Petőfi Népe, 1985. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-20 / 272. szám

1985. november 20. • PETŐFI NÉPE V 3 ÁLOM VAGY VALÓSÁG? Telefon — falun A városokénál csa<k a falvakban rosszabb a tele­fonhelyzet. A városi ember is dühös, ha kínosan hosszú percekig kell várni a tárcsahangra. Bosszan­tó a vonalak állandó leterheltsége. De mit szólja­nak azok, akik olyan településen élnek, ahol reggel nyolc óra előtt, és délután négy után — vagy a hét­végén — nem lehet telefonálni? Nem is szólva ar­ról, hogy nem egy községben már csak három-négy magánelőfizető bekapcsolása lehetséges. Bács-Kiskun megye sokáig a legelmaradottabb­nak számított a falusi-községi telefonhálózat mű­szaki-technikai állapota miatt, s például a beszél­getéseket rossz minőségben továbbító légvezetékek hossza itt a legnagyobb. A változtatást nehezíti me. gyénk településhálózatának sajátos szerkezete: a községek egymástól való viszonylag na'gy távolsága. Ilyen örökséggel — ismerve a posta anyagi gond­jait — nem várható egyik napról a másikra gyors előrehaladás. Vagy mégis? A Petőfi Népe kérdé­seire Gyenes Géza, a Magya'r Posta Bács-Kiskun megyei Távközlési üzemének vezetője válaszolt. — Ügy érti: csak a kecskeméti főközpont megépülésével juthatott az országos távhívó-hálózatba Tiszakécske, Lászlófalva vagy Lakitelek? A kis településeken lakó lo­kálpatrióták nem örülnek együtt a városiakkal, amikor arról hal­lanak: újabb telefonközpontot ad­tak át Kiskunfélegyházán vagy Kecskeméten. Egyesek szerint a városi fejlesztések csak a falusi távbeszélő-hálózat elmaradottsá­gát konzerválják. Igaz ez? — A városinál — általános­ságban — valóban sokkal elszo­morítóbb a falusi telefonhelyzet. Megyénkben nyolcvanhárom fa­luban a vasbolttal vagy a cipő­bolttal nyit és zár a hivatal, s a telefonálás lehetősége is erre az időszakra korlátozódik. Nagyobb fejlesztés ezeken a helyeken csak a városi 'Körzetközpontok háló­zatának kiépítését követően kez­dődhet. « Falusi CB- telefonköz. pont és kezelője. A kapcsolások mellett könyvelnek és táviratoznak is. (Malinák Árpád felvétele)-----------------— M agyarországon a bruttó nemzeti termékből a távközlésre fordított összeg a nemzetközi átlag felét sem éri el. A száz lakosra számított „beszélőhely-sűrűség” országosan 13,5, Budapesten 34,6, a Bács-Kislkun megyei falvakban nem éri el aiz 1-et. A telefonra várók száma hazánkban 460 e^.er. Az átlagos várakozási idő: 13 év. A VII. ötéves tervidőszakra a posta több fejlesztési változa­tot dolgozott ki. A korlátozott lehetőségekkel tovább folyik a itelefonközpontok és kábelhálózatok rekonstrukciója. — Ez volt az előfeltétele a vá­roskörnyéki távbeszélő-hálózat korszerűsítésének. Amíg Baja, Kiskunhalas vagy Kalocsa/ új központjai nem épülnek meg, csak igen lassan javulhat a kör­nyező települések telefonellátott­sága. Ha nincs fogadó állomás, hiába minden helyi fejlesztés! A kecskeméti űj központ átadása óta kilenc település kapott cross­bar-központot. 1984-ben Kerek­egyházán egy 400 állomás kapa­citású auomata központ épült. Ugyanebben az évben adtuk át a tiszakécskei, a lakiteleki és a lászlófalvi központot a kecskemé­tihez hasonló szolgáltatásokkal. Tiszaalpárt és Nyárlőrincet 1985- ben kapcsoltuk be. — Tehát elsősorban az úgyne­vezett góckörzetek fejlesztési le­hetőségét kell vizsgálnunk ahhoz, hogy reális képet lássunk. Hol terveznek nagyobb fejlesztést? — Körzetkábel épül Kiskunha­las és Baja között. Ennek ugyan­csak a Jánoshalmáig vezető sza­kaszát tudjuk megépíteni 1985- ben, de a fejlesztés folyamatos lesz a következő években is. Ez a térség van talán a leghátrányo­sabb helyzetben. Itt csak azért, hogy a technikai szinttel a „má­ba” jussunk, milliókat kell áldoz­nunk. — Miként erről november 14-i, szombati lapszámunkban is ír­tunk, kötvénykibocsátással is se­gítik a kiskőrösi környék fejlesz­tését. — Nagy és szintén fehér folt­nak számító térség a kiskőrösi rész. Jelentős támogatást kaptunk a várostól és a megyei tanácstól is, hogy a szinte ajándékként ka­pott műszaki épületben egy két­ezer állomás kapacitású autorr^- ta központ épülhessen. Így meg­lesz a műszaki feltétele a város- környék fejlesztésének, amihez a többi milliókat a saját erők mel­lett valóban kötvénykibocsátással szeretnénk megszerezni. — Eszerint több új lehetősége van a postának, hogy a fejlesz­tésre jutó forintjait megtoldja... — Vannak újszerű lehetősége­ink. A posta a VII. ötéves terv előkészítése során például pályá­zati rendszert vezetett be. Ennek alapján lehetőség nyílik beruhá­zási pénzeszközök elnyerésére a központi alapból, ha a terv mű­szaki és egyéb vonatkozásban il­leszkedik a távlati célkitűzésekbe és a helyi támogatás mértéke je­lentősen csökkenti a posta terheit. — Mit jelent ez a gyakorlat­ban? — Amelyik településen szor­galmazzák a telefonhálózat fej­lesztését, modernizálását, és ál­doznak is erre, ott hamarabb jut­nak előbbre. Például: a nyárlő­rinci crossbar-központ nem volt tervezve, de a helyi állami gaz­daság nagy összeggel segített a fejlesztésben, úgyhogy ez is sorra került az eredetileg tervezett ha­táridőnél jóval korábban. Az em­lítetteken túl több községben is sok támogatást kaptunk a taná­csoktól és a termelőegységektől. Csak így oldhatjuk meg például a petőfiszállási, a pálmonostori, a jakabszállási, valamint bugaci fejlesztéseket. — Széles körben terjed az au­tomatika. Ennek ellenére úgy hi­szem, még sok helyen és sokáig postáskisasszonyok fognak dol­gozni a nagyobb kézi kapcsolású központokban... ,— Az egész ország telefonháló­zatát összefüggő rendszerként kell tekinteni. Egy megye nem törhet úgy előre — még ha nagyon so­kat áldoz is erre —, hogy az egész ország, s legfőképpen a fő­város telefonállapota lényegesen ne változzon. Bács-Kiskun megye fejlesztése tehát csak a budapes­ti fogadó és közvetítő-hálózat fej­lesztésével arányosan alakulhat. Tehát ezekkel a központokkal a továbbiakban is számolnunk kell. Ezek éjjel-nappali üzeműek, és teljesítőképességük is elfogadha­tó. Az elrrgilt néhány évben ilyen központok létesültek — a többi között — Kiskunmaíjfsán, Bácsal­máson, Madarason, Mélykúton, Nagybaracskán, Tompán, Kecelen és Jánoshalmán. Nem vagyunk olyan gazdagok, hogy csak úgy raktárba tegyünk egy-egy ilyen, még ma is milliót érő központot. — Ezeket is lehet korszerűsí­teni? — Az ilyen településeken is szeretnénk bővíteni a kezelői táv­hívó áramkörök számát. — Mindenütt fejlesztenek, épí­tenek, felújítanak. Van-e mind­ehhez elég, s megfelelő képzett­ségű műszaki személyzet? — Ami nem sikerül nekünk, azt szerződtetett gazdasági társu­lásokkal, munkaközösségekkel vé­geztetjük el. így újítottuk föl például a Kalocsa—Solt közti há­lózatot is, amelyet a tavalyi tél lerombolt. — Van még két visszatérő probléma. Az egyik a segélykérő telefon, a másik a telefonkönyv- hiány. — Az elmúlt tervidőszakban egyik fő feladatunk volt a segély­kérő-hálózatok teljessé tétele. Száznál több segélykérő készülé­ket szereltünk föl, s ugyanennyi előfizetőt „berepülőztünk”, az éj­jel-nappali” központokba. Jelen­leg nincs is olyan település a me­gyében, ahol ne lenne mód éjsza­ka vagy hét végén a gyors segít­ség hívására. A másik gond meg­oldása a posta budapesti telefon- könyv-szerkesztőségére tartozik. Annyit azért mi is tudunk, hogy hamarosan megjelenik az új me­gyei telefonkönyv. Farkas P. József Építkezők, figyelem ! Az Alföldi TÜZÉP Vállalat ismét új termékkel jelentkezik, a Hátra gázbeton falazóblokkal. Mérete: 600x300x250 mm. A művi árból 10 százalék bevezetői árengedmény december 1-ig. Kiváló hőszigetelésű termék, kielégíti az új hőszigetelési követelményeket. Befizethető: Bács, Békés és Csongrád megyei TÜZÉP- telepeinken, gyártóműtől való átvétellel. Művileg közúti kedvezményes fuvarral a házhozszállítás is megrendelhető. 2373 rp«*i I rrs • rr Több női cipó külföldre A Blalltaiton Cipőiplani Szövet­kezetben befejeződött az a két és fél millió forintos beruházás, amely lehetővé tette a tüződe korszerűsítését. Korábban a szövetkezetnek ez a részlege nem vofflt összhangban a cipő­gyártás többi folyamatával, ami akadályozta a termelés bővíté­sét. A korszerűsítés során szalag- szerűen szervezték meg a gyár­tást. Olyiain szállítószalagot ál­lítottak üzembe, amelyet a dol­gozók munkatempójának megfe­lelően vezérelhetnek. Tovább­fejlesztették a gyártási eljárást is, ami nagymértékben hozzájárul a termelés bővítéséhez. Jövőre már 370 ezer pár, a szocialista és a tőkés piacon egyaránt ke­resett és kedvelt női cipőt 'gyártanak. A többlettermelést teljes egészében külföldön, el­sősorban a csehszlovák, a len­gyel, a bolgár, az NSZiK-beli, a holland és a bélgla piacon kí­vánják értékesíteni. Könnyítsünk a vevők és az eladók helyzetén! Bábud Imre kiskunhalasi újító Politikai könyvankét Jánoshalmán (Tudósítónktól) A politikai könyvnapok keretében jól sike­rült könyvankétot rendeztek a napokban Jánoshalmán, a nagy­községi könyvtárban. Jeltc Ferenc, a helyi tanács pártalapszerveze- tének titkára köszöntötte a részt­vevőket, köztük Csibró Istvánt, a Kossuth Könyvkiadó művelődés- politikai szerkesztőségének tag­ját, dr. Székely Imrénét, a kiadó megyei kirendeltségének vezető­jét, Fiam Mártont, a kiskunhala­si városi pártbizottság munka­társát. Ezután Csibró István beszélt a Kossuth Könyvkiadó munkájá­ról. A többi között ismertette az 1944 óta működő kiadó könyv­terjesztési eredményeit, kultúrpo­litikai törekvéseit. Az előadó vá­laszolt a könyvkiadással és -ter­jesztéssel kapcsolatos kérdésekre. Az ankéttal egyldőben politikai könyvkiállítás nyílt a könyvtár­ban. Lusztig József Hatóanyagmentes Xyladecor Megkezdték a Xyladecor fa- konzerváló festék hatóanyag­mentes változatának gyártását a Budalakk Festék- és Műgyanta­gyárban. A gyár eredeti készít­ménye sok vitát váltott ki az elmúlt hónapokban a szakembe­rek körében, mert a szer egyik hatóanyagáról, a pentaklör-fe- nolról külföldi és hazai szakem­berek egyaránt kimutatták, hogy veszélyes lehet az emberi szerve­zetre. A Xyladecor használhatósá­gát az illetékesek itthon is vizs­gálták, s megállapították, hogy a készítmény a megfelelő munka- védelmi és egészségügyi előírá­sok betartásával a mérgezés ve­szélye nélkül alkalmazható. Az eredeti fakonzerváló anyagot így továbbra is gyártják a Budaiatok­nál. a használatakor betartandó munkavédelmi óvintézkedésekre azonban a gyár ma már külön is felhívja a vásárlók figyelmét, a termékekhez mellékelt szórólapo­kon. A hagyományos Xyladecororv kívül most már a Xyladecor pen- taklórfenol-mentes változatát is gyártják- E hatóanyag nélküli szer nem a fa gombásodás és a rovarok elleni védelmére, hanem a lakások belső faszerkezetének díszítésére alkalmas. Kiskunhalason Bábud Imrének, az iparcikk-forgalmazó Szigma kirendeltsége vezetőjének 1943 óta első munkahelye a kereske­delem. Jól Ismeri a város üzle­teit, mivel már az államosításkor is eladó volt. Abban az időben száztázennégy — átvett — kisebb boltban láttak munkához a szo­cialista kereskedelem alkalma­zottai. De milyenekben? Jobbára szűk. húsz négyzetméter alapte­rületű árusítóhelyeket örököltek a múltból. Ezeket alakították át később olyanokká — s építettek közben újakat is —, ahol meg­valósíthatták az egyik fontos kö­vetelményt: növelték a forgal­mazóhelyek áteresztőképessé­gét. iErre nagy szükség volt, hi­szen míg 1959-ben 94 millió, ta­valy már több mint egyimilliárd forint volt a halasi üzletek for­galma. Bábud Imre is sokat tett e vál­tozásokért, az eladási és a vá­sárlási körülmények javításáért. Iparos család gyermekeként a szülői házban szerzett fogékony­ságát az új dolgok iránt a keres­kedői pályáján később is meg­őrizte. A régi, zárt rendszerű re­dőnyös kirakatok helyére nyitott portálokat tervezett. Tmk-s szak­emberekkel együtt olyan állvá­nyokat készített, amelyeken be­mutathatok a nagyobb szőnye­gek. A 411-es háztartási boltban évtizedeken keresztül tűzveszély­mentesen árusították a petróleu­mot, egyik jó ötletének köszön­hetően. A gyúlékony folyadékot egy csövön át .felpumpálták a padláson levő tárolóedénybe, majd ebből töltötték meg a vá­sárlók kannáit. — Könnyítsünk a vevők és az eladók helyzetén! — ebben látja a kirendeltségvezető a kereske­delmi újítások legfőbb célját. Ez a felismerés ösztökélte, amikor — fejlesztési alap híján — 1982- ben ésszerű javaslatával segített orvosolni egy égető problémát. Azelőtt 17 helyen tároltak eladás­ra érkezett bútorokat. Hogy a lakosok ezek közül választhassa­nak, nem kevesebb, mint har­minchárom kilométert kellett gya­logolniuk! Bábud Imrének jutott az eszébe, hogyan raktározhat­nák a bútorokat 17 helyett csak két helyen, a keceli út mellett. Negyedik éve a vevők nem jár­ják keresztülnkasul a várost, ha lakberendezési tárgyra van szük­ségük­Hogyan lehet leltározáskor a zárvatartás idejét csökkenteni? Nőm békült meg azzal a — saj­nos, manapság sem ritka — ké­nyelmes gyakorlattal, hogy az árukészlet számbavétele akár egy hétig is eltartott. Kidolgozott egy- gyorsabb módszert. Eszerint az üzletekben már a hyitvatartás óráiban hozzáfognak az áruk cso­portosításához. A munkaerő és a munkaidő jobb kihasználásával így a „hagyományos” 12 napos (!) leltár egy napnál tovább nem húzódik, s a korábbi négynapos zárvatartás is lerövidíthető né­hány órára. Volt rá példa. hogy a vásárlók észre sem vették, ami­kor egy-egy iparcikküzletben leltároztak. A Szigma halasi kirendeltsé­gének vezetőjével abból az alka­lomból beszélgettünk, hogy Kecs­keméten, a Tudomány és Tech­nika Házában egyhetes kiállítást nyitottak kereskedelmi újítások és hasznos ötletek bemutatására. Itt láttuk beszélgetőpartnerünk tizenöt elfogadott újításának egyi­két, a szalagfűrész-csévelőt is. — Mi az, ami újító-jobbító tö­rekvéseiben leginkább szerepet játszik? — érdeklődtünk tőle. — Az, hogy a fogyasztók és a kereskedelmi dolgozók számára javuljanak a vásárlási és az el­adási körülmények. Ezért java­soltam az itteni tapasztalatcserén, hogy központilag rendszerezzék és vigyék át (szélesebb körben) a gyakorlatba a már kipróbált — és bevált — kereskedelmi újítá­sokat. Kohl Antal AZ ÜGYÉSZ TOLLÁBÓL: Mi a nem vagyoni kár? A megyei főügyészség a kö­zelmúltban elemezte a nem va­gyona kár megtérítése iránt in­dított perekben folytatott ítél­kezési gyakorlatot. Az elemzés tapasztalatai alapján szükséges­nek látszik ezen újszerű jogintéz­mény egyes kérdéseivel foglal­kozni, különös tekintettel’ arra, hogy ennek alkaLmazhatósági kö­re ez idő szerint még nem vált köztudottá. J . A nem vagyoni kár jogintéz­ményét a Polgári Törvénykönyv módosításáról szóló 1977. évi IV. törvény rendszeresítette azzal, hogy a felelősségi szabályok kö­zé beiktatta a nem vagyoni kárt is. A Ptk. 354. §-a szerint a va­gyoni káron felül „a károkozó köteles megtéríteni 'a károsult nem vagyoni kárát, ha a károko­zás a károsultnak a társadalmi életben való részvételét vagy egyébként életét tartósan vagy súlyosain megnehezíti, illetőleg a jogi személynek a gazdasági for­galomban való részvételét hátrá­nyosan befolyásolja.” Fontos tudni, hogy a Ptk. mó­dosítás 1978. március 1. napján lépett hatályba, s a nem vagyo­ni kárral kapcsolatos szabályo­kat csak akkor lehet alkalmaz­ni, ha a károkozó magatartás a törvény hatályba lépése után tör­tént. A jogszabály tömör rendelke­zésével kapcsolatban számos jog­alkalmazási probléma merült fel a gyakorlatban, több területen a bizonytalanság jelei is mutatkoz­tak. Ezért a Legfelsőbb Bíróság elvi iránymutatással (:16. sz. irányelv:) gondoskodott az ítél­kezési gyakorlat egységéről és he­lyes irányú fejlődéséről. Az irányelv főbb pontjai az alábbiakban foglalhatók össze: Magánszemély károsodása ese­tében nem vagyoni kár címén ak­kor van helye kártérítésre kötele­zésnek, ha a) van olyan károkozó maga­tartás, amelyért a károkozó fele­lőssége megállapítható, b) a károkozás nehezíti a káro­sultnak a társadalmi életben va­ló részvételét vagy egyébként is az életét, és c) ez a megnehezülés tartós vagy súlyos. Nem vagyoni kártérítésre kö­telezésnek csak akkor van helye tehát, ha a fent említett feltéte­lek együttesen megvalósultak. Ebből az is következik, hogy a nem vagyoni kártérítés nem azo­nosítható az úgynevezett „fájda­lomdíjjal”. A kár megtérítésére csak sú­lyosabb esetekben kerülhet sor, amikor a károkozás a károsult­nak a társadalmi életben való r észtvételét, illetőleg életét tar­tósan vagy véglegesen megnehe­zíti. A tartósság és a súlyosság csakis egymással összefüggésben értelmezhető. Például az egyik ügyben kozmetikai műhiba miatt felperes nem tudott esküvői fény­képet készíttetni és nászúira el­utazni. Ez kétségtelen roppant kellemetlen volt, de a bíróság szerint ez tartós, súlyos hátrányt nem jelentett, tehát a nem va­gyoni kár iránti igény sem lehe­tett megalapozott. Az egész életre, vagy legalább­is hosszú időre kiható súlyos hát­rány, mint pl. a végtag elveszté­se, maradandó és jelentős érzék­szervi károsodás, torzulás, bénu­lás, különösen indokolhatja a fe­lelősség megállapítását. Ebből a szempontból általában nagy je­lentősége van pl. annak, hogy a károkozás következtében meny­nyire szűkülne be a munkaválla­lási, a kulturális, a sportolási, a szórakozási, a biológiai igények kielégítésének a lehetőségei. E vonatkozásban figyelemmel kell lenni a károsult korára, egyéni­ségére, indokoltnak tekinthető igényeire, hajlamaira és korábbi életvitelére. önmagáiban az, hogy az elszen­vedett sérülés fájdalommal járt, vagy hosszabb orvosi kezelést tett szükségessé, nem teszi ala­possá a nem vagyoni kár megté­rítése iránt támasztott igényt. Közeli hozzátartozó elvesztése esetén is lehetőség van kárigény érvényesítésére, de az ilyen igény jogszerűségét nem alapozza meg a halál ténye, valamint az ennek következményeként fellépő gyász és fájdalom, sem pedig az, hogy a hozzátartozó halála folytán a korábbi helyzet hátrányosain meg­változott. Ilyen esetben a károsult csak akkor tarthat jogszerűen igényt nem vagyoni hátrány cél­jából kárpótlásra, ha a haláleset következtében a társadalmi élet­ben való résztvétele vagy egyéb­ként is az élete tartósan vagy sú­lyosan megnehezült. Nem ítélt meg például a bíróság kártérítést abban az ügyben, ahol a 39 éves felperes férje áramütés következ­tében meghalt. Felperes koráb­ban is keresőfoglalkozást folyta­tott, lánya közben keresővé lett és dolgozik. A bíróság megítélé­se szerint felperes kialakíthat olyan életvitelt, amelyben az el- .nehezül és nem válik, tartóssá, súlyossá. A nem vagyoni kár megtéríté­sének az a rendeltetése, hogy se­gítse a károsultat életvitelének és életviszonyainak a megváltozott körülményekhez igazodó alakítá­sában, lehetővé tégy» számára a nem vagyoni sérelemből eredő nehézségek leküzdését, az el­vesztett lehetőségeinek — a kö­rülményekhez képest — esetleg más lehetőségek megteremtésé­vel’ való pótlását. Annak megha­tározásánál, hogy ehhez milyen anyagi eszközök szükségesek, » csak a társadalmilag is elismert reális igényeket lehet alapul ven­ni. A bíróság döntésénél többek között mérlegeli az elszenvedett nem vagyoni sérelem jellegét és mértékét, így azt is, hogy konkré­tan miben mutatkozik meg a társadalmi életben való részvé­tel vagy egyébként is az élet tar­tós, súlyos megnehezülése. Nyil­vánvaló, hogy pl. ebből a szem­pontból a végtag elvesztése, a bé­nulás és más hasonló, a minden­napi élettevékenységet nagymér­tékben gátló következmény álta­lában nagy súllyal jön figyelem­be. Ugyanakkor az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a testi sé­rülés más és más súllyal eshet latba fiatalabb és idősebb káro­sultnál. A kártérítést határozott összeg­ben vagy járadék formájában le­het igényelni. Annak eldöntésé­nél, hogy melyik marasztalási mód alkalmazható, elsősorban a károsult jogos érdekeit kell fi­gyelembe venni. Például egy fia­tal korban elszenvedett sérülés következményei még nem végle­gesek és a károsult állapotában még rosszabbodás állhat be. Így nyilvánvalóan a járadék formá­jában történő kártérítés szolgál­ja elsősorban az érdekét, mert az állapotrosszabbodás bekövetkez­tekor lehetősége lesz a járadék felemelését igényelni. Violáné dr. Sümegi Kornélia megyei főügyészségi ügyész f

Next

/
Oldalképek
Tartalom