Petőfi Népe, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-07 / 05. szám

1988. január 7. • PETŐFI NÉPE • 5

MENNYIT FIZET A KISTERMELŐ?

Űj gépek a békéscsabai Kner Nyomdában

Adóról

adózóknak

A kistermelők körében nagyfokú bizonytalanság és tájékozatlanság tapasztalható az adórendszer módosításával kapcsolatban. Ezért arra kértük Somodi Sándort, a Bács-Kiskun Megyei Adófeliigyelőség vezetőjét, hogy válaszoljon néhány közérdeklődésre számot tartó kérdésünkre.

— Hogyan osztható szét a mező- gazdasági kistermelésben az egy családra eső jövedelem?

— Válaszomat leginkább egy példán keresztül tudnám megfogalmazni. Tételezzük fel, hogy egy háromtagú család állattenyésztésből származó éves árbevétele 900 ezer forint. Adózás szempontjából az 500 ezer forint feletti részt, tehát négyszázezer ^forintot kell figyelembe venni. Állattenyésztés esetén ajogalkotó az árbevétel 10 százalékában (növénytermesztésnél 30) állapította meg a tényleges jövedelmet. így állattenyésztésből a fennmaradó négyszázezer forint árbevétel után ennek 10 százaléka, azaz negyvenezer forint számít adóköteles jövedelemnek. Ezt az összeget a család létszámának megfelelően a példa alapján háromfelé lehet szétosztani. (Gyermek részére csak akkor, ha a 16 éves kort már betöltötte.)

— Mire számíthat az, aki főmunkában vállal részesművelést, akár szövetkezeti formában, akár tagi érdekeltségi alapon?

— Minden attól függ, hogy a szerződést a felek hogyan kötötték meg egymás között. Az alapelv az, ha a szerződésben a kockázatot a kistermelő viseli, akkor ez részéről vállalkozási szerződésnek minősül, így az adóhatóság rendes kistermelőként számoltatja el. De ha a szerződés szerint a kockázatot a munkáltató (kihelyező) vállalja és

munkabért fizet, úgy a munkabér szabályai szerint kell az adót megállapítani.

— Sok helyen átalányelszámolásos rendszerben üzemeltetik a gépjárműveket és traktorokat. Ilyen esetben kell-e vállalkozói adó mellett személyi jövedelemadót is fizetni?

— Átalány elszámolása esetén vállalkozói adót csak kétszázezer forint jövedelem felett kell fizetni. Személyi jövedelemadót, pedig a tényleges jövedelem után. Azonban ha tőkét vonunk ki a vállalkozásunkból, akkor ezt az összeget valóban hozzá kell adni a személyi jövedelemhez és az együttes összeg után az általános szabályok szerint kerül megállapításra az adó mértéke. Egyébként a vállalkozói adó a kétszázezer forint jövedelmet meghaladó rész 25 százaléka.

— Egy kihelyezett juhászatban az állattenyésztéssel foglalkozó család bruttó árbevétele általában meghaladja a kétmillió forintot. Viszont ennek az összegnek csak a töredéke fedezi az egész család munkadíját. Kérdés: minek alapján adóznak?

— Az ilyen jellegű tevékenység vállalkozói kategóriába esik. A család a vállalkozás szabályai szerint számolhatja el a kiadásait és bevételeit. A vállalkozóknak kétmillió forint árbevétel felett könyvvezetési és számlázási kötelezettsége van és a tényleges haszon után adózik. Tisztességes bevallás esetén a vállalkozó biztonságban érezheti magát, mert az adóhatóság a bevallását „szentírásként” kezeli és csak ettől eltérő esetben avatkozik közbe. Olyany- nyira, hogy egy adott vállalkozás veszteséges is lehet. Ilyenkor a bevételeket meghaladó kiadás három éven keresztül a nyereségből leírható.

— Mi tartozik az adóbevallás legfontosabb tudnivalói közé?

— Az adófelügyelőség az adóbevallási kötelezettségről semmilyen külön felhívást vagy felszólítást nem tesz közzé. Tehát valamennyi adóalany önadózóvá válik. Az adóelőleget az előző évi adó alapján mindenkinek önként kell befizetnie, a végelszámolást saját magának kell elkészítenie. Elmaradás esetén az adózót büntetőkamat terheli.

* * *

A Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium is úgy döntött, hogy külön szolgálatot hoz létre, amely a kistermelők által fölvetett kérdésekre ad választ, a folyamatos informálódás valamennyi föltételét megteremtve. A MÉM nemcsak az adózásról ad szaktanácsot, hanem a minőségi termelés megvalósításának feltételeiről, a földtörvénynek a kistermelőkre vonatkozó rendelkezéseiről és más fontos tudnivalókról. Januárban képezik ki azokat az előadókat, akik részt vesznek a gazdaságokban, a kistermelőket integráló szervezetekben, az áfészeknél, a helyi tanácsoknál dolgozó háztáji felelősök felkészítésében.

Kisvágó Árpád

A békéscsabai Kner Nyomdában befejeződött a két és fél évesre tervezett beruházási program első szakasza, amellyel a csomagolóanyagok gyártásának mennyiségi és minőségi fejlesztését tűzték ki célul. Az NSZK-bcli, svájci, osztrák és olasz cégektől vásárolt nyomdaipari gépek — vágógépek, ragasztógépek — nagy része már bekapcsolódott a termelésbe.

Kereskedelmi bankok segítik a konvertibilis exportot és importot

CSINÁLD MAGAD!

Növekszik a barkácsolók tábora

A barkácsolás adómentes! E szellemes szlogennel hirdeti magát manapság az Ezermester Úttörő- és Ifjúsági Kereskedelmi Vállalat. Mi tagadás, találó most, amikor az adózás foglalkoztatja az ország apraját-nagyját. Bizonyosra vehetjük, a barkácsolást ezután sem fenyegeti csőd, sőt, nagy karrier előtt áll, ám az áremelkedéssel a csináld magad mozgalomnak is szembe kell néznie.

Néhány ármódosulás már ismert. Mielőtt erről esne szó, meg kell említeni, hogy a Szolgáltatáskutató Intézet három évvel ezelőtt készült tanulmányában is előkelő helyre került az „öntevékeny” munka,- a barkácsolás, s azóta is nyilván sok ezren váltak ezermesterré. Ebben nem kevés segítséget nyújtott a több mint százezer példányban megjelenő barkácsfolyó- irat. Úgy hírlik: a világ minden táján akad rá előfizető. Az olvasói ötleteket, cikkeket, valamint technológiai leírásokat közlő lapot szinte kiegészitette az Ezermesterkiskönyvtár, melynek harmincadik kötete éppen most jelenik meg.

Akinek kedve, tehetsége, ideje volt, a lakásában, nyaralójában vagy éppen a rokonságban ez ideig is „bütykölt”, netán kisebb bútor készítésébe is belevágott. Kisebb- nagyobb sikerrel. De az bizonyos, a munka megkezdése előtt első útja az Ezermester Vállalat valamelyik boltjába vezetett. Az országos kereskedelmi hálózatú cég főként barkácsszerszámok, -anyagok, kiegészítő eszközök árusítására specializálódott 25 esztendővel ezelőtt a KISZ Központi Bizottsága kezdeményezésére. Az első vevők azóta nyilván nagypapák lettek, s talán unokáiknak is átadták az ötleteket, megtanították őket a barkácsolás fogásaira. A vállalat forgalma negyedszázad alatt alaposan megnövekedett.

Az Ezermester-boltok január elején már átárazott termékeket kínálnak. A vállalat tájékoztatása szerint szinte valamennyi termék ára emelkedett. Jellemzőként néhány példa. A hazai kalapácsok,

vésők, reszelők, fűrészek 2,5, szocialista országból származók, 5,5, míg a tőkés államokból érkező ugyanilyen termékek 12,3 százalékkal kerülnek többe, mint 1987- ben. Villamos kézi szerszámok, ha tőkés országból érkeznek 13, míg szocialista államból származók hat százalékkal drágábbak január elsejétől. Előzetes tájékoztatás szerint a magyar termékek ára változatlan marad. A papíralapú magyar tapéták ára 12,4, a szocialista országokból származóké 18,8, míg a műanyag bevonatú import tapéták ára 26 százalékkal emelkedik. Az eddig gyakran használt padlóburkolók, mint a Graboflex és a Ter- rana fantázianevet viselő termék január elsejétől 15,7 százalékkal kerül többe, mint 1987-ben.

Mindezekből kitűnik, a barkácsolás is lényegesen többe kerül ezután. Ám, ha mérlegre tesszük a lehetőségeket, akkor mindenképpen a házilag végzett javítások javára billen a mérleg nyelve. Ugyanis a szolgáltatások ára is emelkedett, s a szolgáltatást nyújtó szakember tudása, lelkiismeretessége csupán a munka végeztével derül ki igazán. Ezen túl, a hivatalos szolgáltatások már ma is rengeteg időt rabolnak el az embertől. Olykor napokig kell várakozni a szerelőre, mesterre.

Az áremelkedéssel egyidejűleg valószínűleg nem számíthatunk minőségi javulásra. Az is elképzelhető, hogy sokak számára nehezen megfizethető bizonyos szolgáltatás, s ez a tény nyilván újabb barkácsolókat toboroz majd. Az Ezermester vállalat elsősorban a szocialista országokból kíván több terméket vásárolni. Mindenekelőtt a Német Demokratikus Köztársaságból. Az őszi lipcsei vásáron megkötött szerződés értelmében a napokban újabb tapétaszállítmányok érkeznek az országba. Nemcsak a kínálat növelése célja a vállalatnak, hanem új ötletekkel is szeretné a barkácsolók lehetőségeit növelni. Ilyen például, hogy 1988

első negyedévében konyhába felszerelhető zsalugáteres ajtóelemeket hoznak forgalomba, natúr színben. A barkácsolók a fapác megválasztásával tehetik egyedivé konyhájukat. Pillanatnyilag gyártót keres a vállalat. Amennyiben az ötletet megkedvelik az emberek, a termékből újból feltölti boltjait az Ezermester vállalat.

H. T.

Népgazdaságunk 1988. évi tervében igen lényegesnek mondható az az előirányzat, miszerint a konvertibilis külkereskedelmi mérlegünket 250 millió dolláros aktívummal zárjuk. Gazdálkodásunkban megvan a lehetőség, hogy e feladatnak eleget tegyen. A minden piacon jól értékesíthető árukat előállítóktól gyakran hallható az a panasz, hogy tőkés exportjuk legfőbb gátja az importengedélyezési eljárás lassúsága, a keretek idő előtti kimerülése.

Ezen a helyzeten kíván változtatni a Magyar Nemzeti Bank azáltal, hogy a kereskedelmi bankokkal megállapodást köt: megfelelő feltételek, konvertibilis exportteljesítés esetén automatikus importengedély kiadása válik lehetővé.

Megkérdeztük Szendrey J. Sándort, az Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. kecskeméti bánkjá- nak ügyvezető igazgatóját, hogy az említettek szerint kik juthatnak konvertibilis import devizafedezethez.

— Az importgazdálkodás 1988. évi rendjében az „egyéb” vállalati kategóriába tartozók teljes exportjához, vagy az „orientációs” kerettel rendelkező kiemelt vállalatok közül azok, akik vállalják, hogy ebben a konstrukcióban exportkötelezettségeiken felül túlteljesítenek, igénybe vehetik az új lehetősé- ,geket. Ezt a konstrukciót a gazdálkodó szervezetek teljes, nem rubel- elszámolású import—export forgalmára, vagy csak egy-egy ügyletére korlátozva is alkalmazni tudjuk.

— Milyen követelményeket kell kielégíteniök a gazdálkodó szervezeteknek?

— Üzletfelünknek vállalnia kell, hogy a konvertibilis importkiadás ötszörösét exportálja határparitáson számolva. Ezt az importengedély keltétől egy-másfél éven belül teljesítenie kell. Továbbá a devizakitermelési mutatója a szerződéskötéskori árfolyamnál és normatív adó-visszatérítésnél nem lehet rosszabb. A fentieken túlmenően bankunk vizsgálja üzletfelünk bonitása mellett az export realitását és az import indokoltságát is. Bankunk az üzletféllel szerződést köt, melyben vállalja az import deviza- fedezetének biztosítását, szükség esetén annak forinthitelezését is.

— Miként ellenőrzi a bank a szerződésben vállalt kötelezettségek teljesítését?

— A gazdálkodó szervek az egyedi engedélykérelmeket és az import- és exportfizetési okmányokat benyújtják, a továbbiakat már a bankszolgáltatás körében teljesítjük. Előfordulhat, hogy valaki nem, vagy csak részlegesen teljesíti vállalt kötelezettségét. Ebben az esetben az import értékének háromszorosát, illetve az elmaradt export arányának megfelelő kötbért kell fizetnie. Bankunk segítségére akar lenni üzletfeleinek a gazdaságpolitikai célok megvalósításában. Természetesen részletes felvilágosítással és számtalan tanácscsal állunk ez ügyben is rendelkezésükre.

Cs. I.

Szovjet élelmiszerpiac Dotáció, önköltség, árak

Nemrég érdekes műsort sugárzott. a szovjet televízió: központi gazdasági irányítószervek miniszteri beosztású vezetői gyűltek össze kerekasztal-beszélgetésre. A tévénézők adás közben hívhatták a stúdiót és kérdéseket tehettek fel a minisztereknek.

Arról volt szó, ami kivétel nélkül minden családot nyugtalanít — az árakról. A hivatalos álláspont röviden a következőkben foglalható össze: a jelenlegi árrendszer (mind a nagykereskedelmi, mind a kiskereskedelmi) olyan gazdasági gyakorlat következtében alakult ki, amely elsősorban a növekedés extenzív lehetőségeit használta ki, és már nem alkalmas arra, hogy aktívan befolyásolja a gazdasági fejlődés ütemének gyorsítását. Az árképzés radikális reformja szükségessé vált.

Goromba kérdés

Ebben az esti órában otthon néztük a tévét. Családom tagjai többször is megpróbálták hívni azokat a telefonszámokat, amelyek időnként megjelentek a képernyőn, de lehetetlen volt elérni a stúdiót. Egyszer valaki mégis feltette ugyanazt a kérdést, amely szó szerint minden családot foglalkoztat. A telefonáló elég éles hangot használt, mi több: gorombán tette fel a kérdést, amely valahogy így hangzott: „Á miniszterek általánosságokkal szédítik a fejünket. Válaszoljanak egyenesen: emelik-e az élelmiszerárakat? Igen vagy nem?

— Az elkövetkezendő másfélkét év alatt az alapvető élelmiszerek ára nem változik — jelentette ki V. Pavlov, a közgazdaság-tudományok doktora, az árhivatal elnöke.

Ez a kis epizód is érzékelteti, milyen ingerülten reagálnak az emberek, ha, az árakról esik szó, milyen nyíltan vitatkoznak ma a Szovjetunióban erről a rendkívül bonyolult problémáról, és milyen nehéz bármilyen fontos döntésre jutni, holott mindenki előtt nyilvánvaló, hogy a jelenlegi árrendszer már nem felel meg.

Nézzük meg, mi a helyzet például a hússal, azzal az élelmiszerrel, amiből a legnagyobb a hiány.

Az állami kereskedelemben 2 rubelért árulják a marhahúst, ami ugyanakkor az államnak 3 rubel 68 kopekbe kerül. A különbözet dotálására az állam évenként (ha az állattenyésztésből származó élelmiszerek ártámogatásának egészét számítjuk) több mint 30 milliárd rubelt költ, vagyis a költségvetési kiadásainak mintegy 7 százalékát.

A szövetkezeti kereskedelmi hálózat, amely nem kap állami dotációt, körülbelül másfélszer drágábban méri a húst, és így is alig van haszna.

A „maszek” a piacon 3,5—5 —6 rubelért árulja a marhahúst, de vannak városok, ahol a szabadpiaci ár még magasabb.

Igaz, a városok túlnyomó többségében nincs húshiány, a piacon bármikor lehet kapni, sorban állás nélkül és meglehetősen nagy választékban. A szövetkezeti húsboltok pultjai szerényebb kínálatot mutatnak, de ritkán fordul elő, hogy üresek lennének.

Két megoldás?

Az állami kereskedelmi hálózatban, amely a városi lakosság nagy tömegeit látja el állati termékekkel, két módon lehet a húshiány problémáját megoldani: vagy emelik a kiskereskedelmi árakat (vagyis mesterségesen csökkentik a keresletet), vagy csökkentik a termékek önköltségét és az értékesítéssel járó kiadásokat. Az állam most arra törekszik, hogy önköltség- csökkentéssel találjon kiutat a nehéz helyzetből.

Ám vannak-e reális lehetőségek az önköltség lényeges csökkentésére? Gyakorlati példákra hivatkozva, a szakemberek igennel válaszolnak erre a kérdésre.

Nézzünk egy példát. Az Arhan- gelszki területen a Szivkov család a helyi szovhoz állatállományából felvállalt tartásra 60 bikaborjút. Szivkov egy borjúra számított napi 600-700 grammos súlygyarapodás mellett 1,5 rubelre csökkentette az 1 kg-ra számított önköltséget, ugyanakkor ugyanez a költség a szovhozban átlagosan 3 rubel. Vagyis a Szivkov család már most megadja a lehetőséget az államnak, hogy a náluk termelt húst ne ráfizetéssel, hanem bizonyos haszonnal adja el.

Szivkov szerint, ha teljesen átállna az önálló gazdasági elszámolásra, a termelést bővítve, az ő családi vállalkozása kilogrammonként 75 kopekra tudná csökkenteni a marhahús önköltségét. Más szóval: az állam a Szivkovtól kapott húst még a mai alacsony árak mellett is komoly haszonnal tudná értékesíteni.

Azt jelenti ez, hogy a farmok felaprózása, a családi és brigádvállalkozás, majd esetleg a közös állatállomány bérbeadása lenne az egyetlen megoldás az önköltség csökkentésére? Egyáltalán nem. Vannak másmilyert példák is. A belorussziai Béke mezőgazdasági kombinátban iparszerűen foglalkoznak állattenyésztéssel. Itt a szarvasmarha napi súlygyarapodása 1,1 kilogramm, vagyis csaknem kétszer annyi, mint Szivko- véknál. A munkaráfordítás egy mázsa súlygyarapodásra 19-szer kevesebb, mint az országos átlag. Innen van az alacsony önköltség is.

Megmutatja az idő

Természetesen, egyelőre még nincs sok ilyen kombinát. De már maga az a tény, hogy léteznek ilyen gazdaságok, azt mutatja, hogy lehetséges az önköltség jelentős csökkenése a magas fokon gépesített nagyüzemekben.

Az világos, hogy az állami ártámogatás rendszere elévült, hogy összevisszaságot szül és gyakorlatilag dezorganizálja a termelést. Sikerül-e megszüntetni, a költségeket csökkenteni úgy. hogy közben a kiskereskedelmi árak ne emelkedjenek? Nem sietünk a válasszal. Megmutatja majd az idő. az a másfél-két év, amelyről az állami árhi- vatál elnöke beszélt a tévénézők kérdéseire válaszolva. Még mindig megvan a remény rá, hogy az áremelés elkerülhető, bár, megmondjuk nyíltan, ennek a variációnak a sanszait sem kell eltúlozni.

L. Vos/kreszens/.ki j