Petőfi Népe, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-01 / 27. szám
\ • 1989. február 1. • PETŐFI NÉPE • 3 ■ közelmúltban pártküldöttség élén a megyében járt Andrej Nyikolajevics Girenko, az SZKP KB tagja, a Legfelsőid» Tanács küldötte, a krön területi pártbizottság első titkára. Éól 53 éves, munkás származású mérnököt először 1987-ben, majd tavaly a decemberi területi pártértekezleten, ahol tisztújításra is sor került, ismét megválasztották ebbe a funkcióba. A Bács-Kiskun megyei zsúfolt program ellenére szakított időt arra, hogy találkozzék a sajtó képviselőivel. \ „Az itt szerzett tapasztalatokat otthon hasznosítani Az SZKP Krím Területi Bizottság első titkárának nyilatkozata — A krimi delegáció több napon át ismerkedett a megye politikai, gazdasági életével. A látottak mflyen benyomást tettek Önre? — Ismerkedtünk a megye életével, a pártszervezetekkel, a munkahelyekkel, s mindenütt azt tapasztaltuk, hogy fontos történelmi folyamatok játszódnak le. Mindkét országban, Önöknél, s nálunk is, a szocializmus megújulásának folyamata megy végbe, s a célok azonosak a mieinkével. Atéreztük az önök gondjait, s teljesen világosan látjuk, hogy a megye párt- és gazdasági vezetői, az üzemek dolgozói keresik a szocializmus politikai és gazdasági nehézségeinek megoldását. Hasznos volt számunkra azokkal az érdekes emberekkel való megismerkedés, akik ma ipari vagy. mezőgazdasági üzemeket vezetnek. Kitűnnek szakértelmükkel és az új iránti fogékonyságukkal, azzal, hogy képesek megtalálni azokat az utakat, amelyek elősegítik a politika megújulását, a gazdaság átalakítását. — A program során háztáji gazdaságokba is ellátogattak. Ennek kapcsán milyen tapasztalatokat szereztek? — Köszönjük a lehetőséget, hogy két háztáji gazdasággal ismerkedhettünk meg Kecelen és Imrehegyen. Ez a két kis gazdaság különböző módon dolgozik. Az egyik állattenyésztéssel foglalkozik, , szarvasmarhát, sertést, nyulat tart, ami igen nagy szakértelmet kíván, s még a tartási módba is betekinthettünk. A másik háztájiban inkább a technika alkalmazásával ismerkedtünk, de ami mindkettőben közös, hogy munkájuk nagyon hatékony. Számunkra ez a látogatás kiemelkedő jelentőségű, mert a magyar elvtársak tapasztalatára alapozva, minden erőnkkel azon leszünk, hogy nálunk is fejlesszük a gazdálkodásnak ezt a formáját. Ilyen gazdálkodási forma lehetővé teszi a munkaidő jobb kihasználását, összekapcsolja az embert a földdel és az eszközökkel, s reális gazdaszemléletet alakít ki minden parasztemberben. Még egyszer hangsúlyozni szeretném, az itt szerzett tapasztalatokat otthon alkalmazni akarjuk. — A politikai életben mindkét országban új feladatokkal kell megbirkózni. Hogyan halad Önöknél, a Krímben a társadalmi, politikai megújulás? — Nálunk peresztrojkának hívják azt a folyamatot, amely a politikai és a gazdasági kibontakozás irányába viszi a társadalmat. Jellemző rá, hogy sokkal nagyobb a tömegek politikai aktivitása. Észrevehető, hogyan formálódik a társadalmi vélemény egy sor égető kérdésben. A pártszervezetek politikai munkája a korábbitól abban különbözik, hogy jobban figyelembe veszik *a társadalom véleményét. Különösen nagy erővel folyik jelenleg a legfelsőbb tanácsi választások előkészítése. Az emberek azt akarják, hogy a legmagasabb államhatalmi szervezetben a hozzáértők képviseljék őket, akik kifejezik vágyaikat, s akik védik érdekeiket. A demokrácia, a nyíltság részévé vált a szovjet társadalom életének. Nincs lehetősége a visszarendeződésnek. ‘ — Köztudomású, hogy a második világháború idején Sztálin utasítására, azzal a váddal, hogy a nácikkal kollaboráltak, kitelepítették a Krímből a tatárokat és más nemzetiségüeket. Közülük térnek-e vissza volt lakóhelyükre? — Ezt a folyamatot még nem oldottuk meg, ezÉ még sokáig tart. A Krímben 1944-ben a tatárokkal és más nemzetiségekkel a legnagyobb igazságtalansággal bántak. Annak idején olyan határozatot hoztak, amely mint nemzetet ítélte el a tatárokat, ez mélyen sértette nemcsak őket, de más embereket is. Azóta több mint 40 év telt el, s nincs akadálya visszatérésüknek, letelepedésüknek. Másfél év alatt három és félszeresére növekedett a krími tatárok száma. Míg 1987. január 1-jén tíz és fél ezren voltak, 1989. január 1-jén már harminchatezren. Mi a gondunk? A krimi tatárok között is vannak szélsőséges elemek, akik a kitelepítést úgy fogjál^ fel, hogy most telepítsék őket vissza, sőt, állítsák helyre a Krími Tatár Autonóm Köztársaságot. Mondanom sem kell, ezek nagyon népszerű jelszavak a tatárok körében, de nincs valós alapjuk. Szervezetten áttelepíteni teljesen indokolatlan, sőt, igazságtalan lenne. Krímből annak idején kétszázezren mentek el, jelenleg négyszázezren vannak, s letelepítésük során sokan már gyökeret eresztettek. Van egy természetes folyamat, amely megoldja e gondokat, de addig is a tatárok részt vesznek az állami szervek munkájában, használják nyelvüket, gazdagítják kultúrájukat. — Milyennek minősíti a két testvérterület kapcsolatát, s van« újszerű az aláírt megállapodásban? — Ez már 25 éves együttműködés, amely először pártkapcsolat volt, ám az utóbbi időben kiszélesedett, akkor kapott igazán lendületet, amikor a gazdasági, kulturális és más egységek is egymásra találtak. Mára ezek a kölcsönös testvéri kapcsolatok kialakultak, erősek, de jelentős átalakításuk szükséges. Új alapokra kell helyezni a vállalatok együttműködését, keresve a kölcsönösen előnyös gazdasági lehetőségeket, a közvetlen árucserét, vegyes vállalatok alakítását. Nagy lehetőségeket látok a kölcsönös szervezett és egyéni turizmus fejlesztésében. Ezek az új formák szerepelnek a megállapodásban, de szeretném aláhúzni: az aláírt okmány csupán keret, amelyet meg kell tölteni tartalommal. — Köszönjük a beszélgetést. Gémes Gábor VÁiVIHÁBORÚ KELET-EURÓPÁBAN Zokogó turisták A minap az intézetben, ahol dolgozom, olyan jugoszláv csizmával sefteltek, amely legfeljebb arra jó, hogy valaki a szőnyegen lépkedjen vágy kilibbenjen egy elegáns autóból. Újévre heringet kínáltak füstölt sajttal. A szomszédasszony gyárában szappant osztottak: fejenként öt darabot — mosakodj, amíg el nem kopik a bőröd. A megrendelésekkel foglalkozó osztályra ne is menj: hétfőn a többgyermekeseknek* kedden a cukrosoknak, szerdán a különböző szervezeteknek osztanak valamit. A villamossági szaküzletben hűtőgépet kivételesen kapnak a veteránok. (Az egyszerű halandó, a kerületi végrehajtó bizottságon keresztül foglalhat sort.) Újdonság: a cukorjegy, a vajjegy. Szidják a vámosokat Tavaly például azzal próbálták csillapítani a szűnni nem akaró hiányt, hogy az egyéni turístautaknál évi 1350 rubel beváltását engedélyezték. Ennek egy valóságos vámháború kirobbanása lett a következménye, amelyben most Csehszlovákia, az NDK, Lengyelország és a Szovjetunió a szemben álló felek. A határokon turisták zokognak, tehetetlen dühvei szidják a vámosokat. A határokon feltartóztatják a vonatokat, késéssel indulnak a repülőgépek. Miért? Azért, mert a csak szemre kereskedelemnek látszó csere felfedte valódi naturális lényegét: ha a nemzeti valuták nem konvertibilisek, ha az árképzési rendszerek nem illeszkednek, ha az egyes országokban teljességgel eltérőek a dotációk, akkor a gazdasági kapcsolatok fenntarthatok ugyan, de az egész mégis csak a ráfizetésnélküliség, az egyforma részek elve szerint működik. Vagy mondjuk, esik a kőolaj világpiaci ára. Mivel a fekete aranyon kívül kevés vonzó dolgot tudunk kínálni KGST-partnereinknek, a mi részünk olcsóbb lesz. Következésképpen ők is előbb-utóbb csökkentik viszontszállításai- kat, az oly fontos gépek, kötöttáru, lábbeli szállítását, és hiába apellálunk már az internacionalista tudatra. A kérlelhetetlen logika szégyénkezve leplezett vagy-nyílt lépések megtételéhez vezet, amit a nemzetközi gyakorlat kereskedelmi háborúnak nevez. Az áru- és pénzviszonyokat a kölcsönös kapcsolatokban egyelőre eltorzítja a tőlük való rettegés, és valamennyi szocialista állam, hogy elkerülje a konfliktusokat saját állampolgáraival, azon van, hogy éberen vigyázza belpiacának kényes egyensúlyát. Ezen a talajon újból és újból kihajtanak a képmutatás és az erkölcsi elfajzás fantasztikus virágai. íme az egyik, méghozzá olyan, amiről írni is szégyell az ember. Vásárlás után Lenin Csehszlovákiában dolgoztam. Szombatonként és ünnepnapokon valamennyi munkatársunk nagy kísértésnek volt kitéve, hogy szolgálati autóbusszal az NDK-ba vagy Lengyelországba utazzon. Ebédig az üzleteket jártuk, amikor pedig a boltok bezártak, őszinte érdeklődéssel vetettük tekintetűnket a nevezetességekre. Ám az akkori vezetőnk, a dolgozó kollektíva ideológiai egészségi állapotának igen éber őre, utazásunk elengedhetetlen feltételeként szabta meg, hogy a program tartalmazza egy olyan létesítmény meglátogatását, amely kapcsolatban aü Lenin nevével. Mert különben a lengyelek vagy a németek azt gondolhatják, hogy a nagy október honának állampolgárai bevásárolni mennek. Micsoda lidércnyomás! Tavaly november 7-e hétfőre esett. Ez a nap Magyarországon is munkaszünettel járó ünnep, ezért körülbelül 100 000 magyar, konvertibilis valutával a zsebében, kihasználta az alkalmat, és felkerekedett, hogy bevásároljon Bécsben. Egyetlen nap alatt mintegy 500 millió schillinget, azaz 42 millió dollárt hagytak ott. Hogyan reagált erre az invázióra az igazi piac, az, amelyik nem ostoba? Bezárta héját, mint az osztriga? Dühösek voltak a vámosok a riadó miatt? Egyáltalán nem. Az osztrák lapokban hirdetések'jelentek meg: csak jöjjenek, mostantól fogva figyeljük az önök naptárát. De még érdekesebb az, ahogy a piaci viszonyokra való átállás irányvonalát szigorúan követő magyar hatóságok reagáltak: minden álszentség nélkül megengedték az osztrák cégeknek, hogy plakátokat ragasszanak ki ezzel a felirattal: „Egy nap alatt bevásárolhat Becsben!” A párt lapja, a Népszabadság pedig nemcsak reklámoknak adott helyet, hanem tanácsoknak is, arra figyelmeztetve olvasóját, ne vásároljon kétes értékű helyeken, ahol az eladók magyar szóval csábítják a vevőket. Á lap kiemelte: valódi jó minőséget csak a nagy kereskedőházak tudnak biztosítani. Magyarország más Hozzá kell tenni, hogy az osztrákok is utaznak Magyarországra, ott csináltatnak műfogsort, ott manikűröztetnek. Utaznak azért, hogy esküvőt tartsanak, magzatot hajtassanak el. Jogosan horkannak föl (szovjet) olvasóim: „Magyarország bennünket nem kötelez! Ott is nehézségek vannak!” Igaz. És nem csak ott. Lengyelországban szintén, Jugoszláviában is, azaz mindenütt, ahol így vagy úgy újjászületett a piac. Sőt, a nehézségek fokozódtak, amikor megpróbáltak megállni félúton. De valami más sokkal fontosabb: nehézségek és áldozatok nélkül még szilárd elhatározással sem sikerült senkinek áttérni az adminisztratív-utasításos gazdaságról a piacgazdaságra. Marina Pavlova-Szilvanszkaja (Szovjetszkaja Kultúra — MTI-Press) Ahány gyerek, annyi diófa Azt tartja a közmondás, varjú veti a diót. Soltvadkerten azonban a fekete tollúak munkájára már tavaly sem számítottak. Ugyanis éppen egy esztendeje, hogy Berkecz László tanácselnök javaslatára a helyi iskolában megszervezték az ahány gyerek, annyi dió(fa)szem -akciót. — Hogyan fogadták a gyerekek a gyűjtést? — érdeklődtem Örkényi Lászlónétól, a Kossuth Lajos Általános Iskola igazgatójától. — Kár, hogy nincs róla fénykép. Persze, az ezer diák mindegyikének nincs otthon diófa, vagy zsákszámra szem, ezért jó néhányan kis szatyrokkal hoztak és őrsönként adták le a csomagokat. Aztán a költségvetési üzem kertjében helyet kaptunk, ma 50-60 centiméteres a négyszáznyi csemeténk. — Ebből lesz az ingyenes faakció — szólt közbe a tanácselnök. — Ugyanis mind kevesebb a pénz a parkfenntartásra is. A facsemeték drágák. Az pedig nem mindegy, hogy milyen egy-egy utca, tér hangulata, zöldövezete. A diófa egyébként rovar- űző hatású, nem kell permetezni, így környezetkímélő. Nem mérgezi a talajt, a levegőt. Két év múlva már kiültethetők lesznek az esztendeje gyűjtött szemek. — A közelmúltban újabb gyűjtést szerveztek... — Hisszük, hogy más lesz a gyerekek kötődése is a szülőfalujukhoz — folytatta az igazgatónő. — A diófa az, amit általában az unokáknak ültetnek. Ezek a gyerekek pedig felnőttkorukban már büszkélkedhetnek a kisebbeknek, hogy ők vetették el ezeket a fákat. Iskolánk udvarszegletében van egy gyakorlókért. Abbán gyümölcsfák, konyhakerti növények. A szőlősor helyére pedig, a tornacsarnok felőli részen idén őszön diócsemetéket ültetünk. A szőlő — bármennyire is honos errefejé — a gyerekekkel nem kezeltethető. — A tanulók nem szívesebben labdáznának, futkároznának szabad idejükben, mintsem kertészkednek? — Tanmenetbe épített a foglalkozás, amelyet egy főállású kertész vezet. Az öttől nyolcadik osztályosok technika tantárgyának B változata a mező- gazdasági gyakorlat, télen pedig a műhelyfoglalkozás. Akkor a kertész fűt. Hasznunk egyébként kettős: a gyerekek megismerik mindazt, ami körülveszi őket. Tudják a csonthéjasok fogalmát, a kerti növényekét, a palántázást és sorolhatnám. Egyúttal sajátos módon megtanulják a munka —pénz elméletét, ugyanis a termést is maguk értékesítik a helyi piacon. , 7— Mi a kert és a jövedelem sorsa a nyári szünetben? — A pénz visszaszáll az iskolára. A bevétel — ami változó, 20-40 ezer forint — fele a kert fejlesztésére megy, 30 százaléka az úttörőcsapaté, a fennmaradót a nevelők, a technikai dolgozók, s nem utolsósorban a gyerekek jutalmazására fordítjuk. Minden tanévet elismeréssel kezdünk. A nyári szünetben pedig a diákok egymás között beosztják, hogy ki melyik napra vállal kerti munkát. — Az úttörőfeladatból származó bevételből mire telik az úttörőknek? — Több gyerek kap táborozásra hozzájárulást — mondta ifj. Mátyus Lajos csapatvezető —, jut a természet- védelmi, a kerámia, a búvár szakkörnek, a farsangi bál kiadásaira, év végi könyvjutalmakra, a különféle vetélkedők díjaira. Jutalmaztuk a papírgyűjtési akció legjobbjait, most februárban pedig teremlabdarúgó-kupát rendezünk, arra is maradtak forintok. 77- Ez olyan iskolaudvar — vette át a szót az igazgatónő —, ahol nincs fa, bokor, aminek léte nem valamelyik tanulóhoz vagy csoporthoz kötődik. Sőt, az új iskola fásítása is egy osztály, egy fa jelszóval kezdődött. Most például az alma mater fennállásának 30. évfordulójára készülünk, s ezért sem hagyhatjuk említés nélkül azt, hogy a házunk előtti park farítkaságai — köztük csak fenyőből hatféle — Szakács László biológia—földrajz szakos, ma már nyugdíjas kollégánk nevéhez fűződik: Emlékszem, a megnyitóra kosárban hozta a kis fát, hogy zöld is legyen az ünnepségen. Szintén kora miatt nincs már köztünk, de velünk él Nagy Lászlóné, aki a virágok gyö- kereztetője. Most éppen muskátlikat szaporít. Tajti Györgyné kollégiumi tanár is kivette részét a palántanevelésből. Király Dóra a nyolcadikból, Laczi Nóra a hatodikból érkezett a tanáriba. — Ti hogyan látjátok az ahány diák, annyi diófa mozgalmat? — fordulok hozzájuk a következő óra előtt. Hg A rajban mi is. gyűjtöttünk. Szerintünk szebb lesz a falu, a fák a levegőszennyezést is csökkentik - mondja az egyik, s mégtoldja a nagyobb: némileg. H,a az én fámat megrongálnák akár a felnőttek is, én még nekik is mernék szólni. A pajtásaink semmi esetre sem bántanak egyetlen faágat sem. Pulai Sára Új intézmény születik: a Legfőbb Állami Számvevőszék A politikai intézményrendszer reformja közvetlenül érinti az állami ellenőrzési rendszert. A várható változások homlokterében egy központi ellenőrző szervezet, a Legßbb Állami Számvevőszék (LÁSZ) létrehozása áll. A döntés-előkészítés jelenlegi szakaszában még viszonylag keveset tudunk a létesülő LÁSZ-ról. Nem körvonalazódtak feladatai, jogosítványai. Annyi bizonyos, hogy az Országgyűlésnek lesz önálló ellenőrző szerve. Ezt igényli a képviselők népes csoportja, az Országgyűlés növekvő szerepe, a jogállamiság megteremtése. Több információt kap az Országgyűlés A legfőbb állami-népképviseleti szerv, az Országgyűlés az államélet egészére kiteijedő irányítási & ellenőrzési feladatat csak úgy képes jól ellátni, ha az adott tártában a képviselőház elmélyült, tárgyilagos ismeretek birtokába jut, nyomon követheti a törvények végrehajtását, érvényesülési hatásmechanizmusát, a befolyásoló tényezők alakulását Ismeretes, hogy az Országgyűlés jelenlegi kontrollálási, tájékozódás, visszacsatolási lehetőségei korlátozottak. A T. Ház beszá- 1 moltatási, interpellációs hatáskörében ad hoc bizottságokat szervez egy-egy téma beható tanulmányozására, folyamatos ellenőrzésére. A képviselők élhetnek a korlátlan betekintés jogával, az Országgyűlés előtti feltétlen tanúvallomás lehetőségével. Nincs a parlamentnek azonban — a legtöbb szocialista országhoz hasonlóan 77 saját ellenőrzési szervezete, amely folyamatosan és szervezetten szakszerű, komplex informálódási, kontrollálási, elemzési feladatokat végezhetne. Magyarországon 1866 és 1948 között folyamatosan működött a számvevőszék. Ellenőrizte az állami költségvetés szabályszerű végrehajtását, a minisztériumok és más állami szervek gazdálkodását, Mami vagyon kezelését, á költségvetési intézmények számadását. A Legfőbb Állami ^Számvevőszék feladata volt továbbá az állami vagyonmérleg és a költségvetési zárszámadás elké- 1 szítése. Jelenleg a költségvetés kidolgozásának csakúj>y, mint a végrehajtás ellenőrzésének, a zárszámadás elkészítésének, a Pénzügyminisztérium a gazdája ha- zankban. A költségvetés úgynevezett fejezetszintű ellenőrzését a PM ellenőrzési főosztálya végzi. Az 54 személyes apparátus hatásköre a 30 központi, a 19 megyei, illetve a fővárosi fejezet ellenőrzésére terjed ki. Minden fejezetre ötévente egyszer kerül sor. A PM tevékenységét kiegészíti a minisztériumok és az országos hatáskörű szervek, valamint a tanácsok ellenőrzése, a felügyeletük alá tartozó költségvetési intézményeknél, illetve tanácsoknál. A gazdálkodási ügyek intézése és ellenőrzése a tanácsoknál szervezetileg nem elkülönített, ugyanaz a pénzügyi szakigazgatási szerv végzi mindkét feladatot. Mivel foglalkozzon? Az új intézményről gondolkodva, vitatkozva abban teljes az egyetértés, hogy a költségvetés végrehajtásának ellenőrzését, a zárszámadás készítését a Pénzügyminisztérium terjessze az Országgyűlés, illetve a számvevő- szék elé. Eltérőek viszont az álláspontok az állami tulajdon és vagyon számvevőszéki ellenőrzésének mértékéről, mélységéről. Vizsgálják-e például az Ország- gyűlés megbízásából vagy számszéki kezdeményezésre az állami tulajdon és vagyon hatékony, célszerű felhasználását, a kormányzati programok végrehajtását? Készüljenek-e átfogó téma- és célvizsgálatok például az iskola-, az egészségügyi vagy a kommunális hálózatok hatékony, célszerű működéséről, avagy csak a pénzfelhasználás szabályszerűségét ellenőrizzék? A kérdések megválaszolásánál a szakértői javaslatok, az országgyűlési állásfoglalások azzal mindenesetre számolnak majd, hogy a második világháborút követően, de különösen a 70-es években számottevően bővült á számvevőszékek feladatköre a fejlett tőkés országokban. A Legfőbb Ellenőrző Intézmények Nemzetközi Szervezete (az INTOSAI) az ENSZ-szel együttműködve, rendszeresen szervez szemináriumokat és készít ajánlásokat egy-egy vizsgálati, elemzési témakörben tagszervezetei számára. Az INTOSAI r— vezetőtestületének, a kormányzótanácsnak tagja a magyar KNEB elnöke — a gazdasági ellenőrzést átfogóan, a pénzügyi, revizori tevékenységet meghaladó módon értelmeri. A nemzetközi ellenőrzési tapasztalatok hasznosítása hazánk jól felfogott érdeke. E sajátos tevékenység felzárkóztatása egyben magyar gazdaság alkotmányosságát segíti és javítja a nemzetközi kapcsolatok fejlesztésének, mindenekelőtt a működő tőke bevonásának esélyeit. " A legfelsőbb állami ellenőrző szervezet jogait és kötelezettségeit többnyire az alkotmány rögzíti, esetenként a részleteket külön törvény szabályozza. A szervezet változatos — közhivatali, testületi, bírói stb.—formában működhet. Nagyfokú függetlenség Nagyfokú függetlenség és autonómia jellemzi, noha az állam- szervezet részeként tevékenykedik. Vezetőit meghatározott időre, de legalább tíz évre választják. A kormány gondoskodik a számvevőszék működésének anyagi és tárgyi feltételeiről, de nem irányíthatja és befolyásolhatja a szervezetet. A magas, esetenként közjogi bírói státus sem párosul közvetlen jogi szankcionálási vagy más beavatkozási lehetőréggel. Szükség szerint a Legfőbb Állami Számvevőszék indítványozza, kezdeményezi, majd ellenőrzi és nyomon követi az eljárások lefolytatását az illetékes szerveknél. A magyar LÁSZ státusa, feladatköre széles sávban alakítható a külföldi tapasztalatok ismeretében. Létrehozható például egészen kis létszámú központi apparátus kizárólag az állami költségvetés és a zárszámadás véleményezésére. Ebben az esetben az általános hatáskörű állami ellenőrző szevezet —jelenleg ilyen a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság— továbbra is a kormány égisze alatt marad. Az állami ellenőrzés csak úgy válhat egyközpontúvá, hogy átfogó ellenőrzési feladat-és hatáskörrel hozzák létre a LÁSZ-L Ez tűnik optimális megoldásnak, így az állami pénz- és vagyonellenőrzésen túl az Országgyűlés és esetenként g Minisztertanács megbízásából, valamint saját kezdeményezésre egyaránt végezhet átfogó vizsgálatokat, nyomon követve a főbb társadalmi- gazdasági folyamatokat. A széles hatáskörrel felruházott Legfőbb Állami Számvevő- szék nemcsak az Országgyűlés tevékenységét tehetné szakszerűbbé, megalapozottabbá, hanem || közreműködésével a meglévő és erősen tagolt különféle szakellenőrző apparátusok munkája is összehangoltabbá, hatékonyabbá válhatna. K. J.
