Petőfi Népe, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-18 / 194. szám

1989. augusztus 18. • PETŐFI NÉPE • 3 Mentsük meg a kecskeméti ortodox zsinagógát A Magyar--.Zsidó Kulturális Egyesület Bács-Kiskun Megyei Szervezetének ideiglenes vezetősége megdöbbenését fejezi ki a kecske­méti Ortodox Zsinagóga jelenlegi állapota miatt. Az Ortodox Zsinagóga Kecske­mét városának egyetlen megmaradt zsidó emléke, amely még eredeti ál­lapotában helyreállítható volna. Önmagában az a tény, hogy a zsi­nagógát egyéb kulturális célra kí­vánják felhasználni, nem elvetendő, de az ideiglenes vezetőség úgy véli, hogy ez csak az épület teljes külső és belső eredeti állapotába történő helyreállítása után lehetséges és csak olyan célok érdekében, melyek tekintettel vannak arra, hogy ezt a korábban itt élt kecskeméti zsidók imaháznak használták, így szent helyüknek tekintették. Ez az épület nem csak a meggyilkolt zsidó áldo­zatok emlékét idézi, de egyben a város kultúrtörténetének szerves része, ezért a további pusztulást meg kell akadályozni. Ma a zsinagóga különböző kó­bor elemek éjjeli menedékhelye, akik az épületet bepiszkítják, ron­gálják. Az ideiglenes vezetőség felhívja Kecskemét város vezetését, hogy mihamarabb gondoskodjon a zsi­nagóga épületének megvásárlásáról és hamarosan készítsen olyan terve­ket, amelyek eredeti szépségében ál­lítják helyre ezt a műemléket, és olyan funkciót adjanak az épület­nek, amely összeegyeztethető an­nak templom jellegével, hogy ne sértse senkinek az érzéseit. Az Ortodox Zsinagóga Kecske­mét egy kultúrtörténeti emléke, így annak helyreállításáról és megvá­sárlásáról Kecskemét városának kell gondoskodnia, hiszen a zsidó közösséget a vészkorszakban el­pusztították. A Magyar—Zsidó Kulturális Egyesület Bács-Kiskun Megyei Szervezetének ideiglenes vezetősége SOKAT TETT AZ ANYANYELVI MOZGALOMÉRT: MOLNÁR ÁGOSTON ságkutató központ New York közelében Amerikai házavatás, kecskeméti festmény Ha az Ózd környéki Molnár úr nem kerül közelebbi kapcsolatba a katona­sággal a k. u. k. világban, talán most nem örvendezhetnénk a New Bruns- wickban felavatott Magyarságtudomá­nyi Központnak. A tiszti iskolás fiatalember számára hamarosan nyilvánvalóvá vált: Euró­pában elkerülhetetlen a háború. Más foglalkozás után nézett, majd az Ame­rikai Egyesült Államokba távozott. Nehéz munkával teremtette meg csa­ládja biztos megélhetését. Ágoston fia egyházi iskolában ta­nult, talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy teológusi képzettséget is szerez­zen. Az 1927-ben, a tengerentúlon szü­letett fiú jól beszél magyarul. Pedagó­gusi diplomáját hasznosítva egy Chica­go melletti városban tanított, majd egy intézmény helyettes vezetője lett. Az idő múlásával egyre inkább vá­gyódott Magyarország megismerésére. Sokáig viaskodott a második világhá­ború befejezése után. Egy amerikai szállítmánnyal 500 lovat kísért Len­gyelországba. Barátjával sokáig gon­dolkodott: át merjenek-e jönni a Kár­pátokon? Végül is lemondtak tervük­ről. Édesapja remélte, hogy előbb-utóbb meglátja a Tiszát, Buda tornyait, az ózdi iparvidéket. Sajnos, nem sokkal tervezett hazalátogatása előtt meghalt. Szinte végakaratát teljesítve, helyette is kelt át hamarosan fia az óceánon. Az itt látottak, tapasztaltak megerő­sítették szándékát: tőle telhetőén segí­tenie kell az óhazát. Tevékeny részese volt a magyar alapítvány megszervzé- sének. Megkezdték az amerikai ma­gyarság emlékeinek gyűjtését, segítet­tek anyanyelv-ápolási kezdeményezé­seket. Évente Georges Washington- emlékérmet adtak ki. Halála után kap­ta meg ezt az elismerést Neumann Já­nos. Kálmán Tódor személyesen vehet­te át a kitüntetést, talán részben ennek az összejövetelnek a hatására hagyott bizonyos összeget végrendeletileg a magyar alapítvány számára. Mind szükségesebbnek látszott egy állandó magyar központ létrehozása. Újabb és újabb elképzeléseket vitattak meg, szoroztak, osztottak, tárgyaltak, vitatkoztak, buzdították támogatásra a kint élőket. Molnár Ágoston mindvé­gig kovászként élesztette az adakozó buzgalmat, örömmel vállalt részt az in­tézmény szakmai feltételeinek megte­remtésében. Sokáig gondolkodtak, hogy hová te­lepítsék a Magyarságtudományi Köz­pontot, New Yorkba? Gyorsan nyil­vánvalóvá vált: rosszul döntenének. A nagyvárosban elveszne az intéz­mény, a telek, az épület, a fenntartás kétszer annyiba kerülne, mint másutt. A New Jersey államban található New Brunswick mellett a település magyar múltja (a lakosság egyharmada valami­kor magyar származású volt) és a kitű­nő helyi adottságok szóltak. Az építke­zést tavaly nyáron fejezték be. A Papp László tervei szerint készült épületben múzeum, könyvtár, levéltár, fogadóte­rem, népművészeti és könyvesbolt ka­pott helyet. Többcélúan hasznosítha­tók az előadótermek és kutatószobák. Az évi hatszázezer dolláros költség- vetéssel működő intézmény kiállításo­kon, kiadványokon mutatja be, hogy mivel, hogyan segítették az „államok­ba” költözött magyarok új hazájuk gyarapodását. Gyűjtik és feldolgozzák az amerikai magyar közösségek törté­netének dokumentumait. A már 30 ezer kötetes könyvtár kata­lógusát beépítették a központi, számí­tógépes nyilvántartásba. így az itt, oly­kor csak itt, található adatokhoz per­cek alatt távoli könyvtárakban kutatók is hozzájuthatnak. A Magyarságtudo­mányi Intézetben föllelhetetlen könyv­ről is gyorsan kideríthető, hogy hon­nan kérhető meg könyvtárközi köl­csönzéssel, vagy kaphatók meg kívánt oldalai azonnal képtovábbítással. A kecskeméti anyanyelvi konferenci­án szerénységével, a központ megte­remtésében szerzett érdemeivel népsze­rű Molnár Ágoston örömmel tudatta, hogy több hazai kulturális intézmény támogatja törekvéseiket. Nagy hasznát veszik az Országos Széchényi Könyv­tárból érkezett könyveknek. A megnyitóra meghívták Bánszky Pált, a Katona József Múzeum igazga­tóját. A művészettörténész Győry Esz­ter szíves közreműködésével szép kiál­lítást rendezett a kecskeméti naiv mú­zeum és múzeumi galéria gyűjteményé­ből. A kiállított 80 műtárgy egyhatoda köztulajdon, a többi megvásárolható. (Legfrissebb értesüléseink szerint eddig csaknem hatvan festmény, fafaragás, szobor gazdára talált!) A kecskeméti múzeumi szakember személyesen is ta- paztalhatta, hogy Molnár Ágoston mi­lyen kifinomult érzékkel teremt kap­csolatokat a gyűjtemények fejlesztése érdekében, milyen sokan ismerik, tisz­telik. A magyar ház avatásán legalább negyvenen fölszólaltak, többségük az általa felajánlott adomány összegének bejelentésével fejezte be beszédét. Az ünneplők népes koszorújában ott volt George Soros és Nicolas M. Salgo, a volt budapesti amerikai nagykövet. Bánszky Pál június 6-án, a New Yorktól 40 perces autózással elérhető kulturális központban ismét megta­pasztalhatta Molnár Ágoston szerve­zőkészségét. Nagy sokaság gyűlt egybe a „magyar búcsúra”. Volt népitánc- bemutató, mézeskalácsos, szabadtéri sütés-főzés, vigalom és vásár. Csak köszönet illetheti az Ameriká­ban született magyart népünk megked- veltetéséért, a gyökerek erősítéséért. Heltai Nándor Felhívás közös cselekvésre! Az elmúlt napokban a Dél-Alföld megyéinek - - Bács-Kiskun, Békés, Csongrád és Szolnok — gazdaságpolitikával foglalkozó MSZMP-titkárai találkoztak Szegeden és áttekintették a régió legfontosabb, a jövő szempontjából meghatározó kérdéseit, kiala­kították közös álláspontjukat. Ezek a következők: 1. Egyetértenek a Magyar Vidék Társaság megalakulásával és programjával. Elhatározták, hogy kezdeményezik a dél-alföldi régióban egységes Vidék Társaság létrehozását ez év szeptemberé­ben, mert így jobban biztosítható a közös érdekek eredményes képviselete. 2. Hatékonyan részt kivánnak venni: — a decentralizált és innovatív fejlesztéseken nyugvó új terület- és településfejlesztési stratégia kialakításában, a költségvetési eszközök demokratikus és igazságos elosztá­sában, — a régió új területfejlesztési erőforrásainak felkutatásában, a helyi gazdasági vállalkozások támogatásában, a modern vidéki szellemi központok erősítésében, illetve kialakításában. 3. A Dél-Alföld termelési szerkezete — amelyben a mezőgazda- sági termelés és élelmiszer-ipari feldolgozás igen nagy fontosságú — nagyon hasonló. Hasonló abban is, hogy jelentős mértékben kiszolgáltatott a monopolhelyeztben lévő budapesti külkereske­delmi vállalatoknak. Ezért célszerűnek látszik a termelők és a feldolgozók által létrehozni a régió érdekeit egyértelműen szolgáló — döntően exportra orientált helyi külkereskedelmi részvény- társaságokat vagy kft.-két. * 4. Előnyösnek látszik a jövőbeni helyi fejlesztési célok érdekében — idegenforgalom fejlesztése, új munkahely teremtése stb. létrehozni a Dél-alföldi Kereskedelmi Bank Rt.-t. Ennek indokolt­ságát a mai magyar bankrendszer Budapest-centrikussága magya­rázza. Ezzel nem azt akarjuk kifejezni, hogy a kereskedelmi ban­kok megyei kirendeltségei nem vesznek részt a helyi elképzelések finanszírozásában, csupán annyit, hogy ebben nem egyértelműen érdekeltek, mozgásterük központilag meghatározott és ezzel kor­látozott. 5. Szükségesnek tartjuk, hogy a tervezett Bécs—Budapest világ- kiállítás teljes elképzelése nyilvánosság elé kerüljön, hogy ennek alapján lehessen a kiállítás megrendezéséről — a dél-alföldi érde­keket szem előtt tartva — állást foglalni. Fontosnak tartjuk, hogy régiónk a világkiállítás megrendezésével jelentős előnyöket is él­vezzen, mert: a megyék gazdasági és társadalmi fejlődését nagy­mértékben hátráltatja az országos átlaghoz képest is elmaradott infrastruktúra, a közlekedés és a hírközlés fejletlensége. A tanyás térségeinkben lakó több százezer ember életlehetőségeinek javítá­sát is kiemelten kell kezelni és segíteni. Felkérjük a Dél-Alföldön működő tanácsokat, gazdálkodóegy­ségeket és mindazokat, akiknek fontos régiónk fejlődése, s a fenti­ekkel kapcsolatban véleményt kívánnak nyilvánítani vagy javasla­tuk van, keressék meg a Magyar Szocialista Munkáspárt megyei bizottságának bármelyikét. Szeged, 1989. augusztus. Dr. Fraknóy Gábor, a Csongrád megyei, dr. Gál Gyula, a Bács- Kiskun megyei, Kiss Sándor, a Békés megyei pártbizottság titkára, Zeienyánszky András, a Szolnok megyei pártbizottság első titkára. A VÁLLALATOK NEM FIZETNEK Központi utasítás a postai díjtartozások behajtásáról A Magyar Posta Központja augusztus elején utasítást adott ki a postai és távközlési díjtarto­zások behajtásának gyorsításáról, a hátralékok csökkentéséről. Az utasítás azért vált szükséges­sé, mert az év első negyedévében a vállalatok és közületek, illetve a lakosság díjtartozásainak mértéke már elérte a 13 millió forintot. 1988 végén a be nem hajtott postai és távközlési díjak összege 44 millió forintra rúgott. Ennek legnagyobb részét a vállalatok és közületek tartozásai, az általuk ki nem fizetett telefon- és telexszámlák alkották. Ez év május végére a múlt évi tartozások összegét sikerült 6 millió forintra leszorítani. Az adós vállalatok száma 900-ról körülbelül nyolcvanra csökkent. Az első félévben azonban a ki nem űzetett tartozások összege ismét rohamosan emelkedett. A Posta ezentúl—több mint negyedévi díjkiflzetés elmaradása esetén —, ha az érintett vállalat többszöri figyelmeztetésre sem hajlandó kiegyenlíteni számláit, a telefon- és telexvonalak nagy részét kikapcsolja. A vállalat továbbra is hívható marad, ám csak a legszükségesebb telex- és telefonvonalak üzemelnek majd. A segélykérő telefonokat természetesen nem kapcsolják ki. Még nem dollárért adják Ikarus-cáfolat egy osztrák lapjelentésre Az Ikarus vállalkozási igazgató- helyettese, Brumbauer József cáfolta azt, a Világgazdaság című lapban is megjelent hírügynökségi jelentést, amely szerint az NDK 1990-től nem vásárol több magyar autóbuszt, mert a magyar járműgyár csak konvertibilis valutáért akarja azokat eladni. Az igazgatóhelyettes a hírrel kapcso­latban az MTI munkatársának elmon­dotta: az NDK-beli Transportmaschi­nen céggel már »márciusban aláírták — a Mogürt közvetítésével — az 1990- re szóló szerződést, mégpedig 870 busz szállítására. A szerződést rubelben kö­tötték meg. A megállapodás érvényben van, csakúgy, mint a kétoldalú jármű­ipari kooperációs és szakosítási egyez­mény is, s ezeket egyik fél sem mondta fel. Mindezt a Kereskedelmi Minisztéri­umban is megerősítették. Az viszont tény, hogy a következő öt évre szóló gazdasági együttműködési megállapo­dás előzetes kormányközi tárgyalásain felmerült a konvertibilis elszámolás be­vezetésének lehetősége, s nemcsak az NDK-val, hanem a többi KGST-part- nerrel is. Ezeken a megbeszéléseken az NDK képviselői elvben egyetértettek a szabaddevizás vagy a klíringdevizás el­számolás alkalmazásával, de azt kér­ték, hogy ezt a két ország között csak 1992 után vezessék be. Addigra derül ki ugyanis, hogy az NDK az úgyneve­zett belnémetkapcsolatokat és -keres­kedelmet miként szabályozza majd az NSZK-val, figyelembe véve az egységes európai piac létrejöttét is. Az Ikarus — ismerve az NDK-beli viszonyokat és szervezeti rendszert — nem is törekedett ilyen jellegű önálló, egyedi vállalati lépésre az autóbuszait vásárló NDK-beli partnerrel szemben —: hangsúlyozta a vállalat igazgató- helyettese. Ugyanakkor néhány más szocialista vevőjükkel már közelebb ju­tottak hasonló konstrukciójú szerződé­sek megkötéséhez. Valószínű, hogy 1990-ben a lengyel piacon az Ikarus kikerül az államilag szabályozott kon­tingentált körből, s megkezdik a bu­szok exportját az úgynevezett zárt konstrukciójú ellentételezés keretében, ami egyfajta keménydevizás elszámo­lást feltételez. A lengyel partnerrel, a Pol-Mottal már megkezdték az ellenté­telként számításba jöhető cikkek kivá­lasztását. Ez a fajta megoldás főpróbá­ja lehet a többi KGST-beli partnerrel kialakítandó ilyen jellegű üzletek sike­rességének. Az Ikarus szovjet vásárlóival is kü­lönféle barteruzletekre törekszik, annál is inkább, mert jövőre az eddigi évi 8500 busz szállítását előirányzó kon­tingens előreláthatóan 6 ezer járműre' csökken. Nemrég már alá is írtak egy szerződést 300 busz exportjáról, barter- üzlet formájában. Eddig mintegy 80 járműre sikerült szovjet árufedezetet találni. 1990-ben a magyar járműgyár már 1000 autóbuszt kíván hasonló mó­don értékesíteni ezen a picon. Ugyan­csak a közelmúltban adtak el szovjet ügyfelüknek — még ez évi szállításra- 310 buszt a moszkvai székhelyű AS- TO, szovjet—angol vegyes vállalat közvetítésével. A vegyesvállalat révén az export ellenértékét fele-fele részben dollárban, illetve rubelben kapják majd meg. A partnerek most további ilyen üzletekről is tárgyalnak. rVEDlTEW A l/ICrUD ÁIÁI II ÍD'T A T Á DADII A M biEKEIVEK A VISLliKAUI JUK1AIAHUKDATM „Tudatom, jól érzem magamat” Megyénk ipari szövetkezeteinek szövetsége, a Kiszöv, hosszú évek óta minden nyáron megszervezi a szövetkezeti dolgozók gyerekeinek az üdülését. Az idén 150, általános iskolás gyerek tölthetett tíz-tíz napot a visegrádi jurtatáborban. Turnusváltáskor nekem is helyet szorítottak a két Volán-busz egyikén. Reggel azokat vittük, akiknek aznap kezdő­dött, délután azokat hoztuk, akiknek befejeződött a nyaralás. Kissé elcsigázva érkeztek meg az indu­lás kecskeméti helyszínére a megye déli részén élők. Már hajnalban útra keltek, hogy fél nyolcra itt legyenek. Nem is rájuk kellett várni, hanem két helybelire, akikről végül kiderült, hogy nem is jönnek. Csak a szövetkezettől elfelejtettek erről szólni — a felnőttek. Jasusa Sándométól, a Kiszöv munka­társától, az üdülés szervezőjétől útközben megtudtam: egyáltalán nem olcsó ez a nyaralás. Tíz napra fejenként 3150 forint. Ebből 1400-at térit az Okisz (a szövetke­zetek országos szövetsége). A maradék 1750 forinton „osztozik” a szülő és a szövetkezet. Van olyan cég, amelyik min­dent, van, amelyik semmit sem fizet. A Kiszöv játékokat, sporteszközöket, a táborozáshoz szükséges (kiegészítő) kellé­keket vásárolt, fedezi a tábor személyzeté­nek költségeit stb. Ennyi pénzért milyen az ellátás? Volt rá panasz is. Valamelyik évben állítólag kevés volt az étel. Vagy íztelen? Talán akkor sem derült ki egyér­telműen, most meg már mindegy. A kö­rülmények megváltoztak azóta, ám min­denre felkészülve bespájzoltak a táborban zsírral, lekvárral. * Lenyűgözően szép helyen található a jurtatábor. A hazatérő gyerekek már cso­magjaikkal együtt várakoztak a tisztáson. — Meséljetek! Hogy éreztetek magato­kat? — Rossz volt az ellátás! -—jelentette be egyikük. Mire a többiek kórusban: Nem volt rossz! Mégis, tisztázni akartam. — Hogy ér­ted ezt? — kérdeztem a „bejelentőtől” —, rossz vagy kevés volt az ennivaló? — Ha jó volt, akkor kevés... Ezzel hajlandó lettem volna egyetérteni — szerintem ugyanis a jó mindaddig ke­vés, amíg meg nem árt —, de a többiek megint közbeszóltak. — Kérhettünk repe­• Ez a művelődési ház. • Ha észrevették, hogy fényképezni akarok, szempillantás alatt csoportba álltak. így. (A szerző felvételei) • Ilyen jurtákban laktak a gyerekek hegyoldalban, erdőben. tát! A vitának úgy lett vége (miként gyakran a felnőt­teknél), hogy az el­lenérvek hatására a kisfiú elbizonyta­lanodott. Később velük együtt ebé­deltem a 11. osztá­lyú Mogyoróhegy vendéglőben, amely a tábor la­kóit ellátta. Ebéd után olyanoktól kérdeztem meg, hogy jóllaktak-e, akik a dispután nem vettek részt. A válasz egyöntetű igen volt, de azért egy kislány megjegyezte: - - Az anyukám jobban főz! * A közép-ázsiai nomád népek kör alakú nemezsátrát nevezik jurtának. Ilyen for­májú műanyag építményekben laktak a gyerekek hegyoldalban, erdőben. Jurtára emlékeztető épület a vendéglő s a táborral szemközti művelődési ház is, amely sok érdekes programmal szórakoztatta a gye­rekeket. Élményeiket mesélve egymás sza­vába vágtak. Egy erdész bácsival baran­goltak az erődben. íjjal lőttek célba. Számháborúztak. Kirándultak. Az utolsó napon tábortűz volt, bent, a műv. házban, mert esett az eső. Dehogy, tüzel nem gyúj­tottak, de a műsort végigcsinálták. 4= Indulás előtt kezdődött a sírás. Nem­csak Margó nénitől, a táborvezetőtől, ha­nem a tábor többi felügyelőjétől is nehéz volt a válás. Mégis azt gyanítom, a leg­több ajándékot Róbert kapta emlékbe. A lányoktól... Gyönyörű vidéken, híres üdülőhelye­ken (Leányfalu, Szentendre stb.) keresztül vitt utunk, de kevesen törődtek vele. Jasu- sáné táskájából fogyott a papír zsebken­dő. Egy idő múlva aztán belefáradtak a sírásba. Elmajszolták az útra kapott cso­koládét, egy Jcisfiú legyűrte a maradék buktát. Sokan elaludtak. Elringatta őket a busz meg a bánat. Ha én akkor azt kívántam volna nekik: most álljon meg az idő veletek! Hogy fel­háborodtak volna! De mi, felnőttek, tud­juk már, hogy mégiscsak „akkor” volt a legszebb. A szerelem, a barátság, a kirán­dulás, nyaralás, az erdő, a patak, víz, nap­fény, játék, nevetés ... Ugye, kedves anyukák, apukák ...? Almási Márta

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom