Petőfi Népe, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-01 / 27. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1989. február K A Kodály Társaság hírei Athénban rendezik a kövétkező nemzetközi szemináriumot Számos kecskeméti vonatkozású információt is közöl a hosszabb szünet után ismét megjelentetett, A Magyar Kodály Társaság hírei című tájékoztató. Legrészletesebben az egyesület működését áttekintő Szokolay Sándor elnöki ösz- szefoglalóját ismertetik, tudatnak a Csongrád megyei csoport megalakulásáról. Bemutatják a Kodály Zoltán kórusiskolát. Megtudjuk, hogy mit írt a 17 éves Kodály Boreczky Nellinek, osztálytársa húgának az emlékkönyvébe. A szép hangú kislány egy ideig operaénekes is volt — élete végéig becses emlékként őrizte a neki ajánlott Andantinót. Természetesen a kis kiadvány rögzíti a Kecskeméten rendezett Kodály-szeminárium és -szimpózium programját, eseményeit. A tájékoztató jóvoltából elsőként közölhetjük szélesebb olvaisóközön- séggel, hogy idén augusztusban Athénban rendezik meg a 9. Nemzetközi Kodály Szemináriumot és Szimpóziumot. Mondd meg, mit. válaszol neked a Nagy Ember titkárnője telefonon, és megmondom, ki vagy. Komolyan. Tapasztalataimat ott szereztem a Nagy Ember előszobájában. Keskeny helyiség, a mennyezetig épített polcok, zöld vászonfüggönyök; két titkárnő, két írógép, két telefon, és így tovább. Tekintélyes előszoba. Amíg várakoztam, kénytelen voltam végighallgatni, hogyan fogadja a Nagy Ember titkárnője á telefonálókat. Általában kedvesen és szívélyesen. Nagyon lelkiismeretesen meghallgatja, hogy a vonal másik felén valaki a Nagy Emberrel óhajt beszélni. És ekkor következik a minősítés. A titkárnő előbb visszakérdez: „Ki keresi?” Az illető elmondja, hogy X. Y., akinek rangja, beosztása, munkaköre stb. ez és ez. A titkárnő abban a pillanatban, ahogyan a nevet és a beosztást hallja, három skatulyába osztályozza embereit. Az első skatulya díszes kivitelű, lehet, mondjuk, ezüstkazetta, amely kicsit zenél is, ha felnyitják a tetejét, finom bécsi keringő melódiáit közvetíti. Ez olyan elegáns skatulya. Ebbe kerülnek a kivételesek, akik fontosak, legalább a Nagy Emberrel egyenrangú ügyfelek. Számukra a válasz így hangzik: — Igen, kérem. Azonnal kapcsolom. Aztán újra cseng a telefon, jelentkezik Z. B., aki bejelenti, hogy itt és itt dolgozik. És most kerül elő a második skatulya. Ez olyan keményebb kartonKÉPERNYŐ A trónörökös Kérdőjelekkel fejeződik be a Magyar Televízió, a Bayerischer Rundfunk és az ORF közös filmje, A trónörökös. Brigitte Hamann (a hazánkban nemrégiben kiadott Erzsébet királynőmonográfia szerzője) és Kurt Kiingert az öngyilkosság számba jöhető okai közül mintha elsősorban Rudolf humanista személyisége és az udvar merev, katonás légköre, az uralkodó rideg magatartása között feszülő ellentétekkel magyarázná a tragédiát, de — már csak a film kelendőségére gondolva is — nem zár ki más indítékot sem. Kétségtelen: megváltoztatta volna a nemzetközi helyzetet, a monarchia belső rendjét a szerencsétlen sorsú Habsburg trónra lépése. A liberális beállítottságú főherceget nem elégítették ki a reprezentálások. Talán alkati okokból, talán dacból, talán az udvarban rossz szemmel nézett baráti körének hatására fogékonyabb volt a monarchia hagyományos rendjét vitató jelzésekre, aggasztották a szellemi életben is tért hóditó irracionális (vagyis ésszel, értelemmel nem követhető, olykor a tudománnyal feleselő) hatások. A századvégi dekadencia gyermekeként morzsolták fiöl hivatali, családi megaláztatásai, túlhajtott élvezetekben meggyengült akaratát. A vasárnap este vetített film inkább krimiszerű motivációkkal, mint a történelmi, a társadalmi háttér szélesebb felvázolásával utal a közeledő, a fenyegető végzetre. Úgy gondolták: a tényfeltáró nyomozás mint forma, alkalmat ad a rejtélyes ügy szemrevételezésére, az ügy különösségének, titokzatosságának érzékeltetésére. Vagyis: A trónörökös története ebben a felfogásban széles körű érdeklődésre tart számot, igazán főműsoridőben alkalmas produkció kerekíthető ki belőle. Szinetár Miklós rendező profi módon teljesítetté a szórakoztatás igényét, nagyjából a dokumentálható esetekhez ragaszkodva jelenítette meg a százéves tragédiát és előzményeit. Hirtling István egészen kiválóan formálta meg Rudolfot. Viszonylag sokat olvastam a trónörökösről, valahogy másként képzeltem el gesztusait, viselkedését. Hirtling István elhitette velem, hogy ez a Rudolf, az ilyen Rudolf lehetett az igazi, a magát mellőzöttnek érző, a nagy alkalomra, a bizonyításra hiába vágyó, nézeteit kényszerűségből álnéven publikáló, nemi betegsége ellenére a szerelmi mámor gyönyöreit'hajszoló császárfi, a verselgető, spiritiszta Erzsébet fia. Ilyen lehetett a koraérett, túlfűtött Vetsera Mária is, mint Kováts Adél. Azzal a tudattal olvastam a több mint százperces film végén a szereposztást, aközreműködők névsorát (külön is említenem kell Márk Iván szép és a rendezői célokkal harmonikus felvételeit), hogy készítenek még újabb földol- gozásokat az öngyilkos?, gyilkos?, meggyilkolt? trónörökösről. * * * A televízió sokféle feladatköre közül a „hogyan éljünk?” jellegű tanácsadó szolgálat napról napra fontosabb. Rájöttünk arra, hogy közérzetünket, teljesítőképességünket nemcsak az úgynevezett társadalmi célok és (romló) viszonyok befolyásolják, hanem életünk látszólag apró eseményei. (A tv 2-es műsorban vasárnap délután látott színvonalas, Páger Antal születési évfordulóját megtisztelő összeállításban egy régi játékfilmből vetített részlet azt sugallta, hogy hajdanán szórakoztatva tanították a nép, úgymond, egyszerű gyermekeit az illemre, a helyes viselkedésre. Aki annak idején megnézte, hogy Bors Istvánként Páger Antal miként tanulta meg a kés és villa használatát, az nyilván maga is megpróbálkozott a kulturált étkezési formák elsajátításával.) Visszatérve tulajdonképpeni mondandómhoz, meg kell állapítanom, hogy jó elgondolásnak tartom a „házi gondozás, ápolás” sorozatot. Jó ügy érdekében fogott össze a Magyar Vöröskereszt, a televízió és a népszerű tudományos filmstúdió. Külföldön bevált gyakorlatot követve, távoktatási módszerrel, országos konzultációs hálózat kialakításával próbálják fölkészíteni a családtagokat a betegek célszerű ápolására. Eredménnyel, ezt tanúsították a megkérdezett kiskunhalasiak. Heltai Nándor Pályázat mozgássérült gyerekek oktatására A mozgássérült gyermekek és fiatalok integrált — azaz ép kortársaikkal együtt történő—oktatására és nevelésére pályázatot hirdet az óvodák, valamint az alap- és középfokúnevelési és oktatási intézmények számára az 1989/ 90-es tanévre az Országos Pedagógiai Intézet és a Mozgáskorlátozottak Égyesületeinek Országos Szövetsége. 1 A pályázat célja a mozgássérült gyermekek és fiatalok társadalmi beilleszkedésének megkönnyítése. Ehhez elengedhetetlenül szükséges, hogy együtt tanuljanak kortársaikkal, s ne speciális intézetekben, távol családjuktól és barátaiktól nevelődjenek. A közös oktatás eredményesen hat az ép gyermekek személyiségfejlődésére is, és segíti az előítéletek legyőzését. A jelentkezők kedvező elbírálás esetén 80 ezer forint pályadíjat nyernek el. A pályázatra azoknak az óvodáknak és iskoláknak a jelentkezését várják, amelyekben legalább két mozgássérült nevelését vállalják. A jelentkezők írják le, hány éves és afogyatékosság típusa szerint milyen gyermekeket fogadnának intézményükbe, s részletezzék, miképpen gondoskodnának a gyermekek mozgás- és szükség szerinti beszédfejlesztéséről. A pályázatokat a jelentkezők március 1-jéigjuttathatják el aZjOrszágos Pedagógiai Intézet gyógypedagógiai osztálya (Budapest 1071 Gorkij fasor 17 —21.)címére. Apályamüveket április 15-éig elbírálják. ból készült, s széleken celluxszal ragasztották össze, elég stabilnak látszik, még a sarkai is épek. Valaki az oldalára és a tetejére különböző mintákat rajzolt, olyasmiket, mint unalmas értekezleteken a tisztelt publikum. Ehhez a skatulyához a következő szöveg tartozik: Azonnal megnézem, kérem, benn van-e. És megnézi. Közli a Nagy Emberrel, hogy Z. B. keresi, óhajt-e vele beszélni, vagy mit mondjon neki. S a Nagy Embertől függ, hogy bekapcsolja-e hozzá azt a valakit, vagy elutasítják azzal, hogy most éppen nincs benn, de próbálkozzon ekkor és ekkor újra, hátha benn lesz. Esetleg közvetít a titkárnő, hogy benn van, tárgyal, de jöjjön holnap kilenckor, akkor fogadja. És Z. B. jön. A Nagy Ember nem ér rá. Aztán megint jön, és így tovább. Van aztán egy harmadik doboz is, ha egyáltalán skatulyának lehet nevezni. Ócska Szabad Földből szabták az oldalát, olcsó, barna ragasztószalaggal erősítettek rajta annyit, hogy éppen szét ne essen. Viszont ez a legnagyobb doboz. Mondhatnám: láda. Papirláda. A sarkai rongyosak, itt-ott a szalag is leszakadt, nyilván a gyakori használat teszi. Ehhez a dobozhoz is járul egy szöveg: — Sajnálom, kérem, nem tudom kapcsolni, nincs benn. S miután az illető érdeklődik, hogy mikor beszélhetne esetleg mégis a Nagy Emberrel, csak kitérő válaszokat kap. Azt ellenben udvariasan és finoman. S mit tehet a vonal másik végén K. E.? Újra jelentkezik, míg meg nem unja; Különbségek vannak a három skatulya között. Azoknak a legegyszerűbb a dolguk, akik az egyes vagy hármas skatulyába tartoznak. Az egyeseknek azért, mert akkor beszélhetnek a Nagy Emberrel, amikor akarnak, a hármasoknak pedig azért, mert sohasem beszélhetnek vele, hacsak valami ünnepélyen, nagygyűlésen vagy tanácstagi beszámolón nem találkoznak véletlenül. Ez egyszerű. Aki a középső skatulyába került, az a teljes bizonytalanság légkörében élhet. Örülhet egyrészt, mert nem utasítják el egyből. Nyugtalankodhat másrészt, vajon bekerül-e valaha is azok közé a szerencsések közé, akik a Nagy Ember színe elé juthatnak. Furcsa sors, furcsa állapot. Lehet, hogy csak aznap volt ilyen hangulata a titkárnőnek, máskor másként osztályozza az embereket. Bár én éppen amiatt vagyok nyugtalan, hogy valamilyen szempont alapján alsó és felső kategóriákra osztják az embereket. Eddig jutottam a meditációmban, amikor nyílt az ajtó, a Nagy Ember beszólított magához. S bár intézni nem tudtam vele semmit, mégis megnyugodtam. Úgy látszik, nem fúrnak sehol, nem átkoz senki, nem akarnak leváltani, kirúgni. Úgy látszik, élek. Fogadott a Nagy Ember. Bényei József ü MEGADJÁK A MÓDJÁT A pincefalu egyik házsora Hajóson. Pincefalu Hajóson • A Hosszúhegyi Állami Gazdaság Cabernet fogadójának neobarokk épülete, amelyben a bormúzeum is található. A borospincének elsődleges célja a bor érlelése, tárolása, de csaknem ugyanilyen lényeges kelléke, hogy megfelelő keretet adjon a királyi nektár élvezetéhez, a felejthetetlen pincézések- hez, kvaterkázásokhoz, beszélgetésekhez, nótaszóval fűszerezett iszogatá- sokhoz. A pincesorok egyik legszebb, egységes egészet alkotó, faluvá nőtt együttese a Bács-Kiskun megyei Hajóson található. Hajós a török hódoltság után németekkel újratelepített község a kalocsai érsekség hajdani birtokán. A 19. században mezővárosi rangot nyert. Ekkoriban már több mint 500 holdon termeltek szőlőt. Amint Fényes Elek 1851-ben kiadott könyvében írta: „Szőlőskertjei jó vörös bort teremnek.” Egy, Bács-Bodrog vármegyét bemutató, a századfordulón megjelent munkában ezt olvashatjuk: „hol jó pincékkel rendelkezik a termelő, az elismeréssel fukarkodni nem szabad.” S Hajóson jók a pincék. ' A település fényét az 1739-ben épült, egyemeletes, saroktömyos érseki nyaralópalota emeli, amelynek dísztermét eredeti stukkók, előcsarnokát faliképek ékesítik. Műemléki szempontból is értékes a Csáky érsek által 1728-ban építtetett Szent Imre-kegytemplom. Berendezése copf stílusú, de a főoltáron álló, a Madonnát ábrázoló kegyszobor késő gótikus. A plébániaház mellett 1933-ban felállított Kálvária stációit a pécsi Zsolnay-gyár színes kerámia domborművei díszítik. Térjünk vissza a településtől alig kőhajításnyira elterülő pincesorhoz, amely már csaknem önálló életet él. Nem pinceszer, hanem valóban pincefalu. Épületeit kívül-belül karbantartják gondos gazdáik. A hajósi szőlősgazdák a borból élnek. S talán éppen ezért gondolták, hogy megadják neki a módját. A pincék olyan rangos présházakká fejlődtek, hogy az arra tévedő idegen bízvást lakóépületnek nézheti. S ebben nem is téved nagyot. Mert csaknem mindegyikben található a szőlő feldolgozásához való munkaeszközökön kívül ülő-, fekvő- és főzőalkalmatosság. S természetesen nagy asztal, esetleg több, ahol egy-két pohár kitűnő vörösbor, a világversenyeken is sikeresen szerepelt cabernet mellett a pitjpéáésre ösz- szegyűlő vendégek kedélyesén' megbeszélhetik a világ folyását. Ebből az előtérből vezet le az ajtóval elzárt mélybe, az igazi, 20—50 méter hosszú, kitéglá- zott, íves pincealagutakhoz a lépcsősor. Ha a gazda éppen a pincéjében tartózkodik, szívesen behívja az idegent is. Természetesen már kialakították itt a pince- és préshazmúzeumot, a Présház utca 93. szám alatt, amelyben többek között megtalálhatók a szőlőfeldolgozás eszközei is: prések, zúzok, kádak stb. A Hosszúhegyi Állami Gazdaság fogadójában pedig, a pincelejáratokban — hogy teljes legyen a kép a hajósi szőlőtermesztésről—bormüzeum várja a kirándulókat. Csonkaréti Károly « Itt élt Turgenyev A mikor Szpaszkojéhoz közeledem — mondta a nagy orosz író, Ivan Turgenyev — minden alkalommal furcsa izgalom vesz rajtam erőt, amiben nincs semmi különös, hiszen itt töltöttem életem legszebb éveit”. Talán ezért fordult írásaiban olyan gyakran nagy szeretettel a szívéhez közel álló tájhoz, az Oijol közelében fekvő Szpaszkoje-Litovinóhoz. Tavaly,, amikor az író születésének 170. évfordulóját ünnepeltük (1818— 1883), különösen megnőtt a látogatók áradata a szpaszkoje-litovinói udvarházban. Itt szállt el Turgenyev gyermekkora, ide látogatott haza és töltött el hosszabb időt felnőttkorában is. Itt született a Rugyin, Az előeste, a Nemesi fészek, az Apák és fiúk, itt látogatta meg Turgenyevet Nyekraszov, Tolsztoj, Garsin. j A Turgenyev-ház mellett áll a hatalmas, erős, 150 éves tölgy, melyről a Faust . című elbeszélésében ir. A park központi részében húzódnak a XIX-est formázó hársfasorok. Feltételezik, hogy ezzel akarták köszönteni az új századot, amikor a park létesült. 1987 óta Turgenyev udvarháza Szpaszkoje-Litovinóban megkapta a védett állami státust. A közelmúltban újitották fel a „száműzö(t-számyat”, ahol 1852 —53-ban élt az író, rendőri felügyelet alatt. (APN) Nagy Ember — kisember
