Petőfi Népe, 1987. március (42. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-24 / 70. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1987. március 24. LAKTTELEKI PÉLDAMUTATÁS — JÓL VÁLOGATOTT GYŰJTEMÉNY, MÉLTÓ KÖRNYEZETBEN faluközpontban Könyvtár a Az autóbuszról leszállva már-már a művelődési ház felé fordított a könyvtárba szólító meghívás, amikor egy gyönyörűen rendbehozott épületben akadt meg.a szemem. De szépen kicsinosították a rendőrséget! — gondoltam, mivel régen jártam Lakiteleken. Tévedésemről a homlokzati felírás világosított föl: KÖNYVTÁR. A közintézménybe betérve lepődtem meg igazán. Néhány évtizede kisebb városok is büszkélkedtek volna ilyen tágas jói felszerelt, rendezett közgyűjteménnyel. Hajdani könyvtárosként tudom, hogy kulturális tekintetben fejlettebb dunántúli falvakban is mennyire örvendeztek, ha külön helyiség jutott a könyveknek. (Leginkább a termelékenységükről, termékeikről híres községekben áldoztak a tudás kincsestárára, mert saját sikereiken tapasztalták az ismeretek közvetlen hasznát.) A télies, frissen havas tavaszban is érződik: gondozott a jókora épületet övező kert. A bejárattól jobbra található a gyerekek paradicsoma, balra nagy alapterületű, szabadpolcos kölcsönző és olvasósarok. Az állomány válogatott, a korábbi és a jelenlegi könyvtáros tájékozottságát, jó ízlését dicséri. A fák évgyűrűihez hasonlatosan a gyűjtemény rétegezettsége nemcsak az egykori művelődéspolitikai viszonyokat tük® Falusi könyvtár, 1987. rözi, hanem vezetőik szemléletét, felkészültségét, a könyvtárlátogatók újabb nemzedékei iránt érzett felelősségét is. (Ma is nyomorgatják a megyei könyvtár olvasóit, a helybéli kutatókat az ötvenes-hatvanas évek mulasztásai. Hiába keresnek egyes fontos műveket az érdeklődők, mert nem ismerték föl annak idején jelentőségüket és egyáltalán nem vagy csak kis példányszámban rendeltek ezekből.) Az ezredforduló után is sokat köszönhetnek Lengyel Pálné és Aradi Aranka volt, immár megérdemelt tevékeny nyugdíjas éveiket töltő könyvtárosoknak, mert okosan, céltudatosan vásároltak. Nem sajnálták a fáradtságot egy-egy alapmű megszerzéséért. Emlékezetem szerint időnként helyi intézmények, vállalatok különjuttatással is segítették a választék bővítését. Barátságos légkörének, vonzó kínálatának, rendezvényeinek ügybuzgó vezetőinek révén hamarosan a falu egyik kulturális központjává vált a művelődési házban elhelyezett könyvtár. Gyorsan kinőtték a rendelkezésükre állt, viszonylag kis szobákat. Mondható tehát, hogy régi igényt elégített ki Lakitelek tanácsa, amikor úgy döntött, hogy az új helyre költöző rendőrség épületében alakíttat ki új könyvtárat. Felismerték: a körülmények kedvezőtlen alakulásakor, a borúsra fordult gazdasági viszonyoktól szorított világban szükséges igazán a tájékozódást segítő, a kibontakozást megkönnyítő, a felhalmozott tudást kisugárzó közgyűjtemény. Dékány Zoltánná könyvtárvezetőtől tudom: szinte mindegyik helybéli üzem magáénak érezte a nagy vállalkozást és anyagiakkal, szocialista brigádok munkával segítették a községi tanácsot a könyvek méltó otthonának megteremtésében. Még idegen nyelvű folyóiratokat, újságokat is látok a polcokon. A helybéli hagyományoknak megfelelően többféle kezdeményezéssel is gazdagítják a település kulturális életét. A vonzó környezet újabb olvasókkal növelte a könyvbarátok táborát. A műveltség gyarapítását össznem- zeti feladatnak tekintők közérzetét javítja a lakiteleki könyvtár példája. Heltai Nándor Dckány Zoltánné ifjú olvasókkal. (Straszcr András felvételei) „Újabban népszerűek a tereferék a tévében, a rádióban és a művelődési házakban. Szívesen nézik, hallgatják az emberek két szereplő csevegését. Alapvető feltétele ennek, hogy érdekes legyen a riportalany és természetesen,érdekesek legyenek a kérdések is. Úgy látszik, az intimitásokra ki vagyunk éhezve. Kecskeméten is tanúi lehettünk hasonló Toksónak az elmúlt hónapokban az Erdei Ferenc Művelődési Központban. Nem kis vihart kavartak ezek a beszélgetések. Vitray Tamás az ilyesfajta tereferék hazai atyja. Ezért kérdeztük tőle, honnan ered ez a műfaj. Annyit tudunk csak róla, hogy a toksó, azaz a Talk Show nem ismeretlen a nyugati televíziózásban. A tévé közkedvelt riportere beszélgető műsornak is nevezi népszerű programját. Jelenleg a fővároson kívül Kazincbarcikán és Miskolcon beszélget élőben a kiválasztott, ismert sportolókkal, művészekkel. — Szeretik az emberek ezt az ízig- vérig televíziós műfajt — kezdte a riporter. — Nyugaton nagy hagyományai vannak, a legnépszerűbb műsorok közé tartoznak. Igazi emberi produkció, hiszen egy-egy művészt, érdekes személyt fnég jobban megismerhetünk, mint a produkciói révén. Az ilyen diskurzusokból az is kiderül, hogy az illetőnek milyen indulatai, érzései vannak. Ön szerint miért csak mostanában kezdett ez a műsorfajta hazánkban népszerűvé válni? — Nálunk nem szerettek az emberek mások előtt kitárulkózni. ElkenVitray Tamassal © Vitray Tamás az olimpiai bajnok Növényi Nor- berttcl dőzték bajaikat, problémáikat és inkább csak a szép oldalukat mutatták be. Magyarán, nem vállalták önmagukat. A tévének nagy szerepe van benne, hogy az utóbbi években már sokkal érdekesebbekké váltak az „ötszem- közt” tartott dialógusok. Tizenhat évvel ezelőtt ösztöndíjjal hosszabb jdőt tölthettem az Amerikai Egyesült Államokban, és sorra jártam a nagy televíziós társaságokat. Ott bepillantást nyertem a kulisszatitkokba. Ennek köszönhető, hogy később idehaza megpróbálkozhattam a különféle beszélgető műsoraimmal, amelynek egész szép tetszési indexük volt. Kiderült, hogy a régi közhiedelemmel szemben nem is olyan unalmas, ha a néző csak két embert lát a képernyőn. — Úgy tűnik, hogy mostanában jobban érzi magát az ismeretlen érdekes emberek között, mint a közismert személyiségekkel. Gondolok itt az Ön: jelölt! és, a Csak ülök és mesélek című műsorra. — Ez azért nem egészen így van, hiszen minden közegben megtalálom az érdeklődési körömnek megfelelő személyt. De tény, hogy a civil ember nem játsza meg magát, közvetlenebbül viselkedik és ez szimpatikus számomra. A jövőben is szívesen várok bárkit a műsoraimban, aki hajlandó megmutatni, hogy mit tud, mire képes. — Tervez valami új programot a képernyőre? — Elképzeléseim, új ötleteim mindig vannak, de egyelőre maradjanak ezek titokban. Remélem, az idén is lesz a nézők számára néhány meglepetésem. Temesi László Aforizmák A szerelem olyan vadászat, amelynél a vadásznak arra kel! vigyáznia, hogy ne szaladjon el tűi gyorsan a vad elől. (Alphonse Kerr) *** Nem mind állatvédők azok a férjek, akik nem hajlandók feleségüknek nerc- bundát venni. (Chris Howland) *** Egy igazi nő egy sokatmondó pillantással ugyanúgy leleplezi magát, mintha valamennyi ruháját levetette volna. (Colette) **♦ Az emberek többsége kicsivel kezdi, és azután felküzdi magát. Nálam fordítva történt. (Orson Welles) *** Az angolok sohasem húznak meg egy vonalat anélkül, hogy mindjárt el ne törölnék. (Winston Churchill) *** Minél idősebb az ember, annál inkább szüksége van egy „emlékszel?”-barátra. (Tilla Durieux) *** Egy éppen divatos ostobasággal semmilyen okosság nem tud szembeszállni. (Theodor Fontane) *** Ha a bűnös szenvedélyek elhagynak minket, hiú módon beképzeljük magunknak, hogy mi hagytuk ki őket. (La Rochefoucauld) *** Az idealista simán átmegy a falon, és kékre-zöldre veri magát a levegőben. (Alfred Polgár) *** , Az otthon minden emberben benne él. És vele együtt hal meg. (Christian von Krockow gróf) *** Az amerikaiak 70 százaléka nem tudja, ki a hivatalban lévő külügyminiszter. (Neil Postman) *** Az a férfi él jó házasságban, aki minden szót megért, amelyet a felesége nem mond ki. (Alfred Hitchcock) *** Ha a feleség jegyre adja a kedvességet, a férj a feketepiacra megy. (Senta Berger) *** Egy férfinak tudnia kell, mikor kell felállnia. Egy nőnél inkább az ellenkezőjét tartom fontosnak. (Georges Courteline) (Ford.: Hoiwáth Ida és Köller Ágnes) GYERMEKÉVEK- GYERMEKÉLET Szakkörök, újdonságok Csaknem húsz szaktábort kínál a közelgő nyári vakáció heteire a kecskeméti Szalvay Mihály Úttörő- és Ifjúsági Otthon. Az eddig is sikeres, kedvelt szakköröket természetesen az idén is megszervezik: újból találkozhatnak majd a színjátszók, a bábozók, a keramikusok, a természetjárók, és az idegen nyelvet tanulók. Újdonságot is kínálnak kisdobosoknak, úttörőknek: lovagolni tanulhattok Kisfáiban, ahova Kecskemétről helyi autóbuszjárattal is kimehettek. A szakkör helyét, a lovagolni tanulás lehetőségét megnéztük. . Találkoztunk gyerekekkel, akik nagyon ügyesen ültek, álltak a póni hátán, és akik várnak benneteket, hogy minél többen ügyeskedjetek, szeressétek meg az okos, szép négylábúákat. A Tőserdő felé vezető úton, a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet mellett működik a Kecskemét—Szikrai Állami Gazdaság és a Magyar-—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet lovasiskolája. Már messziről láttuk a jókedvű gyerekeket. A helyszínen azután igazi meglepetéssel is szolgáltak: Sáfár Lőrinc oktató irányításával bemutatták a mérleget, a háttal való lovaglást, Pataki Bálint pedig állt az ügető lovacska hátán. Valamennyien, akik kint voltak, a környéken laknak, szabad idejükben lovagolnak. Megtanulnak nyergelni, bejárnak az istállóba lovat ápolni, majd mennek a voltízsba a kedves pó• Ketten a póni hátán: Sáfár Jutka és Puskás Kati ezt is tudja már! (Tóth Sándor felvétele) nival, Orgrójfal, „akit” Daginak becéznek. Sáránszky Tímea, Sáfár Jutka, Pataki Bálint és a legkisebb, Puskás Kati cseppet sem fél már az állatoktól. Bátran és könnyedén végzik a gyakorlatokat. A munkát ébren figyeli Magyar Zsuzsa, az iskola sportvezetője és Fülöp Sándor fogathajtó-világbajnok. Figyelik őket, hogy kellő időben lépjenek „magasabb osztályba”, ülhessenek a lovasiskola oktatója által számukra kijelölt lóra. Megkapó az öröm, ami kiül arcukra: számukra nagyszerű szórakozás ez a tiszta levegőn. Természetközeiben vannak, példaképek között. Mert annak tekintik a középiskolás Fülöp Noémit, aki a Magyar Népköztársaság válogatott lovaskeretének tagja, díjlovagló és már három aranyérme van. És körükben van Varga András, aki ugyancsak kerettag, a military-válogatottban. Valamennyien azt mondják: lovasok akarnak lenni, illetve olyan emberek, akik mindig szeretni fogják ezt az egészséges, szép sportot. A tervek szerint az úttörőház a vakáció idejére három csoportnak szervez tanfolyamot. Ha ennél nagyobb lesz az érdeklődés, akkor ennek arányában további huszontöt tagú csoportok kezdhetik meg a lovaglást. Azok a gyerekek, akik részt vesznek az oktatáson, tagjai lehetnek a lovasiskolának: gyakorolhatnak, indulhatnak a különböző, korosztályuknak megfelelő versenyeken. sei— Természetvédelmi vetélkedő Az elmúlt alkalommal közölt fejtörő helyes válasza: a) Génbank: faj- illetve fajtagyűjtemény, amelynek célja a ne- mesítők igényeinek kielégítése, b) A bugaci ménesben magyar félvérló látható, c) A magyar szürke marha igénytelen, kiváló igavonó, a XIX. szá- zád követelményeinek megfelelő húsmarha. d) A rackát a XVIII—XIX. század fordulóján váltotta fel a merinói juh, amelynek finomabb gyapja megfelelt a textilipar követelményeinek, e) A magyar mangalica igénytelen zsírsertés, külterjes tartása gazdaságos, f) Kiskunsági tanyaudvar: magyar parlagi tyúk, gyöngytyúk, magyar parlagi kacsa, lúd és galamb valamint pulyka, d) Magyar pásztorkutyák: komondor, kuvasz, puli, pumi, mudi. Jó megfejtésükért jutalmakat kaptak: Bognár Anikó, Gál Zsuzsanna, Gál Gábor Kecskemét; Andrási Tünde, Karsai Kamilla, Dongó Andrea, Lénárt Judit Kiskunfélegyháza; Romsics Gábor, Zámbó Gábor Borota; Gyallai Szabolcs Szabadszállás. A megfejtéseket továbbra is a kecskeméti Szalvay Mihály Úttörő- és Ifjúsági Otthonba küldjétek! Határidő: április 1. Kérdések: Ismertessétek a faültetés szabályait és módjait! Az ábra alapján írjátok le a fák jelentőségét, környezetükre gyakorolt közvetlen és közvetett hatásukat. (A kérdéseket és a rajzokat Gál Gyula készítette.) Versmondóverseny Az elmúlt napokban tartották meg Kecskeméten az úttörőházban a városi versmondóversenyt. A lajosmizsei Sólyom Ágnes és a kecskeméti Mezei Ferenc (Mátyás király körúti általános iskola) bizonyult a legjobb kisdobos versmondónak. Az úttörők közül a két első helyezett képviseli a várost a megyei versenyen: Molnár Tünde (Mátyás király körúti általános iskola) és Tóth Anita (Hunyadi János Általános Iskola). A gólya és a csalogány Ezt a mesét Horezmben ballot- tarn. Valamikor régen a madarak még nem tudtak énekelni. Egyszer hírét vették egy bölcs öregembernek, aki egy messzi országban élt, és dalolni tanított. A madarak elküldték hozzá a gólyát és a csalogányt. A gólya nagyon sietett, szeretett volna a világ első énekesmadara lenni. Úgy rohant be az öreg bölcs házába, hogy nem kopogott, nem is üdvözölte az öreget, hanem egyenesen a fülébe kiáltott! — Ej, öreg! Taníts meg gyorsan énekelni! A bölcs elhatározta, hogy előbb az udvariasságra tanítja meg. Kivezette a gólyát a küszöb elé, kopogott az ajtón, s ezt mondta: — Látod, így kell csinálni! — Minden világos! — örvendezett a gólya. — Hát így kell énekelni? Azzal elrepült, hogy mielőbb bámulatba ejtse a világot művészetével. A csalogány apró szárnyain csak később érkezett Szerényen kopogtatott az ajtón, köszönt, engedelmet kért a zavarásért, s elmondta, hogy nagyon szeretne megtanulni énekelni. A bölcsnek megtetszett az udvarias madár, s mindenre megtanította, amit tudott. Az időtől fogva a szerény csalogány a világ legjobb énekesmadara. A csudabogár gólya pedig csak kelepclni tud a csőrével. De ő erre is nagyon büszke, s így oktat- gatja a többi madarat: —Hallgassátok csak! így kell csinálni! Ez bizony az igazi éneklés. Ha nem hiszitek, kérdezzétek meg az öreg bölcset! Valcntyin Beresztov (Átányi László fordítása) Összeállította: Selmeci Katalin Tudósítóink írják A jánoshalmi negyedikesek képviselték iskolájukat a Kiskunhalason rendezett énekversenyen, mert az iskolai vetélkedőkön ők bizonyultak a legjobbaknak. Amint azt a Petőfi Népe riporterőrs tagjai — Fenyvesi Éva és Dobos Anna Mária — leírták, a négy kislányt — Szabó Csillát, Kovács Nórát, Révész Adriennt, Szabó Mónikát — Nánainé Juhász Katalin készítette fel a versenyre. A keceli, tompái, mélykúti és halasi dalosok között úgy érezték, hogy nagy lámpalázuk van. A 11 versszakos Bogár Imre című népballadát énekelték nagyszerűen, s ők lettek az első helyezettek, az aranyérmesek. Gratulálunk. Az elmúlt napokban tartották farsangi mulatságukat Páhiban az úttörők. Csaknem százan öltöttek jelmezt. Volt köztük Z’Zi Labor, Isaura, boszorkány, tündér, ősember. Györfi Boglárka Iluskának öltözött, s mint írja, társaival együtt a harmadik helyen végzett. Á díjként kapott torta hamar elfogyott; lehetett teázni, táncolni is. * Nagyszerű eseményről küldött tudósítást Kunszentmiklósról Fodor Balázs: őrse rendbehozta Bankos Károlynak, Petőfi Sándor barátjának síremlékét a község temetőjében. Az obeliszken világosan olvashatták Bankos Károly nevét, amikor azt félnapi munkával kibontották az ákácbozótból. Osztályfőnökük, Aranka néni örömmel nyugtázta tettüket: ők így tisztelegtek a költő emléke előtt.
