Petőfi Népe, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-30 / 75. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XLIV. évf. 75. szám Ára: 4,30 Ft 1989. március 30., csütörtök j A dél-koreai külügyminiszter az üzletembereknek is ajánlja a várost Tegnap Kecskemétre látogatott Cshö Ho Dzsung, dél-koreai kül­ügyminiszter. A Városháza előtt dr. Ado/ján Mihály tanácselnök fo­gadta a vendégeket és kíséretét. Nfielőtt a külügyminiszter beírta volna a nevét a város vendégköny­vébe, megtekintette a tanácsházát, s a tanácselnök segítségével megis­merkedett a megyeszékhely törté­netével. Az ezt követő kötetlen be­szélgetés során Cshö Ho Dzsung úr egyebek között arra is kíváncsi volt, hogy dr. Adorján Mihály miként kapta meg a megbízatását, meddig láthatja el a feladatát és hányszor választhatják újra. Ekkor ragadtuk meg az alkal­mat, hogy a Petőfi Népe kérdését feltegyük a külügyminiszternek. A diplomáciában minden gesztus­nak, lépésnek jelentősége van. Ér- telmezhetjük-e úgy a miniszter úr látogatását Kecskeméten, hogy a dél-koreai tőke e városban meg kí­ván telepedni? ^ Még korai lenne bármit is ígérni —, válaszolta a vendég, de remélem, a későbbiekben sikerül szorosabb kapcsolatot kialakítani ezzel a várossal. Mindenesetre aján­lani fogom az üzletembereknek. Csak ne lenne olyan nehéz kimon­dani a nevét! Ezután a külügyminiszter és kísé­rete a Kodály Zoltán Zenepedagó­giai Intézetbe látogatott, ahol Erdei Péter igazgató adott tájékoztatást az. intézmény tevékenységéről. Majd pedig a Magyar Népi Ipar­művészet Múzeumában Kriskóné Dávid Mária, a múzeum vezetője kalauzolta a dél-koreai küldöttsé­get. Cshö Ho Dzsung külügymi­niszter látogatása a lajosmizsei Ta­nyacsárdában elköltött magyaros ebéddel ért véget. (Bencze) 9 Cshö Ho Dzsung dél-koreai külügyminisztert dr. Adorján Mihály, a városi tanács elnöke fogadta. • A vendégek ellátogattak a Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézetbe. (Fotó: Walter Péter) Magyarországnak a Koreai Köztársasággal kialakított, gyorsan fejlődő kapcsolatai senki ellen nem irányulnak — hangoztatta Németh Miklós mi­niszterelnök, Cshö Ho Dzsunggal, a Koreai Köztársaság külügyminiszterével folytatott megbeszélésén. „Reméljük, ezt idővel mindenki fel fogja ismerni” — tette hozzá a magyar kormányfő, utalva arra, hogy volt, aki nem értette meg a Budapest és Szöul közötti kapcsolatfelvételt A Koreai Köztársaság kúlügyeinek irányítója, aki kedd óta tartózkodik hivatalos látogatáson Magyarországon, szerda reggel először a Hősök terén megkoszorúzta a Magyar Hősök Emlékművét. Ezután a Külügyminisztéri­umban Várkonyi Péter magyar külügyminiszterrel együtt aláírta a a kettős E adóztatás eltörléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról, valamint a műszaki-tudományos együttműködésről szóló kormányközi egyezményt és a két külügyminisztérium közötti együttműködési megállapo­dást. A két külügyminiszter kicserélte a kulturális, tudományos és oktatási egyezmény megerősítő okiratát. ' Németh Miklós miniszterelnök délelőtt hivatalában fogadta a Koreai Köz­társaság külügyminiszterét, és félórás eszmecserét folytatott vele. Ülést tartott az MSZMP 1? Központi Bizottsága Grósz Károly főtitkár elnökletével szerdán reggel 9 órakor meg­kezdte tanácskozását