Petőfi Népe, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-22 / 18. szám

A • PETŐFI NÉPE » 1987. Január 22. NAGY REMÉNYEKKEL JÖTTEK — ÖRÜLNEK JÓ KÖZÖNSÉGÜKNEK Színpadi táncosok A színházlátogatók érdeklődve figyelik a pályakezdőket: felcsillan-# a tehetség aranyfedezete alakításaikban? Talál­gatják, hogy kivel találkoznak közülük egy-két évtized múl­tán is prózai vagy zenés játékokban. Szívesen biztatják hálás tapssal alakításaikat. Kiváncsiak terveikre, reményeikbe, élet­• Az öltözőben: Salamon Erzsi, Kocsis Tamás, Pál Brigitta, Frigyest Tünde és Tajtl István. (Straszer András felvétele) SZÉPEN MAGYARUL — SZÉPEN EMBERÜL körülményeikre. Többen Is kérték: mutassuk be az évadkezdő nagyoperettben és a Marica grófnőben ügyes betét­számokkal a közönség rokon- szenvét megnyerő táncosokat. Hol tanultak, honnan szerződtet­ték őket? Egy szóval válaszolhatunk az •első kérdésre: Pécsett. Kérünk egy spárgát Frigyesi Tünde 1978-ban, Pál Brigitta 1985-ben, Salamon Erzsé­bet, Kocsis Tamás és Tajti Ist­ván az elmúlt évben érettségizett a dunántúli nagyváros művészeti szakközépiskolájának színpadi tánc tagozatán. Jó néhány jelentkező közül vá­lasztódtak ki a felvételin. Kötött izomzatú, hízásra hajla- mos, alacsony termetű, szűk csí­pőjű fiú, lány számára aligha teremne babér e szüntelen testi készenlétet követelő pályán. A vizsga persze korántsem olyan szigorú, mint a balettintézetben, ■de legalább egyféle spárgát tudni kell a sikeres felvételihez. Min­den tanítási napon gyakoroltak, táncoltak. Harmadikos, negyedi­kes diákként rendszeresen közre­működtek a Pécsi Nemzeti Szín­ház előadásain. Bizonyított már, aki idáig eljutott. Főként a fiúk látják be 15—16 évesen: téved­tek. amikor ebbe az iskolába je­lentkeztek. A maradók közül majd’ minden második-harmadik keresi helyét. A legtehetségesebb, legszeren­csésebb kezdő táncosokat operai balettegyütteseknél várja szerző­dés. Noha kevesen végeznek a pécsi szakközépiskola színpadi tánc tagozatán, íejfájdító gond az elhelyezkedés. A balettmester tanácsára A mindig színpadra vágyó Pál Brigitta — sokoldalúságának kö­szönhetően grafikusnak is tanul­hatott volna — kénytelen-kellet­len egy esztendeig a pécsi Dok- tor Sándor Művelődési Házban tanított. Az érzéseit, gondolatait időnként szép versekben, elbeszé­lésekben rögzítő lányt Végvári Zsuzsa balettmester beszélte rá, hogy fogadja el Lendvay Ferenc kecskeméti igazgató meghívását. Üj tánckart alakítanak ki a hírős városban. Taníthatja a többieket, esetenként színpadi táncokat ter­vezhet. A hatvani származású Tajtl István csupa energia, csupa moz­gékonyság. A pécsi egyetemen vagy a Színművészeti Főiskola rendezői szakán szerette volna folytatni tanulmányait, de mások kaptak bizalmat a jelentkezők sorsát eldöntőktől. Neki Is Végvá­ri Zsuzsa, azaz Eck Imréné szólt. Németh Aliz operaénekes Is azzal kecsegtette, sokat tanulhat a kecskeméti társulatnál: igent mondott az ajánlatra. Nem tud­ja még, hogy jól döntött-e. Hor­váth Jenőtől sokat ellesett a Sy­bil! próbáin, elégedett kezdőfize­tésével, de azért egyben-másban elképzelései beteljesülését várja. A színház a lételeme, Ismerni szeretné a szinházcsinálás min­den csínját-bínját. A szép szőike Salamon Erzsi útja volt talán a legslmább. A dunántúli kislány a maga szelíd konokságával elhatározta: a pé­csi szakközépbe jelentkezik. Az egyéniségét jól ismerő szülők be­leegyeztek döntésébe. Az igazgató tervei Koreográfusként is foglalkoz­tatja a színház Frigyesi Tündét. A kis társaság leggyakorlottabb