Petőfi Népe, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-07 / 05. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1988. január 7. G ár dós Péter A sikeres rendező kabalája és díjai Gárdos Péter gyermekként élte át 1956 őszének viharos napjait. Számára addig ismeretlen szavakat tanult, például azt. hogy kijárási tilalom. A gyermek nem kérdez, legfeljebb rácsodálkozik a világra, amely felfordult körülötte. Úgy, mint a Szamárköhögés ifjú szereplője, Tomi. — Amióta filmjét bemutatták, többször leírták, hogy saját gyermekkori élményeit elevenítette fel. — Való igaz. 1948-ban születtem, 40 éves vagyok. így könnyen kiszámítható, hány esztendős voltam 1956-ban, mit foghattam fel e történelmi napokból, és mi az, ami megmaradhatott bennem. — Mostanában egyre több film járja körül 1956 őszét. Bár — úgy is mondhatnám — komolyabb, ko- morabb hangvétellel. Nem félt a más hangoktól, hiszen számítania kellett arra, hogy a vetítés alatt nemegyszer felharsan a nevetés? Nem tartott attól, hogy szentségtöréssel vádolják? — Ez a film egyszerű emberekről szól. Családi tabló egy egyszerű családról. Amikor kint az utcán a történelmet csinálták, ők, ott, bent a szobában csak túl akarták élni ezeket a napokat. A túlélés mechanizmusa hajtotta őket. — Filmje óriási siker, olyan amilyet magyar produkció régen élt meg. Hetek óta telt házak előtt játsszák a mozik. Montrealban a FIPRESCI, a filmkritikusok Nemzetközi Szövetségének díját, a frankfurti és a chicagói filmfesztiválon az első díjat nyerte el. A budapesti Játékfilmszemlén Garas Dezső játékát jutalmazták. Fél esztendeje járom a világot a filmmel. Úgy vettem észre, a külföldiek számára politikai kuriózum. Nem ad kulcsot a történelem megértéséhez, ez valamilyen más dolog. A néző mindenütt a világon fogékony az olyan filmekre, amelyeknek hősei egyszerű gesztusokkal élő, egyszerű emberek. Olyanok, akik bizonyos helyzetekben nem tudnak döntést hozni, csupán élni akarnak — átmentve mindenüket a nehéz napokon. . — Nem akarok ünneprontó lenni, de a hazai kritikusok,nem mindegyike lelkesedett a filmért. — Miért gondolja, hogy ez a kérdés ünneprontás? Hiszen én is olvastam a véleményeket. Néha az az érzésem, hogy a magyar kritika nem szereti 1956-tal kapcsolatban valakinek a különbejáratú véleményét. Pedig én úgy tartom, hogy mindenkinek van egy „fekete doboza” 1956-ról. Ezeket a dobozokat most kezdik felnyitogatni. És azt hiszem, részműveknek is el kell készülniük. Minél több emberről meg kell tudni, hogy ki hogyan gondolkodott, mert ma még nincs totális válasz. Hát én is kinyitottam az én „fekete dobozomat”. — Ritka rendezői sikerrel büszkélkedhet: csinált két játékfilmet az Uramistent és a Szamárköhögést. készítettem, kislilmeket forgattam, közben arról álmodoztam, hogy átléphetek a játékfilmesek közé. De akkoriban az nagyon távolinak tűnt. Hiába nyertek díjakat kisjátékfilmjeim. Az 1970-es évek végén szinte reménytelenné vált minden. És nagyon rosszul éreztem magam a bőrömben. Az Uramisten forgatókönyvét öt évig írtam. Bevittem, visszaadták, kioktattak, megaláztak. Persze, tudtam, hogy kis ország, kis filmgyártás, amelyben féltem, hogy nem lesz helyem. Sokszor estem