Petőfi Népe, 1986. május (41. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-19 / 116. szám

i O PETŐFI NÉPE 0 1986. május 19. KISSZÁLLÁS — NAGY LÉPTEK SAJTÖPOSTA Közművelődés, nem csak tornacipőben A környékbeli tanyákon élőkkel együtt is alig 3500 lakost számláló település Kisszállás. Kicsiny lélekszáma ellenére azonban sokat hallat mágáról ez a (község. Például a napok­ban vették át a Hazafias Népfront Országos Tanácsának Nemzeti Zászlaját a település- fejlesztési versenyben elért kiváló eredmé­nyeik jutalmául: az elmúlt esztendőben több mint 33 millió forint társadalmi munkával járultak hozzá az itt élő emberek községük fejlesztéséhez. A rangos elismeréshez méltó ünnepi falu­gyűlés színhelye Kisszállás művelődési háza volt. Az az intézmény, amelyről népművelői körökben többször hallottam ilyen és ehhez hasonló megjegyzést: „Jóval nagyobb telepü­lések számára is példa lehetne ...” — Néz­zük hát meg közelebbről! • A rajzszakkör munkáját Miké Piroska, » műve­lődési ház vezetője irányítja. CIKKÜNK NYOMÁN Intézkedett a posta — de... Március 3-i Sajtóposta rovatunkban szóvá tettük, hogy a Kecske­méten lakó Kertész Bertalan -nem kapta meg a disznóvágásból szárma­zó kós,tólót, melyet debreceni rokona postán küldött részére. A kézbe­sítő hivatal arra hivatkozott; a közölt lakcímen senkit sem talált, ezért juttatta vissza feladójának a 200 forint értékű — s közben már megromlott — árut. Miután meggyőződtünk róla, hogy a megadott helyen szinte lehetetten eltévedni, s hogy néwel-címmel ellátott pos­taláda is segitli a tájékozódást, egyetértőén közöltük te olvasónk véle­ményét: a posta ezúttal csupán megmagyarázta bizonyítványát! A történteket kivizsgálta a Szegedi Postaigazgatóság, melynek igaz­gatóhelyettese, dr. Lénárd László az alábbiakat tudatta velünk: — Megalapozott a reklamáció, ugyanis kiderült, hogy a címzett la­kása, bár kissé nehezen, de megtalálható. Mivel a kecskeméti 2-es számú postahivatal érintett dolgozója a csomag kézbesítésekor nem volt körültekintő, mulasztást követett el, melyért felelősségre vontam. Egyidejűleg intézkedtem, hogy a feladásikor lerótt 34, és a vissza- kézbesítéskor fizetett 36 forintot térítsék meg a károsultnak. Az ese­tért a feladótól és a címzettől szives elnézést kérek. • • • Köszönjük az intézkedést, mellyel ikapcsolatosan egyetlen kérdésünk van: a hiábavaló oda-visszaszállítás során tönkrement élelmiszer- küldemény értékének megtérítéséről vajon ki kötetes gondoskodni? Szép park veszi körül az öregedő épületet, mely­ben tágas nagyterem — a hozzátartozó jókora szín­paddal, öltözőkkel —, szakköri és klubszobák, ki­egészítő helyiségek találhatók. Mondhatni: a község lélekszámúhoz viszonyítva a ház méretei ideálisak. S hogy milyen munka folyik falai kö­zött, az hamar kiderül az idei mu*n(katervből, s a stencilezett műsorfüzetekből, melyeket kíváncsis­kodó kérdéseimre adott válaszokhoz mellékel az intézmény vezetője, Mikó Piroska. íme az ezévi kínálat közül néhány: Nyolc ki­állítás, hat nyílt műhelynap, élő népművészet-so­rozat, szabadtéri és gyermekszínházi előadások, a filmklub rendezvényei, különböző tanfolyamok, játékvásár, kiárusítások, ismeretterjesztő előadá­sok ... — Nem csoda, ha a sokszínű programok sok érdeklődőt vonzanak. Tavaly például a külön­böző rendezvényeken összesen 48 ezer (!) látoga­tót számláltak. A művelődési ház állandó kisközösségei közül kiemelkedő a honismereti szakkör. A kutatómun­ka mellett szakmai jellegű filmvetítéseket, kerék­pártúrákat, játékbemutatókat is szerveznek a szakkör tagjai (27 fő), s tapasztalataikat, élmé­nyeiket Csengőszó című újságukban adják közre. Az iskolai technika tantárgyhoz Igazodó barkács- szakkör a manuális készség fejlesztését, a mű­szaki ismeretek gyarapítását egyaránt jól szolgál­ja. Tagjai 11—14 éves diákok. A vizuális, esztéti­kai nevelést segítő rajzszakkör (három csoportból áll), öt esztendeje működik eredményesen. Az év­fordulón kiállítást rendeznek a tagok alkotásaiból. A nyugdíjasklub ma már nagy létszámú törzs­gárdával dicsekedhet. Évente több mint 70 össze­jövetelt (kirándulást, filmvetítést, teadélutánt, elő­adást stb.) szerveznek, s általában ugyanennyi ér­deklődőt számlálnak egy-egy rendezvényükön. A művelődési ház hagyományőrző csoportja, az asszonykórus, szakmai vezető híján is gyakran hallat magáról... Mikó Piroska 1974-től dolgozik népművelőként. Hét éve vezetője a Kisszállási Művelődési Ház­nak. Többször felkeresik a más községekben dol­gozó fiatal népművelők, mondván: „tőle van mit tanulni”. Mi tagadás, a több esztendeje példásan működő intézmény vezetőjét — tavaly Kiváló Munkáért kitüntetést kapott valóban kiváló mun­kájáért — a megelégedettség kövér mosolyával viruló hölgynek képzeltem. Holott tudvalevő; ma a közművelődésben jelentősebb sikereket elérni csak azok az agilis szakemberek képesek, akik fáradhatatlanul valósítják meg — folyamatosan kontrollálva a helyi igényeket — új meg új ötle­teiket, vállalva az esetleges konfliktusokat, ütkö­zéseket is. Tehát nem sok alapja volt képzelgé­semnek, ami Mikó Piroskát illeti. Belépve a művelődési ház irodájába, egy te­nyérnyi fehér táblán akad meg a szemem. Rajta a következő felirat: „Idegeskedni annyi, mintmá- •sok hülyesége miatt magunkon bosszút állni!” — Saját jelmondat? — Tapasztalat. Néha megnyugtató rátekinteni — mondja, egy vállrándítás kíséretében. — Miért tartanak ilyen rengeteg könyvet eb­ben a kicsiny irodában? — Szolgáltatásaink egyike a könyvárusítás. Sőt, újabban hanglemezeket, kazettákat is kínálunk. Igen népszerűek a nagyteremben rendezett, úgy­nevezett kilós ruhavásárok, melyeken egy-egy cég kínál nagyon kedvező áron különböző ruhaipari termékeket. Szeretnénk — az igények ismereté­ben — fényképész részleggel és kozmetikai sza­lonnal is bővíteni szolgáltatásainkat, csakhogy ennek ma még nincs megfelelő anyagi fedezete. A négyszáz fő befogadására alkalmas nagyte­rem bordásfallal is el van látva. A magyarázat kézenfekvő: tornaterem híján, itt tartják a test- nevelési órákat, edzéseket. — A községbeliek sportolási igényének kielégí­tésére egy állandó helyiség kellene — vélekedik a művelődési ház vezetője. — Szerintem, az adott lehetőségek mellett az lenne a legjobb megoldás, ha itt történnének a filmvetítések, a község mo­ziját pedig átalakítanák edzőteremmé ... (Ha meggondoljuk, hogy a moziban havonta mindössze négy-öt alkalommal elevenedik meg a vetítővászon, kétségtelenül ésszerűnek tűnik ez a megoldás.) Beszélgetésünk során megtudom, hogy bár az utóbbi időben csökkent valamelyest a rendezvé­nyek száma, a látogatóké viszont tovább növeke­dett. Vagyis a község lakói változatlanul figye­lemmel kísérik az intézmény programjait. — Tapasztalataim szerint a közművelődésben minduntalan szembe kell nézni azzal a dilemmá­val, hogy mit kínáljunk, terjesszünk; az úgyneve­zett magasabb kultúra értékeit, avagy amit az emberek igényelnek? Ugyanis ez sok esetben eltér. Legfontosabb tehát, a helyes arányok megválasz­Népmüvészeti sorozat, szakkörök, teadélután... Bordásfal a nagyteremben Idegeskedni annyi, mint... Tiniklub csak volt ,,Lehet, hogy maximalista vagyok?" tása, s annak felismerése, hogy a kultúrából ki­nek mire van legnagyobb szüksége ahhoz, hogy mindennapi problémáit megoldhassa, munkáját még jobban végezhesse és így tovább. — Mindehhez azonban elengedhetetlen, hogy a népművelő jól ismerje a környéken élőket, s köz­vetlen kapcsolatokat tudjon teremteni. — Pontosan. ' — Maholnap négy éve, hogy a közoktatás és a közművelődés integrálása Kisszálláson is megvaló­sult. — Azóta az általános művelődési központ fogja össze a helyi iskola, a diákotthon, a könyvtár és a művelődési ház munkáját. — Tapasztalatai? — őszintén szólva többet vártam ettől az integ­rációtól, s tudva, hogy még a kialakulás állapotá­ban van, többet remélek. Mert rengeteg nagysze­rű lehetőséget kínál. A helyi iskola kiemelkedő, megyeszerte elismert... — A művelődési ház szintén. — Igazán jó kapcsolatot mégsem sikerűt kiépíte­nünk eddig. Néha úgy vétem azért, mert nem te­kinti az iskola igazi partnernek intézményünket. Működött például tini-klub is házunkban, amely hetedik és nyolcadik osztályos, hasonló érdeklődé­sű pajtásokból verbuválódott. A személyiség fejlő­dését, formálódását segítő, különböző kreatív, szi- tuatív, dramatikus játékok, valamint előadások, be­szélgetések, filmvetítések, viták szerepeltek a klub programjában, s különös figyelmet fordítottunk a hátrányos helyzetű diákok segítésére. Azért keltett megszüntetni ezt a kis közösséget, mert az iskola szerint személyiségzavarokat idézhet elő a gyerme­kekben az efféle gyülekezet. Nekem ellenkező a vé­leményem. Arról nem is beszélve, hogy ez a klub erősen motiválta — motiválhatta volna — a diáko­kat abban, hogy rendszeresen visszajárjanak évek múltán is a művelődési házba. Az ifjúsági klubunk utánpótlása lehetett volna, amely szervezett, tartal­mas munkára ma sem képes ... Persze a kapcsolat kétoldalú dolog — legyünk önkritikusak! —, talán az intézményünk sem tett meg mindent, hogy a je­lentkező gondok mihamarabb megoldódjanak. Erre kell törekednünk közösen, hogy még eredményesebb tehessen a munkánk. Lehet, hogy maximalista va­gyok? A választól eltekintünk. Viszont egy másik kérdés ide kívánkozik; Hol nin­csenek ellentétek, gondok, ellentmondá­sok? — A dialektika szerint ezek szülik a fejlődést. S mindent egybevetve két­ségtelen, hogy Kisszállás nagy léptek­kel halad a fejlődés útján, mert — bár vannak „hiányzó láncszemek” — a la­kosság, a helyi gazdasági egységek, in­tézmények kollektívái dicséretesen ösz- szefognak ha kell, a közös célok megva­lósításában — így a közművelődés mi­nél jobb feltételeinek megteremtésében is. S ennek szembetűnő látszata van, ahogy minden bizonnyal lesz is ... Koloh Elek Ismét kényszertúra — Orgoványra Tavaly március 6-i lapszá­munk Sajtóposta rovatában megírtuk „Kényszertúra — Or- goványra” címmel Fodor Géza — mások érdekében is elmon­dott — esetét, ö az egyik va­sárnap délután abban a remény­ben foglalta el helyét a Kecske­métről Soltvadkertre tartó autó­buszon, (hogy arról Jatoaibszállá- son átszáll egy mási!k járatra, tniéllyeH tovább mehet Orgovány­ra. Ebből sömmi sem lett, csat­lakozás híján. Akkor megbeszel­tük az esetet a Volán illetékesei­vel, akik egyet ért ettek velünk abban; munkaszüneti napon úgy kell közlekedtetni a szóban for­gó távolsági járatokat, hogy az orgoványi utasok átszállása zök­kenőmentes legyen. Mines értesülésünk róla, hogy az utóbbi érdekében milyen in­tézkedést tett a vállalat, 'kaptunk a/.onban a minap újaibb panaszt, mely az idei dátum ki vét elével szinite teljesen megegyezik a múlt évben 'közöltekkdl. Hogy pontosain mi történt, arról így számolt be Orbán Józsejné — Kecskemét, Lóverseny u. 43. szám alatt lakó — olvasónk: Május 2-án, a munkaszüneti napon három kisgyermekkel vá­rakoztam a hdlyi Volán-pálya­udvaron, hogy Orgoványra utaz­zunk. A hangosbemondó több­ször tudatta: a 2-es kocsiállásról 16 óra 30 perckor indul! autó­busz, melyet Jakabszálláson vár az orgoványi csatlakozó járat. Idejében kigördült a kocsi, s mi a megadott helyen leszálltunk. Egy idős férfi volt még a társa­ságunkban. Tür’ellmesen vártuk a csatlakozást. Eltelt tíz, húsz, harminc perc, majd egy óra is. Ekkor az arrafeLé járó helybe­liek felvilágosítottak, ne legyünk optimisták, hiszen a csatlakozó busz már azelőtt tovább robo­gott Orgoványra, mielőtt mi megérkeztünk. Döbbenetesen éri a ihír, miatta keseregtünk, háborogtunk is, aztán kénytelervkelletlen el Indu 1 tunk úticélunk felé. gyalogosam. Jakabszállás- róíl Orgová- myig bandu­kolva volt időnk azon meditálni, hogy az utazá­si igények szervezett, kulturált ki­elégítése ér­dekében bi­zony akad még teendő a Kunság Vo­lánnál ! Az ígéret szép szó... örvendetes gyakorlatnak tar­tom, hogy egyik-másik forgal­mas áruházunkban készséggel kínálja azonnali szolgálatát az egyéni vállalkozó, aki az asztal- nyi területű nyitott műhelyében javítja a kvarcórát és a számo­lógépet, másolja a kulcsot stb. Persze van ajánlkozó, aki a meg. rendelést csak később szándéko­zik teljesíteni, s erre határidőt jelöl meg. Esetejh bizonyítja, az ilyesféle megállapodástól Óva­kodjon az, a'ki nagyon érzékeny az ígéreték be nem tartására ... A történet a megyeszeknely Centrum Áruházában kezdődött, •ahol névtáblát rendeltem. A vésnök feljegyezte adataimat, el­kérte a munkáért járó 150 fo­rintot, s közölte: pár nap múlva elküldi címemre a kicsi tárgyat. Eltelt pár nap, sőt pár hét is, de a küldemény nem érkezett meg. Ekkor telefonáltam a vés­nöknek, ak megnyugtatott, ta­lán a postai kézbesítés késik, mert ő mindent úgy tett, aho­gyan mondta. Megint elmúlt né­hány hét, de a csomagot hiába vártam. Dühösen felhívtam táv­beszélőn a kereskedelmi egység egyik vezetőjét, aki elmondta: már nem én vagyok az első rek­lamáló a vésnökkel kapcsolato­san, de nem tehetnek semmit hivatalosan, hiszen ők csak he­lyett adtak neki, amiért bérleti összeget fizet. Egyéb jogviszony­ban nem áll az áruházzal. Hogy most én mit tehetek? legfeljebb reménykedhetem, 'ta­lán mégsem az ablakon dobtam ki a megelőlegezett munkadí­ben fogant optimizmusában osztozunk, de nem hallgathat­juk el az eset kézenfekvő tanul­ságát: Bár ez a vállalkozás magán- kezdeményezésű és -felelősségű, de nem mentesül a szolgáltatás általánosan érvényes szabályai alól, melyek leszögezik: a meg­rendeléseknek maradéktalanul, pontosan, a szóban, vagy írásban kötött szerződésnek megfelelően kéül eleget tenni. Erre kötelez a hatósági engedély is, melynek megtartására aligha számíthat az, aki már nem először cselek­szik szabálytalanul. Ami a kereskedői álláspontot illeti, érthető, hogy a bérleti vi­szony nem ad jogalapot a ma­gánvállalkozó üzletpolitikai el­lenőrzésére. A működésével kapcsolatos gyakori kifogások azonban megkérdőjelezhetik a vele létesített bérlet fenntartá­sának helyességét. jaí ... Mindezeket Szűcs Imre — K'unfehértó, Szabadság tér 11. szám alatti lakos — közölte ve­lünk. Olvasónk „Az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó” szellem­Szerkeszti: Velkel Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 27-611 ÜZENJÜK Müller Ferencnek, Bajaszent- istvánra: Mint arról az április 14-i Sajtóposta rovatunkban részletesen szóltunk, a közrend és közbiztonság védelme érdeké­ben hozott minisztertanácsi ren­delet szerint, aki lakott terüle­ten, az ott lévő épületben, vagy az ahhoz tartozó telken indoko­latlanul és bármely időpontban olyan zajt okoz, hogy azáltal má­sok nyugalmát zavarja, három­ezer forintig terjedő pénzbírság­gal sújtható. Leveléből úgy ítél­jük meg, önnek alapos oka van, hogy e jogszabály alapján ható­sági eljárást kezdeményezzen a pihenését szinte módszeresen zavaró személyek elten. Írásos vagy szóbeli panaszával a helyi tanács szakigazgatási szervéhez forduljon. Racsmány Istvánnak, Mély- kútra: A huszonöt, a negyven és az ötven esztendőt munkavi­szonyban töltött dolgozók részére jár az egyhavi személyi alap­bérnek megfelelő jubileumi ju­talom. Ezt az összeget az érintett személy részére külön kérés nél­kül is folyósítani kell. Ha a cég elmulasztja e kötelezettsége tel­jesítését, a szakszervezeti bizott­ságnak kell arra figyelmeztetnie. Mint írja, ön is jogosult már a jubileumi jutalomra, melynek ki­fizetése egyre késik. Ez ügyben kérje a munkahelyi szakszerve­zeti bizalmi segítségét. Rácz Imrének, Nyárlőrlncre: Idén március elsejétől az anyu­ka azon gyermeke után részesül­het gyermekgondozási díjban, aki még nem töltötte be a másfél éves korát. Az említett időpon­tot megelőzően e jogszabály alap­ján nem folyósítható gyed. Tóth Lajosnénak, Kunszent- miklósra: Lakóházat csak a jó­váhagyott műszaki tervben, il­letve az építési engedélyben fog­laltak szerint szabad építeni. Ha ettől lényegesen eltérő a kivite­lezés, a lakhatási engedély ki­adását jogosan tagadja meg a hatóság. Amennyiben az ön bir­tokában lévő építési tervdoku­mentáció már tartalmazza az új hőtechnikai szabványban előírt követelményeket, akkor csakis az annak megfelelő ajtókat-abla- kokat használhatja fel. Ha az elfogadott terv még nem e szab­vány figyelembevételével ké­szült, akkor beépítheti az épület­be a hagyományos módon elké­szült nyílászárókat is, melye­ket nem kifogásolhat a lakhatás engedélyéről határozó szerv. Török Jánosnénak, Herceg- szántóra; Lapunk rendszeresen beszámol — a többi sajtóorgá­numhoz hasonlóan — a megjele­nő új könyvekről, melyek a szak- üzletekben kaphatók. A kedvére való kiadványokat postai úton is megrendelheti. Szűcs Istvánnénak, Kisszállás­ra: Levélbeni panaszát továbbí­tottuk a kiskunhalasi áfész el­nökéhez, aki közölte: hibát kö­vettek el a Kiskun Áruház ke­reskedői, amikor eladták önnek a lejárt szavatossági idejű élel­miszeripari terméket, a Néger­csókot, amiből ráadásul három dobozzal is vásárolt. A jogtala­nul kifizettetett összeget vissza­utalja a fogyasztási szövetkezet. Megjegyezzük: ha az eladótérben fogyasztásra alkalmatlan árut ta­lál a vevő. helyesen teszi, ha azt azonnal jelzi az üzlet dolgozójá­nak, illetve a vezetőjének. Ész­revételét természetesen beje­gyezheti a vásárlók könyvébe is. Vörösváczki Józsefnénak, Or­goványra: Köztudomású, hogy a casco biztosítás alapján— a va­gyoni káron túlmenően — térí­tésben részesülnek a gépkocsival balesetet szenvedett személyek. Ha ilyenkor haláleset is történt, az elhunyt törvényes örököse 50 ezer forintot kap az Állami Biz­tosítótól. E pénz folyósításának feltétele, hogy az örökös a meg­felelő iratokat (halotti anyaköny­vi kivonat, kitöltött kárbejelen­tő lap, jogerős hagyatéki végzés stb.) bemutassa annál a fiók­nál, ahol megkötötték a cascót az autóra. Bár ön ez utóbbival kap­csolatosan kedvezőtlen tapasz­talatát közölte velünk, bíráló véleményét nem osztjuk, hiszen soraiból az is kiderül, hogy sem a baleseti okmányokat, sem a közjegyző írásba foglalt határo­zatát nem bocsátotta a biztosító rendelkezésére, mely ennélfogva nem foglalkozhatott az üggyel. Javasoljuk, hogy e mulasztást pótolja, s akkor mielőbb sor kerülhet a várt intézkedésre. Vidák Ferencnek, Bajára: A Polgári Törvénykönyv világosan kimondja, hogy.gki másnak jog­ellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Leveléből viszont arról értesültünk, e rendelkezés gyakorlati alkalmazása körül nincs minden rendjén a saját esetében. Mi — sajnos — nem tudjuk megmondani, hogy az Önnek anyagi veszteséget oko­zott vállalat miért halogatja a kártérítési kötelezettsége telje­sítését, s az is rejtély, miért nem járt eddig sikerrel a bírósági el­járás. Tanácsoljuk, hogy a tör­téntekkel kapcsolatosan kérjen ügyészségi vizsgálatot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom