Petőfi Népe, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-22 / 18. szám
QzdQ/ógpolitiko v munko Icljc/it menyek f « A SZŐLŐTERMESZTÉS MÚLTJA ÉS JELENE II. fjj A honfoglalástól a homokveszedelem leküzdéséig MEZŐGAZDASÁGUNK GONDJA Sav any ódnak a földek Hiába van kiváló vetőmag, szupertechnikát képviselő traktor, vetőgép, ha a termőtalaj gyenge. Bizony, ha a föld elerőtlenedik, a növények sínylődnek, nem érhetők el kimagasló terméseredmények, elmarad a gazdasági siker. És mostanában a honi talajok termékenysége nem nő, ellenkezőleg ... Ez új jelenség. Korábban ugyanis nem a talajok minőségének romlása okozott gondot, hanem, hogy egyre szűkült a bevethető határ: 1965 —1980 között mintegy 300 ezer hektárral csökkent a mezőgazdaságilag művelt terület. Ez a káros tendencia az elmúlt öt évben szerencsére mérséklődött, sőt a szántók nagysága ez idő alatt kismértékben meg is nőtt. És ez eredmény. Miképp az is az, hogy ma az egész ország területén — táb- laszintig — meghatározható a talajok szerkezete, minősége, termőképessége, mely vizsgálatok után kijelölhetők a javítást szolgáló technológiai beavatkozások is. Savas eső és mész hiány Ez annak köszönhető, hogy az elmúlt évtizedben kiépült e korszerű laboratóriumi háttérrel rendelkező egységes növény- és talajtani vizsgálati hálózat. E rendszernek örülnünk kell, mert olcsóbb, és mégis hatékony tápanyagvisszapótlás csak akkor valósítható meg, ha pontosan lehet tudni azt, hogy mi hiányzik a földből. A laboratóriumok vizsgálati eredményei közül számosnak viszont nem örülhetünk. Mert ezek alapján megállapítható, hogy a honi termőtalajok egyre inkább sava- nyodnak; a szakemberek már aggasztónak tartják, hogy a mezőgazdasági földterület több mint a felének a kémhatása már messze nem optimális. Kétségtelen: a kelleténél savanyúbb termőtalaj ma még nem okoz látványos termésveszteséget, a gazdaságok szinte észre sem veszik, hogy a szerényebb kukorica-, meg burgonyahozamoknak az oka. — de, s ezt hangsúlyozni kell: csak az egyik oka — lehet a föld minőségromlása. Hogy ml okozza ezt a kedvezőtlen folyamatot? Több tényező együttes 'hatása: az ipar levegőszennyezése, ami savas esőként tér — hullik — a földre; az egyoldalú műtrágyázás, meg hogy a kellő mészvissza- pótlásról a legtöbb nagyüzem nem gondoskodik. De a mezőgazdáknak a határban nemcsak a savanyo- dás okoz gondot. Az is, hogy évről évre egymillió hektárt veszélyeztet elöntéssel a víz; szikes és erősen homokos ugyancsak egymillió hektár. Drága takarékoskodás A növények „táplálkozása” szempontjából természetesen elsősorban a nitrogén, a foszfor-, a kálcium- és a káliumellátottság mértéke a döntő. A helyzet e tekintetben sem megnyugtató. A közepesnél gyengébb a nitrogénszolgáltató képesség a talajok 70iszázalé- kánál — de az elmúlt öt évben jelentősen romlott a földek kálcium-, kálium- és foszfonfeltöltöttségl szintje Is. A talajok tápanyagkészlete tehát csökken, ami — hosszú távon — .nemcsak az érintett tsz-ekben okozhat bajt... Az összes agrárüzemre kiterjedő vizsgálatokon alapuló számítások szerint az elmúlt évtizedben a gazdaságok a szükségesnél mintegy másfél millió tonna műtrágya-hatóanyaggal kevesebbet használtak fel. Ez azt jelenti, mintha az egyik évben egy gramm műtrágyát sem szórtak volna ki a magyar határban! Persze, e fontos kemikáliával való spórolás nem általános: az üzemek harmada mindig pontosan annyit juttatott ki, amennyit igényelt a föld és a növényzet; másik harmada takarékoskodott is, meg nem is, pillanatnyi anyagi helyzetétől függően, a harmadik harmada a gazdaságoknak ellenben — mintegy másfél millió hektáros területen — már évek óta a szükségesnél kevesebb műtrágyát használ. És — állítják a szakemberek —, ha az elmúlt szárazság sújtotta három évben a föld mindenhol megkapta volna az optimális nagyságú táperő-után- pótlást, az aszály okozta termésveszteség mérsékeltebb lett volna, hiszen a növényeik vízigénye kisebb, ha bősége, a tápanyagellátásuk. Olcsóbb műtrágya De hozzáértők mást is mondanak. Leszögezik: egy percig sem folytatható tovább a talaj tápanyagtőkéjét és termékenységét csökkentő gazdálkodási gyakorlat. A műtrágyával nem szabad tovább takarékoskodni, mert maholnap esetleg arra ébredhetünk, hogy lényegesen kisebb termés. Nem csak egy-egy körzetben, országszerte. Az elmúlt években az üzemekben nem felejtetté k el a növénytermesztés ábécéjét, a legtöbb, helyen azért riem indították akkor és annyiszor a műtrágyázó brigádokat, ahányszor azt a szükség megkövetelte volna, mert így próbáltak takarékoskodni a kevés forinttal, amit a gazdálkodás teremtett. M<;rt az tény, Hogy a műtrágyázás költségei lényegesen gyorsabban növekedtek, mint a rfelvásár- lásí árak, meg aztán a jelenlegi termésszintek további emelése fajlagosan magasabb műtrágya-felhasználáíst igényelne, azaz még több forintot. Januártól — átlagosan — mintegy 8 százalékkal csökken a műtrágyák ár.a. Talán, ez is ösztönzi majd az évek óta stagnáló műtrágya-felhasználás okszerű növelésére az üzemeket. H. L. I. MIKROELEKTRONIKAI VEZÉRLÉS A Duna—Tisza köze a rómaiak uralma idején gyéren lakott síkság volt, füves, nádas, mocsaras, erdős területekkel. A fennmaradt oklevelekből tudjuk, hogy a honfoglalás időszakában már apróbb falvakkal betelepült és a falvak környékén művelt területek, fövényes talajú dombokon szőlő és gyümölcsöskertek voltak. Az első okleveles emlékünk az itteni szőlőkről I. Géza király idejéből való, aki 1075-ben apátságot alapító levelében a ga- ramszentbenedeki apátságnak adományozta az ALpárhoz tartozó szőlős dombokat is, a „Királyné szőlőskertjéig.” Ez időből származó egyéb írásos bizonyítékok a szerzetesek szőlő- és borjárandóságáról tesznek említést, mintegy bizonyítva, hogy ekkor már e tájon a szőlőtermesztés mellett a borkészítés is ismert volt. Ezt egyébként Kada Elek ásatásai is igazolják, a Kecskemét környékén feltárt avar sírokban borosamfóráikat is találtak. A honfoglalástól számítva a szőlőtermesztés folyamatosan fejlődött, melyet az Árpád-házi királyok is jelentősen támogattak. A szőlőt továbbra is lakott területek közelében lévő dombokon, a gyümölcskertekbe a fák alá telepítették, rendszertelenül, sűrűn, és télire kapával fedték. A szőlőkultúra fejlődése szinte töretlen volt egészen a tatárok beözönlésélg, akik viszont pusztításaik során .a falvakkal együtt a szőlős-gyümölcsös kerteket is feldúlták. A tatárok elvonulását követően a szőlőskertek viszonylag hamar kiheverték a rombolást. A visszatérő és újonnan betelepülő lakosság a gyümölcsfák helyett is a köny- nyebben szaporítható szőlőt ültette, és hamarosan ismét virágzó kerteket varázsolt a kipusztultak helyébe. A Hunyadiak idejében Az Anjouk és a Hunyadiak idejében viszonylag nyugodtan fejlődött és gazdagodott a Duna—Tisza közi szőlészet. A falvakat körülvevő magasabb fekvésű dombok kiválóan alkalmasnak bizonyultak a szőlős-gyümölcsös kertek létesítésére. Bár csak dombok voltak, ezeket .mégis hegynek nevezték, mely szót már évszázadokkal előtte is használták. Ekkor kezdődött Kecskemét környékén is a nagyobb arányú szőlőtelepítés. Az első szőlőket a kecskeméti Vén-hegyen telepítették. A Kőrösihegy, Vacsi- hegy, Budaihegy szőlői is bizö- nyítják, hogy ekkor Kecskemét | környékén már kiterjedt szőlő- művelés folyt. E tájon pincék hiányában csak kevés bort készítettek. Innen elsősorban szőlő-, illetve mustszállítás folyt északibb vidékekre, Budára, Kassára. A szőlőtermesztés bővülését, fejlődését főként az segítette, hogy a szőlő már ekkor is kedvezőbb gazdasági helyzetet és jobb megélhetést biztosított művelőjének, mint egyéb növények. A szőlő- és bortermelés a XIV —XV. században országosan is kibontakozott. Magasabb színvonalú borkultúra elsősorban a pincével rendelkező hegyvidéki tájakon fejlődött ki, de jó hort Ihár itt is tudtak készíteni. Nagy Lajos király (1342—1382) udvarából a szabadszállási bor, annak kiváló minősége miatt, sosem hiányozhatott. A bor fogyasztása itt is növekedett, elsősorban egészségügyi okokból: orvosságként fogyasztották. A törökök feldúlták a falvakat és a falvak mellett lévő szőlős- ésgyümölcsöskerteket is. Évidéit, ahol már a kor színvonalának megfelelően szőlő- és kertgazdasági kultúra volt, néhány év alatt ismét műveletlen vadonná változott. Csupán néhány nagyobb település maradt meg, ahová a környező kisebb falvak lakosai is bemenekültek. így például Kecskemét mintegy 37 környező falu és község határát és lakosságát „szívta" fel. De néhány évtized után, amikor nagyjából rendeződtek a viszonyok, elsőként Kecskemét határában kezdték meg újból a szőlők telepítését, illetve a régiek felújítását. Egyrészt a jobb megélhetésért, a borért, másrészt mert elvesztek az itteni gazdák szerémségi és dunántúli birtokai is. A bor és a járványok A török nem volt ellensége a szőlőnek, sőt új fajtákat ő is be-, hozott. (Kecskecsöcsűek, Makkszőlő, Karmazsin stb.) A bort ugyan Mohamed tilalma miatt nem ihatták — bár a városi feljegyzések szerint 1647-ben már jelentős mennyiségű bort őt ittak meg — a főzött bort (borpárlat, pálinka) rendszeresen fogyasztották. A városi lakosság mindinkább borivó lett, elsősorban a járványok (a morbus hungaricus, a magyar népbetegség, a kiütéses tífusz erőteljes terjedése) és az itteni rossz víz is erre kényszerítette. A régi hivatalos feljegyzések szerint 1650 körül évente 4 —5005 ezer pint bor fogyott el. De ezen túlmenően sok bort mértek ki a jobbágyok akkor már meglévő kurtakocsmái is. A Duna—Tisza köze 1686 után szabadult fel a török uralom alól. A lakosság jelentős része elmenekült, és q szőlős-gyümölcsös kertek gondozatlanul maradva elvadultak. Néhány év után azonban a visszatelepülök és a nagyszámú betelepülők művelésbe veszik ezeket a területeket, és elkezdődik az újratelepítés. Ez utóbbi olyan ütemű, hogy 1691- ben Kecskeméten Kohári várkapitány kénytelen rendeletileg szabályozni a telepítéseket. Az Alföldön, de főként a Duna—Tisza közén mégis megkétszereződik 1720-ra a szőlő területe, és eléri a 24 750 hektárt. Kecskeméten ekkor már szinte minden házzal bíró lakosnak van szőlője, amely örökölhető és eladható. Kecskemét város tanácsa pedig igen szigorú rondele- tekkel szabályozza a telepítést, gondoztatja, biztosítja a szőlők megművelését és szőlőcsőszökkel védi az értékes ültetvé nyeket. A szőlő, bor egyre inkább jelentős gazdasági tényezőjévé válik a városnak, melynek hivatalos ügyeit a nagy tekintélyű borbíró végzi. A törökök kiűzése vitán További nagy fejlődéit hoz az ágazatban az elszabadult homok elleni küzdelem. A törökök kiűzése után ugyanis jelentősen megváltozik a korábban elég gyéren lakott Duna—Tisza közének mezőgazdasága. Az újonnan betelepülő nagyszámú lakosság művelésbe veszi még a homokosabb területeket is. Azokat felszántva megindult a homok, melyet nem védtek már a korábban törökök által kipuszt ított erdők sem. A megnövekedőt juhállománnyal pedig feltöretik a gyér füvű legelőket, és a:z innen is meginduló homok el temetéssel fenyegeti a már meglévő kultúrákat, tavakat, sőt a lakott területeket is. Csak későn figyelnek fel a homokveszedelemre és rendeletileg már csak akkor szabályozzák a földhasználatot, mikor a károk már jelentősek. Ejgy 1792-bell felmérés szerint Kecskemét határának ekkor egyhatodát borította homok, de 13 év múlva már több mint a felét. Többszáz holdas táblák Országgyűlések foglalkoztak az elhomokosodás veszedelmével. II. József császár 1780-ban leiratokban sürgette a homoksivatagok beültetését. De mindaddig a homokveszedelem leküzdésében komoly eredmények nem születtek., míg az itt élő lakosság a céltudatos, de nagyon küzdelmes homokmegkötő szőlőtelepítéseket és az erdősítést el nem kezdte. A legeredményesebb védekezési módszer a legjobban veszélyeztetett Kecskemét város területén alakult ki, ahol időben megtiltották a homokos területek felszántását, homokfogó és szélvédő erdőket telepítettek és nagy területeket parcelláztak ki szőlő- telepítés céljaira. Az 1700-as években és az 1800-as évek elején hasonló célból Jánoshalmán, Baján, Kiskunhalason, Kiskunmaj- sán. Kunszentmiklóson, Fülöp- szálláson, Szabadszálláson, Ja- kabszálláson, Izsákon, de különösen Kiskőrös térségében több száz holdas szőlőtáblák jöttek létre az elszabadult homok megkötése céljából. Pfenning Gyula (Folytatjuk.) Cosmorama— a Zeiss újdonsága 1985-ben új planetáriumot avattak a kanadai Edmontonban. Még ugyanebben az évben Jénában is elkészült egy hasonló, modern csillagvizsgáló. Gyártója természetesen a világhírű Carl Zeiss Jena optikai kombinát. Az új, korszerű nagyberendezés az elsőként 1923-ban felállított „az ég megfigyelését szolgáló technikai csodamű” negyedik generációjához tartozik. Miben különbözik a Cosmorama, az új planetárium az elődeitől? Az egész berendezést mikroelektronika vezérli, és teljesen automatizáltan működik. 25 méteres átmérőjű kupolája alól, 30 fő-vetítőkészülék segítségével kereken kilencezer állócsillag tanulmányozható, így megfelelő nagyságban és világosan a Tejút, különböző csillag- halmazok és csillagképek. A planetáriumhoz olyan berendezések Is tartoznak, amelyek teljesen új hatásokat tesznek lehetővé. Ilyen például az a hatás, amely a látogatóban azt az érzést kelti, mintha ő maga közeledne egy bolygóhoz. Sok érdekességet jelent az égbolt elsötétítését valósághűen szimuláló látvány, nem különben a színes koordinátavonalak és csillagképek, valamint a bolygók fényváltozásainak megfigyelése. Fényszegény csillagok is lát- Hátókká válnak. Újdonságnak számít a gyorsaságszabályozó mű lényeges fejlesztése, amelynek köszönhetően egy földkörüli űrrepülés szinte a természetes idő eltelte alatt szimulálható. Mint a korábbiak, az új planetárium is lehetővé teszi az égbolt mozgásainak minden tetszés szerinti helyzetben történő megfigyelését. A két első után már készül Jénában a harmadik hasonló nagy planetárium berendezése, amelyet az idén, Berlin alapításának 750. évfordulója ünnepségei keretében avatnak majd fel az NDK fővárosában. A föld sok nagyvárosában találkozhatunk . jénai csillagvizsgálókkal, hiszen az • A Carl Zeiss Jeni* cég planéta riuma (balról) a Nap, a Hold é a bolygók pontos moz gás.u Is h mutatja az álló csllhigos égből* hoz viszonyítva. Mell ette c( másik különlegesség: *: egy áss tográf. NDK a világ legna.gyobb p .i táriumexportőrje. A Carl Zeiss Jena név ; csillagászati berendezések n túl menően Is világszerte ismert, gyár a precíziós optika és m> • r n nika területén is kiváló er d ményekkel büszkélkedhe . Gy irt mányait a mikroelektronik.i v újabb eszközeivel tökéle és a teljes automatizáló . rekszik. Csúcstechnológiával ké szülnek a Zeiss mikro., és fotolltográfiai műszert A Zeiss-gyártmányol tős helyet foglalnak el a. * tatásban is. Kiemelkedik közti lük az MKF—8 típusú multispe kt rális fényképezőgép, arm l ■ szovjet űrhajókon használnak / fényképezőgépeket különbőz adatelemző berendezésekkel tgá szítették ki. 1978 és 1983 izöt húsz űrhajó személyzete dolgc zott ezzel a technikávul, s ez k! alatt mintegy 500 millió négyzet kilométernyi földfelületet íc.\\ képeztek le vele. Ugyanezt a in! adatot szúz, különlegesen ff szerelt repülőgép negyven évnla tudta volta elvégezni. TÁPLÁLÉKTARTALÉK A TENGER? A világ tehetősebb országai nagy erőkkel kutatják az óceánokat, hiszen ezek ma még koránt sincsenek az emberiség számára kihasználva. A jövővel foglalkozó prognózisok legtöbbje viszont nagy fontosságot tulajdonít az óceánoknak a jövő nemzedékeinek a táplálásában. A kutatások a világóceán sok területén folynak, ám kivételesen nagy erővel kutatják a Antarktiszt körülvevő déli tengereket, mert az ottani áramlási, hőmérsékleti viszonyok kitűnő életteret jelentenek a vízben lebegő növényi és állati, úgynevezett planktonszervezetek számára. A feláramló vizekben nyáron keletkező hatalmas kovamoszattömeg legjelentősebb fogyasztója a mikroszkopikus rákok, algák, medúzák mellett egy kb. 5 cm nagyságú, rózsaszínű, garnélaszerű világító úszórák, a krill. Nyáron több száz négyzetkilométer kiterjedésű, hatalmas ralokba tömö.rül (a rajban az ál- latsűrűség 1000—1500 példány köbméterenként). A nyári Időszak végére a krl.ll szárazsúlyának 70 százalékát tiszta fehérjetartalék alkotja. A krill a bálnák, a pingvinek és más tengeri madarak legfontosabb tápláléka, s a déli óceán az évi 400—500 millió tonnára becsült koprodukciójával a Föld legnagyobb kihasználatlan természetes élelmiszerraktárának tekinthető. Egy krill — a vizsgálatok szerint — naponta 0,2—1,0 milligramm algát fogyaszt el, s a táplálékot 8 óba alatt emészti meg, s elsősorban a 40 mikrométernél kisebb algákat fogyasztja. Mivel a sarki vizek literemként 1—2 milligramm algameny- nyiségének 70—80 százalékát 40 mikrométernél nagyabb algasejtek alkotják, kérdéses volt, hogy mi a kriíl számára méreténél fogva hozzáférhetetlen algatömeg hasznosulás! útja. Megállapították, hogy a nagytestű ko- vamoszatokat a szalpák fogyasztják el* (az 1—2 cm-es. kocsonyás testű szalpák a krill- hez hasonló sűrűségben úszkálnak az Antarktiszt övező vizekben.). így a plankton fő fogyasztódnak sajátos „munkamegosztását” sikerült kimutatni. Egy másik területen, Afrika déli részétől nyugatra, ahol a víz már melegebb, a vizsgálatok kiderítették, hogy ez a világ halban leggazdagabb területe, A térrég legtermékenyebb zónájában 0,4—0,5 gramm alga lebeg egyetlen köbméter vízben, s az algák naponta és köbméterenként 2500 milligramm szenet kötnek meg a fotoszintézis útján. Az állati plankton, amely Itt főleg 5—8 milliméteres apró rákokból áll. 20—80 százalékát fogyasztja el e hatalmas növényi masszának. Képünkön: új típusú tengeri planktongyűjtő berendezés. 9 I • Egy metszeten 1474- ben Így ábrázolták a szüretet.
