Petőfi Népe, 1990. szeptember (45. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-01 / 205. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1990. szeptember 1. KITÖRHET-E EGY SZOLGÁLTATÓ VÁLLALAT? Tétova lépések a kecskeméti autójavítónál Az év első fele nem igazán sikerült jól a Kecskeméti Autójavító Vállalatnál, hiszen 400 ezer forintos veszteségük volt annak ellenére, hogy a tervet a tavalyi szinthez állapították meg. Mint mindennek, ennek is oka volt, amelynek eredőjét a szolgáltatás megváltozott körülményeiben kell keresni. Az autójavítás, -szervizelés — közöttük a garanciális átvizsgálás is — olyan szolgáltatás, amely nemcsak eszköz-, de munka- és anyagigényes is, így a ráfizetés előre látható, kiszámítható volt. Ha nagyon leszűkítjük a képletet, s tudjuk, hogy a rezsiórabér 150 forint, amelyet tavaly állapítottak meg, s ami a legdurvább számítások szerint is. többe kerül 200 forintnál, amelyhez kapcsolódik a víz, a villany, a gáz árának emelkedése, még inkább megmagyarázható a deficit. Ha még azt is tudjuk, hogy a vállalattól az alacsony bérezés miatt szinte menekülnek a szerelők, ha nem is magyarázatot, de felsorolást adtunk a majdnem félmilliós veszteség alapvető okairól. Gulyás Mihállyal, a Kecskeméti Autójavító Vállalat nemrégiben pályázaton nyert igazgatójával azokról a jövőben teendő intézkedésekről, elképzelésekről beszélgettünk, amelyek — véleménye szerint — kihúzzák a gödörből a vállalatot, sőt, elindítják a nyereséges gazdálkodás útján.- A produktív, a termelői létszám 55—60 között van. Ahhoz, hogy a vállalat jobban, gazdaságosabban ....működjék, n agyobb árbevételre lenne szüksége. Ehhez pedig növelni kellene a szerelői kapacitást. Az adminisztratív, az inproduktiv létszám kissé magas, eléri az 50 főt, de ezt örököltem. Nehéz a helyzet, mert ebben az évben 20-30 százalékkal növekedett az alkatrészek ára, s úgy tűnik, egy újabb áremelés előtt állunk. Ezzel párhuzamosan nincs esély- egyenlőség az alkatrészpiacon, a magániparosok könnyebben hozzájutnak az alkatrészhez, mint az állami vállalatok, de bizonyos típusoknál még ellátási gondok is adódnak. A vállalat — mint a megye- székhelyen a legnagyobb ilyen cég — a garanciális javítások zömét végzi, ez képezi árbevételének 60-70 százalékát. Ez jó is, nem isimért korábban, évtizedekkel ezelőtt azzal a céllal hozták létre az AFIT-ot, hogy minden gépkocsitípus garanciális ellátását kötelesek elvállalni. (Az más kérdés, hogy tehergépkocsik különböző típusainak javítása ma már más autójavító vállalatok vonzáskörébe tartozik.) Főként keleti típusú személygépkocsik, Barkas, Zsuk, IFA kistehergépkocsik garanciális javítására csökkent a korábbi, színesebb paletta, de nem csak emiatt kong az ürességtől a javítóműhely. Alig akad munka, a szerelők —joggal — morgolódnak az egyre vékonyodó boríték miatt, közben ugyanannyi energia fogy el, mint korábban, az óra ketyeg, miközben nem növekszik a termelés értéke. ■ Elkerülhetetlennek ‘tartom, hogy árainkban bizonyos mértékig ne érvényesítsük az árváltozásokat. Szeptember 1- jétől megváltoznak a díjtételek, kivétel természetesen a garanciális javítás. Az alapdíjat 210 forintra emeljük, de ennél magasabb dijat számítunk, ha nyugati típust javítunk, illetve karosszéria- vagy fényezési munkát vállalunk. Ez az emelés még nem tartalmazza a teljes nyereségtartalmat. A fizikaiak bérezését. eredményérdekeltség alapján határozzuk meg. Ez azt jelenti, hogy szerelőnként havonta 30-32 ezer forint értékű jayítást kell elvégezni, amelynek 26 százalékát kapja meg. Ha ettől többet teljesít, akkor 35, illetve 45 százalékát. Ez a jelenleginél 3-5 ezer forinttal többet jelent bruttóban. A garanciális javításoknál van időtartalék, tehát ott lehet időt nyerni, s újabb javításokat vállalni. A külföldiek esetében is növekszik a tarifa. A keletiek esetében a rezsiórabér 300, a nyugatiaké 400 forintra' emelkedik. Komplett szolgáltatás megteremtésére törekszünk, hogy érdemes legyen hozzánk betérni... Nem vagyok pesszimista, de mint minden autótulajdonos, kénytelen vagyok számolni. Ha egy sima, csupán félórás munkát viszek az autójavítóhoz, minimum 210 forintba kerül, az anyagárról nem is beszélve. A szerelő sem végzi jó kedvvel a munkát, mert, mondjuk, ha napi 10 órának megfelelő értékű munkát végez, bruttóban mindössze 235 forintot keres. Mit tesz az autótulajdonos? Elvégzi maga a kisebb javításokat, a szervizt, keres egy szereplőt, aki fusiban, fele, pénzért megjavítja járgányát. Ha nagyobb a baj, akkor viszi a szervizbe, vagy talán még akkor sem... — Szeretnénk a termelői létszámot 70-80-ra emelni. Ez a minimum. Ennek lehetőségét a következőkben látom. Az eredményérdekeltség kedvezőbb a jelenlegi bérezésnél, sőt a napi munka után a szerelők bérelhetnek szerszámot, javítóállást, de természetesen csak azok, akik teljesítik a normát, s rendelkeznek vállalkozói igazolvánnyal. Foglalkozni szeretnénk fődarabok felújításával, külföldi bérmunkával, autóbontással, sőt, a több lábon állás miatt profilbővítést is tervezünk, emellett modernizálni szeretnénk a technikánkat. A gyorsszolgálat megvalósításával, az azonnali alkatrészbeszerzést tennénk lehefővé. A legfontosabbnak azt tartom, hogy változtatni'kell a mentalitáson, a javító szolgáltatás szellemén. . □ □ □ Nagyon szép elképzelések ezek, de megvalósításuk — legalábbis jelenlegi ismereteink alapján — kissé nélkülözik a reális alapokat. Abból az ördögi körből, amely a fizetőképes keresetből táplálkozik, s a szolgáltatás rendkívüli drágaságán keresztül csupán filléreket juttat az ezt elvégző számára, miközben az alkatrész- és az energiaárak az égig növekednek, csakis egy módon: a privatizációval lehet kitörni! Ám ehhez is tőke, pénz kell, amely - Karinthy Frigyes szerint — a nincs szóból származik. Gémes Gábor ŰJ KÖNYVEK: Brecsán János: Új orvosi szótár. 3. kiad. (Akadémiai K., 240 Ft) — A kolozsvári Magyar Egyetem 1945-ben. (Magyarságkutató Intézet, 98 Ft) — Budapest útikalauz gyermekeknek. (Primusz, 65 Ft) — Martin Carr: Ä Madsen-csel. (Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó, Bembo, 80 Ft) — Czirják László—Szegedi Gyula: Fibrosissal járó kórképek. (Medicina, 180 Ft) — John Keegan: Waterloo. (Mérleg) (Európa, 65 Ft — Ralph J. MacFeyden: Dobd el a szemüveged! (Metrum, 88 Ft) — A magyar irodalom évkönyve. 1989. ^Szépirodalmi K., 100 Ft) - Gregor Papucek: Hraje sa! (Tan- könyvk., 30 Ft) — Francine Pascal: Titkok. (Text KFT., 69 Ft) — Szélén az országúinak. (Széphalom, 140 Ft) — V. Tietze—Ch. Schenek: Analóg és digitális áramkörök. (Műszaki K., 480 Ft) — Varga Zoltán: Állatismeretek. (Tankönyvk., 99 Ft) — Kós Gábor— Csizmadia András: Főzőcske lépésről lépésre. (Agria, 248 Ft). ,KIRÁNDULÁSOK A CSEND BIRODALMÁBAN A kék cápa mozdulatlan szemeivel mereven bámul, tűhegyes fogaival rám vicsorog. Bár tudom, hogy régen élettelen, hiszen esztendők óta kitömve pihen Kabdebó Péternek, a Bácska Bútoripari Vállalat igazgatójának irodájában, a polcon, mégis végigfut a hideg a hátamon, ha rápillantok. Gyerekcápa volt ez, amikor annak idején a Karib- tengeren horogra akadt. Tehát még veszélytelen. Nem így a kifejlett példányok, amelyek a legvérengzőbb fajták közé tartoznak. Szerencsére, a Földközi-tengerre csak ritkán látogatnak el. Arrafelé a macskacápa honos. Az pedig köztudottan veszélytelen az emberre. • Ekkor még sértetlenek voltak az amforák. Születésnapi ajándék a tengertől A gyárigazgató búvárkalandjai Embernagyságú amforák között Mindezt Kabdebó Pétertől tudom meg, aki eddig tizenöt nyári szabadságát töltötte búvárkodással a mediterrán tengereken. Alaposan megismerhette tehát a csend birodalmát. Barátsága a vizzel még alig hároméves korában kezdődött. Édesapja ekkor tanította meg úszni. Nem sokkal később kapott Angliában élő bátyjától egy ABC- búvárszerelést. Ez szemüvegből, uszonyból és az úgynevezett pipából áll. Sok-sok merülés követke- zetUfcSugovica és a Ferenc-csator.-vi na vizében. Ezért, amikor húsz esz- tendje csatlakozott a fiatal Bajai Búvárklubhoz, rövid idő alatt beépülhetett a sokat túrázó csapatba. Az igazi nagy, oxigénpalackos merülések során csodalatos élményekben volt része. Ezek közül is 1 kiemelkedik. egy több ezer éves amforatelep felfedezése. 1978 nyarán Dubrovnik és Korcsula között, egy csendes kis öböl partján ütöttek tanyát. A helyszín megválasztása szerencsésnek bizonyult. Először két hajóroncsot találtak a tengerfenéken, majd 30-35 méter mélységben, embernagyságú amforákra bukkantak. Természetesen nem hozták fel az ókori edényeket. Ezt szigorúan tiltják a törvények. Fényképeket készíteni viszont szabad. Ezért később több túrát szerveztek az öbölbe. Egyszerű szárazföldi fényképezőgépeket, vakukat házilagosan próbáltak alkalmassá tenni viz alatti fotózásra, így készítettek a roncsokról és az amforatelepről diasörozatot. Lencsevégre kaptak néhány érdekes, szép növényt, állatot és elsüllyedt épületet. Elhatározták, hogy bemutatják az anyagot a televízió búvárcsoportjának. A fényképezések miatt sok felszereléssel gyakran merültek a-bajai búvárok. Ez nagy feltűnést keltett szálláshelyükön, a közeli kempingben.'Volt ott egy olasz és egy német búvár is, akik amikor tudomást szereztek az amforákról, kérlelni kezdték Kabdebóékat, mulassák meg nekik a lelőhelyet. A klubtagok összeültek a parton. Vitatkoztak, végül szavaztak. A többség úgy döntött: meg kell mutatni a külföldieknek a telepet. Nagyon hamar kiderült, hogy hibás döntést holtak. Az olasz, miután megismerte a lelőhelyet, már az első éjjel lemerült. Lenyakazott egy amforát és a felszínre hozta. A jugoszláv hatóságok le is fülelték. Elkobozták a zsákmányát, de az eljárás megindításáig nála hagyták az útlevelét. így az első adandó alkalommal kereket oldott, hátrahagyva milliós értékű felszerelését. Megszökött a felelősségre vonás elől. A kifosztott telep A bajai búvárok akkor megnyugodtak. Gondolták: egy amfora tönkrement, de a többi megmaradt. 1985-ben bemutatták a diákat a tv Natura Szerkesztőségének, majd a következő esztendőben igazi profi fotófelszereléssel közös túrára indultak az öbölbe. Először ifj. Pásztor Ferenc, a tv- stáb operatőre, a bajai Kiss László és Kabdebó Péter „úszott rá” a telepre. Óriási csalódás érte őket, amikor a gyönyörű edények helyén csupán törött cserepeket találtak. Mivel a tolvajok egészben képtelenek voltak partra vinni az amforákat, barbár módon, valamilyen éles szerszámmal széjjeltörték, lenyakazták őket. Nem törődtek vele, mékkora mérhetetlen kárt okoznak. Csak az járt a fejükben, hogy egy-egy edényért több ezer amforák n'yálcaerus’^Zmalrkasokkal fizetnek. Az eredménytelen túra ellenére szoros barátság alakult ki a két búvárcsapat között. Elhatározták, hogy újabb közös túrákat szerveznek. A bajai klubot egyébként régebben sok támadás érte a túrák miatt. Először a helyi vízügyesek, majd az MHSZ támogatásával működtek. Különösen a honvédelmi szövetség képviselői vetették gyakran a búvárok szemére, hogy, úgymond, nem dolgoznak meg a drága szerelésért. Kérdőre vonták őket: miért nem versenyeznek inkább a túrák helyett? Azt azonban elfelejtették, hogy a versenyző klubok valamennyien jobb uszodai körülmények között edzhetnek. Merülés a jeges Dunába Kabdebó Péter azt mondja: ők mindig „megszolgálták” azt. a pénzt, amibe kerültek. A vízügyeseknek az árvízvédelemben segített, az MHSZ-nek sorköteleseket képeztek ki búvár-alapismeretek- re. De vállalkoztak víz alatti kábelfektetésre, csatorna-, sőt, szennyvíztisztításra is. Kötöttek víz alatt acélsodronyt elsüllyedt uszályra és gépkocsira, hogy daruval ki lehessen, emelni. Szóval bármilyen, ilyen jellegű kéréssel kerestek meg ezt az évek során változó, 4-10 tagot számláló kis csapatot, senkit sem utasítottak vissza. Ha kellett, akár a jeges Dunába is lemerültek, s így lesz ez a jövőben is — ígérik. A klub tagjai már kicserélődtek. Az alapítók már nem merülnek. Kabdebó Péter, aki húsz éve a legfiatalabb volt a társaságban, 45 évével rangidősnek számít. Nyáridőben nagy rutinnal, fáradhatatlanul szervezi a búvártúrákat. Az idén nyáron Görögországba utaztak. Ott szomorúan kellett tudomásul venniük, hogy nem engedélyezik a hatóságok a palackos mé- rülést, csupán Korfu szigeténél. Egyéb helyeket; csak nagyon ritka esetekben.' A bajai búvárok fájó szível mondtak le a hosszú, víz alatti túrákról, de az amforákkal történtekre visszagondolva megértéssel fogadták a görögök döntését. Annál is inkább, mert ennek az or• 'fö’a fclvftcl75"mctíres melységben készült. Itt már tökéletes a csend, a mozdulatok lelassulnak. Kabdebó Péter arcán jól látszik, hogy az óriási víznyomás milyen nagy terhelést jelent a búvár számára. szagnak valóban v^n mit féltenie még a tenger alatt is! Kabdebóék csak ABC-szereléssel merülhettek, de így is meggyőződhettek erről. A partközeiben tömegével találtak amforacserepeket, -füleket. Láttak elsüllyedt régi római városfalat is, ám az félig kék homályba burkolózott. Túl mélyre süllyedt. Oxigénpalackra lett volna szükség ahhoz, hogy közelebbről szemügyre vehessék. A búvár nem unatkozik, ha ABC-szerelés van nála. Ekkor már nem csípi a szemét a sós tenger, nyugodtan nézelődhet. Fejét sem kell kiemelnie, hiszen a „pipán” keresztül folyamatosan levegőhöz juthat. Csodás, gazdag az élővilág odalent. Harc a polippal Egy alkalommal a kempingtől nem messze, egy kis sziget mellett ABC-szereléssel merültek néhányat. Ekkor láttak meg 3-4 méter mélyen egy polipot, amint a sziklába kapaszkodva, barlangja előtt pihen. Kabdebó Péter lassan odaúszott és farkasszemet nézett a furcsa tengeri állattal, majd egy hirtelen mozdulattal mögéje, a puha kőbe vágta a tőrét. Ezzel elvágta a menekülés útját. Keményen, megmarkolta az állat puhány testét, de az is megszorította kezét néhány, szabadon tekergő csápjával. Kemény küzdelem kezdődött. A búvár megpróbálta leszakítani a polipot a szikláról, de az kitartott. Levegő fogytán volt már, de a csápok csak nem engedték. ‘Végül mégis felülkerekedett az ember, és a kövekhez csapkodta dülledt szemű áldozatát. Nem akármilyen zsákmányt sikerült ejtenie! A polip több mint két kilót nyomott. A kempingben még a helybéliek is a csodájára jártak. Azt mondták: ritka szép példány ez errefelé. Kabdebó Péter állítja ezúttal, hogy nagy szerencséje volt, mert az eset éppen július 1-jén történt. Az ő 45; születésnapján! Ez volt hát a tenger ajándéka. És mit tesz ilyenkor egy bajai vízi ember, különösen, ha ünnepi ebédet kell szervíroznia? Megsüti a zsákmányt fokhagymával, paprikával, lisztben — amúgy bajai módra. Természetesen rak bele egy másik kisebb polipot és néhány tengeri halat is. Tizenöten lakniá- roztak a különleges ebédből, és végül mindenkinek üres maradt a tányérja. • Gaál Béla • Az egyik merülés zsákmánya. (A felvételeket a Bajai Búvárklub tagjai készítették.)
