Petőfi Népe, 1990. szeptember (45. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-01 / 205. szám
1990. szeptember 1. • PETŐFI NÉPE • 3 I HELYHATÓSÁGI VÁLASZTÁSOK MAGYAR DEMOKRATA FÓRUM: „Az ember a holnap” — Mire helyezi a fő hangsúlyt a Magyar Demokrata Fórum a hely- hatósági választások kampányában? — kérdeztük Lezsák Sándor alelnököt. — Célunk az, hogy minél több településre eljussunk, és ott szakembereink megjelenítsék az MDF programját. Ugyancsak fontosnak tartjuk, hogy megtaláljuk, szövetségeseinket f— itt elsősorban a kormánykoalícióban részt vevő pártok jöhetnek szóba. Néhány helyen azonban készek vagyunk együttműködni a Fiatal Demokraták Szövetségével, vagy akár az SZDSZ-szel is. Nem tudok arról, hogy az országban bárhol is felmerült volna helyi szervezeteinknél a Magyar Szocialista Párt neve mint szövetséges. A demokrata fórum egyébként nem úgy választotta ki jelöltjeit, hogy feltétel volt számukra az MDF-tagság. A fő kritérium a kiválasztásnál az volt, hogy emberileg, szakmailag tisztességes emberek legyenek. Ez — úgy gondolom — minden politikai erőnél alapelv kell hogy legyen. így jelöltjeink között számos, pártonkívüli személy is szerepel, akik azonban nagy vonalaiban elfogadják, azonosulnak az MDF elképzeléseivel. . — Mit lehet ígérni a választópolgároknak ebben a nehéz gazdasági helyzetben? — A településeken, városokban eddig is jobban szem előtt volt a helyi gond, mint az országos problémák. Az emberek jobban érzik, hogy mit kell csinálni, mi az, amit meg kell őrizni helyi szinten. Ha tudják, hogy kezükbe vehetik sorsuk irányítását, az felpezsdíti a helyi közéletet és megteremti a számonkérés lehetőségét is. — Problémát jelenthet azonban, hogy bár alkalmas, hiteles emberek kerülnek az önkormányzatok élére, mégsem tehetnek sokat, hiszen hiányoznak az anyagi feltételek. Mi erről a véleménye? — A kormány arra készül, hogy szeptember közepére elkészíti az önkormányzatok gazdálkodási rendjéről szóló javaslatot, a földtörvényt, illetve azokat a törvényeket, amelyek segítik majd az ön- kormányzatok munkáját gazdasági oldalról is. — Hogyan sikerült az MDF- jelöltek felkészítése? — A helyhatósági választásokra történő felkészülés első pillanatától az volt a célunk, hogy helyi programok szülessenek, és ehhez megtaláljuk a megfelelő embereket. Belőlük kerültek ki azok, akik a programokat a helyi „parlamentben” képviselni is tudják. Az országban számos fórumot szerveztünk, ahol az együttgondolkodni és tervezni képes emberek gyűltek össze. Véleményem szerint ez az igazi felkészülés a helyhatósági választásokra. Nem tartottunk „mamut-összejöveteleket”, ahol megmondtuk volna, hogy ez és ez az MDF politikája, és ezt kell képviselni. Az'emberekből hívtuk elő a gondolatokat! Ezenfelül a technikai felkészülést szolgálja az országos kampánybizottság, amely koordinálja a helyi csoportok munkáját. A kampány során minden megyeszékhelyen felállítunk egy választási központot, ahol MDF- kiadványok és -propagandaanyagok kaphatók majd. — Mennyi pénzt fordít az MDF a kampányra? — Körülbelül 16 millió forinttal támogatjuk a helyi csoportokat, és ehhez jön még néhány millió forint, amely központi keretben marad. Nem akarunk többet költeni, mint amennyi pénzünk van, nem akarunk adósságot. — Milyen rendezvényeik lesznek a kampány idején? — Minden településen tartunk gyűléseket, a városokban, falvakban a koalíciós partnereinkkel, vagy akár külön is fórumokat rendezünk. Szervezünk országos családpolitikai, illetve nyugdíjasfórumot. Szeptember 8-án pedig országos egészségnapot tartunk. Ez utóbbi a Margitszigeten lesz, és 60- 80 ezer embert várunk oda. Az MDF úgy véli, hogy a helyhatósági választásokkal megkezdődik a második korszak a rendszerváltásban. így a korábbi jelszavunk „Az MDF a holnap” mára úgy változott meg, hogy „Az ember a holnap” MM fejezi be Lezsák Sándor, az MDF alelnöke. Sz. B. SZABAD DEMOKRATÁK SZÖVETSÉGE: „Szakértőket az önkormányzatokba!” A Szabad Demokraták Szövetségének főhadiszállásán Büky Dorottya kampányfőnök adott tájékoztatást a választási előkészületekről. — Az SZDSZ azt szeretné — mondotta —, ha a helyhatósági választásokat nem a pártérdekek határoznák meg. A fő cél az, hogy minél több hiteles, a helyi lakosok által elfogadott ember kerüljön be a helyi vezetésbe. Olyan liberális önkormányzatokat kell létrehozni, amelyek révén a lakosság ténylegesen saját kezébe veheti a település irányítását. Az SZDSZ-es jelöltek kiválasztásánál az elsődleges szempont a megfelelő szakértelem volt. Természetes szövetségesünk a Fidesz, bár a helyi csoportok maguk döntik el, hogy kivel kívánnak az adott településen együttműködni. Ebben szervezeteink teljesen szabad kezet kaptak. A szocialistákkal azonban kizárt mindenfajta együttműködés. — A gazdasági problémák, a növekvő létbizonytalanság, a csökkenő életszínvonal mellett lehet-e hiteles programmal a választópolgárok elé állni? — Mivel helyhatósági választásokról van szó, helyi programok készülnek — figyelembe véve az adott terület, település sajátosságait. Fontosnak tartjuk, hogy a választópolgárok megismerjék az SZDSZ álláspontját számos kérdésben. Ilyen például a földtörvény, a privatizáció, az infláció. Ehhez összeállítottunk egy kis könyvet, a legfontosabb témaköröket az SZDSZ-es szakértők dolgozták fel. Tanfolyamokat is tartunk jelöltjeink számára, hogy ezzel is segítsük felkészülésüket. Csakúgy, mint a parlamenti választások idején, most is' olyan programot állítunk össze, amely nem kívánságlista, nem titkolja az előttünk álló nehézségeket. Tisztességesen politizáló emberek csak ilyen programmal állhatnak a választópolgárok elé! — Tart-e az SZDSZ a választási kampány eldurvulásától? — Sajnos, igen, erre intenek bennünket az elmúlt kampány végének rossz tapasztalatai. Vannak már helyi jelzéseink is erre vonatkozólag. Ettől függetlenül semmiféle „ellencsapást” nem tervezünk. — Mennyibe kerül az SZDSZ kampánya, és mennyire függetlenek a helyi szervezetek? — Pontos összeget nem tudok mondani; az biztos, hogy takarékosak leszünk. Úgy gondolom, hogy körülbelül annyi pénzt használunk majd fel, mint a parlamen- tiképviselő-választásnál. Az SZDSZ körzetekre koncentrál, központi kampányirányítás nincs, a helyi sajátosságoknak megfelelően dolgozzák ki szervezeteink stratégiájukat. A központ szórólapokkal, plakátokkal, ismertető kiadványokkal segíti munkájukat. — Milyen eredményre számítanak? — Rendkívül nehéz jósolni, hiszen ezek a választások — s ezt mutatják a nemzetközi tapasztalatok is —jóval kisebb érdeklődésre tartanak számot, mint a parlamenti választások. A másik pedig, hogy a parlamenti választások idején 300 SZDSZ-es csoport volt az országban, jelenleg pedig mpr több mint 800 van. Ezért a szabaddemokraták most egészen másként állnak, mint a törvényhozási választások idején. Minden valószínűség szerint azokon a településeken, ahol a parlamenti választásokon jól szerepeltünk, most is hasonló eredményt érünk el. Más településekén azonban jobbak az esélyeink, mint márciusban. — Milyen rendezvényeik lesznek a kampány során? — Kampányunk nyitórendezvényét Pannonhalmán tartottuk. Ezt követően a Nemzeti Sportcsarnokban szeptember 2-án lesz országos rendezvényünk, amely a „101. nappal” kapcsolatos. Itt a szabad- demokraták a kormány 100. napjának letelte után ismertetik legfontosabb politikai és gazdasági elképzeléseiket. Ezenfelül a nagyobb vidéki városokban — az úgynevezett régióközpontokban — tartunk helyi gyűléseket, jelöltjeink támogatására. Kötetlen programok keretében szeretnénk ismertetni a választópolgárokkal a szabaddemokraták programját, ezért a szigorúan vett politika mellett bőven jut majd idő a szórakozásra is ezeken a rendezvényeken. Sz. B. • A Pintér Müvek makettje; a szupermagas, idegenforgalmi célokra tervezett torony még csak itt látható, de mellette, mögötte a nyugati színvonalon megépített üzemek már a valóságban is megtekinthetők. A rendszer változott — (Tóth Sándor 9 j F F 1 i ^ • felvételei) Pinter ur maradt a regi • A keceli gyáros számos megyei üzemet is munkához juttat. t Próbacsapolás az öntödében. — Olyan hírt kaptam, hogy a keceli Pintér Műveknek súlyos gondjai vannak: nem tud fizetni a partnereinek — mondom a tulajdonosnak. — Ebből ánnyi igaz, hogy a vállalatok szinte általános idei fizetésképtelensége bennünket is bénít olykor-olykor—feleli Pintér József. — Ebben a percben körülbelül százharminc- millió forint a kintlévőségünk. Ez nem hat kedvezően a fizetőkészségünkre, azonban adósai senkinek sem maradunk. Év elején még mezítláb álltak a gyártelep belső végében egy csarnok szerkezeti elemei, azóta elkészült ott az öntöde, most zajlanak az öntési próbák. — Az új üzemben különleges anyagokat állítunk elő és dolgozunk fel — tájékoztat a milliárdos. — Az egyik ilyen anyag az emberi csont pótlására alkalmas. A másik a műfog- alapanyag, ebből magyar szabadalom alapján évi ötezer kilogrammot készítünk majd, svájci importot helyettesítve, és. végtermékké dolgozzuk. Pintér úr sorolni kezdi a terveit; élete eddigi legnagyobb megrendeléseit az idén kapta. Összértékük 1,7 milliárd forint. A nyugatnémet Schewerie cégnek sivatagi munkákhoz kamionfutóműveket készít a PM, márciusig 250-et, ebbe számos megyei üzemet bekapcsol. A franciáknak száz konté- nerberakót szállít Boeing repülőgépekhez, amiért mentőhelikopterrel fizetnek, ezáltal a gyárosnak lehetősége nyilik Ke- celen egy repülőgépes mentőállomás létrehozására. A Z— 142-es, saját, kétszemélyes gépét szeptember 7-ére várja a Cseh és Szlovák Köztársaságból, és így tovább. 1991-ben szeretné tető alá hozni a saját bevásárlóközpontot a gyárhoz közel, ahol nyugati fogyasztási cikkeket árusítanak majd forintért. Az önálló export-import jog segít ebben, no meg a saját, frankfurti kereskedelmi iroda ... Nos, a rendszer változott — Pintér úr maradt a régi. Ez nem volt nehéz számára, hisz ő volt a szocialista állam egyik legelső igazi kapitalista polgára: gyártulajdonos. Az épülge- tő kapitalizmusban pedig az ő napja kúszott fel az égre. Tréfának szánva jegyzem meg: megelőzte korát... — A rendszerváltásból, vállalkozóként, eddig még semmi különöset nem érzékeltem. De bízom benne, hogy a törvények és a forintok is stabillá válnak majd. Egyébként nem csak én „előztem meg a koromat”. Nagyon sokat köszönhetek Schindler János keceli tanácselnöknek. Amikor a népi ellenőrzés és majd’ mindenki támadott, ő segített. Felajánlotta: építsek itt, ezen a téren egy ipari bázist. Azt mondta: boldog lenne, ha az üzememben ezer környékbelinek munkát adnék. Biztatott, hogy kell nekem ez az akkor nagynak tűnő terület. Jó, hogy hallgattam rá. Azt kell mondanom, hogy a Pintér Müvek egy kicsit az ő műve. Amit kívánt, az ma már valóság: a beszállítókkal, bedolgozókkal együtt ezernél többen kötődnek a Pintér Müvekhez. Pintér úr a régi: tele van tervekkel, bizakodással. Konok kitartással építi tovább a birodalmát — Kecel és környéke javára is. Százmilliós hiteltartozását az év végéig vissza akarja fizetni, bár a törlesztést csak 1991-ben kellene elkezdenie. A. Tóth Sándor VASKÚTON Kiépül a távhívásra telefonhálózat (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Jelenleg mindössze L5 családi háziján van távhívásos telefonkészülék a négyezer lakosú Vaskúton. Évről évre nőtt az igénylők száma, mígnem a közelmúltban megállapodás született a községi tanács és a távközlési igazgatóság között: amennyiben legalább négyszáz igénylő befizet, előlegként, 6000 forint hozzájárulást, úgy 1992 júniusáig valamennyi kérelmező otthonában megteremtik a távhívásos telefonkapcsolat műszakitechnikai feltételeit. A vaskútiak kedvezően fogadták a lehetőséget. Telefonhálózati társulás alakult, s ötszáz csalad fizette be az előleget, vállalva, hogy a még hiányzó 34 ezer forintot havi egyenlő részletekben törlesztik majd az OTP-nél. Gyakorlatilag szűk két esztendő múlva a község minden második hazában lesz telefon. Már épülnek a műszaki berendezések objektumai, s a jövő év elején megkezdik a szerelési, bekötési munkákat is. Találóan jegyezte meg egy, évek óta telefonra váró kisiparos: az önkormányzati választások előtt a még működő tanácsi testület utolsó „dobása” sikeres és sokak számára szimpatikus volt. Huszonhat tanácstag járta a falut s gyűjtötte példás szorgalommal az előfizetők igenlését —• mindenki megelégedésére. Szakács Gyula Embervallás Most, hogy újra élettere lesz a hitoktatásnak, örömmel tölt el, de ugyanilyen fontosnak tartánám, hogy ne csak Istenről prédikáljunk az ifjabb nemzedékeknek, hanem az Emberről is legyenek párbeszédeink. Olykor az az érzésem, hogy az Ember azért alkotta meg az Istent, hogy elterelje önmagáról a figyelmet. Ancsel Évát huszadik századi embervallás-alapító- nak vélem, aki szüntelenül az embert keresi, öt magyarázza, öt próbálja megfejteni, megérteni. Ezt a szorongatott, esendő lényt, aki nem átallja faggatni az eget, az időt, a végtelent, az isteneket. Közelről nézi őket, olyan közelről, hogy érezni a szemek rebbenését, zavart pillantásait, a sóhajokat, az izgalomtól szaporább lélegzetet. „ Valamikor szerettem volna írni egy könyvet, amelyben egyetlen lélegzetvétellel elmondom, hogy mit gondolok az emberről, de nem sikerült. Azt hiszem, ebből a kudarcból születtek bekezdéseim" — vallja új kötetében, a Száznyolcvankét új bekezdés az emberről címűben, amelyet a Százkilencvermégy bekezdés ... előzött meg. Lehetséges egy lélegzetvétellel elmondani, mivégre van az ember, mi a fájdalma, mi pusztítja, mi tartja életben, miféle hitek és remények segítik a túlélésben? Aligha! Az emberről évezredek óta regélnek, gondolkodnak, mégis milyen keveset tudunk magunkról, a másikról, s a többiekröl. Minden bizonnyal ennek a kevés tudásnak is szerepe van abban, hogy szüntelenül keressük a helyünket, hogy tele vagyunk szorongással, hogy nem értjük, félreértjük a másikat, hogy igazán még a mozdulatok jelentését sem ismerjük, a szavakat még kevésbé. Pedig, ha nem fogunk többet tudni önmagunkról és másokról, nem leszünk képesek változtatni az életünkön, uralkodni viszonyainkon, továbbra is tűrnünk kell, hogy mások határozzák meg sorsunkat és tereljenek bennünket különböző utakra. I Gyakran tapasztalom, hogy az ember megismerésének mennyire gátat szab a magabiztosság. Sokan vannak, akik azt hiszik: ők mindenkit ismernek, mindenkit kiszámíthatónak tartanak, nekik nem okozhat senki meglepetést. Rettenetesen emberi ez a gőgösség! Nem hajlandó elismerni a megismerés korlátáit, a valóság és ' az ember sokszínűségét, kimeríthetetlenségét. A magabiztos ember azt is elfelejti, hogy amit közvetlenül lát, az többnyire nem esik egybe a dolgok és a szereplők tényleges természetével. A gőgös emberről is van mondandója Ancsel Évának: „A gőgös embertől ne félj! Nem féltékeny és nem irigy: össze sem méri magát másokkal". Korunkban rendkívül aktuálisnak találom ezt a bekezdését: „Béklyóktól megszabadulni jó, de ha nem megy, meg kell tanulni szabadnak lenni béklyók között". De képes-e erre a szabadságától hosszú ideig megfosztott ember? Mi a szabadság másfajta hiányától is szenvedtünk. Nemcsak a következmények feletti uralmunkat vesztettük el, számunkra a nem cselekvés szabadsága is hiányzott. Elhet-e az ember szabadon eszmei, lelki, anyagi védettség híján, jgyedül, a társulni tudás képességeitől megfosztva? „Az élet semmit sem titkol el olyan eredményesen, mint azt, amiért élni mégiscsak érdemes. De meg kell sérteni a titkát, át kell törni a biztonsági zárakon, és akkor már bosszút is állhat—elkésett vele”. A biztonsági zárak áttöréséhez, a titkok leleplezéséhez kellene többet tudnunk önmagunkról, a másikról — az emberről. Naponta hallhatjuk: „Nem tudom, mi van velem", „Nem értelek..." Az emberek a csillagokhoz fordulnak, sarlatánokat faggatnak, pszichológusoknak fizetnek. Mégis egyre kevésbé leszünk képesek önmagunkkal szóba elegyedni. Belső világunkba csak nekünk van belépőnk, behatolási,előjogunk, nem engedhetjük, hogy holmi parafenoménok, varázslók uralkodjanak rajtunk. Ehhez kellene az embereknek segítség, mégpedig nem üzletszerű mentőakciók, hanem olyan aggódó szeretet, olyan megértő türelem és odafigyelés, mint amilyen Ancsel Éváé. Z. E.