tagját. A balettintézetben tőle eltérően Ítélték meg kilátásait, ezért az akkor szervezett pécsi középiskolában folytatta tanul­mányait. Debrecenben játszott, táncolt több évig, majd színházi műszaki férjével Kecskemétre szerződött. Az ügyes mozgású, jó kiállású Kocsis Tamás útja törvényszerű­en vezetett a színházhoz. Gyulán amatőr csoportban szerepelt, majd Pécs következett. Kiket köszönthetünk közülük az új évadban? Két-három év múl­tán? Reményekkel és kétségekkel vegyes pillanatnyi helyzetük és Jövőjük. A minap Ismételten megerősítette elhatározását Lend­vay Ferenc: az ősztől nyolctagú tánccsoportot szerveznek. A volt díszletraktár épületében még eb­ben az évben elkészül a szabályos balett-gyakorlóterem. A nagyobb létszám lehetővé teszi igényesebb kompozíciók bemutatását. Ki mire viszi ? Addig rendszeres gyakorlás hí­ján még abban is elbizonytala­nodhatnak, amit az iskolában ta­nultak. Csak rendszeres, egyetlen napig sem szüneteltetett edzéssel engedelmeskednek az izmok a koreográfiái előírásoknak, csak akkor bírható szusszal egy-egy nagyobb szerep, ha keményen edzik magukat a táncosok. Talán a kedves fiatalok is többet tehet­nének képzésükért? Tudni ok kell: az őket gyorsan megkedvelő közönség bízik ben­nük. A pécsi szakközépiskola volt növendékei egyértelműen jól In­dultak a színi pályán. Az adott körülmények között nagyjából elégedettek fizetésükkel, kelleme­sen laknak a szinészházban, de szeretnének többet táncolni. H el tál Nándor Állatvilág „Ez is egy nagy barom (ökör, szamár)" — halljuk gyakran egy kevésbé tehetséges emberről a véleményt. Sőt sokszor még más szóval Is erősítik meggyőződésü­ket, fajbaromnak, címeres ökör. nek, vadszamárnak nevezik a szó­ban forgó szomélyt. E jelenségre a mindennapi nyelvhasználat­ból számos példát említhetnék még. Hazug disznónak nevezzük az örökké hazudozó embert, ma­lac az Illetlenül evő gyerek, ma­jom vagy majomkirály a szolgai módon utánzó vagy így viselke­dő személy, veszett kutya az, aki folyton ingerkedik, veszekedik. A stilisztika kakofemizmusnak nevezi ezt. „A kakofemizmus va­lamely rosszalló, sőt durva kife­jezésnek a használatát jelenti az elmarasztalás, a megbélyegzés stílusszándékával. Forrása a gúny, az indulat, az erős hatás keresé­se, s ezért rendszerint túlzó, nyers kifejezések használatával jár” — írja róla nyelvművelő ké­zikönyvünk. Az állatvilágból vett szavak nem egyetlen nyelvi formánk a rosz- szallás kifejezésére, de talán a leggyakrabban használt eszkö­zünk volt régen is, s az ma is. Zrinyi Miklós híres eposzában pogány ebeknek nevezi a törökö­ket. A Csínom Palkó, csínom Jan­kó kezdetű kurucvers igy csúfol­ja a labancokat: „Kicsírázott eb­agyara az magyar cipóra ...” A XVI—XVIII. századi csúfolkodó és gúnyolódó versekben igen nagy számmal fordulnak elő e szók a gúny, a rosszallás kifejezésére. Ezekben a századokban több vá­rosi és megyei törvényhatóság szigorú rendeleteket hozott terje­désük megakadályozására. Szi­gorúan megbüntették azt, aki va­lakire azt mondta: disznó terem­tette, ebadta, eblelkű. Petőfi egyik versében így támadt rá kritiku­saira: „Mit ugattok, mit harap, tok engemet, hitvány ebek!” Arany János Toldijában az irónia esz­közei az állatnevek. „Ügy, anyám! Kecsegtesd ölbeli ebedet..." — ■mondta György Miklósról anyjá­nak. Es ma? Se szeri, se száma az állatvilágból vett szavak fel- használásának erősebb érzelmek kifejezésére. Állatnevekkel ne­vezünk meg embereket: a nőből, a leányból tyúk, csirke, pulyka, macska lesz, a férfi, a fiú ürge, pofa, pók vagy majom. Állati testrészek nevét használjuk em­beri testrészek megnevezésére: pata, csülök vagy mancs a kéz, agyar a fog, sörény vagy toll a haj, ormány az orr, pofa az arc. Állati tulajdonságokkal alkalma­zunk emberekre, és állati érze­lem-megnyilvánulásokkal feje­zünk ki emberi érzelhneket: pók­hasú, disznófülű, vicsorítja a Jo­gát, kimutatja a foga fehérjét, csóválja a farkát. Sokféle lehetőség kínálkozik e szók enyhítésére, megszépítéséi re. A legjobbnak a köznyelvi szi- nominák látszanak. A „Fogd be a pofádat” helyén az indulatos „Hallgass” pontosan kifejezi an­nak értelmét. Néhány durva szón azzal enyhíthetünk, ha az igei származékát használjuk tiltószó- val vagy kérdőszóval: Ne szamár­kod j! Ne marháskodj! Mit ma- lackodsz? Kitűnő szépítő eszköz az állatnevek kicsinyített alakja is: szamárka, csacsika, malacka. Máskor elferdítjük a szó alakját: Te, margit! Nagy barométer! A trágár kifejezéseken azonban nem segít az, ha egy részüket elhagy­juk (Túró! Nagy túróst!) vagy betűszót csinálunk belőle, s ezt közhasználatú szókkal oldjuk fel (Lótusz fakadjon a sírodon!) Az állatvilágból vett szavak stí­lushatását igen erősen megszab­ja az a beszédhelyzet, amelyben használják őket; kinek mondjuk, miről, milyen alkalomból, tréfál­kozunk-e vagy indulatosan be­szélünk, csak szellemeskednl aka­runk, vagy sérteni, bántani va­lakit. Törekednünk kell arra, hogy az illendőség határát ne lépjük át, mert a beszédünk így ízléste­lenné válhat. Bachát László TÖPRENGETŐ A NŐI LÉLEK De hogy lehet az, hogy a szá­zad asszonyembere boldogabb, mint a század férfiembere? Egyszerűen úgy, hogy okos ön­zése legyőzte a férfi ostoba ön­zését. Kitagadva a fajtájából, hozzánk hasonló énjük taga­dása folytán, „élvezeti cikké” magasztositva és a „szerelem központjává” aljasitva, nem a ránézve hátrányos, hanem a ránézve előnyös konzekven­ciáját vonta le ennek a félre. értésnek. (Karinthy Frigyes) Az asszony felhevülésétől ke­vésbé kell félni. Kisebb a ve. szély, ha egy váratlan látvány­tól dühöngő hév fogja el. (Michel Eyquem Montaigne) Nevetni, vagy könnyezni: az mindegy az asszonyoknál. (Katona József) A nők életét három részre lehet osztani: az elsőben ál­modnak a szerelemről, a má­sodikban gyakorolják, a har­madikban sajnálják. (Saint Prosper) Dulconné őszinte lélek. Sze­rette a férfiakat, és most sze­reti Istent. Az ember azt sze­reti, amit lehet, ahogyan le­het, és azzal, amije van. (Anatole France) A nők legjobban szeretik a férfiban azt a sebet, amelyet ők okoztak. („Otthon”. — Múlt század végi folyóirat) Gyűjtötte: Havasházi László • Az Országos Műemléki Felügyelőség felújította s székesfehérvári Rác templomot. A táblaképek és a berendezési tárgyak már elkészül­tek. Németh Gábor festőművész Jelenleg a falakon levő freskókat rés. tauráljs. A felújítás után a Rác templom a város egyik szép vallástörté­neti műemlék épülete lesz. Képünkön: a már kijavított falfestmények. SZERKESZTI: KÓNYA JUDIT A Szépirodalmi Könyvkiadó 1981-ben nagyiívű vállalkozásba fogott: megkezdte a XX. századi magyar széppróza jeles mestere, Nagy Lajos életművének újbóli — Immár gyűjteményes megje­lentetését. Több szempontból is heroikus vállalkozásnak mond­hatjuk a sok más szolgálattal Is jeleskedő, de gazdaságilag gyen­gélkedő kulturális vállalat ter­vét. Elsősorban azért. mer.t egy olyan szerzőt ajánl ismét, akit Magyarországon ma még — szü­letése 104.. halála 34. évforduló­ján — nem becsülnek az olvasók és az irodalomtörténészek Igazi értékei szerint. A kiadásaihoz mérten tehát csak csekély bevételre számíthat a vállalkozó. Azért Is dicsérhet­jük a kezdeményezést, mert Nagy Lajos munkáinsik lelentős része ma nehezen hozzáférhető. Egyes művei csak 1945 előtti folyóira­tokban, régi napi- vagy élclapok hasábjain olvashatók. Sőt. egyes írásai (például a naplói), még nem Is iláit(hat)taik nyomdafesté­ket. Időigényes kutató- és gyűj­tőmunka kell, hogy megelőzze a gyűlteményes kiadás további kö­teteinek az előkészítését, melyet a 'kiadó főszerkesztőle. Nagy La­jos monográfusa, Kónya Judit vállalt. A sorozat borítóit tervező Gi­nács László gonddal dolgozott. Jellemzésére csak egy adat. A védőlap bomoksárga! Ez volt a szerző 'kedvenc színe. A címol­dal, Nagy Lajos aláírásának kó­piája teszi személyessé, vonzóvá. Az editor tizenkét kötetre ter­vezi sorozatát. Moot tehát „fél­úton lehetünk: az elmúlt he­tekben került a könyvesboltokba e. Jeremiása című novellaválo- gat*s. a hatodik kötet. Ügy hiszem, nem véletlen, hogy 1981-ben A 'Mu meg a vá­ros című válogatással startóV; az életműsorozat. Ez adta közre írónk szociográfiai Írásait. A tár­sadalomrajz műfajában ugyanis valósággal iskolát teremtett Apa«i*iag szülötte. Annak mód­szerek ir( harmincra években, de napjainkban Is sokan tőle tanul­ták és tanulják el. A gszdag gyűjteményben riportjait (pl. Dunaegyháza. eav falu az ország szívében: Alföldi falu: Bolyon­gón oz pHWdön) 'a iV'»lel*r+ősebb szociográfiai regényeit (Kiskun­halom. A falu álarca A falu) és néhány vitacikké1 adta közre a szerkesztő. Ez, » — a leg­teljesebb, s legtökéletesebb Nagy Lajos-mű, a Kiskunhialom újra­kiadásával — a sorozat tartó­pillére lett. A kisebb írás tanul­mányozása megismertet azzal, hogyan jutott el a szerző a hír­lapi tudósítástól a regényig, mi­lyen fejlődési periódusok előzték meg a Kiskumhaiom megszüle­tését. A következő kiadvány három regényt ad közre. A szerkesztő nem tagadja: -nem egységes faj­súlyú művekről van szó. Az 1926-ban írott. „A vadember” Nagy Lajos pályáján belül is kí­sérleti jellegű: Maga is vallotta: ....... nem éppen tökéletes, sőt s tílusbeli, megírási zavaroktól sem mentes”. A vadember nem több, minit egy írói kísértet, de amiben már fölcsiliantja a ké­sőbb tökélyre fejlesztett sajátos regényt orma erényeit. Maga a történet sem igazán Nagy Lajos tollára való. Szokványos — már a múlt században elcsépelt törté­net ez — egy kisvárosi házasság­törő asszonyról, zsarolásról, unatkozó, boldogtalan polgárok­ról. Talán csak a háttérként raj­zolt realisztikus társadailomrajz ígéri-ldézl az igazi Nagy Lajost. A kötet szenzációja A Budapest ngykávéház újrakiadása volt. A kötetben megtalálható a legnép­szerűbb regénye, a Három bol- toskisasszony is. A három ,,du- naszemesii” kereskedőlány Freud-i eszközökkel ábrázolt élete és tra­gédiája olyan vezérfonallá válik az író kezében, amelyre fölfűz­heti azokat a mozaikszemeket, amelyekből az egész falu társa­dalmi képe kirajzolódik. A következő gyűjtemény is az olvasmányos prózát kedvelőknek hozott Igazi örömet. A Fő az Il­lúzió és a Tanítvány című kis­regényeik Nagy Lajos elbeszélő­művészetének egy újabb sajátos metszetével ismertetnek meg, amelyekben a mese, a fikció szervezi az irodalmi szöveg épí­tőelemeit. A negyvenes években különféle füzetes regénytárakban megjelenő kisregények többsé­gűikben korábbi novellák tovább­fejlesztett változatai. Fontos állomásai az életműso- rozatnak az életrajzi művek egy­mást követő — 1982, 1983 — kö­tetei. Tudjuk, hogy Írónk tragi­kus élete mennyire meghatároz­ta valóságlátását. Közismert, hogy soha nem találkozott apjá­val. anyja megesett budapesti cselédlány volt. „Szerelemgye- rekként" kora gyermekkorától át keltett élnie a megaláztatásokat, a hátrányos megkülönböztetést, Nem ő volt a magyar irodalom egyetlen „fattyúja”. mégis talán ő sínylette meg pszichésen a leg­jobban. Hajlíthatatlan jelitemét a társadalmi 'igazságtalanságok születése percétől kovácsolták. Életrajzát négy köteteire tervez­te. de csak kettő — a Lázadó és a Menekülő ember készült el. E kettő hű tükre Nagy Lajos éle­tének 1934-ig. Az életrajzíróknak tehát e dátumig meglehetősen könnyű dolguk van. Nagy Lajos kézen fogva vezeti végig őket al­kotói pályáján. Elidőzik látszó­lag jelentéktelenebb epizódok­nál. amelyeknek fontosságát eset­leg csak hosszú évek múltával értjük meg, egy-egy újabb kar­colat vagy tárca, novella nyo­mán. A kétkűtlet.nyi önéletírás nemcsak egy személyiség Izgal­mas fejlődéstörténete. hanem gazdag árnyalatú korrajz is. Min­den egyes lapja az igazságtalan­ságoknak és az álszent gazda­goknak címzett éles bírálat, és egyúttal védelme a tiszta er­kölcsnek. a kjszolgáltatdtt sze­gényeknek. A hatodik homoksárga kötet a Naigy Lajos-iT novella egyik klasszikus értékű darabja után a Jeremiáda címet kapta. Kónya Judit az 1921 és 1930 között irt kisebb epikai munkákat válogat­ta. szerkesztette egybe. ,.A nyo­mor jeremládája ez a kötet — Ír1a az editor — az anyagi és az intellektuális n.’oa.oré. amelyből Hr irónak tatot Jutott. az ellenforra­dalmi kurzus és a gazdasági vál­ság idején." Dicsőségére válik —■ s tudjuk: kevés társa volt —, hogy ebben az Időben Is me« tu­dott maradni Nagy Lalos annak, aki: szocialista gondolkodású író­nak. Nem adott hitelt semmi- léle propagandának. Következe­tesen baloldalról bírált. Egyetlen sorát sem kell kozmetikázni vagy kihagyni, mert mind vállal­ható ma is. Szorongásait, egyre erősödő idegbaját is kiírja pró­zájában. A házltanító megalázta­tásai, az autóbalesetet szenvedő nyomorult szegény például visz- szaltérő szereplői a Jeremiádá- nak. A korabeli ,kedves” olvas­mányokat szétrombolják, meg­szégyenítik Nagy Lajos írásai, oly tényszerűek, oly pontosak. A Jeremiáda szerzője pesszimis­ta és racionalista, bár ez a lát­szólag rigorózus ember sajátos humorérzékkel is meg volt áld­va. Fél évszázadon keresztül ír­ta sajátos groteszk karcolatalt, humoreszkjeit, novelláit, ame­lyekből némi ízelítőt e kötetből is kaphatunk. Félúton van az életműkiadás, de már élőre lehet látni: a hát­ralevő kötetek kiadása az eddi­ginél jóval nagyobb megterhelést jelent majd a vállalkozónak és a szerkesztőnek egyaránt. Leg­alább két-három kötet kell pél­dául nehezen felkutatható ap­róbb, harminc-, hatvansoros jegyzeteknek, glosszáknak. Ezek összegyűjtése nem megy gyorsan. Ügy tűnik, eddig a könnyebb részével végzett csak a szerkesz­tő. Elismerés illeti a közreműkö­dőket, hogy vállalkoztak a nagy törlesztésre: Nagy Lajos Kossuth- díjas írónk munkálnak gyűjte­ményes kiadására. Reméljük, a most következő, nem könnyű Időszakban sem szakad meg a folyamatosság, s legalább éven­te egy-egy útabb kötettel gazda­godhatunk. Várjuk a novellákat, a karcolatokat, az ötletes hírla­pi szösszeneteket. a „kis színe­seket", a jegyzeteket, a glosszá- kat. Várjuk — mert ígéri a ki­adó — Nagy Lajos szovjetunló- bell útlnaplóját és az eddig zá­rolt Nagy Lajos«i naplókat. Az Ismertnek hitt nagymester (to­vábbi) felfedezésre vár ... Farksa P. József A Nagy Lajos- életműsorozatról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom