Petőfi Népe, 1985. június (40. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-05 / 130. szám

1985. június 5. • PETŐFI NÉPE • 3 I ■ TÉNYEK EREJÉVEL Mozgósító program a választásra A jelölőgyűlések lezajlása után immár végső sza­kaszukba érkeztek a választási előkészületek. Nap­jainkban rétegtalálkozókon, választási gyűléseken, s egyéb összejöveteleken folyik a párbeszéd a jelöl­tek és a választópolgárok között falvakban, szövet­kezetekben, városokban, ipari üzemekben, gyárak hatalmas szerelőcsarnokaiban, gyűlésteremmé át­alakított, az alkalomra feldíszített ebédlőkben. Olyan találkozók ezek, amelyeken sok száz és sok tízezer ember talál alkalmat arra, hogy alaposab­ban és reálisan ismerje meg hazánk, népgazdasá­gunk eddigi eredményeit, a megoldásra váró, sür­gető gondokat, s még inkább cselekvő részese le­gyen országépítő munkánknak. A választópolgárok­kal való találkozókon ptt láthattuk a tanyák, az ap- rófaLvak, a városok képviselőjelöltjeit éppen úgy, mint az országos hatáskörű politikai és tömegszer­vezetek vezetőit, a párt és a kormány képviselőit. Legutóbb Lázár György, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Minisztertanács elnöke mon­dott nagyhatású beszédet a Miskolcon tartott vá­lasztási nagygyűlésen. Az államélet demokratizmusa A Politikai Bizottság tagja a kormány munkájá­ról szólva elmondta, hogy az kötelességének tartja a nehéz, olykor kritikus nemzetközi viszonyok és a korábbinál bonyolultabb feltételek között is ér­vényt szerezni a párt XIII. kongresszusa határoza­tainak. Arról adhatok számot — mondta Lázár György —, hogy az elmúlt években tovább növel­tük az államélet demokratizmusát, intézkedéseink nyomán fejlődött a központi és helyi igazgatás, né­mileg gyorsult és egyszerűbbé vált az ügyintézés. Bár a gazdasági feladatok sok energiát vettek igénybe, növekvő figyelmet fordítottunk a tudo­mányba kultúra, a közoktatás, a közművelődés fej­lődésének előmozdítására, az olyan nagyfontosságú társadalompolitikai kérdésekre, mint a népesedési helyzet javítása, az oktatás fejlesztése, a szociálpo­litika formálása, a településfejlesztés új alapokra helyezése. Elmondta a kormány elnöke, hogy sok még a ja­vítanivaló. Továbbra is elsőrendű kötelesség az álla­mi irányítás, a kormányzati munka, a helyi igazga­tás, a gazdaságirányítás 'korszerűsítésének folytatá­sa, az oly sok bosszúságot okozó bürokrácia vissza­szorítása, a szocialista normáinktól idegen, az em­berek igazságérzetét sértő jelenségekkel szembeni fellépés, a végrehajtás ellenőrzésének fokozása. Öt év pozitív mérlege Az utóbbi évek nehezebbé vált körülményei kö­zött is sikerült megőrizni vívmányainkat, minden gond és nehézség ellenére előbbre jutottunk a szo­cialista építés útján — mondotta miskolci beszédé­ben Lázár György, majd így folytatta: A tények ar­ról tanúsítódnak, hogy a fejlődés — bár az előirány­zatok egy részét előreláthatóan nem tudjuk teljesi- , Jeni — a VI'. ötéves tervben kitűzött irányban ha- . lad. A nemzeti jövedelem négy év alatt 8,5 száza­lékkal, a termelékenység ennél is nagyobb arány­ban növekedett. Az ipar terrrielése több mint tíz százalékkal bővült, a mezőgazdaság az előző öt év átlagához képest 12—13 százalékkal termel többet. Az elmúlt évek kiemelkedően- fantos eredménye, hogy sikerült megállítani a külföldi adósságok nö­vekedését. A külkereskedelmi mérleg 1982 óta évről évre elért kiviteli többlettel zárult, megkezdtük az adósság csökkentését. Ez nem csekélység, ha meg­gondoljuk, hogy ezekben az években tovább rom­lott a nemzetközi politikai légkör, számunkra előny­telenül alakultak a világpiaci árúk, erősödött a gaz­dasági protekcionizmus, s a világ félszáz országa került olyan helyzetbe, hogy kénytelen volt adós­ságai átütemezését kérni. Fizetőképességünk meg­őrzésében, az egyensúly megőrzésére, tett saját erő­feszítéseink mellett ezekben az években is pótolha­tatlan szerepe volt a Szovjetunióval folytatott gyü­mölcsöző együttműködésnek, a KGST keretében megvalósuló szocialista gazdasági integráció előre­haladásából származó előnyöknek. A vártnál nehezebb feltételek miatt az egyensú­lyi követelmények betartása csak úgy volt lehetsé­ges, hogy az előirányzottnál erőteljesebben mérsé­kelni kellett a belföldi felhasználást. Az életszín­vonal védelme érdekében elsősorban a beruházáso­kat korlátoztuk, s így valamelyest növelhető volt a lakosság fogyasztása és az életkörülményeket is sikerült némileg javítani. Az elért életszínvonalat azonban így sem tudtuk maradéktalanul megtarta­ni. Mégis jó lelkiismerettel mondhatjuk, hogy a leg­utóbbi választás óta eltelt öt esztendő mérlege ösz- szességében pozitív. A tartalékok feltárása, a minőség elismerése Abban, hogy le kellett fékeznünk a fejlődés üte­mét, hogy fizetőképességünk megőrzése miatt csök- kentenünlk kellett a belföldi felhasználásra jutó nem­zeti jövedelmet, a rajtunk kívülálló okok mellett saját munkánk fogyatékosságainak is szerepe van. Más szóval: népgazdaságunk teljesítményét még nem sikerült arra a szintre emfelni, amivel ellensú­lyozni lehet a nemzetközi piacon elszenvedett ár­veszteségeket. A jól és eredményesen dolgozók mel­lett még számos vállalat, szövetkezet van, amely termékeivel nem képes helytállni a nemzetközi ver­senyben — vagy azért mert gyenge árut kínál, vagy mert drágán termel. Általában lassú a műszaki fej­lődés, a termelési szerkezet megújulása, s bár a fajlagos anyag- és energiafelhasználás csökken, e tekintetben is csakúgy, mint a termelékenységben, még messze vagyunk a nemzetközi élvonaltól. Mindent meg kell tennünk, hogy a tartalékok fel­tárásával, jobb és hatékonyabb munkával megja­vítsuk a gazdaság jövedelemtermelő képességét. Ez a feltétele annak, hogy a nemzetközi kötelezettsé­gek mellett — ha szerény mértékben is — növel­ni tudjuk a belföldi felhasználásra jutó nemzeti jövedelmet. Ahhoz, hogy a programot teljesíteni tudjuk min­denütt, a kormányban, a minisztériumokban, a ta­nácsokban, a termelőüzemekben, az intézmények­ben, minden egyes munkahelyen a vezetők és a be­osztottak előtt egyaránt magasabbra kell állítani a mércét. Olyan társadalmi légkört kell teremteni, amely csak a jó minőségű munkát honorálja, amely ösztönzi, bátorítja az újító szándékú embereket, a munkakollektívákat, amely elítéli a közérdeket sér­tő ügyeskedést, nem tűri meg a szervezetlenséget és a hanyagságot, amely nemcsak tudomásul veszi, ha­nem helyesli, hogy a munkabér ne „járandóság”, hanem a nyújtott teljesítmény elismerése legyen. Kihasználni a törvényes munkaidőt Gazdálkodási és bérezési gyakorlatunkat olyan irányban kell továbbfejleszteni, hogy a vállalatok *■ és az egyének elsősorban a törvényes munkaidő ha­tékony kihasználásában legyenek érdekeltek. Ez természetesen nem zárja ki az olyan kiegészítő fog­lalkoztatási formáik ésszerű keretek között történő fenntartását, mint például a többségükben ma is hasznos tevékenységet folytató gazdasági munkakö­zösségek. El kell azonban jutnunk oda, hogy a tör­vényes munkaidő alatt is elérhető legyen az a tel­jesítmény, s ezzel együtt az a kereset, ami a megél­hetés biztosításán túl lehetőséget ad a társadalmi­lag elismerhető, növekvő igények kielégítéséhez. Nemzeti jövedelmünknek jelenleg több mint egy­negyedét a társadalmi juttatásokra fordítjuk, ez az arány előreláthatóan a jövőben is fennmarad. A szociálpolitika alaprendeltetése a munkateljesítmé­nyektől független társadalmi egyenlőtlenségek mér­séklésének elősegítése. Az e célt szolgáló juttatások­ból jelenleg olyan rétegek is azonos arányban ré­szesülnek, amelyek anyagi ■ helyzete ezt nem indo­kolja, az átlagosnál magasabb, esetleg kiugró jöve­delemmel rendelkeznek. Ezt a gyakorlatot nem folytathatjuk tovább. Anélkül, hogy az állampolgári jogon járó alapellátásban visszalépnénk, a szociál­politikában az eddigieknél jobban figyelembe kell venni a tényleges rászorultságot — mondta beszé­dében a kormány elnöke. Amikor tehát június 8-án az urnák elé járulunk, hogy megválasszuk képviselőinket és a tanácstago­kat, egyben igent mondunk a Hazafias Népfront programjára is. Ez a program szilárd alapokra tá­maszkodik, mert építhet a gyakorlatban kipróbált politika folytatására, a negyven év alatt felhalmo­zott szellemi és anyagi erőforrásokra, népünk te­hetségére és szorgalmára, a szocialista barátokkal folytatott sokoldalú együttműködésre. Az idő pénz? Mondjuk, mondogatjuk, mia­gunk se vesszük komolyan. Nézzük például a telefont. Az új távkapcsolásos távbe­szélőközpont felépítéséig a postát szapultuk. Sokba került az új épület, a drága berende­zés, de legalább kétszer annyi­ba az évtizedeken át a kapcso­lásra párással elfecsérelt ren­geteg idő. Ha minden igaz, hamarosan Kiskunhalast is bekapcsolják a crossbar-rendszerbe, bővíte­nék, korszerűsítenek más köz­pontokat is. Végre halad a posta, ha las­san is. Még mindig rengeteg a té­ves hívás, a bosszúság, az el­vesztegetett idő, mert — bo­csánat— „még mindig több a pénzünk, mint az eszünk”, mint az egyik apkéton mond­ta valaki zajős sikerrel. A kecskeméti Városi Tanács például találós kérdést játszik az ügyfelekkel. Senki sem tud­ja ugyanis, hogy két telefon- központjuk közül egy-egy osz­tály csoport, ügyintéző me­lyikhez tartozik. Szinte per­cenként kénytelenek kérni a tisztelt ügyfelet: a másik szá­mán szíveskedjen keresni. Azt hiszem: öt-hatjegyű számmal fejezhetnők ki az aprónak tű­nő mulasztással, figyelmetlen­séggel okozott kárt. (Adjuk össze a felesleges próbálkozá­sok postai költségét, az elfe­csérelt munkaidő árát.) Mind­ezt elkerülhették volna, ha a telefonkönyvben a megfelelő osztályok előtt tüntetik fel a két háziközpont számát. Ha már a telefonköríyvnél tartunk: aligha nevezhető sze­rencsésnek közérdekű számok megváltoztatása. Drága távhí­vások hiúsulnak meg, mert egy budapesti, miskolci, szom­bathelyi lakos vagy hivatal csak a legritkább esetben él­tesül a módosulásokról. Álta­lában a tudakozók sem ismerik az illetékességi területükön kí­vüli szám-átcsoportosításokat. Maguk a hivatalok, az intéz­mények1 sem törődnek /eléggé külső kapcsolataikkal,/ mások idejével. Nagy ügyforgalmú hi­vatalokban, nagyvállalatoknál gyakorta negyedóráig sem kér­dezik: kivel szeretnénk beszél­ni, mert a kezelő — például — ebédel. Nyilvánvaló, neki is jár a déli pihenő, de némi fe­lelősségtudattal, körültekintés­sel megszervezhetnék helyet­tesítését. Arról nem is beszél­ve, hogy gyakran más felada­tokkal bízzák meg a közpon­tost. A minap egy értekezleten részt vevőknek váratlanul egy, az ügy kimenetelére döntő in­formációra lett volna szüksé­gük. Talán a tizedik hívásra sikerült megkapniok a főhiva­tal főilletékesét, mert — mint kiderült — a háziközpont ke­ze,lőjét hosszú táviratok to­vábbításával bízták meg. Minél többet költünk a tech­nikára. minél erőteljesebben felgyorsul életünk, minél drá­gább berendezéseket haszná­lunk, minél intezívebb (lenne) a munkánk, annál többe ke­rülnek az efféle, könnyen el­hárítható üzemzavarok, s an­nál nehezebben hihető, hogy nálunk az idő pénz. A jog és a társadalmi tudat ugyanis szigorúan elmarasztal­ja azt, aki akár néhány száz fo­rintot is elemei, eltulajdonít, de a mások idejét megrövidi- töket. szinte semmi sem kész­teti szemléletük módosítására. H. N. ELADÓK KÖPENY NÉLKÜL — ELLÁTÁSI KÁOSZ — HIÁNYLISTA Könyvhéti jegyzetek G Sátrakban is kínálják az új könyveket — hagyományosan. Jövőre alighanem tovább kurtítjuk az ünnepi könyvhetet, mely már az idén sem tart egy hétig. Rosszmájú megjegyzések szerint így kellene meghirdetni: AMÍG A KÉSZLET TART. Már­pedig ez a „készlet” — noha a gazdaságban legalábbis elv a ke­reslet—kínálat piactörvényének minél maradéktalanabb érvénye­sítése — egyáltalán nem alkal­mazkodik az igényekhez. (A még rosszmáj óbbak kommentárja: ebből is látszik, hogy a könyv — a kultúra — nem áru. Ha ugyan­is az volna, alkalmazkodna...) Derűlátóan tehát úgy foglalhat­juk össze a tapasztalatokat: sok alkotás bizonyult keresettnek. Esetleg a borúlátók hozzáfűzhe­tik: de megint nem sikerült ele­gendőt kínálni a nyilvánvaló si­kerekből. * Péntek. Kora délután. Kecske­mét. Szabadság téri „magy”-bolt. (Igaz, hogy Bács-Kiskun legna­gyobb forgalmú könyváruháza, de nagynak legföljebb ezért mondható. Vajon hány évig lesz­nek még ennyire méltatlan zsú­foltságban?) Ember ember há* tán; az a kellemes zsongás, amely csakis könyvesboltokban hallatszik. De hol vannak az el­adók? Nini. hiszen ott! Miért tűnt úgy, hogy hiányoznak? Megvan! Most. köpeny nélkül állják az ostromot... így védekeznek — mintegy „inkognitóban” — a bí­rálatok ellen, amelyek — hadd 'ismételjük — nem őket, hanem a pétdányszámokat, a rendelése­ket helyben (nem)hagyókat ille­tik. A kiváló terjesztőket — ha­gyományosan — elismerés illeti meg a könyvhéten. A Katona . József bolt, köréből Nagy Mária (Bácsterv) és Czeglédi Ferene- né (Bács-Kiskun megyei Rend­őr-főkapitányság), a Jókai Mór nevét viselő üzlet terjesztői kö­zül Tóth Istvánné (Fémmunkás), Naske Béláné (BRG), Virág Jó­zsefnél (Gyógyszerraktár), Bor- háné Tóh Margit (Társadalom- biztosítási Igazgatóság), a Petőfi Sándor utcai bolt aktivistái kö­zül Goór Istvánné (MMG—AM) kapott oklevelet. És — stílusosan — könyvutal­ványt. * Valami nincs rendiben az el­osztással. Az országos lapok tu­dósításait olvasva (amelyek — természetesen? — a pesti hely­zetről adnak képet), örvendetes, hogy az idén minden eddiginél nagyobb példányszámban jelen­tek meg az újdonságok. Bács-Kiskunban nem ez a jel­lemző. A legnagyobb (kecskeméti) bolt 200-at kapott Dobai Péter A birodalom ezredese cimű re­gényéből. A kiskunhalasi szövet- $ kezeti üzlet 300-at. Kiskunhalas­ra 300 Száraz György-kötet ér­kezett, a kecskeméti nagyboltba 70. Moldovából 600-at kínálhat­tak a halasiak, míg a kecskemé­tiek 350-et. Honfi Agostonné, a halasi bolt vezetője elégedetten nézett kör­be pénteken, a könyvtárban ren­dezett megyei megnyitón: min­denből volt még. E példából azonban nem követ­keztethetünk arra, hogy minden szövetkezeti bolt többet kapott az ünnepi kiadványokból, mint az állami. A Petőfi Sándor utcai (kecs­keméti, szövetkezeti) üzletbe ugyanis 200 Moldova (egyharma­da a halasinak) érkezett, ám Berkesiből 600 (Kiskunhalasra 700, a legnagyobb megyei bolt­ba 500, a Jókai utcaiba 300). Ebben az egymásnak minden tekintetben ellentmondó pél- dányszámkáoszban — ami nem veszi figyelembe a lakosság lé­lekszámút, a keresletet — fölis­merni az olvasói igények kielé­gítésére irányuló „fölöttes” szán­dékot — lehetetlen. Talán mert ilyen szándék — ez alkalommal — nem is volt... * Slágerek. Voltak, vannak. Lesz­nek is. Viszik — vinnék — a Labirintus-sorozatot. Nincs. Mol- dováért ölre mentek (pedig írá­sainak zöme már másodszor - harmadszor jelent meg; s köte­tében az az új, hogy most egy­begyűjtve adja közre ismert kar- colatait). Azt állítják, akik ol­vasták: soha Ilyen jó regényt még nem írt Berkesi András, mint most, a sok önéletrajzi ele­met is tartalmazó Szerelem há­rom tételben című majd’ 600 .ol­dalas munkája. Elfogyott — ez a leggyakoribb szó a sátraknál. Nincs Csoóri- kötet. Nagy László-album. Azért persze csak érdemes böngészni: élve a könyvhét al­kalmával!, korábban megjelent jó munkákat is kínálnak a sátrak­ban ... Ballal József Összefogás egy kisfiúért A Szövetkezeti Élet egyik szá­mában közölték a KISZŐV nő­bizottságának kérését, ami pénz­gyűjtést szorgalmazott egy pécsi kisfiú, életének megmentéséhez. A kisfiúnak ugyanis olyan műtét­re van szüksége, melyet csak külföldön tudnak elvégezni, s ennek költsége 600 ezer forint. A Baranya megyei szövetkeze­tek összegyűjtötték az összeg fe­lét, a többi gyűjtésére pedig más megyékhez fordultak. Bács-Kis­kun megyében elsőnek a kecske­méti és kiskunfélegyházi Cent­rum áruház dolgozói jelentkez­tek: 9 ezer 500 forinttal járultak hozzá a kisfiú műtéti költségei­hez. A következő évre kiépül ha­zánkban a meteorológiai műhol­dak vevő és digitális adatfeldol­gozó rendszere. Előreláthatóan ez év végéig felszerelik a rendszer vevőberendezéseit is. Ennek al­kalmazása révén az eddigieknél több információt szerezhetnek az országunk időjárását meghatá­rozó légköri állapotokról, válto­zásokról, így pontosabb lehet az időjárás előrejelzése. Hazánkban, anyagi helyzetünk­höz mérten, fokozatosan alkal­mazzák a - meteorológiai megfi­A múlt szombaton a kiskunfél­egyházi Cipőipari Szövetkezet szocialista brigádjainak javasla­tára kommunista műszakot tar­tottak, melyen a kollektíva min­den tagja részt vett. Műszak vé­géig 800 pár női szandál hagyta el a szalagokat, így mintegy 8 ezer forint átutalására nyílik lehető­ségük. Képünkön Cserép Lukács, a Szövetkezet kiváló brigádja cím­mel rendelkező kollektíva veze­tője munka közben. A műszak alatt 400 pár szandál fárahúzását végezte el. (Opauszky László fel­vétele.) gyelés korszerű eszközeit: a me­teorológiai mesterséges holda­kat, ,az időjárás-radarokat, a táv­mérő műszereket, amelyeket a vi­lágon az utóbbi években jelentős mértékben továbbfejlesztett. A közelmúltban kiépült a csapa­dék- és felhőrendszereket meg­figyelő radarhálózatunk. Pontosabb prognózist szolgál­tathatnak így — a lakosság tájé­koztatása mellett — az ipari üze­meknek, vállalatoknak, a mező- gazdaságnak, az építőknek, a közlekedésnek, az intézmények­nek. Takarékosabban csomagolni! Évente mintegy hárommilliárd üvegpalack, a konzerves üvegek gyűjtő csomagolására szolgáló hullámpapír kartonokból pedig több millió, ezenkívül nagyon sok papírdoboz, nem betétdíjas üveg, láda, papír csomagoló­anyag kerül a kereskedelmi há­lózatba, illetve a fogyasztókhoz. Az üvegek, rekeszek, kannák a betétdíjas módszerrel zökke­nőkkel ugyan, de visszakerülnek a gyártóhoz s újból felhasznál­hatók. A nem betétdíjas üve­gek. papír csomagolóanyagok, különféle fakeretek, ládák azon­ban többnyire a szemétbe ke­rülnek. A Belkereskedelmi Miniszté­rium felhívta a kereskedelmi vállalatok és a fogyasztási szö­vetkezetek figyelmét azokra a módszerekre, amelyeknek révén a csomagolóanyagok ismételten felhasználhatók, illetve másod­nyersanyagként hasznosíthatók. A minisztérium javasolta egye­bek kört, hogy a kereskedők ipa­ri szállítóiknál kezdeményezzék a gyűjtőkartonok helyettesítését más anyagokkal, például papír helyett zsugorfóliákkal, kartonok helyett műanyag rekeszekkel. Szükséges az is, hogy szervezet­tebbé váljék a csak egyszer fel­használt papír, műanyag és fa alapanyagú csomagolóeszközök hulladékainak, például az egy­rétegű hullámpapímak, déligyü­mölcsös rekeszeknek a gyűjtése. A MÉH Trösrt jó partnernek bizonyult eddig is a nem betét­díjas üvegek összegyűjtésében, hiszen ezek összedanalbolva, fel­dolgozva az üvegiparban alap­anyagként ismételten felhasznál­hatók. Szükséges, hogy a keres­kedelmi vállalatok kezdeménye­zésére a MÉH az eddiginél több helyen állítson fel üveggyűjtő konténereket, amelyekbe a lakosi- ságtól begyűjthetik azokat az üvegeket, /amelyek nem váltha­tók vissza. A Belkereskedelmi Minisz­térium arra ds felhívta a. keres­kedelme vállalatok, és szövetke­zetek figyelmét. hogy a munka­verseny és a szocialista brigád- mozgalom eredményeinek érté­kelésekor vegyék figyelembe, mekkora megtakarítást sikerült elérni a hulladékgyűjtésben, il­letne a kartonok, hullámpapírok, fa- és műanyag csomagolások újrahasznosításában. MŰHOLDAK SEGÍTSÉGÉVEL 1986-tól: pontosabb prognózis

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom