Petőfi Népe, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-18 / 296. szám

* * PETŐFI NÉPE • 1985. december 18.

HOGYAN MINŐSÍTSÉK A MUNKÁT?

A szőlő fiatal kutatói

• Erdeiné Nagy Anikó • Dr. Botos Ernő Péter

A Kertészeti Egyetem Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetének két fiatal kutatóját terveztük bemutatni. A véletlen azonban úgy hozta, hogy egymás mondanivalóját kiegészítve, vitatkozva beszéltek önmagukról, munkahelyükről, a z őket érintő gondokról.

— Erdeiné Nagy Anikó vagyok, 1982- ben kerültem a kutatóintézetbe a szegedi Biológiai Központból, ahol ösztöndíjas gyakornok voltam. Most tudományos segédimunkatársként dolgozom, témám a biológiai alapok tisztázása a szőlő fagytűrésében.

— Dr. Botos Ernő Péter a nevem, 1980-ban a Siófoki Állami Gazdaságból jöttem Kecskemétre. Akkor „töltötték” fel a kutatói állományt, személyes kapcsolataim voltak az itteniekkel, akik hívtaik, én pedig szívesen jöttem. Most tudományos munkatárs vagyok, a termelésfejlesztési, ökonómiai főosztály vezetőhelyettese.

— Azt hiszem, már az indulásom másféle volt — veszi át a szót a fiatalasszony. — Engem ugyanis nem hívtak. Ide, Kecskemétre jöttem férjhez, jelentkeztem és felvettek. Elég hosszú idő telt el addig, míg magamra találtam. A kutatási témámat is, kicsit erősen fogalmazva, ki kellett vívnom magamnak. Ez egy nagy kutatási „csoportban” egy kicsi résztéma, amit önállóan viszek.

— Az én, egészen pontosan a mi kutatási témánk a szőlőtermesztés ökonómiai, szervezési kérdéseinek vizsgálata. Négyen- öten foglalkozunk, teamben, a feladatok kidolgozásával. Nemrégen fejeztük be a hazai szőlő- termesztés hatékonyságának vizsgálatát az elmúlt öt év és az egyes borvidékek adatai alapján. Ezt az anyagot a szakvezetés felhasználja a következő évek feladatainak kidolgozásakor — mondja dr. Boltos Ernő Péter.

— A körülményeket figyelembe véve, azért töhbé-kevésbé megtaláltam a munkámat — így Erdeiné. — A körülményeken a gazdasági helyzetünket értem, ami bizony nálunk is érezteti hatását. Ha javul majd, talán jobban „mehet” az ember a fantáziája után, még inkább kibonta- ’ koztathatja. Most, ha elérek valamit, természetesen sikerélménynek számít, de a szakmai életbe ezzel a kutatással, az én kis részterületemmel nem sokait szólhatok bele. Gondjaim, mint minden fiatalnak, nekem is vannak, bár lehet, hogy ezek nagy része a személyiségemnek tulajdonítható. Sokkal kevésbé vaprok bátor, mint Ernő. Aaért már, remélem, sínen vagyok, egykét év múlva szeretnék doktorálni.

— Az én helyzetem egészen más. Nagyon jó az a kis kollektíva, amelyik együtt dolgozik. így teámban szinte meg tudjuk kétszerezni az eredményeinket. Számítógépet használunk, és a matematikusunk mindig más-más módszer felhasználhatóságán töri a fejét. A két intézeti osztály feladata egészen más. Anikóék — mondhatnám így is — monokultúrás, egytémás kutatók, mi évente, akár párhuzamosan, többfélét csinálhatunk. Az idősebb kollégák, főnökök szintén mások az ő és a mi főosztályunkon. Anikóinak csák az ltudnia segíteni igazán, aki hasonló kutatást végez, ez pedig egy ‘résztémánál nem képzelhető el. Mi viszont, átláthatjuk, és át is látjuk az egészet, amibe belefogtunk. Anikóéknak is meg kellene találni azt a pontot, amikor a számítógép segítségét már érdemes igénybe venni.

— Egy módszer nem másolható le, nekünk kell törnünk a fejünket, hogy saját területünkön eredményhez jussunk ennek az eszköznek az igénybevételével is. Valahogy egységesebbnek kellene lennünk a kutatásban, de mondjuk az intézeten belüli szervezeti életben is. Gondolok itt, éppen életkorunk miatt, a KISZ- munkára — véli Anikó.

— öt évvel ezelőtt nagyon sok fiatal került ide — mondja dr. Botos Ernő Péter. Az eltelt idő alatt szelektálódás ment végbe. Sőt, az akkor igencsak egységes gárda megbomlott, jó értelemben vett csoportok jöttek létre. Ez, azt hiszem, természetes, bár én személy szerint sajnálom.

— Arra gondolsz, hogy a KISZ- esek megpróbálkoztak egy új minősítési rendszer kidolgozásával?

— Igen arra, és nem kevésbé az eredményére — válaszol Ernő. — Egy éve indítványoztuk ennek a rendszernek bevezetését, ami szerint a kutatók fizetését, jutalmazását, és egyéb nem anyagi juttatásait — tanulmányút stb.

— egy több pontból álló minősítés alapján határozzák meg. Vitára bocsátottuk. Formailag egyetértettek vele, de sokain nem támogatták, sokan támadták. Pedig ez éppen az Anikó-típusú kutatóknak jelentene jobb elismerhe- tőséget.

— Nehogy azt hidd, hogy egy akart nem-vállalása volt ez a dolgoknak — védi társait Erdeiné.

— Érezzük mi is, én is, hogy valami kellene, hasonló talán, mint amit ti kidolgoztatok. Jobbat én sem tudok, de azt hiszem, ez sablonossá tenné az értékelést. És tudomásul kell venni azt is, hogy bizony kétélű fegyver. Egy jó, menedzser típusú főnök „kihozhat” a kollégájából sok mindent, de az ellenkezője is igaz lehet.

— E pillanatban pedig nincs meg a módja, hogy akár a kádereket cseréljük, akár a kutatók megtalálhassák a nekik legjobban „fekvő” témát. Erre maguktól nagyon kevesen képesek, de az évi értékelés, lehet, segítene valamit — érvel a fiatalember.

— Igaz, hogy egyelőre nem érzem hátrányát, hogy nőként veszek ‘részt kutatómunkában, de nézd meg azokat, akik gyesen vannak, vagy kicsi a gyerekük!

— Érdekes, tőlünk, férfiaktól sosem kérdezik meg, érezzük-e hátrányát a nemünknek. Pedig, ha összehasonlítom, mit várnak el tőlünk és mit a nőktől, mindenképpen a mi helyzetünket érzem nehezebbnek. Velünk szemben nagyobbak az elvárások és hiába vágyók tele magángondokkal, senki ezt az érvet nem fogadja el tőlem. Ráadásul én nem lehetek gyenge, nem tévedhetek; sőt még csak a könnyeimet sem használhatom fel fegyverként. A kismamák értékelése pedig egy külön fejezet lehet — fejezi be dr. Botos Ernő Péter.

• * *

Két fiatal kutató bemutatását terveztük. Saját élettörténetükből keveset tudtunk meg, de az őket foglalkoztató kérdésekből talán annál többet. Gál Eszter

VADÁSZATI TÖRVÉNY KÉSZÜL

Nem nőhet az erdő- fölé a vadgazdaság

„Mégis, mégis, ha reggel lett, A gímszarvast fizni kellett”, mármint Hunornak éa Magyarnak, a két daliának — a monda szerint. A csodaszarvas utódaival manapság sem kell szégyent vallanunk; vadállományunk nagyobb, imint valaha a történelmi Magyarországon volt, és a tervezettnél Is több a nagyvad, a szarvas, öz, vaddisznó. INégy-ötmllllird forintra becsülhető a hazánkban iélő vad értéke, ebből — a törzs- állományt számlálva — 50—55 ezer a szarvas, 220 ezer az öz, 35 ezer a vaddisznó, 15 ezer a dámvadak száma. A 700 ezer mezei nyúl kevés a korábbi 2 millióhoz képest, a mezőgazdaság vegyszeres „hadműveletei" ritkították a tapsifülesek sorait. No, meg természetes ellenségük, a róka, amelyből 25—30 ezret lőnek ki évente. Mindezt dr. Tóth Sándortól, a MÉM Faipari Hivatala vadászati és igazgatási főosztályának vezetőjétől tudtam meg.

Hét évig sebezhető

A Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Minisztérium több évtizedes tapasztalatokkal rendelkező szakemberétől arról érdeklődtünk, milyen szerepet tölt be a népgazdaságban a vadgazdálkodás, melyek a közeljövő időszerű feladatai, milyen irányú fejlődést követel napjaink gazdaságpolitikája? Megtudtuk, hogy a vadgazdálkodás jövőjét megszabó soronlévő feladat az új vadászati törvény előkészítése. A meglévő vadászati jogszabályok negyed évszázad alatt elévültek, a többszöri módosítások ellenére sem képesek alkalmazkodni az elmúlt huszonöt esztendő alatt bekövetkezett nagy társadalmi átalakuláshoz. A gazdálkodás gyakorlati szintjén nagymértékű önállósodás valósult meg, ettől elszakadt az irányítási rendszer; felesleges korlátozásokat tart fenn a természetvédelem és a vadászat; a vadgazdálkodás, valamint a mezőgazdaság és az erdőgazdaság között.

Természeti kincseink közül tekintélyes értéke van erdeinknek, amelyeknek 23 százaléka töTgy, 7 százaléka bükk, és 15 százaléka fenyő. Ahhoz, hogy az iparilag értékes fa mennyisége ne csökkenjen, hanem nőjön, évente 8 ezer hektár új telepítéssel gyarapítják, és a kitermelt 20—25 ezer hektárnyi erdőt újratelepítik. Ez az évente 33 ezer hektárnyi új erdő hét éven keresztül „sebezhető”, ennyi idős korukig károsítják a fákat az erdő vadon élő állatai. Mivel a vadgazdálkodás évi kétmilliárd forintnyi bevétele kisebb tétel a népgazdaságban az erdők hasznosságánál, így a szabad téren tévő vadászterületek kisebb mértékű visszaszorítása előnyös lenne a népgazdaság számára. (A nagyvadakat kellene visszaszorítani természetes élőhelyükre.)

„Csendestársból" egyenjogú partnerek

Az új vadászati törvény — amely előreláthatólag 1986 első felében lép érvénybe — azt a gazdasági szférát teszi érdekeltté, ahol a termelés folyik. Tehát a népgazdaság szempontjából nagyobb súlyú erdőgazdaság fölé nem nőhet a vadgazdaság, nem veszélyeztetheti az erdőgazdaság érdekeit.

Természetesen a mezőgazdaságot is érdekeltté teszi az új törvény a vadgazdálkodásban. A készülő uj jogszabály tételesen meghatározza a vadászható állatokat (a többi egyértelműen védett), és amire vadászni lehet, az tenyészthető is, zárt téren, vadaskertben tartható; elejtéséről, hasznosításáról a vad tartója rendelkezik. így a termelőszövetkezet termelési ágazatává is válhat a vadgazdálkodás.

Egyébként jelenleg is sok helyütt együttműködnek a termelőszövetkezetek a vad gazdaságokkal vadászati társaságokkal, hiszen a vadon élő állatok takarmánya a tsz-ektől függ; és az agronómusok tapasztalatait is igénybe veszik a vadászok. Az új törvény tehetővé teszi majd, hogy „csendestárs”- ból egyenjogú partnerré lépjen elő egy-egy mező- gazdasági üzem, a közös érdekeltség alapján.

Rendeződik a „kényes” kérdés is: a vadgazdálkodással együtt járó károk megtérítése. A mezőgazdaság eddig évente 110 millió forint kártérítést kapott, az erdőgazdaság semmit. De mivel az erdőkben okozott károkat is pontosan jelezték, így megállapítható, hogy évente 100 millió forint a becsült kár, amit a vadon élő állatok, főként a fiatal erdőkben okoztak. Ha például állami erdő- és vadgazdaság volt egy területen, akkor a „saját” erdejüket etették fel az állatokkal. A készülő új törvény az erdőgazdasággal szemben is — bíróság által megítélt — kártérítésre fogja kötelezni a vadász- társaságokat, a vadgazdaságot.

Nyolcszáz társaság

Magyarországon jelenleg 800 vadásztársaság van, ebből 50 társaság területén — a Mátrában, Somogy és Baranya megyében — fordul elő a vadkár 80 százaléka. Gondolnak a jogszabályt előkészítő szakemberek arra is, hogy a vadkár megtérítéséhez milyen anyagi hátteret lehet biztosítani. Egyrészt kedvezően változik a vadásztársaságok adózása, másrészt például 10—15 ezerrel több szarvas kilövése már fedezné a vadhús árából az említett 100 millió forintot. De tovább növelhető a zártkertben tartható állomány is. a dámvadak, muflonok, vaddisznók száma. Á vadkárok csökkentésének egyszerű, és anyagilag is elviselhető módja a vadászterület körülkerítése, akár több ezer hektárnyi részt is be lehet keríteni a vadon élő állatok számára, megvédve a környező értékes növényi kultúrát. (Az 500 hektár alatti terület számít vadaskertnek, az itt lőtt trófea nem „versenyképes”.)

Évente 17 ezer külföldi vadász fizet valutával azért, hogy itt nálunk lőhessen zsákmányt, szerezzen dicsőséget. Ha egy-egy királyi vad kerül a puskacső elé, az a mi hírnevünket is öregbíti. Ezt a jövőben is meg akarjuk őrizni, a készülő új törvény a vadászsport és a vadgazdálkodás fejlődését ösztönzi —. olyan korszerű gazdaságpolitikai irányelvek szerint, hogy a népgazdaságnak is minél nagyobb haszna legyen belőle.

Év vége előtti számvetés a csengődi Aranyhomok Szakszövetkezetben

KÉT TERVIDŐSZAK HATÁRÁN

A megye kisipara képes a megújulásra

Vége felé járva az esztendőnek, alkalom nyílik vissza- és előretekintésre a KIOSZ Bács-Kiskun megyei Szervezeténél is. Rehák László titkártól először azt kérdezzük:

— Mire emlékszik szívesen a befejeződő tervidőszakból?

— A megyében kilencmillióháromszázhetvenötezer forintért bővítettük a szolgáltatói hálózatot. Ebből 1,4 millió volt az állami támogatás, az összeg nagyobb részét a fejlesztésben érdekelt kisiparosok fizették készpénzben és hitelvállalással. Az anyagi erőforrások felhasználásával Baján, Kiskőrösön és Izsákon új műhelysorok épültek. Részesedett a fejlesztésből Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas és Kecskemét is. így összesen 1354 négyzetméter alapterületen 53 szolgáltatóüzletet nyitottunk.

— Jobb feltételek mellett eredményesebb a munka?

— Ha a megyei kisipar tavalyi, másfél milliárd forint termelési értékét hasonlítjuk az idei 1,8 milliárdhoz, akkor azt mondom: igen. Az a tény, hogy 1985-ben a műhelyek műszaki fejlesztésére 35 millió forintot költöttünk és új gépeket helyeztünk üzembe, jelez egyfajta előrehaladást. A kistermelők gépeiket gazdaságosan használják, rugalmasak, amikor profilváltásra kerül sor. Mindez szerepet játszott abban, hogy nőtt a részarányuk az árutermelésben, importhelyettesítő termékeket is gyártottak, s évente 15 millió forint értékű árucikket készítettek exportra.

— A lakossági szolgáltatások is ilyen dinamikusan fejlődtek?

— Nem, legalábbis nem a kívánt mértékben.

— Miért?

— A 7571 KlOSZ-tagból csak 4390-en főfoglalkozásúak, 2449-en munkaidő után és hétszázhar- mincketten nyugdíjasként dolgoznak. Az összetétel lehetne jobb, a főfoglalkozásúak javára. Azonban nem ez a fő probléma. Inkább az, hogy tucatnyi, kedvezőtlen változás ért bennünket.

— Hallhatnánk ezekről részle- tesébben?

— Tavaly 1239-en váltottak iparengedélyt, s ennél jóval többen, ezernégyszázharmincnyolcan adták vissza jogosítványukat. Az elmúlt másfél évben kétszáz- ötvenkilenccel csökkent tagjaink száma, elsősorban a főfoglalko- zásúaké; viszont emelkedett azo- ké, akik állandó munkaviszony mellett, részidőben vállalnak valamilyen szolgáltatást. A fluktuáció magas, már a 35 százaléknál tartunk. Évente ezer kisiparosból 350 cserélődik, és ez hatatlanul magas arány! Aggódunk az utánpótlás miatt is, hiszen a 35 éven aluliak létszámunknak alig több, mint 30 százalékát adják, és kevés a jelentkező az úgynevezett „hiányszakmákra”.

— Milyen mesterségeket fenyeget az elnéptelenedés?

— Főként azokat a szakmákat, amelyek nélkülözhetetlenek a mindennapi életben: a kőművesekét, a villany- és vízvezetékszerelőkét, a lakatosokét, a szobafestőkét, a női és férfiszabókét, hogy csak párat említsek. Cipész kisiparosból mindössze 112 van a megyében — alig több, mint ahány település —, azoknak is jó része városokban dolgozik. Falvakban elvétve találni lábbelijavítót. Az utánpótlás sincs megoldva. Csupán három cipésztanulónk van.

— Annál elterjedtebb két — korántsem klasszikusnak nevezhető — szakma: az árufuvarozó és a személyszállító.

— Igen. A megyében hétszáz- huszonhatan váltottak engedélyt e két szolgáltatásra, túlnyomó- részt Kecskeméten.

— Osztja-e azoknak a véleményét, akik szerint a kisipar képes a megújulásra?

— Erre 'törekszünk. Partnerként kiváló, felkészült szakemberek segítenek bennünket. A kecskeméti Lakó Pál autófényező például hathetes belgiumi tanfolyamon vett részt, a legkorszerűbb autófényezési eljárást tanulmányozta. Tapasztalatairól egy, a megyeszékhelyen rendezendő országos továbbképzésen, filmvetítéses előadáson beszámol. Fodrászoknak videó-készülékkel bemutatjuk e szakma divatváltozásait. Mint a Petőfi Népe is megírta, Tóth Pál kecskeméti ci- pőkellék-kereskedő alapítvánnyal kívánja szakmaszeretetre buzdítani a fiatal cipészeket. Szer- vánszki László soltvadkerti cukrász pedig az olaszországi Rimi- nibe megy — a KIOSZ megyei szervezetének javaslatára —, hogy mesterségbeli tudását gyarapítsa. Javítja kisipari szervező munkánkat az is, hogy a jövő év első felében megalakítjuk a fogművesek, a cukrászok, a kozmetikusok és a fényképészek megyei szakosztályát.

— Immár nem vissza-, hanem előretekintenek.

— A megyei pártbizottság tanácsadó testületé is foglalkozott a kisipar helyzetével. Erre vonatkozólag ajánlásokat is kaptunk. Feladatunk, hogy a VII. ötéves tervben döntő mértékben lakossági szolgáltatásokat végezzünk, 50-ről 70 százalékra növelve részarányunkat a megyei szolgáltatásokban.

__ Ehhez milyen feltételek

s

zükségesek?

__ Olyanok, amelyek kedveznek a kisipar fejlődésének és érdekeltségi rendszerének. A műszaki fejlesztés lehetőségeit meg közel sem használtuk ki teljesen. Erre és — a népgazdaság teherbíró képességétől függően — a tagság szélesebb körű érdekve- delmére törekszünk. Szeretnénk elérni, hogy minket is nagykereskedelmi áron szolgáljanak ki gépekkel, anyagokkal, akárcsak a többi termelőt. Tagjaink körében jó visszhangot váltana ki, ha a kisiparos anyák is részesülnének állami gyermeknevelési kedvezményben — mondta befejezésül Rehák László.

K

ohl Antal

Csengődön a szőlő- és gyümölcstermesztés — a kilenc aranykoronás homokterületen — a legfőbb jövedelemforrás. Érthető tehát, hogy az évek óta tartó aszály, az idei fagykárok sok gondot okoztak az itteni gazdáknak. Az Aranyhomok Szakszövetkezetben már előzőleg 20 hektár szőlőt kellett selejtezni, ez évben pedig újabb 52 hektár kivágására kerül sor. Helyette természetesen új fajtákat telepítenek a közösben és a tagsági területeken egyaránt.

Tóthné Vancsura Mária főkönyvelő arról tájékoztat, hogy a kedvezőtlen adottságok, valamint az időjárás okozta károk miatt az idén különösen nehéz talpon maradniuk.

%

— Ez csak úgV lehetséges, ha több lábon állva — ahogy mondani szokták — gazdálkodunk. Borozókat nyitottunk, főként Budapesten. Takarmányboltjaink is vannak, az utóbbiak a háztáji gazdaságok állattenyésztőinek igényeit elégítik ki. Az állatforgalmi vállalattal együttműködve 20 anyakocát helyeztünk ki; árukat süldőkben törlesztik a gazdák, a növendékjószágokat pedig hizlalásra adja tovább a húsipar. Terjed a nyúltenyésztés is a vaskúti Bácska Termelőszövetkezet szorgalmazására. A szakszövetkezet lucernavetéssel segíti az állattenyésztőket.

A takarékossági és egyéb intézkedések hatására az előzetes számítások szerint a tervezett gazdálkodási eredményt megközelítik.

Már megkezdték a VII. ötéves terv időszakára tervezett beruházások előkészítését, annak jegyében, hogy a tagok életkörülményeit tovább javítják. A szak- szövetkezet gazdálkodása ugyanis meghatározó a községben.

Molnár László műszaki ágazatvezető :

— Üj gépműhelyt építünk, ahol a lakosságnak is végzünk javításokat. Tízezer hektoliterrel bővítjük pincénket, tervezünk egy 400 személyes üzemi konyhát.

• A szak- szövetkezet Hámán Kató szocialista brigádja e«y 31 hektáros fiatal szőlőültetvényen pótlást végez, vesszőt bújtatnak a kipusztult tőkék helyére. (Méhes! Éva felvétele)

összefogva a tabdi Szőlőskert Termelőszövetkezettel. Ezek csak a fontosabbak terveink közül, reméljük, sikerül mindegyiket megvalósítani.

A határban jelenleg is dolgoznak a szőlőkben, pótolják a hiányokat, készítik elő az új telepítéseket.

K. S.