Petőfi Népe, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-09 / 7. szám
\ 1989. január 9. • PETŐFI NÉPE • 3 Hozzászólások, vélemények, javaslatok a megyei pártértekezleten Lassan egy hónapja lesz, hogy 1988. december 17-én megtartották a megyei pártértekezletet. A tanácskozáson a küldöttek és a meghívottak közül összesen negyvenketten léphettek a szónoki emelvény mikrofonjához, hogy a szigorúan megszabott időben (nyolc perc alatt) elmondják véleményüket, javaslatukat az írásban előterjesztett anyagról és a szóbeli vitaindítóról. A felszólalók nagyon pontosan betartották az együttesen megszabott időt, de sokkal többen szerették volna kifejteni álláspontjukat Az értekezlet végül is úgy döntött, hogy akik időhiány miatt nem juthattak szóhoz, azok írásban adják be mondandójukat Ez az eltelt néhány hét platt megtörtént. Ogy gondoljuk, ók is joggal tarthatnak igényt a nyilvánosságra, arra, hogy hozzászólásuk lényegét éppen úgy ismertesse a Petőfi Népe, mintha a pártértekezleten elhangzott volna a felszólalás. Ennek az igénynek szívesen teszünk eleget amikor lapunk mai és holnapi számában az írásban benyújtott hozzászólásokat ismertetjük. Antal Gábor (Baja): azokról a feszültségekről, szenvedélyes vitákról adott számot, amelyek a mezőgazda- sági ^termelésben jelen vannak. A termelőszövetkezetek többsége az egyszerű újratermelést is nehezen tudja megszervezni, nemhogy a szerkezet- váltást. Ennek döntő okaként a szövetkezeti mozgalom leértékelődését, elszegényedését tartja. Ez kifejezhető az agrárolló tűrhetetlen nyílásában és az állami beavatkozás, és elvonás fokozódásában, a tagság tényleges tulajdonosi döntési jogainak korlátozásában. A Bácska és a Dunamelléke 60 termelőszövetkezetének fele 5 millió forint alatti eredménnyel vagy veszteséggel zár ebben az esztendőben. Ebből az „eredményből” még egy családi házat sem lehetne felépíteni. A meg nem hirdetett, de életbe léptetett szabályozómódosítások, a személyi jövedelemadó, a mintegy 400 millió forinttal megemelt társadalombiztosítási járulék, a folyamatos bankkamat-növelés, a hitelezési és változóhasználat miatti károkozás 80 millió forinttal, az aszály 400 millióval csökkentette az évi eredményt. Araczki László (Kiskőrös): Nap mint nap tapasztaljuk, hogy a demokrácia szélesítése és a politikai pluralizmus égisze alatt különféle csoportok szökkennek talpra. Ezek egy része őszintén akarja a szocializmus megújulását, de akadnak olyanok is, amelyek már a történelem boncasztalán látják a szocialista Magyarországot. Véleményem szerint a párt kissé megkésett a cselekvéssel, ritmust és lépést tévesztett. A művelődés sokba kerül, de az ostobaság sem olcsó. Ha mi demokráciát akarunk, magas technikát'és technológiát, rugalmas gazdaságú országot és jogállamot, akkor az oktatásra, az iskolákra fordított nemzeti jövedelemből származó összegeket kell megváltoztatnunk. Dr. Be ne János (Kunszentmiklós): A jelenlegi helyzet megítélésében találkozunk szélsőséges nézetekkel, amelyek egy részét vitatjuk, de sokan egyetértünk a megújulási törekvésekkel, a párt munkamódszerének és munkastílusának megváltoztatásával. Nekünk, pártmunkásoknak, a párt tagjainak is változtatni kell eddigi felfogásunkon, szembenézve azokkal a torzulásokkal, amelyek még munkánkban fellelhetők, amelyek tömegkapcsolatainkat gyengítik. Birkás Béla (Kecskemét): kifejezte meggyőződését, hogy a reform irányába tett lépések eredményesek lesznek, s a sokat és joggal kritizált magyar valóság talaján van létjogosultsága