Petőfi Népe, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-13 / 268. szám

t 1987. november 13. • PETŐFI NÉPE • 3 '■HRB • Kívül senki sem gondolná, mivel jár egy átalakítás. Belekötött a habarcs a malteros talicskába! Lassú víz partot mos — lassú munka idegeket borzol Kiskunfélegyházán Kiskunfélegyházán bosszankod­nak a posta január óta húzódó belső átépítése miatt. Ám akiknek a leve­lek átvétele, csoportosítása, a pénz­számlálás, a táviratozás, a tévé- és rádió-előfizetési, s más postai ügyek intézése a dolguk, azoknak is fogy­tán a türelmük a haldokló épület­átalakítás közepette. Az egész város várja ... — Borzalom, ami itt van! — ezzel fogad az egyik dolgozó. — Lassanként már egy éve tart az átalakítás, és nem tudom, remélhet- jük-e, hogy karácsonyra befejeződik — érzek aggódást Szabó Sándorné hi­vatalvezető hangjában. — Restelljük magunkat az ügyfelek előtt is, hogy nálunk még mindig ilyen hadiállapot van... A szolgáltatási körülményeket jó akarattal sem nevezném békésnek. Hi­ányoznak azok a feltételek, amelyek a feladatok nyugodt és pontos teljesítésé­hez kellenek. Belépve az egyik, ideigle­nes munkáhelyre, máris szemünk előtt a szorongató-fojtogató átmenetiség. Almomban sem fordult volna meg a fejemben, hogy abban a — dróthálóval bekerített — pénztárban, amelynek pár négyzetméterén egy idősebb és egy fia­talabb postás osztozik, Kállai Erzsébet pénzfelvevő egymillió-nyolcszázezer forintot számolt meg péntek délután. Ez dicséretes szorgalomra és kitartásra vall ilyen körülmények közt! —Az csupán a látszat, hogy nekünk 8 órakor kezdődik és késő délután ér ' véget a munkaidő — hallom Bagi La­josaitól beljebb, egy másik asztal mö­gül. — Mi hozzá is készülünk az embe­rek kiszolgálásához. Az nem történhet meg, hogy a pénztáros, munkaideje le­jártával, becsukja a felvevőablakot, és hazamegy. Az aznapi befizetésekkel el kell számolni! Jogos hát a türelmetlenségük: med­dig vajúdik még a lucaszéke átalakítás a 35 ezer fős város postahivatalában? Átadják-e a felvevőtermet decemberre? Kiváltképpen a felvevőterem átadá­sát várják már nagyon Kiskunfélegy­háza lakói, hiszen az alapvető postai szolgáltatásokért is idejönnének, ha — jöhetnének. Csakhogy az átalakítás egyelőre semmi jóval nem biztat. A megkezdett vagy félbehagyott munkák látványa valóban aggasztó november dereka tá­ján. Festetlen ajtók'a falak mellett. Vil­® Kitartással, szorgalommal úrrá lenni a nehéz helyzeten — mi mást tehetnének decemberig? (Straszer András felvéte­lei) lanyvezetékek lógnak ki a mennyezet­ből. Valaki azt mondja, az a baj, hogy nem lehet sehol üveget kapni. Szabó Sándorné hivatalvezető ellenben más­ban látja a késedelem okát. A kivitele­zők, a Szegedi Postaigazgatóság Ma- gasépítő Üzemének átjáró dolgozói, kevesen vannak, és munkaidejükből sokat fordítanak utazásra. Reggel hét órakor kellene kezdeniük; azonban nyolc óra—fél 9, mire ideérnek, mivel először elmennek az anyagokért a rak­tárba. A készülő felvételi teremben egy dol­gozóval találkozunk. Révész Dénes egymaga parkettázik. A harmadik sor­nál tart. . 5 Kállai Erzsébet — jobbra — majdnem kétmillió forintot számolt meg egyetlen délután a dróthálóval elkerített pénztárban. Szeretne már ő is jobb körülmények között dolgozni! — Mikorra fejezi be a padlóburko­lást? 8 kérdezem tőle. — Körülbelül sem tudom megmon­dani. Azt beszélik, a kőműveseknek is van még jócskán dolguk. A hivatalvezető mutatja: őket az udvari lakókocsiban találom, valószínűleg ebédelnek. Odamegyek. Mondom, mi járatban vagyok. A munkájukról érdeklődöm. Ám ezzel rosszat szóltam, mert a lakó­kocsi ajtaját magukra zátják, és sértő­dötten csak annyit szólnak: — Nem nyilatkozunk!- Kár. Ugyanis szerettem volna megkérdezni, miért hagyták, hogy be­lekössön a malteros talicskába az a 40 —50 kilogramm habarcs, amelyet még pénteken kevertek? Másnap mégiscsak volt, aki nyilat­kozott. Vojnár László, a Szegedi Posta- igazgatóság műszaki igazgatóhelyette­se. Köszönettel vette jelzésünket az el­húzódó munkáról, amelynek meggyor­sítását ígérte és azt, hogy december 1- jére átadják az új, kibővített szolgálta­tóhelyiséget. Távközlők és lakók egy épületben De mi lesz a két város és 16 község távbeszélő-hálózatáért felelős—ugyan­csak a postaépületben, semmivel sem jobb körülmények közt dolgozó — táv­közlési körzetmesterség alkalmazottai­val? Ők hová mehetnek a postaforgal­mi szolgálattal közös, napról napra tér-' hesebb „társbérletből”. Jobb lesz a Szentesi Sándor irányítá­sával dolgozó körzetmesterség helyzete is azután — adott tájékoztatást Kardos András elnökhelyetttes a Kiskunfélegy­házi Városi Tanácsnál —, hogy részben lebontják és bővítik a posta melletti másik, kisebb épületet. A terveket már készítik a Bács-Kiskun Megyei Terve­ző Vállalatnál, így a Kunép februárban munkához foghat. A dolog szépséghi­bája csupán, hogy ezúttal egy új épület­ből kell valamennyit lebontani. Ezzel a megoldással mégis mindenki nyer. A város azzal, hogg az emeletrá­építéssel nyolc család jut lakáshoz. így az arra járó emberekben sem kelti majd a gazdaságtalanság érzetét a jelenleg még kihasználatlan telek, az inkább kamrára emlékeztető, oldalával az útra néző — valójában nem odaillő — épü­lettel. Szebb lesz a városkép is. Amiért pedig mindenképpen érdemes a tanács­nak vállalnia az átépítés költségét: a Szegedi Postaigazgatóság cserébe öt­ezer állomással bővíti a kiskunfélegy­házi telefonközpontot, és ezzel széle­sebb körűvé válik a távbeszélő-szolgál­tatas. Kohl Antal mérlegelek „Hogyan lettem kábítószeres” A fekete hajú, gyermekarcú fiatalember huszonnyolc éves,- de nem néz ki annyinak. Elvalt, egy hároméves kislány édesapja. Kábítószeres... A megyei kórház pszichiátriai osztályán harmadszor vesz reszt elvonókezelésen. — Hogyan lesz ma valaki Magyaror­szágon kábítószeres? . — Kíváncsiságból vagy életuntság- ból. Tulajdonképpen mindegy. De az majdnem biztos, hogy társaságban kezdik. — És Ön? — Számomra a hetvenes évek hippi­mozgalmai, nagy filmjei, olvasmányél­ményei: Kerouac, Ginsberg tették szimpatikussá a nonkonformista élet­formát. — Mikor próbálta meg először a ká­bítószert? — Hét éve Dániában töltöttem egy hónapot, a hippivárosban. Nagyon sok eredeti figurával ismerkedtem meg. Ők kínáltak meg először. ízlett. Tetszett. Rászoktam. Igaz, hogy láttam közöt­tük teljesen leépült, fogatlan, kopasz, harminc-negyven éves „qfregembere- ket” is. Ők már magányos farkasok. —- Az ön keze is remeg. — A drogosok általában akarat­gyenge emberek, függnek a kábítószer­től. Én most is remegek a szerért. Ha megkínálnának, valószínűleg nem uta­sítanám vissza. — Ez azt jelenti, hogy újrakezdi? — Nem akarom. De a többi alka­lommal sem akartam, amikor kienged­tek. És már harmadjára vagyok itt. A kezelések közötti idő egyre rövidebb. Mikor gyógyulni akarok, Sziszifusz- ként tornászom fel magam a mélysé­gekből a csúcsra. Ilyenkor egészségesen élek, sportolok akár fél évig is. Aztán kezdődik minden elölről. — Hogyan jut hozzá a szerhez? — Ha a kábítószerpiacról, -kereske­dőkről, -nepperekről, -felvásárlókról kérdez, nem tudok válaszolni, mert Magyarországon —"egyelőre — ilyen nincs. Főként a külföldiektől lehet va­lutáért vásárolni keményebb kábító­szereket. De a narkósok rendkívül talá­lékonyak, így önellátásra is berendez­kedtek már. Azonkívül, aki akar, meg­találhatja a csatornákat: nagyon sok kábítószer jellegű anyag kerül ki még mindig a gyógyszertárakból és a kórhá­zakból. — Utoljára hogyan hozták be? Akkor tört el a keze is? — Mákszérumot fecskendfeztem be magamnak és elaludtam menet köz­ben. Leestem a lépcsőn. Sokszor, ha arra gondolok, hogy mibe kerül nekem az ellazulás, a ,Jó érzés”, magam is őrültségnek tartom, hogy még csiná­lom. Hiszen egzisztenciálisan, anyagi­lag, egészségileg teljesen tönkremegyek a kábulat hónapjaiban. A családom is visszavár, többször próbáltuk már új­rakezdeni, akkor is éppen, amikor be­hoztak. Ha a mérleg egyik serpenyőjé­be teszem, ami jó, a másikba, ami rossz..., de az a baj, hogy sohasem mérlegelek. „ „ ..... O. Horvath Marta SEGÍTSÉG A PÁLYAKEZDŐKNEK Fiatal jogászok felkészítése szakvizsgára A fiatal jogá­szok érdekvédel­mével kapcsolat­ban a jogi szak­vizsgára való fel­készítés tapasztalatait tárgyalta meg a Magyar Jogász Szövetség megyei szer­vezetének vezetősége a legutóbbi ülé­sén. A hatályos jogszabályok értelmében bíró, ügyész, ügyvéd az lehet, aki a jogi egyetem sikeres befejezése után leg­alább kétéves joggyakorlati időt tölt el a választott szakterületen és ezután eredményes szakvizsgát tesz az erre ki­jelölt vizsgabizottság előtt. Jogtaná­csos is csak jogi szakvizsgával rendel­kező és a jogtanácsosi névjegyzékbe be­jegyzett jogász lehet. A jogi szakvizsga nem az egyetemen tanultak ismétlését jelenti, hanem a gyakorlati ismeretek számonkérését, ahol arról kell meggyőződni, hogy a jelölt elsajátította-e és milyen mérték­ben azokat a jogpolitikai, szakmai tud­nivalókat, amelyek szükségesek a hiva­tása gyakorlásához. Fontos társadalmi érdek fűződik ahhoz, hogy jól képzett — az elméletet és gyakorlatot ismerő —jogászok dolgozzanák az államhata­lom szerveiben, de ugyanígy fontos, hogy a vállalatok, szövetkezetek nö­vekvő feladatainak teljesítését hasonló felkészültségű jogtanácsosok segítsék. A szakvizsgára való felkészítést a bí­róságok; ügyészségek, az ügyvédi ka­marák szervezik és irányítják. A taná­csijogászok oktatása az államigazgatá­si főiskola szervezésében folyik. A jog­tanácsosok felkészítését a jogászszö­vetség az ELTE Jogi Továbbképző In­tézete közreműködésével szervezi. Országos tapasztalat, hogy haté­konyságában azok a képzési formák kiemelkedőek, amelyék az egyéni inst- ruktori kapcsolatokra épülnek, tanuló­köri foglalkozásokkal kiegészítettek és rendszeres beszámoltatási kötelezettsé­gek mellett folynak. Ilyen jellegű kép­zés folyik a bírósági, ügyészségi fogal­mazók és ügyvédjelöltek esetében, álta­lában 6—10 fős csoportokban. A szakvizsgák eredménye egyértel­műen visszaigazolja, hogy ez a fajta fel­készítés jelenleg a legeredményesebb, és egyúttal visszaigazolja azt is, hogy tu­lajdonképpen probléma a jogtanácsosi szakvizsgára való felkészülésnél van. Elemzésünk szerint ez onnét szárma­zik, hogy a vállalati és szövetkezeti jogi előadók elővizsgára való felkészítése nem olyan rendezett és tervszerű, mint a már fentebb említett tagozaté. Megállapítottuk, hogy a jogi elő­adók felkészítésénél a folyamatos szá­monkérés módszerei még mindig nem alakultak ki. A folyamatos tanulás és számonkérés nemcsak a vizsga eredmé­nyes letételéhez fontos, hanem azt is maga után vonja, hogy az így felkészült jelölt tudása megalapozottabb, mint azé, aki csupán a szakvizsga előtti he­tekben tanult. A felkészülés időszakában ugyanis a jogi szakvizsga tételes anyagáról és a vizsgaanyag vázlatáról, — amelyek a jogszabályokon túlmenően utalnak az irányelvekre, állásfoglalásokra és a leg­fontosabb eseti döntésekre is a jelöltek rendelkezésére állnak. Tehát a jogi elő­adók részére is elsajátítandó anyag adott, csupán a felkészülés szakaszá­ban lenne nagyobb szervezettségre szükség, mivel a jogi továbbképző inté­zet előkészítő tanfolyamai éppen a szá­monkérés hiánya miatt és a résztvevők nagyobb létszáma miatt nem töltik be céljukat. Jogászszövetségünk megyei szer­vezetének vezetősége e .hiány pótlása érdekében úgy határozott, hogy meg­felelő számú jelentkező esetében Kecs­keméten, Baján és Kiskunhalason vál­lalati és szövetkezeti jogi előadók ré­szére, 5—10 fős csoportok részvéte­lével, szakvizsgára felkészítő tanu­lóköröket — beszámoló foglalko­zásokat — szervez, amelyeken nagy gyakorlattal rendelkező bírák, ügyé­szek, ügyvédek, jogtanácsosok segítsé­gével rendszeres konzultációra kerül sor, és megtörténne a számonkérés is. Azok a jogi előadó kollégák,-akik ér­deklődnek az előkészítés ilyen formája iránt, részletes felvilágosítást a megyei szervezet oktatási felelősénél: Kecske­mét, Rákóczi út 7. szám alatt, Baján és Kalocsán pedig a helyi csoport elnöké­nél jelentkezhethek november hó végé­ig, ahol részletesebb felvilágosítást is kapnak. A megyei szervezet vezetősége bízik abban, hogy ilyen módon a jogi elő­adók szakvizsgái is eredményesebbé válnak és a fiatal szakemberek felké­szültebben végezhetik munkájukat. Dr. Greiner József, a megyei jogászszővetség elnöke Harminchat ér fegyveres szolgálatban Ma azt monda­nánk rá: hátrá­nyos helyzetű, de akkoriban csak proligyereknek nevezték Gödi László nyugal­mazott alezre­dest. Szegeden, a Felsővárosban született, édes­anyját hároméves korában vesztette el, édesapja a má­sodik világhábo­rú áldozata lett. A hat osztály el­végzése után — mint akkoriban nagyon sokan — dolgozott, ám a felszabadulás lehetősé­get teremtett számára, hogy tanuljon. S ő élt is ezzel. Komócsin Zoltánnal, az akkori felsővárosi MADISZ-titkárral dolgozott együtt az ifjúsági mozgalom­ban, s 1949-ben a párt hívó szavára bevonult katonának. Repülős szeretett volna lenni, de a szeme miatt leszerel­ték. — Visszamentem Szegedre dolgozni —emlékezett vissza—, nem keseredtem el, belevetettem magam az ifjúsági szer­vezet munkájába. Kultúrfelelős lettem, s szinte éjjel-nappal dolgoztam. Az 1951-es esztendő válaszút elé állított. Mehettem volna a színművészeti főis­kolára, de én mégis a tiszti pálya mellett döntöttem. A hadtáptiszti iskolát vé­geztem el 1953-ban, s ifjú hadnagyként Nyíregyházára kerültem. Néhány hó­nap múlva a magasabb egység gazdasá- gialosztály-vezetőjévé neveztek ki. Akkoriban évente áthelyezték egyik helyőrségből a másikba a tiszteket, így került Gödi László Kiskunfélegyházá­ra a magasabb egységhez, ahol 1957-ig teljesített szolgálatot. Tüdejét betegség támadta meg, ezért 1957-ben a kiegé­szítő parancsnokságra került. Néhány év múlva már személyügyi tiszt, majd 1973-tól Kecskeméten a Hadkiegészí­tési és Területvédelmi Parancsnokság személyügyi osztályvezetője. Nős, két felnőtt lánya' van, az egyik kozmetikus, a másik a Pannónia Filmstúdió felvé­telvezetője. —Feladatom volt a tartalékos tisztek utánpótlása és képzése, a katonai pályá­ra irányítás, a tartalékosok mozgósítá­sa, valamint a parancsnokság katonai és polgári alkalmazottaival kapcsolatos személyzeti munka ellátása. Monda­nom sem kell, nagyon sok párt-, állami és gazdasági szervezettel álltam kapcso­latban, amelyek vezetőivel, ügyintézői­vel nagyon gyümölcsöző, sőt baráti vi­szonyt alakítottam ki. A legnehezebb munka a katonai pályára irányítás volt Talán a jó emberi kapcsolataimnak kö­szönhetően nagyon sok fiatalt sikerült meggyőznöm a hivatásos tiszti, vagy to­vábbszolgáló tiszthelyettesi pálya szép- ségeirőL Néha találkozom azokkal — ma már magas rangú, beosztású tisztek­kel—, akiket én „agitáltam” meg. Gödi László nyugalmazott alezredes harminc éve tagja a Magyar Honvédel­mi Szövetségnek. Hosszú ideig a me­gyei társadalmi utánpótlási bizottság elnöke volt, majd az oktatási és tö­megsportbizottság elnökhelyettese, lett, ezt a munkát nyugállományba vonulá­sa után is folytatni szeretné. —Nagyon „friss” nyugdíjas vagyok, de már aktív koromban elhatároztam, hogy hetente két napot dolgozom tár­sadalmi munkában az MHSZ-nél. Szá­momra most ez legalább olyan fontos, mint korábban hivatásom lelkiismere­tes ellátása volt... .; S hogy mennyire így van, azt bizo­nyítják Gödi László kitüntetései. A Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatai, a Szolgálati Érdemér­mek, amelyek mellé nemrégiben meg­kapta a Kiváló Szolgálatért Érdemren­det ... G, G. fajtaválaszték: űj zabféle A mezőgazdasági nagyüzemek az utóbbi években mind szívesebben foglalkoznak a zabbal, amelynek termőte­rülete egy ideig méltánytalanul visszaszorult más ga­bonafajokkal szemben. A magas tápanyagtartalmú növény termesztését eddig külföldi fajtákra alapozták, különösen a holland Perona terjedt el a köztermesztésben. Egy másik holland fajtát is kipróbáltak, továbbá az NDK-ból importált Solidort, ezek azonban nem adtak nagyobb hozamot a Pero- nánál, és' ezért termesztésüket és vetőmagjuk importját a MÉM nem javasolta. Mindezek ellenére a mezőgazdaságban még mindig elég nagy területre kerülnek ezek a növények már csak azért is, mert a Peronából nem volt elegendő vetőmag, így hát végeredményben nem is volt más választá­suk. Sokat javít a helyzeten, hogy a Csóti Vörös Hajnal Terme­lőszövetkezet növénytermesztői új fajtát nemesítettek ki; ezt Bakonyalja néven — a Növénytermesztési és Minősítő Inté­zet el is fogadta, és ennek nyomán az állami minősítést megadta a MÉM. A Bakonyalja jó termöképességű és egyéb szempontból is kedvező termesztési tulajdonságokkal ren­delkezik. Általában azt tudja, amit a legjobb holland fajta, ám végül is gazdaságosabban termeszthető, mivel vetőmagja- olcsóbb, mint az import fajtáké. Az új tavaszi zabféle vetőmag-szaporítása jó ütemben halad, igy a következő években újabb magyar nemesitésű növénnyel gazdagodnak a nagyüzemi termelők. A növénytermesztés nem a szürettel fejeződik be A termés védelme a szürettel nem fejeződött be, mert a rossz tárolással minden terményt újabb kórokozók, úgyne- - vezett tárolási betegségek támadhatnak megE- jelzi a ve­szélyt a MÉM Növényvédelmi és Agrokémiai Központja. A gyökérzöldségek közül különösen a sárgarépa kíván törődést, mert ez a legérzékenyebb a tárolási viszonyokra, a baktériumos és a gombás fertőzésre. A tárolási betegségek némi gondoskodással megelőzhetőek. Ehhez nélkülözhetet­len a tárolásra szánt répa átválogatása és a sérült, rágott gyökerek különválasztása; ezeket minél előbb el kell fogyasz- ' tani. Nem szabad a tárolás előtt megmosni a répát; sőt, ha felülete nedves, meg kell szárítani. A terményt csak tiszta helyen, veremben, prizmában, homokban vagy pincében ládákban szabad tárolni. Alapvetően fontos a tárolás hő­mérséklete, amely a répának 2—10 fok között a legkedve­zőbb. Vigyázni kell, mert a répa 0 fok alatt megfagy és megromlik. Ha a tárolóhely túlságosan lehűl, takarják be a termést; ha felmelegszik, szellőztessenek. A hideg, a hó közeledtével ne feledkezzünk meg kerti hasznos segítőtársainkról, a madarakról, amelyek sok olyan rovart pusztítanak el, amit mi nem tudunk megsemmisíteni. Gyakorlatilag 2—3 hónap: december, január, esetleg febru­ár, amikor védelemre szorulnak, mert hó alá kerül élelmük. A háztartási hulladéknak számító műanyag flakonokból egyszerű etetők készíthetők: napraforgót, szalonnát, faggyút stb. tegyünk bele, s neJeledkezzünk meg a madarak itatásá­ról sem!

Next

/
Oldalképek
Tartalom