Petőfi Népe, 1990. november (45. évfolyam, 256-281. szám)
1990-11-02 / 257. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1990. november 2. ÍGY LÁTJA AZ ALKOTMÁNYJOGÁSZ A benzincsatában veszélybe került a jogállam Úgy tűnik, mintha egy régi közjogi hagyomány, az Aranybulla már sokszor—utoljára a kiegyezéskor — hatálytalanított híres ellenállási záradéka kelt volna életre az elmúlt hét végén az eltorlaszolt utakon. Az Aranybulla, ismerte „szerződésszegés” esetén a hatalommal való szembenállás közjogi fogalmát. A 31. cikkely sokat idézett 2. paragrafusa mentességet biztosítva, azért adta meg az akkori „polgároknak” az ellenállás jogát, hogy ők „a királyoknak minden hűtelenség szégyen vallása nélkül ellentállhassanak és ellentmondhassanak mindörökké.” A modem alkotmányok általában nem ismernek ilyen, a természetjog által is vallott lehetőségeket, feloldásokat, sőt inkább a jogok határainak kicövekelésére törekszenek. A hatalommegosztás elvére, a fékek és egyensúlyok rendszerére épülő modern demokráciákban nincs szükség a zsarnoki hatalom ellen szóló ellenállási záradékokra. Hatályos közjogunk nem ismert ellenállási jogot, bár a politikai karakterhagyományok minden bizonnyal örökletesek. Márpedig ha ilyen jogi tétel nincs, az alkotmányjog nézőpontjából egy tény van: alkotmány- és törvénysértés történt. Mentesítő jogi rendelkezés hiányában tehát nem a legszerencsésebb „polgári engedetlenségi mozgalomként” értékelni a történteket. Az alkotmány és az alkotmányos jogszabályok ugyanis a társadalom valamennyi szervezetére, minden állami szervre és állampolgárra egyaránt kötelezőek, (vö. alkotmány 77. paragrafus (2) bek.) Hol sérült meg a jogállam? Több síkon! Megsértették a gyülekezési jogot az ellenszegülési mozgalomban részt vevő állampolgárok és érdekképviseleti szervezetek azért, mert közterületen a bejelentési kötelezettség elmulasztásával gyülekeztek, amit egyébként szinte valamennyi európai alkotmány megkíván, illetve szankcionál. A blokád során leginkább az a klasszikus rendezőelv tört darabokra, miszerint a jogok gyakorlása nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével. Márpedig a blokád mindenekelőtt más állampolgárok mozgásszabadságát sértette. A blokád alatt voltak olyan, a szervezők kezéből kicsúszó pillanatok, amikor reális veszély volt a társadalmi anarchia, amely magával hozhatta volna akár a szükségállapot bevezetését is. Megsértette a jogállamot a közhatalom is, mértül- egyébként vitathatatlanul bölcs politikai megfontolásokból — nem tett eleget törvényi kötelezettségének, sőt nyilatkozataiban lefegyverezte Önmagát. A jogállamhoz való zavart viszonyt jelző, szereptévesztő nyilatkozatok hangzottak el. A független rendőrszakszervezet, illetve a fővárosi rendőrfőkapitány nyilatkozata humánus ugyan, de félreteszi a törvényt; az államfői nyilatkozat, amely jó szándékú, részben elvonja a kormány hatáskörét; a kormány nyilatkozat^, büntetlenséget ígér, holott ez az igazságszolgáltatás hatásköre lenne; a legnagyobb ellenzéki párt nyilatkozata, amely jogosnak tartja a megmozdulást; a kormánypárt tüntetésre hívó, a tömegkommunikációban elhangzó nyilatkozata. Persze kétségtelen, hogy az ügynek legalább annyi politikai és morális, mint jogi összefüggése van. Ez a meghasonlás lehet a magyarázata a szerepzavarnak is. A mélyebb politikai Összefüggések köréből csak egy észrevételt; a civil társadalom hézagairól tudósító első nagy társadalmi visszajelzés, az önkormányzati választások utáü most derült ki a második nagy hiáiiy, a kialakulatlan érdekképviseleti rendszer, a kiépítetlen érdekegyeztetési mechanizmus. A túlpártoso- dás, s az ezekre épülő kormányzás mindaddig elnyomta, felfalta vagy nem vette komolyan ezeket a fontos, a társadalmat Összetartó szerveződési elveket. Ez pedig már az új politikai elit felelőssége is. Ami a moralitást illeti, kinek-kinek pártállása, világnézete döntötte el, hova állt, kinek adott igazat. Sokszorosan kettészakadt áz ország, van bizalomhiány és megértő bizalom, ezt tükrözte vissza a válságot értékelő parlamenti vita is. De amíg a politikai és a morális igazság többféle lehet, a jogi igazság egy és oszthatatlan, és ezeket a nézőpontokat nagy hiba lenne összekeverni. A törvényt, amíg az hatályban van, tisztelni kell. Ha nincs bizalom a kormány iránt, tőle a bizalmat akotmányos úton szokás megvonni, s alkotmányos úton lehet azt esetleg szélesebb, koalíciós alapokra helyezni. Ha nem jók az erre szolgáló alkotmányos eszközök, akkor a törvényeken, az alkotmányon kell változtatni. A kormányok persze a láthatatlan alkotmányok alapján, jogállamon kívüli eszközökkel is megbuktathatóak, lemondathatóak, térdre -kényszertthetőek. Ismer a történelem ilyen, a társadalmi energiák kiszabadulását követő példákat is, igaz nem egyszer az ország ment rá. A jogállam társadalmi szerződés és; ez a feszült októberi hétvégén felbomlani látszott. A kiváltó okok elemzése, a tanulságok levonása mellett nem szabad humánumból, tapintatból agyonhallgatni a „precedens” jogszerűtlenségét. A jogállamon túli mezőkre lépve olyan precedens jött létre, amelyek következményei beláthatatianok. A jogállam és a társadalmi béke alapját ugyanis a törvények tisztelete és mások jogainak tiszteletben tartása képezi. Ha jogállamban élünk, ahol a törvényeket politikai megfontolásokból nem teszik félre — márpedig most sokszorosan ez történt — létrejöhet a társadalmi béke és bizalom. Ellenkező esetben aligha. Kukorelli István KISKUNFÉLEGYHÁZA: Önerős távközlési- hálózat-építtetők és „telefonbetyáro ■ A szolgálatot teljesítő rendőrjárőr Kiskunfélegyházán minap tetten ért két személyt, akik nyilvános telefont rongáltak meg. Kiderült, hogy rövid idő alatt hat utcai készüléket tettek használhatatlanná a városban. Kastóczky Sándor, a távközlési vállalat helyi fenntartási üzemegységének vezetője, szerényen számítva, 60 ezer forintra becsüli az okozott kárt, és pénzben kifejezhetetlen az a.veszteség, amit a rongálok a telefonálni akaróknak okoztak. Remélhető, hogy a kiszabott bírság fedezi a javítási költséget, ha a távközlési üzemnek egyáltalán sikerül megfelelő alkatrészt beszereznie. A félegyházi főposta előtt még év elején le kellett zárni a nyilvános telefonállomás egyik fülkéjét, a tönkretett készülék alkatrészhiánya miatt. Jellemző eset, hogy a mozgássérültek számára a városközponti Kon- zum ABC-áruház mellett felállított különleges telefonkészülék éjszaka ellopott alkatrészét a fél országot bejárva tudták megszerezni és pótolni. A gyártó vállalat ilyet, sőt mást sem igen szállít, a kereskedelem pedig nem árusít. A távközlési berendezések alkatrész-beszerzési lehetősége semmivel sem jobb, mint a javító- szervizben hónapok óta ott álló háztartási készüléké. Az emlitetteken kívül más „telefonbetyárok” is akadnak a kiskun városban. Mint ismeretes, á forgalmasabb helyeken kétnaponként, másutt hetenként gyűjtik össze a Kiskunfélegyháza és tanyavilága 36 nyilvános készülékébe bedobott pénzt. Az október 30-ai perselyürítéskor az érvényes hazai érméken kívül -— 170 darab külföldi fémpénzt, megrongált forintot stb. találtak. Ezek többsége használhatatlanná tette a telefont. A készülék automatája érzékelte az „idegen anyagot”, vonalat nem kapcsolt, s az érdekeltek ebbe nem nyugodtak bele. Vannak a telefonnak barátai is Félegyházán. A Móravárosban 80, a Móra Ferenc téri lakásokban pedig 40 telefonállomást szereltek fel az idén a lakosság anyagi hozzájárulásával. A tanács és a távközlési üzem által meghirdetett közműfejlesztési akcióra százhú- szan jelentkeztek, s fizettek be 30-3Ó ezer forintot. Ennek 15 százalékát, mint adójellegű térítést, a tanács visz- szautaltatta az érdekelteknek. Akik fővonalú állomást kértek és műszaki okok miatt ikerállomást kaptak, azoknak pedig a kettő közötti költségkülönbözetet fizették vissza. Ez az úgynevezett önerős távközlési hálózatfejlesztés csupán enyhítette Kiskunfélegyházán a telefont használók, vagy felszereltetni szándékozók gondját. A hálózat építésével együtt a telefonközpont bővítésére nem volt pénz. Amikor Kiskunfélegyházát évekkel ezelőtt rákapcsolták az országos, távhívásos telefon- hálózatra, a városban két, egyenként ezer állomást kiszolgáló konténertelefonközpontot állítottak üzembe. Ezek a legjobb hatásfokkal 70-75 százalékos terhelésig működnek. Napjainkban e terhelés aránya megközelítette a 100 százalékot, és ilyen körülmények között már nem zavarmentes a működésük. A konténer- központokat ugyanis eredetileg más célra tervezték, gyártották. A közelmúltban szó volt arról, hogy a szegedi igazgatóság körzetében nagyobb arányú távközlési hálózat- és központfejlesztés kezdődik. Az anyagi fedezet hiánya miatt erre egyelőre nincs lehetőség. Ezért kell jobban megbecsülni azt, ami van, Kiskunfélegyházán és másutt is! (k. a.) • Csányi Mihály gépalkatrészt munkál meg a fúrógépen. • Nem- csok Ferenc meo- vezető a kettős falú főzőüstöt \ vizsgálja. JÓ MINŐSÉGŰ TERMÉK, PONTOS SZÁLLÍTÁS Kisszövetkezetben — tulajdonosként Számos jól képzett lakatos, esztergályos, minősített hegesztő,' s más szakmabeli dolgozik a Vas- és Fémipari Kisszövetkezetben, Félegyházán. Amióta törvény is módot adott a közös vagyon 50 százalékának felosztására üzletrész formájában, a kisszövetkezet tagjai nemcsak munkahelyüknek, hanem személy szerinti tulajdonuknak is tekinthetik. A megbízható, jó minőségű termék, a szállítási határidő megtartása a legfőbb elv a termelőközösségben. Ez ugyanis a megélhetésük egyik alapja. Miközben számos üzem, vállalat a létfenntartásáért küzd, a Vas- és Fémipari Kisszövetkezetben . van megrendelés. A hazai és külföldi megrendelőknek főként élelmiDEÁK MÓR: VIGYÁZZ! Semmiben úszó fénybuborék a kormányállás az éjszakában. —- Volt valami?— kérdezte. — Mi lett volna? — morogta a másik. Majd most lesz, gondolta, amikor egyedül maradt. Majd most lesz. Apja szeme a keserűség ikertallérja. Állj hát a saját lábadra, fizette ki a fiát, én többet nem segítelek. De apám, esett kétségbe, nincs de apám!, és az egyetlen ember, akinek elmondhatta volna, nem hallgatta meg. A ballagást próbáltuk, apám, és a Himnuszt feltették a lemezjátszóra, vigyázzba vágtam magam. Az igazgató rámordított: ez csak próba, maga álmagyar, ennyi a maga magyarsága, mi? Kimentem, mondta volna, ha apja kíváncsi rá, kimentem, és jött utánam az egész osztály. Igen ám, de téged kirúgtak, morogta magának az egyetlen lehetséges választ, s hirtelen rádöbbent, hogy apja fejével gondolkodik. Rágyújtott, bekapcsolta a hatalmas rádiót. Körbejárta a kitűzőket, csöndes volt a hajó. Majd nem lesz az, vigyorgott, ahogy összecsomagolt bőröndjére gondolt. Nézze, mondta a férfi, megcsinálhatja a szerencséjét. Maga beszél angolul és jó tengerész. Nekem eny- nyi elég. Mikor lesz őrségben? A tíz-kettes az enyém, felelte, s kicsit elszorult a szíve: hiszen ezzel igent mondott. Akkor váltás után várom a hajómon, nyújtott kezet a férfi. Rendben ? „Kossutty rádió, Budapest. Huszonhárom óra tizennyolc perc." , A hang elúszott, mire sikerült újra befognia, operaáriákat közvetítettek. „Hazám, hazám, te mindenem .. Fölállt, kibámult az éjszakába. Az egyik árbocrúdról pislogott rá a hold. ,',Nézd, mekkora a hold, apa!” „Aludjál. Csicsika." Inkább hozzád bújok, jó ? Soha nem értette, miért van a kulcscsontján az a bemélyedés. Akkor jött rá — a gyerek feje pontosan odaillett. „Szia.” „Szia", — a felesége lesütötte a szemét. ■— „Van valakim" — mondta. „Arany mezők, ezüst folyók ...” Összecsomagolt mindent, mint ahogy ma is. Meddig lehet visszavonulni? A kávé, amit a séf termoszban odakészített, forró volt, szürcsölnie kellett. Hát neked semmi se sikerül, mondta lemondóan az apja, amikor visszaköltözött hozzá: Feje csontékszerként nyugodott a párnán. Rák, nézett félre az orvos, egy-két hónapja van. Mert élhetetlen vagy, könyökölt föl az apja, s mintha köpött volna: semmirevaló! Ez sikerül, apám. Ez most sikerül. Elintézhetjük, vont vállat/ a sze- kund. Indok? Nincs indok, felelte, csak kérem, hogy turnuspihenőkön is hajózhassak. Mért nem akar hazamenni? ^firtatta az első tiszt. Baj van? Csikorinak hívnak, válaszolta. Tudom, bólintott a másik. Almában állandóan csikorgatja a fogát. Hát ezért, mondta, s a szektáid tudta, vége a beszélgetésnek. „Nem leszek itthon szilveszterkor." A felesége már akkor sem szólt semmit. „Hol leszel, apa?” „Talán Szibériában." Latakiában. De ha bekapcsolód a rádiót, s énekeled a Himnuszt, akkor énekelhetjük együtt, ahogy szoktuk.” „Ijogyhogy ?" — csimpaszkodott a nyakába a lánya. „Mert hallgatni fogom én is, és én is énekelem majd." „A Kossuth jó lesz, apa?" „Jó. Az nagyon jó lesz.” Megcsikordul a foga, úgy néz körül, mint aki álmából riad. Most döbben rá, hogy a felesége és a lánya talán nem magukban szilvesztereztek. Énekéit vajon, szorul ökölbe a keze, hiszen elfelejtette megkérdezni, az utolsó találkozásnál, s hirtelen mindennél fontosabb lenne számára a válasz: énekelt? Nem maga mondta, hogy álljak vigyázzba, ha a Himnuszt hallom? Nem maga mondta?! Nem arra tanított?! Apja legyintett. Régen volt, fiam. Mi volt régen?! Es maga?! Maga mért énekli még mindig?! Hagyjuk, mondta fáradtan az apja. Nem hittem, hogy még egyszer kirúghatnak ezért. Akkor mért bántott?! Mért került évekig?! En magamat kerültem fiarrí. Magamat. wKossuth rádió, Budapest. Ejfél van, híreket mondunk." Ejfél, a kísértetek órája, ropogtatja meg a szavakat, pedig csak emlékek kísérthetnek — menekülni minek? Valamivel több, mint két óra, és új életet kezdek — a félelem és diadalmámor egyszerre önti el elég volt, még van egy nagy dobásom, látja magát, amint egyre följebb és följebb kapaszkodik, mintha kötélmászás lenne csak az egész: hisz abban jó volt mindig!, gyerek, hűti le /aztán magát, hát még mindig gyerek vagyok ...? csóválja tétován a fejét, s amikor fölhangzik a műsort záró Himnusz, önkéntelenül vigyázba merevedik, s miközben a szemével keresi a hajót, ahol várni fogják, elered a könnye, hiába csikorgatja a fogát, s már-tudja, érőt- ■ lenül tiltakozik ugyan, de tudja, hogy képtelen rá, s hogy őrségváltás után lemegy és kipakol. % ■¥
