Petőfi Népe, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-27 / 175. szám

1990. július 27. • PETŐFI NÉPE • 3 1‘' - ' r - '' . .I, V". / *' .* '■ V ' < ' 4 ,^1 1 ffr ■ ’ 1 ’• ^ ' ’ . ■ ^ j ' . , 1 II. - ■' ■' ~ij,> . ' ■ . TABOR ES ELLENTÁBOR BOCSAN Tele kommunikációval a hócipőnk Föld körüli szenvedélyek Operatív bizottságot hozott létre a közös va­gyon védelmére tizennégy tag Bócsán, a Szőlőskert Szakszövetkezetben. A bizottság első ténykedése az voltVjhogy felhívták a cégbíróság figyelmét: nem volt minden fendben a februári elnökválasztáson. Gyanújuk beigazolódott,, a cégbíróság megsemmi­sítette a közgyűlés akkori határozatát. A tisztség- viselők megválasztásához ugyanis minősített szó­többség kell, amit ajelöltek nem'szereztek meg. így aztán a szakszövetkezetben a vezetőség nem törvé­nyesen megválasztva működött hónapokig. Vagy ahogy manapság mondani szokás: nem volt legi­tim. A cégbíróság végzése szerint új választást kel­lett tartani. A hibát a szövetkezet vezetői követték el, a bócsiak egy része mégis a kisgazdapárt helyi tagjaira dühödött meg. Bolsevik módra ? Nehezen gyűlik össze á nép a bócsai általános iskola tornatermében. A kilenc órára hirdetett közgyűlés végül is tizenegykor kezdődik, addigra szedik össze a kiküldött kocsik a hiányzó tizenkét embert. Most már határozatképes a közgyűlés, eldöntheti, hogy a 18 éve egyfolytában elnök Ba­logh Lajost akarja-e újra első embernek. A szövetkezeten belüli ellenzék igen hamar hal­hatja a hangját. Zsikla Imre, az operatív bizottság egyik tagja kér szót. — Ezt a jelölőbizottságot az elnök állította össze és fogadtatta el a vezetőséggel - mondja nyugod­tan. — Utána szétosztotta a tisztségeket, és átadta a bizottságnak a listát. A jelölőbizottság elnöke azt is elfelejtette, hogy az ellenjelöltet megkérdezze: akar-e még elnök lenni? A tagságot se kérdezte meg. Még az első közgyűlés előtt bent voltam az elnöknél, kértem, beszéljük meg, de elzárkózott. Az a kifogásunk, hogy Balogh Lajos nem beszéli meg a dolgait a tagokkal... * Kiabálás, pisszegés és a levezető elnök mikrofo- nos harsogása fojtja bele a szót Zsiklába. Váratla­nul felugrik egy szürke öltönyös férfi. — Hárman itt kukacoskodnak, ellenzékiesked- nek — kiáltja —, de nem azért, hogy a mi sorsunk, a közösségé jobb legyen, hanem, hogy ők szerezzék meg a Balogh Lajos székét! Vastaps. Aztán egy idős asszony elfúló hangja: — Amikor 72-ben arról volt szó, hogy az én férjemet leváltsák-e, és-Balogh Lajost tegyék a helyébe, a mostani ellenzékiek holtak a Balogh legnagyobb szekértolói... A levezető elnök az asszonyt is leinti, most nem erről van szó, ne vesztegesse a drága időt. Az idő pedig megy, fogyóban a tagság türelme. A jelölő­listára felkerül Balogh Lajos, az ellenzék meg vá­ratlan vereséget szenved: Sréter János nem vállalja a jelöltséget. Már az ellenőrző bizottság tagjairól folyik a vita — sorra azok kerülnek a listára, akiket a bizottság jelölt —, amikor jobb oldalon ugrik fel egy újabb váratlan közbeszóló. — Bolsevik módra megy itt minden, ebből ele­günk van! — harsogja. Ez vitte az országot a tönk szélére! Itt csak tapsolnak az emberek, de nem tudják, hogy mire! ' Erre megint kitör a vastaps. Sajnos, nem látom a közbeszóló arcát: ezt a tapsot vajon hogyan értékeli? Valaki bekiabál hátulról: jobb volna, ha nem vállalná egy se, nem lenne egy elnök se! Az ő szavait is taps fogadja. — Igaza van — mondja mellettem egy idős férfi. — Minek játszatják velünk ezt a komédiát? — De hát csak magukon múlik. Miért nem állnak föl és mennék el? — kérdezem. 4—' Nincs még itt annak az ideje—feleli rejtelmes mosollyal. • • Össztűz az ellenzékre Balogh Lajost mégsem tudják megválasztani. Mert mire minden lista összeáll, kiveszekszik ma­gukat a szavazatszedő bizottságon, kiderül, hogy a közgyűlés már nem határozatképes. A hátsó ajtón időközben többen elszállingóztak. A vezető­ségválasztást harmadszorra is meg kell tartani. Az elnök még szót kap, kétségbeesetten bizonygatja: a vezetés nehéz helyzetben van, nem tudják, kell-e vetni, hol értékesítik majd a szőlőt, bort... Nekik is jobb volna, ha az, akinek földje van, vihetné... De alig figyelnek rá, a közgyűlés végleg kudarcba fullad. ’ Gáspár István operatív bizottsági tág odacipeli hozzám Sréter János ellenjelöltet.' — Miért nem vállalta a jelöltséget? -^érdeklő­döm. — A tagság hozzáállása meg a szövetkezet bi­zonytalan helyzete miatt. Hosszú ezt elmagyaráz­ni. Nézze, itt alapvető összeütközések vannak azok között, akiké a föld és akik ezt a földet most bérlik. Ők féltik a megélhetésüket amiatt, hogy a földet vissza kell *adni. A szövetkezet vezetőségé­nek meg az volna a jó, ha a bérletes viszony marad­na, mert munka nélkül lehetné továbbra is megél­ni. Összefonódások, különböző érdekek húzódnak a háttérben. Mindezt itt helyben nem tudjuk meg­oldani, országos intézkedés kellene ehhez. Szerin­tem egyelőre azok vannak többségben, akik a régi vezetőséghez húznak. Éretlen gyümölcsöt próbál- 1 tunk leszedni a fáról. Idő kell még. Folytatnánk a beszélgetést, de a félig kiürült tornateremben hirtelen elszabadulnak az indula­tok. kiabáló, hadonászó emberek körülöttünk, az össztűz az ellenzékre irányul.- Tudom én, kik sompolyogtak el! Láttam: mind kisgazdák voltak! Elküldtétek őket, hogy ne lehessen Balogh Lajost megválasztani! — sívítja egy csinosan öltözött fiatalasszony, aztán a zavar­tan álldogáló Zsikla Imrének támad. — Fizess ötszáz forintos napidíjat, amiért aratás kellős kö­zepén ide kellett jönni! Iderángattátok ezt a sok embert semmiért! Nem kell a cselédélet — Azért hurcoltak ide; hogy a milliomos kisgaz­dáknak jobb legyen! — kiabálja egy harcias néni­ké. Tán jobban gazdálkodtok ti minálunk? Mon­dod, nem. Hát akkor mért pont Bocsa váltsa meg a világot?!-—'Ilyen ember papol a törvényességről, aki más asszonya után szaladgál?! — támad tovább a fiatalásszony, akiről megsúgják: az egyik vezetősé­gi tag félesége. — Nem veszitek észre, hogy kiutál benneteket a falu?! Nem bírjátok elviselni, hogy mi is jutottunk valamire a két kezünk munkájával?!- Csináljanak egy szövetkezetei maguknak, csábítsák át a tagságot, ha tudják. Nem kisgazda- párt ez, hanem kulákpárt — mondja valaki. — Ezek nagygazdák voltak, mi meg szegény embe­rek, amikor beléptünk a szövetkezetbe ...- Nem köll nekünk a cselédélet — hajol hoz­zám egy fejkendős asszony. — Tizennégy éves ko­romig voltam cseléd, tudom én, milyen az. Térdig fagyott a lábam ... írja csak meg, aranyoskám: mi már soha többet nem akarunk cselédek lenni.- Megmondta Zsikla Imre: avas szalonnáért meg érett túróért mehetünk hozzá napszámba — mondja erre egy fiatalasszony. — Jártam én nap­számba a saját szőlőm mellett, hát köszönöm szé­pen! Balogh Lajos soha nem utasította el az embe­reket, nem lopott, nem csalt, hát mért nem kell elnöknek?' A csoport túlfelén a zaklatottnak látszó elnök azt mondja: — Akkora botrányt csináltatok, Pista bácsi; kel­lett így megosztani a falut? A bizottság marad Aztán egyszerre csak csend lesz. Négyen mara­dunk a tornateremben: Zsikla Imre, Gáspár Ist­ván, egy úr, aki nem óhajtja megnevezni magát, meg én. — Semmi köze ehhez a kisgazdapártnak! — mondja Zsikla, aki egyébként tagja az FKgP-nek. — A cégbíróság megállapította a törvénytelensé­get. Az elnöknek meg a jogtanácsosnak tudni kel­lett volna, hogy nincs meg a minősített többség, nem törvényes a választás. Tizennyolc éven át így ment eZ, senki nem vétózta meg soha. Most két táborra oszlott a tagság. — De úgy látom, maguké a kisebb tábor ... — Nem tagadom. Olyan hírek szállingóznak, hogy szét akarjuk szedni a szövetkezetét, pedig nem is gondolunk erre. De kifogásoljuk a diktató­rikus irányítási rendszert, a választási forgató- könyvet, a közös vagyon kiárusítását. Az elnök kiépítette a maga táborát 18 év alatt. Az emberek azért nem jönnek a mi táborunkba, mert nem bíznak benne, hogy lesz változás. — Az emberek mintha attól félnének, cselédsorba kényszerülnek a régi-új nagygazdák földjén ... — Nagygazdák! 15-20 holdakról van itt szó — veti közbe kesernyésen a névtelen úr. — Ezeket a földeket legnagyobbrészt közös művelésbe vette a szövetkezet. Aztán kiosztotta bérletbe. A tulaj­donos földjáradékot kap, a bérleti díjat meg a szakszövetkezet zsebeli be. Apáink földjén van most ez a közös gazdaság! Azon a földön, amiért ők annak idején nagyon megdolgoztak. — De a föld nélküli szövetkezeti tagok is megdol­goztak a saját, tisztes gyarapodásukért, nem? — Persze, persze — bólogat. — Nem is erről van szó, hanem arról, hogy az egyik 70 hektárt bérel, míg a másiknak egyet se akarnak visszaadni. De ha vissza is adják a földet, marad még szabad terület rengeteg. Senkinek nem kell cselédnek állni. Meg hát nem mindegy, hogy kinek fizetik ők a bérleti díjat: a szövetkezetnek vagy a tulajdonos­nak? Ezt nem akarják megérteni! — Maguk itt laknak egy faluban, mindnyájan a földből élnek. Miért nem tudnak szót érteni? — Mondtam az elnöknek, hogy hozzunk össze egy megbeszélést, tisztázzuk ezeket a kérdéseket — mondja Zsikla Imre —, de nem akart meghallgatni. Mi lesz az operatív bizottsággal? — Marad!—| bólint határozottan Gáspár István. — Nem az elnök megbuktatására alakult, de az is célja volt. Nem ősziünk fel, amíg ennek a végére nem járunk. A, kora délutáni hőségben néptelen a falu. Az előbb még izgatottan ágáló emberek percek alatt éltűnte;k, mentek a dolguk után. A szemközti boltból kijön egy férfi, megáll, tö- rölgetni a homlokát. Meleg ez a július Bócsán is. Magyar Ágnes „Kiskunhalas város telefonhelyzete. mennyiségi szempontból már messze / kritikán aluli” — ezzel a sommás meg­állapítással indította Somogyi Antal tanácselnök-helyettes azt a meghívót, amely a város pártjait a Hungária Tele­com Kft.