Petőfi Népe, 1985. július (40. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-22 / 170. szám

|Spp VUiG PBOLRABJAI, IGYBOURIDL! ■ Wgfl AB MSZMP BÁCS-KISKCN MKOTKI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XL. évf.' 170. szám Ára: 1,80 Ft 1985. július 22. hétfő „Próbáljuk tartani a lépést” Kérdések és válaszok a közlekedési ágazat jelené­ről és jövőjéről, M5-ösről, Duna-hídról, halasi felül­járóról. Interjúnk Urbán Lajos közlekedési minisz­terrel a 3. oldalon. ARATÁS Majsán végeztek A kiskunmajsai Petőfi Ter­melőszövetkezet 463 hektá­ros búzáján szombat este — elsőként Bács-Kiskunban — befejezték az aratást. Vírágh Pál, a szövetkezet párttitká­ra arról tájékoztatta szer­kesztőségünket, hogy már magtárba is szállították az 1700 tonna termést. A kenyérgabona betaka­rításával a megye több mint százezer hektáros búzaterü­letének mintegy hatvan szá­zalékán végeztek a közös gazdaságok a hét végén. Je­lentősebb fennakadás alkat­részhiány vagy átvételi ne­hézségek miatt sehol sem volt. KECSKEMÉT Vasárnap Kecskeméten, az Er­dei Ferenc Művelődési Központ­ban megnyílt a II. Országos Fo­tószalon. A Magyar Fotóművé­szek Szövetsége által rendezett kiállításon 37 fotószakkör tag­jainak munkáit láthatja a közön­ség. Háromszáz fotókompozíciót mutatnak be, táj- és természet- fotókat, portrékat, zsánerképe­ket, aktokat, riportfelvételeket. A mai fotóművészet fejlődését dokumentáló kiállítás július 31- ig tart nyitva. KEDVEZŐ HELYZETBEN AZ ÁPRILIS 4. GÉPIPARI MÜVEK Az esztendő elején beszámol­tunk róla, hogy a kiskunfélegy­házi Április 4. Gépipari Művek szép nyereséggel zárta 1984-et. 1985-nek azonban némi aggoda­lommal vágtak neki, hiszen a tavalyi sikerekben nagy szerepe volt annak a körülménynek; hogy bizonyos, erre az évre megren­delt berendezéseket már az elő­ző esztendőben leszállították, s a vásárló azokat ki is fizette. Az előszállítások miatt félő volt, hogy az idén a gyárnak kapaci­táskihasználási gondjai lesznek. Tovább gyorsult viszont a szov­jet energetikai beruházások üte­me és — mivel ide szállítandó atomeröművi berendezésekről van szó, — a megrendelő újabb elő­szállítási igényekkel lépett fel. A félegyháziak erre örömmel vál­lalkoztak, s ennek eredménye — mint azt Dobó Endre termelési főmérnöktől tudjuk — az lett, hogy első féléves rubelelszámo­lású exportárbevételi tervüket 106 százalékra teljesítették. Az energetikai gépgyártás tehát, amely a gyár termelésének leg­jelentősebb hányadát adja, ma igen jó üzlet, s ezt a mérleg nye­reségrovata is igazolja. Nemcsak a rubel-, hanem a dollárelszámolású export is nö­vekedett. A Tiszai Vegyi Kom­© Atomeröművi ioncserélő-tar­tályok. binátnál folyamatban lévő beru­házás japán kivitelezője alumí­nium silókat rendelt a cégnél, így ez a hazai felhasználásra gyártott termék tőkés exportnak számít. Időben elkészültek az NDK-toa szállítandó alumínium­tartályok, s a hazai konzervipart gyarapító hidraulikus sterilező- berendezések is. összességében az Április 4. Gépipari Művek idei első féléves árbevételi ter­vét több mint kilenc százalék­kal túlszárnyalta: A gáztárolók (3. oidai) feltöltésénél is fontosabb Eszperantó világkongresszus Európa egyiik legrégibb városában, • a bajorországi, Augsburgban rendezi meg az idei — sorrendben a 70. kongresszusát az Eszperantó Világszövetség (UEA). A nemzetközi találkozón ötven országból mintegy kétezren vesznek részt, köztük magyar eszperantistáik. Az eseménysorozatra augusztus 3. és 10. között kerül sor. A háromnegyed évszázada fennálló világszövetség munkáját 1980 óta magyar főtitkár irányítja, a Pécsett élő Felsőné dr. Szabó Flóra ügyvéd. A kongresszusról nyilatkozott a főtitkár az MTI pécsi mun. katársának az Augsburgba történő elutazása előtt. Mint mondotta: az UEA azért választotta a világkongresszus színhelyéül Augsburgot, mert a város az idén ünnepli alapításának 2000. évfordulóját. A Ja­pán Eszperantó Szövetség kezdeményezésére a kongresszus hetét bé­kehétté nyilvánítják. Nemcsak Augsburg 2000 évvel ezelőtti alapítá­sára emlékeznek ugyanis az eszperantistá'k, hanem Hirosima és Na- gaszaki 40 évvel ezelőtti pusztulására is, arra, hogy 1945. augusztus 6-án, illetve 9-én robbantak a történelem első atombombái a két ja­pán városban, százezrek életét oltva ki. Az évforduló alkalmából do­kumentumkiállítást, békekoncertet, filmvetítést és előadásokat ren­deznek, s nagygyűlésen emelik fel szavukat a kongresszus résztve­vői az atomháború ellen. KÖPENY, DRESSZ, TORNACIPŐ KÉT SZANKI HÍR. 1. A Népköztársaság Kiváló Brigádja címet viselő Forradalmi brigád — a Kőolaj, és Földgáz- bányászati Vállalat üzemének szánk! telepéről — ma és holnap df. Kapolyi László ipari minisz­ter vendége lesz. A látogatásról, melynek során az energiaterme­ÚJ SOROZATUNK f lés más ágazatában dolgozó kol­lektívákkal is alkalmuk lesz vé­leményt cserélni a hétköznapok­ról, lapunk munkatársa hoz tudó­sítást egy későbbi időpontban. 2. A szanki telepen jelenleg a gázipari létesítmények nyári kar­bantartása ad munkát. Képes ri­portunk — a 3. oldalon — erről szól. Nefncsak a tankönyvek, füze­tek, írószerek, hanem az iskola­köpenyek, tornadresszek, torna­cipők forgalma is júliusban— augusztusban a legélénkebb. Az MTI munkatársa arról tájékozó­dott, vannak-e kötelező előírá­sok az iskolai ruházattal kapcso­latban, s a várható igényeknek eleget tud-e tenni a kereskede­lem. A Művelődési Miniszté­riumtól kapott tájékoztatás sze­rint az iskolai rendtartás köte­lező köpenyviselést nem ír elő. Minden iskolában hagyomány (Folytatás a 2. oldalon.) Elátkozott sporttörténetek (5. oldal) R Mi ez a hirtelen feltámadt ötletéhség Magyarországon? Hiszen évek óta mást se hal­lunk, mint hogy az ész és az ötlet bajjal jár. A kezdemé­nyezőkedv trónfosztásáról fil­meket forgattak, publiciszti­kai vita zajlott, bírósági pe­rek dúltak ... és most egy­szerre mindenütt azt hirdetik, hogy jutalom, fizetség jár a leleményért. Rubik Ernő koc­kájával léptük volna át a Ru- bikont? A meseszerű termék­karrier döbbentett volna rá bennünket, hogy a szellemi ja­vak piacán is lehet kincset lelni? Vagy a mostohább gaz­dasági helyzet kényszerít a „gondolati beruházások” kiak­názására? Ügy látom, hogy a külön­böző szervezetek és intézmé­nyek megelégelték a haszna- vehetö gondolatok újraterme­lődésének módszeres megaka­dályozását, és egyszerre vál­lalták magukra az agitátor és a mecénás szerepét. A vilá­gon megszokott tranzakció, hogy egy-egy bank meghatá­rozott tőkével „betársul’’ a jónak tetsző ötletek gyakor­latba ültetésének mechaniz­musába, az viszont már nem olyan természetes, hogy a pro­cedúra terheiből is részt kér — tudván tudva, hógy nálunk gyakran a pénz is édeskevés egy találmány révbe kalauzo­lásához. Szokatlannak tekint­hető, hogy két vállalat is fog­lalkozik szellemi javaink ex­portjával — sok esetben olya­nokkal, amelyek hazai meg­valósítása kudarcra ítéltetett. Az pedig végképpen rendha­gyó, hogy egy politikai szer­vezet a tömegkommunikációs eszközökkel karöltve, konk­rét és folyamatos tevékeny­séget fejtsen ki az ötletek fel­virágoztatása érdekében. Ma­gyarán: a szervezetek és in­tézmények nemcsak anyagi­akkal, hanem nemritkán te­kintélyükkel, sőt politikai sú­lyukkal is kiállnak egy-egy okos újítás, találmány mellett. És ez a furcsa — jó és rossz értelemben egyaránt. Hiszen mi dolga lenne például a Kommunista Ifjúsági Szövet­ségnek az innováció körül, ha a szellemi javak kiaknázásá­ban minden rendben menne? Miért kellene műsort, pályá­zatot, vetélkedőt szerkeszteni a fejekből kipattanó lelemé­nyes gondolatoknak, ha azok, akikre e gondolatok elbírálá­sa és „tárgyiasítása” tartozik, nem lennének közömbösek, félénkek, gyakran valósággal ellenségesek az újjal szem­ben? Az Alkotó Ifjúság Egye­sülés tevékenysége kritika, csakúgy, mint a televízió „Fel­kínálom” műsora, vagy az öt­let című hetilap ötletmecs- cse... Örülök ennek a kibontako­zó mozgalomnak. Mert elké­pedhetünk, mennyi ambíció szorult az emberekbe, mek­kora a kihasználatlan szelle­mi kapacitás. Büszkék lehe­tünk rá, hogy mennyire „öt­letes" nemzet a miénk. S egyúttal elgondolkodhatunk azon, hogy miért fojtja el a munkahelyi önmegvalósítást megannyi vélt, valós akadály, kisszerű féltékenység, vagy éppen érdektelenség. Jó érte­lemben vett furcsaság, hogy — társadalmi berendezkedé­sünkből fakadóan — politikai üggyé vált ötleteink sorsa, össznépi tenni akarás lendíti ki holtpontjáról az innová­ciót. Jó lenne hát mihamarább száműzni az úgynevezett „bér­munkaszemléletei’’, amely csupán nyolc órát követel meg a dolgozótól — galiba nélkül. Minden ötlet problé­ma, a probléma galiba — ál­lítja néhol a kényelem fejte­tőre a logikát. És ahogy a sok „nehéz ember” világmegvál­tásában, úgy a sok „jóindu­latú" főnök népgazdasági hasznában sem hiszek. Aki­nek éveken át nincs új ötlete, az elvárja a gondolati restsé­get mástól is. A szellemi lus­taság azonban nehezen kimu­tatható, a látszateredmények­kel ezeddig lehetett takaróz­ni. Az országot behálózó öt­letbörze, úgy vélem, jelzés is: nem sokáig tart az ilyesfaj­ta védettség. Bár semmilyen ötlet nem pótolhatja a kemé­nyebb munkát, a jobb minő­séget, a piacképesebb termé­ket, ám agyunk „érdekelteb­bé tétele" nélkül aligha vár­hatjuk mindezeket. Most úgy tetszik: kienged­tük a palackból a szellemet. És ez a legfontosabb. Tamás Ervin A VADGAZDÁLKODÁS VALUTÁT HOZ „Márkás” trófeák A vadgazdálkodás és a vadászat szempontjá­ból Bács-Kiskun to­vábbra is az ország je­lentős megyéje. A va­dásztársaságok által bé­relt terület csaknem 680 ezer hektár. Nem­rég tanácskozott a MA- VOSZ megyei intéző bizottságának tisztújító küldöttgyűlése. Simon György megyei főva­dásszal, az intéző bizott­ság titkárával a vad- gazdálkodás eredmé­nyeiről és a további tervekről beszélgetünk. — A vadászat olyan sport, amely egyben je­lentős valutaforrás is. A trófeák minőségétől függően a külföldi va­dászok meghatározott összeget fizetnek — pél­dául nyugatnémet márkában — a bérkilövésért, valamint a különböző szolgáltatásokért. Ide tartozik a szállás, az ét­keztetés, a gépkocsiról való gondoskodás. A vadhús 90 százaléka exportra megy. Számottevő bevételt jelent az élő nyúl, melynek darab­jáért 70 dollárt kapunk. A megyéből a vadhús és az élő nyúl mintegy 14 millió fo­rint bevételt hoz évente, ugyanannyi a bérkilövetés és a szolgáltatásokból származó jövedelem. A vadásztársasá­gok 12 éve foglalkoznak bér­kilövetéssel. Azóta folyik, ugyanis olyan tudatos vad- gazdálkodás, amely ezt lehe­tővé teszi. Ez utóbbi növeli az idegenforgalmat is. Szíve­sen jönnek hozzánk nagy­vadra vadászni — ide tar­tozik a szarvas, az őz, a dám­vad — az NSZK-ból, Svájc­ból, Franciaországból, apró­vadra — fácán, nyúl, balkáni gerle — Olaszországból és szintén az NSZK-ból. Dám­vad egyébként 1982-óta van, Balotaszálláson telepítettük, valamint a kiskunfélegyházi Kunság Vadásztársaság terü­letén. A balotaszállási állo­mányról bátran állíthatjuk, hogy a gondos munka ered­ményeként szép reményekre jogosító törzsállomány van kialakulóban — tájékoztat a megyei fővadász. — A vadászat kulturáltsá­ga is fontos tényező. Az igé­nyek egyre nőnek. A tagok vadászatán túl meg kell ta­nulni a bérvadászat szak­szerű és helyes szervezését, a vendégvadászok kulturált ellátását, melyeknek anyagi bevétele bizonyítja, hogy ér­demes foglalkozni ezzel a té­mával. örvendetes, hogy 22 vadásztársaságnak II. osztá­lyú elhelyezési lehetősége van vendégvadászok számá­ra. Balotaszálláson befejezés előtt áll egy vadászház, Kun- fehértón pedig újat építenek-. A fővadász végezetül el­mondja: — Május első két hetében lezajlott az őzbak első vadá­szata. A felajánlott 400 bak kilövése megtörtént. E hó­nap végén és augusztus ele­jén folytatódik az őzvadá­szat. Mindezt azért említem, mert a megyében a nagyva­dak közül ez a legjelentő­sebb. Az apróvadak vadá­szatára szintén sok külföldit várunk. Reméljük, hogy az érdeklődés a tavalyihoz ha­sonló lesz. K. S.

Next

/
Oldalképek
Tartalom