Petőfi Népe, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-28 / 228. szám
4 • PETŐFI NÉPE C 1987. szeptember 28. KIÁLLÍTÁSI TÁRGYAK KECSKEMÉTRŐL Jatékparadicsom Schallaburgban A nálunk (is) főként csokoládé-ínyencségeiről ismert Melk városkától csupán néhány kilométerre található schallaburgi várkastély évek óta Alsó-Ausztria kulturális centrumaként szerepel az idegenforgalmi prospektusokban. A Duna jobb partja, illetve az 1-es jelű autósztráda fölött emelkedő hegycsúcs reneszánsz kori erődítményének falai között már eddig is számos Európa-hírü kiállítást rendeztek. Ez év áprilisának végétől az óbudai Aquincumban folyt ásatások legfrissebb kincsei mellett, november 1-jéig szintén ez a hely ad ottbont annak a nagyszabású játéktörténeti kiállításnak, amelynek magyar tárgyait a kecskeméti Szórakaté- nusz Játékmúzeum gyűjteményéből válogatták. Érkezés csúszdán A várkastély 1573-as évszámot viselő faragott kőkapuzata mögötti vizesárok most békés célt szolgál: pihenőhely és fa játszóelemekkel felszerelt térség a látogatók számára. A boltíves belsőudvar felé igyekvőket — a rendezők játékos ötleteire jellemző módon — egy mára mesei figurává szelídült, hatalmas testű papírmasé sárkány invitálja. A középkori kastély emeleti feljáróját hinták, cölöpmászók és csúszdák szegélyezik, s az árkádsor festett címerpajzsain vidám mesefigurák díszelegnek. A tulajdonképpeni kiállítás csak mindezek után következik, összesen 24(!) egymásba nyíló teremben. Az állandóan foglalt komputeres játékasztalokon túl régi képeskönyvek tárlói és egy játékszoba fogadnak elsőként. Ezt követik az osztrák és német múzeumok féltve őrzött, Ázsiából, Ó-Egyiptom- ból, a Közel-Keletről és Dél-Ameriká- ból előkerült régi, s az elmúlt évtizedek gyűjtéseiből származó játékszerei, vagy a gyermekekkel kapcsolatos kultikus tárgyak. Ezt látva döbbenhetünk rá, hogy az egymástól igen távol élő népek játékai az anyag, forma és a kialakítás szempontjából is jóval több hasonlóságot, mint eltérést mutatnak. Az Európán kívüli anyagot a kontinensünkről származó játékegyüttesek követik. Itt kapott helyet a Szórakaténusztól kölcsönzött pesti „Grabóka"-műhely több tervrajza és terméke is. Külön helyiségekben vannak a hintalovak, a korhűen berendezett babaházak és - szobák, a nemesfémből formált miniatűrök. A valóban játékos kedvűek — a lépcsősor helyett — csúszdán érkezhetnek a papír- és árnyszínházakat felvonultató terembe. Babák, építők, kivágók A ritkaságszámba menő hangszerek, zajkeltők és a ma már alig ismert zeneszerszámok tárlói mellett számtalan a papírjáték: mai német, angol és csehszlovák gyártók makettkivágói. Az alakokban és jelenetekben gazdag cinfigurák szintén külön helyiséget kaptak, csakúgy, mint az osztrák uralkodó családok gyermekei által használt játékszerek, vagy Margaret Steiff klasszikus babái és állatai. Az ügyességi és értelemfejlesztő társasjátékok körét a rendezők szinte a világ minden részéből felsorakoztatták. A korábban nálunk is ismert csont kapójáték eszközéinek itt afgán megfelelőjét fedezhettük fel. Az értékes mackók és porcelánbabák birodalmát a Rjchter-féle kő-építőkészletekből összeállított hatalmas építmények követték, melyekhez logikusan társultak a fémcsavaros Márkiin, a faelemes Matador és a fél évszázada működő Lego-cég ismert játékcsaládjai. A terepasztalokon természetesen vasútmodellcsodák szaladgálnak, s a levegőben repülőszerkezetek suhannak. A konferenciaterem egyik oldalán jávai bábfigurákat és, késő-középkori marionetteket helyeztek el, körülöttük múzeumpedagógusok vezetésével folytak a társasjátékokat bemutató foglalkozások. Varázsszobák A mechanika különböző elvein működő gépek, játékos szerkezetek varázsszobája után több tucat mozgásba hozható fém- és lemezjáték ismét gyermekkori emlékeket idézett, amikoris a budapesti vagy a győri ELZETT megannyi ötletes játékszert gyártott... A mozi őseként ismert optikai játékok jó része stílszerűen egy félig sötét teremben adta a „kukucskálás” nagy örömét. Mivel külföldön ma ismét nagy divat a babaházak készítése és berendezése, ennek megkönnyítésére szövetkezetek bécsi művészeti főiskolások és restaurátorok, akik szolgáltatásukat szintén e kiállítás során reklámozhatták. A teremsor végén csemegéül szolgált a Seiifenben ma is hagyományos technikával készült festett fajátékok özöne, valamint a szintén onnan származó, régi játékkészítő műhelysarok. A kiállítást záró pincetermek egyikében kényelmes játszósarok és irányítható vasútmodellek nyújtanak felfrissülést a hosszú szemlélődésben jócskán elfáradt ifjú és felnőtt látogatóknak. A nagyszabású bemutatót a besztercebányai Anton Anderle igen értékes marionett- és történeti bábgyűjteményének anyaga zárja._ _ □ r-7 ^ A schallaburgi kiállítás főrendezője dr. Volker Kutschern a Magyar Játék Társaság meghívására rövidesen hazánkba érkezik. Budapesti programjai mellett október 9-én, pénteken délután a Szórakaténusz Játékmúzeumban tart előadást az osztrák játékkultúra helyzetéről s az általa vezetett Salzburgi Játékmúzeum tevékenységéről. Kriston Vízi József Tapasztalatátadás táron erkölcsi kötelességemnek tartom, hogy némi összegzést adjak arról, mit meg nem tettem aktív éveim során testi kondícióm megőrzése,—nem is —feljavítása érdekében. Nem feledkezve meg persze az ősi igazságról, miszerint mens sana in corpore sano, azaz ép testben ép lélek, tehát fizikai kondim karbantartásával lelki szilárduló- somról is gondoskodom. Tehát kezdjük úgy negyvenes éveim táján. Mozogjál fiacskám, mintha élnél! — de sokszor hallottam ezt a gúnyos felhanggal élesített ösztökélést. Olyan szaktársakat biztattak így, akik úgy ellankadtak munka alatt, hogy szinte megaludt volna szájukban a tej. S bizony, hamarosan társadalmi méretekben lett aktuális ez az ösztönzés. Egészségügyi okokból. Messze nem mozgunk eleget!—meredt elénk vésztjósló felkiáltójelként a figyelmeztetés hazai és külföldi szakpublikációkban. Végeláthatatlan példák özönével alátámasztva fejtegették: „Izoméhség" gyötri a mai kor emberét. Mondogatták, — negyven éven felül — „izoméhségünk" következményeként a szívinfarktus leskelődik ránk, s a fenyegető állapot miatt örök szorongásban telnek napjaink. Kapva kaptunk hát a nagy felelősségtudattal adott orvosi tanácsokon. Ezek legtöbbjének lényege: testgyakorlás és testgyakorlás. Kinek- kinek milyen formák tetszenek. Dinamikusabb természetűek ösztökéljék magukat, hogy naponta 20—30 perc alatt 800—1000 mozdulatot végezzenek. De ebbe aztán bele mindent! Levegökapkodpsig. Izzadásig. Az erőfeszítés a lényeg. Éppen csak ijedségfeloldó pihenésekkel. Ez — erősitgették — negyven éven felül minden egészséges embernél elűzi a koszorúér-megbetegedéseket, javítja a kondíciót és a test formáját, ami ugyancsak nem közömbös „másodvirágzás" idején. Mondanom se kell, rám is mozgósító hatással voltak az orvosi tanácsok. Egy szép tavaszon — sok-sok ezer férfitársammal egyetemben -— a kocogást választottam jó erőnlétem megőrzése módszerének. Tetszett az amerikai Palo Altó-i klinika orvosainak kísérletsorozata. Huszonöt önkéntes jelentkezőt kocogtál tak napi tíz perceken át. Negyven év körüli férfiúk vállalták a kocogáskúrát. Annak során mit sem változtattak addigi életmódjukon: ettek, mint addig, cigiztek, ittak fröccsöt vagy rövidet, miként szokták, s a mindennapi 1600 méter kocogás feljavította kondíciójukat, eloszlatta nyavalygásaikat, apasztotta pocakjukat. Nos — elsősorban ennek érdekében karoltam fel a gyógymódot. Én is kocogtam hát. Kezdetben szemlesütve kocogtam el ismerőseim mellett, de midőn így is észrevettem, hogy a fejüket rosszallóan csóválják, daccal reagáltam. Süssék le ők a szemüket, az egy helyben topogók, az „éhes izmúak"! Kikocogtam a maradiakat. Sikerült is e testedzés révén úgy feljavulnom, hogy még jobb lett az étvágyam. Pocakom viszont fütyült apadni. No, nem a kocogás volt hiábavaló, hanem állhatatosságom bizonyult csapnivalónak. Midőn ránk zúdult a hőség, egyszeresük nem fúlt többé a fogam a kocogáshoz. Bántott, rettentően emésztett jellemgyengeségem, s mint fuldoklónak a szalmaszál, úgy jött segítségemre a kocogásnál nem kevésbé modern, mindazonáltal ősi testkarbantartó módszer, a hatha. Azaz az „egészségjóga". Ez kell nekem — mondtam. Szobában is űzhető, sőt előnyösebb zajmentes, ingerszegény környezetben hatházni. Elemei változatosak, nincs kitéve az ember a „hosszúkocogó magányosságának", a trappolás egyhangúságának. Szívrepesve igyekeztem túllenni a helyes légzésgyakorlatokon. Ki gondolta volna, hogy az ember annyit felejt csecsemőkora óta?! Akkor betéve ment, hogy először a tüdő alsó részét töltse meg az ember levegővel, hasfalának kitágításával, s csak aztán a tüdő többi részét — a mellkasizmok lazításával. Egyszerűen nem emlékeztem már rá, hogyan is kell lélegezni. Ha nincs a hatha ... A, nem is jó rá gondolni. Láttak volna csak kobratartás közben, vagy lebegőülésben. Ez utóbbi— hangsúlyozták — legalább annyira korrigálja a pocakot, mint a kocogás. Hanyatt fekszel, lélegzet- vételre megemeled a fejed és a lábad, legalább négy másodpercig kitartasz ebben a lebegőülésben. Nyolcszor- tízszer ismételsz. Ettől idő múltán olyan erős lesz a hasizmod, hogy nem négy másodpercig, de négy percig is röhögve ülsz lebegve. Aztán szép és hatékony gyakorlatom volt a fejenállás, amivel gyorsabb vérkeringésre késztettem agyamat. Mikor például műveim írása közben kezdtek kihagyni a gondolatok — uccu!,— műveltem egy fejállást. Hamarosan csak úgy zsongtak főmben a termékeny ötletek. Aztán, mikor apadni kezdtek, ismét fejenállás következett. Végül már vissza se ereszkedtem. Annyiszor kellett fe- jenállni agyfrissülés végett. Élesebb felfogásúak ebből sejthetik, hogy eme időszak akkor következett el, midőn a három utolsó munkaév átlagát számitgattam — elérkezvén nyugdíjaztatásom kora. Akkor viszont már rég leküzdhetetlen nehézségbe ütközött a fejenállás. Ami azóta is áll. Tóth István SAJTOPOSTA Rokkantkocsit keresek __ N yugdíjas vagyok és mozgásomban erősen korlátozott, tehát rokkant. Közlekedésemhez háromkerekű gépjármű szükséges, mégpedig olyan, amelyikjobb kézzel működtethető. Beszerzésével régóta próbálkozom, mostanáig sikertelenül. Jobb híján a hirdetéseket szoktam böngészni, s bár rátalálok nekem való ajánlatokra, a baj, hogy zömük a lakóhelyemtől igen messze van, ahová kép- 1 telenség eljutnom. De a közelebbi címek esetében sem volt eddig szerencsém, hiszen mindenütt azt a választ kaptam: sajnálják, a kocsi már gazdára talált. Ezek után a nyilvánossághoz fordulok kéréssel: akinek van birtokában rokkantkocsi, amit már nem használ, kínálja fel részemre. Megnézem, s ha technikailag alkalmas arra, hogy használhassam, nyomban kifizetem az árát. Nevem és lakcímem: Szabó István, Soltvadkert, Petőfi u. 103. 