Petőfi Népe, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-28 / 228. szám

1987. szeptember 28. • PETŐFI NÉPE # 5 FARMEREK, TÉRÍTŐK, ABROSZOK Űj piacokra a legújabb divat szerint A kecskeméti Ágiikon talajmű- velőgép-gyára Kiskőrösön eb­ben az évben elő­reláthatóan mint­egy 500 millió fo­rint értékben ké­szít gépeket a me­zőgazdaság szá­mára.! Gyártmá­nyaik ' nemcsak itthon| külföldön is keresettek. Már hagyományos­nak számít az NDK < exportra készülő cukorré- pa-kultivátor. Idei szállításuk jelentősen növek­szik, és ha az új típusokhoz szük­séges alkatrésze­ket is beleszámít­juk, több mint duplája lesz a ta­valyinak és érték­ben meghaladja a hatmillió rubelt. BUGAKOV KOLHOZELNÖK MÓDSZERE: Nem kell az állami dotáció Kiszámították, hogy Szibériában, a kockázatos földművelés övezetében a helyi mezőgazdasági termékek még a jelentős állami támogatás mellett is ol­csóbbak, mint — mondjuk — az Uk­rajnából vagy a Kaukázusból szállított termékek. Éppen ezért az ország költ­ségvetéséből jelentős öszegeket adnak a szibériai gazdaságoknak. Jobban jár, ba nem épít Jurij Bugakov, a novoszibirszki terü­let Bolsevik kolhozának elnöke lemon­dott erről a segítségről. Mit akart ezzel ’ bizonyítani? Hogy a szakemberek szá­mításai hibásak? Nem, Bugakov már akkor, amikor a kolhoz párttitkára volt, közgazdasági szemléletre igyeke­zett nevelni az embereket. Az tartot­tam, hogy minél olcsóbban termel a gazdaság, annál több marad a nyere­ségből a termelés fejlesztésére, szociá­lis-kulturális célokra, lakásépítésre. Ám, ha az ember ingyenes állami segít­ségre vagy a kedvezményes hitelekre számít, van-e értelme az igyekezetnek? Már akkor, húsz évvel ezelőtt a párt- szervezet kezdeményezésére a gazdaság valamennyi ágazatában áttértek az új munkaszervezésre. Ez sok tévedéstől mentette meg a kollektívát. A Szovjetunióban például a hetvenes években megkezdték a nagy állatte­nyésztő komplexumok építését. Igaz, később bebizonyosodott, hogy az állat- tenyésztés fejlesztésének ez a gyakorla­ta távolról sem mindig és mindenütt válik be. A területi vezetők akkoriban igyekeztek meggyőzni á kolhoztago­kat, hogy ha az allam hiteleket ajánl fel az építkezéshez, azokat igénybe kell venni. Jurij Bugakovnak más volt a véleménye. — Elkezdtünk számolni — emléke­zik —, és arra a megállapításra jutot­tunk, hogy a gazdaság jobban iar, ha lemond a költséges nagy építkezésről és a régi állattenyésztő telepeket gépesít­jük, korszerűsítjük. A munka termelé­kenysége a hatszorosára növekedett, s az állattenyésztő telepeken,fele annyi ember is ellátja a munkát. És mindezt úgy értük el, hogy az államkasszából nem kértünk támogatást. Amikor Bugakov a hetvenes évek­ben lemondott az állami dotációról, számolt a kolhoz lehetőségeivel. Most sem vesz igénybe állami támogatást és ezt az új gazdaságirányítási módszerek bevezetésének tapasztalataival indo­kolta. Ez a tapasztalat a következők- * ben foglalható össze. Csekk-könyv a zsebben A Bolsevik, mint minden szovjet kol­hoz, a „GOSZAGROPROM” által megállapított stabil felvásárlási áron adja el termékeit az államnak. Mi ma­rad a kolhoz kasszájában a termelési költségek levonása után? Régebben er­re a kérdésre csak a főkönyvelő tudott válaszolni, ma gyakorlatilag minden egyes kolhoztag. Á kolhozban ugyanis minden munkacsapatnak csekk-köny­ve van, amelyben leírták, hogy egy év­ben miből mennyit kell termelnie. Meg­szabták azt is, hogy mennyi a termelés­re felhasználható pénz. A csekk­könyvben ötven elszámolási csekk van. Ha például takarmányt kaptak vagy a farmon valamilyen javítást végeztettek, kifizették a villanyszámlát vagy a tehe­net kellett gyógyítani, a csekkfüzetben megmaradó igazolószelvényekkel el­számolnak a költségekkel. Az ellenőrzés, pontosabban az ön­kontroll e formájának a bevezetése a termelési költségek csökkentésének ha­tékony eszközévé vált. Ez a rendszer a kolhoz és a kolhoztagok számára egy­formán előnyös. íme, néhány szám­adat. Az ellenőrzési csekkrendszer be­vezetése óta az évi megtakarítás több mint ötszörösére növekedett és körül­belül félmillió rubelt tett ki. Ennek az összegnek csaknem a felét a dolgozók premizálására fordítják. Az egyik mun­kacsapatnál például az évi prémium összege személyenként 1700 rubelt tett ki. Ezért az összegért például csaknem egy tpnna elsőrendű minőségű marha­húst lehet vásárolni. Mozgó fizetések És mi történik akkor, ha'a gyenge minőségű takarmány miatt aítejhozam nem növekszik? A fejőnők kaját zse­bükből fizessenek más hibájáért? Hogy ezt elkerüljék, Bugakov azt javasolta: ne csak az egyszerű kolhoztagok mun­káját értékeljék aszerint, hogy mikép­pen járultak hozzá a végeredményhez, hanem a szakemberek — az állatte­nyésztők, agronómusok, mérnökök - munkáját is. Végeredményben a szakemberek fix fizetése ellen lépett fel. Az ő munkájukat most a kolhoz veze­tősége mellett működő választott bi­zottság értékeli. A bizottságnak jogá­ban áll a szakemberek munkabérét egyötödével csökkenteni, ha például a foagronómus nem gondoskodik a ta­karmány minőségéről vagy a főállatte­nyésztő eltűri a hanyagságot. ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ♦ ♦ 4 A KECSKEMÉTI ZOMÁNC- ÉS KÁDGYÁR 4 a saját termékeinek közvetlen értékesítésére A 1987. október 1-el ♦ MINTABOLTOT ♦ ♦ nyitott. ♦ ▲ A bolt helye: Kecskemét, Halasi u. 2.| ^ Értékesítés — szombat kivételével — ♦ a hét minden napján 7—14.30-ig. ♦ ♦ 2467 ^ ♦ ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ Miként annyi más konfekcióipari üzemet, a Kiskunfélegyházi Háziipari Szövetkezetét is az a meglepetés érte év elején, hogy értékesítési gondjaik miatt régi, jó kereskedelmi partnereik alig, vagy egyáltalán nem igényeltek tőlük terméket. Pedig a szövetkezet — ismer­ve a ruházati ipar problémáit —, a múlt évihez képest, csökkentett termelést tervezett 1987-re, de tavasszal úgy tűnt, megrendelés híján még ezt sem tudják teljesíteni. Kénytelenek voltak új pia­cokat keresni, sőt, számukra nem egé­szen kedvező munkára szóló ajánlato­kat elfogadni. Kutatásaik közben föl­derítettek egy olyan lehetőséget is, ami bár kockázatosnak, de több szempont­ból előnyösnek ígérkezett. Belevágták: a Lenfonóipari Vállalat által gyártott farmeranyagból gyermekruhát, nadrá­got, bakfisruhát varrnak — a vállalat­nak. Mint Lörincz Lás:Ióné műszaki veze­tő elmondta: a farmeranyagot először kimossák, tehát több vele a munka. Szabni, varrni nehéz, a gépet is jobban megterheli, mint más, könnyű kelme. Több a dolgunk amiatt is, hogy most már az új szabványnak megfelelően variják a konfekcióruhákat: ugyanazt a testmagasságot kétféle bőségben. Emellett egy-egy fazonból kis szériát készítenek, ezt igényli a kereskedelem. A Lenfonó Vállalat csak az irányvona­lat adja meg — például: a legújabb divat szerint bélelt legyen a farmernad­rág, szoknya —, a fazont a félegyházi­ak tervezik. Kénytelenek voltak a gyár­Kiskőrösről az Egyesült Államokba • A daru az NDK számára készülő kultivátorokat rakja gépkocsikra. Előtérben a világbanki hitelből készülő óriási multitiUerek várják a szállítást 1 Már dolgozik az új festőüzem. Aszályos évek Még ez év októberében az Állami Tervbizottság elé kerül az a tervezet, amely a Magyar Tudományos Akadémia irányításával sok intézmény és kutató köz­reműködésével készül az aszály elleni védekezés távlati stratégiájáról. Erről a munkáról beszélgettünk Láng Istvánnal, az Akadémia főtitkárával és dr. Csete Lász­lóval, az Agrárgazdasági Kutató Intézet tudományos igazgató-helyettesével. — Az aszály az utóbbi években különösen gyakran emlegetett fogalommá vált. Mindenki tudja, olyan idő­szakot jelent, amikor meleg van, és hetekig nem esik az eső. Van esetleg valami szakszerűbb meghatározása is? — Már a kérdésből is kitűnik, hogy légköri és . talajaszályt különböztethetünk meg. Számokkal megállapítható definíciója az aszálynak tudtommal nincs — mondja Láng professzor. Valójában egy olyan száraz, meleg periódust jelent, amelynek követ­kezményei zavart okoznak a növények vízháztartásá­ban. Emellett nem csak egyszerűen tudományosan leírható fogalom, hanem a termelési gyakorlatban is meghonosodott kifejezés, amely növényfajtánként, művelési áganként másként jelentkezik. Éghajlatváltozás — Aszályos évek máskor is voltak Magyarorszá­gon. Miért éppen most vált időszerűvé a védekezés? — Nem valamilyen rendkívüli dologról van szó. Hazánk olyan éghajlatú területen fekszik, ahol min­dig is vblt és lesz is aszály. Az elmúlt időszakban azonban kétségtelenül gyakoribbak voltak az olyan évek, amikor a nagy meleg tartós szárazsággal páro­sult. ■ A kutatók világszerte foglalkoznak az éghajlat vál­tozásaival és következményeivel. Mivel a Föld légkö­rében nőtt és továbbra is növekszik a széndioxid koncentrációja, ez elméletileg az egész Föld átlaghő­mérsékletének növekedésével járhat. Fel kell tehát készülni arra, hogy a csapadék esetleg még kevesebb lesz a szokottnál, és a hőmérséklet is szélsőségesebben alakul. jEz a feltételezett globális éghajlatváltozás nem mindenütt jelentkezik egyformán. Hazánkban példá­ul az. elmúlt 50—70 év némileg hűvösebb volt, mint a megelőző időszak, viszont különösen meleg volt a nyolcvanas évek első fele. Emellett az átlagosnál na- gyobb Szárazság is tapasztalható volt. Az alkalmazkodó mezőgazdaság modellje Mindezt.figyelembe véve növekedett a mezőgazda- sági termelés kockázata. A Mezőgazdasági- és Élel­mezési Minisztérium becslése szerint csupán az idén 10—12 milliárd forintra tehető a mezőgazdaságunkat ért időjárási rendellenességekkel magyarázható kár, s ennek döntő hányada az aszály számlájára írható. Az aszály nemcsak mennyiségi, hanem minőségi ká­rokat is okoz, például elveszíthetjük hagyományos külföldi piacainkat. Mindezek együttesen indokolják, hogy a kérdés előtérbe került. Az aszálykárok megelőzését célzó kutatások egy szélesebb program részei. Úgy hívjuk, hogy az alkál- mazkodó mezőgazdaság modellje. Ennek az akadé­mia és a MÉM közreműködésével folyó munkának az a célja, hogy egy olyan élelmiszer-gazdaság elméle­ti modelljét dolgozzuk ki, amely az eddigieknél jbb- ban tud alkalmazkodni a következőhöz: a környezet­hez, a technikához, a közgazdasági, piaci és társadal­mi viszonyokhoz. • Az volt a feladat, hogy egy év alatt elkészüljön égy olyan tervezet, amely új stratégiát javasol. A népgaz­dasági tervek sohasem számolnak aszállyal. Ez a ter­vezésünk általános gyengesége, hogy mindig egy fel­tételezett átlagos, sőt, jó közepes évre számítiink, olyanra, amely igen ritka.'Nem volt időnk több évi, hosszadalmas kutatómunkára. Az eddigi tapasztala­tokra kellett támaszkodni. Ezért szövetkeztünk a Magyar Agrártudományi Egyesülettel, amely me­gyénként szakértői értekezleteket szervezett. Ezácen a termelésben közvetlenül részt vevő szakemberek elmondták a tapasztalataikat, javaslataikat. Megtet­ték ezt az akadémiai szakbizottságok is, s ennek szin­téziseként áll össze az a jelentéstervezet, amely ősszel a tervbizottság elé kerül. — Kérem, említsenek néhányat az észrevételek, ja­vaslatok közül! — A növénytermesztési bizottság egyebek közt a talajok vízháztartásának javítását, a vízmegőrzést szolgáló eljárások nagyobb szerepét hangsúlyoztak — veszi át a szót Csete László. — Olyan vízrendsze­rekre van szükség, amelyek nemcsak elvezetik a ká­ros, felesleges vizet, hanem ha kell, vissza is juttatják azt. Indokoltnak tartják a talajművelés és a vetésvál­tás jelenlegi rendszerének felülvizsgálatát és korszerű­sítését is. A növénynemesítéssel foglalkozó szakembe­rek azt a véleményt hangoztatják, hogy a kifejezetten szárazságtűrő növényfajták eleve nem képesek akko­ra termésre, mint a kevésbé szárazságtűrők. Ezért a szárazságtűrők fajtákat csak ott szabad alkalmazni, ahol rendszeres az aszály. Javasolták az aszályos terü­leteken újabb talajművelési technológiák kidolgozá­sát, és az ehhez szükséges gépek, berendezések beszer­zését Döntő jelentőségűnek tartják az aszálykárok leküzdésében a szerves trágya széles körű alkalmazá­sát, és a kártevők, növényi betegségek elleni védeke­zést. Mindezek mellett még sok egyéb hasznos véle­mény és javaslat is érkezett. Az öntözés nem mindenható — Azt gondolhatnánk, az aszály ellen legjobban öntözéssel lehet védekezni. — Nem szabad lebecsülni; de túlértékelni sem az öntözés szerepét. Ma országosan a szántóterületnek mindössze 4—5 százalékát öntözik. Ez bizonyos időn belül megkétszerezhető, de a mezőgazdasági termé­kek 85 százalékát továbbra is öntözés nélkül fogják előállítani. Csak a nagyságrendek érzékeltetésére el­mondhatjuk, hogy Petrasovits akadémikus szerint a következőképpen alakul az ország vízmérlege: évente nálunk mintegy 50 km3 csapadék hull. Ebből 40 km3 esik mezőgazdasági területre. Ennek fele a növények­ben hasznosul, a másik fele Viszont közvetlenül elpá­rolog. Ez az az értékes tartalék, amellyel jobban kell gazdálkodni. Az öntözésre ma mindössze 1 km3 vizet használnak fel, s ha ezt megduplázzuk — hatalmas költségráfordítással, — akkor is csak a töredéke a ma még nem kellően kihasznált természetes csapadék­nak. A jelenlegi gazdasági feltételek nem kedvezőek az öntözéses gazdálkodás arányának növeléséhez. Természetesen bizonyos területeken, a kifejezetten vizigényes zöldség- és gyümölcstermesztésben to- vábbrea is nagy szükség van az öntözésre, de országo­san nem ez az aszály elleni védekezés legfontosabb eleme. Németh Géza Bugakov a saját fizetését is attól teszi függővé, hogy a bizottság miként érté­keli a szakemberek munkáját. A Bolsevik kolhozban ez a munka- szervezési rendszer lehetővé teszi, hogy a gazdaság tartósan növelje a termelés volumenét és magasan dotálja a dolgo­zók munkáját. A gazdaság fejlett szoci­ális létesítményekkel rendelkezik. Nin­csenek olyan problémák, mint a lakás­ellátás, bölcsőde, az óvoda, a kulturált szórakozás. A kolhoz nem sajnálja a pénzt a dolgozók orvosi ellátására sem. Az orvosok néhány évvel ezelőtt felve­tették, hogy jó lenne egy gyógyfürdőt építeni a dolgozóknak. Ma már az obi víztározó partján szanatóriuma van a kolhoznak, amelyben szakkezeléssel gyógyítják a dolgozókat. És még egy dolog: a szovjet mező- gazdaság, — mint ismeretes —, mun­kaerőhiánnyal küzd. Ám ahhoz, hogy valaki Bugakov gazdaságába kerüljön, „sorba kell állnia”, ki kell várnia, amíg a tagok közül valaki nyugdíjba megy, vagy családi körülményei miatt elkerül a gazdaságból. Valentyina Malceva 9 Hárommillió forintba került az a présgép, melyen az USA- exportra kerülő alkatrész készül. Az idén nőtt a tőkés ex­port is. Év végére szeretnék elérni a 40 millió forintos bevételt. Van olyan régi megrendelőjük, aki évek óta visszatér, mint például az NSZK-beli RAU cég, de si­került az idén új piacokra is betömtök. Ezek közül a leg­jelentősebb az USA-beli Garden céggel kötött hosszú lejáratú szerződés kertika­pa-alkatrész gyártására. Az idén 250 ezer darab készülj az első 50 ezer darabot már el is szállították, de a teljes megrendelés meghaladja a másfél millió darabot. Ezekhez a többletmun­kákhoz és bevételekhez ter­mészetesen új beruházások­ra és jól szervezett bedolgo­zói hálózatra is szükség van. Elkészült az új festőüzem, ahol jobb körülmények kö­zött takarékosabb, jobb munkát lehet végezni. Az USA-exporthoz megfelelő, nagyteljesítményű kovácso­lógépet vásároltak és már működik az új raktár is. P. Z. 9 Először az idén vállalt farmeranyagból varrást a szövetkezet. Nem bánták meg. (Gaál Béla felvétele.) tás-előkészítő csoportjuk létszámát nö­velni. A vállalat elégedett a szövetkezet munkájával, megrendelésére minden bizonnyal jövőre is számíthatnak. Egyébként nemcsak farmerruhákat, hanem Sió alapanyagból szovjet ex­portra kerülő gyermekruhákat is készí­tenek a lenfonónak. A szövetkezet másik új termékcsa­ládját olyan kézimunkák alkotják, amelyeket az Intertourist boltjaiban árusít a Csemege Kereskedelmi Válla­lat. Ezekből az egyedi, iparművészeti kézimunkákból — áttöreses, herendi motívumos abroszokból, térítőkből, garnitúrákból — jövőre is annyit kér a megrendelő, amennyit a szövetkezet el tud készíteni. Ha feszített tempóban is, de valószínűleg november 7-éig befeje­zik a belföldi megrendelés szerinti munkákat, így utána már a 84 millió forintos termelési tevük túlteljesítéséért dolgozhatnak. A. M.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom