Petőfi Népe, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-18 / 296. szám

1985. december 18. • PETŐFI NÉPE * 3 BESZÁMOLÓ TAGGYŰLÉSEKRŐL JELENTJÜK KECSKEMÉTI KONZERVGYÁR, 2-ES SZÁMÚ PÁRTALAPSZERVEZET Összefogással a megnövekedett feladatok teljesítéséért A Kecskeméti Konzervgyár negyvenegy tagot számláló 2-es számú pártalapszervezete a gyár üzemfenntartási osztályának, kész­áruraktárának, göngyölegraktá­rának, szállítási csoportjának, mű­szaki osztályának és rendészeté­nek a kommunistáit tömöríti so­raiban. Az alapszervezetnek a gyár II-es telepén megtartott be­számoló taggyűlését az őszinte kri­tikai és önkritikái hangvétel, a munkahelyekért, a gyár egészé­ért érzett felelősség jellemezte. A januári választásokon meg­újult, megfiatalodott vezetőség be­számolóját Bogdán Pál alapszer­vezeti titkár terjesztette elő. Elöl­járóban elmondta, hogy az új ve­zetőségi tagok jól beilleszkedtek az alapszervezet irányító munká­jába, képesek voltak gyorsan át­venni és alkalmazni a már kiala­kult és jól bevált munkastílust. Az előadó a továbbiakban szólt a három pártcsoport munkájáról, és hangsúlyozta: a pártbizalmi­ak lelkiismeretesen végezték po­litikai munkájukat, részt vettek a feladattervek, az üléstervek ki­dolgozásában, előkészítették, szer­vezték a taggyűléseket, a párt­oktatást, mozgósították a kom­munistákat a politikai, társadal­mi rendezvényeken való részvé­telre. Az alapszervezet — folytatva a korábbi hasznos gyakorlatot — a 4-es számú alapszervezettel ösz- szehangolva készítette el munka­programját, és két alkalommal közös taggyűlésen vitatták meg a párttagságot, a vállalatot érintő időszerű kérdéseket. Az előadó a továbbiakban a pártélet néhány jellemző hiányos­ságára hívta fel a figyelmet. Ar­ra például, hogy az alapszerve­zet kommunistáinak egy része még mindig nem eléggé aktív, alig — vagy egyáltalán nem — hallatja szavát a taggyűléseken és más pártfórumokon. Pedig van véleményük, amit szűkebb munkatársi körben hangoztatnak is. Nem javult — a korábbi évek­hez képest — a taggyűléseken való részvétel 80—90 százalékos aránya sem. Ezért a jövőben szi­gorúbban számonkérik a távol- maradásokat, annál inkább, mi­vel a párttagok túlnyomó többsé­ge helyeselte és javasolta is ezt az egyéni beszélgetések során. Kívánnivalót hagy maga után a pártépítő munka is. Az évenkén­ti két tagfelvétellel nem szabad megelégedni, hiszen az alapszer­vezet tagságának átlagéletkora a 40—50 év között van. Minden kommunistának kötelessége, hogy többet törődjön a KlSZ-korosz- tályú fiatalok párttaggá nevelé­sével. Az alapszervezet fontos fejada­tának tekintette és tekinti a mun- kásőr-utánpótlás biztosítását. Megvalósult az a korábban ki­tűzött cél, mely szerint egy raj erejű munkásörlétszámot állít ki az alapszervezet. Jelenleg a 2-es alapszervezet kilenc tagja teljesíti szép, de egyáltalán nem könnyű pártmegbízatását a mun­kásőrségben. Jelentősen hozzá­járultak ahhoz, hogy a konzerv­gyár munkásőrszakasza tizen­négyszer nyerte el a kiváló cí­met. Általában elmondható, hogy az alapszervezet kommunistái a beszámolási időszakban eleget tettek pártmegbízatásaiknak. Po­litikailag, szakmailag állandóan képezik magukat. Az alapszerve­zet kivette a részét a képviselői és tanácstagi választások, a vál­lalati tanács és a szakszervezeti bizottság megválasztásának elő­készítéséből is. A termelési, gazdasági kérdé­sekről szólva a beszámoló hang­súlyozta: javítani kell a mun­kaszervezést, az információköz­lést. Sok gondot okoz az akado­zó alkatrészellátás, amelyet — csakúgy, mint a nehéz fizikai munkát — sok ötlettel, újítással igyekeznek ellensúlyozni, illetve könnyíteni az üzemfenntartási osztály dolgozói. Újításaik a ter­melés hatékonyságát, növelését eredményezték. A pártvezetőség beszámolója elismeréssel szólt az egyes üzemrészek dolgozóinak felelősségteljes munkájáról, majd ismertette az alapszervezet 1986. évi politikai, gazdasági és kultu­rális feladatait. Továbbra is nagy gondot kell fordítani a szak­munkás-utánpótlásra, a terme­lési eszközök folyamatos korsze­rűsítésére, erősíteni kell az újí­tási és a munkaverseny-mozgal- mat, valamint a 4-ies számú párt- alapszervezettel való együttmű­ködést, mert a megnövekedett feladatoknak csak közös erővel lehet megfelelni. A felszólalók elmondták egye­bek között; a pártépítés alapvető gondját az okozza, hogy nagyon kevés a fiatal, új munkavállaló. A« Ságvári Endre KlSZ-alapszer- vezet tagjainak egy része gyak­ran hiányzik a taggyűlésekről, aminek az az oka, hogy nincs, aki helyettesítse őket néhány órára a termelővonalaknál. A fiatal dolgozók lakásgondjaival többet kellene törődnie a vállalatnak. Szóltak arról, hogy az anyagellá­tás hiányosságainak gyáron kí­vüli okai vannak, ezért az anyag­osztály — minden erőfeszítés el­lenére — gyakran képtelen meg­oldani feladatát. A vállalat veze­tése az utóbbi időben is sokat tett a dolgozók élet- és munka- körülményeinek javításáért. Ezt bizonyítja egyebek között az is, hogy április elején 10 százalékos, majd november 1-étől újabb 5 százalékos, átlagos béremelést hajtottak végre. A taggyűlés a beszámolót né­hány kiegészítéssel együtt egy­hangúlag elfogadta. Rapi Miklós Intarziás patika Csupán egy esztendeje adták át, s máris túlnőtt hírneve az új csen­gődi gyógyszertárnak a község és a megye határain. Sűrűn érkeznek az érdeklődök, hogy megcsodálják a patika gyönyörű intarziás bútor­zatát. A speciális neobarokk officiniai berendezést a Budapesti Mű­bútorasztalosok Ipari Szövetkezeiének helyi szakemberei készítették — társadalmi munkában. (Gaál Béla felvétele) • -■'* ’ íl • « ^ , MM* | jjf '» TIZENNÉGY TELEPÜLÉS JEGYZÉSSEL VÁLASZOLHAT Kelendoek-e a telefonkötvények? ŐRZIK HALADÓ HAGYOMÁNYAIKAT Fejlődő Császártöltés Császártöltés három és fél ezer lakosú község. A régebbi népesség­csökkenés megállt, és ma a demográfiai viszonyok enyhén emelkedő tendenciát mutatnak. Van a faluban egy téesz, egy ipari szövetkezet, és jócskán belejátszik a gazdasági életbe, az életmódba a Hosszúhegyi Mezőgazdasági Kombinát. Az itteni lakosságnak a becslések szerint mintegy háromnegyede német származású. A mindenhol látható két­nyelvű feliratok mutatják, hogy a/ császártöltési nemzetiségiek élnek sajátos jogaikkal, és vállalják származásukat. Wiedner István tanácselnök így kezdi: — Annak idején, a közgazdasá­gi egyetem elvégzése után úgy döntöttem, hogy itthon maradok. Engem minden ide kötött, tehát nem volt nehéz a választás. 1968- ban lettem vb-titkár, és közben pártvezetőségi tagként is tevé­kenykedtem. Jelenleg mint ta­nácselnök, a kiskőrösi városi pártbizottság mellett működő ta­nácsadó testület tagja vagyok. Amikor arról faggatnak, hogy honnan származók, milyen élmé­nyek alakították eddigi életemet, mindig elérzékenyülök. A szüle­im cselédek voltak, akik mindent elkövettek annak érdekében, hogy továbbtanulhassak. Ugyan­akkor jómagam a munka nehéz­ségeit és szépségeit idejekorán megismerhettem. Végleges ide- kötődésem azzal magyarázható, hogy a gyökerek visszahúztak. Egy ideig Kalocsán dolgoztam fe­lelős beosztásban, ám miután az akkori elnök, elődöm, Cserjés Sándor szeretettel hívott, hogy jöjjek haza a falumba, eleget tettem kérésének, s azóta itt va­gyok. — Megkapta a Kiváló Dolgozó jelvényt, a Szocialista Kultúráért kitüntetést, a Honvédelmi Ér­demérmet és a Településfejlesz­tési Érdemérmet. Mindez azt mutatja, hogy elismerik a mun­káját ... — Nincs okom panaszra, ami az elismerést illeti. Sőt, néha azt gondolom, hogy talán túlbecsül­nek engem. Ám nem ez a fontos, hanem az, hogy községünk több szempontból is tekintélyre tett szert az elmúlt években. Miközben beszélgetünk a ta­nácselnökkel, kirajzolódik előt­tem egy község gyors fejlődésű élete. Megtudom, hogy jogosan büszkék a bölcsődéjükre, az öre­gek napközi otthonára, a minden igényt kielégítő óvodára, a sok­oldalú művelődési házra, a könyv­tárra, a tanuszodára, a tornate­remre, a tizenhat tantermes is­kolára, az egészségházra. — A gyors változások, a meg­növekedett fejlődési ütem nem vesz el túlontúl sok időt a ma­gánéletéből? — Nem tagadom, igen. Az el­múlt időszakra estek a jelentő­sebb beruházások, továbbá a na­gyobb arányú társadalmi mun­kák szervezése. Ha mindehhez hozzáteszem a VII. ötéves terv előkészületi munkálatait, köny- nyű elgondolni, hogy mostanában nem unatkozom. — És ami az emberi kapcsola­tokat illeti? — Erre legkönnyebb válaszol­nom. Az irodám mindig nyitva áll, mindenki előtt. Vagy mond­jam azt, hogy a lakásom ajtaja is? — Helybeli, német származá­sú. Nemzetiséginek tartja önma­gát? — A szüleim még jobban be­szélték anyanyelvűket, mint a magyart. A feleségem is német. Csak a tréfa kedvéért jegyzem meg, hogy ma már egymás kö­zött leginkább akkor beszélünk őseink nyelvén, ha azt akarjuk, hogy a gyerek ne értse meg, amit mondunk. Az igazság az, hogy a császártöltési, a hajósi és a ne­mesnádudvari, vagy mondjuk a hartai német nemzetiségi embe­rek nyelve meglehetősen eltér egymástól. Olykor olyan nagy a különbség, hogy még az időseb­bek is alig tudják megérteni egy­mást. — Ennek ellenére úgy tűnik, hogy a német származás jó se­gítséget nyújt az iskolai német­nyelvű oktatáshoz... — Minden bizonnyal így van. Igaz ugyan, hogy az utóbbi idő­ben lendült fel igazán helysé­günkben a nyelvoktatás. Hagyo­mányőrző tevékenységünkhöz tartozik, hogy működik két nem­zetiségi néptánccsoportunk, út­törőzenekarunk és népi hímző szakkörünk. Nemzetiségi feszti­válokat tartunk és szorgalmaz­zuk a kapcsolatokat megyénkbe- li és távolabbi németajkú közös­ségekkel. Amikor azt kérdezem Wiedner Istvántól, hogy mire a legbüsz­kébb, hosszas tépélődés után így válaszol: — Nem büszkeségnek monda­nám, hanem egyfajta elégedett­ségnek azt, hogy van iskolabu­szunk, megszerveztük a külterü­leti szociális gondozást, az öregek remekül működő napközi ottho­nát és azt, hogy a postánk, gyógyszertárunk zavartalanul és rendszeresen áll a lakosság szol­gálatálban, továbbá intézménye­sen megoldottuk a személyszállí­tást és a vízellátást. Beszélgetésünk végén az elnök szeretettel idézi Bánáti Miklós Űjabb adalékok Császártöltés történetéhez című könyvének egyik mondatát: „Kár, hogy Schweibert Miklósról ma sem tudjuk biztosan, hogy honnan jött és hol nyugszik a • teste. Ezért méltó, hogy minden császártöl- tési szíve csücskében adjon pa­rányi helyet emlékének azzal a kívánsággal, hogy áldás poraira." Ügy hisszük, hogy császártölté­si írásunkat a falu krónikásának fent idézett szavainál szebben nem tudnánk befejezni. Ugyan­is arról a Schweibert Miklósról beszél a történetíró, aki két és fél évszázaddal ezelőtt társaival együtt mint Magyarországra be­telepedett német, megvetette a lábát Császártöltésen, ahol azóta az utódok a nevezetes előd nyom­dokaiban sikeresen munkálkod­nak. Varga Mihály • Szép környezetben áll a helybeli szolgáltatóház. Bács-Kiskun telefonhelyzete nem túl rózsás. Ezt a megyé­ben élők maguk is tapasztalták, tapasztalják, ám e kijelentés most Vojnár Lászlótól, a szegedi postaigazgatóság igazgató- helyettesétől származik. Ami azt mutatja: a postánál is tud­ják, hogy szorít a cipő. Am, ami ennél többet jelent — pró­bálnak rajta segíteni. CIKKÜNK NYOMÁN Ismét a macskákról! November 13-i számunk Napközben rovatában szó­vá tettünk egy szerintünk aggasztó jelenséget. Azt, hogy Kecskeméten az Aka­démia körúton tizenéves gyerekek gyakran bántal­mazzák a föld alatti csö­vek mellé befészkelt gaz­dátlan macskákat. A cikk meglehetősen nagy vihart kavart. Egyesek elítéltek, mások dicsértek bennün­ket, amiért a szokatlan je­lenséget szóvá tettük. Meg­említettük, hogy tanúk ál­tal bizonyíthatóan a Buday Dezső Általános Iskola egyes tanulói g „ludasok”. Erre a megjegyzésre rea­gált levélben az intézmény igazgatója. Felteszi a kérdést, hogy helyes-e gazdátlan macs­kákat védeni. Erre nem lehet mást válaszolni, mint azt, hogy a gazdátlan álla­tok bántalmazása semmi­képpen nem megengedhe­tő. A másik állítása tiszte­letet érdemlő: hogy nem­egyszer elismerték a tan­testület és a tanulóifjúság önzetlen társadalmi mun­káját. Éppen ezért hang­súlyozzuk, hogy távol áll tőlünk az általánosítás gon­dolata. Van az igazgató levelé­nek azonban néhány olyan kitétele, melynek mind­egyike nagy figyelmet ér­demel. Például, amit az is­kola feszítő problémáiról, gondjairól leír. A zsúfolt­ság, a helyhiány, a napkö­zisek égető gondja, az ebé­deltetés nehézkes megoldá­sa, rendszeresen beázó épü­let stb. Ezek után úgy érezzük, hogy — esetleges túlzásaink ellenére is — jó szolgálatot tehetünk az in­tézménynek azzal, hogy a közvélemény figyelmét is­mételten ráirányítjuk. Végezetül idekívánkozik az igazgató egyik megjegy­zése, mely így hangzik: „Tanítási időn kívül, hét­végeken nem az iskola ne­velőtestülete felelős első­sorban a gyermekek vi­selkedéséért. Vannak szü­leik is!” Ezzel egyetértünk ... V. M. Szeged után Így született meg a gondolat, hogy Kiskőrös környékén bővítik a távbeszélő-központokat és a telefonhálózatot, s a fejlesztéshez szükséges pénz egy részét köt­vénykibocsátásból fedezik. Az igazgatóság területén Szeged után másodikként itt alkalmazzák e módszert. — Mit hozott a szegedi kísér­let? — kérdezem. — Egyértelműen kedvező volt — mondja Vojnár László. — Sze­geden a fejlesztés teljes összege, 310 millió forint kötvényjegyzés­ből gyűlt össze, s azóta már újabb igények vannak. Kiskőrös körzetében a költségek kéthar­madát, mintegy 100 millió forin­tot a posta vállalja, a kötvény- kibocsátásból 50 millió forint len­ne szükséges a munkálatokhoz. — Van rá esély, hogy ez bejön? — Az igények előzetes felmé­rése után hirdettük meg az ak­ciót, de véglegeset csak a jegy­zési adatok összegzése után lehet mondani. Az első összegzés A körzet 14 településén 1398 telefonra várakozót tartottak nyilván. Természetesen voltak olyanok is, akik be sem adták igénylésüket, tudván, hogy a szű­kös lehetőség miatt ez felesleges. Az eddigi kötvényjegyzések iga­zolják ezt, hiszen a 674 jelent­kezőből 436 volt korábbi igénylő, 238 pedig új jelentkező. Az előzetes terv szerint kellő számú jelentkező esetén 3200 te­lefont tud felszerelni a posta a körzetben, s legalább 2000 köt­vényjegyzés szükséges ahhoz, hogy a belföldi és nemzetközi távhívó-hálózatba bekapcsolható, teljesen automata, éjjel-nappal üzemelő központokat kiépítsék. Ez ugyanis gazdaságossági kér­dés. Mert azt mindenki tudja, hogy a telefon segítségével gyor­san beszerzett, eljuttatott infor­máció szinte közvetlenül forintra váltható, vagy pénzzel meg sem fizethető. De az is megfontolan­dó: kiépítsenek-e ott automata központot — amely legkevesebb kétszáz állomásos, és elég drága —, ahol a helyzet olyan, mint például most Páhin és Kaskan­tyún: az együttes kapacitás 70 állomás, jelenleg van 40 előfize­tő, 16 várakozó és 7 kötvény- jegyzés. — Ez esetben elegendőnek lát­szik a bővítésre a mostani kézi kapcsolású központ — vonja le a következtetést Vojnár László. — De elképzelhető a tervezettnél nagyobb központ építése másutt, ahol a vártnál több lesz a je­lentkező. Adni és kapni — Melyek a kötvényjegyzés feltételei, s mit kap a kötvény- tulajdonos? — Magánszemélyek 25 ezer fo­rintos, gazdálkodó szervek 100 ezer forintos kötvényt jegyezhet­nek. Az értékpapír 7 százalékos kamatozású, 8 év a visszafizetés ideje. A posta vállalja, hogy ezért 1988. június 30-ig a kötvény­jegyzőnél egy távbeszélő-állomást létesít. Azért persze ki kell fi­zetni — mint rendesen — a be­lépési díjat, és az egyéni szerelé­si költséget. Megjegyzendő, hogy a kötvénytulajdonos a területen érvényes belépési díjnak csak a felét fizeti, a szerelés költségeit pedig olyan módon tudják csök­kenteni a lakosok — a saját hasz­nukra —, ha egy-egy kis lakó­körzetből többen is jegyeznek kötvényt. így a posta a hálózatot — miután a nagyobb sűrűség miatt neki is megéri — a saját fejlesztéséből építi ki. — Meddig tart a jegyzés? — A határidő 1986. január 31. Ez után értékeljük az adatokat, és március 1-ig értesítjük a jegy­zőket, hogy sikeres volt-e az ak­ció, indíthatjuk-e mindenütt a fejlesztést, amely Kiskőrösön megyei és városi segítséggel meg­kezdődött. — Mikor kell a pénzt befi­zetni? — 1986. május 31-ig. Ez ked­vező a gazdálkodó egységeknek is, hiszen még az idén beilleszt­hetik e tételt a jövő évi gazdál­kodási tervükbe. Az egyéni elő­fizetőknek könnyítés: úgy álla­pítjuk meg a visszatérítés első összegét, hogy abból mindenki fedezni tudja a belépési dijat — mondta végezetül Vojnár László. Váczl Tamás SZAKSZÖVETKEZETI KEZDEMÉNYEZÉS Egyre több vállalkozó szelle­mű mezőgazdasági szövetkezed kapcsolódik az idegenforgalom­ba. Az eddigi sikereken félbuz- dúlva az imrehegyi Űj Élet Szakszövetkezet is belépett az idegenforgalmat segítő szövetke­zetek sorába. (Béla László kereskedelmi üzemág vezető dlmondja, hogy a hetónyegyházi Két oroszlán fo­gadó berendezéséhez hozzájárul­tak és megkezdték' a tárgyaláso­kat a megyei ideganáorgafllmi hi- vattaűil'al, vaüamint a budapesti Volán Touriphtal. A tíz szobá­ban pótágy ak segítségével 40 személyt is el tudnák ihtelyezni. A fogathájtó-világlbajnokság út­vonalán kocsikázhatnak, lova­golhatnák a vendégék, közben piihanőt tartanak egy tanyán, egy erdészházbám, gyönyörköd­hetnek a nyíri erdő széppegei- (ben. Egy aszitiiák csoport már végigjárta az utat, és rendkívül elégedett volt. A tervek szerint a közeljövőben megállapodást kötnek több külföldi csoport fo­gadására. Bővül a megye idegenforgalma

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom