Petőfi Népe, 1987. december (42. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-31 / 308. szám
1987. december 31. • PETŐFI NÉPE • 5 ill AMERIKAI SZAKÉRTŐ A FINOMPOSZTÓNÁL HORDÓTÖLTŐ GÉP TISZAKÉCSKÉRŐL Nem csodák — csak ésszerűség! Number one — mondja a vállalatról Dexter Krogman, és ez fölöttébb meglepő. Az „első osztályú” vállalat a Bajai Finomposztó, amelynek neve az utóbbi időben sokat szerepelt az újságok hasábjain, de korántsem a fönti megjelöléssel. Krogman úr tudja, hogy néhányan már szinte eltemették mifelénk ezt a céget, de ha tudná, akkor sem hagyná befolyásolni magát, s talán azt mondaná — mint ahogy tulajdonképpen egy ízben mondta is —, hogy mi, magyarok köny- nyen feladjuk a harcot, kishitűek vagyunk. A vele folytatott beszélgetésből kiderült, hogy a „number one” elsősorban a vállalat lehetőségeire, a vezetésre, megalapozott terveire és az itt dolgozók eltökéltségére értendő. Véleménye szerint mindez első osztályú. Talán az lenne még az Egyesült Államokban is, ahonnan Krogman úr érkezett, hogy egy hónapon keresztül vizsgálja elfogulatlan kívülállóként a Finomposztó tevékenységét. A bajaiak a Soros-alapítvány pályázatán „nyerték” az amerikai szakembert, és hogy mi mindent nyertek még vele, azt a beszélgetésünkkor szintén jelenlévő Horváth Máté vezérigazgató mondta el. Krogman úr egyébként még egy meglepetéssel szolgált: habár a pénz világában él, a legfontosabb és legbecsülendőbb tényezőnek mégis az embert tekinti. 1 1,. áj# Ot ev múlva siker? — Krogman úr, mivel foglalkozik a hazájában?- Harmincöt éve dolgozom a textiliparban, ipari mérnök vagyok, de egyben szervezési szaktanácsadó is. Á cég, amely utazásomat szervezte, amerikai üzletemberek vállalkozása. Azzal a céllal alakult, hogy vezetési, szervezési és technikai segítséget nyújtson kereskedelmi és egyéb vállalatoknak, esetleg kormányoknak. A yilágon bárhol, de elsősorban olyan fejlődő országokban, ahol az effajta szolgáltatásokat nem lehet elérni. Az itteniek tudnak « I •* Íf| “ r •, ■. _ -" ‘ 11 dolgozni — Úgy tudom, először jár szocialista országban, először lát itteni vállalatot. Milyen elképzelésekkel érkezett? '—Az amerikai átlagemberek elképzelései többnyire mások, mint az enyémek. A nagy fal még mindig létezik a szocialista és a kapitalista országok között, az amerikaiak általában elhiszik, amit mondanak nekik: hogy itt rossz emberek élnek. Nos, gondolom, itt is él ilyesféle elképzelés az amerikaiakról. Nálunk a textiliparban sok európai dolgozik, vannak köztük jócskán kelet-európaiak is. Ők meséltek nekem az itteni életről, azt is láttam, hogy jól dolgoznak, s ezért más a véleményem. De azt hittem, hogy jóval több szegény embert fogok látni, sorbanállást az élelmiszerért. Semmi ilyesmit nem tapasztaltam, és azt is elmondhatom, hogy az emberek itt ugyanolyan szabadon élnek, mint Amerikában. — És mit várt a Finomposztótól? — Itt is attól féltem, hogy az emberek nem mondhatják el szabadon véleményüket. A vállalatnál meglepett, hogy sokkal több régi gép van, mint amire számítottam, ugyanakkor találtam egészen korszerűeket is. Ennyi régi berendezés láttán azt vártam, hogy a minőség •sokkal rosszabb lesz, mint amilyen. Ami azt jelenti, hogy ezek az emberek tudnak jó munkát végezni, a gépek állapotából ugyanis rosszabb minőség következne. A tapasztalataim összességében jók. A vártnál szervezettebb, jobb szituációjú vállalatot