Petőfi Népe, 1987. május (42. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-08 / 107. szám

1987. május 8. © PETŐFI NÉPE • 3 BELGYÓGYÁSZTANÁCSKOZÁS UTÁN Az orvos elsősorban gyógyítson Etikai kérdések, ultrahang-diagnosztika C songrádon rendezték meg a közelmúltban négy megye — Szolnok, Békés. Csong- rád és Bács-Klskun — belgyógyá­szainak idei vándorgyűlését. Ez alkalomból készítettünk beszélge­tést a tanácskozás egyik szakem­berével- dr. Tóth Sándorral, a kiskunfélegyházi kórház osztály* vezető főorvosával. — Miről esett szó a vándorgyű­lésen? — Megnyitó előadásában dr. Somogyi Endre, a budapesti or­vostudományi egyetem rektora több olyan dolgot érintett, ame­lyek nemcsak a szakembereket, hanem a közvéleményt is élénken foglalkoztatják. Szeretném előre leszögezni, hogy itt a sokat em­legetett hálapénzről nem esett szó. A referátum foglalkozott az or­vosok és az egészségügyi dolgo­zók, az egészségügy és a hírköz­lés viszonyával. Orvosi körökben az a benyomás alakult ki, hogy az újságírók inkább _ a negatív szenzációkat kedvelik.' A botrá­nyokról általában értesül az ol­vasó, az eredményekről azonban" nem mindig. A szervátültetések etikáját illetően több vitatott pont szóba került: mikor lehet akár élő, akár halott emberből szöve­tet. szervet kivenni, milyen felté­telek mellett lehet szervátültetést végezni. Ehhez kapcsolódóan me­rült fel az a kérdés is, hogy med­dig lehet és meddig kell az in­tenzív osztályon életben tartani eleve életképtelen embereket, ÍM lV'l'M rí akiknek tulajdonképpen csak a légzését és a szívműködését tudja fenntartani az asszisztencia. —■ És meddig kell életben tar­tani? Létezik hivatalos álláspont? — Létezik. Ha az agyműködés visszavonhatatlanul megszűnik, akkor — egy orvosblzottság dön­tése alapján — a beteget leveszik a gépről. Az emberi szervek fel- használásával, a szervátültetések­kel kapcsolatosan nálunk renge­teg. nem szabályozott kérdés me­rül fel. Hazánkban például nem képez anyagi értéket az emberi szerv, csak eszmei értéke van. Ezt is rendezni kellene. Szó esett a gyógyíthatatlan betegek felvi­lágosításának problémaköréről is. Bizonyára tudja, hogy több or­szágban megmondják a betegnek, hogy meg fog halni. Magyaror­szágon általában az az álláspont dominál, hogy a beteget nem kell felvilágosítani. Kegyes csaláshoz folyamodnak tehát az orvosok, mert úgy tartják- hogy a remény éltet. Ha ez megszűnik, a beteg utolsó hetei is el vannak rontva. Természetesen a beteg személyi­ségétől függően az orvos dönthet másképpen is, erre megvan a le­hetősége. — A nyolc Bács-Kiskun me­gyei előadás közül négyet a fél­egyházi kórház munkatársai tar­tottak. Közülük melyiket találja a legérdekesebbnek? — Egy olyan előadásra hívnám fel a figyelmet, amelyik a legin­kább számot tarthat a közérdek­lődésre. A szerzők tizenöt év ada­tain keresztül összehasonlítást végeztek a megyei köztörvényes bűnügyek és az orvosetikai ügyek alakulása között. Megállapították, hogy az orvosetikai ügyek száma csökkenő tendenciát mutat. Az elmúlt évben mindössze ötven reklamáció történt, ebből csak tíz bizonyult „ megalapozottnak. Háttérbe szorult az anyagiasság miatti bejelentések száma, viszont nőtt azon eseteké, amelyek az egészségügyi személyzet közöm­bös magatartásáról, empátia hiá­nyáról tanúskodnak. Sajnálatos módon nőtt az italozás miatti fe­gyelmik száma az orvosok köré­ben. A túlzott anyagiassággal kapcsolatban új jelenségek ütöt­ték fel a fejüket megyénkben. Ilyenek például az úgynevezett orvostudomány melletti gyógyel- járások, mint a talpmasszázs, a magnetoterápia, az akupunktúra képzettség nélküli alkalmazása. Ezeket magánrendeléseken több esetben nem is-egészségügyi dol­gozók végzik. Szó esett a nem egé­szen megalapozott tudományos ikí- sérletek etikai vetületiéről is. Soka­kat érintő téma manapság a táp­pénzre vétellel kapcsolatos fonák helyzet. Egyre terjednék azok az „egyszerű” megvesztegetési ügyek, meiyek során a beteg fizet azért, hogy az orvos táppénzre vegye. Szankciókkal ezen nem lehet se­gíteni, sokkal inkább a dolgozót kellene érdekeltté tenni a mun­kavégzésben. Az orvos elsősorban gyógyító munkát végezzen, az „el­lenőri” szereptől pedig mentesül­jön. — A tanácskozás fontos témája volt az ultrahang-diagnosztika. Miért került ez most napirendre? — A fő referátum rávilágított arm, hogy a2 ultrahang-készülé­keknek nemcsak az országos egészségügyi intézményekben és a megyei kórházakban, hanem min­den kórházban és rendelőintézet­ben ott lenne a helyük. Az ult­rahang-készülék számos fölösleges beavatkozástól, eljárástól meg­mentheti a beteget. Az egészség­ügy időben és pénzben rengete­get nyerhet rajta, de maga a be­teg is napokat „spórolhat" meg. Hagyományos belgyógyászati ki­vizsgálással egy hétbe is belete­lik, míg biztosan meg tudjuk ál­lapítani, mi .okozza a betegnél például a jobb oldali görcsös fáj­dalmat. Az ultrahang-készülék se­gítségével ezt két perc alatt kide­ríthetjük. — Mi az akadálya, hogy e hasz­nos módszert valóban széles kör­ben alkalmazzák? — Az ultrahang-készülékek el­sősorban importból származnak és nem biztos, hogy futja az egész­ségügy valutakeretéből arra, hogy mindenhova jusson belőle. Igaz* van magyar berendezés is, de még finomítani kellene a gyártó­nak. Az is jobb azonban a sem­minél. Tóth Margit Ligetös Félegyháza? — Csak a dal szerint ligetös a kiskun város, vagy a valóságban is? — ezit kérdezem Gulyás Ist­vántól, a városi tanács osztály- vezetőjétől. — Az edmúlt negyedszázadban a fasorok, a zöldfelületek a vá­roskép jelentős elemeivé váltak. A Petőfi, a Szabadság, a Móra tér együttese a Thermál strand előt­ti közpark, a Kossuth utca védett sétánya .tetszik a helybélieknek, vendégeinknek. Az intézmények és a lakóházi udvarok növényzete jól kiegészíti a kicsit szűkös, pi­henést szolgáló közparkok zöld foltjait. A földszintes lakóházak lugasai, kiskertjei, diófái, más gyümölcsfái is hozzájárulnak ah­hoz, hogy növényzetben gazdag városnak mondják Kiskunfélegy­házáit. A zárt kerítéseken áthajló futók, cserjék a házak előtti vi­rágsövények már-már félegyházi jeli egzet ességek. — Gondoskodnak-e a kiszáradt, kitördelt fák pótlásáról? — Évente mintegy 800—1000 csemetét ültet a tanács költségve­tési üzeme. Főként japán akácot, hegyi juhart, meggyet, akácot. — Miért a város északnyugati határára telepítettek védőerdőt? — Ment így védekezhetünk a porszennyeződés ellen a leghatá­sosabban. Helyének meghatározá­sakor figyelembe vették az ural­kodó szélirányt. — Bevallom, mindig lehangol a Petőfi-lakótelep sivársága. — Valóban egyhangúan szürke. Valószínűleg .már az idén meg­próbálkozunk leúszónövények fel­futtatásával — Ligetös marad-e Félegyháza? — A városközpontra készült, 1085-ben jóváhagyott részletes rendezési terv a területi bővítés lehetőségének hiánya miatt foko­zott védelemre javasolja a meglé­vő közparkokat, fasorokat, a kis utcateresedések zöldfoltjait, a ha­gyományos kerteket. H. N. Zászlókészítők • A Műhímző és Zászlókészítő Kisszövetkezetben Budapesten évente 100 ezernél is több zászlót varrnak. Az 1848-as zászló a Hadtörténeti Múzeum megrende­lésére készült. V ezető-nemzedékek N ’ézzünk körül akár a saját munkahelyün­kön, lakhelyünkön, vagy vessünk pillantásokat más területekre: különböző életkorú, más-más nemzedé­kekhez tartozó embereket ta­lálunk a különböző vezető posztokon. Vannak közöttük fiatalabbak és idősebbek: ha talán nem Is a minden tekin­tetben kívánatos arányban, de érvényesül a, különböző generációk egysége alvállala­tok, Intézmények, állami és politikai szervek vezetéséiben. S ez jól van így; ha másként lenne, annak nemcsak a ve­zetés folyamatossága látná kárát, hanem az irányitó mun­ka sokrétűsége, színvonala is. Hiszen az egyes nemzedékek különféle történelmi helyze­tekben szerezték meg tapasz­talataikat, más-más szituá­ciók formálták személyiségü­ket, értékítéleteiket, s ezek megfelelő arányai, ötvöződé­se az egyik legfontosabb biz­tosítéka annak, hogy az új helyzetekben is sikerrel iga­zodjanak el, az élet új kihí­vásainak is meg tudjanak fe­lelni. Fiatalon fontos posztra Ott vannak a vezetésben, ha az élet rendje szerint egy­re csökkenő számban is, azok az emberek, akik a felszaba­dulást közvetlenül követő években, vagy a szocialista át­alakulás első esztendeiben kap­csolódtak be a politikai élet­be. Az akkori idők körülmé­nyeinek megfelelően számo­sán közülük egészen fiatalon kerültek vezető posztokra: azok között a viszonyok között nem egyszer egy egész járás vagy város politikai életét irá­nyították olyan életkorú em­berek, akiket’ ma esetleg az ifjúsági szövetség vezetésére is túlságosan fiatalnak talál­nánk. Ennek a generációnak a tagjai rengeteg élettapaszta­latot, vezetési tapasztalatot halmoztak fel az eltelt évtize­dek során, hiszen igen sokfé­le — és eltérő — követelmé­nyeknek kellett megfelel­niük, sokfajta helyzetben kel­lett megállniok a helyüket. Ezért is igazságtalan, ha e nemzedékhez tartozókat som­másan megmerevedettnek, megcsontosodottnak nevezik. S bár az aligha vitatható, hogy hosszú időn át elsősorban nem önálló kezdeményezéseket vár­tak tőlük, hanem inkább a fent született elgondolások pontos végrehajtását, nem ke­vesen közülük képesnek bi­zonyultak a helyi önállóság megnövekedéséből adódó kö­vetelmények teljesítésére is. Megtaláljuk a vezetésben — s ma ők alkotják a magvát, a derékhadát — azokat, akik a jelenlegi gazdaságirányítási rendszer bevezetése idején vál­tak vezetővé, akiknek vezetői pályája már e viszonyok kö­zött indult vagy bontakozott ki. Akár gazdálkodó egységek élén állnak, akár állami vagy politikai szervezeteket irá­nyítanak, az ő szemléletüket, magatartásukat már ezek a viszonyok formálták. Meg­szokták, hogy számos dolog­ban nekik maguknak kell ön­állóan dönteniük, kialakult bennük a racionális szemlé­letmód, az eredményességre való törekvés. De azért — ne hallgassuk el — nem kevesen ezt is megtanulták, hogy a magasabb döntéshozó szervek képviselőihez fűződő szemé­lyes viszony, a nem hivata­los kapcsolatok esetenként fontosabb szerepet játszhat­nak önmaguk és a gondjaik­ra bízott terület helyzetének alakulásában, mint a munka tényleges eredményei. Kevesebb a hitük ? És már jelen vannak — nö­vekvő, bár még nem kielégí­tő számban — a vezető posz­tokon az ifjabb generációk képviselői is. Az ő világszem­léletüket már a sűrűsödő ne­hézségekkel és gondokkal meg­terhelt „szűk esztendők” for­málták. Kevesebb az illúzió­juk, mint a korábban indul­taknak. józanabbul 'át’ák a teendőket, de talán kicsit ke­vesebb a hitük, lelkesedésük is. Mivel nem lehet élmény­anyaguk arról, hogy a jelen­leginél súlyosabb problémák­kal is meg lehetett birkózni, ebből nem meríthetnek köz­vetlenül erőt a nehézségekkel való szembenézésben. A tu­dományos-technikai fejlődés, a számítástechnika vívmá­nyai ennek a nemzedéknek természetes közeget jelente­nek — felkészültsége minden korábbi generációnál nagyobb, s az új iránti fogékonyságra nagyon nagy szükség lesz a ránk váró feladatok megol­dásában. Kockáztató idősek ’ és ifjú bürokraták Néhány általános vonását kí­vántuk felvázolni a vezetők .különféle nemzedékeinek, ám mindenféle általánosítás magá­ban hordozza a leegyszerűsí­tés veszélyét. Mert az egyedi csak részben fejezi ki az ál­talánost, s ez ezerszeresen igaz a társadalomban élő em­berre. Azzal még egyeüen ve­zetőt sem jellemezhetünk, ha megjelöljük, hogy melyik nemzedékhez tartozik. Való igaz például, hogy az utóbbi három évtizedben a vezetési stílust nem a konfliktusok ki­élezésére, hanem a megelőzé­sükre való törekvés jellemez­te, s aki már hosszú ideje tölt be vezetői tisztséget, elsősor­ban ez utóbbiban szerezhetett gyakorlatot és készséget. Még­sem állíthatnánk, hogy a kon­fliktusok vállalására csak a fiatalabb nemzedékhez tar­tozók éreznek késztetést. Vagy ha végigtekintünk a legsike­resebben gazdálkodó vállala­tok és szövetkezetek vezetői­nek listáján, a legbátrabban és legsikeresebben kockázta­tók között jónéhány olyant is találunk, akik még a tervuta­sításos rendszerben kezdte vezetői pályáját. Léteznek óvatoskodók, bürokratikus if­jú vezetők is, de akad olyan is, aki hosszú irányítói múlt, és a velejáró tapasztalatok bir­tokában tér le a körültekintő megfontoltság útjáról, és kezd ésszerűtlen, kalandorkodó vál­lalkozásokba. Harmonikus együttműködés Mindez persze mégsem vál­toztat azon, hogy az egyes ge­nerációkhoz tartozóknak van­nak bizonyos — a történelem alakította, de egyszerűen az életkorból is adódó — sajá­tosságaik, jellemző vonásaik. E vonások ellentétesek is le­hetnek, de többségükben in­kább kiegészítik egymást. Mű­ködhet persze eredményesen egy olyan vállalat, intézmény, mozgalmi vagy tanácsi szerv is, amelynek élén csupa egy­azon korú ember áll. De azért .társadalmi méretekben még­is szükség van a vezetésben a különböző nemzedékek je­lenlétére, harmonikus együtt­működésére, hiszen mindegyik hozzájárulhat valami sajá­tossal az irányító munka szín­vonalassá. sokoldalúvá téte­léhez. Ezért ennek az elvnek az érvényesítéséről a jövőben sem mondhatunk le, s min­den bizonnyal nem is fogunk lemondani. Gy. L. i Herder-díj Tegnap a bécsi tudományegye­tem dísztermében ünnepélyesen átnyújtották az idei flerder-dí- jakat. A hamburgi alapítványból származó díjakkal évente a ke­let- és délkelet-európai országok tudományos és művészeti életé­nek jeles képviselőit tüntetik ki, elismerve az európai művelődés­hez való hozzájárulásukat. A Herder-díj idei magyar kitünte­tettbe Üjfalussy József, a Zene- művészeti Főiskola rektora, az MTA alel nőké. Ellenőrzött kaláka Korszerűsített magánlakásépítési rendeietek Május 1-jén életbe léptek azok a jogszabályok, amalyek a a házilagos építési munkákról, az építő kisiparosok tevékeny­ségének gyakorlásáról, valamint a magánerős társas- és cso­portos lakóház-építkezésekről szóló korábbi rendeleteket kor­szerűsítették. Egyúttal megjelent e rendeleteknek egységes szerkezetbe foglalt és jelenleg érvényes teljes szövege is. A módosítások alapvető célja, hogy a lakosság építkezésein is elősegítse a minőség javítását, az építésfelügyeleti ellenőrzés sek kiterjesztését, továbbá megszüntessen feleslegessé vált kötöttségeket és bővítse az építő szövetkezetek és kisiparosok tevékenységi körét. KELEMEN KÁROLY: Az alkohol rabságában / 77 \ — Mit csinált, emberi \x/ v ordította köszönés he­lyett. — Hogyhogy mit csinálok? — kérdezem tőle. — Nem látja? Szántok. — Szánt, Kelemen elvtárs? De kérdem én, mit? — Hát amit a brigádvezetű mondott, a hatos táblát! — De ez nem a hatos! Maga szerencsétlen! Ez a kilences! — Az nem létezik elnök elv­társ — mondom én. — Hiszen megnéztem a táblán, mielőtt el­kezdtem a szántást! — Na jöjjön utánam, majd én megmutatom, hogy hányas ez a táblai — Kimentünk a tábla szé­lére. ahol a kidőlt oszlop volt. — No, nézze, mi van ráírva! — Hát kilenc — mondom én. — De akkor lehet, hogy fordítva néztem, úgy meg hatosnak lát­szott. — Persze — dühöngött tovább az elnök —, kidöntötte a táblát, és alulról nézte a számot. Ügy hatos volt! Nem vette észre, hogy lucerna van itt? — Nem én, elnök elvtárs, azt hittem, hogy ez gaz! — Te járdán isten! Tavaly ve­tettünk bele huszonötezer forint ára magot, hogy legyen a borjúk­nak mit enni, s maga meg a kótyagos fejével gaznak nézi a lucernát! Most vettem jobban szemügyre a vékony sávot — amit nem szántottam fel — gyönyörű lucer­na volt az, nem pedig gaz...! Az elnök nagyon dühös volt, amikor indulni akart a motorral, a bangó helyett a lábtartóval akarta elindítani a motort. Egy kis szünet következett. Az elnök nem nagyon vette észre, hogy ittam, gondoltam. Talán amikor már lehiggadt, elhitte, hogy tényleg nem én vaayok a hibás a lucerna beszántásában. Pár hétig nem történt semmi kü­lönös. Egyik szombaton este me­gyek a traktorral a major felé. ahol a tehénistállók voltak, az egyik üres pajta alá akartam be­tolatni. Persze eléggé ködös volt az agyam, és amint tolatok — jó nagy gőzt adtam a traktornak — egyszeresük nekimegyek valami­nek. Hallom ám a nagy reccse- nést és a ropogást! Megállók, ki­szállok a gépből. Hát kezdtem ám kijózanodni... Kidöntöttem a kútgémet, ami rázuhant az istál­ló tetejére, és összetört jó vár száz cserepet. No most aztán jól nézek ki. Csupán ez a kút volt a ma­jorban, Itt itatták a százötven te­henet, mea vagy ötven borjút... Másnap reggel már mondta a faluban a hangosbemondó: Figye­lem! Figyelem! Aki a majorba megy az istállókhoz, vigyen két vödör vizet, mert Kelemen a traktorral kidöntötte a kút gém­jét!... Jött a b rigádvezetö és azt mondta, hogy hivat az elnök, menjek be az irodába, beszélni akar velem. — De azért hoztam eay kis erősítőt, Kelemen elvtárs, jöjjön be a bódéba, nehogy valami csámborgó vénasszony észrevegye a dolgot. Beültünk a bódéba. — Fel a fejjel, gépész! Nem olyan hara­pós az elnök. Két leb ...és egy dicséret. — A brigádvezető elő­húzta a belsőzsebéből a rejtett tartalékot és jól ráhúzogattunk. — Marha buli volt az a gémes- kát balhé! — röhögött a brigád­vezető — vitték a csajok a vizet a vödrökben, közben úgy károm­kodtak, mint a városi fuvarosok. — Biztosan engem szidtak. — Azt nem tudom, Kelemen elvtárs, de ha az átok fogna, va­lakit már kivittek volna a teme­tőbe, vagy a bolondok házában kötött volna ki. Különösen Tóth Kati, a brigádvezető — mert neki is kellett hordani a faluból a vizet — mondta, hogy a fekete rosseb egye meg a mocskos pofá­ját annak a tökkelütött traktoros­nak. Volt ribillió, képzelje Kele­men elvtárs, vagy száznyolcvan— kétszáz vödörnél több víz kell egyszerre. Mit kétszáz?! Négyszáz vödör is kell egy itatásra. Na, nem érdekes, már csinálják az ácsok a gémet. No, ' rántsa ki, Kelemen elvtárs, van még benne egy decire való. •­Felhajtottam. — No, akkor én megyek az is­tállókhoz — mondta a brigádve- zető. miután kezet fogott velem. — Majd estére jöjjön fel hozzám, a feleségem jó halászlét főz. (Folytatjuk,j A házilagos építkezések alapo­san rászolgáltak a fokozottabb ellenőrzésre. A kalákában épí­tett —, s ellenőrzött — családi házak kétharmadánál találtak ugyanis valamilyen hibát, 7—8 százalékánál pedig életveszély miatt bontást kellett elrendelni. Miután a kalákában dolgozók ál­talában nem építési szakembe­rek, elsősorban a szakszerűségi követelmények feltételeit szigo­rítja a módosított rendelet. Elő­írja, hogy csak meghatározott szakképesítéssel rendelkező sze­mély láthatja el az építkezés fe­lelős műszaki vezetőjének teen­dőit, s egyúttal kötelmeit is rész­letesen szabályozza. A fontosabb épületszerkezetek munkálatai­nak befejezését például — a bur­kolattal, vakolattal történő elta­karás előtt öt nappal — köteles bejelenteni az építésügyi hatóság­nak, hogy ezzel módot adjon az építésfelügyeleti ellenőrzésre. A műszaki vezetőnek a munkanap­lóba is be kell jegyeznie, ho­gyan vette át az elkészült szer­kezetet, s ha elnézte a szaksze­rűtlen munkát, felelősségre von­ható a hibákért. Ezek a kötel­mek szükségessé teszik a műszaki vezető rendszeres jelenlétét, te­hát a továbbiakban nem hagyat­kozhat formális irányításra. Át­menetileg a módosított rendelet érvénybe lépésekor folyamatban lévő építkezéseken a jelenlegi műszaki vezető a munka befeje­zéséig akkor is elláthatja ezt • feladatkörét, ha szakképesítése az új szabályozás alapján erre nem jogosítja fel. A módosított rendelet a házi­lagos épitést kiterjeszti a ga­rázs-, műhely- és üzlethelyisé­gek építésére és fenntartására alakult szövetkezetekre is. Le­hetővé teszi továbbá, hogy kor­szerű módszerekkel, házilagosan a korábbi 6,8 helyett 7,8 méter fesztávolságig terjedő áthidaló szerkezeteket építsenek. Az épí­tő kisiparosok is ehhez a méret­hez igazodhatnak, egyben tevé­kenységi körük is bővült, mertr most már nemcsak földszintes családi házat, hanem kétszintes létesítményeket is építhetnek. Ezért megszűnt az a korábbi kor­látozás, amely szerint 4500 lég­köbméternél nagyobb házat ön­állóan nem létesíthettek. A magánerős társas- és cso­portos lakóházépltkezések sza­bályait módosító rendeletben a változások elsősorban a munkál­tató vállalatok, szervek közre­működésének lehetőségeit bőví­tik. Egyebek között a felelős mű­szaki vezetés ellátása mellett részt vehetnek a telekellátásban, a területelőkészítésben, a mű­szaki tervezésben, a kivitelezés­ben és a hatósági engedélyek megszerzésében is. :? Az új rendelkezéseket aí Épí­tésügyi Értesítő 14. száma közli.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom