Petőfi Népe, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-19 / 195. szám
2 • PETŐFI NÉPE • 1989. augusztus 19. Figyelmeztető sztrájkok országszerte Népművészek, népművelők kitüntetése A népművészet fejlesztésében elért kimagasló eredményeikért, illetve népművelő munkájuk elismeréseként heten kapták meg idén a népművészet mestere, húszán pedig a kiváló népművelő kitüntető cimet. Az augusztus 20-ai ünnep alkalmából a Parlamentben, pénteken megrendezett ünnepségen rajtuk kívül kiemelkedő munkát végzett közművelődési szakembereket, muzeológusokat, könyvtárosokat, levéltárosokat, ifjú népművészeket tüntettek ki. Első alkalommal adták át az Életfa díjat a népművészet megőrzésében, átörökítésében hosszabb időn át végzett kimagasló tevékenységért. Az elismeréseket Pusztai Ferenc művelődési minisztériumi államtitkár nyújtotta át. Beszédében emlékeztetett az államalapító Szent István királynak a magyar kultúra megalapozása érdekében végzett munkájára. István király óta — mondotta — végigkíséri államiságunk történetét a feladat: felzárkózni Európához, lépést tartani a világgal. Úgy birtokba venni a hasznosítható és hasznosítandó értékeket, hogy saját értékeinket, nemzeti identitásunkat is megőrizzük. A népművészet fejlesztése terén elért kimagasló eredményeiért NÉPMŰVÉSZET MESTERE kitüntető címet kapott: Gál György román nemzetiségi néptáncos, Győri Mihályné somogyudvarhelyi hagyományőrző, Hegedűs Jánosné hevesi népi iparművész, Holló László népi iparművész, dr. Koltai Lászlóné hímző és festő népi iparművész, Kása Klára fazekasmester, népi iparművész, id. Palatkás József Vas megyei bútorfaragó. Eredményes népművelő munkája elismeréseként KIVÁLÓ NÉPMŰVELŐ kitüntető címet kapott: dr. Asztalos István, az aszódi Petőfi Múzeum igazgatója, Csöglei Józsefné, a Zala- szentgróti Városi Könyvtár igazgatója, dr. Dobrik István, a sárospataki Comenius Tanítóképző Főiskola tanszékvezető főiskolai tanára, Haraszti Mihály, a Komárom Megyei Művelődési Központ főmunkatársa, Havas Katalin, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár IX. kerületi főkönyvtára igazgatója, Hubáné Szántó Klára, a Budai Táncklub vezetője, dr. Kardos László, a Haj- dú-Bihar Megyei Tanács V. B. művelődési, ifjúsági és sportosztályának főmunkatársa, Kelemen Endre, a Magyar Televízió művelődési főszerkesztőségének helyettes vezetője, Kézy Béla, a Szakszervezetek Sza- bolcs-Szatmár Megyei Tanácsának főmunkatársa, Kiss Józsefné, a Pusztavámi Általános Művelődési Központ népművelője, Lehel László, a Petőfi Csarnok igazgatója, Makrai Zsuzsa, a nyírbátori alkotóház vezetője, Nagymáthé Attila, a Tiszafüredi Művelődési Központ igazgatója, dr. Novák Ákos, a Szakszervezetek Csongrád Megyei Tanácsa Központi Könyvtárának igazgatója, Óvári István, a MOM Szakasits Árpád Művelődési Központ igazgatója, Reszler Ernesztin, a XIV. Kerületi Tanács V. B. Művelődési FIázának igazgatója, Steffer Miklós alezredes, a Magyar Néphadsereg Székesfehérvári Helyőrségi Klubjának igazgatója, Tar Mihály, a Csepeli Művelődési Központ igazgató- helyettese, Tóth Ferenc, a komlói Kodály Zoltán Enek- Zene Tagozatú Általános Iskola énektanára, Vincze János, a Mecseki Ércbányászati Vállalat Ságvári Endre Művelődési Házának igazgatója. Kiemelkedő közművelődési tevékenysége elismeréseként BESSENYEI GYÖRGY-EMLÉKÉRMET kapott: Beke Pál, az Országos Közművelődési Központ Módszertani Intézetének osztályvezetője, Győri Jánosné, a Jászkíséri Művelődési Ház igazgatója, Pál Miklósné, a békéscsabai Megyei Művelődési Központ igazgatóhelyettese, Szívós József, a gyöngyösi Mátra Művelődési Központ igazgatója, Tóth Julianna, a Budapesti Művelődési Központ csoportvezetője, Varga Tamás, az Országos Közművelődési Központ Módszertani Intézetének osztályvezető-helyettese. A magyar múzeumügy érdekében kifejtett kiemelkedő munkája elismeréseként MÓRA FERENC-EMLÉKÉRMET kapott: Cséfalvay Pál, az esztergomi Keresztény Múzeum igazgatója, dr. Füzes Endre, a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum főigazgatója, dr. Gerő Győző, a Budapesti Történeti Múzeum tudományos munkatársa, dr. Kralovánszky Alán, a Magyar Nemzeti Múzeum osztályvezetője. A magyar könyvtár- és levéltárügy érdekében kifejtett kiemelkedő munkája elismeréseként SZABÓ ERVIN-EMLÉKÉRMET kapott: dr. Bencze Gézáné dr. Nagy Eszter, Budapest Főváros Levéltára főigazgató-helyettese, dr. Drahos Istvánná, a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár könyvtárigazgatója, dr. Gyarmathy Zsigmond, a Szabolcs-Szatmár Megyei Levéltár igazgatója, Kiss Jenő, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár főigazgatója dr. Mader Béla, a József Attila Tudományegyetem Központi Könyvtárának főigazgató-helyettese, Pop- rády Géza, az Országos Széchényi Könyvtár főosztályvezetője. Á népművészeti ágazatokban elért kiváló eredményeiért A NÉPMŰVÉSZET IFJŰ MESTERE kitüntető címet kapott: Berta Tibor és Bertáné Rachler Edina néptáncosok, Csámborgó szlovákiai magyar népzenei együttes, Demur esek Györgyné néptáncos, Haraszti Enikő fazekas, Kerek Krisztina népdalénekes, Kohl János fafaragó, Kolompos népzenei együttes, Kotilla Ilona hímző, Marancsics Erika szövő, Okos Tibor furulyás, Oláh Margit szövő, Orbán Géza bőrműves, Pahocsa Anikó szövő, Pesthy Zsuzsanna lószőrékszer-készítő, Schneider Péterné fafaragó, Takács István fazekas, Varga Károly fazekas. A népművészet területén végzett kiemelkedő alkotói tevékenysége elismeréseként NÍVÓDÍJAT kapott: Tamásné Forgó Erzsébet textilkészítő, Vass Attila fafaragó. A népművészet megőrzésében, átörökítésében hosszabb időn át végzett kimagasló tevékenysége elismeréseként ÉLETFA DÍJAT kapott: dr. Pesovár Ernő táncfolklorista, Forrai Katalin zenepedagógus, Lackner Aladár evangélikus esperes. Új postaépület Bugacon „ ... mert ennünk kell!” (Folytatás az 1. oldalról) A BRG-ben tizenegy órakor kezdődött a sztrájk. A kaput néhány perccel ezután léptem át. A rendész szerencsére nem sztrájkolt. Segítségével rövid időn belül a szakszervezeti irodában lehetek, ahol a rögtönzött „sztrájkbizottság” és Fehér Béla főmérnök tájékoztat. Bálint Lászlónénak a szerelő I. üzem főbizalmijának tegnapelőtt, a Déli Krónikában elhangzott felhívás után szóltak a munkatársai. Csatlakozzanak ők is a vasasszakszervezet kezdeményezéséhez. Még aznap délután tájékoztatták a gyár vezetőségét a döntésről. Tegnap reggel pedig már az egész gyár mellettük állt. A szakszervezet korrektül viselkedett a szervezés során — mondja Fehér Béla főmérnök. —- A technológiai folyamatban van ugyanis olyan terület, ahol még félórai leállás is jóvátehetetlen kárt okozna. A sztrájk szervezői is egyetértettek abban, hogy az üzembiztonságot, az élet- és vagyonvédelmet mindvégig biztosítani kell. A szakszervezeti bizottság tagja, Ba- bar Istvánné kalauzol az üzemben. A gyárépületben, a folyosókon, az udvaron beszélgető, cigarettázó emberek csoportjai mindenütt. A központi forgácsolóüzem egyik műhelyében Nagy Pál szikraforgácsoló gépe mellett beszélgetnek néhányan. A gép áll, hiszen még csak öt perc múlva lesz fél tizenkettő. — Egyáltalán nem vagyunk biztosak abban, hogy a sztrájkkal célt érünk — magyarázza Nagy Pál. — Ennek ellenére úgy döntöttünk, hogy leállunk. Ha mindenhol így tesznek, akkor nem lehet majd a szakszervezetek és a kormány tárgyalásait egy kézlegyintéssel elintézni. A körülötte állók helyeselnek. Elhangzik néhány — nem éppen hízelgő — vélemény is a szakszervezetek korábbi szerepéről. Egyvalamiben azonban egyetértenek: a munkások érdekeit egyre markánsabban kívánják képviselni. A dolgozók összefogása, a figyelmeztető demonstráció ebben segíthet. — Nekem csak azért vannak ellenérzéseim a sztrájkkal szemben, mert így a vállalatokon „csattan az ostor” — egészíti ki az előbbieket gondolataival Sulik József, a forgácsolórészleg csoportvezetője. — Ez a fél óra kiesés is az üzemnek okoz majd gondot. Nem elég, hogy a kormány már többszörösen „megfejte”, most a dolgozók életszínvonalának csökkenéséért is az üzem szorulhat. A BRG-beli sztrájk tulajdonképpeni „szülőhelyén”, a szerelő I. üzemben fél tizenkettőkor másodpercre pontosan megindult a szerelőszalag. Urbán Károly üzemvezető úgy mondja: négy-öt ember kivételével az imént még senki • A munkásgyülés résztvevői. (Folytatás az 1. oldalról) A másfél órás beszéd csak tovább fokozta az amúgy sem jó hangulatot. Medgyesi István villanyszerelő szenvedélyesen fakadt ki, kevesellve a nettó 7000 forintos fizetését, s felvetette: azért sem dolgozott. A fél óra eltelte után azonban már lázas igyekezettel pótolják az elmaradást. Gelányi Lászlóné műszerésszel is csak néhány mondat erejéig beszélgethetek. — Mi a véleménye a tervezett áremelésről? — Egyszerűen felháborítónak tartom. Ismét csak a bérből élők fizetnek az elhibázott gazdaságpolitikáért. A férjemmel ketten havi tizenötezer forintot keresünk. Ebből élünk négyen. A hét végén az üzletben ezer-ezerötszáz forintot költünk el. Mindennap csak azt tapasztalom, hogy többet fizetek valamiért, mint tegnap. Hosszú ideje nem tudunk semmit sem megspórolni, elég, ha a hónap végéig kijövünk valahogy. A présmühelyben a gépek hangos dübörgése mintha a munkások elégedetlenségét tolmácsolná az idegennek. Kigyósi András művezető munkatársainak véleményét foglalja össze: — A húsáremelés csak a közvetlen kiváltó oka volt a sztrájknak, mondjuk így: csepp a tengerben. A problémák érdemi megoldása helyett rögtönzött intézkedéseket tapasztalunk minden területen. Eközben folyamatosan csökken az életszínvonalunk. A kormány piacgazdaságra törekszik, miközben a munkaerő ára a mélyponton van. Holnap a hús lesz drágább, holnapután valami más. Meddig tart ez még ...? * 1 A Rádiótechnikai Vállalat tiszakécs- kei üzeme dolgozóinak nevében Varga Sándor fejlesztő szakszervezeti titkár válaszolt a Petőfi Népe munkatársának telefonon feltett kérdéseire: —■ Mikor döntöttek a félórás figyelmeztető sztrájk kezdeményezéséről? — Reggel hétkor ült össze a bizalmi testület. Rövid tanácskozás után valamennyi bizalmi felkereste a munkatársait, így gyakorlatilag mindenkinek a véleményét megkérdeztük a végső döntés előtt. Nyolckor beszéltem Babák Ferenc gyáregységvezetővel, aki tudomásul vette határozatunkat. Fél kettőtől kettőig leállt az üzem 340 dolgozója, mindössze huszonötén nem csatlakoztak felhívásunkhoz. — Önnek mi a véleménye a sztrájkról? — Nézze, itt a feszültség egyre csak növekszik az emberekben. Nyolcórai munkával átlag négyezer forintot keresnek, ne mondjam, hogy ez mire elég. A mérnök fizetése hat-hat és fél ezer forint. Szinte mindenkinek valamit kell még csinálnia ahhoz, hogy megélhessen. így napi tíz-tizenkét órai munkával kiegészíthetik a jövedelmüket any- nyira, hogy a hónap végéig kihúzzák valahogy. Most mindenki veszélyben érzi még ezt is. Valamit csak ennünk kell. Ha holnap az üzletbe megyünk, akkor még kevesebb húst tudunk majd vásárolni, mint eddig .. . nincs munka a gyárban, mert kívülállók számára adják ki. Fazekas István, aki 24 éve dolgozik a vállalatnál, kijelentette: „Ez nem fizetés, amit itt keresek, a szakszervezet bólogatójánosok- kal van tele. Nem ilyen választ vártunk • • Ünnepi tanácsülés Kiskunhalason Tegnap délután két órára hirdette ünnepi ülését a város ta- nácstestülete az MSZMP székházának földszinti nagytermébe. Minden vendéget egy-egy kis kártya köszöntött, hogy megtisztelte jelenlétével az ünnepet. Petőfi sorai a hazaszeretetre, a szűkebb pátriánk iránti ragaszkodásra figyelmeztettek: „Ez a föld, melyen ti laktok, ez a szép Kiskunság az én szülőföldem. S bármily közel áll az ember szívéhez az egész haza, még közelebb áll az a hely a hazában, ahol született,” Tóth Istvánné, a város országgyűlési képviselője ünnepi beszédében a hazaszeretet, a helytállás mellett a mindennapok örömére, annak fontosságára hívta fel a figyelmet nehéz, sorsfordító korunkban. Hogy augusztus 20-án mit ünnepeljünk, ma ez is lehet elhatározás kérdése — mondta —, de a legfontosabb, hogy helyünket megtaláljuk. A tanácsülés legünnepibb pillanata a hagyományosan ilyenkor kiosztásra kerülő Pro Űrbe kitüntetések átadása volt. A Kiskunhalas városért kitüntetést F. Nagy József, az emberi környezet védelme és megóvása, alakítása terén végzett áldozatos munkájáért, Orbán István, a városi és a lakossági szolgáltatás fejlesztése terén végzett kiemelkedő tevékenységéért, valamint Rébék Benő, a külterületen élő lakosság életkörülményeinek javításáért kifejtett közéleti < tevékenységéért kapták. Ezt követően az 1988-ban áldozatos társadalmi munkát végzett személyek és kollektívák értékelése következett. Ennek során adták át a Bács-Kiskun Megyei Tanács és a HNF megyei bizottsága által alapított Településfejlesztésért emlékérmet Gál Sándornak, a tanya- villamosítás, Lusztig Istvánnak pedig az Első Csatornamű Társulat munkálatai során végzett társadalmi riiúnkák szérvézé'sé- ben kifejtett érdemeiért. Ezután Somogyi Antal tanácselnök-helyettes a helyi végrehajtó bizottság elismeréseként ösz- szesen 39 személynek, illetve kollektívának adott át okleveleket. Az ünnepi tanácsülés a Szózat hangjaival ért véget. FI. T. Sztrájk után... Sajtótájékoztató az MT—SZOT tárgyalásokról. A Minisztertanács és a SZOT képviselői pénteken délután megállapodtak: mivel az augusztus 21-ei húskészít- ményár-emelés beláthatatlan következményekkel járhat, közösen felhívják a húsipari üzemeket, hogy halasszák el az erre a napra tervezett áremelést. A kormány és a SZOT a jövő héten ismét tárgyalóasztalhoz ül, hogy a további lépéseket egyeztesse. A mostani megállapodás tehát a következő, szeptember 4-ére tervezett áremelésekről nem szól. Mindezt a két tárgyaló fél vezetői jelentették be a SZOT székházában tartott késő délutáni sajtótájékoztatón. Kósáné Kovács Magda SZOT-titkár szerint egyetértettek a tárgyaláson abban, hogy az életszínvonal romlása miatt egyre nagyobb a feszültség a társadalomban. A tervezett moskérdéseinkre.” Török Károly: „Mi nem kaptunk béremelést, azzal az indokkal, hogy nincs munkánk. Öt-hatezer forintot keresünk, ettől rosszabb már nem lehet. Miért nem szereznek munkát?” Szalai István arról szólt, miért akkor alapbéresítették a vállalat vezető állású dolgozóinak prémiumát, amikor a vállalat bajban van, ez rendkívüli módon irritálja a munkásokat. Tamás Gergely megkérdezte: mikor lesz elbocsátás, s úgy véli: senkinek sincs 10 000 forintos fizetése. Molnár Benő lakatos: „A statisztika jó, de a valóság más. A géppark elöregedett, mégis minőségi munkát kell rajta végeznünk. Ami a létszámleépítést illeti, nem értek vele egyet, mert tavaly ötven embert küldtünk el, az idén megint ötve- net, s ha ez így megy, nem lesz már munkás a gyárban. Ne a dolgozókat küldjék el, hanem munkát keressenek a vezetők, mi dolgozni akarunk. Vállaljuk a jó munkát, de teremtsék meg hozzá a feltételeket.” Nagy János lakatos: „Nem vagyunk vezetőellenesek, nem bírálom a fizetéseket, de a különbségeket sokallom. Aki kitalálta ezt az adórendszert, az nem mérte fel milyen hatást vált ki.” Török István: „25 éve vagyok gépkocsivezető, s itt 6480 forint a fizetésem. Ebből aligha tani áremelés valójában csak csepp a tengerben, a jéghegy csúcsa, s valószínűleg nem is a legsúlyosabb tehertétel. Világosan kitűnt az egyeztetésen az is, hogy a kormány nem akarja a régi módszerekkel — utasítással, dotációval feloldani a kialakult helyzetet, s a szakszervezetnek sem célja a régi módszerekhez való visszatérés. A felgyülemlett problémákat folyamatos tárgyalásokon szükséges rendezni, így azt is, hogy fenntartható-e a továbbiakban a korábbi MT—SZOT megállapodások kerete. S még mielőtt bárki kérdéseket tehetett volna föl a jelenlévőknek, közölték: semmiféle más információt nem hoznak nyilvánosságra a tárgyalásokról, így azt sem közük, hogy kinek- kinek az álláspontja szerint kudarc vagy siker volt-e a pénteki találkozó. A következő tárgyalási fordulóig mindenesetre türelmet kértek az újságíróktól — majd a kormányt képviselő Szabó Ferenc MÉM-államtitkár és Vissi Ferenc, az Országos Árhivatal elnöke távozott a tájékoztatóról. • lehet megélni.” Beke Gábor: „Nem ilyen nfUnkásgyűlést akartunk, hanem olyat, hogy a vezetők az általunk felvetett kérdésekre pontos választ adjanak.” Hugyccz Pál, a kecskeméti gyár igazgatója: „A piac diktátuma szerint kell dolgozni, ehhez kell alakítani a munkaszervezetet. Nem ígérhetek mást, mint azt, hogy a leggyengébbeket fogjuk elküldeni, mert a szerkezetváltás más munkatempót kíván, ehhez kell alkalmazkodnunk.” Kun Lajos: „Kinek nagyobb a könnye, a munkásoknak, vagy a vezetőknek. A nagyobb fizetésből több az adó, de több is marad meg.” Sárosi Péter, a pártbizottság titkára: „Nem értek egyet a vezetők prémiumának alapbéresítésével, ezt már korábban megmondtam. Azzal sem tudok megbarátkozni, hogy elküldjenek munkásokat. A vezetők azért vannak, hogy munkát keressenek. Munka van, meg kell szerezni. Nincs különbség fizikai, alkalmazotti és vezetői megítélés között, valamennyien dolgozunk, tesz- szük a kötelességünket. Ne az indulatok uralkodjanak el rajtunk, hanem józanul, megfontoltan cselekedjünk.” Még jó néhány hozzászólás, majd válasz hangzott el ezen a munkásgyűlésen, amely öt óra hosszán át tartott. A munkások képviselőket választanak, s a tárgyalások tovább folytatódnak. Gémes Gábor Bugac nagyközséget 1987-ben kapcsolták be a nemzetközi távhívórendszerbe, mely tényt Endre Imre tanácselnök így jellemzett: kapcsolat a puszta romantikája és a civilizáció között. Pénteken újabb lépést tett a település a fejlődés útján, kis háziünnepségen használatba vette a Szegedi Postaigazgatóság a 140 négyzetméteres alapterületű, új postaépületet. A létesítmény megépítéséhez a már klasszikusnak számító „közös összefogás” nélkülözhetetlen volt: az erdőgazdaság helyi erdészete, a kisiparosok, lelkes bugaciak közreműködése, s más anyagi támogatások nélkül még ennél is nehezebben jutottak volna idáig. Előreláthatóan szeptemberben lesz az igazi átadás: hiszen majd csak akkor fogadják az ügyfeleket. N. M. Átadták a Nyisztor György-emlékérmet A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter augusztus 20. alkalmából Nyisztor György-emlékérmet adományozott tíz mezőgazdásznak, köztük Deák Istvánnak, a Lakiteleki Szikra Tsz nyugalmazott elnökének. A Nyisztor György-emlékérmet évente ítélik oda azoknak, akik a termelésfejlesztésben, üzem- és munka- szervezésben, valamint a gazdálkodás hatékonysága növelésében kiemelkedő eredményt értek el. A kitüntetéseket Szabó Ferenc mezőgazdasági és élelmezésügyi államtitkár pénteken a MÉM-ben adta át. (MTI) Munkát keressenek, ne a dolgozókat küldjék el!