depresszióba, egy mély kút volt az életem. Fel kell adni, gondoltam, és mégis próbálkoztam. Egyszer áttörtem az ajtót. Az Uramisten harmadik forgatókönyv-változatát elfogadták. Úgy készültünk fel Máthé Tibor operatőrrel a forgatásra, mint egy hadműveletre. Nagyon olcsó film volt. 30 százalékkal kevesebbe került, mint más játékfilmek. — Mi a legközelebbi terve? — Osvát Andrással elkészültünk egy forgatókönyvvel. Egészen más jellegű, mint két eddigi filmünk. Talán úgy határoznám meg: lélektani horror. Egy ötven- esztendős férfi vesszőfutása, ka- nosszajárása. Talán idén hozzákezdhetünk. — Ilyen nemzetközi sikerekkel a háta mögött könnyebb megkapni a lehetőséget? — A nemzetközi elismerések segítenek, de néha nyomasztók. Ilyenkor már az ember még jobb filmet, még nagyobb sikert, még több nézőt szeretne a moziba vonzani. — Van-e kabalája? — A kislányom. Tíz és fél éves. Kabalából minden filmemben játszik egy kis szerepet. Sebes Eszter • Tabló a Sza- márköhögés egyszerű családjáról: Hernádi Judit, Garas Dezső, és a 600 gyerek közöl kiválasztott Tóth Marcell és Kárász Eszter. • Gyermekszereplők a film emlékezetesen megrázó jelenetében. Mindkettő elnyerte a nézők tetszését, és kapott értük külföldön egy kosárnyi díjat. — Valamit én sem értek teljesen. Nem találom a magyarázatot — és ezért ne vessen meg —, hogy miért szereti jobban a közönség a Szamárköhögést, mint az 1984-es első filmemet. Igaz, annak is volt 170 ezer nézője. Mégis úgy érzem, kevesebben váltottak jegyet, mint amire számítottam. Én azt a filmet igazi közönségfilmnek szántam. Sok helyen vetítették a világban, az NSZK-ban, Argentínában, Ausztráliában, a Szovjetunióban. Itthon a televízió is bemutatta, szóval sokan látták, mégis a mai napig is keresem a választ önmagámban, mitől szerették meg jobban a nézők a Szamárköhögést. — Talán Ön azért kedveli valamivel jobban, mert az első filmje volt. Lehet, hogy nehezen jutott a lehetőséghez. — Lehet? nagyon is igaz. Nekem nincs filmrendezői diplomám. Én nem végeztem filmművészeti főiskolát. 1971-ben magyar—orosz tanári diplomát kaptam. Mindössze fél évig tanítottam — ez volt a kötelező gyakorlat — a Kossuth Zsuzsa Egészségügyi Szakközépiskolában. Aztán elmentem a Dokumentum Filmsúdióba. Híradókat GYÓGYPEDAGÓGIA AZ NDK-BAN Az osztálylétszám: kilenc Az NDK 478 gyógypedagógiai iskolájában 57 ezer diák kap általános képzést. Az átlagos osztálylétszám kilenc tanuló. Az utóbbi évtizedben több mint 70 korszerű iskola nyílt testi és szellemi fogyatékos gyermekek részére. Ez újabb kétezer tantermet és több mint 6200 kollégiumi ágyat jelent. Jelenleg egyébként 32 ezer rászoruló gyermeknek tudnak kollégiumi, illetve napköziotthoni helyet nyújtani a hálózatban. A szülők az ellátási költségek töredékét fizetik: a maximális díj havi 48 márka, miközben a munkások és alkalmazottak havi átlagkeresete eléri az 1208 márkát. A gyógypedagógiai iskolákban és iskolai előkészítőkben több mint 17 ezer tanító és óvónő végzi felelősségteljes nevelőmunkáját. A pedagógusok kivétel nélkül mind főiskolai és szakosító képesítéssel rendelkeznek. Képzésük a berlini Humboldt Egyetemen, a hallei Luther Egyetemen, és újabban a rostocki egyetemen, illetve a magdeburgi pedagógiai főiskolán folyik. Biztosított az állandó továbbképzés is. Az NDK tankönyvkiadója eddig 140 tankönyvet jelentetett meg a gyógypedagógiai iskolák részére. A különleges követelmények és a kis példányszámok miatt meglehetősen költséges könyveket természetesen ingyen kapják meg a tanulók. Valamennyi gyógypedagógiai iskola bőséges pénzalappal rendelkezik, hogy beszerezhesse oktatási eszközeit, felszerelését. Olyan eszközök állnak rendelkezésre, mint a hallókészülékek, beszédlassító berendezések, hangvibrátorok, különleges munkapadok, székek és egyéb berendezési tárgyak. Az orvosi ellátás is díjtalan, beleértve a rendszeres szűrővizsgálatokat, a szakorvosi kezeléseket és a gyógyszerek kiutalását. A rehabilitáció, a társadalomba való beilleszkedés a legfontosabb cél ezekben az iskolákban. A gyermekek megtanulják az önellátást s ha lehetséges - a munkavégzést, önmaguk eltartását. A politechnikai oktatás keretében hetente 4-5 órát töltenek a kijelölt üzemekben, építkezéseken vagy a mező- gazdasági termelőszövetkezetekben. Az iskolákban több mint négyezer szakkört is működtetnek. A játékos foglalkozások megnövelik a gyermekek önbizalmát, színesebbé teszik számukra az életet, mintegy jutalmul szolgálnak a keservesen, nehezen elsajátított tudnivalókért. Van textiles, bábjátékos, színjátékos, közlekedési, kézimunka-, tánc-, modellezési és rajzszakkör. Sokan kórusok, zenekarok vagy színjátszó csoportok tagjai. A fogyatékos gyermekeknek mintegy a 85 százaléka vesz részt a szakkörmozgalomban. Több mint 300 iskola tart fenn sportkört, de a Rokkant Sportolók Szövetségének szakosztályait is látogathatják a károsult gyermekek. A fogyatékos fiatalok számára évente rendeznek szpartakiádokat. A személyiségformálás fontos eszköze a színház- és a múzeumlátogatás. A gyógypedagógiai iskolákat gyakran keresik fel művészek, írók, színészek is. A Danaé visszatér az Ermitázsba Rembrandt Danaéja visszatér a le- ningrádi Ermitázs kiállítási anyagába — így határozott az az állami bizottság, amelynek élén Borisz Ugarov, a Szovjetunió Képzőművészeti Akadémiájának elnöke áll. A bizottság figyelemmel kíséri a remekmű restaurálását: két évvel ezelőtt az egyik látogató — aki jelenleg is klinikai kezelés alatt áll — kénsavval leöntötte a képet. A bizottság, amely a legkiválóbb művészettörténészeket, restaurátorokat, fizikusokat, kémikusokat és történészeket egyesíti, tizenötödször ült ösz- sze. Az utolsó konzílium elemezte az első és talán legdrámaibb szakaszban végzett munkálatokat, amikor a legfontosabb kérdésre kellett válaszolni: miként lehet megmenteni a Danaét? Teljesen eltávolították a lefolyt festékanyagot, a savnak a lakkal, a festékkel és a festmény alapozásával való összekeveredésének nyomait. Ez a hosszadalmas munka befejeződött. Megerősítették az eredeti vásznat, restaurálták a kopási helyeket. Közben kiderült, hogy a Danaét Rembrandt két összevarrott vászonra festette, s a vásznat a múlt században kétszer is javították. A szakértők véleménye szerint a festmény körülbelül egy év múlva tér visz- sza az Ermitázs világhírű Rembrandt- termébe. • A Baranya megyei Kásád egyik jellegzetes épületéből szerb tájházat alakítottak ki a közelmúltban. Mire gondolsz, szerelmem? Kinyitottam az ablakot és élvezettel szívtam be a friss levegőt. Az égen szétszórtan hunyorogtak a csillagok, és ebben az egész őszi estében volt valami nyugtalanító. A feleségem mellém állt, és afejét a váltamra hajtotta. — Megfázol, Dusán. Fejének egy mozdulatával hátravetette arcába hulló hosszú haját, azután még szorosabban simult hozzám. Súlyos döntések napjai várnak ránk—gondoltam. Évának ez az egész biztosan nehéz lesz, de mit lehet tenni. A másik nélkül nem tudok élni, őszintén meg kell beszélnem a dolgot a feleségemmel. Az a másik már annyira kitöltötte az életemet, hogy ezt így tovább nem tudom elviselni. Ezek a titkos találkozások az idegeimre mennek, lassan már beleőrülök . . . Egyáltalán nem lesz kellemes dolog beszélni a feleségemmel. De joga van tudni az igazságot. Talán meg tudom vele értetni, milyen bonyolultak az emberi érzelmek. A lakást viszont nem lesz könnyű megoldani. Hogy osszuk el? Lehet, hogy el tudjuk cserélni két kisebbre, de honnan veszünk rá pénzt? A legrosszabbak ezek a válási tortúrák. Szörnyen kínos az egész ... Ami engem illet, én garantálom, hogy úgy viselkedem, ahogy kell, de mi van akkor, ha a feleségem, aki most a vállamra támaszkodik, elveszti a fejét? Ha nem lennének gyerekek, az egész nem lenne ennyire bonyolult. És a gyerektartás? Igen, a gyerektartás? Az csak az igazi istencsapása. Hiszen nem keresek sokat. . . A feleségem felemelte a fejét. — Mire gondolsz?— kérdezte. — Ránk, ránk mondtam, és megsimogattam selymes haját. Feliks Derecki A PETŐFI NÉPE AJÁNLATA Németh László \z áruló című drámáját mutatja be a kecskeméti Kelemen László Kamaraszínház holnap este hét órakor. A jeles író 1954-ben alkotta Az árulót, amely Görgey Artúrról szól .Klagenfurtban, Görgey internálási helyén játszódik a kétrészes dráma. Vekerdi László a következőket írta a darab kapcsán: „Abban a pillanatban kezdődik, amikor az osztrák kormány Görgey tábornoktársait fölakasztja, s az orosz fővezér közbenjárására kegyelmet kapott Görgey ráeszmél, hogy róla most már mindig azt kérdezik először az emberek, hogy áruló volt-e, vagy sem. A fölháboro- dáson s kétségbeesésen azután lassan fölülkerekedik a tudományhoz szoktatott éles elme s a szív racionalitása." A drámát Scprődi Kiss Attila rendezte. Főszerepben Nagy Attila kétszeres Jászai-díjas.érdemesmüvészt láthatjuk. További szerepekben: Sándor Erzsi, Maros Gábor, Kovács Gyula, Csák Zsuzsa , Kiss Jenő. (Képünkön Az áruló plakátja) LEMEZ KOMOLYZENEI ÚJDONSÁGOK A Hungaroton Magyar Hanglemezgyártó Vállalat 1988 első negyedévének újdonságai között számos értékes komolyzenei felvétel érdemel említést. Johannes Brahms szonátáit Kovács Béla klarinéton, Rados Ferenc pedig zongorán adja elő. A modern, kortárs zene híveinek a Makóin együttes lemezét ajánljuk, Steven James közreműködésével. Liszt Ferenc műveiből Jandó Jenő szólaltat meg szongorán néhányat. Folytatódik a Kodály Zoltán karművészete című sorozat, az ötödik albumon egyebek mellett a Magyar mise hallgatható majd. Chopin f-moll zongoraversenyét és Schumann a-mol) zongoraversenyét Schiff András adja elő, közreműködik a Concertbouw zenekar, vezényel Doráti Antal. (A Decca felvétele). Kiadják Mozart kürtversenyeit, és két szimfóniáját. Ez utóbbit a Budapesti Fesztiválzenekar szólaltatja meg. Első felvételként, olasz nyelven rögzítették Cimarosa A párizsi festő cimű vígoperáját. Főbb szerepekben: Szűcs Márta, Kincses Veronika, Gérard Garino, Gregor József. Karácsonytól vízkeresztig szólnak azok a gregorián énekek, amelyek Ausztriából származnak. Latin nyelven készült a felvétel, a Schola Hungarica előadásában. Sikerlemeznek ígérkezik a Tíz tenor, tizenöt ária című összeállítás. A népzene kedvelői két lemezt vehetnek majd meg az év első/clében (milyen kár, hogy csak kettőt!). Újdonsága Bon- chidától Bonchidáig című anyag, a magyar és román népzenét megismertető felvétel, a Kalamajka együttes részvételével. Immáron szokás, hogy a magyar- országi táncháztalálkozókat antológia formájában adják ki. Ezúttal a hatodik lemezen a Hegedűs együttes, a Téka, a Kalamajka szerepel, a szólisták közül pedig Sebestyén Márta és Szvorák Katalin. FOLYÓIRAT HONISMERET »HAZAFIAS NÉPFRONT FOLYÓIRATA^ _ XV. ÉVFOLYAM A lla/alias Népfront folyóirata évente hatszor lát napvilágot. Ä legutóbbi (még tavaly decemberi) számban Pozsgay Imre Mi a haza ma? című írása is olvasható, amely a XV. Honismereti Akadémián hangzott el Sárospatakon. Az évfordulók között a 175 éve született Perczel Miklósra emlékeznek. A budapesti Soroksári út múltjáról több cikk, tanulmány is készült, sőt fényképfelvételek segítségével ismerhetjük meg a letűnt világot. Deregán Gábor Vörös Károly történésszel beszélgetett a kiegyezésről és nemzettudatról. „Luca napján ne egyen, hogy szép szeretője legyen!” e cím alatt természetesen néphagyományokat fedezhetünk fel, ezúttal Makó környékéről. A Kilátó rovatban a szomszédos országok magyar néprajzi kutatásairól számol be a szerző, Balassa Iván. A Honismeret 6. száma fontos nyári eseményekről tudósít. Utólag is érdemes felidézni például a XV. Honismereti Akadémiát, az önkéntes néprajzi és nyelvjárásgyüjtők XIII. országos találkozóját, vagy a sárospataki népfőiskolások seregszemléjét. Ezek mellett még számos eseményre, évfordulóra, emlékezésre jutott hely a folyóiratban. A kiadványt honismereti bibliográfia és a XV. évfolyam tartalomjegyzéke egészíti ki. Művészet A Művészet november-decemberi számában tartalmas anyagok olvashatók. Egyben azt is közli a főszerkesztő, hogy a jövőben nemcsak külső formáját tekintve változik meg a művészeti folyóirat. Mindenesetre nézzük a vaskos lap legutóbbi kínálatát. P. Szabó Ernő a szocioművészetről közöl gondolatokat, Pogány Gábor pedig Csiszár Elek képeiről. Rátkai György grafikái, Bocz Gyula szobrai ugyancsak megismerhetők. Szily Géza, Gubis Mihály, Szabados Árpád festőművészekkel, Marton László szobrásszal interjú készült. Megismerhető — szép reprodukciók, rajzok segítségével a nagy- szentmiklósi kincs. A dokumentumok közül ezúttal Munkácsy Mihály Krisztus-képeit elemzi Sz. Kürti Katalin, Gellert Katalin pedig Rippl-Rónai József műveit és a távol-keleti művészet produktumait ismerteti. Kádár Béla önéletrajz-vallomása ugyancsak helyet kapott a Művészetben. Néhány kiállításról olvashatunk beszámolót, kritikát a külföldi témák mellett.