-vel, illetve annak amerikai érdekeltségű vegyes vállalatával, a Contel Hungáriával való tárgyalásra invitálta. Az idézett tételmondat azzal a kiegé­szítéssel, hogy a posta, akarom monda­ni a Magyar Távközlési Vállalat a 90-es évek második felére jelez várható fej­lesztést, összevetve a fenti kft. ígéreté­vel, hogy néhány éven belül 50 százalé­kos ellátást nyújt, egyenesen Vonja ma­ga után azt a következtetést, hogy ezzel a magánvállalkozással tárgyalni kell. El is jött a párt ók nagy része, de még a környező községek tanácsi vezetése is, csudát látni. Ilyet még nem ért a magyar, hogy a pénzéért oda és annyi telefont vehet, ahová és amennyit akar. Rá is tettek az urak egy lapáttal, olyan kacsalábon forgó digitális telekommu­nikációt ígértek, amellyel Józsi bácsi a Parti-szőlőkből egyenest a bécsi tőzs­dével értekezhet, mit is vigyen az osz­trák piacra. Felsorolták a modern tech­nika összes arzenálját, nem mulasztván el összevetni a jelenlegi földhözragadt kommunikációs csődtömegünkkel, hadd káprázzon a szemünk. (Termé­szetesen az utóbbiért cserébe az előbbit kínálva, s, mindezt persze olcsóbban, mint a távközlési vállalat valaha is teszi majd.) Mit köntörfalazzak, sűrűn csipked­tem magam az asztal alatt, nehogy kés­ve találjak ébredni, s bilibe lógjon a kezem. Ráadásul sejtetni engedték, hogy úgyszólván minden „sínen van”. Meg­egyeztek minden hivatallal, megfelelő adatok birtokában vannak, Bács- Kiskunt, de hamarosan az országot is teríteni tudják. A néhány aggályosko­dó megjegyzést, hogy vajon a Magyar Távközlési Vállalat mit szól/ mindeh­hez, magabiztos mosoly hárította el, amelyből leszűrhettük, hogy mindez mellőzhető apróság, talán suba alatt már meg is egyeztek, szóval ne is törőd­jünk vele! Foglalkozzunk inkább az előzetes szándéknyilatkozattal, ame­lyen a tanácsi vezetők mellett minden parlamenti párt támogató aláírásának is helyet szorítottak, sőt a Magyaror-, szágí Szociáldemokrata Párt is felke­rült közéjük, amit nem egészen értet­tem. hogyan. (Ha csak úgy nem, hogyi az elnökasszony férje a kft. műszaki tanácsosa egyben.) Talán a túlzottan lehengerlő maga- biztosság tette, talán a lepusztult hely­zetünkből fakadó reménytelen bizal­matlanság, de a pártok elég sokat aka­, dékoskodtak. Nem tetszett például az SZDSZ-nek, hogy a szándéknyilatko­zat kiköti, november 30-áig nem tár­gyalhat más társasággal az önkor­mányzat. Az is gyanút ébresztett töb­bekben, hogy pár nappal ezelőtt a kft. ügyvezető igazgatója az előfizetők költségbefizetésére is részvényeket ígért, s most a munkatársai nem akar­nak tudni róla. Végül azonban minden­ki beadta a derekát, mondván, az utol­só pont kösse ki, hogy a szándéknyilat­kozat jogi kötelezettséggel nem jár. Pár nappal később a reggeli Kurír szenzációs leleplező cikkekben hozza tudomásunkra, hogy a fenti kft. nem kaphat az új postatörvény értelmében szolgáltatási engedélyt, mivel nincs 50 százalékos részesedésű állami tulajdo­nú alapítójuk. A Contel Hungária cég­bírósági bejegyzése egyébként is hiány­zik, a távközlési vállalattal való megál- lapododás híján pedig a leendő telefon- tulajdonosok alighanem csak egymás­sal tudnak majd beszélni, ami azért még nálunk sem egy nagy perspektíva, és így tovább. Most aztán kinek higgyünk mi, in­nen, Bács-Kiskunból? Felsóhajtottam. Mégsem hiába csíp- kedteq? magam. Még csak holmi tele­kommunikációs álmok hiányoztak volna nekem! A végén még azt hittem volna, hogy Európában ébredek. — hajós — • (Tóth Sándor felvétele) Te kedves Holt-Tisza! 11.1 Jól táplált, fényes szőrű fekete ku­tya szimatolja végig a partot a tőserdei szabadstrandon. Nyomában 12-13 éves kislány, valószínűleg a gazdája. Ahol a gyereknek kedve szottyan, bedob a víz­be egy ágdarabot, hogy a hűséges és készséges eb beússzon érte. A fürdőzők kacagva fogadják a látványt. Jót derül­nek a pajkos kutyaúsztatáson. Hiszen ha jól belenéznek a Holt-Tiszába, a zöldesfek'ete, évről évre egyre szennye- zettebb víz láttán észrevehetik: más „kutyáknak” is van közük ahhoz, nem csak a kislány strandoló ebének, hogy az egykor szőke Tisza ma ilyen. Én mindenesetre nem küldeném bele a négylábúmat a vízbe. Kutyának, éjje­liőrnek az udvaron a helye! 1 2. | — Pihenjünk, napozzunk! — dő­lünk hanyatt nyaralótársaimmal a par­ton,' a tőserdei erdő bejáratához közel, ezután a kis színfolt után. — Élvezzük a jó levegőt!, Becsukom a szemem. Érzem, milyen megnyugtató a szemhéjamnak a drága napfény. Mennyivel más így a vüág, nem látni: mi van, mi történik körülöt­tem. A kellemes nyugalom azonban , csak pár percig tart. A hídról rotyogó sorozatot adnak le ránk az átvonuló kismotorkerékpárok hangtompító nél­küli kipufogócsövei. Megadnám maga­mat, feltartott kézzel indulnék a kismo­torok kis tulajdonosaihoz, csak azért, z hogy egy apró feltétel teljesítésével megússzam ezt a jármüháborút: — Gyerekek! Öröm az ajándékba kapott vagy vett első motorkerékpár, nekem is volt, de látjátok a táblát, itt: „Kiskunsági Nemzeti Park, természet- védelmi terület"? Szeretném hallani a madarakat. Választanátok talán egy másik útvonalat? De nem szólok, maradok inkább nyugton. Eszembe jut, hogy az egyik helyen, ide nem messze, nyílt téri hang­sugárzóval bővült a zeneszolgáltatás. Ahogyan valaki a lakásában, bent, a szekrény két oldalán elhelyez egy-egy hangdobozt, ezt a módszert a legna­gyobb és a legszebb üdülőépületben to­vábbfejlesztették. Kívülre, a ház utcára néző falára tettek két, tekintélyes nagy­ságú hangszórót, hogy a zene valóban legyen mindenkié, aki csak arra jár. A zene mellett természetesen mást is lehet „kapni” a Tőserdőben. A városi embert nem engedik elszokni, egy pilla­natra sem, a benzinfüstös levegőtől. Terjeng a kékesszürke füst mindenfelé. Ahol a kutyussal strandoltunk, oda is jutott bőven. Az egyik reggel pedig — nem akartam hinni a szememnek: megdörzsöltem, hogy tényleg ébren va­gyok-e — egy nagy, fehér autóval haj­tott ki valaki méltóságteljesen az erdő­ből a szabadstrand és a labdázóterület közös bejáratán. Olyan otthonosan mozgott, mint a kutya a vízben. A bejáratnál egyébként tábla figyel­meztet. hogy itt a járműforgalom tilos. Úgy látszik, vannak kivételek! I 3.1 Hosszú ideig csak a szúnyogcsí­pés volt a legkellemetlenebb élményem egy-egy nyaralásból. Ma már más a véleményem. A vérszívóktól megvéd a vegyipar, többé-kevésbé bevált készít­ményeivel. Ám ki védi meg a nyaralót az éjszakai ordibálástól, óbégatástól. amellyel a gyalogosan vagy motorral a diszkóból hazafelé tartók verik föl leg­jobb álmából az embert? Az üdülőhely (is) ellátási terület. (A vendéglátó-iparban egész biztosan.) Vagy nem ...? Másnap reggel, negyed 8-kor, me­gyek az ABC-be kenyérért és egy zacs­kó kakaóért. — Nincs egyik sem — mondja az eladó. — Már elfogyott mind. Hama­rabb kellett volna jönnie. Ma koráb­ban nyitottunk. Vasárnap van ... I 4.1 Búcsút veszek a tőserdei üdülő­helytől. Vissza-visszapillantok elmenö- ben. Te kedves Holt-Tisza, nem mindig voltál ennyire elnyűtt és kimerített! Nézz ki a medredből, addig, amig ki­nézhetsz! Mi lesz körülötted ezzel a sokadalommal, ha tönkremegy benned a legfontosabb: a víz? Életbe lépett a nyugtaadási kötelezettség A kereskedők továbbra is tiltakoznak Immár csaknem egy hónapja — július 1-jétől — érvényes az a rendelet, amely­nek értelmében a ruházati cikkeket, vegyi árukat, iparcikkeket, valamint tüzelő- és építőanyagokat forgalmazó magán- kiskereskedők kötelesek a vevőknek számlát adni. Milyenek az első tapaszta­latok, betartják-e a rendelkezést a kiske­reskedők, és hogyan tudja segíteni tagjait a Kisosz az ehhez szükséges pénztárgé­pek, illetve nyomtatványok beszerzésében — erről érdeklődött az érdekvédelmi szer­vezetnél az MTI munkatársa. Mihályi Koméi, a Kiskereskedők Or­szágos Szervezetének illetékese elmon­dotta: ismeretes, hogy a tavaly született törvény ez év július 1-jétől, illetve jövő év I január 1-jétől kötelezi nyugtaadásra a 'magán-kiskereskedőket, attól függően, hogy milyen árucikkeket forgalmaznak. A szervezet mind a korábbi, mind pedig az űj kormánynál eredménytelenül tiltako­zott ellene. Ellenérveire választ is csak a pénzügyminisztertől kapott. Az utóbbi azt hangsúlyozta: a tárca továbbra is indo­koltnak tartja a nyugtaadási kötelezett­ség fokozatos bevezetését, ám ha sok lesz a negatív tapasztalat, visszatérnek a kér­désre. A Kisosz ennek ellenére fenntartja tiltakozását. Álláspontja szerint a vevő számára teljesen felesleges a nyugta, ami­kor semmilyen érdeke nem fűződik az iga­zoláshoz. (Hm, ez érdekes. — A szerk.) A magán-kiskereskedőknek viszont szá­mottevő többletteher. Sérelmezik a ma­gánkereskedők azt a megkülönböztetést is, amely számukra máris előírta, milyen pénztárgéptípusokat' alkalmazhatnak, holott az állami és szövetkezeti kereske­delemben ezek használata csak 1996janu­árjában lesz kötelező. S arról is kevés szó esik, hogy e gépek csak külföldről szerez­hetők be, s mind a vételárat, mind pedig a karbantartást devizában kell megfizetni. A pénztárgépeket különben meg is kell rendelni, mert nem kaphatók. A Kisosz értesülései szerint nem sokan jegyeztették elő a gépeket, amelyek nemcsak nyugta­adásra alkalmasak, hanem arra is, hogy a forgalmat az adóhatóságok számára rögzítsék. (Itt van az eb elhantolva? — A szerk.) Ügy tűnik, hogy a kiskereske­dők az utolsó pillanatig abban remény­kedtek, hogy a rendelet bevezetésére még­sem kerül sor. A Kisosz annyiban tudja segíteni tagjait '■J mondotta Mihályi Kornél —, hogy rendszeresen tájékoztatja őket az alkal­mazható pénztárgépek típusáról és be­szerzési forrásáról, továbbá arról, bogy a szabványnak megfelelő nyugták hol sze­rezhetők be. A kellő informálást már csak azért is fontosnak tartja a Kisosz, mert az APEH várhatóan még az idén ellenőrzi, eleget tettek-e a magánkereskedők a nyugtaadási kötelezettségnek. Az adóha­tóság ugyanis úgy véli, hogy ilyenformán nyomon lehet követni az úgynevezett lát-, hatatlan jövedelmeket, és ezzel megvaló­sul a fogyasztói érdekvédelem. A Kisosz ezt az érvelést nem tartja meggyőzőnek, s attól tart, hogy ez az intézkedés nem növeli az állami adóbevételt, viszont félő, hogy az intézkedés nyomán csökken a magánkereskedelem áruskálája, emelked­nek az árak, és nem utolsósorban a nyug­tamegírás időtartamával arányosan meg­növekszik a vásárlási idő is. (MTI) (Mi inkább annak az elvnek az érvénye­sítésére való törekvést látjuk a rendelet­ben, hogy mindenki adózzon minden jöve­delemforintja után. Ezzel egyetértünk — A szerk.) Kohl Antal

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom