Petőfi Népe, 1989. május (44. évfolyam, 102-127. szám)
1989-05-11 / 110. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XLIV. évf. 110. szám ÁtüI 4,30 Ft 1989. május 11., csütörtök ÜLÉSEZETT A MEGYEI TANÁCS VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGA Padlón a mezőgazdaság A Bács-Kiskun Megvei Tanács Végrehajtó Bizottsága tegnapi ülésén tájékozódott az ügyrendi es igazgatási bizottság szervezetkorszerűsítéssel kapcsolatos állásfoglalásáról. Emlékezetes, hogy a megyei tanács legutóbbi ülésén az átszervezési indítványt a testület elnapolta. Most dr. Posvancz László, a bizottság elnöke számolt be az azóta végzett munkáról. V élemény ük: a szervezeti korszerűsítés szükséges, ám ennek folyamatosan kell történnie, és feltétlenül létszám- és költségmegtakarítást kell eredményeznie (a tanácsi kiadások elég nagy hányadát a bérek teszik ki). A testület végül három tartózkodással fogadta el a következő megyei tanácsülés elé terjesztendő javaslatot. Az ülés ~ melyen az országgyűlési elfoglaltsága miatt távollévő elnök helyett Tohai László általános elnökhelyettes irányította a munkát—következő részében azokról a tapasztalatokról esett szó, amelyekét a mezőgazdasági szövetkezetek a tavalyi esztendőben szereztek. Baki Ferenc mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályvezető-helyettes, dr. Horváth Gyula, a megyei párt- bizottság e kérdéskörrel foglalkozó főmunkatársa lehangoló képet festett a vbelé. Miközben a tegnap leváltott miniszter, Váncsa Jeno 1988-ataszakem- berek közfelháborodása közepette „sikeres mezőgazdasági évnek” minősítette, addig a valóság: a válság. A szövetkezetek nyeresége a termelési értékhez viszonyítva 4-5 százalékos, magyarán szólva háromszorta-négyszerte jobban megéri berakni a pénzt a bankba, mert nem 5, hanem 20 százalékos kamatot fial. A gazdálkodást a pénz- és a hitelhiány komolyan gátolja, az ipari termékek áráról már nem is beszélve: a Claas Dominátor például kereken négymillióba kerül. A közös gazdaságok olyannyira szegények, hogy míg az állami gazdaságokban az egy hektárra eső eszközérték 67 ezer, addigez a tsz- ekben alig 27 ezer, és gyakorlatilag csak azok tudnak talpon maradni, amelyeknek melléküzemáguk is van. Képtelenségnek tűnik, pedig tény: a nyereségnek szerény egy harmada származik abból, amire a termelőszövetkezetek eredetileg „ki lettek találva”, tehát a növénytermesztésből és állattenyésztésből, a többi nenj alaptevékenység hozománya. Októberben leszüretelt szőlőért kistermelők százai nem kaptak eddig egy fillért sem, ám, ha végül kézhez kapják, késedelmi kamat nem dukál hozzá (erre csak nem egyéni vállalkozások jogosultak). Komoly veszély, hogy a kistermelők hátat fordítanak a disznóólaknak meg a szőlőskerteknek—márpedig tulajdonképpen erre is föl kell készülni. Dr. Horváth Gyula szerint a felelős a MJÉM és a TÓT, mert nem voltak képesek ellenállni a költségvetés-centrikus présnek ® a gyászos eredmény magáért beszél: a szövetkezetek fele, az állami gazdaságokegyharmada padlóra került. A hozzászólásokban számtalan további gond vetődött föl, végül a testület egyetértésre jutott a tekintetben, hogy a vészhelyzetre, ha kell, nyilvánosan is fölhívja a kormány figyelmét. Az ülés befejezéseként az úgynevezett „egyéb” ügyeket tárgyalta meg a testület. Dr. Geri István elnökhelyettes nyugállományba készül, ám—mint rövid búcsúbeszédében elmondta—nem vonul vissza a közügyektől, sőt, európai jelentőségű vállalkozás gondojatát fontolgatja. Tohai László arról is tájékoztatást adott, hogy dr. Gajdócsi István elnök kedden délután magához kérette dr. Petrezselyem Lászlót, a Tiszakécskei Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának titkárát, és tudtára adta: elválja, hogy az elképzelhető legrövidebb időn belül megnyugtató módon lezárja a dr. Kisjuhász-ügyet (a rendőrség ugyan még nem fejezte be a maga eljárását a tanácsi osztályvezető dolgában, ettől függetlenül azonban a munkáltató lefolytathatja a fegyelmit). Ezt a fegyelmit a megyei szervek'természetesen dr. Petrezselyemmel szemben is lefolytatják (amint az köztudottá vált, a rendőrség hivatalos iratokat házkutatás során talált mega vb-titkárnál, aki elvileg a törvényesség egyik helyiletéteményese, őre), felfüggesztése azonban, mivel elnök még mindig nincs, és a június 3-ai választásokig már nem is lesz, az ügyek vitelét akadályozná, és — hangzott el—nagyobb kárt okozna, mint az, hogy addig megtartja hivatalát. B.J. — Megszavazta a kormányátalakítást a Tisztelt Ház A parlament ismét élhet a bizalmatlansági indítvánnyal — Szerdán délelőtt 10 órakor'Szűrös Mátyás elnökletével megnyílt az Országgyűlés májusi ülésszaka. Az ülésteremben foglalt helyet Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke, Grósz Károly, a Magyap Szocialista Munkáspárt főtitkára és Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke. Megteltek a diplomáciai képviseletek és az újságírók számára fenntartott páholyok is. A parlament a munkarendjén szereplő napirendi pontok tárgyalása előtt ünnepélyes megemlékezést tartott: a 45 évvel ezelőtti magyarországi deportálásokra emlékezvejerótták kegyeletüket a második világháború magyar áldozatai előtt. Az évforduló alkalmából Szűrös Mátyás mondott az áldozatokra emlékező beszédet. Megemlékezés a magyarországi deportáltakról — A nemzet emlékezetét ébren tartani, választott képviselőinek súlyos, felelősségteljes, de megtisztelő kötelessége. . ' ' 1 1 '• ■'' Tudjuk, felhőtlen múltú, tévedhetetlen nemzetek nem léteznek. Megkülönböztetni csak aszerint lehet őket; tagadják-e hibáikat, vétkeiket, vagy éppen ellenkezőleg, emelt fővel megáll- ván a történelem ítélőszéke előtt, teljes0 A megemlékezés pillanatai. ségében vállalják múltjukat, képessé válván az önvizsgálatra, a teljes igazság kimondására, hogy jövőjüket ne veszélyeztethessék elhallgatott bűnök, nem törlesztett adósságok. Előre kellett bocsátanom ezeket a gondolatokat, hogy világossá tegyem szándékomat és célomat, emlékeztetve a nemzetet, egy mindnyájunk sorsát mindmáig befolyásoló tragikus esemény 45. évfordulóján. Emlékeztetnünk kell ma innen, azOrszág Házából mintegy 600 ezer magyarországi zsidó honpolgárunk embertelen megaláztatására, halálára. Olyan emberek emlékét idézzük fel, akiket zsidó származásuk, vallásuk miatt üldöztek, megszégyenítettek. Akiknek elvesztése fájó hiánya ma is a nemzetnek. Hiszen döntő többségük nem csak itt élt e hazában, de magyarul beszélt, magyarul gondolkodott, magyarul álmodott, s ragaszkodó hittel vallotta magyarnak magát. Ma az áldozatokra emlékezünk: azokra, akik soha nem tértek vissza a náci koncentrációs táborokból, a munkaszolgálatból, de azokra a honvédekre is, akik a Don-kanyarnál estek áldozatul, vagy azokra, akik itthon, magyar földön lelték emberhez méltatlan halálukat. Nem mentséget keresve — de elismerve azoknak a politikai erőknek és személyiségeknek még a második világháború elején kifejtett törekvéseit, amelyek és akik éveken át ellenálltak a hitleri Németország követeléseinek — meg kell állapítanunk, hogy a magyar holocaust csak 1944. március 19-étől, a német megszállást követően teljesedett ki, s a magyar, különösen a vidéki zsidóság sorsa a nyilas hatalomátvétellel pecsételődött meg. A legújabb kori antiszemitizmus máig fellelhetően, hazánkban az első világháborút követő évtizedekben eresztett gyökeret, s újbóli felerősödésétől sokan tartanak manapság is. Holott ez a magatartás mindenütt, de ezen a tájon különösen a nemzetietlenségnek a szinonimája, kárt okoz népünknek, rontja, csorbítja tekintélyünket a nemzetek közösségében. Meggyőződéssel állíthatom: aki európainak vallja magát, vagy egyszerűen rendes, becsületes embernek, az nem tehet különbséget ember és ember között vallása, bőrének színe, nemzetisége okán. Attól idegen a kisebbség megalázása, bármiféle megkülönböztetése. Négy évtizedig nem lehetett beszélni arról, hogy a Kárpát-medence és Európa más térségeiben több százezer magyar katona — zömével munkások és (Folytatás a 2. oldalon) Kádár János válaszlevele az MSZMP KB-hoz Tisztelt Központi Bizottság! Hozzám intézett levelüket kézhez vettem. Emljerileg bizonyára megértik, hogy nehezen fogtam tollat, de úgy éreztem: kötelességem válaszolni Önöknek. Annál is inkább, mert nem tudom, hogy lesz-e hozzá még egyszer fizikai és lelkierőm. A Testület döntését fegyelmezett kommunistaként is elfogadom, de mint Önök közül sokan tudják, jómagámat is hónapok óta foglalkoztatott a visszavonulás gondolata. November óta orvosaim csak minimális munkavégzést engedélyeztek, áprilistól pedig egészségi állapotom tovább romlott. Ezúton szeretnék köszönetét mondani minden egykori munkatársamnak, elvtársamnak azért a támogatásért, amelyet munkámhoz kaptam tőlük az évtizedek során. Csaknem fél évszázadot dolgoztam a munkásmozgalomban. A politikai munkámban bizonyára követtem el hibákat is. De higgyék el, minden tettemet a jószándék vezette; mindenekelőtt a magyar nép, a mozgalom, a párt érdekeit tartottam elsődlegesnek. Köszönöm a bizalmat minden honfitársamnak, aki választópolgárként hitt és segítette a nemzeti megbékélésre és egy jobb, szebb Magyarország megteremtésére irányuló politikát. Ha voltak közösen elért eredményeink, akkor ezek összegzése majd mások feladata lesz. Engem mostanában inkább saját felelősségem gondolata foglalkoztat. Remélem, Önöknek lesz igazuk: a felnövekvő nemzedékek majd tárgyilagosabban ítélik meg az elmúlt három évtized eredményeit és hibáit. Úgy érzem, köszönettel tartozom azoknak a külföldi elvtársaimnak is, akikkel a nemzetközi munkásmozgalomban együttmunkálkodva és sokszor vitázva kíséreltünk meg egy korszerűbb szocializmusképet és -gyakorlatot kialakítani. Sokan tanúim rá, hogy internacionalizmusomtól soha nem tudtam elválasztani a magyar nép iránti felelősségemet. Néhány sor erejéig fel kell idéznem azokkal a külföldi politikusokkal folytatott tárgyalásaimat — Keletről és Nyugatról egyaránt —, akikkel az utóbbi évtizedekben találkoztam. Hiszem, hogy barátainkban és eszmei ellenfeleinkben sok gyanakvást és előítéletet oltott ki az emberközpontúnak szánt magyar szocializmus gyakorlata. Belső állapotaink és külpolitikai lépéseink is bizonyára hozzájárultak ahhoz, hogy hazánkról kedvező kép alakult ki a nagyvilágban, mindenekelőtt Európában. Tisztelt Központi Bizottság! Befejezésül minden honfitársamnak, pártunk tagjainak és vezetésének sok sikert kívánok azoknak a nehéz feladatoknak a megoldásához, amelyek a magyar nemzet, a társadalom és az MSZMP előtt állnak. Budapest, 1989. május 10. Elvtársi üdvözlettel Kádár János Nyilvánosságra hozták az 1956-os eseményekkel kapcsolatban kivégzettek névsorát. A névsort, valamint a Nagy Imre és társai temetéséről szóló tájékoztatót lapunk negyedik oldalán közöljük. A MŰSZAKI HÓNAP RENDEZVÉNYE Bős—Nagymaros I az energetikus szemével „Bős—Nagymaros a villamos energetika szempontjából” címmel tartott ,előadást tegnap Kecskeméten, a Tudomány és Technika Házában Meleg László, a Démász üzemigazgató-helyettese. A rendezvényre a 24. műszaki hónap keretében a Magyar Elektrotechnikai Egyesület (MEE) szervezésében került sor. Az előadó elöljáróban leszögezte: már az 1900-ban keletkezett alapító irat kimondja, hogy az MEE tudományos, és nem politikai egyesület. Ennek az alapelvnek megfelelően csupán, szakmai szempontból vizsgálja tehát a dolgozat a napjainkban oly sok vihart kavart beruházást. Ezt követően Meleg László kifejtette, hogy hazánknak 2-3 évig nem kell villa- mosenergia-hiánnyal számolnia. Ám a jelenleg még csupán tervezés alatt álló paksi atomerőmű-bővítést leghamarabb 1995—96-ra helyezik üzembe. Ebből következik: ha időközben nem építenek új erőművet, korlátozni kell a villamosenergia-fogyasztást. Aláhúzta, hogy a gátrendszer — amely elsősorban a hajózás és a vízgazdálkodás céljait hivatott szolgálni — ha megépül, abból nem maradhat ki . a villamos erőmű sem. Ezt követeli a mezőgazdasági, ipari üzemek és a háztartások egyre növekvő energiaéhsége is. G. B. Tegnap jelent meg a bős—nagymarosi beruházást ellenőrző, a kormány mellett működő társadalmi bizottság tájékoztatója, mely szerint nemhogy a gyakorlati munka, de még a tervezés sem kezdődött meg a meliorációs tevékenységet illetően Bős—Nagymarosnál. A beruházók csak az erőműre koncentrálnak, és figyelmen kívül hagynak vagy nem a jelentőségének megfelelően kezelnek egy sor más kérdést. A felelősségre vonás pedig rendre elmarad. Mindez a vízlépcsőt ellenzők táborának érveit erősíti — írják egyebek között állásfoglalásukban. (MTI) ÜLÉST TARTOTT KISKUNFÉLEGYHÁZA TANÁCSA Korom Mihály ügyében vélemények vannak, állásfoglalás nincs Kiskunfélegyháza városi tanácsának tegnapi ülésén a hat pontból álló napirendnek két olyan témája volt, melyet szinte percek alatt megtárgyaltak. Az egyik a városi tanács 1988. évi zárszámadásáról és a pénzügyi ellenőrzések tapasztalatairól, a másik pedig a számvizsgáló bizottság tevékenységéről szóló beszámoló. Mindkét írásbeli előterjesztést egyhangúlag elfogadták. Többeket késztetett hozzászólásra dr. Juhász Antal vezető ügyész tájékoztatója a város törvényességi helyzetéről: Sipos Lajost például, aki egyebek mellett azt kifogásolta, hogy kevés szó esik az írásos anyagban a „nagy tolvajokról”. Véleménye szerint a közélet tisztasága megköveteli, hogy „ne csak a csirketolvajokra vadásszunk”. Szó esett még e témakörben a cigánybűnözésröl, a Daru utcai garázsügyről, valamint a fel nem derített bűnesetekről. Végül a tájékoztatót-*-, mint ahogy a városi tanács és szervei szervezeti és működési szabályzatáról szóló tanácsrendelet módosítását is — megszavazták a tanácstagok. Mindezek után következtek a bejelentések és az interpellációk, melyek során megbeszélték a tanácsi osztályok átszervezésének személyi kérdéseit, a peremkerületek élelmiszerboltjainak nyitvatartási gondjait, a kábeltelevízió-hálózat kiépítésével kapcsolatos problémákat, valamint egyes lakótelepek környezetének állapotát. Csak legutoljára került sor arra a témára, ami tulajdonképpen legjobban érdekelte az utóbbi napokban a közvéleményt és bizonyára a félegyházi tanácsülés résztvevőit is. Fekete István tanácstag tette fel először a kérdést: mi a véleménye a tanács vezetésének Korom Mihály országgyűlési képviselőről? Dr. Kardos András tanácselnök elmondta, hogy annyit tud az egészről, amit az újságokban olvasott egyébként sem kell a tanácsülésnek ebben a kérdésben állást foglalnia. Fekete István ezzel nem értett egyet, jogosnak tartotta — mivel Korom Mihály a félegyházi tanácstagok kéréseit képviselte a parlamentben —| hogy véleményt formáljanak. Térjék Istvánná szerint nincs lehetősége a tanácsülésnek, hogy kollektív álláspontot adjon ebben az ügyben. Különben meg — mondotta — választóitól tudja, hogyan gyűjtöttek aláírásokat az MDF tagjai. Tanúi vannak arra, hogy idős asszonyokat vezettek félre, s ha szükséges lesz, az aláírási anomáliákat tudja is bizonyítani. Ezek után Teljék Istvánná méltató szavakkal igyekezett Korom Mihályról az utóbbi hetekben kialakult képet tisztázni, megjegyezvén, hogy „divat mostanában mindazt pocskondiázni, ami elmúlt”. Elmondta még, hogy részt vett az 1985-ös választásokon, amelyek a híresztelések ellenére, tisztességesen zajlottak le. Kohuth Béla körzeti párttitkár Teijékné véleménye mellé állt, kiegészítve azzal, hogy „nem az a jó képviselő, aki állandóan ugrál és kiabál" a parlamentben. Velük szemben Sipos Lajos így vélekedett: ő bízik a népben, mert az jobban megérzi, „meglátja az igazat”. Az 1985-ös választásokkal kapcsolatosan felhívta a tanácstagok figyelmét arra a tényre, hogy Bense György egyetlen hozzászólás alapján kapott annyi szavazatot, mi lett volna, ha többen korteskednek mellette? S hogy Bense ellentmondásos személyiség? Igen, ellentmondásos, mint ez a világ, amibe beleszüléttünk. A tanácsülés ezzel a gondolattal zárult, az állásfoglalás tehát a tanácstagok részéről a Korom Mihály-ügyben elmaradt. D. IVl.