6230 Számla helyett udvariatlanság Idén tavasszal nagyon örültem, hiszen több évi várakozás után végre megérkezett az értesítés arról, hogy májusban, vagy júniusban felszerelik lakásomon a telefont, 6 ezer forint ellenében. Azt is tudtomra adta a távközlési üzem: a bekötésért még plusz 1000 forint körüli összeget kell fizetnem, újabb 300-ba pedig az általam kért piros színű készülék kerül. Mivel a technikai művelet nem a velem megbeszélt időpontban történt, távollétem miatt a házfelügyelő volt jelen az elvégzett munkánál, amivel kapcsolatban utólag megjegyeztem: az igényel ttől eltérő színű a készülék. Sebaj, gondoltam, fő, hogy használható. Nos, a távbeszélő berendezéssel semmi gond, a költségeket illetően annál inkább. Drágállottam a szerelésért summázott pénzt, ezért tételes számlát kértem, mire az üzem ügyintézőnője kiokta- tóan, udvariatlanul válaszolta: 2000 forint alatti összegről nem adnak elszámolást, ami nekem se jár, hiszen műszaki költségként csupán egy ezres körüli tartozást róttak ki rám. Lehet, hogy a postai szolgáltató szabályzat így rendelkezik a számlázásról, mégis úgy vélem, a telefonállomás igénylőjét joggal érdekelheti: konkrétan miért kell fizetnie...— írja levélírónk, a Kecskemét, Árpád körút 2. szám alatt lakó: Nagy János. Lapunk szeptember 15-ei számában arról írtunk, hogy a kecskeméti belváros megnövekedett járműforgalma szükségessé tette új fizetőparkoló kijelölését, mégpedig a Kálvin téren és a Domus Áruház mögött. A helyi tanács egyidejűleg a vonatkozó tarifát is megváltoztatta, melynek értelmében e hónap közepétől óránként 5 forintért parkolhatnak a személygépkocsik. Mindkét döntés nagy visszhangot váltott ki az érdekelt autósok körében. A parkolási lehetőség bővülését mindenki helyeselte, sőt, egyesek további parkolóhelyek létesítését szorgalmazták, például a Nagykőrösi és a Kaszap utca egy részére kiterjedően. A felemelt parkolási díjról megoszlottak a vélemények. Sokan egyetértettek ezzel, mások viszont hangoztatták, hogy a több üzletben való bevásárlásuk, valamint az egyéb ügyes-bajos dolguk elintézése során néha öt-hat helyen is meg kell állniuk 10—15 percre, s az ismételten fizetendő 5 forintok végül komoly summává kerekednek. A Lajosmizse, Május 1. utca L szám alatt lakó Horváth Jánosné pedig a következő esetet írta meg: FOGADÓSZOBA Köztudomású, hogy állampolgári jogon részesülünk az egészségügyi ellátásban. Ebből kiindulva, azt hihetné az ember, mindegyik ilyen intézményben szívesen fogadják a rászorulót. A tapasztalat azonban néha rácáfol e felfogásra, mint ahogy az esetem is tanúsítja. A történet augusztus 20-án, délután kezdődött, amikor otthon munka közben egy vasgerendát ejtettem a jobb lábfejemre, illetve lábujjamra. A legnagyobb körmöm azonnal megkékült, s mert a fájdalmam egyre fokozódott, felkerestem a területi orvosi ügyeletet, Kiskunmajsán. A doktor készségesen megvizsgált és már írta is a kiskunfélegyházi kórházba szóló beutalót, hozzátéve: ha lehet, még akkor éjszaka menjek oda. Eleget téve e tanácsnak, körülbelül éjjel 11 óra körül kopogtam a baleseti osztályon, ahol nem várt meglepetésben volt részem. Az ügyeletes orvos jól megmosta a fejemet, amiért egy megkékült lábujj- köröm miatt beiúerészkedtem hozzá. Arról is felvilágosított, hogy a kórház nem átjáróház. Majd ráírta egy papírra: sürgős teendője nincs velem kapcsolatosan. Azzal bocsátott el, valamelyik közeli munkanap menjek vissza, s akkor esetleg megröntgenezik a lábujjamat. Megkérdeztük ez ügyben Gyenes Gézát, a megyei távközlési üzem vezetőjét, aki az alábbiakat mondotta: — A telefon lakásba való bekötése voltaképpen szabványszerű feladat, melynek elvégzéséhez felhasznált kábelek hossza és az egyéb műszaki tartozékok száma, szinte mindegyik esetben hasonló. Ez jellemzi a költségeket is, melyekről külön részletes számlát 2 ezer forint alatt nem készítünk — e teendő nagyon megnövelné adminisztrációnkat —, hanem a nyilvántartásunk alapján megállapított összeggel megterheljük az új előfizetőnk első telefonszámláját. Aki azonban a tételekre is kíváncsi, készségesen megmutatjuk neki, ha befárad hivatalunkba. Ami pedig a kifogásolt udvariatlanságot illeti, azért elnézést kérek. Megjegyzem, efféle nem fordulna elő, ha mindegyik ügyfelünk egyformán megértő, türelmes lenne. Ám a valóságban nem egészen így fest a dolog, s ez óhatatlanul kihat munkatársainkra is. Köszönjük e tájékoztatást, melyhez egyetlen megjegyzésünk van: talán a napi munkaidőben, vagy azon kívül mindenki mégsem tudja számlanézés céljából felkeresni a távközlés hivatalát, így célszerűnek tűnik, hogy a költségfelsorolást igénylők papíron is hozzájuthassanak ezen adatokhoz. Éppen a díjváltozás első napján álltam be kocsimmal a megyeszékhelyen az Aranyhomok Szálloda melletti parkolóba. A pénzt kasszírozó személy egy órás időtartamra 10 forintot kért tőlem. Rögtön reklamáltam, hivatkozva a Petőfi Népében megjelent, közleményre, ám a díjbeszedő hajthatatlan maradt. Félreértés ne essék, nem a plusz 5 forint kifizetését sokallom, hiszen néha ennél jóval több pénzt is kiad az ember oktalanul, hanem a meghirdetett és az alkalmazott díjtétel közötti eltérést tartom sérelmesnek. Szerintem e kellemetlenség elkerülhető lett volna, ha a tarifa-módosuláskor, illetve annak hatályba lépése előtt a parkolási helypénz szedőivel részletesen megismertetik új intézkedésüket az illetékesek. * * * * Olvasónk rendelkezésünkre bocsátott bizonyítékát, a 009819 és a 009820 sorszámú parkolási helyjegyeket továbbítottuk a városi tanács szakigazgatási szervéhez, ahol remélhetőleg levonják a történtek tanulságát. Ellátatlanul tértem haza, ahol egy percnyi nyugalmam nem volt fájdalmaim miatt. Ebben az állapotomban nem tudtam mást tenni, minthogy elutaztam a kiskunhalasi kórházba — a félegyházi sebészek iránt ugyanis nemigen volt bizalmam. És a halasi orvosok annak rendje-módja szerint foglalkoztak velem: 22-én már röntgenfelvételen voltam, mely egyértelműen kimutatta a törést. Ezután gyorsan és szakszerűen elvégezték, amit kellett. Közben kissé rámpirítottak a késedelmességemért. Mikor annak okát felfedtem, nem akartak hinni a fülüknek. Azóta már gyógyulok, s a‘ kálváriát kezdem elfelejteni. E részletek1 közreadásától pedig azt remélem, a jövőben mások sem kerülnek ilyen kellemetlen helyzetbe ... (Elmondta: Rokolya Balázs szanki olvasónk.) * * * E panasszal kapcsolatosan a következő felvilágosítást kaptuk a megye főorvosától, dr. Gubacsi Lászlótól: — Beteget elmarasztalni, felelősségre vonni nem szabad sohasem, azért meg egyáltalán nem, hogy a rendelő, vagy a kórház szakorvosához fordult. A doktor mindenkori kötelessége, hogy alaposan megvizsgálja a hozzáforduló bajbajutottat, akit szükségszerűen el is kell látnia. Ami a röntgenezést illeti, az éjjel is elvégezhető mindegyik kórházunkban, ha indokolt. VÁLASZOL AZ ILLETÉKES Húsz perc az nagy idő Augusztus 24-én e hasábokon tettük szóvá: Bajáról Bácsalmásra nemegyszer ICL—20 perces késéssel fut be az esti gyors, amelyről leszálló kunbajai lakosok csak körülményesen — néha alkalmi fuvarozó igénybevételével, esetleg gyalogosan — tudnak hazatérni', mert a vasútállomásról korábban kigördül a községükbe tartó autóbusz. Javasoltuk é közlekedési rend módosítását. Soraink révén vizsgálatot végzett a Kunság Volán Vállalat, melynek igazgatója az alábbi megállapitásról tájékoztatott: A gyorsvonatnak — menetrendje szerint — 19 óra 36 perckor a bácsalmási állomáson kell lennie, ám például idén júliusban 11-szer volt pontatlan. S noha a busz a helyszínről a menetrend alapján 19 óra 40-kor köteles elindulni, késés alkalmával 10 percet várt a csatlakozásra. Azért nem többet, mert az sértette volna a jelentős létszámú, munkából otthonába'tartó utastömeg érdekeit. Hosszabb várakozásra továbbra sincs lehetőség. Nyilatkozott ez ügyben a bácsalmási MÁV-állomás főnöke is. Szerinte főleg a pályaépítési munkák miatti sebességcsökkentések indokolták az utóbbi időben előfordult vonatkéséseket. A legfrissebb információt a Volán bácsalmási kirendeltség-vezetőjétől kaptuk, aki közölte: — Menetrendünkön némileg változtattunk, s ennek értelmében ezentúl 19 óra 50 perckor indul Kunbajára a busz a helyi vasútállomásról. Ami annyit jelent, hogy ha a vonat a jövőben is késik, csaknem negyedórán át hivatalosan várakozhat rá a sofőrünk. □ □ □ * A közúti tömegközlekedés gazdája, a Volán rugalmasan, ésszerűen és gyorsan intézkedett, bizonyítva, hogy az utasokért van. E csatlakozási feltétel megteremtése céljából azonban a vasútnak is illene tennie valamit, legalább annyit: az a bizonyos esti gyors egyetlen percet se késsen! Az ár- kalkuláció hibátlan volt Szeptember 7-ei Sajtóposta rovatunkban a lakiteleki Kajtár Lajosné panaszát közöltük: a közeli Kapásfalu falatozójában több mint 180 forintot kellett fizetnie két adag birkapörköltért, melynek árát irreálisnak tartja. A közöltek nyomán felkeresett bennünket a Fekete Macska nevű falatozó tulajdonosa, Hegedűs Lászlóné, aki a könyvelésének iratait is magával hozta. Ezekből kiderült: A kilónként 115 forintért vásárolt birkahúsból 35 dekányit feldolgozott az adag pörkölthöz, az adalékanyagok (fokhagyma, bors, paprika, zsír stb.) mellett, köretként burgonyát használt fel, s ezek költsége, valamint a hivatalosan engedélyezett 103 százalékos haszonkulcs alkalmazásával kalkulálta a fogyasztói árat. Számítása, amit korábban a felügyeleti szervek ellenőriztek és rendjén levőnek találtak, ezúttal is hibátlan volt. Fellapoztuk az egység 575 751-es sorszámmal kezdődő vásárlók könyvét, ahol jó néhány bejegyzés igazolja: a vendégek elégedettek az ételek meny- nyiségével, minőségével, s a felszolgálás kulturáltságával. A továbbiakban ezeket mondotta a maszek vendéglős: ^ Megértem olvasójukat, mert a kis híján százasba kerülő adagnyi pörkölt tényleg nem olcsó. Dehát a nyersanyagok beszerzési ára magas, s e tényt figyelembe véve, meg a rezsiköltséget, az adókötelezettséget és a társadalombiztosítási járulékot summázva, kénytelen vagyok a nagyobb haszonkulcsot alkalmazni. Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 KEcskemét, Szabadság tér 1/A Telefon: 27-611 Mennyiért parkolunk?
