Petőfi Népe, 1989. május (44. évfolyam, 102-127. szám)

1989-05-11 / 110. szám

ÜLÉSEZIK AZ ORSZÁGGYŰLÉS

(Folytatás az l. oldalról) parasztlegények — nyugszik jeltelen tömegsírokban, szétszórva a csatamezőkön. Gondoljunk rájuk is ezekben a percekben, s azokra is, akik testileg- lelkileg szétroncsolva; sebesülten, vagy a hadifogság keserveit megtapasztalva tértek vissza Magyarországra. Ezek a százezrek ártatlanok, de bűnös az a politikai vezetés, amely a halálba, más nemzetek ellen küldte őket.

Mostanában kiteljesedő, nyíltságunk, őszinteségünk, múltunk szépítés nélküli vállalása, mind teljesebb, kendőzetlen feltárása módot ad már a tisztességes megemlékezésre, adósságaink törlesztésére. Javaslomwhogy hazánk felszabdulásának 45. évfordulójára az Országgyűlés alkosson törvényt a második világháború valamennyi magyar áldozata emlékének megörökítésére.

Gyújtsuk meg jelképesen a gyász gyertyáit, helyezzük el a kegyelet virágait. Tudatosítsuk a világgal; mi, magyarok és nem magyarok ebben az országban minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy emberek százezrei, miihói a jövőben soha ne válhassanak a tébolyult fajgyűlölet vagy egy esetleges világháború áldozataivá — mondotta befejezésül Szűrös Mátyás.

Szűrös Mátyás beszéde után egyperces néma felállással emlékeztek a képviselők a magyarországi deportáltakra, majd Schöner Alfréd (országos lista) kért szót és két javaslattal élt; állítsanak emlékművet az elpusztult 600 ezernyi magyarországi zsidónak, továbbá, hogy Magyarország állítsa helyre a teljes körű diplomáciai kapcsolatot Izrael állammal. Czoma László (Zala megye) a 2. világháború minden áldozatának javasolt hazánkban emlékművet emelni. Zsigmond Attila (Budapest) ugyancsak a több mint 40 éves súlyos adósságról beszélt. Benjámin Judit (Budapest) szerint az erkölcsi értékek csakis a múlt vállalásával építhetik a nemzetet. Ezt követően Réger Antal (országos lista) egy tervezett dokumentum közzétételét és elfogadását javasolta;

„Az Országgyűlés a második világháború valamennyi magyar, magyarországi áldozatára emlékezve, a pusztító világégés befejezésének évfordulóján hitet tesz a magyar nemzet töretlen békevágyáról és eltökéltségéről, hogy földünkön soha többé ne ismétlődhessenek meg népeket sújtó ilyen sorscsapások. Az Országgyűlés kifejezésre juttatja, hogy a Magyar Népköztársaság a maga részéről mindent elkövet egy újabb, ezúttal az emberi civilizáció teljes megsemmisülésével fenyegető világháború elkerülése érdekében — emeli ki a nyilatkozat.

A jelenlegi nemzetközi körülmények között kedvező lehetőségek nyílnak a háborús Veszély kiküszöbölésére, az egyéni és kollektív emberi jogok megsértésének megszüntetésére, az országok közötti békés, kiegyensúlyozott viszony megteremtésére. A nemzetközi biztonság megőrzése és erősítése az államközi kapcsolatok teljes körének ápolását és elmélyítését igényli. Ez vonatkozik a katonai szembenállás csökkentésére és a leszerelésre irányuló erőfeszítésekre csakúgy, mint a gazdasági és a humanitárius együttműködés, az emberek, az eszmék, az információk szabad áramlásának időszerű feladataira. A fenyegetettség érzésének csökkentése, a bizalom megteremtése az államok között csak úgy képzelhető el, ha az elzárkózás és a gyanakvás helyett mind nagyobb a nyitottság, minél szélesebbre tárjuk a kapukat országaink, intézményeink, szervezeteink és állampolgáraink előtt.

Az Országgyűlés meggyőződését fejezi ki, hogy az európai biztonsági és együttműködési folyamatban részt vevő államok parlamentjei, az e testületekben . helyet foglaló törvényhozók ezen az év-; fordulón, az idén és a jövőben is, megtalálják annak módját, hogy méltó formában fejezzék ki tiszteletüket azon különböző világnézetű és nemzetiségű, különböző politikai vagy vallási meggyőződésű emberek milliói emlékének, akiknek életét esztelen módon kerékbe törte a háború.

A magyar országgyűlés arra kér minden jó érzésű, az emberi haladást hittel vállaló embertársunkat, a nemzetek közösségét, valamennyi államot és azok felelős vezetőit, a parlamenteket pedig sürgősen arra hívja fel: külön és együttesen tegyenek meg mindent, hogy Európa és a világ soha ne ismerjen újabb világháborút, hogy fennmaradjon az emberi civilizáció, s a sokrétű termékeny együttműködés korszaka köszöntsön ránk, az utánunk következő nemzedékek egy fegyveres konfliktusoktól mentes, békés, emberhez méltó világ lakói legyenek."

Olvasható a többi között a dokumentumban.

Az elhangzottakkal a képviselők egyetértettek. Az ünnepi megemlékezés befejezéseként felhangzott a Szózat.

Az ülésszak tárgysorozata

Az ünnepélyes megemlékezést követően immár a napirenden szereplő kérdések tárgyalásával folytatta munkáját az Országgyűlés.

Szűrös Mátyás bejelentette, hogy az Országos Választási Elnökség javaslatot nyújtott be a Vida Miklós képviselő lemondásával megüresedett képviselői hely betöltésére, a fővárosi 23. számú választókerület addigi pótképviselője, Batha Miklós személyében. A parlament Batha Miklós képviselői megbízását tudomásul vette, és igazolta.

A tárgysorozat egyik pontja élénk vitát váltott ki az ülésteremben. Ugyanis a Minisztertanács megbízásából Deák Gábor államtitkár, az Állami Ifjúsági és Sporthivatal elnöke korábban benyújtotta beszámolóját az Országgyűlésnek az ifjúságról szóló 1971. évi IV. törvény érvényesülésének tapasztalatairól, illetve az ezzel kapcsolatos további teendőkről. Németh Miklós kormányfő viszont levelet intézett a törvényhozó testülethez, azt .indítványozva, hogy az ifjúsági törvény vitáját most vegyék le a napirendről, s az ifjúság helyzetének áttekintésére a kormány készülő programjának vitája só- rán térjenek majd vissza.

A miniszterelnöki bejelentés nyomán kibontakozott vitában a téma fontosságára hivatkozva több képviselő kérte az ÁISH beszámolójának megtárgyalását.

Az elhangzott képviselői véleményekre Németh Miklós miniszterelnök reagált. Rámutatott: amikor az Országgyűlés jelen ülésszakát előkészítették, Szűrös Mátyás úgy tájékoztatta őt, hogy a kérdéssel foglalkozó bizottság nem javasolja ennek a témának a napirendre tűzését, hanem az anyagi, a jogi, a közgazdasági és egyéb feltételek átgondolása után térjen vissza a kormány egy érdemi beszámolóval. De a kormány felkészült a beszámolóra, s ha a képviselők az elhangzása mellett döntenek, a vita tapasztalatait bizonyára

: hasznosítani lehet a kormányprogram- ’ ban.

Ezt követően Szűrös Mátyás szavazásra tette fel a kérdést; a jelenlegi ülésszakon rendeznek vitát a kérdésről, vagy pedig az Országgyűlés következő ülésszakán tárgyalják önálló napirendi pontként. A képviselők többsége — 52 ellenszavazattal, 17 tartózkodással — egyetértett azzal: a mostani ülésen hallgassák meg Deák Gábor tájékoztatóját.

A képviselők elfogadták az ülésszak tárgysorozatát:

1. személyi javaslatok tárgyalása;

2. az alkotmány módosításáról szóló törvényjavaslat;

3. a Minisztertanács tagjainak és az államtitkároknak jogállásáról és felelősségéről szóló 1973. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat;

4. az Országgyűlés házszabályáról szóló 1/1989. számú határozat módosítására vonatkozó országgyűlési határozattervezet;

5. a polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat;

6. az országgyűlési képviselők és a tanácstagok választásáról szóló 1983. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat;

7. a Sztálin emlékének megörökítéséről szóló 1953. évi I. törvény hatályon kívül helyezéséről szóló törvényjavaslat;

8. az Elnöki Tanács beszámolója az 1985. július 1-je óta végzett munkájáról;

9. az Állami Ifjúsági és Sporthivatal elnökének beszámolója az ifjúságról szóló 1971. évi IV. törvény érvényesülésének tapasztalatairól, s javaslat a további feladatokra;

10. interpellációk és kérdések tárgyalása.

Az elnök ezután bejelentette: a Minisztertanács tagjainak felmentéséről, illetve új miniszterek megválasztásáról kell a képviselőknek dönteniök. Az Elnöki Tanács ezzel kapcsolatban átiratot intézett az Országgyűléshez.

Eszerint az Országgyűlés ügyrendjéről szóló 1/1989. számú határozat 9. paragrafusa értelmében az MSZMP Központi Bizottsága és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa közösen kezdeményezi: a Népköztársaság Elnöki Tanácsa tegyen javaslatot az Országgyűlésnek a miniszter felmentésére vagy választására. Miután a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, valamint az MSZMP Központi Bizottság nem kíván élni kezdeményezési jogával, a Minisztertanács elnökének kezdeményezésére — az ország- gyűlési bizottságok véleményének ismeretében — az Elnöki Tanács javasolja, hogy az Országgyűlés 1989. május 10-ei hatállyal mentse fel Berecz Frigyes ipari minisztert, dr. Czibere Tibor művelődési minisztert, dr. Hoós Jánost, az Országos Tervhivatal elnökét, Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztert, dr. Várkonyi Péter külügyminisztert, dr. Villányi Miklós pénzügyminisztert. Javasolja továbbá az Országgyűlésnek, hogy válassza meg dr. Békési Lászlót pénzügy- miniszterré, Glatz Ferencet művelődési miniszterré, Horn Gyulát külügyminiszterré, Horváth Ferencet ipari miniszterré, dr. Hütter Csabát mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterré és dr. Kemenes Ernőt miniszterré, az Országos Tervhivatal elnökévé.

, Ezután Németh Miklós kért szót, hogy megindokolja a kormányátalakítás szükségességét.

NÉMETH MIKLÓS A KORMÁNYÁTALAKÍTÁS SZÜKSÉGESSÉGÉRŐL

Ez a nép megérdemli és

joggal követeli a felelős politizálást

A miniszterelnök bevezetőben megjegyezte: sok embernek az a véleménye, hogy a kormányt már korábban át kellett volna alakítani. Az előző hónapok tapasztalatai alapján igazuk van, s talán meg kellett volna fogadni azokat a javaslatokat, amelyek szerint már eleve új kormánnyal vállalja el feladatát a miniszterelnök. Lehet, hogy jobb lett

PARLAMENTI

FOLYOSÓ

Vitában a miniszter- elnökkel

Vitába keveredett a miniszterelnökkel dr. Südi Bertalan, amikor felszólalásában kétségbevonta néhány miniszterjelölt alkalmasságát, akik korábban a vezetés második vonalában dolgoztak, most leváltott elődjük irányításával.

A kormányfő válaszában határozottan kiállt jelöltjei mellett. Mint mondta, egyikük sem kompromittálódott korábbi beosztásában.

A szünetben megkérdeztem a jánoshalmi képviselőt, mit szól a miniszterelnök válaszához:- Fenntartom álláspontomat. A minisztériumok munkájáért a második vonalban dolgozók is felelősek. Változatlanul azt mondom, hogy aki a korábbi kudarcban vétkes, annak nincs erkölcsi alapja irányítani. \ __|__

v

olna — mondotta —, de nem biztos. Eddig ugyanis a miniszterelnök javaslatához nem kérhetett volna támogatást, ma viszont már. igen, mert a párt és az állam funkcióinak szétválásával megkezdődött a kormány és a kormányfő önálló tevékenységének folyamata.

— A javasolt személyekkel az Országgyűlés illetékes bizottságai az elmúlt napokban megismerkedhettek, meghallgathatták elképzeléseiket, megtudhatták, hogy ajelöltek milyen felfogásban készülnek ellátni feladatukat.

Németh Miklós ezután megköszönte a kormányból távozó kollégák munkáját. Mint mondotta, a felmentésre! javasoltak közül voltak, akik maguk kérték felmentésüket, s ez több esetben találkozott az ő szándékaival is. Másoknál a munka javításának szükségessége indokolta a változtatást. Az újak jelölésénél az egyik szempont az volt, hogy erősödjön a kormányzat szemléleti és cselekvési egysége, hogy az energiát' a kormányon belül folyó viták ne kössék le az indokoltnál nagyobb mértékben.

— Szembe kellett nézni azzal is — folytatta —, hogy a kormányzatban is generációváltás zajlik: az előttünk álló nehéz periódus nyilvánvalóan rögösebb útját nem minden kormányzati vezető kívánja végigjárni, és ezért teherbíró, vállalkozó, ugyanakkor kiemelkedő felkészültségű, a vezetői munkára bizonyíthatóan érett és megnyerhető fiatalabb korosztályt indokolt a kormányzati irányításba bevonni.

Nagy lépés a pártállam megszűnése felé

Gondolni kellett arra is, hogy hamarosan egy több intézkedésből álló csomaglen el kell az Országgá ules elé lerjeszteni, amely a gazdaság egyensúlyi viszonyainak javítasa miatt válik szükségessé. Célszerű, hogy ennek véglegesítésében már az új összetételű kormány vegyen részt, hogy a végrehajtásban is meglegyen a nélkülözhetetlen egység.

Az úgynevezett csomagtervet május végén, az átmenet kormányzati stratégiáját pedig várhatóan ősz elején terjeszti a kormány az Országgyűlés elé — mondotta a kormányfő, majd arról szólt: egyszerű minisztercserékről, vagy a kormány működését is érintő átalakításról van-e szó.- Nyilvánaló, hogy az utóbbiról, amelyet a kormányzati munka jellegében, illetve a kormányzat politikai szerepében végbemenő változások tettek szükségessé — szögezte le.

Ez a kormány már nem az MSZMP politikai határozatainak egyszerű végrehajtója, hanem a politikai döntések tényleges alakítója. Ilyen értelemben a pártállam megszűnése felé nagy lépést tettünk.

Lezárult egy szakasz az MSZMP- vezetés, a kormány és a parlament viszonyában. Korábban a kormány döntése szinte minden esetben párthatározaton alapult, és így tevékenysége a végrehajtó szerepre korlátozódott. A kormány ez időben az Országgyűlést nemhogy ellenőrző szervnek, de még egyenlő partnernek sem fogadta el.

— A modellváltás folyamatában sajátos politikai helyzet alakult ki. A korábbi hatalmi struktúrák átalakításában ott tartunk, hogy a konzervatív erők már nem képesek a visszarendezést, a reformerők pedig még nem képesek a döntő fordulatot elérni. Fennáll viszont a veszély, hogy a politikai rendszer válsága egyben kormányzati, államszervezeti, közhatalmi válsággá válik. Ebben a helyzetben egy erős, a reformok iránt elkötelezett kormány léte nemzeti érdek. Az elmúlt hat hónap keserves tapasztalatai azt igazolták: kevés akár a legjobb szándékoktól vezérelt politikai cselekvés is, ha nincs mögötte kellő szakértelem, ha nem jön létre a • megvalósításra hivatottak között az akarati és cselekvési egység; ha a politika nem ismeri fel, hogy a gazdaság és a legtágabb értelemben felfogott kultúra önálló kibontakozásában a kormány az első számú segítő kell hogy legyen.

Jelenlegi bajaink egyik legfőbb oka, hogy a napi működőképesség megőrzésének oltárán oly sok álmot, célt, tehetséget áldoztunk fel, hogy most a víz felszínén maradásunk is kérdéses sok honfitársunk szemében.

Németh Miklós ezután arról szólt, hogy a kormány egyértelműen a parlamentre kíván támaszkodni. Legfontosabb feladatának azt tekinti, hogy fenntartsa a gazdaság működőképességét, tóvetkezetesen keresztül vigye a szerkezetátalakítás programját, megteremtse a demokratikus választások, a politikai pártok működésének, a népakarat érvényesítésének előfeltételeit, s egyben biztosítsa a társadalom békéjét és nyugalmát.

— A kormány valóban szükségét érzi, hogy a formálódó plurális társadalomban minél hamarabb tisztuljanak a viszonyok. Legyen látható, hogy ki kit képvisel és mit akar, és miután meg- küzdött önmagáért önmagával és másokkal, legyen azonos önmagával és kiszámítható partnere a többieknek. A kormány ehhez szeretne segítséget nyújtani. Dolgozik egy olyan javaslaton, amely a formálódó, alakuló és újjáéledő pártok működéséhez szükséges tárgyi feltételek megteremtését anyagi eszközökkel is segítené. Ezzel is a viszonyok stabilizálásához, a nyugodt együttműködés feltételeinek megteremtéséhez kíván hozzájárulni.

A miniszterelnök kijelentette: csak az Országgyűlés által támogatott kormány lehet az a reformcentrum, amely a reformkor tartalmát, irányát és dinamikáját meghatározza. A jelenlegi kormány természetes támasza az MSZMP, amelyben a reformerők pozíciói egyértelműen erősödnek; egyúttal szövetséget keres minden felelős, a reform iránt elkötelezett politikai erővel.

Milyen a reform bázisa a társadalomban? Igaz-e az amit egyes politikai elemzők visszatérően állítanak, hogy az emberek nálunk reformellenesek? - tette fel a kérdést a kormányfő, majd kifejtette: — Ez a nép reformpárti és ebből az elmúlt nehéz években is jelesre vizsgázott. Elég, ha arra utalok, hogy a sokszor bizonytalan feltételek mellett is milyen bátran kezd különböző vállalkozásokba.-v- Most a tulajdonosi kérdést sokan úgy fogják fel, hogy a betegen működő nagyszervezeteket mindenáron, minden ideológiai érvet bevetve fenn kell tartani. Úgy gondolom, az a tulajdonos, aki nem mer szembenézni a valódi gazdasági perspektívákkal, rossz gazda.

Ebből kiindulva, a formálódó Ife és az ősszel a Tisztelt Ház elé teijesztendő hároméves cselekvési program egyik sarkalatos pontja lesz annak megválaszolása: miként tudjuk elérni, hogy a mikroszférában erősödjön a részvétel, az érdekeltség, a motiváció és az elkötelezettség. Meggyőződésem: enélkül a társadalomban és az egyes emberekben lévő feszültségek megmaradnak.

Eddig

hittételek szerint kellett élni

Németh Miklós ezután arra, a kormányfői tevékenységének eddigi időszakát szinte keretbe foglaló jelzőre reagált, miszerint a miniszterelnök „ügyintéző”. — Vállalom az ügyintéző szerepet, s ezt a maga helyén most minden felelős embernek vállalni kell — hangsúlyozta. — Ami engem illet: olyan ügyek intézését hagyták rám elődeim, amelyek az ország ügyei, s amelyeket eddig senki nem intézett el. Ha valaki vagy valakik nem vállalják, hogy végre tényleg továbblépnek, akkor ezzel végleg elsorvasztják az ország, a nép jövőjét!

Ámít most tenni kell, annak nem tápgolnak az emberek. Most nem népszerű, hanem ésszerű intézkedéseket kell hozni. Meg kell oldani, hogy kikerüljünk az adósságcsapdából, hogy felszámoljuk a veszteséges tevékenységeket, hogy megfékezzük az inflációt, hogy megállítsuk az életszínvonal esését, hogy felemeljük az oktatást, az egészségügyet, a kultúrát, az erkölcsöt. Ki kell építeni a piacgazdaságot, átalakítani a tulajdonviszonyokat, megteremteni a jogállamiságot, átvezetni az országot a valódi demokráciába. S addig is működtetni kell az országot. Ehhez vállalni kell a helyzet kíméletlen feltárását, a közvélemény beavatását és a nyílt elszámolást arról, hogyan jutott az ország jelenlegi helyzetébe.

— Az országnak eddig hittételek szePARLAMENTI FÖL YOSÓ

Korszakot lezáró beszéd volt

Németh Miklós beszéde, mellyel kormányátalakítási javaslatát indokolta, láthatóan tetszett a képviselőknek. Mostanában szokatlan hosszú tapsot kapott. A szünetben Bács-Kiskun megyei képviselőket kérdeztem, mi a véleményük a miniszterelnök beszédéről:

Csipkó Sándor: — Engem az ragadott meg, hogy a miniszterelnök a nemzet elé kívánja tárni mindazokat a gondokat, amelyek fölmerültek. Tehát nem akar eltussolni semmit. Ebben az a gondolat rejlik, hogy az ügyek ismeretében reális döntést lehessen hozni. Tehát a kormány elnöke őszinte, s ezt én nagyon lényegesnek tartom.

Dr. Sztrapák Ferenc: — Ami engem megragadott: a beszéd önkritikus jellege. A miniszterelnök ki merte mondani, hogy le kell számolni bizonyos korábbi döntésekkel és kormányzati magatartással. Itt nagyberuházásokra történt utalás, és olyan hivatalokra, amelyek fölött nemcsak eljárt az idő, hanem már létrehozásukkor sem volt létalapjuk. Elhangzott, hogy az Egyházügyi Hivatal fölöslegessé válik és az Állami Ifjúsági és Sporthivatal is kritikus szavakat kapott. Remélem, hogy e kezdeti lépéseket továbbiak is követik. Egy kormányon belüli megtisztulási folyamat jeleként fogom fel azt az önkritikát, amely a beszédet számomra szimpatikussá tette. A leszámolás korábbi döntésekkel alapja lehet egy újfajta bizalom létrejöttének.

Moravcsik Ferencnél — Annak idején én nemet mondtam Németh Miklósra. Amikor megkérdezték, miért nem szavaztam rá, azt válaszoltam: nem látom az önálló miniszterelnöki személyiségét. Mostanában úgy érzem, kezdi megmutatni saját karakterét. Tetszett beszédének önkritikussá- ga és a felelősségvállalás, hogy határozottan kiállt az általa javasolt miniszterek mellett. Teljes mértékben egyetértek: bízzuk rá a miniszterelnökre, kikkel kíván dolgozni, együtt mutassák meg, mit akarnak és amikor már letettek valamit az asztalra, akkor mondjuk, hogy igen vagy nem. Ezért szavaztam most meg mindegyik személyi javaslatot.

Kiss István: jB Egy korszakot lezáró és egy új korszak kezdetét jelentő beszéd volt. Rendkívül nagyra értékelem, hogy konkrétumok hangzottak el. Ki merem jelenteni, hogy az utóbbi évek egyik legnagyobb beszéde volt, és itt nemcsak a tartalmára gondolok, hanem arra, hogy a gyakorlati megvalósítását, aprópénzre váltását is elkezdtük. Mint gazdasági szakember, a tulajdonviszonyok kérdését emelném ki, másodikként azt, hogy az államhatalom és a politikai hatalom szétválasztása, a parlament és a kormány kapcsolatának rendezése nagyon határozottan megfogalmazódott. Gyakorlatilag a koalíciós kormányzás előestéjén vagyunk.

— lovas —

rint kellett élnie, úgy, mintha azok objektív törvények lennének. A gazdaságban például a szocializmus alaptörvényeként hirdették meg az életszínvonal szakadatlan emelkedését, a termelékenység növekedése nyomán az árak csökkenését, a teljes foglalkoztatottságot. Gazdasági alap nélküli túlvállalás és túlígérés történt az elosztásban: ingyenes oktatás és egészségügy, állam- polgári jogon járó társadalombiztosítási ellátások és még sok egyéb.

A mások által kijelölt út járhatósága iránt sokakban már elég hamar kételyek támadtak. Meg is próbálták azt járhatóvá tenni. Az 1968-as reform is ezt célozta. De mivel nem új utat választott, csak a régit javítgatta, rövid idő után kátyúba jutott. S akik odajuttatták, igazolni kívánták, hogy reformra nincs szükség. Ezt a nép előtt pedig legjobban úgy lehetett igazolni, hogy az-életszínvonal reform nélkül emelkedik csak igazán! Valóban „ördögi” terv volt: a reformeszméket úgy lejáratták az emberek előtt, hogy a reformoktól való elfordulást fedezet nélküli életszínvonal-emeléssel jutalmazták.

— Ebben a helyzetben az ország teljesítménye a nemzetközi verseny mérlegén egyre kevesebbet nyomott, miközben a nép anyagilag felemelkedett!

S bár a 70-es évtized végén az akkori vezetés ezt az ellentmondást felismerte, még mindig azt hitte, hogy meg lehet védeni a teljesítménnyel nem alátámasztott életszínvonalat, hogy át lehet alakítani a termelési szerkezetet áldozatok nélkül, és meg lehet újítani a gazdaságot a politikai intézményrendszer reformja nélkül.- E súlyos tévedések nyomán és csaknem végzetes illúziók kergetése közben pedig felhalmozódott egy hatalmas adósságtöme'g, ami ma óriási terhet jelent. Csáknem gúzsba köti a kormány kezét, és számos területen kényszerpályát jelöl ki.

A kormányfő adatokkal is szolgált: az adósságnak jelenleg évi 3 milliárd dollárt meghaladó összeg a törlesztési és kamatterhe. Ezentúl fizetnünk kell a tőkés importért mintegy 5,5 milliárd dollárt, ami együtt már 8,5-9 milliárd dollár kiadás. Ezzel szemben áll egy 6 milliárd dollár körüli exportbevétel. Az egyensúlyhoz hiányzó összeget csökkentheti, ha aktív az idegenforgalom egyenlege, de a többit csak újabb hite-, lek felvételével tudjuk Jriegyenlíteni. Évente tehát fel kell vennünk 2,5-3 milliárd dollár hitelt, csak azért, hogy adósságunk terheit fizetni tudjuk, és .ebből fejlesztésre semmi nem jut! Ebben a helyzetben minden felelős erőnek összefogva kell a múlt örökségét vállalni, úgy, hogy ugyanakkor egyértelműen elhatároljuk magunkat a múlt hibáitól.

Ez lesz a feladat a Bős—Nagymaros erőmű sorsa feletti döntés során is. Mindnyájan tudjuk: itt már rég nem csupán az erőműről van szó. Bős— Nagymaros egy meghaladásra ítélt modell szimbóluma lett. Teljesen érthetően. A hetvenes évek közepétől ugyanis a politikai vezetés megismételte az ötvenes évek gazdaságpolitikai hibáit. Sok állami nagyberuházás — amelyet a szűk pártvezetés határozott el, illetve szentesített A— csődöt mondott. A bős —nagymarosi vízi erőmű feletti döntés is ebbe a sorba illeszkedik. Ezt a döntést antidemokratikus módon hozták. Mindenkinek igaza van, aki ezt kifogásolja és velük együtt mondom azt, hogy végérvényesen szakítani kell ezzel yá rossz döntési mechanizmussal — hangoztatta a miniszterelnök.

Hozzátette: — Ezzel az örökséggel is tisztességgel kell megbirkóznunk. A hogyan, kérdése viszont máris megosztással fenyegeti a nemzetet. Pedig olyan megoldást kell találnunk, ami nem sodorja politikai válságba az országot, nem veszélyezteti katasztrófával környezetünket, és nem okoz helyrehozhatatlan /károkat nemzetközi kapcsolatainkban. Presztízsszempontok a kormányt végső állásfoglalásának kialakításában nem fogják vezérelni.

Költségvetési és tervezési reform

A miniszterelnök ezután arról szólt, hogy milyen szempontok alapján folytatja majd a kormány a központi államigazgatás szervezeti rendszerének korszerűsítését. Rámutatott: a kormány csökkenteni kívánja a központi államigazgatási szervek igazgatási célú költségvetését, ily módon ösztönözve, sőt, kényszerítve a szervezetek és tevékenységek racionalizálását. Bejelentette: a. Minisztertanács napirendjén van az Állami Egyházügyi Hivatal megszüntetésére irányuló javaslat elkészítése. Erről a közeljövőben döntés születik. Ugyanakkor állami egyházpolitika a jövőben is lesz, de azt nem közhatalmi, hanem elsősorban politikai eszközökkel gyakorolják majd.

Németh Miklós szólt azokról a kritikákról is, amelyek az Állami Ifjúsági és Sporthivatal tevékenységét érték, különösen az utóbbi időben.

— Egyértelműen megállapítható, s nyíltan ki kell mondani, hogy az Állami Ifjúsági és Sporthivatal létrehozása hibás döntés volt — mondotta a kormányfő. — A hivatal nem tudott megfelelni az előzetes várakozásoknak. A jövő felnőtt generációját jelentő réteg sajátos helyzetére minden területen, valamennyi központi szervnek figyelemmel kell lenni, amikor intézkedéseket dolgoznak ki. Az ifjúság gondjait csak komplex, állami tevékenységgel lehet orvosolni.

A miniszterelnök felszólalásában kitért a központi gazdaságirányítás szervezeti változtatásának szükségességére is, összhangban a piacgazdaság követelményrendszerével. Ennek első lépéseként a költségvetési és a tervezési reform részleteit ez év végéig kidolgozza a kormány.

— Az új összetételű kormány határozottan és felelősségtudattal kíván szembenézni a helyzettel, s tenni akar a romlási folyamatok megállításáért. Úgy kívánja társadalmunk működőképességét megőrizni, hogy egyidejűleg elinduljunk az új fejlődési pályán — hangoztatta Németh Miklós, majd a következőket mondta: — Nem akarok részese lenni semmiféle egyéni vagy csoportérdektől vezérelt hatalmi harcnak, de áldozata sem! Meg kell akadályoznunk, hogy az egymásért és a népért tenni tudó erők egymás ellen forduljanak. Ez a nép megérdemli, és joggal követeli a felelős politizálást. Természetesen nemcsak az Országgyűléstől és a neki felelős kormánytól, hanem minden más politikai erőtől is.

— Felelősségünk közös. Ezért felhívom Önöket: ne hagyjuk kifolyni kezünk közül a múló idót! Ragadjuk meg együtt a történelmi esélyt, és demokratikus keretek között, egymás iránti bizalommal és felelősséggel, a nemzet legjobb erőit magunk köré. gyűjtve tegyük meg, amit nemzetünk érdeke megkövetel! — fejezte be beszédét a kormányfő.

Südi Bertalan hozzászólása

A kormányfő beszámolóját követően Südi Bertalan (Bács-Kiskun m.,12. vk.), a Jánoshalmi Petőfi Mgtsz MSZMP-bizottságának titkára kért | szót. Mint mondotta, az államtitkároknak, miniszterhelyetteseknek aligha lett volna életterük a minisztériumban, ha nem támogatják maradéktalanul elődeik koncepcióit. Ez azonban azt is jelenti — tette hozzá —, hogy a változtatást indokló tárcán belüli esetleges kudarcokért a helyetteseket is felelős-