találtam. : — Mire terjedt ki a figyelme a vállalatnál? — Horváth úr meghívására jöttem ide azért, hogy megvizsgáljam az új elképzelésekét, a terveket. — Kidolgoztunk egy komplex programot — szólt közbe Horváth Máté vezérigazgató. — Ez magába foglalja a termékszerkezet, az irányítási rendszer átalakítását, a vállalat nevét, arculatát, a termék megjelenését, csomagolását. Ezt a programot bemutattuk Krogman úrnak, ő elmondta a véleményét, egyes helyeken módosított rajta. — Milyen következtetéseket vont le abból, amit látott és a programban olvasott? — Nagyon jól kidolgozott tervnek találtam és adtam néhány tanácsot, hogy még jobb lehessen. A legnagyobb hangsúlyt a jó minőségre helyeztem, de majdnem ugyanilyen fontos az irányítási rendszer racionálisabb megszervezése, a jobb együttműködés a vezetők és a dolgozók között. Beszéltünk a megelőző karbantartásról, a készletgazdálkodásról és az ösztönzési rendszer kialakításáról. Ezek alapján úgy gondolom, hogy öt év múlva itt egy nagyon jól működő vállalatot láthatunk. Három nyereségközpont — Ez nyilván nem jóslás, hanem érvekkel alátámasztott vélemény. Minek köszönheti majd a Finomposztó a felfutást? — Ha sikerül kialakítani azt a vezetői réteget, amiről beszélgetünk, létrehozni a nyereségközpontokat. a felső vezetés csoport- munkáját, mindezt együtt a párt és a szakszervezet segitségével, ha sikerül mindenkivel megértetni a felelősséget, akkor biztos vagyok benne, hogy néhány éven belül sikeres vállalat lesz. Én igen nagyra értékelem az emberek hozzáállását a feladatokhoz. Az itteni vezetőkben látom a változtatás és az újítás szándékát. Egy vállalat programja csak akkor lehet sikeres, ha emberei hisznek benne, és valóban meg akarják csinálni, amit a program meghatároz. — Ön szerint az egyik legfontosabb tényező a vállalat irányítógárdájának szelleme? — Igen, elsősorban ez a fontos ennél a vállalatnál is. Aztán pedig ki kell dolgozni a nyereségközpontokon belül azt a rendszert, amely elősegíti, hogy az ottani dolgozók is pontosan értsék a feladatokat és meg is akarják őket oldani. No és hogy tudják, ehhez éppen rájuk van szükség. — A nyereségközpontokat miért tartja jó kezdeményezésnek? Három profitcentrumról, azaz nyereségközpontról lesz szó. A fonal, a kötött méteráru és a konfekciótermék gyártása három különböző rendszer, ezért tartom jónak ezeket a tevékenységeket felosztani. Mindegyik területnek külön szakemberekre van szüksége. Mindegyik nyereségközpont any- nyira önálló, hogy bármelyiket meg lehet fogni és áthelyezni egy másik városba.- Három termelőtevékenység minden egyes kérdése — magyarázza a vezérigazgató 11 a beszerzéstől a foglalkoztatásig gyakorlatilag lent, a nyereségközpontokban fog eldőlni. A számviteli, pénzügyi, tervezési feladatok maradnak csak központi kézben. Krogman úr ebben is számos tanácsot adott, például milyen ösztönzési rendszert alkalmazzunk a nyereségközpontokban, hogy jól járjon a dolgozó, a profitcentrum és a vállalat is. Ezt egyelőre még vállalati titokként kezeljük, majd ha megvalósul, lehet róla beszélni. — Krogmann úr, hogyan fogadták az itteni dolgozók a javaslatait?- Az ötleteim, tanácsaim tetszettek, általában örömmel és szívesen fogadták. Egyetlen ellenvetésük az volt, hogy jó, jó, csak nálunk ezt így nem lehet megvalósítani az állami korlátozások, a szabályozás miatt. Ragyogó ötletek — Ön szerint ez a vállalat labdába rúghat a külpiacon? — Ha a nagy japán és amerikai 'textilvállalatokat nézem, akkor nincs mit összehasonlítani, önök legalább huszonöt év. hátrányban vannak. Ha viszont a világ egészét nézem, és számbaveszem, hogy a sok régi gép mellett vannak itt újak is, ehhez hozzáteszem a vezetők már emlegetett hozzáállását, akkor ez a vállalat nincs annyira lemaradva a világtól. Azt mondtam, hogy öt év múlva kezd majd lát- szódni a siker. Megkockáztatom, hogy' tíz év múlva — amennyiben az, amiről beszéltünk, „összejön”, ha az észt és a lehetőségeket sikerül összerakni—akkor a vállalat akár a legjobb 10 százalékba verekedhe- ti föl magát. A világ összes textilipari vállalatának legjobb tíz százalékába. Ehhez venni kell még néhány új gépet, számítógépre tenni az egész irányítást. Japánban és Amerikában megcsinálták, azt gondolom, meg lehet csinálni itt is. — Krogman úr nem csodákat hozott — mondja végezetül Horváth Máté vezérigazgató —, de nem is azt vártuk tőle. Leginkább az üzemekben dolgozó kollégáim tudnák elmondani, mennyi ragyogó ötlettel segítetté a napi munkájukat. Ezek általában olyan dolgok, amelyekhez nem kell sok pénz. Ötlet kell, vagy csak felhívni rá a figyelmet. Nézzük például a belső anyagmozgatást. Krogman út szerint úgy tegyük az embereket és a gépeket egymás mellé, úgy szervezzük a munkát, hogy minimális számú legyen az ember, aki az anyagot mozgatja, minimális az eszköz, ami kell hozzá és minél kevesebb időt töltsön bent a gép. Vagy egy másik példa: szereljünk a falra két tükröt és három emberből kettő a gépnél máris felszabadul. Azért legyen az emblémánk a nagyobb színes világban feketefehér, mert a fehér a tisztaság, a minőség jele. Vagy tegyük ki az álló, javításra váró gépre a táblát: mikor állt le, mi a hibája és ki a felelős ennek a gépnek a javításáért. Ha az ember végighallgatja ezeket a dolgokat, az ilyen ésszerű javaslatokat, akkor mondja, ezeknek nagy részét mi is tudjuk. De akkor miért nem csináljuk? Magyar Ágnes Az ember és a munka • Az új tennék prototípusa, amely fertőtleníti, megtölti, zárja és továbbítja a kétszáz literes hordókat. Az Ágiikon Vállalat tiszakécskei gyárában —bár még a meglévő termékeik is igen kelendőek—fontos lépést tettek az óévben a kínálat megújításara, bővítésére. A tartósítóiparban használatos aszeptikus, csíramentes technológiákhoz szükséges hordótöltő gépet honosították—amerikai licencalapján—,selkészítették a prototípusát. Jelenleg Magyarországon Békéscsabán és Hatvanban üzemel ilyen berendezés, azokat import útján szerezték be. A kecskéi gyár célja a nyugatról behozott hordótöltő gépek helyettesítése saját termékeivel. Az első darabot öt hónap alatt készítették el, a vállalat budapesti fővállalkozási irodájának segítségével, olyan ütemben, ahogyan onnan erkeztek a dokumentációk. Az ottani szakemberek közül Szakonyi Gyula és Vásárhelyi Rezső műszaki fejlesztők irányították a munkát, amelynek „vezényletével” a gyár kísérleti üzemében Aranyi Ferenc technológust bízták meg. A hordótöltő gép prototípusában az alkatrészek egyharmada még tőkés importból való, de ezt az arányt a következőkben 10—15 százalékra csökkentik. Egy ilyen berendezés ára egyébként tízmillió forint körül lesz, saz uj esztendőre már ötöt rendeltek belőle hazai vállalatok. • Szakonyi Gyula, Aranyi Ferenc cs Vásárhelyi Rezső megbeszél egy szakmai kérdést. • A kísérleti műhelyben: Nagy Zoltán és Sz. Varga Jenő, akik részt vettek a honosítás gyakorlati feladatainak megoldásában. (Tóth Sándor felvételei.) FIATAL SZÖVETKEZETI VEZETŐK TANFOLYAMA A tudás hatékony termelőerő Baján, a Petőfi-szigeten, szép környezetben lévő intézmény 'a KISZ Bács-Kiskun Megyei Bizottságának vezetőképző iskolája. Ez ad otthont immár második esztendeje a fiatal szövetkezeti vezetők tanfolyamának. Társadalmi igény hívta életre, több szervezet összefogásával indították el ezt a céljában, módszerében teljesen újszerű képzést. Létrehozásának kezdeményezője, valamint a tárgyig feltételek megteremtője az iskola volt, szervezője az Országos Vezetőképző Központ, anyagi támogatói: megyénk mezőgazdasági szövetkezeteinek területi szövetségei, a Bácskai és Duna melléki, valamint a Kiskunsági Teszöv. A téeszszövetségek támogatásával Nem szorul bizonyításra: á gazdasági eredmények alakulásában döntő szerepe van annak, hogy a vezetők milyen színvonalon látják el feladatukat.Hajdú István, a bajai politikai képzési központ vezetője így vélekedik erről: — A tudás a leghatékonyabban működtethető termelőerő: egyik legfőbb eszköze a gazdasági-társadalmi kibontakozásnak- Ám a vezetőknél a szakmai ismeret mindazon tudással kell párosuljon, amely a helyes, gyors döntéshez szükséges. A tapasztalatok szerint a legtöbb vezetőben megvannak ehhez a készségek, de elméleti ismeret híján spontán módon fejlődnék. Sajnos, a jelenlegi gazdasági körülmények között nincs idő, energia az önképzésre, sem az ilyen irányú képzés megszervezésére, amihez egyébként a pénz is, a tárgyi feltételek is hiányoznak. Az igény kielégítésére vállalkozott a KISZ megyei bizottsága azzal, hogy a bajai képzési központban megteremtette egy magasabb szintű vezetes-módszertani intenzív tanfolyam-feltételeit. A tematikát az Országos Vezetőképző Központ állította össze, előadókat a központtól, vala„mint a két tsz-szövetségtöl kapunk. Tapasztalataink szerint a — gyakorlattal együtt SE nyolchetes, intenzív tanfolyam kedvező fogadtatásra talált. De erről kérdezze meg a legilletékesebbeket, a résztvevőket. Vitára ösztönző előadások Két óra közötti szünetben kezdünk el beszélgetni dr. Tente Lászlóval, a Katymári Egyetértés Tsz jogászával, Galló Lászlóval, a Dáyodi Augusztus 20. Tsz elnökhelyettesével — képzettsége szerint agrármérnök —, -Pólyák Imrével, a Városföldi Dózsa Tsz agronómusával és Németh Lászlóval, az Agroker Közös Vállalat lajosmizsei üzemegysége műhejy- vezető-helyettesével, akinek a képzettsége mezőgazdasági gépész üzemmérnök. — Diplomások valamennyien, tanultak vezetéselméletet. Ez a tanfolyam többet nyújt annál? — Diákként nem ismertük a gyakorlatot, így az elméletet nem tudtuk mihez kötni. De maga a tananyag is inkább elvont volt, az elméleti alap lerakását szolgálta. Az ezen a tanfolyamon oktatott ismeretanyag a gyakorlati tapasztalatra épült, a tematikát a célnak, azaz a vezetőképzésnek megfelelően állították össze. — Mindaz, amit itt hallunk, a napi tapasztalataink új megközelítése felcsigázza és teljesen leköti az érdeklődésünket. Először találkoztunk az oktatásban az aktivizálásnak egy-nagyon hatásos módszerével. Lényege, hogy az életből vett példák alapján kell bizonyos feladatokat Ég azonnal — megoldanunk. Videofilm tárja elénk a problémát felvető szituációt: nekünk el kell döntenünk, hogy mint vezetők, miképpen cselekednénk az adott helyzetben. Mindez szinte végeérhetetlen vitára inspirál bennünket. Egy-egy ilyen vezetéselméleti tréning után a bentlakók éjszakába nyúló szócsatákat vívnak egymással. Az itt kapott ismeretanyag nem egyszerűen csak a tudásunkat gyarapítja, hanem a szemléletünket is formálja. A gazdasági kibontakozás szükségességéről, a megoldás módszereiről, a stratégiáról hallunk előadásokat, az apró részletekkel, például az új adózási rendszerrel tételesen nem foglalkozunk. Idő sem lenne rá, de ennek a tanfolyamnak nem is ez a célja. Napi nyolc órában — Eddig csak pozitív tapasztalatokról beszéltek. Ha ímiok kellene egy dolgozatot arról, hogy mit lenne célszerű megváltoztatni a tanfolyamon: mi mindent sorolnának fel? A kérdésre előbb csend volt a válasz, aztán szinte egymás szavába vágva mondták el a véleményüket: — Nem a tanfolyammal van baj. Az élet kívánja meg, hogy a lehető legrövidebb ideig tartson az oktatás, ezért napi nyolc órán keresztül hallgatunk előadásokat, intenziven figyelünk, jegyzetelünk. Kimerítő. De a hallottakat megemészteni, a tanultakon elgondolkodni se nagyon van idő, alkalom. A Baja környékiek naponta hazajárnak — és természetesen a munkahelyre visz az első útjuk. Nem kapcsolhatjuk ki magunkat a munkánkból. A bentlakókat pedig az a veszély fenyegeti, hogy hazarendeli őket a munkahelyük. Másik észrevételünk: a tanfolyamon tanultak és a gyakorlat között most még azért van különbség, mert valóságban a vezetők idejének, energiájának nagy része az alapvető munkafeltételek megteremtésére, illetve a kedvezőtlen gazdasági körülmények között adódó akadályok leküzdésére megy el. Harmadszor a tanfolyamon kapott ismeretanyag a szakirodaloméval együtt lehetne teljes. De ennek a tekintélyes mennyiségű irodalomnak a megszerzésére anyagilag nincs lehetőségünk, s az elolvasására sem lenne időnk. Sok hasznos ismeret Vancsura István, a Szere miéi Dunagyöngye Tsz elnöke az 1985—86-os tanévben végezte el a fiatal szövetkezeti vezetők tanfolyamát. — Hogy ez a képzés segiti-e a jó káderré válást, nem tudom. A mi csoportunkból rajtam kívül Damm János lett elnök azóta a Mélykúti Alkotmány Tsz-ben. De az én megválasztásom akkor már folyamatban volt, emiatt meg is kellett szakítanom a tanfolyamot egy időre. Az viszont biztos, hogy ez az oktatás sok újat nyújt a résztvevőknek. Például hozzásegít az önmegismeréshez, ami az önkontroll alapja: a mások megismeréséhez, ami a differenciált bánásmód feltétele. Lehet valaki elsőrangú szakember, ezzel együtt jó kereskedő, ha emberileg alkalmatlan a vezetésre, egy idő után elszigetelődik a környezetétől, nem kapja meg a munkájához nélkülözhetetlen információt. Ebbe pedig úgyis belebukik. E témában írtam a szakdolgozatomat a vezetőképző iskolában. Az előadóktól, köztük országos vezetőktől is sok új, értékes információt kaptunk, továbbá olyan személyes ismeretségeket kötöttünk, amelyeknek munkánk során hasznát vehetjük. Egyetlen előadó akadt, aki azzal kezdte a mondókáját: „én ugyan nem vagyok mezőgazdasági szakember...” Nos, a tanfolyamon való részvételemért a szövetkezet és a Teszöv — fele-fele arányban — több mint ötvenezer forintot fizetett. Ezért a pénzért a legkevesebb, amit elvárhatunk, hogy a munkaterületet ismerő előadó tárja elénk a témát. De a tanfolyamról szerzett negatív tapasztalatunk elenyészően kevés volt a pozitív mellett. Számomra hasznos volt az iskola. Ahnási Márta