az MSZMP Központi Bizottsága. A Jászai Mari téri székházba összehívott ülésen tanácskozási joggal részt vettek az állandó meghívottak, továbbá a központi sajtó vezetői, illetve a napirend előkészítésében részt vevők. A Politikai Bizottság nevében Grósz Károly üdvözölte a Központi Bizottság tagjait, majd bejelentette: Kádár János, az MSZMP elnöke egészségi okból nem vesz részt a tanácskozáson. Ezután a KB döntött az ülés napirendjé­ről. 1. A politikai nyilvánosság fejlesztése és a tájékoztatási törvény alapelvei; állásfoglalás-tervezet a párt sajtópolitikájának elveiről és a pártsajtó fejlesztéséről. Előadó: Berecz János. 2. Jelentés a politikai rendszer reformja párton belüli vitájának tapasztalatairól. Előadó: Lukács János. 3. Tájékoztató a KISZ XII. kongresszusának előkészítéséről. Előadó: Lukács János. 4. Különfélék, személyi kérdések. Grósz Károly tájékoztatója találkozóiról Még napirend előtt Grósz Károly tájékoztatta a Központi Bizottságot két, közelmúltban folytatott megbeszé­léséről. A főtitkár március 23—24-én a Szovjetunióba látogatott, s a Mihail Gorbacsowal létrejött, nagyon szívé­lyes, őszinte, elvtársi találkozót hasz­nosnak, eredményesnek ítélte, amely tovább erősítette a két párt közötti bi­zalmat és megértést. A tárgyalásokon is kifejeződött: a Szovjetuniónak érde­ke, hogy Magyarország a szocializmus lehetőségeinek jobb kihasználásával, a stabilitás megőrzésével, a reformok di­namikus folytatásával oldja meg gond­jait, s a problémákra politikai eszkö­zökkel keressen megoldást. A Szovjet­unióban megértéssel fogadják belpoli­tikai elképzeléseinket, közöttük a több­pártrendszer kialakítását is, azonban Mihail Gorbacsov úgy ítélte meg: nem lehet általános és végleges ítéletet mon­dani az egy- és a többpártrendszer vo­natkozásában. Az a lényeg, hogy a de­mokratikus mechanizmusok működje­nek, az emberek részt vegyenek a dön­tések előkészítésében, azok végrehajtá­sának ellenőrzésében, hogy a demokrá­cia hassa átminden politikai intézmény tevékenységét. A módszer minden nép, minden párt saját ügye. Az SZKP KB főtitkára egyetértett azzal, hogy ma a legfontosabb feladat az MSZMP meg­szilárdítása, egységének és cselekvőké­pességének megteremtése. Elmondot­ta : az SZKP célja az, hogy az átalakítás útját körültekintően, de határozottan folytassa, más alternatívát nem látnak. A találkozón kitűnt: a két párt egyet­ért a nemzetközi élet fő kérdéseinek megítélésében; a Varsói Szerződés rendszere korszerűsítésének, a belső demokratizmus erősítésének szüksé­gességében. Azonosan ítélték meg azt is, hogy a mai viszonyok között nincs realitása a semlegességnek, de mindkét ország a katonai tömbök egyidejű fel­számolására törekszik. Mihail Gorbacsov 1956 és 1968 tör­ténelmi tapasztalatait elemezve el­mondta: ma maximálisan szavatolni kell, hogy a szocialista országok belső ügyeinek megoldásánál ne kerüljön sor külső erő alkalmazására. Hangsúlyoz­ta: a Szovjetunió szövetségese minden, a KGST reformjára irányuló magyar 'javaslatnak. Véleménye szerint is a nemzeti gazdaságok reformján keresz­tül vezet az út a közösség korszerűsíté­séhez, s a cél intenzív kapcsolódásunk az európai és a világgazdasági rendsze­rekhez. A főtitkárok úgy ítélték meg: a találkozó hozzájárult a két párt közötti kapcsolatok erősítéséhez, s ez új lehető­ségeket nyit az együttműködés fejlesz­téséhez más területeken is. Grósz Ká­roly tájékoztatójában arról is szólt, hogy a Szovjetunióban ígéretet kapott arra: a magyar szakemberek kutatása­ikhoz betekinthetnek az 1956-os ese­ményekkel kapcsolatos, ott őrzött do­kumentumokba. Grósz Károly a Jasszer Arafattal, a Palesztinái Fe)sz»badítási Szervezet Végrehajtó Bizottsága elnökével már­cius 16—17-én folytatott megbeszélésé­ről adott tájékoztatójában rámutatott: a meghívással a hazai és a nemzetközi közvélemény előtt demonstrálni kíván­tuk változatlan szolidaritásunkat a pa­lesztin nép harcával. Jasszer • Arafat nagyra értékelte a népe ügyével kap­csolatos következetes magyar állás­pontot, a magyar nép szolidaritását. Grósz Károly hangsúlyozta: a megbe­szélések tanúsága szerint is pozitív vál­tozás megy végbe a PFSZ álláspontjá­ban, tevékenységét ma az enyhülés kö­vetelményei határozzák meg. A moz­galom vezetőjének meggyőződése, hogy a nemzetközi feszültségeket csak politikai eszközökkel lehet megoldani. Az MSZMP főtitkára kifejezésre jut­tatta, hogy hazánk a közel-keleti ren­dezést egyetemes érdeknek tekinti, s az MSZMP és a Magyar Népköztársaság ebben együtt kíván működni a világ haladó erőivel. A közel-keleti válság rendezésének megítélésében Magyar- ország és a PFSZ álláspontja azonos. A főtitkár tájékoztatta a vendéget ar­ról, hogy hazánk rövidesen tárgyaláso­kat kezd Izraellel a diplomáciai kap­csolatok helyreállításáról, hangsúlyoz­va, hogy a rendezés nem barátaink el­len irányul, hanem érdekükben törté­nik. Válaszában a PFSZ elnöke kifej­tette : az érvelést tudomásul vette, a kér­dést belügynek tekinti. Hozzátette: e lépés egyes arab államok részéről ellen­érzést válthat ki. A két tájékoztatóhoz kapcsolódva Kállai Gyula felvetette, hogy a március 15-ei demonstrációkon több szovjet- és kommunistaellenes, a szocialista rend­szert alapvetően érintő megjegyzés is el­hangzott. Javasolta: határolja el magát a testület e megnyilvánulásoktól, kifeje­zésre juttatva azt is, hogy alapvető vi­szonyunk a Szovjetunióhoz nem válto­zott meg, továbbra is a magyar—szovjet barátság erősítésére törekszünk. Szűrös Mátyás sajnálattal állapította meg, hogy a magas szintű magyar— szovjet tárgyalásokon nem volt szó a magyar—román viszonyról, Románia magatartásáról. Véleménye szerint napjainkban szükséges, hogy e kérdés­ről szót váltsanak a vezetők. A PFSZ elnökével folytatott megbe­szélések értékelésével kapcsolatban he­lyesebbnek ítélte azt a megfogalmazást, hogy nézeteink nagymértékben köze­ledtek a közel-keleti kérdés megítélésé­ben. Kifejtette azt is — Kállai Gyula felvetésére reagálva —, hogy nem kelle­ne összefüggésbe hozni a magyar— szovjet viszonyt március 15-ével. Grósz Károly az észrevételekre vála­szolva leszögezte: állást kell foglalni a március 15-ei demonstráción tapasztal­takban, azonban egy később megtár­gyalandó napirend kapcsán. Azt is el­mondta, hogy a Mihail Gorbacsowal folytatott megbeszéléseken szóba ke­rült a romániai 'helyzet is, ám nem a hivatalos tárgyalások keretében. Vége­zetül újból megerősítette: a Jasszer Arafattal lefolytatott eszmecserén nem tapasztalt véleménykülönbséget. Hoz­zátette: a gyakorlat majd megmutatja, hol van ázonosság és különbség. A tájékoztatót a testület tudomásul vette; ezután megkezdődött az első na­pirendi pont tárgyalása: Berecz János tartotta meg előadói beszédét. Ne a vezetésnek legyen pártja, hanem a pártnak vezetése és sajtója — Nehéz ma eligazodni azoknak, akik megkísérlik figyelemmel követni a magyar politikai nyilvánosságban zajló folyamatokat. A tárgyilagosan szemlé­lő egyidejűleg tapasztalhatja a demok­ratizálódás kétségbevonhatatlan előre­haladását, és olyan, olykor anarchikus jelenségeket is, amelyek már nem ha­sonlítanak ugyan a régi gondolatvezér­léses állapotokra, de még távol vannak attól, amit a társadalom demokratikus rendjének lehet nevezni — mondotta bevezetőben a Központi Bizottság tit­kára. — A régi rendből az új felé tartó társadalomnak elkerülhetetlenül végig kell járnia azt az útszakaszt is, amely­ben a korábbi szisztémák már, s a ki- alakítandók még nem működnek — folytatta előadói beszédét. — Az MSZMP-nek ma olyan helyzetben kell állást foglalnia a politikai nyüvánosság kérdésében, amikor változik a határ a türelem és a sodródás között, miköz­ben máris vannak türelmüket vesztet­tek, akik az erő alkalmazásával akar­ják mindazt megoldani, amit csak érte­lemmel, következetesen higgadt, elvi politikával lehet tartósan, nagyobb megrázkódtatások nélkül elrendezni. (Folytatás a 2. oldalon) KÉT FEGYVERES A KORMÁNYVÁRÓBAN — A MAGYAR KONZUL ÖNKÉNTES TÜSZ — AMERIKA HELYETT FRANKFURT — AZ UTASOK SÉRTETLENEK Malév-gép elrablása Prágában Két fegyveres fiatal szerdán délelőtt Prágában hatalmába kerítette a Malév menetrend szerinti amszterdami járatának TU—154-es gépét. A feltételezhe­tően lengyel állampolgárságú légi kalózok arra akarták kényszeríteni a sze­mélyzetet, hogy Amszterdam helyett Barcelonába repüljenek. A Malév-gép, fedélzetén négytagú személyzettel, tíz utassal és —- önkéntes túszként — a prágai magyar nagykövetség konzuljával, felszállt Prágából, és a nyugat­németországi Frankfurtban landolt. Az MTI bonni tudósítójának gyorshíre szerint a géprablók megadták magukat Az MTI prágai tudósítójának a Malév prágai képviseletétől származó érte­sülései szerint a szlovákul beszélő két tinedzser a prágai ruzynei repülőtéren túszul ejtett egy nőt A kormányvátón keresztül vele együtt ment fel aMalév- gépre, amely eredetileg 10.40-kor indult volna tovább Amszterdamba. A gép­rablóki akiknek egy Mauser típusú és egy másik, lefűrészelt csövű puskájuk, valamint egy kézigránátjuk volt, először arra akarták kényszeríteni a gép személyzetet, hogy Amerikába repüljenek. Miután a személyzet elmagyarázta, hogy a gép erre nem alkalmas, a légi kalózok Barcelonát váíasztották úti célul. Időközben a helyszínre érkezett Tata Lajos, a prágai magyar nagykövetség konzulja, áld önként túsznak ajánlotta fel magát. Ezt követően a fegyveresek az utasok közül elengedték a nőket és a gyerekeket, illetve a női túszukat. A Malév-járat 11 óra 42 perckor indult el Barcelonába, tíz ferfiutassal (három magyar,:hét külföldi), háromfőnyi kabinszemélyzettel, egy utaskisérö- vel, a konzullal te a két terroristával a fedélzetén. Időközén a fegyveresek megváltoztatták az úti célt és egy Frankfurt melletti katonai légi bázison kényszerítették leszállásra a magyar repülőgépet. A gép leszállása után rövid idővel az eltérítők megadták magukat az NSZK-hatosagoknak, s lefegyverez­ték őket Az utasok te a személyzet sértetlen maradt. Az eltérített magyar repülőgép utasairól a Malév rövid időn belül gondosko­dott. Még a kora délutáni óráköanmentesitő járatot küldtek Prágába az ottma­radt utasokért, akik így továbbutazhattak eredeti céljuk, Amszterdam felé. A Frankfurtban rekedt többi utas más légitársaságok gépeivel folytathatta útját Amszterdamba. Ezért a kis kitérőért természetesen nem kell az utasoknak fizet­niük, a Frankfurt—Amszterdam közötti léc út menetdíját at Malév rendezi az érintett légitársaságokkal. Az utasokat egyébként ellátták élelemmel te frissítő­vel, így az izgalmas várakozás óráit valamelyest könnyebben vészelhették át Az AP amerikai hírügynökség egy szemtanúra hivatkozva arról tájékoztat, hogy a két gépeltérítő a prágai vruzynei repülőtéren rálőtt egy rendőrre, miközben a kormányváróban túszul ejtett repülőtéri alkalmazottal, egy nővel fedezve magukat, a Malév-gép fedélzetére erőszakkal behatoltak. A szemtanú szerint a rendőr összeesett. További sorsa nem ismeretes. A CTK hírügynökség közölte, hogy a csehszlovák hatóságok a két géprabló kiadatását kérik. A csehszlovák hírszolgálati iroda azonban továbbra sem határozta meg a két suhanc állampolgárságát. Budapesten a magyar külügyminisztérium szóvivője az MTI-nek nyilatkoz­va a bűntettet légi terrorizmusnak bélyegezte te élesen elítélte. * A Malév-gép elrablásának következményeiről nyilatkozva, a magyar kül­ügyminisztériumban az MTI munkatársának elmondották: az irányadó nem­zetköri szerződések értelmében mindazok az államok, amelyeknek kezébe terroristák kerültek, tájékoztatni kötelesek a sértett országokat a cselekmény valamennyi részletéről, annak minden körülményéről. A magyar félnek csak azután lesz {ehetősége esetleges kiadatási igényének előterjesztésére, ha ezeket az információkat az NSZK-tól megkapta. Jelenleg — közölték az MTI-vel — a kérdést a külügyminisztérium nemzetközi jogászai vizsgálják. * Wagner, frankfurti rendőrségi szóvivő elmondta, hogy a géprablók 15 és 16 éves cseh fiúk voltak. Akciójukat egy lefűrészelt csövű sörétes puskával, egy karabéllyal te egy kézigránát-utánzattal hajtották végre. Állítólag jelezték azt a szándékukat, hogy az NSZK-ban kívánnak maradni. Ezt azonban a szóvivő az MTI-nek nem erősítette meg. Wagner elmondása, szerint a gép a repülőtér déli kifutópályájára ereszkedett le, közvetlenül az Egyesült Államok légi tá­maszpontjának közelében. Ezt a kifutópályát mind polgári, mind amerikai katonai légi közlekedés céljára használják. A gép odagördült az amerikai támaszpont elé, ahová — Wagner közlése szerint — az amerikaiak egy teher­autót állítottak keresztbe. Ekkor kinyílt a repülőgép ajtaja és az amerikai katonai rendőrségi gépko­csikkal körülállt gépből kiszállt a két terrorista. A nyugatnémet rendőrség jelenlétében az amerikai biztonsági erők őrizetbe vették, majd rögtön átadták őket a nyugatnémet rendőrségnek. A két géprablót ezután a repülőtéri ügyek­ben illetékes rendőrség hallgatta ki. A fiúk indítéka egyelőre ismeretlen. A rendőrség meghallgatta a gép személyzetét és az utasokat is a gépeltérítés hátteréről te körülményeiről.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom