Petőfi Népe, 1986. május (41. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-19 / 116. szám

munka , teljc/ítmcnyck # PETŐFI NÉPE © 5 1986. május 19. A Hosszúhegyi Mezőgazdasági Kombinát nevének említésekor elsősorban a kertészeti termékeire — pezsgőire, almasűrítményére, sőt csicsókaszörpjé­re — gondolunk. Pedig Hildpusztán, az állattenyésztési, növénytermelési kerületben ma ezer kiváló tejtermelő tehenet tartanak. A tehenészet törté­nete a hetvenes években kezdődött, amikor 400 magyartarkát gondoztak. Takarmány, igény szerint A keverőhöz odalátszik a lu­cernásban dolgozó két E—301-es fűkasza. — Az a 240 hektár álló lucer­násunk — mutatja Soósné Kapi­tány Mária fejlesztési mérnök. — Egy kicsit odébb van a 150 hektár új telepítésű lucernánk, és nem sokkal messzebb a 400 hek­tár silókukorica. A tömegtakar­mányt itt termeljük meg a telep körül. Ügyelünk arra, hogy az állatok igényeinek teljes mér­tékben megfelelő minőségű nö­vényeket a legjobb időpontban takarítsuk be. Tizenegy éve a ta­karmánynövény-termesztést az állattenyésztéshez kapcsoltuk, ez­zel elértük, hogy a végtermék (a tej) minőségi és mennyiségi nö­velése legyen a feladat közép­pontjában és ne különbözzön a növény- és állattenyésztés érde­keltsége. A beton silótárolók mellett egy pillanatra megállunk. Kiss Dezső telepvezető egy marék kukoricát vesz a kezébe: — A szemeskukorica nagy ré­szét nedvesen tároljuk. Mielőtt az állatok elé kerülne, ezen a gé­pen Toppantjuk. így a két hen­ger között zúzódva, a szemek lisztesedése megszűnik, s a kuko­rica könnyebben emészthető, kevésbé terheli az állatok gyom­rát. Egy traktor dohog el mellet­tünk. A rendszáma, a festése után ítélve nem a legújabb kiadásúak közül való. — A gépparkunk elöregedett — mondja a főállattenyésztő. — Bár a feladataink megoldásához elegendő a meglévő eszköz, új megoldásokat keresünk. Az idén az IKR-től bérbe veszünk egy olyan gépsort, amellyel egy me­netben takaríthatunk be 400 ton­na szenázshoz szükséges lucer­nát. Igaz, a bérleti díja sok, negy­venezer forint naponta, de rövid idő alatt elvégzi a munkákat. Amellett, hogy a nagy betakarí­tási kampányban segít, magas beltartalmj értékű, jó minőségű takarmányt készíthetünk vele. Talán ha a gazdaság fejlesztési lehetőségei úgy alakulnak, és a gép beváltja a hozzáfűzött re­ményeinket, majd ilyet vásáro­lunk. — A fejési átlagunk 1972-ben 2998 liter volt — mondja Sztan- kov Tibor főállattenyésztő. — Pontosan tudom, mert a kollégák azt mondogatták: a háromezer­hez hiányzó litereket megvehet- tük volna a boltban. Másért is emlékezetes az évszám. Akkor Indult a tejtermelési kormány- program, amiben részt vettünk. A következő évben megszülettek az első magyartarka—holstein-fríz keresztezésű borjak. A tenyész­tési munkával párhuzamosan rekonstrukcióhoz és bővítéshez kezdtünk. Az Agrokomplex rend­szerhez csatlakozva, az ő tech­nológiájuk szerint építettük meg az istállókat, a fejőházat, a tej­házat. Ez a kapcsolat ma is élő, ott, a takarmánykeverőnkben az ő receptúrájuk szerint készülnek a tápok. Ezüstérmes tejtermelők Nyereség csak támogatással — A kerület önelszámoló egy­ség — veszi át a szót a főállat­tenyésztő. — Elismerést az ered­ményünk után kapunk. Az egy tehénre számított jövedelem 14 475 forint, egy liter tejen 2,24 forint a nyereség. Csakhogy a megter­melt tej önköltsége 7,30 a felvá­sárlási ára 6,80 forint. A dotáció literenként 2,90 forint. Ha ez nem lenne, az ágazat annak el­lenére veszteséget hozna, hogy tehenenként 6555 liter tejet fe­jünk. Amivel egyébként a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium 1985-ös szarvasTiuirha- tejtermelési versenyében a nagy­üzemi kategóriában második he­lyezést értünk el. Az ágazat pénzügyi, jövedel­mezőségi viszonyai elgondolkod­tatóak. Hat és fél ezer literes te­henenként! tejtermelés ellenére csak akkor rentábilis a tehené­szet, ha állami támogatást kap. Hol keressük ennek okait? A gazdaságban? A Hosszúhegyi Mezőgazdasági Kombinátban meggyőződhettünk arról, hogy a rendelkezésre álló lehetőségeket kihasználják, a belső tartaléko­kat mozgósítják, a költségek csök­kentéséért, a tejtermelés növelé­séért sokat tesznek. A magyarázat talán abban rej­lik, hogy még mindig nem ala­kultak ki az indokolt értékará­nyok? Ezt bizonyítja, hogy az utóbbi években többször változott a megtermelt tej után kapott ál­lami támogatás mértéke. (Pél­dául megszűnt a .tejprémium, az állami támogatás 2 forint lett, s csak most 1986. január 1-től nö­velték 2,90-re.) Vagyis a stabili­tás helyett az ingadozás és emiatt a bizonytalanság vált jellemzővé. Mindez nem hatott kedvezően az ágazatra. Sok tennivaló van még gnnak érdekében, hogy javuljon a jövedelmezőség, hiszen ennek függvénye a tehenek létszámának és így a tej mennyiségének nö­vekedése. Gál Eszter — A technikai feltételek meg­teremtésével is segítünk — szól közbe Soósné. — A kisebb, mi­nőségjavító technológiai elemek­re sosem sajnáljuk a pénzt. Pél­dául évente százezer forintot költünk papírtörülközőre. Apró­ság, de mi tudjuk, mit jelent, hogy a fejés előtti tőgymosás után ezt használjuk. Egy lépés a tisztább tejért. így is vannak vi­táink a tejiparral, ugyanis vizs­gálati eredményeik 30—40 szá­zaléka eltér az ellenmintaként Kecskeméten, az állategészség­ügyi állomás laboratóriumában vizsgáltakétól. A feldolgozóba szállított tej 90 százaléka tavaly első, illetve másodosztáyú volt, A kettő közötti árkülönbség mindössze 10 fillér... Ám az is igaz: sok kicsi sokra megy! • Ez a Toppantott kukorica — mutatja a telepvezető. • Napoznak a borjak. rencsére erről szó sincs. Vala­mennyiünkben tartja a lelket a szakmai siker. Az erkölcsi meg­becsülésen kívül igyekszünk anyagilag is érdekeltté tenni a dolgozókat. Bevezettük a végter­mék szerinti bérezést. Számít a mennyiség és a tejtisztaság. A szakmai ismeretek bővítését sem hanyagoljuk el, tanfolyamokra, továbbképzésekre küldjük a gondozókat. A nyitott oldalfalú istállókban békésen kérődznek a fekete-fehér tehenek. A telepvezető szavai nem hatnak túlzásnak: — Nézze, milyen szépek, ne­mes formájúak, hatalmas tőgyű- ek. Nyugodtak, láthatóan jól ér­zik magukat. Ezek a legtöbb te­jet adók. A másik istállóban a kevesebbet termelő csoport van, aztán a még „gyengébb" és így tovább — mutat az istállósorvé­ge felé. Kiváló tenyésztői munka Hildpusztán Kis lépések a technológiában Nyolcezer liter A telep kapujához érkezünk. Természetesen kötelező a fehér köpeny és fertőtlenítőszerben a kézmosás. A nagy értékű állato­kat ilyen módon is védeni kell. — Jó színvonalú a keresztezési munkánk — állítja a mérnöknő. — Három éve van kapcsolatunk az ABS amerikai tenyésztési szol­gálat szakembereivel. Előremu­tató, komoly tenyésztési prog­ramot dolgoztunk ki. Ehhez szük­ségünk volt a számítógépre is. Minden állatunkról 90 adatot táplálhatunk a gépbe. Ezeket összevetjük az amerikaiak aján­lotta bikák értékelésével és a ne­künk legmegfelelőbbeket választ­juk ki. Az idén kétmillió forin­tot költünk elit spermára. Meg­gyorsítottuk, eredményesebbé tettük a keresztezést azzal, hogy a teheneket az első termelési év után szigorúan bíráljuk, és csak azokat tartjuk tenyésztésben, amelyek nagyon jó teljesítmé­nyűek és könnyen ellenek. — Az ezredfordulóra szeret­nénk elérni, hogy nyolcezer li­ter tejet fejhessünk egy-egy te­héntől — avat terveikbe a telep­vezető. — Ehhez azonban a ge­netika nyújtotta lehetőségek ki­használásán és a jó takarmányo­záson túl az állatok gondozása is nagyon fontos. A Stéimann-ketrecek vastag szalmatakaróján napoznak a „kicsik”, a borjak. Élénk mozgo­lódás támad a fehér köpenyek láttán, úgy tűnik, nem bennünket vártak... — Itt mutatkozik meg igazán, milyen gondosak a dolgozóink — mondja a mérnöknő. — Minden állatot, a nagyobbakat is, név szerint ismerik, szeretettel bán­nak velük. Az állattenyésztők manapság általában elkeseredet­tek, kedveszegettek. Nálunk sze­Épül a Haladás gázvezeték 1985 végén írták alá Moszkvában a Szovjetunió és az európai KGST-orszá­gok közötti megállapodást, amely a Hala­dás gázveze­ték építését és a költségek el­osztását sza­bályozza. A Létesít­mény mére­teire jellemző, hogy a nagy átmérőjű csövekből i (1420 mm) megközelítői eg 3 millió tonna kerül lefektetésre, s 40 komp­resszorállomás szükséges a gáz továbbítására. Az európai KGST-országok közül az NDK építi a vezetéket a permii területen, a felszerelt három kompresszorállomást. Len­gyelország a jelcei körzetben 500 kilométeres szakaszon építi a vezetéket, fezen felül föld alat­ti tárolókat épít. Románia ave- zetéksrzaikasz építésén itúl gázsű­rítő telepek létrehozásában vál­lal feladatot. Csehszlovákia a Kárpátokon átvezető szakasz építésén túl két állomás felsze­relését végzi el. Bulgária komp­resszorállomások, szociális léte­sítmények, föld alatti gáztárolók építését vállalta. Magyarország szintén komp­resszorállomások, föld alatti tá­rolók, különböző létesítmények megvalósítását vállalta. Hazánk számára az egyezmény azt je- ielniti, hogy 1989-től kezdődően, az eddigi mennyiségen felül, to­vábbi évi kétmilliárd köbméter földgázt kapunk a Szovjetunió­ból, ami az ország hosszú távú biztonságos energiaellátását je­lentősen elősegíti. SZOCIALISTA BRIGÁDOK A JÁNOSHALMI PETŐFI TSZ-BEN Gazdagítják ismereteiket A jánoshalmi Petőfi Termelőszövetkezetben másfél évtize­des múltja van a szocialista brigádmozgalomnak. Elsőnek a keltetőüzem Hámán Kató nevét viselő brigádja nyerte el a szocialista címet. Az utóbbi évben pedig már tizenhat mun­kaközösség büszkélkedhetett a cím valamilyen fokozatával. A tizenhat szocialista munkaközösség az idén további három­mal gyarapodott, s a tizenkilenc brigádban összesen kétszáz- tizenkét dolgozó tett munkakörének megfelelő felajánlásokat. A termeléssel és a munkaköri feladatok jobb teljesítésével kap­csolatos vállalások nagyobb ré­szében a hatékonyság fokozását, a termények és termékek minő­ségének javítását, a termelési költségek csökkentését, a fegyel­mezettebb és a szervezettebb munkavégzésit, a még meglévő tartalékok feltárását, az anyag, és az alkatrészek céltudatosabb felhasználását, valamint az üzemanyag-megtakarítást céloz­zák. A közművelődésben való ön­kéntes részvételre tett vállalá­sok keretében a briigádtagok elő­képzettségüket szem előtt tartva mindnyájan valamilyen világ­nézeti oktatásban, szükség sze­rint szakmai továbbképzésben vesznek részt. A pártszervezet politikai szemináriumaira, fa­lusi téli tanfolyamra, politikai vi­takörökre, a KISZ foglalkozásai­ra járnak, szakképzettséget gya­rapító tanfolyamokat végeznek. Személyenként előfizetnek egy- egy politikai napilapra, folyóirat­ra. A brigádtagok a politikai könyv­napokon kiadványokat vásárol­nak, amelyek együttes összege évenként 20—25 ezer forint. Moz­galmi munkájuk szerves részét képezi a csoportos filmlátogatás, a családtagokkal közösen szer­vezett országjáró tájismereti ki­rándulások, színiházi műsorok megtekintése. A közművelődési program jóvoltából a brigádtagok ismeretekben is évről évre gaz­dagabbá válnak. Südl Bertalan A tollügy másik oldala A Petőfi Népe április 1-i szá­miban jelentős exportcikkünk, a tollal kapcsolatos ellentmondásos helyzetet elemeztük — elsősorban a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat (BFV) szempontjából. Cikkünket továbbítottuk a Külkeres­kedelmi Minisztériumba, Herr János osztályvezetőhöz, ö az alábbiak­Kam #nn1a I nccva irÓlamÁnVpf1 HOZZÁSZÓLÁS CIKKÜNKHÖZ „A felvetett problémákról, a rögzített véleménnyel és a 'le­vont következtetések egy részé­vel egyetértünk, de több felve­tést, vitatunk. összességében az a vélemé­nyünk, 'hogy a cikk egyoldalú liiiíormácián alapszik, következés­képpen a hazai tolltermelés és az export problémáit szubjek­tiven taglalja. Vallóban nem va­gyunk olyan gazdagok, hogy pár millió dollár bevétel-kiesés mel­lett szó nélkül elmenjünk, ezért a fejleményeket folyamatosan figyelemmel kisérjük. Vélemé­nyünk szerint jelenlegi gond­jainkat felsősorban az okozza, hogy az utóbbi időben erősen romlott a magyar toll minősége, ugyanakkor a világpiaci áraik né­hány hónapja csökkenő tenden­ciát mutatnak. Ez év feléjén például a tépett fehér libatol-1 magyar exportárát hét-nyolc százalékkal kellett mér­sékelni. Egyes nyugat-európai vevők véleménye szferint erre nem került volna sor, ha a meg­szokott, jó minőségű árut szál­lítjuk. „A tollügy” nem újkeletű, az utóbbi két-három évben úgy re többen és gyakrabban foglalkoz­tunk vele, s hoztunk intézkedé­seket a problémáik mielőbbi megoldása érdekében. Az előz­ményekről, csgikúgy, mint a je­lenlegi helyzetről szükségesnek tartom röviden a következőket ismertetni: 1983 végéig a toll külkereske­delemmel Magyarországon kizá­rólag a Terimpex Külkereske­delmi Vállalat foglalkozott; 1984. január 1-től a Kecskeméti Ba­romfi feldolgozó Vállalat kapott első ízben párhuzamos exportjo­got. Ezt követően több vállalat ként — de természetesen csak néhány kapott — nyers és fel­dolgozott toll exportjára jogo­sultságot. Tavaly összesen hat vállalat exportált ítéltet konverti­bilis elszámolású országokba. A külkereskedelmi jogikör ki- szélesítésével a hazai verseny kibontakoztatását, a monopol- helyzet megszüntetését, új ex­portpiacok megszerzését és a kedvezőbb exportértékesítést kí­vántuk elősegíteni, ami egybe­esett a termelők érdekeivel. Az exportőrök egyeztetett fel­lépésével, más szóval a külföldi vevőkkel folytatandó tárgyalást megelőző áregyeztetéssel nem­csak egyetértünk, de meg is kö­veteljük a magyar vállalatoktól különös tekintettel arra, hogy ezt miniszteri rendelet is előírja. Ennek betartását szigorítottuk a március végén., történt intézke­déssel. Amt a „kereskedők kényelmes­ségét” illeti, éppen a tolinál nem lehet erről beszélni. A kibővített exportjogosultság miatt éles harc folyik a vevőikért, a piacokért. Az utóbbi három évben a toll- ki vitelből'. származó devizabevé­tel meghaladta az évii negyven­millió USA-dollárt, közben a mennyiség fokozatosan csökken. Az export átlagár 1985-ben mintegy huszonöt százalékkal múlta felül az előző évi árszin- iet — természetesen az áru ösz- szetétele a minőség és a feíldol- gozottsági fok szempontjából el­térő volt a két év során — így az áremelkedés az értékesebb áruk növekedésére utal. A cikkben leírt megállapítás, vagyis a „mind alacsonyabb ex­portárak”, adott piaci helyzet­ben igaznak tűnik, de nem az utóbbi három óv tendenciájára. Azt is szem előtt kell tartani. hogy a toll világpiaci árát a kí­nai és a távoli-keleti országok „diktálják”. A magyar toll a vi­lág toll termeléséből — ahogy a cikkben is olvasható — nyolc- kilenc százalékkal részesedik. Az exportőrök rangsorában az ötö­dik helyen állunk. Mi a minőség tekintetében járunk a világrang­lista élén. (Megjegyezzük, hogy félrevezető a cikk első monda­ta, mely szerint a toll termelésé­ben hazánk a második a vilá­gon.) Erre az elismerésre, a luxus minőségre mindig is büsz­kék voltunk és vagyunk, de meg is kellene őrizni jó hírnevűinket. A magyar és a külföldi toll- minőségek különbségének bemu­tatása céljából megemlítjük, l^ogy a kínai toll árszintje 25—35 szá­zalékkal alacsonyabb a magyar áruhoz képest, A magyar toll jó hírnevét és magás árszintjét reálisan jellemzi a cikk követ­kező mondata: „A nyugatnémet boltokban például 30—40 száza­lékkal többért árulják azt a ter­méket, amire ráírhatják, hogy magyar tollal töltve”. Az előzőek szerint az árkép­zés során a kínai árszinthez kell igazodnunk, ami azért is nega­tív fényező, mert a kínaiak dol­lárért adnak feli, mi pedig DEM- ben történő fizetés mellett — az NSZK nemzeti valutájában — -kereskedünk. Ezzel összefüggés­ben a magyar toll exportpozí­cióját jelentősen rontotta az utóbbi hónapokban a dollár ár­folyamának gyengülése, amit a következő példán keresztül mu­tatunk be: Múlt év júliusában, amikor például a kínai libatollat kilo­grammonként tíz dollár körüli áron értékesi tették Nyugat-Euró- pában-, akkor ez megfelelt 30 DEM-nek. Ez idő tájt a magyar libatollat 40 DEM körülti árszin­ten adtuk el. Azóta a két valu­ta árfolyama jelentősen módo­sult: márciusban 1 dollár 2,20 DEM-nek felett meg. Eközben a kínai toll ára tizenöt százalék­kal mintegy 8,50 dollár/kilo- grammna csökkent, ami áitszá- mítva cca 19 DEM. Ilyen körül­mények között a magyar külke­reskedelmi vállalatok ez év ele­jén- nem tuditák tartant korábbi exportáraikat. A konfekcionált tollexportról írt vélemény is feltehetően té­ves információn alapszik, mivel e termékek kivitele 1982-ben in­dult meg és forgalma a „pangó piac” ellenére évről évre dina­mikusan nőtt. Keresett az NSZK kooperációk an gyártott paplan, párna, és pehellyel töltött ka­bát, melyek jó minőségűek, szép kidolgozásúak, és exportgazda- ságosságuk jobb a nyers tolihoz viszonyítva. A konfekcionált ter­mékek döntően a Fővárosi Ru­haipari Vállalatnál, Budapesten, továbbá Makón, (Hungarofeder), illetve Mezc'kovácsházá-n készül­nek. Az exportőr külkereskedelmi vállalatok (Intercooperation, Ar- tex, Hungarotex) információja szerint az -eladási lehetőségek jobb kihasználását a belföldi fel- vásárlási árak irreálisan magas szintje korlátozza. Remélem, -hogy a fentiekkel sikerült bemutatnom, hogy a vo­natkozó cikk sok esetben egyol­dalú információkon alapult, és azt, hogy a magyar tollexport -növelését (elsősorban a feldol­gozottat) népgazdaságilag to­vábbra is fontosnak tartjuk. Az ebből származó devizabevétel növelését — szükség esetén in­tézkedésekkel — a jövőben is elő kívánjuk segíteni.” A DUNAVECSE ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ pályázatot hirdet Áruforgalmi főosztályvezetői munka­kör BETÖLTÉSÉRE. Feltétel: — felsőfokú szakirányú végzettség, — legalább 5 éves vezetői gyakorlat, — középfokú politikai végzettség, — erkölcsi feddhetetlenség. Bérezés: megegyezés szerint. Jelentkezés: írásban, illetve személyesen Borbély Lajos áfész-elnőknél, Dunavccsc, Felszabadulás tér 2. sz. Matt. 1105

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom