Petőfi Népe, 1985. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-22 / 248. szám

4 « PETŐFI NÉPE © 1985. október 23. GYÓGYÍR A KUNBAJAI BAJOKRA? (I.) Helyzetek és elvek Eladósodott a Kunbaja—Bácsszőlősi Állami Gazdaság. Nem egyik napról a másikra, hanem nyolc esztendő alatt. A jöve­delmezőség évről évre csökkent, s a gazdaság vezetői már 1984-ben úgy látták: e folyamatot önerőből nem tudják meg­fordítani. Egy lábon álló gazdaság a kunbajai, ugyanis szőlő­monokultúra alakult ki, e növényük gyakorlatilag az egyet­len, a területük kétharmadát foglalja el. A szőlő—borverti­kumra országosan jellemző jövedelempozíció-csökkenés itt különösen erőteljesen hatott. Emellett olyan múltbeli örökség >is, amelynek következményei csupán néhány esztendeje ér­ződnek, de egyre erősebben, vállalati alapokat rengetőbben. Mit tesznek? „Háromszáz embert szélnek eresztettek, nem lesz munkájuk!” — érkezett szerkesztőségünkbe is a kósza hír, amiből annyi igaz, hogy napirenden van a körülte­kintő munkaerő-átcsoportosítás a kunbajai gazdaságban, de hogy az embereknek nincs munkája, sőt lényeges jövedelemcsökkenést okoznának dolgozóiknak, erről szó sincs. De akkor mi van? Jogos az elv: teljes és ha­tékony foglalkoztatás legyen ha­zánkban. A teljes foglalkoztatás állami feladat (ez kívánatossá te­szi a vállalatok közötti együtt­működést is), a hatékony ■ mun­kaerő-foglalkoztatás vállalati ka­tegória, s ez megköveteli, hogy jövedelmet hozó termelési szerke­zetben csak annyi munkást foglal­koztasson egy-egy üzem, ameny- nyi feltétlenül szükséges. Viszont őket teljesítményük szerint (amit a társadalom, illetve a világpiac is elismer) fizessék meg. Jobban tehát, mint a „vattafemberekkel bélelt” vállalat átlagon felül tel­jesítő dolgozóit. Mit csináltak (még inkább csi­nálnak, hiszen a folyamat csak elkezdődött) Kunbaján? Baja­ikra a gyógyírt miben látják? Az biztos: nemcsak az elbocsá­tásokban. A hibaforrások Beszélgetésünk elején Szepes Zoltánné, a Kunbaja—Bácssző- lősi Állami Gazdaság igazgatója vázolta a múltat, a napjaink gondjaihoz vezető folyamatot, mert enólkül nehezen volna ért­hető, amibe most belekezdtek. — Az egyedülálló termelésszer­kezet az 1951-es alakulás óta bon­takozott ki. A jugoszláv határ­menti gyengébb, átlagosan 16 aranykoronás földek hasznosítá­sára a szőlőkultúra bizonyult a legalkalmasabbnak, és különö­sen nagy telepítések kezdődtek az 1960-as évek első felében — kezdte a múltat idézve az igaz­gatónő. — A telepítés módjáról egy évtizeden belül kiderült, hogy nem korszerű. A magasművelésre átállás, (a rekonstrukció) a még akkor telepített fajtákkal — az utóbbi években, s most télen kü­lönösen — bebizonyosodott, hogy nem megfelelő. A hetvenes évek­ben nagy erővel megindult és jórészt be is fejeződött a rekonst­rukció. Említhetem a tudásunk akkori színvonalát, a minden­áron gépesíteni-vágyást, a belső gazdasági vagy a külpiaci viszo­nyokat, azonban mai szemmel (és tapasztalattal) oda kell kilyukad­nunk: az eredmények mellett költségnövelő, sok hibaforrást hagyó, csaknem 1800 hektár sző­lőültetvényt hoztunk létre, ami­hez épült még egy borászati üzem is. 1976-ban a szántó 400, a gyümölcs 54, a rét, erdő, nádas és művelés alatt nem álló terület még több mint 1000 hektár volt. — Már az V. ötéves terv első esztendeiben jelentkeztek egyen­súlyi gondok az egyoldalú terme­lésszerkezetből adódóan, palac- _ kozórekonstrukciöt, a termőala­pok korszerűsítését, termékszer­kezet-módosítást (üdítő-, vermut-, pezsgőprogram) szerepeltettünk terveink között. Számításainkat azonban 1978-ban módosítani kel­lett, ekkor ugyanis olyan válto­zás történt, amelyet mi a mostani helyzetünk legfőbb okozójának tartunk. Gáláns” stafírunggal A rendszeres újságolvasó ta­lán még emlékszik az akkori mélykúti gondokra. Ezek lénye­ge: egyesülések után alakult ki a Lenin és az Alkotmány Tsz. Ez utóbbinak jelentős szőlő- és gyü­mölcsültetvénye is volt. Mindenki tudta, hogy az Alkotmány ültet­vényei elszórtan helyezkednek el. fajtaösszetételben sem korsze­rűek. Mivel az újjászerveződött •szövetkezet nem bírt el az ültet­vényekkel, a MÉM a PM-mel egyetértve 586 hektár szőlőt és 176 hektár gyümölcsöst az állami gazdaság kezelésébe adott, gon­dolván, jól jár ezzel a vállalat, hiszen úgy is ők az „ültetvény- specialisták”. Gálánsnak tűnt a stafírung is: tízmillió forint vissza nem térítendő állami tá­mogatást kapott gépvásárlásra az állami gazdaság. Harapófogóban A területátvételkor nem volt pénzügyi rendezés! — állítja Sze­pes Zoltánná a „stafirungról”. __ H a ez olyan jó terület és szá­munkra hasznos, akkor ennek műveléséhez, a rotációs telepí­tésekhez, a termék feldolgozá­sához, a vertikum kapacitás- összhangjának létrehozásához, a semminél alig több a kapott pénz. A korábbi fejlesztési el­képzeléseinket a körülmények és a várható szőlőmennyiség más útra kányszerítette. — Idegen forrásra, vagyis hi­telre szorultunk, ami az akkori hatszázalékos kamatláb mellett nem tűnt elviselhetetlennek. Ma ott tartunk, hogy hitelállomá­nyunk 300 millió forint, fele fej­lesztéshez kapcsolódó, a másik fele pedig rövid lejáratú, üzem­viteli hitel. A kamatlábak az utóbbi időben gyorsan emelked­tek, 6-ról 14 százalékra, s csak a kamatterhünk 14—16 millióról 42 millióra forintra ugrott. — Ilyen körülmények között óriási nehézségek között élünk nem beszélve arról, hogy a piaci’ (export) változások sem remény* * * keltőek.^ Hogy valójában mi- lyen szőlő- és gyümölcsterületet kellett átvennünk, arra bizonyí­tékul a következőket mondha­tom: a gyümölcsöst teljesen föl­számoltuk, a szőlőből száz hek­tárt tudtunk meghagyni. Szállító, művelő eszközökre, a műszaki­technikai környezet megteremté- ;sei"0! a selejtezésekre rengeteget költöttünk, ahelyett, hogy a régi területünkön tervbe vett rotá­ciós telepítéseket végeztük volna el. — A szőlő—borvertilkum jöve­delemtermelő képességének rom­*asa (S2abályozási és piaci okok­ból) kritikus helyzet felé sodorta az egesz országban az ágazatot. Vajon volt-e említést érdemlő országos intézkedés (a bortároló építését is nehezítő beruházási illetek elengedésén kívül), ami Üo->ágA»at,P?zíci<^át javította vol­na. Minket a gabonaprogram Az ipari eredetű termékek termelői árai (anyag eszköz, energia) és a munkaerő három-otszörösére nőttek, míg semrrrfkeSltésÍ árak csaknem semmit nem emelkedtek. ~ ,Mibö1 termeljük a nyeresé- gfl,klpez2uk a fejlesztési for- rást? De ebben a szorító, önmar­cangoló környezetben és hely­iben V5 dolgoztunk, reméltük és hittuk, hogy enyhíteni tudjuk a harapófogó-szorítást. A mostani tel viszont végleg megadta a „kegyelemdöfést”. Az ültetvé- nyunk harmada elpusztult, a töb­bi részén is féltermésre számít­hatunk. Már tavaly pénzügyi vizsgálat­kérték yZ6tÜk éS 3 kÍÚt feltárását A PM és a MÉM ennek ered- menyét határozatban és javas­latban foglalta össze, amelyek kö- a >egf°ntosabbak: ösztönző érdekeltsági rendszer ki­alakítására, a szőlő és bor áru­alap megtermelésére, a pezseő- gyártáshoz szükséges beruházás megkezdésére, a gazdaságtalan ágazatok felszámolására van szükség. Emellett a pénzügyi gondok rendezésére is lehetőséget Kapott a kunbajai gazdaság. A vizsgálat tavaszi lezárulá­sa Után ,folytatta az igazgató­nő — vállalati önálló kezdemé- nyezessel és akarattal intézkedé­si tervet dolgoztunk ki, amit a javaslatokra alapoztunk. Ebben meghatároztuk a tennivalókat amelyhez augusztusban hozzá- Ke/dtunk. Ezzel a vállalati ta­nács is egyetértett. Csabai István (Folytatjuk.) • — Ha mindenhol ilyen hibride­ket. vethetnénk, és alkalmazhat­nánk a BKR technológiáját, leg­alább 20 százalékkal növekedhet­ne az országos termésátlag — mondta ifjú Öllé János. CSEHSZLOVÁKIÁBAN Sikeresen vizsgázott a magyar kukorica és technológia Az elmúlt években a honi növénytermesztés egyes ágazatai a világ élvonalába kerültek. így Közép-Európában már ku­korica-termesztő nagyhatalomnak számítunk. Éppen ezért a jelentősebb magyarországi fajta- és technológiai bemutatókat gyakran látogatják a környező országokban dolgozó szakem­berek. A Bajai Kukoricatermesztő Rendszer Fejlesztő Közös Vállalat már évek óta sikerrel próbálkozik komplett termesz­téstechnológiák exportjával. A szocialista országokban tehe­tik ezt azért is, mert az általuk javasolt, alkalmazandó gépek zöme KGST-országokban készül. Tehát a drága nyugati gé­pekkel szemben könnyen beszerezhető. A közelmúltban Csehszlovákiá­ban két fajtabemutatót is tartot­tak. ahol számos csodálója akadt a Magyarországról érkezett és a nálunk hűvösebb viszonyok kö­zött is szépen fejlődő kukoricá­nak. Az első bemutatóra a Brünn melletti Mikulovhan került sor. Az itteni állami gazdaság egyéb­ként a csehországi gazdálkodóik bázisüzeme. Ezen a vidéken mintegy ötezer hektáron termesz­tenek bajai technológiával kuko­ricát. Betrieb Buchta, a 18 ezer 400 hektáros Mikulovi Állami Gazdaság igazgatója tájékoztatott arról, hogy üzemükben háromezer hektáron termesztenek bajai technológiával kukoricát, méghoz­zá olyan eredménnyel, amely 20—25 százalékkal meghaladja a csehszlovákiai átlagot. A hozamnövekedésről hasonló­képpen fogalmazott Öllé Imre, az ekecsi Egységes Földművesszövet­kezet elnöke is. Ez a csallóközi gazdaság a mikulovihoz hasonló­an Ibázisüzem, csak innen a szlo­vákiai partnerek tevékenységét szervezik. Itt idén 11 ezer 500 hektáron takaríthatják toe a ma­gyar technológiával termesztett kukoricát. A szövetkezet egyik ágazatvezetőjétől, ifjú Öllé János­tól megtudtam, hogy a BKR— KFV sok újdonságot hozott erre a termőtájra. Elsősorban a kiváló ■tulajdonságú korai hibridekre gondolt, de ugrásszerű hozamnö­vekedést eredményezett az úgy­nevezett táblaszintű technológiák alkalmazása is. Mint elmondta, még óriásiak a tartalékaik abban, amit ma Magyarországon emberi tényezőiknek nevezünk. Leirer József, a B'KR—FKB ku­korica ágazatvezetője tartotta mindkét bemutatón a fajaismer- tetést. Negyvenöt, nálunk már köztermesztésbe vont hibridet láthattak az érdeklődők Mikulov- ban és Bkecsen. Az ágazatvezető elmondta, hogy a legnagyobb si­kert az Adonis, a Romulus fantá­zianevet viselő és a 3747. 3839, 3950. USSK—247. —407 jelű hib­ridek aratták. Kép és szöveg: Czauner Péter • A Herceghalmi Kísérleti Gazdaság Ekecsre elhoz­ta a legújabb, folyékony műtrágya kijuttatására al­kalmas gépeit. Mikor növekszik a fenyő? Erre a kérdésre a választ az Arhangelszki (a Szovjetunió európai területének északi ré­sze) Erdőipari és Fakémiai In­tézet tudósai találták meg. Ki­derült, hogy az erdeifenyő egy évben mindössze egv hét'g növekszik. Türelmesen kivárva a nyári napfordulót, ebben az időszakban rohamosan növe­kedni kezd. napi két és fél centiméteres sebeséggel nyúj­tózik felfelé. Milyen gyakorlati hasznuk van ezeknek az adatoknak? Az északi erdők produktivi­tása növelésének egyik legha­ladóbb módja — az erdők ás­ványi műtrágyákkal történő trágyázása. E művelet után a fenyőerdők csaknem kétszer gyorsabban fejlődnek, és a fa­anyaguk jelentősen növekszik. Ismerve a fenyők növekedésé­nek idejét, a műtrágyát sokkal ésszerűbben lehet felhasználni. VÉGE A KÖNNYŰ SIKEREKNEK Importhelyettesítés A gazdasági nehézségek súlyos­bodásával egyidőben világszerte megerősödtek az import-takaré­kossági törekvések. Nem újkeletű módszer ez, akad rá példa az el­múlt évszázadokból is. Annak idején a francia arisztokrácia vá­sárolta meg az itáliai textil-váro­sok selyemtermésének tekintélyes hányadát, természetesen igen drá­gán. Az aranypénzek külföldön — úgyszólván számolatlanul — való elköltésének végül útját állta a király azzal, hogy az elcsábított itáliai iparosok segítségével Ly­onban meghonosította a selyem- szövést. Ezzel egyidőben vámok­kal nehezítette a behozatalt, a honi ipar támogatására pedig fel­hívásokkal ösztökélte a főurakat. Ésszerű takarékoskodás Az olajdollárokon hirtelen igen gazdaggá vált OPEC-országok az olaj-üzlet lanyhulásával! admi­nisztratív módszereket is bevetet­tek a ’behozatal drasztikus csök­kentésének érdekében. Nigéria A TÁRGYALÓTEREMBŐL: Mankó és konyhakés Marton Istvánná Balog Sára fér­jével Kecskeméten,' az Aranyeső utca 14. szám alatti házban lakott. Tavaly novemberben magukhoz vették Mártonná apósát, a 84 éves idős Marton Istvánt, aki ko­rábban egy Lajosmizse közelében levő tanyán élt, Az öregember az alsó konyhában kapott helyet, s a menye főzött, mosott, takarított nála. Az asszony és az após kö­zött nem volt rózsás a viszony, gyakran vitatkoztak, veszekedtek. Idén februárban Martonnénak eltörött a lába. A kórházban vas­tag gipszet kapott, így csak man­kó segítségével tudott közlekedni. Ám a lépcsőjárás nehezére esett, ezért esetenként ő is az alsó kony­hában aludt. A március 11-ről 12-re virradó éjszakát is ott töl­tötte az asszony. Este, lefekvés­kor idős Marton István mondo­gatni kezdte a fiának és a menyé­nek, hogy másnap kimegy Lajos- mizsére a szőlőjébe, és ott dol­gozni fog. Érvelésének alátámasz­tására azt is elmondta, hogy ő már a szükséges szerszámokat is összeszedte. A „fiatalok” ennek nem túlzottan örültek, de annyi­ban hagyták a dolgot. Másnap reggel fél ötkor indult Marton István a munkahelyére. Mielőtt kilépett volna a házból, apja ismét kijelentette, hogy el­megy a szőlőbe dolgozni. Az asz- szony ekkor még nem szólt sem­mit. Fél nyolc körül viszont az após keresni kezdte a metszőol­például néhány éve máról hol­napra felfüggesztett minden im­portot, .beleértve a már megkö­tött üzleteket is. A külföldi áruk­kal SZeffiberfl Szigor áztán tétrrté-'” szetesen lényegesein enyhült, de ma sincs könnyű helyzetben az a nigériai (és sok más országban működő) kereskedő, aki külföldi árut kíván odahaza forgalmazni. Ami hazánkat illeti, az elmúlt évtizedben Magyarország is több terméket és nyersanyagot vásárolt a konvertibilis elszámolású orszá­gokból, > mint amennyi reális lett volna. A világgazdaságban lezaj­lott ismert változások többsége kedvezőtlen a számunkra, ennek következtében fizetőképességünk megőrzése, a népgazdaság egyen­súlyának javítása okán egyre sürgetőbb feladattá vált az im­porttal való ésszerű takarékosko­dás. A konvertibilis behozatalból származó termékeket, alkatrésze­ket, anyagokat, technológiákat igyekszünk hazaival, vagy más szocialista országban beszerezhető produktummal helyettesíteni. lót, majd kérte a menyét, hogy adja oda neki. Csakhogy az a padláson volt, így nem tudott egyikük sem felmenni érte. Erre az idős Marton gyanúsítgatni kezdte az asszonyt, hogy szándé­kosan dugja el előle, s a metsző­olló egyébként sem lehet a pad­láson. A szóváltás közben egyre durvábban szidalmazták egymást. Majd az öregember — aki egyéb­ként két bottal járt — az egyik botjával ráütött az asszonyra. Erre ő több pofont adott az apó­sának. A csattanó ütések után Marton az ágyra lökte a menyét. Innentől aztán elszabadult a po­kol, dulakodásba kezdtek. Az asszony egyszercsak kicsa­varta apósa kezéből az egyik já­róbotot, és azzal püfölte az öreg fejét. Majd úgy meglökte, hogy rázuhant az ágyára. Innen egy újabb taszítással a konyha kövé­re juttatta az apósát, és ott ütle­gelte tovább. A bántalmazás köz­ben a járóbot eltörött. Az asz- szony meglátott egy kalapácsot az ágy lábánál, azt felkapta és ez­zel ütötte tovább az idős Marton tarkóját, nyakát. Amikor letette a kalapácsot, felvett az asztalról egy 17 centiméteres konyhakést, és hétszer megszórta vele az apó­sát, a gát és a szemérem táján. A szúrások után az idős ember már nem mozdult, a menye is lát­ta, hogy meghalt. Marton Istvánnénál évek óta súlyos epilepsziás személyiségtor­zulás, szellemi hanyatlás alakult ki. Orvosszakértői vélemény sze­rint egyébként nem elmebeteg, nincs tudatzavara és nem gyenge­elméjű. Cselekményét tudatszű­küléssel járó kóros indulati álla­potban követte el. Súlyos fokban korlátozott volt abban, hogy fel­ismerje magatartása következmé­nyeit és annak megfelelően cse­lekedjék. Tudatában volt viszont annak, hogy az idős sértettet rendkívüli embertelenséggel, bru­talitással, gátlástalanul, különö­sen kegyetlen módon ütötte a bottal, és a kalapáccsal, valamint szúrkálta a késsel. Azt is gondol­hatta, hogy a sértett a kitartó, durva bántalmazás következté­ben meghalhat. A Bács-Kiskun megyei Bíróság Marton Istvánná bűnösségét kü­lönös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettében állapítot­ta meg. Ezért őt öt évi, börtön­ben letöltendő szabadságvesztés­re és öt évre a közügyektől eltil­tásra ítélte. A bíróság a büntetés kiszabá­sánál súlyosbító körülményként értékelte, hogy az emberölési cse­lekményt részben különösen ve­szélyes eszközzel — késsel — kö­zeli hozzátartozója sérelmére kö­vette el. Enyhítőként vette figye­lembe a bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomását, megbánását, a betegségét, a büntetlen előéle­tét. Az ítélet jogerős. ( Tuza Béla Segít az értékelemzés A Mohácsi Farostlemezgyárban értékelemzők tevékenysége nyo­mán tűnt ki, hogy a farostlemez a korábbinál kevesebb energiával is előállítható. Csak ennek kö­szönhetően évente 15 millió fo­rinttal csökkenhet a gyár terme­lési f költsége, ugyanakkorv 5-»6 millióval azáltal, hogy egyes im­portvegyszereket hazaival, illetve szocialista országból származóval helyettesítenek a technológiai fo­lyamatban. A Győr-Sopron me­gyei Állami Építőipari Vállalatnál a közelmúltban derült ki, hogy egyes import csomagolóanyagok helyett hazaiak is alkalmazhatók. Jövőre már 5 millió forintot ta­karíthat meg csupán e helyette­sítés eredményeként a vállalat, ugyanannyit érő konvertibilis va­lutát pedig a népgazdaság. A Hódmezővásárhelyi Divat Kötött­árugyár szintén értékelemzés so­rán az importtal való takarékos­kodás több lehetőségét tárta fel. Korábban dolláron vett színezé­keket, festékvegyszereket helyet­tesítenek hazaival, és szocialista országokban beszerezhetővel. Az importhelyettesítésből adó­dó költségcsökkentés és valutata­karékoskodás mértéke egyenként — e példákhoz hasonlóan — gyak­ran nem igazán számottevő, ám országos, összesítésben több milli­árd forintra rúg. Arról nem be­szélve, hogy akad nem kevés pél­da a nagyösszegű megtakarításra is. A Szolnoki Papírgyár tavaly 'befejeződött fejlesztése csupán ez év első négy hónapjában csaknem másfélezer tonna úgynevezett má­zolt papír import helyettesítését eredményezte. A könyvek és új­ságok alapanyagát 'korábban job­bára konvertibilis valutáért vá­sárolta az ország. Hasonló nagy­ságú megtakarítást ígér az Ipari Minisztérium egy kezdeményezé­se, amely eddig tőkés országokból hehozott elektromotorok, illetve azok alkatrészeinek hazaival való helyettesítését szorgalmazza. Alapos mérlegelés A kezdeményezések további részletezése helyett elégedjünk meg annak megállapításával, hogy ma már az iparvállalatok vezetői és 'beosztott dolgozói — tervezők, technológusok, kereskedőik — dön­téseik előtt egyre gyakrabban és egyre alaposabban megvizsgálják, milyen lehetőségek mutatkoznak az( importtal való takarékosko­dásra. Nem kis részt ennek kö­szönhető, hogy Magyarország — szemben sok más országgal — megőrizte fizetőképiességét. Hogy népgazdaságunk megítélése ked­vező a világpiacon. Hogy olyan termékek, alkatrészeik, nyersanya­gok megvásárlására nyílik lehe­tőségünk, amelyek jelenleg csak tőkés országokban, kaphatók. Még a külföldre utazó magyar turisták számára is előnyösek a mai tö­rekvések. hiszen ha kevesebb de­vizát kell kiadni importcikkekre, több valuta marad a világot járó magyar állampolgárok számára

Next

/
Oldalképek
Tartalom