Petőfi Népe, 1986. május (41. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-17 / 115. szám

1986. május 17. © PETŐFI NÉPE © 3 Népek közeledése, barátsága Dr. Molnár Béla kiskunmajsai megnyitó beszéde Jó szívvel vállaltam, a természetbarát-találkozó megnyitását, mert fontos, hasznos az ügy, melynek jegyében hét esztendővel ezelőtt ez a rendezvény- sorozat megszületett, s amelyet — hagyománnyá erősödve — azóta is szolgál, gazdagít. A hetedik alkalommal sorra kerülő esemény megnyitásán ér­demes visszatekinteni az eddig megtartottakra. Ügy gondolom, a visszatekintés egyik, talán legfonto­sabb tanulsága: a kiskunmajsaiak megszerették ezt az évenként ismétlődő, céljaiban nemes, tartalmá­ban változó, gazdagodó eseményt. A magukénak érzik, s bizonyára nem öncélúan, hanem azért, mert céljaival azonosulni tudnák. Egy másik szembeötlő vonása az elmúlt évek rendezvényeinek, hogy a szülőföld, a haza isme­rete — megismerése és szeretete — mellett a né­pek közeledését, barátságát, s ezzel a béke ügyét szolgálják. E törekvést fejezték ki az itt élő nem­zetiségiek kulturális fellépései, népművészeti bemu­tatkozásai, a szomszédos népek és a távoli földré­szek életéröl szóló műsorok. A nemzetközi jelleg is értéke a hagyománynak, s ez folytatódik most, amikor a japán nép életére, művészetére, szokásaira irányul a figyelem. Voltak (vannak?), akik nem értik, hogy Kiskunmajsán is — mint az ország más településein, a környezetü­ket, a világot megismerni akaró emberek élnek: hogy ez az igény hasznos, szükséges, a szocialista haza állampolgárainak jogos igénye; s hogy kielé­gítése a kultúra szervező munkásainak kötelessége. Jó, hogy ezt a nemzetközi kitekintést az idei ren­dezvénysorozat is képviseli. Már azzal is, hogy a japán napokat a béke gondolatához köti, s időpont­ját a béke és barátság országos akcióhoz igazítot­ta. Kell, hogy ez a jövőben is így legyen. Az elmúlt hét esztendő tapasztalata folytatásra méltónak minősíti a most kezdődő eseménysoroza­tot. Folytassák hát saját kedvükre és épülésükre, és folytassák a haza hasznára! Folytatni pedig csak úgy érdemes, ha közéletünk legértékesebb elveivel és gyakorlatával összhangban az itteni természet­barát-napok továbbra is nyitottak lesznek, ha a rendezvényt nem szűkíti le a megszokottság, ha folytonos megújulásában helyet kaphat benne min­denki, aki céljaival azonosul, aki részt akar venni a közös munkában, aki gazdagítja azt és nem sze- gényiti. Közéletünk csak ezt a magatartást fogadja el. mert egyre idegenebb tőle a bizalmatlanság, a san- daság. Ez az egyetértő együttműködés a közéletben magában foglalja és elbírja a vitákat is, sőt: fel­tételezi a közös ügyeinket elősegítő vitákat. A párt szövetségi politikája, s így a Hazafias Népfront is ezt támogatja egész közéletünkben. Legyen az or­szágos vagy helyi közéleti esemény, mint ez a most kezdődő kiskunmajsai . . . nri r 1 •• I r • Távközlési világnap 1986 ’Százhuszonegy évvel ezelőtt ezen a napon írta alá húsz ország — köztük Magyarország — az el­ső Nemzetközi Távíróegyezményt. Azóta' a távközlés világnapján minden évben más-más feladatra irányítják a figyelmet. Az infor­máció továbbításának legfonto­sabb eszköze a távközlési hálózat, amelynek fejlesztése nemcsak gazdasági, ha'nem társadalmi kér­dés is. A Magyar Posta az utóbbi időben különösen jelentős fejlesz­tőmunkába kezdett, amely egyre inkább kedvezően érezteti hatá­sát — megyénkben is — a klasz- szikus (telefon, telex) szolgálta- tásokbaM. Ám igen sok teendő van még a minőségi változásokat jelentő (teletex, telefax, teledata) rendszeres, széles körű elterjesz­tésében. Képünkön a csávolyi át­játszóidé a korszerű teehnika képviselője. (Pásztor Zoltán fel­vétele) VÉLEMÉNY A VÉLEMÉNYEKRŐL Hagyományok folytatása •. a Széchenyi téren Kecskeméten megkezdték az Aranyhomok Szálloda mögötti Széche­nyi tér parképítését. Annak idején lapunkban kétszer is ismertettük a szanált terület rendezésére készült terveket, s kértük olvasóinkat, mondják el róluk véleményüket; Sokan éltek a lehetőséggel és meg­írták: milyennek szeretnék látni az új teret. Észrevételeiket, javasla­taikat lapunk 8. oldalán közöltük, Vélemények a térrendezésről cím alatt. Végül dr. Fáy Ferencnét, a városi tanács elnökhelyettesét kér­deztük meg: mi a véleménye a tér tervéről, illetve a kecskemétiek hozzászólásairól? — Mindenekelőtt szeretném hangsúlyozni, hogy a tér képének alakítását, tervezését nagyban meghatározta a város autóbusz­közlekedésének kialakult, ha­gyományos rendszere, amely szin­te kötelezően írta elő — némi átrendezéssel — az autóbusz-de- centrum ottani kialakítását. In­dokolja ezt elsősorban a Széche- nyivárosból beözönlő utasforga­lom, de más egyéb — nem utolsó­sorban anyagi — okok is emel­lett szólnak. — Levélíróink csaknem vala­mennyien a minél nagyobb zöld­terület kialakítását szorgalmaz­ták. Viszont voltak, akik parko­lót kértek ide a külföldi túrabu­szoknak, amelyek nem éppen sza­bályos helyeken, járdaszegélye­ken, szűk utakon vesztegelnek, akadályozva ezzel a gyalogos- és a járműforgalmat, ön miben lát­ja a lehető leghelyesebb megol­dást? — A tér jóváhagyott rendezési terve azoknak az elképzelésével találkozik, akik a zöldterület nö­velését helyeslik ebben a kőren­getegben. A város vezetői is amel­lett vannak. Itt most lehetőség nyílt arra, hogy eggyel növeljük Kecskemét belvárosának szép, tágas, parkos tereinek számát, amelyeket megcsodálnak az ide­genek is. Épp ezért nem lenne helyes, ha a túrabuszokat odairá­nyítanánk, hiszen ezzel a zöldfe­lület csökkenne jelentősen. Egyet­értünk abban, hogy a túrabuszok parkolását meg kell oldani. Ezért intézkedtünk, hogy a túrabuszo­kat a Domus Áruház és az SZMT­székház melletti területre irá­nyítsák majd. Hadd mondjam el, hogy nem­csak a térkialakítás, hanem az ide épülő buszváró tervezője, Far­kas Gábor Ybl-díjas építész is a hagyományt követi. Ugyanis t— amint,az a téren közszemlére tett épületterven is jól érzékel­hető — a város szecessziós épüle­teihez illő stílusú lesz ez a léte­sítmény, amelynek az építését még az idén megkezdik, de va­lószínű, hogy csak jövőre fejezik be. Így diktálják anyagi lehető­ségeink. Viszont a park már jú­nius végére készen lesz. Ha jól emlékszem, több levélíró figyel­meztette a tervezőket: el ne fe­ledkezzenek a nyilvános illem­hely építéséről ezen a forgalmas helyen. A téren ez egyelőre saj­nos nem megoldható, mert hiány­zik onnan a szennyvízcsatorna. A kívánság jogos, ezért átmeneti megoldásként az Aranyhomokhoz kapcsolódó hátsó épületnél kí­nálkozik lehetőség nyilvános WC nyitására, később pedig majd a Kiskörúton túli részen is. — Végül hadd kérdezzem meg — bár ez kevésbé foglalkoztatja a közvéleményt —, hogy a tér északi szélét mikor és mivel épí­tik be? — Erre tervpályázatot írtunk ki, jelenleg az Épszer Vállalattal folynak a tárgyalások. A beépí­tésre, reális számítások szerint, 1989-ig kerülhet sor. Itt egyéb­ként lakóépületsor lesz, a föld­szinten üzletekkel, mint azt a sajtó korábban már ismertette. Rapi Miklós Időjárási szélsőségek Kecskeméten DR. SZILAGYI TIBOR: Napszámosok ásták ki a vonatot (9.) 1876. Február 6-án oly nagy hó esett, hoigy a közlekedés több napig szünetelt, február utolsó napjaiban a Tisza és Duna mellé­két vízáradások pusztították. 1878. Jfanuár 17. A Tisza a múlt hét folyamán teljesen beállott. Az átkelési kompok kellő elővigyázat hiányában, mind beragadtak a jég között. 1879. november második felé­ben beálló lassú és kemény tél 1880. márczius 27-ig tartott. 1879. Betette az ajtót deczem- bér eleje, mely ólmos esővel kö­szöntött be, és rengeteg kárt tett élőfákban — a Gyenes-tér ültet­vényeinek sínylése ettől fogvást kezdődött, némely fát földig hú­zott le a ráfagyott víztömeg sú­lya. Utána hétszámra 20 fokos hidegek. 1880. Deczember 11-én hajnali 4 órakor hirtelen orkán tört ki, utána eső 5 1/2 órakor pedig vil­lámlás. Megalakult a korcsolya egyesület, de hasztalan leste a jégpálya képződését, még de­czember végén is enyhe, ködös és nedves idők jártak, a beta­kart szőlővesszők kipállottak, a födetlenek rügyein vízcsöppek gyülemlettek össze. Az egész hó­nap gyenge volt, úgy annyira, hogy 25., 31-ikén az Ibolya is nyúlt. 1881. Január. A Tiszán Ug mel­lett a közlekedés hosszabb meg­szakadás után f. hó 21-én indult meg, és pedig a jég hátán. 1887. deczember 20-án esett le a téli hó 1, 2 m magasságban, és kitartott erősen. 1888. január 1- én —21 fok hideg volt, és újabb havazás következett. Január 25-én verőfényes olvadás, 31-én újabb nagy havazás, hideg, meg­fagyott két ember. 1888. Karácsony böjtjén és nap­ján oly meleg verőfény, hogy be­illett volna gyümölcsoltóra (március 25.); kitartott a tél eny­hesége az év végéig. 1889. január 10-én esett le az első hó, de 20- ára már elolvadt. 1890. január közepén erős ol­vadások, 24-én szélvész döngette a fákat. 1892. deczember 6—8. között a nagy havazás és hófúvás miatt a vonatok közlekedése megszűnt. A Páka mellett (Kiskunfélegy­házához tartozó puszta) megfe­neklett vonatot közel ezer nap­számos ásta ki, s az utasokat 20 szán szállította be, kik pár napig voltak vendégei városunknak akaratukon kívül. Az államvasút 2 frt napszámot fizetett a hóla­pátol óknak, 15 irtot egy-egy szánkóért, s 3 irtot a lovasoknak. 1892. deczember 13-án beállott hirtelen hóolvadás és esőzés foly­tán folyamok telíték a járdákat. 1893. január 29. 20—22 fokos nagy hidegek járnak. A hó foly­ton esik, s már olyan vastag ré­tegben fedi a földeket, hogy fél­ni lehet, vajon kibírják-e a veté­sek? 1893-évben a hidegek későn áll­tak be, úgy, hogy a gazdák egész deczember hónapban dolgoz­hattak földjeiken. 1894. január 25-től február 15- ig tavaszi idő járt. Február végé­re oly kemény fagyok álltak be, hogy az eke kiíagyott a földből. 1894. Deczember 23. Nagy szán­kózás vette kezdetét a meglehetős mennyiségben esett havon. 1899. február. Időjárásunk ta­lán ismét szeszélyes. Míg nappa­lonként csaknem nyári meleg volt, esténként beborult az ég, s hóval vegyes eső áztatta el utainkat, s teszi nehézzé a köz­lekedést. Néhány helyen a fák egészen kirügyedzettek, a mi sok veszedelemnek és kárnak lehet forrása. Az enyhe tél következté­ben a város Búcsúról, Erdélyiből (Bihar vm.. Királyhágó) rendelt jeget, már legnagyobb részben megérkezett. Az első kocsi rako­mánya nem volt egészen kifogás­talan., de a többi ellen (összesen 9 vasúti kocsi jégről van szó) nem lehet panasz. Bizony elég drága jég ez, mert egy waggon jég ára ott helyben 25 írt, a szállítás meg 47 írtba kerül. Máskor majd ide­jében kell gondoskodni ilyen tiszta jégről, s nem sürgöny Meg megrendelni. 1899. december 17-én megkez­dett havazás szakadatlan esésben két éjjel és két napig tartott, ren­geteg hóba borítva az egész vá­rost. (Vége) Kertészetünk helyzete, továbbfejlesztésének lehetőségei Irta: dr. Matos László, a megyei tanács elnökhelyettese A mezőgazdasági termelés egyik legdinamikusabban fejlődő és egyben legérzékenyebb ágazata a kertészet. Ha visszatekin­tünk az elmúlt évekre, az ösztönző és gátló körülmények hatá­sára szinte valamennyi ágazatban — zöldségtermesztés, gyü­mölcstermesztés, szőlészet — fejlődő és visszaeső periódusok követték egymást. Mindemellett a kertészeti termelés a megye mezőgazdaságában kiemelkedő jelentőségű. A termelési struk­túra a táj .adottságára jellemző és jelentős termelési hagyomá­nyai vannak. Bár a mezőgazdasági területnek alig 14 százalékát foglalja el, .a megye növénytermesztésének értékben csaknem felét teszi ki. Kertészeti termelésünk jelenlegi szintjének fenn­tartását, sőt intenzív irányú fejlesztését természeti, közgazda- sági adottságaink is indokolják. Igaza van tehát Köss Antalnak, amikor e lap ez év április 29-én megjelent számában sürgeti az új, korszerű ültetvények telepítését. Kereslet és ár A VI. ötéves tervet értékel­ve megállapítható, hogy a ker­tészeti termékekből a nagy­üzemek termelésének meny- nyisége stagnált, esetenként visszaesett. Ebben szerepet játszott a termelői (lóként nagyüzemi) érdekeltség rom­lása, az átlaghozamok lassú növekedése, (ez nemzetközi összehasonlításban is csak kö­zepes szintű), a termelés idő­járástól függő erős ingadozá­sa. Az időszakonként egy-egy cikkből a piac felvevőképes­ségét meghaladó kínálat és az ebből származó veszteségek is jelentős mértékben rontot­ták a termelői kedvet. A kis­termelés bővült ugyan, de nem mindenben tudta a nagy­üzemek elmaradásait ellen­súlyozni, pedig az igényeknek megfelelően nőtt a vetőmag, a szaporítóanyag és a terme­léshez szükséges kisgépek, esz­közök kínálata. Mindezek ha­tására jelenleg a zöldségfélék több mint 60 százalékát, a gyümölcsfélék mintegy felét, a szőlőnek is jelentős részét a kistermelés állítja elő. A nagybani felhasználók — főként a tartósítóipar és az exportvállalatok — szükség­leteiket a nagyüzemektől szer­zik be, a belföldön friss \ fo­gyasztásra kerülő árut pedig a kistermelők termelik meg. A piac sokszínű igényére a kistermelők gyorsabban rea­gálnak. Sok viszont a bizony­talansági tényező. Szervezet­len a zöldség—gyümölcs fo­gyasztói piac, emelkednek a fogyasztói árak. A hagyomá­nyos forgalmazó szervezetek (zöldért, áfészek) nem tud­nak szabályozó hatást érvé­nyesíteni. A zöldségtermelés az egyik legtöbb ellentmondást magá­ban hordozó ágazat. Sok anö- vényféleség, a fontosabbak száma meghaladja a harmin­cat. A gépesítés nincs meg­oldva. A termesztés kézimun­ka- és energiaigényes, túlnyo­mó részük gyorsan romló, sza­badáras és rendkívül piacérzé­keny termék. Jelentősége mégis nagy, hi­szen a szántóterület 4,5 szá­zalékán a termelési érték 10 —15 százalékát adja. Termelé­sének nagyüzemi keretei a 70-es évek második felében kialakultak, az akkori támo­gatási forma kedvező hatásár ra. Az 1980-as évek elején a támogatások megszüntetése és a piaci helyzet romlása miatt a termelés jelentősen átrendeződött. A kézimunka­igényes zöldségfajok nagy­üzemi termesztése visszaesett és a kisüzembe, az integrált háztájiba került. A gépesíthe­tő termesztésű zöldségfélék termelésének nagyüzemi kon­centrációja pedig tovább foly­tatódott. A jelenlegi helyzetet vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a termelés oldaláról a feldolgozó és forgalmazó vál­lalatok igényeinek, valamint a lakosság frisszöldség-szük­ségletének kielégítése biztosít­ható. Ennek tartóssága azon­ban a termelési érdekeltség fenntartásától függ. Kevesebb ültetvény A szőlő- és gyümölcsterme­lés elsősorban a Kiskunság nagy kiterjedésű lepelhomok- jain alakult ki, ahol eredmé­nyes szántóföldi termelést nem igen lehet folytatni. Így eze­ken a területeken a lakosság életszínvonalát is jelentős mér­tékben befolyásolja a kerté­szet eredményessége. A nagyüzemi szőlőtermesz­tés kialakítása az 196Ó-as évek elején kezdődött és egyidejű­leg megindult a már gazda­ságtalanná vált hagyományos ültetvények felszámolása is. Folyamatosan kiépültek a termés feldolgozását és tá­rolását biztosító üzemek. Mind­ezek hatására az elmúlt évek során átlagosan évi 250—300 ezer tonna szőlő termett a megyében, melynek nagy ré­szét az üzemek dolgozták fel. Sajnos a kedvezőtlen időjá­rás, a néhány éve tartó aszály és az elmúlt kát évben bekö­vetkezett fagykár súlyosan érintette a szőlészetet. A ko­rábbi évek csaknem 50 ezer hektáros szőlőterülete lecsök­kent, kevesebb mint 40 ezer hektárra. A gyümölcstermesztést a ko­rábbi időszakokban kizárólag kétszintes vagy sorfás szór­ványgyümölcsösök jellemez­ték. Az árutermelő gyümöl­csösök létesítése szintén egy­beesik a mezőgazdaság szo­cialista ' átszervezésével. Te­rülete megközelítette a 20 ezer hektárt. Az ültetvények ter­mőre fordulásával kiéleződtek a termelés és értékesítés el­lentétei. A sorozatosan jelent­kező értékesítési és ezzel ösz- szefüggő gazdaságossági gon­dok a gyümölcstermelési kedv csökkenéséhez, majd a nagy­üzemi ültetvények egy részé­nek kivágásához vezettek. Sajnos elmaradt a tárolók, hű­tőházak építése, nem alakult ki a korszerű válogató, cso­magoló, szállító rendszer sem Ez jelentős károkat okozott az üzemeknek és bizonytalan­ná tette az ágazat fejlesztését. Minőségi átalakítás A kertészeti ágazatokban kialakult helyzet alapján le­szögezhető: elsősorban arra van szükség, hogy a termék- kínálat a kül- és belpiaci igé­nyeknek megfelelően alakul­jon. Ennek érdekében az or­szágban és megyénkben is a meghatározó jelentőségű ter­mékek termeltetését kell meg­felelő intézkedésekkel előse­gíteni. Egyeseknél termelés- növelés, más cikkeknél ter­meléscsökkentés útján lehel az egyensúlyt elérni. Mindezek mellett megállapítható az is, hogy a kertészeti termékek előállításának szakaszában — a fajlagos költségek csök­kentésénél — nem várható gyökeres változás. Hasonló­képpen behatároltak a lehe­tőségek a tartósítóiparnál is, ahol a felhasználl nyersanyag és főként a szükséges ipari segédanyagok magas ára miatt majdnem le­hetetlen az előállított végter­mékek egységre jutó költsé­gét csökkenteni. Az előrelé­péshez ilyen körülmények között — és ez a VII. ötéves tervben a legfontosabb fel­adatunk — a minőség javítá­sa látszik a legjárhatóbb út­nak, feltéve, hogy piacaink ezt a javuló minőséget képe­sek és hajlandók megfizetni. A minőség javításának szük­ségességét alátámasztja az is, hogy az egyéni és a csoport­érdekeltségből kiindulva a kertészeti termelésben a nye­reség elérését, a befektetés megtérülését tekinthetjük el­sődlegesnek. Ez pedig akkor érhető el, ha a piac — legyen az kül- vagy belföldi — ér­tékítéletének megfelelő minő­ségű és értékű (önköltségü) árut állítunk elő. Az előzőek­ből az is következik, hogy a termékelőállítás során nyert áru minőségét a vertikum kü­lönböző fázisaiban (tárolás, csomagolás, feldolgozás) ne engedjük értéktelenebbé vál­ni. Vagyis megfelelő vertiká­lis háttér nélkül versenykép­telen az ágazat. Tehát hosz- szabb távon akkor lehet ered­ményes a kertészeti termelés, ha az a piac igényeinek meg­felelő terméket kínál értéke­sítésre. Az említettek előtér­be állítása, ha nem is új, de most a legidőszerűbbnek te­kinthető. Főként a szőlő- és a gyü­mölcstermesztésben érezhető mindmáig jelentős ellent­mondás. Hosszú ideig a te­lepítések helyének, szerkeze­tének megválasztásakor a föld- használat szempontjai, a tér­ség munkaerejének foglalkoz­tatása játszotta a döntő szere­pet. Az új tervidőszak indítá­sánál a korábbinál jobban megfontolt, megalapozottabb és átgondoltabb termeléspoli­tikával kell az ágazat fejlesz­tését előkészítenünk, alap­elvként elfogadva, azt, hogy a jelenlegi helyzetben a tovább­lépést a mennyiségi fejlesztés mellett a minőségi átalakítás, a piaci igényeknek megfelelő termékválaszték előállítása jelenti nemcsak ebben, ha­nem a kertészet mindhárom ágazatában. AZ ÉPÍTŐIPARI GÉPESÍTŐ VÁLLALAT Bács—Szolnok Megyei Kirendeltsége toronydaru- szakmában hirdet felvételt ICS' Bérezés: Gyakorlati idő függvényében. Továbbá várjuk azoknak a 18'. életévüket betöltött dol­gozóknak a jelentkezését, akik toronydaru-kezelői tan­folyamot végeznének a vállalathoz történő belépés után. Bérezés a tanfolyam ideje alatt: 4000 Ft hó. Bérezés a tanfolyam elvégzése után: Az elért tanulmányi ered­ménytől és a gyakorlati munka színvonalától függően. Juttatások: Különélési pótlék, utazási költségtérítés (a tanfolyam ideje alatt is) albérleti hozzájárulás, étkezési hozzájárulás. Érdeklődni lehet: 6000 Kecskemét, Bajnok u. 3. Tel.: 76/20-924, 22-158. 1102 Mesterséges süllőfészkek a Dunán Megyénkben a halászati terme­lőszövetkezetek tavaszonként ton­naszámra engedik szét a vizeken az előnevelt nemeshalivadékokat. A bajai Űj Élet Halászati Tsz az idén 3,5 millió csukaivadékot keltetett és telepített a Dunába és holtágaiba, s foglalkoznak a pusztuló süllő gyarapításával is. Ezeket a halakat még nem tud­ják mesterségesen keltetni, ezért a Balatonnál is alkalmazott mód­szerhez fordultak elszaporítá- sukra. A dunai holtágak parto­sabb részein, a ragadozó halak ivóhelyein ikralerakó fészkeket helyeztek ki a halászok. A fűz­gyökerekhez erősített, perion- szálból font fészkeket az ikrák lerakása után összegyűjtik, meg- íelelő hőmérsékletű vízbe he­lyezve kikeltetik tenyészállomá- sukon, majd szétengedik a szö­vetkezet vizein.

Next

/
Oldalképek
Tartalom