a becsületesen végzett munkának. A Petőfi Nyomda vezérigazgatója hangsúlyozta, hogy \ 1980—85 között megduplázták a termelést, majd az ezt követő három évben ismét megkétszerezték. Ezzel a dolgozó kollektíva azt bizonyította, hogy lehet nehéz gazdasági helyzetben a középszerűségből kitörni, amelynek titka az alkotó, az eredményes, értékteremtő munka. Bőr Józsefné (Kisszállás): Egy párt kidolgozott ideológia, ehhez kapcsolódó cé}- és eszmerendszer nélkül nem működhet. A párttagok többsége — én is — a marxizmus eszméit valljuk, a szocializmus és a kommunizmus eszméit magunkévá tettük: Valami félrecsúszott, mellékvágányra vitt bennünket, ezt látom, tapasztalom, de kommunista szeretnék maradni. Én az alternatív csoportokkal való vitatkozás mellett szállók síkra. Legyen belső pártélet is, meg kell szabni a párt öntörvényeit. Bóta József (Kerekegyháza): A jogtalan, etikátlan anyagi előnyök, „bocsánatos” vétkek szaporodása a párt iránti bizalmat rendíti meg. Kifogásolta a községet érintő helytelen intézkedéseket, amelyek a lakosság alapellátását veszélyeztetik. Kifogásolta, hogy a. nagyközség nem kap közvetlen képviseletet a magasabb testületekben, pedig arra van alkalmas ember. Az alulról való építkezés megvalósításával kapcsolatban fontosnak tartja, hogy a vezető pártfunkcionáriusok elsősorban az alapszervezetekkel valósítsák meg az együttműködést. Dr. Ecsédi Andrásné (Kecskemét): kifogásolta, hogy a magyar állampolgárok Bécsben milliókat költenek el valutából, s az illetékesek semmit sem tesznek annak érdekében, hogy itthon a bevásárló-turizmus megfogható hasznával a nemzeti vagyont gyarapítsák. Feltette a kérdést: a politikai életben tapasztalható fellendülés, pezsgés miért nem hat a gazdaságra? Az okók sokfélék lehetnek, de ami hat, az az érdekeltség hiánya, a tulajdonviszonyokban rejlő kihasználatlan lehetőség. Erdélyi Ignác (Kecskemét): Az átalakulási folyamat fontos, de talán a legfontosabb a szemlélet, a korszerű magatartás és az ez alapján előremutató cselekvés. Szembe kell nézni a múlttal, a folytatott gyakorlattal, netán a hatalomgyakorlás formájával, amely néhányszor a visszaélés határát is súrolta, a durva szubjektivizmussal. Nem ért egyet a múlt öncélú vájkálásával, a minden megkérdőjelezésével, de egyetért a tisztító önvizs- . gálattal. Az új csak egy korábbi gyakorlat kritikájaként születhet meg és válhat rendező elvvé. Dolgunk nem egyszerű, mert kőbevésett igazságnak tűnő tanokról derült ki, hogy tévedésen alapultak. Ilyen körülmények között sokszínű a válasz, de ezek között kell megtalálni a legjobbat. A továbbiakban a szövetkezetekben levő erőről, lehetőségekről szólt, hangsúlyozva, hogy a gazdálkodás kérdéseibe se direkt, se indirekt módon ne avatkoz- ' zon bele az állam. A jövedelem fel- használásáról a tagság döntsön. Dr. Greiner József (Kecskemét): Nagyon sokan vannak, akik az el- - múlt évtizedeket a tévedések színjátékának állítják be. Ezzel nem lehet egyetérteni. Meg kell őrizni mindazokat az értékeket, amelyek az elmúlt évtizedekben születtek, ki kell vetni a gyakorlatból mindazt, ami fékezi a fejlődést, ami a jelenlegi nehéz helyzetet létrehozta. A bizalomvesztéshez az is hozzájárult, hogy a párt megújulása jelentős lépéshátránnyal kezdődött. Gyorsabb előrehaladást az biztosítana, ha a párt ténylegesen irányítója, befolyásolója lenne különböző folyamatoknak. A jelenlegi gondokat fokozza, hogy jelentős kérdésekben a párt országos vezető szerveiben dolgozók sem beszélnek egy nyelven. A törvényességről szólva kijelentette, hogy az nem olyan politikai követelmény, amely csak az állami szervekre kötelező, hanem olyan követendő magatartásforma, amely a törvények tiszteletében és betartásában jélent- kezik. Hegedűs István (Kecskemét): A párt fordítson még nagyobb figyelmet a káderpolitikai elvek-és helyes módszerek alkalmazására a gazdasági és társadalmi életben egyaránt. Jobban kell törekedni arra, hogy különböző posztokon a legalkalmasabb emberek dolgozzanak. Kapjanak az emberek bizalmát élvező vezetők nagyobb politikai támogatást, ugyanakkor az erkölcsi normákat megsértőket az eddiginél is nagyobb szigorral kell felelősségre vonni. Horváth Károly (Soltvadkert): A helyzetfelmérést és a kitörés szükségességét maga a párt fogalmazta meg, ha úgy tetszik, kényszerítette ki. Mit kell megvalósítani? Vonzó politikai programot, amelyben jelenjen meg a nyitottság. Minden állampolgárnak legyen valós érdeke és lehetősége a társadalmi haladásban való aktív részvételre. A pártnak gyors politikai akcióképességűnekJcell lennie, a politikai döntések azonnal és közvetlenül kerüljenek a végrehajtás helyére. Kiemelt figyelmet kell fordítani a párttagok és a párt politikájával szimpatizálók táborának növelésére. v Huszka Ferencné (Pálmonostora): Egyre kevésbé tud megfelelni a jövedelemnövelés, a foglalkoztatás és a településfejlesztés követelményeinek a községben működő két közös gazdaság. A gondok igen jelentősek, a lakosság érzékeli a terheket, de ennek ellenére nincsenek szélsőséges megnyilatkozások, nem mennek az utcára, de jelezni kell: a terhek nem sokáig növelhetők! Minden magyarázat ellenére sem érthető még most sem, miért fizetnek többet az áramért, a vízért, s miért kapnak kevesebb pénzt a községfejlesztésre, mint a városok. Több segítséget, gyorsabb és hitelesebb információt kért a pártbizottságtól, az apparátusoktól a munka jobb elvégzése érdekében. Janik József (Kiskörös): Nem maradhat meg a retorika szintjén az, hogy a pártmunkában legyen meghatározó az alapszervezetek tevékenysége. Biztosítani kell, hogy az alapszervezetek véleményét kikérjék, hasznosítsák és azok a döntésekbe is beleszólhassanak. A pártban meg kell szüntetni a bürokráciát. Az agrárágazatban azonos súlyúnak tekinti a szerkezetváltást és az érdekeltségi - rendszer javítását. A tulajdonhoz való kötődést nem az újabb földosztásban, hanem a személyi, a kistermelői csoport önállóságában, felelősségében, jövedelemérdekeltségében látja. Az integrált kistermelés bővítésében négy lehetőség van. A gazdaságok a vállalkozáshoz szükséges ingatlanokat — parlagföldeket, telephelyeket, ültetvényeket, istállókat stb. — adják át, ösztönözzék saját dolgo-. zóikat az árutermelésre. Kiss István (Tataháza): Akaijuk a szebbet, a jobbat, bár az utóbbi időben inkább már csak a keserítőnyomorító küzdelem a részünk. Meglepetéssel és csodálkozva halljuk, hogy a mezőgazdaság 1988-ban sikerágazat lett. Ezt mi nem így látjuk. A banki hitelkamatokkal az agrárollót inkább agrárprésnek lehet nevezni. Nem tartom jónak azt a gyakorlatot, hogy a mezőgazdaságnak juttatott támogatást így nevezik, mert az eltorzított, nyomott árak miatt inkább árkiegészítésnek volna jó elkeresztelni. A szabályzók lehetetlenné tették az évvégi részesedés alkalmazását annak drágításával, ugyanis 3,20 forintba kerül egy forint nyereségrészesedés. A pénzügy irányítás alanyi és szektorsemlegességet hirdet, ugyanakkor eltűri a szubjektív megítélést és a kivételezést. Szükséges az új agráipolitika, mert ha a kistermelő, a paraszt számolni kezd, az aggasztó következményekkel járhat Kohut Béla (Kiskunfélegyháza): A lakókörzeti pártalapszervezet tagjainak és pártonkívüli dolgozóinak hangulata tovább romlott. Ez az élet- színvonal csökkenésének tudható be, amelyet különösen a nyugdíjasok éreznek saját bőrükön. Nem csoda, ha csökkent a párt és a kormány iránti bizalom. Tapasztalatunk, hogy a demokrácia szabadságát sokszor és sokan felcserélik a szabadossággal, a parttalan vitával. Szükségesnek látjuk a lakóterületi pártszervezetek erősítését. A felsőbb szervek és testületek tagjai sűrűbben járjanak el az alapszervezetekbe. Dr. Körös Gáspár (Kecskemét): Mintegy százötven rendezvényen 6-7 ezer ember véleményét ismertük meg. Sok: kritika hangzott el a korábbi évek hibás gazdaságpolitikájáról, a felvett hitelek ésszerűtlen felhasznál lásáról. A megyében a bérből és fizetésből élők keresetszínvonala alatta Van az országos átlagnak. A szellemi munka folyamatosan leértékelődött, a kiemelkedő teljesítményt nem tudják megfizetni, a személyi jövedelemadó pedig tovább növelte a feszültséget, visszafogta a teljesítményeket. Az ifjúság, a nagycsaládosok, az alacsony nyugellátásban lévők helyzete kritikussá vált. A megyében 84 ezer nyugdíjas ellátása nem éri el a 4 ezer forintot, s a 117 ezer nyugdijas illetményátlaga 17 százalékkal alacsonyabb az országosnál. A megyébe települt gyáregységeknél a keresetszínvonal 20-30 százalékkal ala- ' csonyabb a vállalati, illetve budapesti törzsgyár átlagánál, s ez élet^ínvo- nalbeli kérdés. Szükségesnek tartom a bér- és a szociálpolitikai reform kidolgozását. Kökény Antal (Kunszentmiklós) a megyei pártbizottság helyzetelemzéséből indult ki, aláhúzva, hogy a megye ipara jóval az országos átlag alatt van. A vállalat—gyáregység kapcsolat megoldatlan gondok tömegét hozza a felszínre. Ezért az önállóság megteremtésére kell helyezni a hangsúlyt. Kovács Lajos (Kiskőrös) a munkanélküliség elkerülhetetlenségéről szólt, majd annak a véleményének adott hangot, hogy a családos anyákat 8 óra helyett 4 órában kellene foglalkoztatni. Az ebből adódó jövedelemkiesést segély formájában kellene biztosítani. Ezzel csökkenthető lenne a munkanélküliség, s a gyermekek is jobb nevelést kapnának. László Anikó (Kecskemét): „Nincs pontosan körvonalazott jövőképünk” — idézte, majd aláhúzta: a jelen és a közeljövő gondjaira kell megalapozott választ adni, ebben van a felelősségünk. A gyermekek neveléséről, a családok tennivalóiról adott képet, majd arra utalt, hogy az úttörőmozgalom önállósága ne az egyedülállóságát jelentse. Lakatos Lajos (Dunaszentbenedek) fontosnak tartja a megyében, de az országban is a párt tömegbefolyásának növelését. Elítélendő az egyes párttagok részéről megnyilvánuló hatalmaskodás, korrupció, a törvénytelen módszerek. A kommunistáknak az a feladata, hogy szolgálják a népet. A kistelepülések hátrányait ismertette, ahol nincs húsbolt, nincs körzeti orvos és állatorvos, nincs gyógyszertár és permetezőszer. Ezen mindenképpen változtatni kell. Dr. Libor Gábor (Kecskemét) elöljáróban azokkal a kérdésekkel foglalkozott, amelyek a párttagságot, de a pártonkívülieket is leginkább foglalkoztatják: az ideológiai és politikai, valamint gazdaságpolitikai válság, az életszínvonal folyamatos csökkenése, a szabályozók szinte bénító hatása. Egyértelmű tiltakozást vált ki az emberekből a személyi jövedelemadó- rendszer bevezetése, a vállalati terhek növekedése. A személyszállítás politikai kérdés, a vállalat kollektívája igyekszik ennek a célnak megvalósítására, de ellentmondások jelentkeznek, csökken a termelőeszközök műszaki színvonala, a túlfoglalkoztatástól az autóbuszvezető-hiány kritikus szintre emelkedett. A Kunság Volán. nem tud annyit nyújtani, mint a budapesti közlekedési vállalatok. Godschall Péter (Harte) a tézisekhez fűzött kiegészítést: „A nemzetiségi településeken az adott nemzetiségi nyelvre építsenek, hogy az eredményesen hasznosulhasson minden fiatal számára és hatékonyan segítse az idegennyelv-tanulás ügyét.” Javasolta, hogy a jövőben legyen az orosz nyelvvel egyenrangúan választható — adott településen — nemzetiségi nyelv az általános iskolától kezdődően. Molnár András (Kecskemét): A nyugdíjas párttagok lakóterületi pártszervekhez való átjelentkezéséről szóló KB-határozat „elvetélt”, nem gyakorlati tapasztalatokra épült. Szélesíteni kell a pártmunka tartalmát, nálunk már rangja van a lakóbizottsági elnökségtől a kertbarátkor vezetőjéig sok egyéb foglalatosságnak is. Abban kell a párttagnak feladatot adni, amit szívesen csinál. Öröm, hogy oldódtak a korábbi sematikus formák, azt azonban elvárja a közvélemény, hogy egy-egy terület vezetője álljon ki és fejtse ki a véleményét. , BENSŐSÉGES ÜNNEPSÉGEN KÖSZÖNTÖTTÉK A HETVENÉVES PROKOP PÉTERT „ Művei megkönnyítik életemet” 9 Baranyi Ferenc, dr. Dankó László, Prokop Péter, dr. Geri István, Szalóki István az ünnepségen. (Straszer András felvétele) Néhány pillanatra sikerült szombaton délben a kalocsai érseki palotában ismerősök, barátok, paptársak, újságírók köréből félrevonnom Prokop Pétert. Csak azt kérdezhettem gyakorlatias ügyek (tervezett kecskeméti kiállításának időpontja, itt-tartpzkodásának programja) megbeszélése után: milyen szándékokkal tér vissza római műtermébe? Egyik példaképére, Paul Klee-re hivatkozva, tehetetlenségét jelezve, kissé széttárt kezekkel csak ennyit mondott: „csinálom az életművemet”. A festés számára életforma, boldog kiszolgáltatottság. Tanulmányai, génjei tapasztalatai útját is régen kijelölték. Más célja nem lehet, mint az, hogy vargabetűk nélkül minél messzebb jusson a helyzetéből, küldetéséből adott úton. Se korbács, se kalács nem téríthette el. Kimondható most már hetvenedik születésnapján: jól sejtette negyedszázada Bálint Sándor, hogy az egyházművészeti jelentőségű, az egyházművészeti giccsel is hadakozó sükösdi freskó alkotóját soha semmi nem tántoríthatja el választott csillagaitól. „Legyen művészetének ebben a csodálatos föl- kentségében, hierarchikus apokaliptikus igézetéin állhatatos, mert ez a művész egyetlen kötelessége, ha megkövezik is érte.” A bensőséges ünnepségen a hazalátogató művészt, egyházi embert köszöntők egyként utaltak az ünnepelt elhivatottságára. Dr. Dankó László érsek -r mint üdvözlő szavaiban elmondta — számára Róma Prokop Péter képeit is jelenti, mert abban a templomban, melyet ő festett, hosszú évekig misézett. Méltatta a művész emberségét, szerénységét, elismerte érdemeit a vallásos művészet megújításában. Meggyőződése, hogy a szabómester fia hűségesen sáfárkodott a születésekor kapott talentumokkal. Baranyi Ferenc költő arról szólt, hogy miként szerette meg Prokop Péter öntörvényű festői világát. A kalocsai érseki palota folyosóin kialakított új kiállítását megnyitó szavaiban meggyőzően bizonyította: megkönnyítették, megszépítették életét a kalocsai származású művész sugaras békét árasztó művei. Dr. Gajdöcsi Istvánnak, a megyei tanács elnökének a Bács-Kiskunban élők üdvözletét is kifejező levelét és ajándékát dr. Geri István, a megyei tanács elnökhelyettese adta át. Tolmácsolta személyes jókívánságait. Hozzá hasonlóan sokat tett a város és a festőművész kapcsolatainak felelevenítéséért Szalóki István tanácselnök, aki míves kalocsai vázával ajándékozta meg a szülőváros nevében az ünnepeltet. Művészi szemléletének főbb elveire utalt a jókívánságokat megköszönő válaszában Prokop Péter. A kiállított képek megtekintése után legközelebbi tárlatát szervező dr. Dömötör János hódmezővásárhelyi múzeumigazgató művészettörténész méltatta a pap festőművész munkásságát. u ^ VÁLASZTÉKCSERE Edény a Szovjetunióból, alsónemű Csehszlovákiából Ebben az évben tovább növekszik Magyarország belkereskedelmi választékcsere-forgalma a KGST-országokkal. Összesen 25 niilliárd forint értékű árut szerez be a belkereskedelem ebben a formában, 16-18 százalékkal többet, mint a múlt évben. Ugyanennyi magyar áru kerül a szocialista országok üzleteibe. Nálunk a fogyasztási cikkeknek mintegy 3 százalékát teszik ki a belkereskedelmi választékcseréből származó áruk, s ezek elsősorban olcsóbb termékek, amelyek a hazai hiányt pótolják. Az idei észtén* dőre szóló választékcsere-megáüapodást a magyar belkereskedel- ■ mi vezetők Románia és Kuba kivételével valamennyi KGST-part- nerrel aláírták már. A megállapodás értelmében a Szovjetunióval a kétoldalú választékcsere-forgalom értéke ebben az évben összesen 6 milliárd forint értékű lesz, ez 35 százalékkal haladja meg a tavalyit. Egyebek közt hűtőszekrényt, zománcedényt, háztartási eszközöket, fagyálló folyadékot, méterárut és fagyasztott halat vásárolunk a Szovjetunióból. Az ellentétel: kereskedelmi berendezések, kozmetikumok, csillárok, autó-üléshuzatok és számos más magyar tennék. A magyar—csehszlovák választékcsere összértéke 11,6 milliárd forint ebben az évben. Csehszlovákiá élelmiszerekkel, konfekcióval, alsóneműkkel, kozmetikumokkal bővíti a magyar piaci kínálatot, Magyarország pedig a hagyományos élelmiszeripari terme- kékén kívül kötöttárut, bőrárukat, lámpákat és kerámiákat szállít Csehszlovákiába. Lengyelországgal a kétoldalú választékcsere-forgalom az idén összesen 5,5 milliárd forint értékű lesz, elsősorban hagyományos áruk cserélnék gazdát. Az idei magyar—NDK yálasztékcsere- megállapodás 4,4 milliárd forintról szol, ami 10 százalékkal több, mint a tavalyi. A fogyasztási cikkek cseréjén túl azt is rögzíti a szerződés, hogy az idén 44 magyar áruház és vállalat közvetlen együttműködést folytat NDK-beli partnereivel, kölcsönösen rendezitek termékbemutatókat, áruházi napokat, heteket Bulgáriával az ez évi kétoldalú megállapodás összesen 2,5 milli- fe árd forint értékű árucsere-forgalomról szól. Ennek keretében a hazai boltok kínálata egyebek közt bolgár kozmetikai cikkekkel, padlóburkolóval, sportarukkal, zöldség- és gyümölcskonzervekkel és halkészítményekkel gazdagodik. Cserébe világítótesteket, háztartási műanyagárut, kereskedelmi berendezéseket, valamint kempingcikkeket szállítunk a partnernek. Az Európán kivüli szocialista országok közül dinamikusa^ növekszik választékcsere-forgalmunk a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal, valamint Mongóliával is. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy mindkét országgál azokon a területeken a leggyümölcsözőbb az együttműködés, ahol a vállalatok közvetlen kapcsolatokat építettek ki. Éppen ezért az a cél, hogy tovább növekedjenek a vállalati kapcsolatokon alapuló közös üzletek, árucserék. (MTI)
