guktól, nem előzmények nélkül keletkeznek. A betegség kialakulásában szerepet kap a család, a munkahely -p ás a társadalom . . Noszlopy Nagy Miklós : {Vége) ÚJ NÉV — ÚJ TERMÉK Százmillió a leporellókból Zanders—Petőfi Formular Kft. Ez a neve 1990. július 25-étől a Petőfi Nyomda kiskunfélegyházi üzemének. Mi rejlik az átkeresztelkedés mögött? Bodor Béla ügyvezető igazgató az új név elemzésével kezdi a magyarázatot: A Zanders egy nagy német papírgyár, amely a Petőfi Nyomdával együtt életre hívta a korlátolt felelősségű társaságot. A „formular” magyarul a számítógépes adatfeldolgozáshoz használatos átírós papírt jelenti. Ez egyben utal a fiatal cég tevékenységének jövőbeni fő irányára is. Napjainkig az úgynevezett vegyes ügyviteli és kereskedelmi ki• Az új csehszlovák ofszetnyomógéppel igényes színes naptárakat, prospektusokat készíthetnek. adványok alkották a Petőfi Nyomda félegyházi telepe termelésének fő profilját. A ’80-as évek közepétől ezek mellett egyre több üzemi, vállalati híradót, folyóiratot, tájékoztató kiadványt készítettek. Mivel akkoriban megszűnt a kecskeméti főüzemben a magasnyomtatás, az így felszabaduló nyomó- és monószedő gépek egy részét megkapták. Amikor pedig a megyeszékhelyi üzemben a Petőfi Népénél áttértek a fényszedésre, áttelepítették Félegyházára a linószedő gépeket is. A kapott berendezések segítségével hamarosan több mint 40- féle sájtóterméket állítottak elő. Csakhogy a lapgazda vállalatok egyre nehezebb pénzügyi helyzetbe kerültek, és sokan — költség- kímélés címén — elsőként éppen üzemi lapjaikat szüntették meg. Igaz, néhány település indított új újságot, de a félegyházi nyomdában mára így is csupán harmad# Már megkezdték a számítógépes nyomtatványok próbagyártását. annyi lapot készítenek, mint másfél-két esztendővel ezelőtt. A számítógépek elterjedésével a másik vezértermék, a vegyes ügyviteli és kereskedelmi kiadványok iránt ugyancsak csökkent a kereslet. Nyilvánvalóvá vált tehát, hogy termékszerkezetet kell váltaniuk. Célszerűnek tűnt a számítógépes nyomtatványok gyártásának meghonosítása. Csakhogy ehhez nagyon sok pénzre volt szükség. És ez nekik nem volt. Ezt látva a Petőfi Nyomda vezetői tárgyalásba kezdtek vegyes vállalat alapításáról a tőkeerős német Zanders Papírgyár képviselőivel. A megbeszéléssorozat sikerrel zárult: idén nyáron megalapították a kft.-t. Még a szerződéskötés előtt, a tavasz folyamán egyéb fontos esemény is történt az üzemben: vásároltak egy kétszínnyomó Diamant, valamint két Romayor nyomógépet. Ezzel a hagyományos mellett meghonosodott az ofszet technológia is. A Diamant gép lehetővé tette, hogy igényes, színes prospektusok, naptárak készítésére is vállalkozzanak. De nem csupán a régi műhelyek gazdagodtak: időközben felépítettek az udvaron egy 200 négyzetméter alapterületű csarnokot, amelybe a közelmúltban telepítették be a számítógépes nyomtatványok gyártásához szükséges kétszínnyomó és. egy összehordó gépet. A szerelést és a beállítást holland vezető szerelő irányításával a helyi szakemberek végzik. A finombeállítással együtt megkezdték a próbagyártást is. Az üzemszerű termelés a jövő év elején indul. Hogy mit jelent az átállás az üzem életében? Bodor Béla ügyvezető igazgatótól tudom) hogy a tavalyihoz hasonlóan az idén 85 millió forintos árbevételt könyvelhetnek el. Jövőre csak a számítógépes leporellók gyártásából százmilliós árbevételre számítanak! Az ügyvezető hozzáfűzte még: mind a bevételnövekedést, mind a termékskála-bővítést változatlan létszámmal akarja elérni a félegyházi üzem hetvenfős kollektívája. Az induló esztendőt követően 1992-ben pedig már két műszakban szeretnének számítógépes önátírós leporellót gyártani. Remélik, lesz rá megfelelő kereslet, hiszen jelenleg még csak a próba- termelésnél tartanak, de máris sok hazai cég képviselője kereste meg őket és akadt külföldi érdeklődő is. G. B. IrányjelzőJ A szeretet ünnepe előtt A békesség és a család ünnepére való készülődés járjon együtt a többi közlekedőpartnerrel való együttműködéssel. Az ünnepi bevásárlással járó közlekedési gondok (zsúfoltság a bevásárlóhelyek környékén, az esetleges havazás miatt lecsökkent közlekedésre alkalmas, valamint parkolási útfelületek, egyéb parkolási gondok), a siető, csomagokat cipelő gyalogosok veszélyei (átkelés az úttesten, megállóhelyek, járdaszigetek), a közlekedési partnerekkel való együttműködés ne csak kampány- feladat, hanem folyamatos gyakorlat legyen. Ha Ön a karácsonyt a szeretet, a békesség és a család ünnepének tekinti, jó lenne, ha elhinné, hogy mi, a többiek is'-' a közlekedők legalább 98-99 százaléka — vágyunk a békességre. Szeretnénk, ha épségben juthatnánk el az úticélunkhoz. Szeretnénk, ha megértéssel tudná elfogadni, tudomásul venni ügyetlenségünket, gyakorlatlanságunkat. Önnek és nekünk is akkor lesz kellemes az ünnepünk és boldogabb az új évünk, ha ezután együttműködünk. Csak közösen tehetjük biztonságosabbá a közlekedésünket. Az ember fáradtságában mind ä pszichológiai, mind a filozófiai tényezők szerepet játszanak. A fáradtság fokát ezek együttes hatása szabja meg. A fáradtság mindig megjelenik, ha a szervezet fizikai vagy idegi megterhelése túllépi a megengedhető határokat. A fáradtság az egész szervezet állapota, tehát nem különíthető el a fizikai, az idegi fáradtságtól. Az elfáradás szubjektívjelei: a figyelem ellanyhul, a gondolkodási, észlelési folyamatok ideje megnő. Rossz a közérzet, gyakóri a nagyfokú ingerültség vágy levertség. A fáradtság nem egyszerre következik be, a kezdeti jelektől a kimerültségig a következő szakaszok határolhatok el: lelki feszültség, ingerlékenység, lehan- goltság, depresszió, teljesítménycsökkenés, rendszertelen munkatevékenység, munkaképtelenség. A fáradtság ellenszere: pihenés, alvás, az idegfeszültség okának megszüntetése. Legfontosabb az alvás. A cserbenhagyásról és a segítségnyújtás elmulasztásáról Napjaink aggasztó közúti közlekedési helyzetét nemcsak az egyre növekvő szám baleset, a közúti járművezetők körében elterjedt szeszesital-fogyasztás, az agresszivitás és egyéb negatív jelenségek jellemzik, hanem a sajnos egyre jobban elszaporodó cserbenha- gyásos, illetve segítségnyújtás elmulasztásával járó cselekmények is. Ez utóbbiak szinte meghatározóan jellemr zik az amúgy is rossz közlekedési morált. A bajbajutottakon, veszélyhelyzetben lévőkön történő segítségnyújtás nemcsak erkölcsi, hanem a KRESZ előírásai szerinti kötelezettség is. A balesettel érintett jármű vezetője köteles a járművel azdnnal megállni, a baleset folytán megsérült, vagy veszélybe került személy részére segítséget nyújtaniié&az'esatleges továbbhbalese-» tek elkerülése érdekében minden tőle telhetőt/tnegtennú, Az. ilyen játműveze- í tőknek tehát hármás kötelezettsége van: megállás, segítségnyújtás és a további baleset elhárítása. Büntető Törvénykönyvünk „segítségnyújtás elmulasztása” címén bünteti azt, aki nem nyújt tőle elvárható segítséget sérült-é, vagy olyan személynek, akinek az élete, testi épsége közvetlenül veszélyben van. Súlyosabban büntethető a veszélyhelyzetet okozó, gondatlan magatartásával előidéző, továbbá az, aki a segítségnyújtásra egyébként is köteles, például orvos vagy ápoló. A „cserbenhagyás vétségét” követi el a közlekedési balesettel érintett jármű vezetője akkor, ha a baleset helyszínén nem áll meg, illetve eltávozik, mielőtt meggyőződne arról, hogy valaki megsérült-e, vagy az életét, testi épségét közvetlenül fenyegető veszély miatt segítségnyújtásra szorul-e. A segítségnyújtás elmulasztásának bűncselekménye tehát akkor állapítható meg, ha a közlekedési balesettel érintett jármű vezetője — bár észleli a balesetet és a körülményekből arra következtethet, hogy a baleset során valaki megsérült, illetve élete, testi épsége közvetlenül veszélybe került — megállás nélkül továbbhajt, vagy ha meg is áll, elmulasztja a tőle elvárható segítségnyújtást. E bűncselekmény megvalósulásához tehát az szükséges, hogy ténylegesen segítségre szoruló személy van a baleset helyszínén. ‘Ha a baleset következtében a sértett rjyomban meghal, vagy sérülést egyáltalán nem szenvedett és nem is került olyan veszélyhelyzetbe, hogy segítségre szorulna, a segítségnyújtás elmulasztása nem állapítható meg. A „cserbenhagyás” pedig akkor valósul meg büntetőjogi értelemben, ha a közlekedési balesettel érintett jármű Vezetője a baleset helyszínén nem áll meg, illetve ha teljesíti ugyan megállási kötelezettségét, de ezután eltávozik a helyszínről, mielőtt meggyőződne arról, hogy valaki megsérült, segítségre szorul-e. Mi késztetheti a járművezetőt EÍH bajba jutott^ptárs^t közömbösen a sorsára Jiágyja?, Az jlyen balesetek vizsgálata során szerzett ta- "pasztaíafok arra ufálnaíc,1’"Kogy1 legtöbbször a felelősségrevonás előli me- * nekülés, a félelem készteti erre á járművezetőket. Erre leggyakrabban akkor kerül sor, ha a balesetet okozó ittas állapotban van. Az ilyen bűncselekményeket elkövetőket szigorúan , bünteti a bíróság, hosszú időre eltiltja őket a közúti járművezetéstől. Úgy tűnik, ez sem jelent kellő visszatartó hatást. íme a szomorú statisztika: Bács-Kiskun megye terület tén 1988. évben 14, 1989, évben 2l, 1990. év első félévében 26 cserbenha- gyásos vétség fordult élő. A segítség- nyújtás elmulasztásának bűncselekménye is egyre gyakoribbá vált: 1988-ban 18, 1989-ben 32,1990 év első félévében pedig 28 ilyen eset történt. Az adatok önmagukért beszélnek. Az ilyen — erkölcsileg is súlyosan elítélendő — cselekményeket vissza kell szorítani, meg kell előzni. A közúti közlekedés biztonsága csak akkor szilárdulhat meg, ha az ilyen cselekmények elkövetőit A- szigorú felelősségrevonás mellett — kivonjuk a közlekedésből. 1 dr. Ábrahám István közlekedési ügyész Mi okozza a tömeges ütközést? A téli közlekedésben legtöbbször a megcsúszás, megpördülés veszélyéről, a gépkocsi megállíthatatlanságáról beszélünk. De a hideg nélküli teleken is igen sok katasztrófa forrása lett a köd. Az emlékezetes 1990. január 23-ai tömeges ütközésre gondolva úgy tűnik, ismét sikerült valamiben a világ élvonalába kerülni. Nem könnyű — egy rövid útszakaszon — kettőszáz körüli gépkocsinak egymásba rohanni. Igen, rohanni! Itt nem koccanások voltak, hanem ütközések, ahol az emberek élete vagy halála a véletlenen múlt. Már jó néhány éve megfigyelhetjük, hogy ködben nem az országutakon, hanem az autópályákon ütköznek gyakrabban a járművek. Az autópályán 70- 90 kilométeres sebességgel hajtanak, hiszen látják, hogy az előttük p a mögöttük lévők is így mennek. A ködben mindenki olyan sebességgel hajt, hogy lássa az előtte haladó jármű piros lámpáját. Akkor is, ha azt 20 méterre kell megközelíteni. Amikor a külső sávon ilyen „mértéktartóan” (70-90 kilomé- ter/óra sebesség, 50-20 méter követési távolság) haladnak, a belső sávon néha 100 kilométer/óra vagy még nagyobb sebességgel húz el mellettük valaki. Ebben az együttes mozgásban elfeledkeznek arról, hogy csak az előttük haladó piros lámpáját és a mögöttük lévő fényszóróját látják, ezen kívül a köd mindent eltakar. Ilyenkor csak egy kocsi vezetőjének kell valamitől megijedni és egy pillanatra a fékre lépni. Az utána következő "'automatikusan vészfékez, de az őt követőnek és az azok után jövőknek már/iem is lesz idejük a fékezésre, mert már a fékezés megkezdése élőit az előttük állóba rohannak. A vonatok csak rossz jelző- vagy váltóállításkor ütköznek egymásba. A kiépített automata védőrendszer piros lámpája „nem engedi”, hogy közel kerüljenek a szerelvények egymáshoz. Egyszer talán ebből az elvből kiindulva lehet majd biztonságossá tenni a „vakon vezetést” az autópályákon. Amíg a technika nem segít, a gépjárművek vezetőinek kell olyan alacsony sebességgel hajtani, hogy legyen hely, illetve idő ütközés nélkül megállni. (Ha az egymást követő autók közül minden harmadik vészfékezés közben a leállósávra futna, nem ütközne a kocsisor. Sajnos ez megoldhatatlan!)
