Petőfi Népe, 1985. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-22 / 248. szám

1985. október 22. » PETŐFI NÉPE © 5

PETÖFI-KÖTET — SZÁZÖTVENÉRT

turisták egyaránt keresik a verseit.

— A Szépirodalmi Kiadó reprezentatív kötetben kiadta a gyűjteményt. Tehát van. Más a baj. Mi nem ilyen drága, százötven forintos verseskönyvré gondoltunk. Diákok, ifjú házasok, akiknek esetleg még hiányzik a könyvespolcukról ez az alapmű, nehezebben tudják megvásárolni ilyen áron.

— Október nyugodtabb hónapnak számit a könyvesboltokban. Itt is így van ez?

— Nemrégen zajlott le a tankönyvakció, most pedig az őszi megyei könyvhetek eseményei adnak feladatot. Szeretnénk növelni a bevételeinket, újabb olvasókat toborozva, s újabb bizományosainkkal oda is eljuttatva az értékes literatúrát, ahol korábban nem volt. A Vikár Béla Könyvtár és a Petőfi Sándor Művelődési Házzal és Emlékmúzeummal közösen író—olvasó találkozókat, előadóesteket és könyvkiállítást tervezünk ... F. P. J.

Mit vesznek a dunavecsei könyvesboltban?

A szövetkezetek hagyományosan mecénásai a kultúrának. Hosszasan sorolhatnánk azokat, akik az öntevékeny művészeti mozgalom támogatóiként neves együtteseket, színvonalas produkciókat segítettek sikerre. Mások az ismeretterjesztés vagy a képzőművészet támogatásában mutatnak fel követésre méltó eredményeket. A legjelentősebb közművelődési szolgálatként azonban a vidéki könyvterjesztés terén végzett tevékenységüket értékelhetjük. Felmérhetetlen jelentőségű, hogy évtizedeken keresztül boltok és bizományosi munkaközösségek hálózatával szinte házhoz viszik a változatos, friss olvasnivalót. Az őszi megyei könyvhetek rendezvénysorozata sokat veszítene a jelentőségéből a szövetkezetek nélkül.

A Dunavecse és Vidéke Áfész könyvesboltja is azon üzletek közé tartozik, melyek sokat tesznek a nyomtatott szó népszerűsítése érdekében. Mint Hadik Ferencné boltvezető tájékoztatásából megtudtuk, huszonöt bizományos kollégájukkal tíz kisebb-nagyobb településen kínálják a könyvet. Nemcsak a boltokban és pavilonokban árusítanak: munkatársaik között van vállalati portás, tanyaközpontban működő tanácstag, büntetésvégrehajtó intézeti nevelőtiszt.

— Milyen könyvek a legkelendőbbek?

— Ügy tapasztaljuk, hogy a kis településeken lakók igényei sem sokban különböznek a városiakétól. Az igazi könyvbarátok már előre tájékozódnak a kiadói tervekről. A sikerkönyvek itt is csak percekig maradnak piacon. Ehhez persze az is hozzájárul, hogy boltunk közvetlenül az 51-es

Budapest—Baja — főútvonal mellett van. Az átutazók igényeiből megtudhatjuk, mi a keresett sláger Budapesten. Ilyen volt az utóbbi időben: a Biokertész kalendárium, a kétkötetes szép (és draga) Magyarország hadtörténete, Anne Brönte Wildfell asszonya, Julián Sonjarev A tavasz megszépíti Berlint, Nagy László Kard es szerelem, valamint Sugar András Nyílt titkaim című

• Hadik Ferencné üzletvezető és Kovács Gábomé eladó helyesli a kiadók üzletpolitikáját.

munkája. Gyorsan elfogyott Fejes Endre regényének újabb kiadása, a Szerelemről bolond éjszakán, és kellene még Marlene Dietrich Tiétek az életem, valamint Szilágyi János Köszönöm az interjút című kötetéből.

— Manapság könnyebb vagy nehezebb dolguk van a könyvkereskedőknek, mint korábban volt?

— A pénztárcák mostanában meggondoltabban nyílnak errefelé is. A kérdésre mégsem felelhetem azt, hogy nehezebb dolgunk van. Miért? Mert — bár a könyvek ára rohamosan emelkedik — a kiadók is jobb üzletpolitikát folytatnak. Kiadják a kevéssé keresett, nem nagyon ismert fiatal írók munkáit, ugyanakkor egyre több bestsellert is piacra dobnak. Találja meg a könyvesboltokban ki-ki az ízlésének megfelelő műveket ...

— Korábban, amikor itt jártam, elmondta, hogy kellene új Petőfi-kiadás. Itt, nagy poétánk egykori lakóhelyén, helybeliek és-ói oil ima stíl oisrtflos? -.hm ■

Lóránt Zsuzsa kiállításáról-*

•w J • Copfos

Lóránt Zsuzsa szobrászművész alkotásaiból rendeztek kiállítást Budapesten a Dorottya utcai kiál- lítóteremiben. Képeink a tárlat anyagából mutatnak be néhányat.

• Nő egyszarvúval

• Nyilas Misi

fiatalokról - fiataloknak

_____________________________________________ - ------------------------------- — ----- , ' ----------—

G

abi és a bogárzói öregek

Két éve végzett a Szegedi Orvostudományi Egyetemen, s nemrégiben már megkapta az egészségügyi miniszter dicséretét is kiváló muftkájáért Uhercsák Gabriella, a kiskunhalasi kórház belgyógyászati osztályának fiatal doktornője, az intézmény KISZ- bizottságának szervezőtitkára. Saját bevallása szerint — bár hozzáállásban igyekezett ugyan a maximálisát nyújtani — ez bizonyára nem csupán szakmai elismerés, ilyen rövid gyakorlat után talán nem is lehet az, része van. benne KlSZ-munkájá- nak is. Az persze már az ágazat sajátossága, hogy a mozgalmi tevékenység is az egészségügyhöz kapcsolódik.

— Néha meg is vádolnak bennünket, ' kórháziakat azzal, hogy nem vesszük ki igazán a részünkét a városi KISZ-életből — mondja Gabi. — Pedig mi csak mást, talán kevésbé látványos dolgokat csinálunk, mint a többiek.

— Például?

__ Felvilágosító előadásokat

t

artunk az iskolákban, elősegély- nyújtó tanfolyamokat vezetünk, ilyen versenyeket szervezünk, felkészítjük rá a gyerekeket, folyamatosan végezzük az iskolások általános szűrését, ügyeletet adunk minden nagyobb városi rendezvényen, ahová orvost kérnek. Igaz, ezek egy részét csak munkaidőben tudjuk megcsinálni, de ennek a kórház nem látja — nem láthatja! — kárát: saját szakmai feladatainkat egyébként

sem ruházhatjuk át másra. Előfordul, hogy éppen ezek tolódnak a hivatalos munkaidőn túlra.

— Ügy tudom, neked van egy speciális KISZ-vállalásod is. A bogárzói öregekre gondolok.

— Igen, rendszeresen kijárok a bogárzói idősek otthonába, megvizsgálom az öregeket, és amit ennél is jobban igényelnek: elbeszélgetek velük. Nem ágyban feikvő betegek ők, többségük tevékenyen részt vesz a közösség mindennapi életében, de hordozzák az öregség jellemző bajait: magas vérnyomás, szívelégtelenség, érelmeszesedés a leggyakoribb panaszok forrása.

— Milyen gyakran tudsz erre időt szakítani?

— Csütörtökönként szokott értem jönni az egyesített szociális otthon terepjárója. • Az úton végiglátogatjuk a tanyán lakó magányos öregeket is. Némelyikük döbbenetes körülmények között él, .mégis ragaszkodik a — gyakran szinte kunyhónak is csak jóindulattal nevezhető — tanyához. Az autó tejet, kenyeret visz nekik, én meg ellátom őket gyógyszerekkel, tanácsokkal.

— Hallgatnak rád? Többségüknek az unokája, dédunokája lehetnél...

— Azt hiszem, igen. Úgy érzeni, jó kapcsolatot sikerült velük kialakítanom. Talán mert, érzik, hogy szívesen megyek hozzájuk, hogy szeretem őket. A múltkor olvastam valahol, hogy nem helyes, ha az orvosok „lebátyá- mozzák", „lenénizik” a betegeket. Szerintem ezek az emberek nemcsak hogy sértőnek nem találják az effajta „bizalmaskodást", igénylik is, hogy még az ilyen apró jelekkel is, mint a megszólítás, az orvos éreztesse velük: számára nem csupán — és nem elsősorban — páciensek, hanem régi, kedves ismerősök.

— Nem vagy igazán „doktornős”.

— Talán ez a szerencsém. Az elődöm, aki korábban végezte ezt a társadalmi munkát — a bo- gárzóiak szerint — „doktornő- sebb" volt. Én inkább olyan könnyed, nevetős fajta vagyok, leheti hogy éppen ezért is szerettek meg — mert úgy gondolom, szeretnek — az öregek. És bizonyára azt is érzik, — ebben nem iehet hazudni —, hogy őszintén érdekel a sorsuk, s főleg hogy most már jól ismerem.őket: felelősséget érzek értük.

SAJÁT IRODÁVAL

Vállalkozó ifjak

Ezerkilencszáznyolcvanhárom áprilisában alakult meg Kecskeméten az Épületkarbantartó és Szolgáltató Ipari Szövetkezet szakcsoportjaként a vállalkozó fiatalokat szervező iroda.

— Hogyan indult, s hol tart ma ez a vállalkozás? — kérdeztük Pintér Károlyt, a VÁFI elnökét.

— Induláskor megkerestük a helyi gazdálkodó szerveket, milyen munkát tudnának felajánlani, amit az általunk szervezett fiatalok elvégezhetnének. Az így fölkutatott munkalehetőségeket aztán kiközvetítettük azoknak, akik jelentkeztek nálunk, hogy ily módon szeretnének egy kis zsebpénzhez vagy fizetéskiegészítéshez jutni.

— Milyen jellegűek voltak ezek a munkák?

— Elsősorban egyszerű fizikaiak, mint-például a vagonkirakás. Néhány ilyen akcióval „megmentettük” a vállalatokat a büntetéstől, a gyerekeket pedig, akik erre áldozták a szombatjukat, vasárnapjukat, szép kis summához juttattuk. Vagyis: mindenki jól járt. Aztán a szolgáltatások terén is igyekeztünk a jól ismert hiányokon enyhíteni. Köztudott, hogy a lakásokkal kapcsolatos kisebb tataro- zási, javítási munkákra szinte lehetetlen kisiparost találni. A mi nyilvántartásunkban szereplő fiatal szakmunkások szívesen vállalták a villanyszerelést, vízvezeték javítást vagy bármit, amire lehetőség volt.

— Egy főiskolai hallgató vagy egy friss diplomás pedagógus anyagi helyzete sem túl jó. Nekik tud- nak-e szellemi befektetést is igénylő munkát ajánlani?

— Volt ilyenre is példa. Több tanár pótvizsgára felkészítő korrepetálást vállalhatott, számítástechnikai területen is végeztünk közvetítést, bizonyos témákban szakvéleményt kérő cégeket hoztunk ösz- sze a megfelelő szakemberrel és így tovább. De az a tapasztalatunk, hogy a fiatalok örömmel vállalnak nem végzettségüknek vagy szakmájuknak megfelelő, egyszerűbb fizikai munkákat is.

— Hogyan lehet belépni a vállalkozó fiatalok

közé? r

— A kezdeti szervezésben nagyon sokat segített a KISZ. Megkértük a bizottságok titkárait, terjesszék az ifjúság körében ezt a lehetőséget, mérjék fel az igényeket. Sok embert nyertünk meg közreműködésükkel az ügynek. Mióta van saját irodánk — ennek már több, mint egy éve —, egyszerűbb a dolog. A Széchenyi sétány négy szám alatti ifjúsági garzon egyik alagsori helyiségében „székel” az ügy-, intézőnk, aki a munkák felvételét és kiközvetítését végzi. Nála lehet jelentkezni.

összeállította: Szabó Klára

Petőfi Népe- túra — a Mecsekbe

Üjabb kirándulásra hívjuk olvasóinkat: november hetedikére a Mecsekbe hirdetünk nyílt túrát, melyet ’a bajai 609-es számú szakmunkásképző országjáró diákköre szervez. A 25 kilométeres gyalogtúra a Kelet-Mecsek legszebb részeit érinti. A táv első, kisebb hányada középnehéz hegyi út, nagyobbik része kellemes sétaút.

Találkozunk: november 1-én reggel a bajai vas- útállómásoh. Innen a 6 óra 53 perckor induló vonattal utazunk Szászvárig. Itt kezdődik a tulajdonképpeni túra. Az útvonal — a környék történelmi nevezetességeit is útbaejtve: Szászvár — Kisújbá- nya — Obánya — Hidas. Hidasról indulnak vissza túránk résztvevői vonattal, ami 18 óra 25 perckor ér Bajára.

A távolabb lakók a túrát megelőző és követő éjszakán — azaz november 6-án és 7-én — húsz forint térítés.ellenében igénybe vehetik a 609-es szakmunkásképző intézet kollégiumát (Baja, Árpád u. 8.). Kérjük, hogy szállásigényeiket október 31-ig jelezzék szerkesztőségünkben Szabó Kláránál, vagy a túra vezetőjénél, Takács Miklósnál (Baja, Petőfi Sándor u. 1., telefon: 11-376).

Akik — ugyancsak a hónap utolsó napjáig — a lapunkból kivágott szelvénnyel személyesen jelentkeznek a túrára a kecskeméti MÁV Tours-irodában Horváth Döme u. 10.), vagy a bajai nagyáílomáson Réti Lajos pénztárfőnöknél, ötvenszázalékos kedvezményt kapnak a Baja—Szászvár, Hidas—Baja útvonalra.

PETŐFI NÉPE TÜRASZELVÉNY

A túrázó neve:

Lakcíme:

A túra időpontja: 1985. november 7,

Útvonal: Baja—Szászvár; Hidas—Baja.

A kedvezményes vasúti menetjegy ára: 24 Ft.

II.

egalá bb negyvenen voltak a két egymásba nyíló helyiségben, látszott rajtuk, hogy ők is most érkeztek, alig néhány perccel Miklósék előtt. Vágni lehetett a füstöt. Az egyik asztalon kenyér, szalonna, kolbász, az üvegben bor. Miklós észrevette, hogy mindegyiknek szedett-vedett volt az öltözete. Nem lehetett egyértelműen megállapítani, hogy kinek mi lehet a foglalkozása, mert mindegyik bármi lehetett. A jávorbajuszost főnöknek szólították, s őt is bemutatták neki. A barna svájcisapkás férfi, aki először karolt .bele az utcán, és azóta nem engedte el, azt mondta Miklósról, hogy önként csatlakozott hozMjuk, szabadságharcos egyetemista.

— Rendben van testvérem, itt a helyed közöttünk. Befogadunk. Ha éhes vagy, egyél — s a bajuszos megszorította a fiú kezét, s a vállára ütött.

— Majd reggel eljövök megint. Most vissza kell mennem a kollégiumba! — válaszolt gyámoltalanul Miklós, de a főnök leintette:

— Most, amikor kijárási tilalom van, fiam? Szó nélkül lepuf- fantanának, mint a kutyát! — s azután parancsoló hangon kijelentette: — Itt maradsz. Egyél.

Néhány perc múlva a bajuszos és a svájcisapkás eltűnt. Miklós evett néhány falatot, de csak a látszat kedvéért. A jelenlevők borral, cigarettával kínálták, de nem kérdeztek tőle semmit, ők sem árulták el kilétüket. Körülötte hamarosan horkolni kezdtek. Az ajtónál őr állt, elmenni nem lehetett. Behúzódott egy sarokba, és elszenderedett.

Hajnalban a bajuszos és a svájcisapkás teherautóval jött értük. Alig fértek be a ponyva alá. Miklós fázott, émelygett a gyomra. Amikor mindenki felszállt, hátul leeresztették a ponyvát és elindultak. Némán kuporogtak egymás mellett, a kanyaroknál szinte egymás ölébe ültek. Hosszan haladtak egy döcögős úton, majd megálltak. _ A svájcisapkás fölhajtotta a ponyvát. Kint már világos volt. Egy sárga, sokablakos,

emeletes ház előtt álltak, ahová futólépésben kellett bemenni. Ott agyonhasznált katonaköpenyt, és sapkát kaptak, s mindenkinek egy puskát nyomtak a kezébe.

Miklós forgatta, nézegette a fegyvert, most volt először puska a kezében. A bajuszos állt meg előtte.

— Most már katona vagy. Szabadságharcos. A parancsnak kötelességed engedelmeskedni. Visz- szapofázás nincs. Érted? — és szinte már ordított a főnök.

— Értem — szólt csüggedten a fiú.

— Nahát! — és a bajuszos otthagyta.

Négy napig voltak ebben az épületben, amely laktanya lehetett korábban. Gyakorlatoztak az udvaron, megismerkedtek a fegyverekkel: a 48 mintájú puskákkal, a karabélyokkal. Volt, akinek géppisztolyt adtak. Jó ebédeket főztek, bor, pálinka, cigaretta bőven akadt, sőt lányok is kerültek hamarosan. Miklós kezdte jól érezni magát, bár nem értette, hogyan lehetséges mindez. Miért nem jönnek ide például azok az őrök, akiket a gyárak előtt látott, vagy az a tank, amely ijesztően fordította feléjük az ágyúcsövet. Mindezen azonban csupán néhány másodpercig töprengett.

Mint egyetemistát, a főnök a negyedik napon meghívta egy vacsorára, ahol csakis a. tisztek voltak jelen, s természetesen lányok. Miklós itt látott életében először meztelen nőt. Egy Ildi nevű, rengő idomú lány, aki szintén a parancsnoki karral vacsorázott, éjfél körül, amikor már jócskán beittak, felállt az asztalra és vetkőzni kezdett. Meztelenül táncolt, illetve inkább csak toporgott, énekelt, rázta, riszálta, kellette magát. A fiúnak eleinte tetszett a jelenet, de amikor a lányt levették az asztalról és a férfiak vetkőzni kezdtek — kiosont a szobából.

Sokáig hallotta még a röhögést, sikongatást, majd minden elcsendesedett, ő is elaludt. A lányt nem látta többé.

A kiképzés után egy reggel Miklóst és egy ijedt tekintetű, nyurga férfit, akit Balázsnak hívtak, őrségbe vezényelték. Balázsról soha nem tudta meg, hogy ez a ve-, zetékneve, vagy a keresztneve. Oldalkocsis motorkerékpárral vitte ki őket a város szélére egy pilótasapkás, köpcös ember, s a város szélén egy keskeny út mellett letette mindkettőjüket. A parancs szerint egy verébnek sem volt szabad itt igazoltatás nélkül átrepülnie. Mindenkit ellenőrizni kellett, akár ki, akár be akar menni. De aki kifelé megy, csakis akkor igazoltatható, ha gyanús. Kaptak egy-egy nagydoboz húskonzervet és egy veknit.

(Folytatjuk.)

Gál Farkas:

LESALLÁS