Petőfi Népe, 1990. szeptember (45. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-10 / 212. szám
4 9 PETŐFI NÉPE 9 1990. szeptember 10. NÉGYSZEMKÖZT SAJTÓPOSTA Csöndesedé' vadászat Beszélgetés dr. Sinkovits Miklóssal, a Mavosz főtitkárával Aki népszerűségre vágyik, jobb, ha elkerüli a vadászatot manapság. A vadász szó hallatán nem a természetszeretet, az egészséges sportfogalmak jutnak az emberek eszébe, hanem a jogtalan előny, a korrupció és az átdőzsölt éjszakák. A statisztikákból azonban az is kiderül, hogy negyvenezer vadász van Magyarországon; s ebből mintegy következik e sommás ítélet aligha lehet általánosságban érvényes. A vadászokról, a vadászatról kialakult kép árnyalása végett kerestük fel dr. Sinkovits Miklóst, a Magyar Vadászok Országos Szövetsége főtitkárát. Kié volt a protokollosztály? — Mindenekelőtt tisztázandó: a vadászokat tömörítő szervezet szerint jogos-e a közvélemény által hangoztatott bírálat?- A bírálat jogos, ha a vadász fogalmat általánosságban használjuk, s minden puskát viselő embert vadászként emlegetünk. Valóban előfordultak visszaélések, vadászházi üzletkötések, átmulatott éjszakák. De éppen a kép árnyalása miatt azonnal meg kell állapítani: a jogos bírálat a vadászok rendkívül szűk rétegére érvényes, a többség tisztességes, etikusan vadászott. Kevesek éltek vissza lehetőségeikkel, párt- és állami funkcióikat használva fel jogtalan előnyök megszerzésére. A többség éppen ezért méltánytalannak érzi, és tiltakozik az ellen, hogy minden vadászt egy kalap alá vesznek. Ez nem tisztességes eljárás, s így már nem is jogos a kollektív bírálat. — Azért azt lehetett tudni, hogy a volt Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban külön osztály foglalkozott az úgynevezett protokollvadászatok szervezésével.- Ez is a számos félreértés egyike, és egyben táptalaja. A MÉM protokoll-vadászati osztályához a Magyar Vadászok Országos SzöVetségének^éKnrffiTcöft, T wtfSki többsége pedig talán nem is tudott e szervezetről. Egyébként ez az osztály már nem létezik. — Fogadjuk el, eggyel kevesebb ok van a vadászokkal szembeni bizalmatlanságra. Miként vélekednek a vadászok az őket ért méltánytalan bírálatról, s mit tett a Mavosz a helyzet rendezésére? ,- A magyar vadászok többsége számos alkalommal elhatárolta magát a tisztességtelen helyzetüket jogtalan előnyökre váltó vadászoktól. Erről a közvélemény is tudomást szerezhetett, hiszen a múlt ősszel sajtótájékoztatón is igyekeztünk tisztázni a helyzetet. A magyar vadászok áprilisi közgyűlése mindezt megerősítette, s határozatban a következőket fogalmazta meg: „elhatároljuk magunkat azoktól a személyektől, akik hatalmi pozíciójukkal visszaélve olyan, vadászokhoz nem méltó magatartást tanúsítottak, amely egyáltalán nem jellemző a negyvenezer vadászra, de a vadásztársadalom kedvezőtlen megítéléséhez vezetett.” A Mavosz kezdeményezte szervezetének átalakitását, a demokratikus elveken és az egyesületi önkormányzaton alapuló, alulról építkező szervezetet hozott létre. A választások befejeződtek, s ma már mondhatjuk, társasági, megyei és országos szinten egyaránt hiteles vezetők vannak tisztségben, akik saját szakterületük kiváló ismerői. Új törvényre várva — A viták, az ellentmondások nem csak a vadászokat jellemzik, hanem a földdel gazdálkodó termelőszövetkezetek és állami gazdaságok, valamint a vadásztársaságok között is időről időre kiéleződnek. Kissé leegyszerűsítve a kérdés így fogalmazható meg: kié legyen a vadászterület? — A mostani helyzetben a vad tulajdonjoga és a vadászati bérbeadás joga az államé, s e jogát gyakorolva adja a területet a vadász- társaságoknak. A vita a földet használók és a vadászatra jogosítottak, között van. Ennek oka, hogy a társaságok jövedelmezően gazdálkodnak, s e jövedelmet a területen működő nagyüzemek is szeretnék megszerezni. A Mavosz véleménye korábban is az volt, hogy a vadászatból, illetve annak eredményéből nem szabád kirekeszteni a mező- és erdő- gazdaságokat. Éppen ezért a társaságokat ösztönöztük is az együttműködésre. Ugyanakkor az üzemektől azt vártuk, hogy a gazdasági fejlődés érdekében beruházásokkal segítsék a területükön) dolgozó társaságokat, s annak eredményéből befektetéseik arányában részesedjenek. Meggyőződésem: nem képzelhető el korszerű vadgazdálkodás a földet művelőkkel való szoros kapcsolat hiányában. Az együttműködési készség és gyakorlat nagyon sok helyen kialakult, különösen jó példák vannak Békés, Pest és Zala megyében. A vitákat eldöntendő, már az előző országgyűlés is tervezte a vadászati törvény módosítását, de akkor ez elmaradt. Nyilvánvaló, hogy az ellentmondásos helyzet sokáig nem tartható, ezért új vadászati törvénybe van szükség. A Mavosz véleménye az, hogy az új törvény keretei között a vad maradjon az államé, mint nemzeti kincs. A vad ugyanis a természet része, átgondoltan szükséges vqle gazdálkodni, s így nem is szabad a gazdálkodók napi érdekei alá rendelni. Kinek a kára a vadkár? — Üzemi panasz, hogy a vad az állami tulajdon jogán a vadásztársaságoké, a vad által okozott kár viszont a gazdálkodóké. Kártérítést ugyan kaphatnak a termelők, de ez egyesek szerint töredéke a tényleges kárnak. Mennyi a vadkár évente? — A múlt évben 144 millió forint vadkárt fizettek a társaságok a gazdálkodóknak. Egyébként kétféle vadkár ismert, a mezőgazdasági és az erdei. A mezőgazdasági károknál a térítés módját törvény rendezi, az általános gyakorlat szerint a társaság és a gazdaság megegyezik a térítés összegében. Ha nézeteltérés van, a tanács dönt, szakértők bevonásával. Ha még így sem tudnak megegyezni, bírósághoz fordulhat az elégedetlen fél. Az erdei károk megítélése bonyolultabb, mert az nincs nevesítve, a Polgári Törvénykönyv előírásai az irányadók az elbírálásában. A törvény úgy fogalmaz, ha valaki kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül viszont a térítés alól a károkozó, ha szabályszerűen járt el munkájában. Ha a törvény szövegét értelmezzük, patthelyzet alakul ki, mert a társaságok tudják igazolni szabályszerű működésüket, és ezáltal mentességüket; gazdálkodnak, vadföldet művelnek, és lehetne még sorolni. így aztán szinte természetes, hogy az erdőgazdaságok még nem nyújtottak be kártérítési igényt. Más módszerhez folyamodnak, zsarolják a társaságokat. Azt mondják, ha nem fizettek vadkárt, fölmondjuk a szerződést, s a területet másnak, kedvezőbb feltételekkel adjuk bérbe. Végül is békés úton alakulnak az egyezségek. | Még mindig sorban kell állni — Furfangos sport és gazdálkodás a vadászat. Kik és hogyan kerülhetnek a kívülrekesztettek közül az irigyelt társaságokba?- Magyarországon vadásztársasági tag lehet, aki 18. életévét betöltötte, büntetlen előéletű, és állami vizsgát tett. Ha e feltételeknek megfelel, társaságot keres magának, ott közgyűlésen döntenek a felvételéről. Ezután vásárolhat puskát, s indulhat a mezőt járni. — Ez így szépen hangzik, a gyakorlat azonban nem ilyen sima. A leendő vadászok esetenként éveket kénytelenek várni arra a bizonyos közgyűlési döntésre. — Valóban többen akarnak vadászni, mint ahány embert a társaságok fölvesznek. A vadállomány nagysága szerint ma optimális a vadászok létszáma, ezért a társaságok nem szívesen növelik tagjaik számát. Biztos vagyok benne, hogy a társaságoknak meg kell barátkozniuk a létszámbővüléssel, s helyet kell adniuk azoknak is, akik mostanában kaptak kedvet a vadászatra. Ennek persze egyenes következménye, hogy intenzívebb vadgazdálkodásra lesz szükség, másfelől a szakmai követelményeket is erősíteni kell. Ahol pedig nincs lehetőség a vadállomány növelésére, nincs más választás, mint az egy vadászra jutó teríték csökkentése. Az új gondolkodás és gyakorlat elengedhetetlen, az átalakuló társadalmi és gazdasági viszonyok nem fogják elkerülni a vadásztársadalmat sem. V. F. J. Ha késve jön a baba... Feltehetően korántsem egyedi problémával fordult hozzánk egy Solt- vadkerten lakó fiatalasszony, aki nevét és pontos lakcímét nem kívánja nyilvánosságra hozni.“ E kérését tiszteletben tartva, közöljük az elgondolkodtató történetet, ahogyan elmesélte; —1986 tavaszán vettünk telket, melyre családi házat kezdtünk építeni. Mint ifjú házasok, innen-onnan igényeltünk kölcsönt a kiadások fedezésére, és kértük a szociálpolitikai támogatást is a „tervezett" két gyermekünkre. Másfél esztendővel korábban megszültem az első kislányunkat, azonban csak rövid ideig maradhattam vele otthon, mert a sok-sok tartozás idejében való kiegyenlítése miatt szükség volt az én keresetemre is. Ennek ellenére nagyon szűkös évek következtek ránk. Tavaly nyár elején álltunk már úgy anyagilag, hogy vállalhattuk a következő gyermeket is. Csakhogy a természet közbeszólt, nem estem teherbe. Orvoshoz jártam. A kezelés’eredményesnek bizonyult, s idén januárban vegye áldott állapotba kerültem. Örömöm azonban nem tartott sokáig, mert körülbelül öt-hét hetes terhesen elvetéltem. A doktor megvizsgált, s azt mondta: legalább három hónapig várják az újabb terhességgel, különben ismét komplikációk következnek be. E várakozási idő közepette jött a pénzintézeti értesítés: fizessem vissza a második gyermekre járó szociálpolitikai kedvezményt; mert lejárt a gyermek megszületésének határideje. Azonnal elmentem az ügyintézőhöz, s közöltem mindent, azt is, hogy jelenleg szintén kezelésre járok a nőgyógyászhoz, Válasza az volt: nincs más választásom, minthogy fizessek. Teljesen kétségbeestünk férjemmel, hiszen több mint 80 ezret követelnek tőlünk vissza, holott akarunk második gyereket, csak önhibámon kívül egyelőre még nem sikerült e szándékunkat valóra váltani. Közben az orvosi gyógyitgatás újra sikerrel járt: július 16-án tudtam meg, hagy már 6-7 hetes terhes vagyok. A terheskönyvecskében már benne is szerepelnek a vonatkozó adatok, s nagyon boldog lennék, ha a jog kegyetlen világa kissé kegyesebb lenne hozzám, s mód lenne elismerni, hogy a pár hónapos késéssel érkező babát is figyelembe veszik a szociálpolitikai kedvezménynél. Egyelőre minden érintett szerv elzárkózik az ügyem rendezése elöl. Muszáj ennyire ridegen alkalmazni a paragrafusokat? Utánanéztünk a hatályos jogszabálynak, amely valóban azt tartalmazza; a vállalt gyermeknek (gyermekeknek) a kitűzött időn belül kell megszületniük, különben visszajár a megadott szociálpolitikai kedvezmény. Némi humánumra enged következtetni a rendelet ama része, - miszerint ha a határidőt követő 30 napon belül a „vállalkozó” asszony orvosi bizonyítvánnyal igazolja terhességét, az említett időszak a szülés várható napjáig meghosszabbodik. Ahhoz kétség sem férhet, hogy a kívánatos demográfiai célok elérésén túl komoly hitelgazdálkodási szándékok is vezérelték az említett jogi előírás alkotóit, elfogadóit. Csakhát az élet néha kikezdi az efféle paragrafusi merevséget. Bizonyíték erre olvasónk esete is, aki nem megfelelő egészségi állapota miatt „késett" a második terhességével. Szemcsére már. útb|in a második baba. Tisztelt pénzügyi illetékesek, talán mégiscsak át kellene gondolniuk szigorú döntésüket, s méltányosságból teljesítettnek tekinteni a szóban forgó család gyermekvállalási kötelezettségét... Határozatuk megváltoztatásáról szívesen adnánk hírt e hasábokon! A biztosító kétszer vizsgált és kártérített A tiszakécskei Dömötör Anna ez év januárjában módosította az Állami Biztosítóval már régóta fennálló szerződését, a házingatlana biztosítására vonatkozót. Az intézmény munkatársa világosan kifejtette a kockázati feltételeket, ennek során hangsúlyozva: a bekövetkező kárnál nem veszik alapul az épület elavulását. Az emlékezetes — pár hónappal ezelőtti — szélvihar olvasónk otthonát is megrongálta, s mikor amiatt a biztosítóhoz fordult, enyhén szólva megdöbbentő választ kapott, íme a részletek, ahogyan arról beszélt: — A vihar ledöntötte a kéményt, megrongálta a tűzfalatt s levitte a tetőzetről a nádat. Am a két kárszakértő mindezek ellenére csak a nád árát volt hajlandó megtéríteni. A többiről úgy nyilatkoztak, hogy az elavultság következménye, ami után nem viselnek kockázati felelősséget. Bevallom, elkeseredésemben kissé keményebben fogalmaztam, s erre a biztosító képviselői javasolták: kölcsönösen szüntessük meg a biztosítási szerződést. Hát ennyire lehet csak komolyan venni a biztosító ajánlatait? A történteket kivizsgáltattuk az Állami Biztosító Bács-Kiskun Megyei Igazgatóságával, melynek vezetője, dr. Móczár József az alábbiakról tájékoztatta szerkesztőségünket: — Ügyfelünk 1990. július 1- jei viharkárát ismételten megvizsgálták szakértőink, akik to- - vábbi kártérítési összeg megállapítására láttak okot. A pénzt a nevezettnek augusztus közepén postáztuk. Gondok itt is, ott is — műholdas vétel miatt Néhány évvel ezelőtt a kecskeméti háztetőket még sűrű antennaerdő borította, bizonyítékául annak: az igényes rádióhallgatók jó minőségben fogják készülékükön a sztereó műsorokat, a tévénézők pedig nemcsak a hazai, hanem a külföldi adásokra is kíváncsiak. Egyszer csak kezdtek fokozatosan ritkulni ezek a jelvevő szerkezetek, merthogy mind több lakásba jutott el a műholdas programok továbbítására is alkalmas kábel. Amilyen örömmel fogadták az emberek a gazdag műsorválasztékot kínáló „égi csatornás rendszer”-t, miatta talán épp annyian bosszankodnak manapság. Idén július elején már beszámoltunk e hasábokban arról, hogy a hunyadivárosi új lakótelepen, a Mátyás király körút-—Czollner köz—Liszt Ferenc utca által határolt területen jó néhányan elkeseredve mondták: az URH-sávo- kon hetek óta hiába keresik a hangulatos zenét adó újvidéki, csehszlovák és osztrák rádióműsorokat, azok nem foghatók. Az ok: a vevőtechnikát üzemeltető Gelka képtelen annyi jelet továbbítani a kábeleken, hogy az OIRT és a CCIR sávokon végig lehessen hallani a főleg szórakoztatózenét sugárzó adókat. Röviddel ezelőtt e cég újabb meglepetéssel szolgált a környékbelieknek: megszüntette a francia nyelvű TV5 műsor vételét. Pedig az angolul és németül többnyire csupán filmeket és popzenét kínáló többi csatornák sorában egyedül a franciák adtak naponta félórás képes híradót a világról, amelynek eseményei iránt fokozódik az érdeklődés a nézők körében. E történetekből nem kevesen arra következtetnek: a kábeltévé műszaki kezelőinek kissé kiszolgáltatottjai a kábelközösséghez tartozó rádióhallgatók és tévénézők, akik szűkre szabott műsorkínálatból válogathatnak. Óhatatlan a kérdés: egyedüli megoldás-e minderre a házi antennák újbóli fabnkálása, felszerelése? Persze a megyeszékhely másik részében, a Petőfiváros- ban is komoly gondok vannak a műholdas rendszerrel. A részletekről az Áfonya utca 14. szám alatt lakó Soós Andrástól értesültünk. Mint elmondotta: a térségben lakásonként 3500 forintot fizettek a családok a kábeltévé-hálózat kiépítéséért. Az ilyen célra beszervezett csaknem 1000 lakos először a határidőcsúszást sérelmezte, ugyanis a kivitelező, az Elektro- szer Vállalat ígéret helyett 1 evvel később, egész pontosan tavaly december végén fejezte be munkáját, s akkor került sor a várva várt műszaki átadásra. Azóta ugyan eltelt már körülbelül háromnegyed év, ám a pénzügyi elszámolás máig várat magára. Még ez utóbbinál is nagyobb baj azonban, hogy alrendszer rengeteg hibával üzemel. Néha kép, máskor hang híján jönnek be az adások és szinte naponta kell újraprogramozni a csatornákat. A javításokat javítások követik. Olvasóinktól tudjuk, hogyjúniusban körülbelül 86 lakó által aláírt levelet küldtek az Elektroszer igazgatójának, kérve őt a hibák végleges elhárítására. Érdemi intézkedés ez ideig nem történt, s a válasz is késik. Az érdekelt családok most azzal a gondolattal foglalkoznak: megtagadják a kábeltévé üzemeltetéséért felszámolt havi 40 forint szolgáltatási díj fizetését. Sakk-matt helyzetnek tűnik mindez. Nem lehetne elkerülni? FELSZERELTÉK A RELUXÁT Egy hete tettük szóvá Sajtóposta rovatunkban a kecskeméti Kovács Erzsébet panaszát: az év elején rendelte meg a harkányi Metál Ipari Szolgáltató Kft.-nél —1600 forint előleg befizetésével egyidejűleg —, hogy a lakásában reluxákat szereljenek fel, s a munkára fél év elteltével sem került sor, noha emiatt már reklamált is. Az eset további furcsasága, hogy egyszer megjelentek a helyszínen a társaság munkatársai, akik akkor döbbentek rá: a magukkal hozott reluxákat valahol elhagyták. így azután a dolgukvégezetlenül távoztak. Pár napja ismét szerkesztőségünkhöz fordult olvasónk, ám ezúttal jó hírrel: végre teljesítette vállalását a szolgáltató, mégpedig cikkünk megjelenése előtt. Persze erre nem véletlenül került sor, melyről így szólt: — Levélben és telefonon többször sürgettem a harkányiakat a reluxák felszerelésére, s e többletköltségem árán kerestek fel otthonomban ismét a kft. emberei. Bár elnézést kértek a történtekért, én mégis arra hívom fel az újabb megrendelőik figyelmét: számoljanak vele, hogy e cégnek nemigen erénye a gyorsaság és a pontosság... VÁLASZ CIKKÜNKRE Miért tűnik súlyhiányosnak a flakonok tartalma? Szeptember 3-án e hasábokon tolmácsoltuk az egyik kiskunhalasi háziasszony észrevételeit: a mosószert, a hajlakkot és különféle háztartási vegyiárut tartalmazó flakonokban súlyhiányos az áru, ami szemmel is jól látható, hiszen a nyílásuktól számított 1-2 ujjnyi szélességben nincs folyadék. Olvasónk szerint a lezárt, illetve szórófejjel ellátott edények vagy hiányosan megtöltve kerülnek ki a gyártóktól, vagy a kereskedő polcáig vezető úton csapolják meg tartalmukat. írásunkra az alábbiakban reagált a Szigma Kereskedelmi Vállalat kiskunhalasi kirendeltségének vezetője, Bábud Imre: Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér )/A Telefonszám: 27-611 A vásárlói tapasztalat nyomán több flakont ellenőriztünk, ám súlyeltérés egyik árunál sem volt kimutatható. Vagyis nem találtunk bizonyítékot a feltételezett dézsmálásra. Láttuk azonban mi is, hogy néhány edény nem színültig megtöltött. Ennek viszont más oka van. Köztudomású, hogy a műanyag — a flakonok ebből készülnek -4- hő hatására megváltoztatja a térfogatát, pontosabban szólva, a melég hatására tágul, hidegre pedig ösz- szehúzódik. E tulajdonságát figyelembe véve történik az ilyen tartály folyadékkal való megtöltése, ami nem lehet csordultig. Mindezektől függetlenül helyes a cikkbeli piegjegyzes: ha a flakonok tartalmát illetően súlyhiányra gyanakszik a vevő, a bolti mérlegen ellenőrizze, hogy azt a mennyiséget kapja-e, amiért fizet.
