Petőfi Népe, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-18 / 296. szám

1985. december 18. • PETŐFI NÉPE • 5 OKTA TAS ÜGY A továbblépés, a korszerűsítés záloga Ismeretes, hogy az országgyű­lés tavaszi ülésszakán új oktatási törvényt fogadott el, amely a jö­vő tanév kezdetén lép majd élet­be. A törvény előkészítésének időszakában a Művelődési Mi­nisztérium kikérte a pedagógus- társadalom véleményét a készülő javaslatról, és a szakmai viták alapján átdolgozott tervezet ke­rült január végén a Miniszterta­nács, illetve áprilisban a par­lament elé. Mint minden csoda, vagy minden nagy újdonság, ez is csak hárem napig tartott; né­hány alkalommal cikkeztek róla az újságok, aztán gyorsan leke­rült a napirendről, mielőtt a köz­vélemény megtudhatta volna, hogy az 1985. évi törvénynek mi a lényege, jelentősége. Mi tette szükségessé az új tör­vény megalkotását? Mindenekelőtt a lendületes társadalmi fejlődés. A legutób­bi magas szintű szabályozás, az 1961-es III. törvény óta negyed­század telt el, ezalatt sok-sok ki­egészítő-módosító rendelkezés lá­tott napvilágot — nem mindig a törvény rendszerébe foglaltan —, ám ezek nem határozták meg a pedagógusok, a tanulók ás a szülők jogait és kötelességeit, sem az oktatási intézmények irá­nyításának elveit. A mostani jo­gi rendelkezés egyik gyakorlati feltétele a közoktatás és a felső- oktatás tavaly elfogadott prog­ramjának-, amely a következő két évtizedre szabta meg a fejlődés irányát. Az új törvény a maga sajátos eszközeivel számotte­vően hozzájárul a fejlesztés útjá­ban álló akadályok elhárításához. A 166 paragrafusból álló jogsza­bály tartalmazza az egész neve­lési és oktatási struktúrára, és annak irányítására vonatkozó legfontosabb szabályokat, ezen­kívül szól a tanítás demokratizá­lásáról. a tanulók, a nevelők, a szülők jögairól, kötelességeiről, az iskola és a társadalom közötti kapcsolatok alakításáról. Mind­ezt a jog eddig nem szabályozta. Arra persze nem vállalkozha­tunk, hogy részletesen ismertes­sük a törvény előírását, csupán a korábbi szabályokhoz képest új­donságnak számító rendelkezé­sek közül utalunk a fontosabbak­ra. A fogyatékos tanulókat neve­lő intézmények — amelyeket a jelenlegi szabályozás ..gyógype­dagógiai intézmények" megje­löléssel foglal össze — ezentúl szervesen beépülnek az alap-, il­letőleg a középfokú iskolák rend­szerébe; azt remélve ettől az in­tézkedéstől. hogy általa is csök­ken a fogyatékos gyerekek hát­rányos társadalmi megkülön­böztetése. A továbbképző iskolára ma már nincs szükség, mivel a kö­zépfokú továbbtanulásra jelent­kezők száma nagyjából megegye­zik az általános iskolát végzette­kével. Megszűnik az állami zene­iskolák bizonytalan jogi hely­zete, mert ez az alapfokú művé­szetoktatási intézmény ezentúl az alapfokú oktatás rendszeré­be illeszkedik be\ A közoktatás fejlesztésének tavaly elfogadott programja a pedagógiai tevékenység javítá­sának egyik lényeges biztosítékát az intézmények szakmai önálló­ságának növelésében látja. A tör­vény most a szakmai önállóságot nemcsak alapelvként deklarál­ja. hanem annak tartalmát, és megvalósításának feltételeit is meghatározza. Fontosnak tartja az új törvény az iskolai diákönkormányzat ki­építését. Általában újdonság­nak számít az a tizennégy parag­rafus, amely a tanulók jogait és kötelességeit veszi számba. Erre korábban nem volt példa. Ugyan­akkor nyoma,tékkal szól a törvény a család, a szülők jogiairól és kö­telességeiről, és kitér a nagyobb közösségek, a gazdasági és tár­sadalmi szervezetek felelőssé­gére is az ifjúság nevelésében. A szakemberek tapasztalatai és vizsgálatai alapján a tanköte­lezettség — hattól tizenhat éves korig — kezdetének időpontját nem ' naptári naphoz, hanem a gyerek fejlettségéhez kötik, vagyis tekintetbe veszik az elté­rően fejlett gyerekek tanításának gondjait, és a tankötelezettség végső időpontját is rugalmasab­ban állapítják meg, mint a ko­rábbi előírás. Régóta ismert a magyar jogban a külföldön szerzett bizonyítvány, vagy oklevél honosítása. Ennek, valamint a külföldön folytatott résztanu 1 mányok beszámításának átfogó szabályozására most első ízben kerül sor. Tavasszal a parlamentben a be­terjesztett törvényjavaslathoz ti­zenkét képviselő szólt hozzá. A disputa szerteágazó volt; közok­tatásunk eredményein kívül szinte minden neuralgikus pont­ra rátapintottak a felszólalók, magáról a törvényjavaslatról pe­dig azt állapították meg, hogy a továbblépés, a korszerűsítés zá­loga rejlik benne. A törvény persze csak jogi ke­ret a magyar oktatásügy tovább­fejlesztéséhez, a paragrafusok előírásaiba a közoktatás katonái­nak kell életet vinniük — a szü­lők, a társadalom hathatós köz­reműködésével. Tehát végül is mindannyiunkon múlik, hogy is­kolaügyünk helyzete miként ala­kul az ezredforduló felé siető években. P. Kovács Imre KÉPERNYŐ H a másfél évtizede nem ra­gadja el a halál, éppen (hetvenöt éves lenne Er­iid Ferenc. Az évfordulóról a te­levízió sem feledkezett meg: Csütörtökön eslte — stílszerűen - - a Gondolkodó című közismert tudományos magazinjában emlé­kezett meg a magyar szociológia klasszikusaként emlegetett, hal­latlan munkabírású tudósról, po­litikusról. Régebbi riportokból közölt né­hány villanásnyi részlet után — amelyben Illyés Gyula, Ortutay Gyula és Erdei Sándor (a test­vér) emlékezett Erdei Ferencre —, a műsorvezető Páljy István arra keresett, kért választ, ho­gyan él az ő hagyatéka nap­jaink tudományos, gazdasági életében ? Huszár Tibor, a neves társa­dalomtudós, a történelmi össze­függéseket felmutatva elemezte Erdei munkásságát, megemlítve, hogy politikusként is olyan je­lentős történelmi cselekvésekben volt kezdeményező, mint a föld­osztás, vagy a népi kollégium szervezése. A futóhomokról írt monográfiái tették híressé nevét legelőször. Egyébként Bács-Kis- kunt, amelynek 14 éven át volt országgyűlési képviselője, na­gyon szerette. Sajátos tragédiája volt, hogy egy olyan korban lett Gondolkodó földművelésügyi miniszter, amely valójában a mezőgazdaság ki­fosztását jelentette. 1957 után, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkáraként ismét a tudomá­nyos élet felé fordulhatott. Márton János, a „'tanítvány". Erdei Ferencre emlékezve el­mondta, hogy az önköltség, a ha­tékonyság szavak ma kezdenek divatba jönni, holott ezek alap­vető szükségességét, fontosságát már a hatvanas években meg­fogalmazta Erdei, a magyar me­zőgazdaság fejlesztésének lehető­ségeit vizsgálva. Útmutatásai­nak, tudományos értékű munkái­nak többsége ma is érvényes, sőt csak napjainkban kezd az lenni igazán ... Közismert megállapítással él­ve: a puding próbája az evés. A tudomány, a politika terén kifejtett munkásságé pedig a jö­vő. S a jövő számtalan tekintet­ben Erdeit igazolta, igazolja. A Gondolkodó című műsort az te­szi igazán érdekessé és értékes­sé, hogy mindezt körültekintően mérlegeli. S az ilyen alapállás, elv egyben a számonkérést is je­lenti «innak, amiről a tudomá­nyos magazin informál — még akikor is, ha ez évfordulóhoz kapcsolódva fogalmazódik meg, ahogy a csütörtöki adásban. Koloh Elek tettel. — Jó dolog lánynak lenni, igaz. Bohunka? — Pompás — le­helte Bohunka félig csukott szem­mel, és Ida asszony át sem öltö­zött, szalad bevásárolni szombat— vasárnapra, húszéves korában szintén laboránsnő volt, hamar férjhez ment, huszonöt éves ko­rában ugyanazt csinálja, mint akkor, csak a műszak végén alá­írja a naplót, ez az ellenőri rang­gal jár, és hetvenhat koronával többet jelent, ás ha még kibírja öt évig, harmincéves korában elő­adó lesz mint Vinsova asszony, és ezzel az ilyen emberek itt el­érik a maximumot, és vége .. Természetesen mindig azok vannak többségben, akik a mű­vet a tévéből ismerik meg. Nekik természetesen Kállai Ferenc hite­les Áda volt — függetlenül attól, hogy legrajongóbb rajongói sem nézték negyvenévesnek (a regény szerint ennyi ugyanis a kora.) Márpedig ez az ..apróság” nem is jelentéktelen, elég, ha csak Bo­hunka és Áda viszonyára gondo­lunk. Nem egy öreg és egy fiatal, hanem egy felnőtt és egy fiatal viszonyát kellett volna látnunk — és csupán Kállainak köszönhető, hogy ez a változat is elfogadható­vá sikerült. De, minden bíráló megjegyzés ellenére: a Mihályfy Sándor át­írta és rendezte film még így is emlékezetes darabja az 1985. évi tévétermésnek. Ballal! József Fenyő­ünnepek Több mint 60 ezer álta­lános iskolás korú gyermek él megyénkben, akik ezek­ben a napokban már va­lamennyien várják a . téli szünetet, illetve a fenyőün­nepet, a karácsonyt. Min­den iskolában díszítenek fát, s búcsúznak a tanév el­ső felétől is. Az úttörőházakban is lesz­nek ünnepségek. Baján, a Bokányi Dezső Úttörőházban december 19- én délután a környék hu­szonhét csapatától várnak kétszáz—kétszázötven gyer­meket a nagyszabású mű­soros eseményre. Kalocsán a négy általá­nos iskola rendez ünne­pélyt, az úttörőházban óév­búcsúztató ünnepséget tar­tanak, és az egész szünet idején színes programmal várják a kicsiket és az út­törőket. Kiskunhalason az isko­lákban az utolsó tanítási napon tartanak fenyőün­nepet, 23-án, hétfőn a kör­nyék 19 iskolájából várják az úttörőket és kisdoboso­kat az úttörőházi műsoros ünnepre. A diákotthon tánsálgó- ja zsúfolásig tömve volt. A szülők mind eljöttek. Nagy dologról kellett dönteni: mi legyen a gyerekekből? Mióta c tanyai diákotthont létrehoz­ták, még soha nem voltak itt ennyien. járó Lacika édesapja az egyik sarokba húzódott be. ö már ha­tározott a gyereke jövőjéről: ha­zajön a tanyára, és állattenyész­tő lesz a tsz-ben. Sokra viheti: az isten megáldotta ésszel, talán még csoportvezető is lehet be­lőle. Már ki is nézte neki a Ko­zák-tanyát: egy-két év múlva, ha az öregek beköltöznek belőle a városba, eladó lesz. Addigra a pénzt is összeszedi rá. Szóval úgy érezte, sínen van a gyerek, de hát az illem úgy kívánta, hogy azért eljöjjön. Meg minden szülő eljött, hát ő sem marad­hatott otthon. — Kedves szülők! Pályavá­lasztás előtt állnak a nyolcadi­kosok. Azért kérettem ide önö­ket. hogy megbeszéljük ezt a nehéz kérdést — kezdte az igaz­gatónő, majd arról a felelősség­ről beszélt, ami a szülők vállára nehezedett. lehetőségek, foglalkozások, szakmák röpködtek a levegőben, amiket össze kellett hangolni az adottságokkal, és a sok szülő HONISMERET — HELYTÖRTÉNET Űj kiállítások Nagycenken A közelmúltban új kiállítótermek' .el gazdagodott a nagycenki Széchenyi István Emlékmúzeum. 1985. szeptemberében felavatták a kastély újjáépített nyugati szárnyépületét, gróf Széchenyi István haj­dani rezidenciáját. Széchenyi István 1840. augusztus 20-án — István- napon tartotta új lakosztálya házszentelőjét. Ezen alkalomból az országgyűlés küldöttsége — Deák Fgrenc, Eötvös József és Klauzál Gábor köszöntöt­te Cenkerí a házigazdát. Az ünnepelt a nevezetes napon — szeretettől és országos megbecsüléstől övezve — joggal érezhette, hogy politikai pályája zenitjén áll: reformeszméi megfogantak a magyar talajon. Sikeres gyakorlati politikus, és az ország hajója — az általa vágyott úton — jó irányba ha­lad. Élete e rövid pillanatában tánv megállapodott, elégedett is. A gróf a soproni Hild Ferdinánddal építtette föl korai romantikus rezidenciáját. Angliai tapasztala­tait fölhasználva már gázzal világíttat, és fürdő­szobát is építtet, Magyarországon elsőként. (Ebben az időben még a bécsi Burgban sincs Széchenyié­hez mérhető fürdőszoba.) A kastélyparkot az angol kertdivat szerint átépítteti, és mai méretűvé bőví­ti, melybe majd fia — gróf Széchenyi Béla, a cenki kastély és birtok későbbi gazdája — hoz kelet­ázsiai útjáról egzotikus növényritkaságokat. A gondosan helyreállított Széchenyi István-szárny termeiben három új kiállítás nyílt: A magyar ipar Széchenyitől századunkig, az Országos Műszaki Múzeum; a Pénzverés és pénzforgalom Magyaror­szágon. Egy teremben pedig reményteljes reform­korunk (1825—1848) nagyjainak arcképei sorakoz­nak a Magyar Nemzeti Múzeum anyagából. A ki­állítótermek között, a folyosón, a magyar ipar és a tudományos élet múlt századbeli, kiemelkedő sze­mélyiségei fényképei láthatók. B. I. Széchenyi empire szo­bája Nagy­cenken. A bajai könyvtár története Baján 1985 novemberében az egyik, délutánon mind a város polgárai, mind a környék könyvet szerető dolgozói szempontjából jelentős esemény zajlott le. Ekkor adta át Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront főtitkára a zsinagógából átalakított váro­si könyvtárat rendeltetésének. A több millió forin­tos felújítás egy új korszak kezdetét jelenti a Sugo- vica-parti város olvasómozgalmában. Az új épület lehetőséget teremtett arra, hogy a felnőtt- és gyer­mekkönyvtár jobb feltételek és adottságok között végezze áldásos szolgáltatásait. Mindez arra biztat, hogy visszapillantsunk a vá­ros könyvtárügyének ezt megelőző néhány évtize­dére. S amikor ezt tesszük, kellően értékeljük a je­len adottságait, a közelmúlt törekvéseit. Érdekes és közérdeklődésre számot tartó lehet a város felsza­badulás utáni könyvtármozgalma. Az 1950-es évek elején találkozunk először tanácsi, illetve végrehaj­tó bizottsági ülések napirendjén e témával. Talán nem érdektelen annak az ismertetése, hogy kik vál­lalkoztak tanácstagként arra — közel négy évtized­del ezelőtt —, hogy segítsék a népnevelés ügyét, il­letve ezen belül a könyvtármozgalmat. Baján, a városi tanács különböző bizottságai 1950. december 13-án alakultak meg. A „IX. Népműve­lési Bizottság” is ekkor jött létre. Elnöke: Horváth György lett, az elnökhelyettes Jakubecz György. Tagok: Bakó István, Mátics Rózsa, Doszkocs Jó- zsefné, Mérei Sándor, ifj. Szalai József, Slezák And­rás. ök voltak azok, akik választott és vállalt tiszt­ségük alapján megkülönböztetett módon segítették a város — mai értelemben vett — közművelődé­sét. Valószínű, hogy ennek a testületnek és tagjai­nak tudható, hogy a tanács végrehajtó bizottsága 1951. január 25-én Baja fejlesztési tervének része­ként vizsgálta a könyvtár, az olvasómozgalom hely­zetét. A téma előadója <Jr. Gerő Gyula, a városi könyvtár vezetője volt. Az általa készített írásos jelentésből tudjuk, hogy ekkor „A könyvtár a mú­zeumtól még nem vált el teljesen”. Ebben az idő­ben kb. negyvenezer kötet könyv állt rendelkezés­re, amiben benne foglaltatott a nagymúltú cisz­terci rendház, illetve a Ferenc-rendi szerzetesek könyvállománya is. Ugyancsak ennek a testületi ülésnek a jegyzőkönyvéből tudunk arról, hogy mű­ködő könyvtár felügyeleti hatósága, az „Országos Könyvtár Központ”. A végrehajtó bizottság tagjai közül többen azt kezdeményezték, hogy a könyvtár váljon külön a múzeumtól, és legyen önálló. Egy javaslat szerint a könyvtár neve ez lett volna: „Déldunai Tudományos Könyvtár, Baja”. A város tanácsi testületé 1951. április 26-án fog­lalkozott ismételten a könyvtár ügyével. Mivel a Népművelési Minisztérium a könyvtár dologi ki­adásainak ötven százalékát fedezte csak, így az in­tézmény működéséhez a városnak kellett pénz­eszközöket átcsoportosítani. Ebben döntött a fent jelzett végrehajtó bizottság. Érdekes lehet az össze­gek nagysága és,a felhasználás célja: karbantartás 1850, lakbér: 2630, beszerzés: 5000, egyéb: 520, ösz- szesen: 10 000 forint. A mai ember számára is feltűnő és figyelemre méltó a könyvbeszerzésre fordítható összeg, amely a kiadások ötven százalékát jelentette. A városi könyvtár 1948 áprilisában kezdte meg munkáját, és 1950-ben került a Tóth Kálmán téren lévő, volt Hitel Bank épületébe. Sokszínű tevékeny­ségét jelzi, hogy rövid idő alatt hat tanyai és kül­területi könyvtár létesült. Baja olvasómozgalmának helyzetére utalnak a je­lentésben szereplő megállapítások: „összefogják a városban működő 45 üzemi és szakszervezeti könyv­tárat”. S mivel a könyvtárban kevés a dolgozó, a könyvtáros nyaranta „1—2 pedagógust” kért segít­ségül. Még az év őszén az Országos Könyvtári Központ döntött arról, hogy az államosított „.volt Kalocsai Miasszonyunk szerzetes nővérek által működtetett iskola könyvtárának teljes állványzatát, és ezer kö­tet könyvet” kell átadni a bajai városi könyvtár­nak. Az 1951. október 11-i végrehajtó bizottsági ülés még úgy foglalt állást, hogy „a könyvtár és múzeum szétválasztása gondokkal jár”. A könyv­tár önállóvá válása az intézménynek egy másik tör­ténelmi periódusát jelenti. Dr. Molnár János . Pályaválasztás mintha összébb húzta volna ma­gát. — Talán csak Járó Lacika édesapjának nem fáj a feje itt ma este — mondta váratlanul az igazgatónő. — Ennek a gyé- mánteszű kisdiáknak már régen eldőlt a sorsa. Ez a gyerek úgy bánik a számokkal, mintha csak játszana velük. Nincs olyan pél­da, amit ne tudna megoldani: neki szórakozás a matematika. Járó Ambrust kellemes meleg kezdte átjárni. — Tudom, irigylik is Lackót a szüleitől. Tudom, azt mondják, bárcsak az én gyerekem is ilyen lenne! — Járó Laci az iskola leg­jobb számtanistája, aki eljegyez­te magát a számítógépekkel. Eb­ből a fiúból programkészítő lesz, más nem is lehet. S majd meg­látják, még sokat fognak halla­ni felőle. A jövő a számítógépe­ké, s a számítógépek az olyan gyerekeké, mint Lackó, akiben ott van a nagy lehetőség. Az emberek Járó Ambrus felé fordultak, s ö nem győzte a nya­kát húzogatni a szűk inggalér­ban. Csak félig értette, amit az igazgatónő mondott. Nem tudta, mi az a program, amit a fia fog készíteni, csak a dicsőség ragadt meg igazán benne, meg az a jó érzés, hogy ennek a Járó Laci­nak ő az édesapja. Az előadás után az igazgató­nő egyenként beszélte meg a gyerekek jövőjét a szülőkkel. Mindenki odament hozzá, sor­ban álltak előtte, a segítségét, a tanácsát kérték. Csak Járó Amb­rus ült nyugodtan a sarokban. A szíve mélyén ugyan még ott volt az állattenyésztő brigád, ahol a fia csoportvezető is lehe­tett volna, a Kozák-tanya képe is el-elsuhant lelki szemei előtt, de mindezeket egyre inkább ki­szorította az, amit az igazgatónő mondott. Hm! Csak tudná, mi az prog­ramkészítő ... — Gratulálok a fiához, Amb­rus bácsi! — lépett hozzá az igazgatónő jó sokára. — Még ilyen diákunk nem volt itt a ta­nyai kollégiumban. Ugye, egyet­ért a választással? — Hát... — nyelt egyet Járó Ambrus — már magam is gon­dolkodtam valami efféléről. Hazafelé menet nagyon lassan gurult a kerékpár Járó Ambrus­sal. Ahol le kell térni a köves- útról, le is szállt róla, fejcsóvál­va megállt egy pillanatra, s csak aztán vágott neki a dűlőnek. — Pedig milyen jól elgondol­tam. Az elnök biztosan odavette volna az állattenyésztésbe. A tanyát is meg tudtam volna ven­ni negyvenezerért — morfondí­rozott magában, és nem tudta, örüljön-e vagy bosszankodjon. Otthon a felesége nagy hang­gá l fogadta. — No, mi volt? Elintézted a gyerek dolgát? Járó Ambrus nem felelt mindjárt. Előbb méltósággal le­vetette a kabátját, majd leült az asztalhoz, megvárta, míg az asszony elébe teszi a vacsorát, s csak aztán szólalt meg. —A Laci gyerekből program­készítő lesz. — Mit mondasz? Miféle? — Tán megsüketültél? Mon­dom: programkészítő. S azzal nagy büszkén elkezdte kanalazni a párolgó lebbencsle­vest. Tóth Tibor Vihar a lombikban H át gyere­kek, én már saj­nos nem tudom a fejem fölé emelni a könyökö­met — sóhajtotta a Vihar a lom­bikban másnapján kolléganőm. Délben, az üzemi étteremben más asszonyok viszont nem minden ál nélkül kérdezgették egymást: te értetted egyáltalán?! Amivel csak azt akartam mon­dani, hogy a Paral-regényből fil- mesített változat legalábbis meg­osztotta a közönség nőnemű ré­szét (a férfiak, ha nem „értették” is, kedvtelve szemlélték Peremar- toni Krisztina szép aktját). A tv-változat sok tekintetben megőrizte az alapanyag ízét és zamatét — sokban pedig leöntöt­te generálszósszal. Nem sikerült igazán, hitelesen átörökíteni a feldolgozásba Paral zseniálisan szellemes iróniáját, ami egyúttal szereplői cselekedetére is ma­gyarázatot ad. A filmben papír­masé figurák tgtték sztereotip dolgukat, miniden ’különösebb meggyőződés — úgy értem: szí­nészi meggyőződés — nélkül. „Ott­hon Áda becsönget, és még a láb­törlőn állva megcsókolja Joza melegtől rózsás arcát. — Vedd le a cipődet — mondja Joza. — Mi van vacsorára? — kérdi Áda. — Hiszen tudod, kocsonya... — Hát persze, szombat volt”. Paral e töredék három sorban helyzetet fest és magyaráz — ebből a film­ben csak a festés sikerült. Vagy egy másik részletecske: ,.— Hát megint nyakunkon a szombat — mondta Ida asszony szúrós tekin­

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom