Petőfi Népe, 1985. április (40. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-20 / 92. szám

1985. április 20. • PETŐFI NÉPE • t \ Politikai, védelmi szervezetünk megbízható támasz Felhatalmazás Várkonyi Péternek Elöljáróban emlékeztetett ar­ra: harminc évvel ezelőtt, 1955. május 14-én nyolc európai szo­cialista ország vezető képviselői Varsóban aláírták azt az ok­mányt, mely létrehozta államaik politikai yédelmi szervezetét, a Varsói Barátsági, Együttműkö­dési és. Kölcsönös Segítségnyúj­tási Szerződést. — Erre a lépésre azt követően került sor, hogy a nyugati hatal­mak 1949-ben létrehozták az Észak-atlanti Szövetséget; fel­fegyverezték Nyugat-Németor- szágot, majd bevonták a NATO- ba. Ezzel nyilvánvalóvá vált, hogy elutasították a Szovjetunió­nak a kollektív európai bizton­sági rendszer megteremtésére irányuló erőfeszítéseit és a hi­degháború útjára léptek. A eu­rópai szocialista országok a fe- nyegő veszélyekkel szemben saját politikai védelmi szervézetük lét-1 rehozására kényszerültek. A Varsói Szerződés az eszmék, az alapvető célok és érdekek kö­zössége alapján önkéntesen tár­sult szuverén szocialista álla­mok olyan politikai védelmi szö­vetsége, amely egyetlen más or­szág ellen sem irányul. Maga a Szerződés tartalmazza azt, is, hogy a szövetség megszűnik, ha létrejön a kollektív európai biz­tonsági rendszer. Sajnos ezt mindeddig nem sikerült elérni. A Varsói Szerződés szinte kez­dettől fogva hirdeti, hogy kész a NATO-val egyidőben megszün­tetni szervezetét és működését. Ez a szándék sem talált viszonzásra a NATO részéről, sőt az impe­rializmus szélsőséges köreinek politikája miatt kedvezőtlenül alakul a világhelyzet, fokozódik a fegyverkezési hajsza, növeked­nek a békét fenyegető veszélyek. A Varsói Szerződés tagállamai a szervezet megalakítása óta kö­vetkezetesen síkraszálltak a bé­kéért, a nemzetközi biztonságért. Nem törekedtek és ma sem tö­rekszenek egyoldalú előnyökre, erőfölényre, hanem az egyenlősé­gen, az egyenlő biztonságon, az egymás jogos biztonsági érde­keinek figyelembevételén ala­puló, építő jellegű kapcsolatok fejlesztésén munkálkodnak. Ki­tartó küzdelmet folytattak és folytatnak az európai biztonság megerősítése és az együttműkö­dés fejlesztése érdekében. Em­lékeztetni kívánok arra, hogy a Varsói Szerződés Politikai Ta­nácskozó Testületének 1969-ben fővárosunkban elfogadott „Bu­dapesti Felhívása”, — nyomán kezdődött meg a helsinki érte­kezlet közvetlen előkészítése. A Varsói Szerződés tagállamai mindent megtesznek, hogy az erő- egyensúlyt a fegyverzetek lehe­tő legalacsonyabb szintjén biz­tosítsák. Közös meggyőződésünk, hogy a vitás nemzetközi kérdése­ket tárgyalások útján kell meg­oldani, s a békés egymás mellett élésnek nincs ésszerű alterna­tívája. A Varsói Szerződés java­solta az Észak-atlanti Szövetség­nek, hogy kössenek szerződést az erőszak alkalmazásáról való köl­csönös lemondásról és a békés kapcsolatok fenntartásáról. Kez­deményezte Európa vegyifegy- ver-mentesítését, továbbá a ka­tonai költségvetések kölcsönös csökkentését. Ez csak néhány, a Varsói Szerződés legutóbbi évek­ben tett mintegy harminc olyan javaslata közül, ‘amelyekre a NATO mindeddig érdemben nem válaszolt. A Varsói7Szerződés tagállamai­nak közösen kialakított állás­pontja, hogy a világpolitikai helyzetben meglevő súlyos gon­dok ellenére a kedvezőtlen fo­lyamatok nem visszafordíthatat- lanok. Jelentős eseményként ér­tékeljük, hogy márciusban Géni­ben új szovjet—amerikai tár­gyalások kezdődtek a nukleáris és űrfegyverzetről. Támogat­juk a szovjet fél törekvéseit a tárgyalásokon, mert hazánk is abban érdekelt, hogy elérjék a nukleáris fegyverzet jelentős csökkentését, megakadályozzák a fegyverkezési versenynek a koz­mikus térségre történő kiterjesz­tését. Üdvözöljük Mihail Gor- bacsovnak, az SZKP KB főtit­kárának április 7-i bejelentését is, amely szerint ez év novembe­réig szóló hatállyal a Szovjetunió moratóriumot hirdet közepes ha­tótávolságú rakétáinak telepíté­sére, és leállítja Európában egyéb válaszintézkedéseit is. — A fennállásának 30. évfor­dulójához közelgő közös politikai védelmi szervezetünk rendelte­téséhez híven szilárd, megbízha­tó támasza szocialista építő- munkániknak; részvételünk a Varsói Szerződés szervezetében megfelel hazánk alapvető nem­zeti érdekeinek. A Magyar Nép- köztársaság aktív és elkötelezett tagja a Varsói Szerződésnek, ele­get tesz a tagságból reá háruló kötelezettségeknek. Erejéhez s lehetőségeihez mérten, a testvé­ri ' szocialista országokkal szoros együttműködésben részt vesz a Varsói Szerződés keretében ösz- szehangolt, az enyhülés, a világ­béke megőrzését célzó külpoliti­kai irányvonal valóraváltásában. Ez év június eléján lejár a 30 évre kötött Varsói Szerződés ha­tálya. A mostani - nemzetközi helyzet realitásai a szocialista közösség államait arra készte­tik, hogy szocialista vívmányaik védelme, a nemzetközi biztonság erősítése és a világbéke érdeké­ben meghosszabbítsák szerződé­süket. Pártunk XIII. kongresz- szusa is kifejezésre juttatta, hogy ez indokolt és helyes lépés, jól szolgálja népünk érdekeit, a bé­ke megőrzését. Az Országgyűlés Külügyi Bi­zottsága április 16-i ülésén tá- mogatólag egyetértett azzal, hogy a Minisztertanács megbí­zásából kérjem a tisztelt ország- gyűlést, fogadja el a következő határozatot: „Az országgyűlés felhatalmazza a Magyar Népköz- társaság küldöttségének vezető­jét a Varsói Szerződés hatálya meghosszabbításáról szóló ok­mány aláírására” — mondotta végezetül a külügyminiszter. Határozathozatal következett: az országgyűlés — egyhangú sza­vazással — felhatalmazta a Ma­gyar Népköztársaság küldöttsé­gének vezetőjét a Varsói Szer­ződés hatályának meghosszabbí­tásáról szóló okmány aláírására. Az elnöklő Sarlós István a na­pirend végeztével megköszönte a képviselőknek, eddigi tevékeny­ségüket, majd utalt arra, hogy az országgyűlés — ebben az össze­tételében — most fejezte be mun­káját: június 8-án választásokra kerül sor. Az elmúlt öt esztendő parlamenti tevékenységét érté­kelve Sarlós István megállapítot­ta: az országgyűlés megfelelt a munkájával szemben támasztott követelménynek, tevékenysége jól szolgálta azokat a célokat, amelyeket a XII. pártkongresszus határozata és az akkori válasz­tási program tartalmazott. A most megkezdődött jelölő­gyűlésekről szólva rámutatott, hogy az összejövetelek széles kö­rű lakossági részvétellel, a vá­lasztópolgárok aktív érdeklődé­se közepette zajlanak. A kötele­ző kettős, illetve többes jelölés intézménye a választások új ele­me, de az változatlan, hogy csak az lehet a magyar országgyűlés tagja, aki vállalja, hogy egyetért a Hazafias Népfront választási felhívásával; azzal a program­mal, amely tükrözi az MSZMP XIII. kongresszusának célkitű­zéseit — hangsúlyozta Sarlós István. Az országgyűlés tavaszi ülés­szaka — amelyen Sarlós István, Cservenka Ferencné és Péter Já­nos felváltva elnökölt — ezzel befejezte munkáját. A jelölés még nem választás Baján mondta az egyik felszólaló a képviselői jelölőgyűlésen: a javasolt fiatalembert alkalmas­nak tartja arra, hogy jelölt legyen az újra indu­ló jelenlegi országgyűlési képviselővel együtt. Hasonlóan vélekedtek a tiszaalpári jelölőgyűlés résztvevői is, mert mind a két jelölt — nemcsak az alpári, hanem a bugaci is ■— egyaránt 347—347 voksot kapott — eggyel kevesebbet, mint a részt­vevők száma, hiszen önmagukra nem szavaztak. A társukra már igen! E helyeken tisztában volt mindenki a válasz­tójogi törvény legfontosabb tudnivalóival, a je­lölőgyűlés feladatával is. Amely egyértelmű: itt jelölni kell, nem választani! Azaz, ha a hallga­tóság a javasolt személyeket alkalmasnak tartja képviselőnek, akkor szavazza meg a jelölőlistá­ra kerülésüket! Mindkettőjét, s ha akad harma­dik, vagy még több név, akkor az övékét is. Nemcsak hogy nem tilos többször magasba emel­ni a kezet az egyetértés bizonyításaként — egy­szerűen ez a természetes. Vagy ez lenne! Hogy ez nem mindenütt van így? Ez tény, er­re utalnak más jelölögyűlések tapasztalatai. Ahol a résztvevőket nem tájékoztatták elég világosan, ahol a jelöltek közül már most választani is akarnak. Pedig ez nem a néhány száz fős jelölő­gyűlés joga, hanem egy-egy kerület valamennyi választópolgáráé. A jelölőgyűlés feladata jelöltek állítása. Mindezt azért érdemes most hangsúlyoz­ni, mert lassan befejeződik az első jelölőgyűlé­sek sorozata, sőt már megkezdődött a második forduló is. S ha szükséges, akkor lehet váltani. Mert a tanulság egyértelmű: a demokráciát is tanulni kell! De a rendezést is, hiszen apróbb hibák, bosz­szantó hiányosságok meg-megzavarták néhány jelölőgyűlés menetét. Az esemény rangjának ki­járó ünnepélyességet nem árnyékolhatja be, hogy elmarad a Himnusz, vagy nem hallani az előadó­kat, mert rossz, esetleg hiányzik a hangosítás. Segíti a közönség tájékozódását, ha udvarias ren­dezők adnak tájékoztatást, vagy vezetik helyük­re az érkezőket. A nemzetiszínű karszalag vilá­gosan jelezné, kik a gyűlés lebonyolításáért a fe­lelősek. Ezek azonban csak formai — bár cseppet sem elhanyagolható — kérdések. Tartalmi viszont az, hogy a javasolt személyek, akiknek jelöltté vá­lasztására voksolnak — nem mindenütt kapnak lehetőséget, hogy röviden szóljanak magukról, el­képzeléseikről. Pedig erre is igény van, jóllehet a választási gyűlések később következnek. Tar­talmi kérdés az is, hogy pontos, hiteles adatok­kal szolgáljanak a rendezők a résztvevők, s ké­sőbb a szavazatok számáról. Ezt nem lehet meg­oldani az elnöki asztaltól — rátekintéssel. Jól fel­készült, jól irányított csapat szükséges, hogy a szektorokra, sorokra osztott teremben gyorsan és pontosan megszámolják a magasba nyújtott ke­zeket. " Persze mindezeket alaposan elő kell készíteni! A kapkodás nemcsak számbeli tévedéshez, ha­nem ezzel együtt kétkedéshez is vezethet. Nem árt ezekre időben gondolni, s legfőképpen meg­előzni őket! Hiszen már hétfőn újabb hét képvi­selői jelölőgyűlést tartanak Baján, Bácsalmáson, Bugacon, Kecskeméten, Soltvadkerten és Tom­pán, s szinte minden településen helyi tanácsta­gok jelöléséről is határoz a lakosság. Nem mind­egy hányán és hogyan! Váczi Tamás RÁDIÓJEGYZET Hajnali jókívánság Koránkelő vagyok, ám álmat­lanságomért kárpótol a rádió. Mint tegnap hajnalban is, ami­kor fél ötkor rámköszönt a szé­pen beszélő, kedves Tar dós Júlia. A Jó reggelt! műsor ismét tárt ablakot jelentett a nagyvilágra. Meteorológiai, sport, közlekedési, termelési (ipari, mezőgazdasági), egészségügyi téma éppen úgy „testközelben” volt, mint mond­juk az új oktatási törvény. Sok mindenről szívesen beszélnék a tegnap reggeli három és fél órás műsorral kapcsolatban, ám ez­úttal legyen elég csupán egyet­len témát kiragadni, mely a szer­kesztést dicséri. A hagyományőrzésről van szó, ami szorosan összefügg az or­szággyűlésen napirenden szere­pelt terület- és településfejlesz­téssel. Nagyszerű interjút hallot­tunk egy debreceni munkáslakó­telepről, ahol az összefogásból született helytörténeti múzeum hamar széles körben figyelmet, érdeklődést keltett. A sok szép eredmény ismertetése mellett azonban egy hetven esztendős férfi — a kezdeményező — szájából elhangzott a panasz: a fiatalokat sajnos, hidegen hagyja a nemes törekvés; a lakótelep múltja irán­ti érdeklődés hiányzik belőlük. Nos, erre a véleményre csatta- nós volt a válasz egy másik mi­ni-riportban, amikor a szent- györgyvölgyi tanácselnöknő érez­hető büszkeséggel, meggyőzően vallotta: náluk elsősorban azért növekszik a lélekszám a telepü­lésen, mert a fiatalok maradnak, illetve visszajönnek. És akik ott élnek, azok ismerik és szeretik a helységet, a vidéket. Kötődnek a szűkebb hazához. Táján nem tévedés azt gon­dolni, hogy ebben az örvendetes tényben az ottani pedagógusok munkája is gyümölcsözik. V. M. HETI VILÁGHÍRAPÓ AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA: VASÁRNAP: Elnökválasztások Peruban, de újabb forduló szükséges az államfői tisztség elnyeréséhez. — Ramiz Aliét válásztják meg az albán munkapárt első titkárává. — Hu Jaó-pang ausztráliai látogatása. HÉTFŐ: NATO-ellenes hét kezdődött Spanyolországban. ■— Újabb súlyos összetűzések Dél-Afrikában. — Reagan kampányt kezde­ményez Nicaragua ellen, az amerikai kongresszusban Is bírálják az elnök lépését. KEDD: Kohl nyugatnémet kancellár fogadja a Zimjanyin vezette szovjet parlamenti küldöttséget. — Weizmann, az izraeli kormány minisztere Kairóban tárgyal. — További hadijelentések az irak— iráni frontvonalakról. SZERDA: Sadli Bendzsedid algériai államfő Washingtonban. — A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége egy amerikai szer­vezetnek küldött válaszüzenetében moratóriumot javasól a nuk­leáris kísérletekre. CSÜTÖRTÖK: Mihail Gorbacsov, az SZKP főtitkára fogadja Kim Jong Nam-ot, a KNDK külügyminiszterét. — A Discovery űr­repülőgép utasainak nem sikerül működésbe hozni a meghibáso­dott mesterséges holdat. — Heves harcok Libanonban, Karami miniszterelnök lemondása, szíriai közvetítés. — Bejelentik a Varsói Szerződés tagállamai vezetőinek találkozóját. PÉNTEK: Az el nem kötelezett országok külügyminiszteri értekez­lete Űj-Delhiben a namíbiai kérdésről tanácskozik, tiltakozás egy namíbiai átmeneti kormány felállítását célzó dél-afrikai tervek­kel szemben. A hét három kérdése Mit jelent az új szovjet moratórium-javaslat? A most következő kedden elő­reláthatólag véget ér a genfi tár­gyalások első szakasza. Rövid szünet következik, ám,a küldött­ségek tagjainak kevés idő jut majd a pihenésre, hazautaznak a szokásos jelentéstételre. A „fi­nisben” felgyorsult a munka, a most záruló héten, első alkalom­mal, rendkívüli ülésekre is sor került. Miután a konferenciát, a közös megegyezés alapján, tel­jes titoktartás övezi, érdemi rész­letek nem szivárogtak ki, de azt a tényt, hogy ezúttal a közép-ha­tótávolságú fegyverekkel foglal­kozó tárgyalócsoport több ülést tartott a tervezettnél, összefüg­gésbe hozták a Gorbacsov által előterjesztett moratórium-javas­lattal. Az SZKP főtitkára, több más mellett, indítványt tett az amerikai eurorakéták további telepítésének, illetve az erre vo­natkozó szovjet válaszintézkedé­seknek beszüntetésére, s egyút­tal, Moszkva gesztusaként, no­vemberig moratóriumot jelen­tett be az ilyen kategóriába tar­tozó szovjet eszközök rendszer­be állítására. A latin kifejezés, a moratórium (haladék, halasztás) napjaink világpolitikájának egyik kulcs­szava lett. Nagyon egyszerűen fogalmazva: a genfi tárgyalások minden bizonnyal hosszan elhú­zódhatnak, akár több évig is el­tarthatnak. Ez önmagában véve érthető, de csak abban az eset­ben fogadható el, ha a tárgyalá­si időszakban legalább nem rom­lanak a nemzetközi viszonyok. A moratórium ugyan nem jelent tényleges fegyverzetcsökkentést, leszerelést, amint a fegyverzetek adott szintjének befagyasztása Sem ír elő ilyen rendszabályt. Mégis elejét veheti a fegyverke­zési hajsza további felpergeté- sének, s elkerülhető az a jogo­san emlegetett veszély, hogy a tárgyalások függönye mögött éle­ződik és új területekre terjed ki a verseny. Az utóbbi hetek ke­let-nyugati tárgyalásain — a legutóhbi példát említve, ami­kor Kohl nyugatnémet kancellár a héten fógadta a Zimjanyin ve­zette szovjet parlamenti küldött­séget — ezért kaptak olyan nyo- matékot a moratórium-elgondo­lások. Sok szó esik változatlanul egy lehetséges felsőszintű találkozó­ról is. (Az amerikai sajtóban bi­zonyos -vita alakult ki, vajon ta­lálkozóról, tehát inkább ismer­kedésről lenne szó, vagy csúcs­találkozóról, amelynek során Gorbacsov és Reagan már bizo­nyos közös érdekű megállapo­dásokat is megpróbálna elérni.) Akármilyen forma, helyszín, és dátum adódik is, egy bizonyos: a fegyverkezési verseny feszített légkörében nehéz lenne bármifé­le haladásra számítani, s egyál- tan a találkozó megtartása is kétségessé válhatna. A moratórium-kérdés most tovább gazdagodott, jóllehet ez az elgondolás nem közvetlenül a genfi tárgyalások asztalához kap­csolódik. A Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsának Elnöksége vá­laszolt az amerikai védelmi in­formációs központ felhívására, amelynek egyik aláírója Gene Lprocque nyugalmazott admirá­lis volt. Eszerint Moszkva kész augusztus 6-tól, a hirosimai atomtámadás 40. évfordulójától kezdve hozzájárulni mindenne­mű atomfegyverkísérlet felfüg­gesztéséhez, sőt ha megállapodás történik, akár előbbre lehet hoz­ni e tilalmi dátumot. A háttérhez tartozik, hogy 1963- ban, a hirosimai évforduló al­kalmából írták alá a részleges atomcsend-egyezményt a Szov­jetunió, az Egyesült Államok és Nagy-iBritannia képviselői, s ehhez az államok többsége csat­lakozott. A részlegesség annyit jelentett, hogy Kína ps Francia- ország nem járult hozzá a javas­lathoz, de az aláírók sem vállal­tak , kötelezettséget a föld alatti atomkísérletek megszüntetésére. (Később módosítás történt, s bi­zonyos felső robbanóerő-határt szabtak meg e kísérleteknek.) E gyengeségei ellenére az atom- csend-egyezmény volt az „első fecske” a ‘ fegyverzetkorlátozások vonatkozásábán, a szó közvetlen (megszűntek a légköri kísérle­tek) s átvitt értelemben javítot­ta a légkört. A megegyezés azért is reálisnak bizonyulhatott, mert az egyes országok saját nemzeti eszközeikkel képesek ellenőrizni a szerződés betartását. A nukleáris kísérletek kérdé­se nem genfi téma, de ez a mo­ratórium ugyancsak hozzájárul­na a fegyverkezési verseny fé­kezéséhez, s minden bizonnyal kedvező hatást gyakorolna a nemzetközi politika egészére. Ehhez azonban pozitív állásfog­lalás kell Washington részéről is. Miért mondott le a libanoni miniszterelnök? A napokban emlékeztek meg libanoni polgárháború kirobba­násának tizedik évfordulójáról, ám a jelek szerint a tizenegye­dik év sem ígérkezik könnyű­nek. Továbbra is húzódik a tel­jes izraeli visszavonulás Dél- Libanonból, s eközben ismét kiéleződtek a felekezeti csopor­tok villongásai. Három vonatko­zásban is: a keresztény és mu­zulmán szervezetek között, vala­mint a maronita, illetve az isz­lám táborban. (Természetesen az egyszerűség kedvéért feleke­zeti ^jelzőkkel illetett irányzatok összeütközése mögött valójában politikai-társadalmi konfliktu­sok állnak.) A sűrűsödő törésvonalak kö­vetkeztében a nemzeti egység­kormány sem tölthette be felada­tát. Dzsumblatt, a drúzok, és Berri, a siíta árnál szervezet kép­viselője hosszabb idő óta távol­maradt üléseitől. Most mindez tetőződött, hogy Karami, a szun­nita miniszterelnök, és. még egy miniszter lemondott — így. akar­tak tiltakozni a Nyugat-Bejrút- ban kirobbant újabb válságsza­kasz ellen. Ennek közvetlen ki­váltó oka egy olyan drúz—siita- akció volt, amellyel megfosztot­ták bázisaitól a morabitun nevű fegyveres milíciát, ez a szunni­tákhoz tartozik és gyakran füg­getlen nasszerista irányzatúnak is nevezik. A harcoknak számos áldozata volt. A tűzpárbajok más városokat is érintettek, elsősor­ban a dél-libanoni Szidont. A város lakóinak 70 százaléka szun­nita, viszont a környéket siíták lakják. Karami tehát lemondott, azu­tán az államfő felkérésére hi­vatalában maradt. Úgy tűnik, mintha a lemondási szándék nem lenne végleges, inkább tiltakozó fellépés kívánt lenni. Garamit valóban nehéz lenne pótolni, és távozása még inkább kérdésessé tenné az egységkormány jövőjét. Mi a helyzet a Nicaragua- ellenes kampány új szakaszával? Tizennégy millió dollár nagy pénz bárki számára, de aligha­nem morzsa (a carteri időszak kifejezését használva: „földimo­gyoró”) az amerikai költségve­tésben. Mégis hetek óta viharza- nak a kedélyek, hogy megszavaz­zanak egy ilyen összegű segélyt a nicaraguai ellenforradalmá­roknak. A képviselők azért hú­zódoznak a kontrák támogatásá­tól, mert újabb „vietnami típu­sú” kaland kezdetétől tartanak Közép-Amerikában. Az elnök úgynevezett „béke- tervet” dolgozott ki, amely ugyan 60 napos tűzszünetet javasolt, de ez volt a szépségtapasz. Valójá­ban ultimátumot nyújtott át a sandinista vezetés címére. Alá­támasztására rendkívüli propa­gandakampányt kezdett, egy­másután szólította a Fehéz Ház­ba a vonakodó honatyákat. Sőt, számos elnöki hivatkozás történt a nemzetközi egyetértésre, mi­szerint a pápától Mexikón át Detancur kolumbiai elnökig mindenki helyesli a Reagan-ter- vet. Annál kínosabbak lehettek a sorozatos cáfolatok, mire Wa­shingtonban végül is módosítot­ták az eredeti javaslatot. Igaz, abban változatlanul szerepel az összeg, viszont fegyverek helyett „emberbaráti célokra”. A kong­resszus tehát továbbra is gyanú­perrel élhet, egy ellenjavaslat mindössze ötmillió dollárt akar folyósítani, azt is nemzetközi se­gélyszervezeteken keresztül. Managua hivatalosan bejelen­tette, hogy hajlandó sok minden­ről tárgyalni, Daniel Ortega még bizonyos lehetséges engedmé­nyekről is szólt. De csak abban az esetben, ha a kongresszusban elutasítják az elnök tervét, amely­nek sok köze nincs a békéhez, annál inkább a Nicaragua-elle- nes titkos háborúhoz ... Réti Ervin

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom