Petőfi Népe, 1989. november (44. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-18 / 274. szám
1989. november 18. • PETŐFI NÉPE • 3 Hajléktalanul A sárral kevert fűrészport fotóriporter kollégámmal kettesben dagasztjuk Kecskemét határában. A gokartpálya mögötti szeméttelep akkor is vigasztalan lenne, ha a metsző, hideg szel a fülünk mellett nem fütyülne.' Csak kevesen guberálnak most. A zord idő elzavarta a szerencsétleneket. „Ha akarnak két embert látni, akik az állatoknál is nyomorultabbul élnek, akkor jöjjenek ide. Címünk: A Dutép hulladéktelepe, a gokartpályától északra, az Agrikon mellett.” Ez a névtelen levél indított útra minket. Dagasztjuk a sarat, keressük a „házat”. Kollégám veszi észre előbb a fóliákból tákolt, sátor formájú kunyhót. „Falát” a szél reZegteti. Nem messze tőle tűz jár táncot, a barátságtalan tájban parányi vigaszt adva. Mellette ketten ülnek. A 62 esztendős Nagy Lászlóné és párja, a rokkant- nyugdíjas Lajtert József. Ok élnek a kunyhóban. — Mióta? — Most már több mint egy hónapja — mondja az asszony. — A házigazdánk október 18-án mondott fel. Pedig 17 évet éltünk ott, a Zsinór utcán. Soha baj nem volt velünk. A lakbért is rendesen fizettük. De most kellett neki a lakás, hát eljöttünk ... — Ide? — Nem, előbb egy asszony fogadott be minket. Azt mondta, ad egy szobát. Ezerötszáz forintot kert, azonnal ki is fizettük. Három vagy négy éjszakát aludtunk nála egy fáskamrában, akkorra meggondolta magat. A pénzt sem adta vissza. Kértem legalább egy részét, de tíz fillért sem adott. — A kunyhót maguk készítették? — Nem. A guberálók, meg Kálmán, aki átveszi tőlünk azt a kis anyagot, amit itt összeszedünk. O adott rekamiét és két paplant is. Itt húztuk meg magunkat. Csak mosakodni nem nagyon lehet. A kezünket, arcunkat még csak valahogy, de ebben a hidegben nem lehet levetkőzni. — Vizet honnan hoznak? — A kenyérgyár mellől. Van itt egy büdöge, abban. Meg lavórunk is van. — Albérletet nem kerestek másikat?- Miből? Mondja meg uram: miből? A Jóska bal keze könyéktől hiányzik. Nyugdíjat kap, 2200 forintot. Abból élünk ketten. Meg abból a kis pénzből, amit Kálmántól kapunk az anyagokért. Ha lett volna is valahol egy csipet szoba, hiába mondtam volna, hogy majd később, ha megkapjuk a nyugdíjat, akkor fizetünk. A világon senki sem adná így oda. — Segítséget nem is kértek senkitől? — Nem, nem... Soha senkitől. A tanácshoz sguivineutünk soha--íten künk csak egy aprócska szoba kellene. Az se baj.dia ürés-:*Vágy-égy ákkprá i luk, ahová egy ágyat meg egy tűzhelyet betehetnénk. De pénzünk csak nagyon-nagyon kevés van. Legfeljebb ha nyolcszáz forint jutna rá havonta. Indulunk vissza. Lajterték a tűz mellett maradnak. Meddig még ...? — noszlopy — (Fotó: Walter Péter) A KÖRTÖLTÉS BONTÁSA CSAK JÖVŐRE KEZDŐDHET MEG Program a Duna- meder helyre- állítására Megkezdődött a nagymarosi Duna-meder helyreállításinak előkészítése. A szakemberek felkészülnek a munkagödröt védő körtöltés bontásához, bár ez a munka csak a jövő év őszén kezdődhet meg. A kis vízmagasság legkorábban ugyanis akkor teszi lehetővé a munka megkezdését. Az államközi szerződés esetleges módosításával kapcsolatos !i§l a minisztériumokra és más főhatóságokra vonatkozó — feladattervet a napokban jóváhagyták, ami a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztériumot is érinti — tájékoztatta Zorkóczy Zoltán, a beruházást irányító K VM titkárságvezetője az MTI munkatársát. Elsőként a dunakiliti térség árvízvédelméről gondoskodik a KVM, a tervek szerint a csehszlovák féllel közösen. A feladategyeztetéshez már elkészültek a magyar tervek. Az OVI- BER, mint a legfőbb beruházó, eközben megkezdi a nagymarosi létesítményre kötött különböző szerződések eddigi leljesí- téséneV vizsgálatát és felbontását. Ez vonatkozik az osztrák és a magyar vállalatokra egyaránt. A munkába eddig mintegy 20 osztrák, s több mint 30 magyar vállalat kapcsolódott be. A helyreállítási költségek nagyságát, forrását is tisztázó előterjesztést december 10-ig készítik el, több más tárca bevonásával — mondotta. Vizsgálatra vár az is, hogy miként hasznosíthatók a Nagymaros körzetében már elkészített épületek, így a lakótelep, a munkásszálló. A nagymarosi Duna-meder helyreállítására visszatérve Zorkóczy Zoltán elmondta: a VITUKI-ban hamarosan megkezdik a körtöltés bontásához szükséges modellkísérleteket. Ezek a vizsgálatok mintegy fél évet vesznek igénybe. Elsőként nagy mennyiségű-földet, majd kavicságyat hordanak vissza a munkagödörbe. Ezt követően vízzel árasztják el a munkateret, s csak ezután kezdhető el kis szakaszon a töltés bontása, ami mintegy másfél évig tart majd, a vízfolyás és a hajóforgalom váltakozó elterelésével. DR. DEBRECZENI JÓZSEF VÁLASZA AZ SZDSZ NYÍLT LEVELÉRE ___________________ „ Nekünk népben és nemzetben kell gondolkodnunk!” KEDVES SZABADDEMOKRATA BARÁTAIM, KEDVES SÁNDOR LACI! Bár a helyzet valóban komoly, mégis azt hiszem, kezelhető lett volna a köztünk eddig szokásos módon: tárgyalások útján, baráti tegezéssel. Leveled alapján úgy tűnik, ti másként látjátok a dolgot, Rendben van, legyünk hat teátrálisak: TISZTELT SZABADDEMOKRATÁK, TISZTELT SZÓVIVŐ ÚR! Ultimátumok hangját idéző nyílt levelüket elolvastam, arra a tőlem telhető józan megfontoltsággal válaszolok (már amennyiben ilyesmiről egyáltalán szó lehet egy kizárólag „érzelmi alapon politizáló” szervezet természetesen ugyancsak kizárólag „érzelmi alapon politizáló” elnöke esetében). Hagyjuk most a kopjafát, hagyjuk az - október 6-ai ünnepi szónokot, bizonyára feltételezik rólunk Önök is, a Tisztelt Olvasók is, hogy képesek lennénk néhány ellenérvet összekaparni -rr jobb híján „érzelmi alapon”, amúgy emdéef módra. Beszéljünk a lényegről, a legfontosabbról, a jelen magyar politikai helyzetről. Ez a helyzet nem érthető az előzmények ismerete nélkül'. Az idei nyárra minden józan politikai tényező számára világossá vált: a szocialista rendszer csődbe jutott Magyarországon. Rendszer- és hatalomváltásra van szükség: az egypárti diktatúra helyébe többpárti demokráciának, a pártállam uralma helyébe a nép által választott közhatalomnak kell lépni. Ezek a felismerések ültették a tárgyalóasztalhoz az MSZMP-t és az ellenzéket. E közös felismerésen túlmenően azonban homlokegyenest eltérő volt a tárgyalófelek pozíciója és szándéka is. Az MSZMP még mindig hatalmi helyzetből tárgyalt, az átalakulást pedig úgy szerette volna lebonyolítani, hogy ebből a régi. hatalomból minél többet átmentsen az új, demokratikus államkeretek közé. Mivel be kellett látnia, hogy a választásokat el fogja veszíteni (lásd nyári előválasztások Gödöllőn, Kecskeméten, Szegeden és Zalaegerszegén), a majdani parlament és kormány hatalmát ellensúlyozandó igyekezett megőrizni bizonyos pozíciókat, illetve újakat teremteni ezek mellé (fegyveres erők, pártvagyon, munkahelyi pártszervezetek, ilL a parlamenti választások előtt megválasztott köztársasági elnök, alkotmánybíróság stb.). Az ellenzék célja természetesen e törekvések meghiúsítása volt: az MSZMP politikai befolyása csupán akkora lehessen majd, amekkorát a demokratikus választásokon elnyert szavazatainak aránya biztosít számá- ■ ra. A nem érzelmi alapon politizálok, mi több, a politiká- ; • 'hoz valamicskét is értők számára egy pillanatig sem lehetett kétséges^ a tárgyalások nem végződhetnek azzal, j.hogy az.egyik fél lOO Vjg eléri.a maga céljait, a'másik pedig egytől-egyig föladja a sajátjait. Ezek a tárgyalások ‘csakis kompromisszummal zárulhattak (ami csak az abszolút laikusok és a-demagógok számára azonos a megalkuvással). Halogatni kellett volna a megállapodást, hisz az idő az ellenzéknek dolgozott! — hangozhat az ellenvélemény. Ez igaz, az idő az ellenzéknek dolgozott és dolgozik látszólag ma is, de nem az országnak! Tisztában kellett és kell lennünk azzal, hogy ez az ország egy lejtőn halad lefelé egyre gyorsuló sebességgel. A gazdasági összeomlás és a kormányozhatatlanság szakadéka felé. A lengyel és a jugoszláv állapotoknál is súlyosabb helyzet felé. Ennek a lefelé sodródásnak a megfékezésére, megállítására és a folyamat megfordítására csak az új, a nép által választott, de minél előbb megválasztott közhatalom tehet kísérletet. A Nyugat segítségére is csak a megőrzött stabilitás esetén számíthatunk. Ezért kellett aláírni a kompromisz- szumot! Na meg azért is, mert az MSZMP revolverezte g az ellenzéket: ha nem lesz megállapodás szeptember közepéig, akkor a 26-án kezdődő ülésszakra beterjeszti a parlament elé a saját törvénycsomagját. És azért lehetett aláírni, mert az MSZMP által megtartani, ül. megszerezni óhajtott hatalmi pozíciókat időközben sikerült alkotmányosán körülbástyázni, hatástalanítani. Hogy csak a legfontosabbat, a köztársasági elnöki intézményt említsük, úgy korlátozni a jogkörét, hogy az semmiképpen se ‘ lehessen egy „új hatalmi centrum” bázisa, egy „új diktatúra” alapja. Sikerült azt is elérni, hogy ha már az MSZMP nem enged a korábbi elnökválasztás dolgában, akkor ez ne a mostani parlament, hanem a nép kezébe kerüljön. Hogy mindezzel elhárult az esetleges „törvényes visszarendeződés” veszélye, azt az SZDSZ pontosan tudta. Ha komolyan gondolta volna, amit mond, hogy tudniillik a megegyezés egy diktatórikus fordulat lehetőségét”teremtette meg, akkor élnie kellett volna vétójogával, hogy ezt meghiúsítsa! Mivel nem alkalmazott vétót, maga is hozzájárult a megegyezéshez, de az alá nem írással megtartotta akciószabadságát, s úgy mutathatta föl önmagát, mint a kommunistákkal nem paktáló, a radikális, a valódi, az igazi ellenzéki párt! A demokratikus politikai átmenet programja — vétó híján S mindenesetre úgy tűnt, sínre került. A „menetrend” a következő volt: a parlament szentesíti a sarkalatos törvényeket; az Elnöki Tanács megszűnik; helyébe korlátozott jogkörrel, ideiglenes államfőként az Országgyűlés elnöke lép; novemberben a nép köztársasági elnököt választ, aki 90 napon belül (február vége—március eleje) kiírja a parlamenti választásokat; az új, demokratikusan választott parlament és az általa felállított kormány hozzáláthat a válság fölszámolásához. Októberben az Országgyűlés elfogadta az elé teijesz- tett törvényjavaslatokat megteremtve ezzel az átmenet jogi feltételeit. A munkásőrség feloszlatásával, a munkahelyi pártműködés betiltásával, a párttörvény pártva- gyonra vonatkozó rendelkezéseivel az egykori uralkodó párt politikai hatalma lényegében megsemmisült, miközben maga a párt is szétesett. Megteremtődött tehát a demokratikus átmenet legfőbb politikai feltétele is. Ezt a rendezett és biztos átmenetet szakította meg, siklatta félre az SZDSZ népszavazási akciója. Ezen akció következményeként a köztársasági elnök megválasztása a jobbik esetben is késik két hónapot: január közepére tolódik. Ha azonban az SZDSZ elérné célját, s a nép úgy döntene november 26-án, hogy lemond az elnökválasztás jogáról, s azt a majdani parlamentre ruházza át, akkor az átmenet legalább fél évre megakad, s egy teljesen bizonytalan helyzet áll elő. Jelen pillanatban ugyanis nincs, aki feloszlathatná a mostani parlamentet, s kiírhatná a választásokat! Az Elnöki Tanács megszűnt, s Szűrös Mátyás, az ideiglenes köztársasági elnök nem rendelkezik ezzel a jogkörrel. Az alkotmány értelmében amíg nincs köztársasági elnök, nincs parlamenti választás! Szükségmegoldásként elvileg lehetséges volna ugyan, hogy az Országgyűlés föloszlassa önmagát, de erre — ezt a legteljesebb meggyőződéssel és a leghatározottabban állítom — semmi esély nincsen. Ez a képviselőház nem fogja önmagát felszámolni mandátumának lejárta, 1990. június vége előtt. Utána következhetne csak a választások kiírása, a kampány, s valamikor a jövő év augusztusában—szeptemberében lenne csak az .országnak új parlamentje és kormánya. Közben egészen biztosan bekövetkezik a gazdasági összeomlás, a pénzügyi csőd, a rohamszerű infláció, a nemzetközi fizetésképtelenség, s az ezek nyomában járó társadalmi-politikai földcsuszamlás, A nyugati segítség'a stabilitásunkkal együtt elúszik, 32 ország ebek harmincadjára jut. • A Magyar Demokrata Fórum mindezeket megfontolva f!|| nehéz szívvel — ezért döntött úgy, hogy tagjait és szimpatizánsait arra kéri, maradjanak távol ettől a mostani népszavazástól. Ha ugyanis nem lesz meg az 50%-os részvétel, akkor a parlament döntései érvényesek maradnak: a munkásőrség megszűnt, a párt(ok) nem működhetnek a munkahelyeken, s el kell számolniuk (természetesen az MSZP-nek is) vagyonukkal. Akkor januárban lesz nép által választott köztársasági elnöke az országnak, s legkésőbb márciusban ugyanilyen parlamentje és kormánya is. így ítéli ezt meg az MDF kecskeméti elnöksége és választmánya is, s bár őszintén és minden irónia nélkül sajnáljuk, ha emiatt valóban megromlik a kapcsolatunk a helyi SZDSZ-szervezettel, a magunk részéről inkább ezt tesszük kockára, s nem az ország jövőjét TISZTELT SZÓVIVŐ ÚR! A Magyar Demokrata Fórum és a Szabad Demokraták Szövetsége nevében csakugyan van egy közös szó, s ennek a jelentése is közös. Mi — Önökkel ellentétben — nem akarjuk ezt elvitatni az SZDSZ-től, ahogy attól is tartózkodunk — ugyancsak Önökkel ellentétben —, hogy kalandorpolitikusnak nevezzük Önöket. A demokrata jelzője azonban különböző a neveinkben. Mi nem vagyunk „szabadók": nem lehetünk korlátlanul elvszerű- ek, korlátlanul radikálisok és korlátlanul ellenzékiek. Mi „magyar" demokraták vagyunk: nekünk felelősnek kell lennünk, nekünk realistának kell lennünk, nekünk -9 bármilyen nevetséges is ez az Önök számára — valóban népben és nemzetben kell gondolkoznunk. Baráti üdvözlettel: Dr. Debreczeni József országgyűlési képviselő. az MDF kecskeméti szervezetének elnöke AZ ADÓTÖRVÉNY MÓDOSÍTÁSÁRÓL Süllyed-e a küszöb? Az adótörvény várható módosításáról tartott tájékoztatást a napokban Székács Anna pénzügyminisztériumi főosztályvezető a kiskunhalasi érdeklődőknek. Mint elmondta, a kormányzatnak kényelmesebb lenne az átmeneti időszakban megkerülni az égető gazdasági problémákat, s ráhagyományozni azokat a választások után létrejövő koalíciós kormányra, mégsem ezt teszi. A Parlament következő ülésére benyújtják a három éves gazdasági koncepciót. A program lényege, hogy az ország megőrizze fizetőképességét, ezért a gazdaság kényes pontjaihoz kell nyúlni. Ilyennek minősül az adótörvény módosítása is, teljesítménycsökkentő hatásának kiküszöbölése. Megtudhattuk, hogy a személyi jövedelemadó mértékeinek eddigi 17- 56 százalékát 15-50 százalék közé javasolja szorítani a módosítás. Az adóküszöb félemelését célszerűtlennek tartja a csomagterv, mivel ez tovább fokozná az adósávokban amúgy is meglévő progresszív emelkedést. i ‘ ' ■ : A nyugdíjasok adóztatásának változtatását csak 1991-től javasolja a pénzügyi kormányzat, mivel ennek együtt kell járnia a nyugdíjreformmal. Elmondta a főosztályvezető: fontos lenne elérni, hogy a személyi jövedelemadónak vállalkozásélénkítő hatása legyen. Ezért javaslatukban szerepel, hogy aki jövedelmének harminc százalékát vállalkozásba fekteti, azt adómentesen tehesse. Hogy elkerüljék a pénzek „átmosását”, vagyis az adózás megkerülését, ajánlják, a befektetett összeg kivételkor essék adózás alá. Az 1987-ben parlamenti javaslatra megvalósított szociálpolitikai indíttatású adókedvezményekről a tapasztalatok azt mutatják, hogy a rászorulók harmada nem tudta azokat igénybe venni. Ezért például a gyermekek után járó adókedvezményt a kormány álláspontja szerint családi pótlék formájában kell odaadni. Hasonló okokból javasolják a közmű- fejlesztés után járó adókedvezmény megszüntetését is, helyette adón kívül kapják meg a közműfejlesztésben részt vevők a rájuk eső összeg tizenöt százalékát. Érzékeny pontja az adórendszernek, mondta Székács Anna, a túlóra- díjak kérdése, elsősorban az egészségügyben, az oktatásban és a bányászatban. Mindhárom területen a munkafeltételek átdolgozását javasolják; túlórának az alkalmazottak bérében kellene megmutatkoznia, mert tartanak attól, hogy a túlórák adókedvezményével a munkáltatók visszaélnek. Várhatóan módosul az általános forgalmiadó is, a kormányzat a tanácsok részére is javasolja az áfa-visszatérítés engedélyezését 1990-től. H.T.
