Petőfi Népe, 1985. április (40. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-20 / 92. szám

BEFEJEZŐDÖTT AZ ORSZÁGGYŰLÉS TAVASZI ÜLÉSSZAKA

(Folytatás az 1. oldalról.)

Ionosén az új, nagy lakótelepek esetében nem lehetünk megelégedve a városias környezet kialakításának ütemével, néhol a megoldás módjával sem. Manapság nemcsak megszűnőben vannak kisebb községek hazánkban, hanem új községgé szerveződés fo- . lyamata is létezik a gazdasági tevékenység fejlődése kapcsán. A megyéknek ezekhez is támogatást kell nyújtaniok.

Miután hosszú távú feladatokról beszélünk,Nszeretnék megemlíteni néhány olyan kérdést, melyek megoldására ma nincs, vagy csak kevés pénzünk van, de azért a tervezésben készülnünk kell a jövőre. Az országos közlekedés- hálózat területén ilyen az E5-ös autópálya szakaszos megépítése, ilyen az. hogy az új Duna-híd létesítésével javítsuk az ország keleti és nyugati részének összeköttetését Budapest elkerülésével. Ilyen az élelmiszertermelés infrastruktúrájának a fejlesztése, beleértve a raktározással, csomagolással kapcsolatos háttéripari tevékenységet. Ilyen továbbá a kertészeti termelés öntözési feltételeinek javítása, egyebek között a Duna—Tisza közén. Mindezek nemcsak viszik az állam* és más közösségek pénzét, működésükkel majd hozzák is a jövedelmet, mert időt és költséget takarítanak meg. Ezek és más regionális feladatok megoldást kívánnak, s elgondolásra már akkor szükség van, mikor pénz még nincs hozzá.

Nyilvánvaló, hogy a hosszú távú terület- és településfejlesztés anyagi fedezete annyi lesz, amennyit nagyobb termelékenységgel, hatékonyabb gazdálkodással az anyagi szférában létrehoznak vagy a felhasználásban megtakarítanak. Ezen a téren is erősen függünk a gazdasági reform- folyámat sikeres folytatásától, hiszen döntően ettől 1'ügg a gazdasági növekedés élénkebb üteme. A függő viszony fordítva is fennáll, a gazdasági rendszert érintő újítások csak megújulást ösztönző és segítő társadalmi körülmények közepette c-rhetik el a kívánt mértéket.

Mélyen emlékezetünkbe kell vésnünk Lukács Györgynek azt a figyelmeztetését, hogy a gazdaság- irányítás olyannyira szükséges javítását nem oldhatjuk meg anélkül, hogy ne fejlesztenénk, ahol kell, ne reformálnánk a társadalmi cselekvést teljes szélességében, beleértve ebbe a politikái intézményrendszert, a közigazgatást;'Széles értélemben a szocialista demokráciát.

A szocialista demokrácia, a jó közszolgálat fejlesztésében lényeges szerepük lehet a tanácsi ön- kormányzatoknak. A határozat tervezetében elég világosan és nyomatékosan van kimondva ez a gondolat, a jó önkormányzati gyakorlat megvalósítása azonban hosszabb távú feladat a helyi politikában, a városokban, a községekben és még a megyékben is. A döntési hatáskörök túlközpon- tosításának megszüntetése mellett a tanácsi önfinanszírozás fokozatos kifejlesztését is igényli, úgyszintén demokratikus közéletet, rendszeresen és jól informált lakosságot, a lakosság érdekeltségét és érdeklődését a közügyek iránt. Szóval sok olyasmit, aminek kifejlesztését már elkezdtük, de amiben még nagyon sok a minőségjavító tennivaló.

Szerencsére ma már mind többen felismerik azt a fonákságot, ami államigazgatásunk és állami életünk kezdeti időszakában alakult ki, hogy ugyanis a hierarchia különböző szintjein nagyon gyakran olyan kérdésekkel foglalkoztak, amelyekkel egy szinttel lejr jebb helyes foglalkozni. Vagyis kezdetben minden szervezet „alulról kaparintott” magának hatáskört, a legalsó szinten pedig a helyi tanácsoknak nem maradt más lehetőségük, minthogy a gazdasági és kulturális élettel kezdtek aprólékosan foglalkozni, sokszor bizony gátolva ezzel a társadalmi öntevékenység fejlődését. Ennek a szereptévesztésnek a maradványai ma is megvannak állami életünkben. Ha most és a jövőben egyértelműen a városokat és a községeket tekintjük az önkormányzat alanyának, ha megkapják ehhez a működési lehetőségeket, akkor ennek a nyertese az egész társadalom lesz, mert a megyék, az állami szolgálatok jobban betölthetik sajátos funkciójukat, azt, amit más nem láthat el helyettük.

Stadinger István (Budapest, 6. vk.), az Országgyűlés ipari Bizottságának titkára, 1 a Fővárosi Tanács elnökhelyettese az aglo- merációs tervezés kérdéseivel foglalkozott, kiemelve, hogy a terv- készítés során térségi szemléletben kell gondolkodni. E tekintetben Pest megye és a főváros közötti együttműködésnek jó formái alakultak ki. A kapcsolatok kiterjedtek olyan területekre, mint az oktatás, a betegellátás, a nagyobb területeket igénylő beruházások, az ehhez kapcsolódó parcellázások, közműépítések és a közlekedési építkezések.

Weiszbftck Rezsöné (Győr-Sop- ron m., 15. vk), a Soproni Szőnyeggyár igazgatója hozzászólásában Sopron és környéke fokozott idegenforgalmi jelentőségének figyelembevételével kérte, hogy a körzetet sorolják a törvényjavaslatban szereplő négy kiemelt területi egység mellé.

Tar Imre (Szabolcs-Szatmár 13. vk.), a Szabolcs-Szatmár megyei pártbizottság nyugalmazott első titkára felszólalásában néhány megyei gondot említett: így a megye népességének gyorsuló ütemű csökkenését, a foglalkoztatási lehetőségek szűkösségét, a szakember-elvándorlás ebből adódó növekedését, az ingázók nagy számát, a lakásgondok megoldatlanságát, az ipari munkásoknak és a mezőgazdasági dolgozóknak az országos átlagnál is alacsonyabb havi jövedelmét, valamint az eltartottak országosan is legmagasabb számát. Mindezekből adódóan a képviselő aláhúzta annak szükségességét, hogy az elő-’l terjesztésben megfogalmazott szándékok, ígéretek a népgazdaság és a megyék terveiben konkrétan jelenjenek meg, és már a

VII. ötéves terv időszakában érzékelhető változások történjenek.

Fiola Tivadalrné (Heves m., 1.

vk.), az Egri Dohánygyár csoportvezetője méltatta azokat az eredményeket, amelyeket az ország egyes területei között történelmileg kialakult aránytalanságok, fejlettségi és ellátásbeli különbségek csökkentésében sikerült elérni.

Simon Ernőné (Somogy m. 11. vk.), a Nagyatádi Cérnagyár munkása, áruátnéző a kistelepülések népességmegtartó-képességének javításával kapcsolatban azt a véleményét fejtette ki, hogy ezt 1986-tól, az új tanácsi szabályozórendszer keretében a fejlesztési összegek eddiginél arányosabb _ így igazságosabb — felhasználásával lehet elérni.

V

árhelyi József (Zala m. 9. vk.), a zalai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság igazgatója képviselőcsoportjának véleményét tolmácsolva elmondta: az előterjesztés alapos, minden lényeges elemet magába foglaló munka, helyesen határozza meg az alapvető fejlesztési célokat és feladatokat. Fontos ugyanakkor azzal is számolni, hogy a lakossági erőforrások további, esetleges nagyobb mértékű bevonásának korlátái vannak, főleg a községekben.

Mesterházi Mária (Vas m. 9. vk.), az EGIS Gyógyszergyár körmendi gyáregysége szakszervezeti bizottságának titkára a falvak urbanizálódásának egyik legfontosabb feltételeként,,az egészséges ivóvízellátást, nevezte meg: rövid távú célként kellene megfogalmazni — mondotta’—, hogy az országban minden településen megfelelő ivóvízhez jusson a lakosság.

Hódosi Jenőné (Baranya^ m., 14. vk.), a Fővárosi Kézműipari Vállalat szentlőrinci részlegének kesztyűvarrónője felszólalásában szükségesnek tartotta, hogy a kormányzat külön figyelemmel kísérje az aprófalvakban a munkahelyteremtést, a gyenge adottságú termelőszövetkezetek átlagosnál erőteljesebb támogatását, s az aprófalvak öregedő lakosságát segítő szociális gondoskodást.

Kapinya Miklósné (Tolna m., 2. vk.), a Magyar Selyemipar Vállalat tolnai fonógyárának üzemtechnikusa kifejezte egyetértését azzal, hogy a következő 15 éves településfejlesztési koncepció alapján a községek kapjanak többet a településfejlesztésre. A városok fejlődésének mérséklése helyes törekvés, ugyanakkor módot kell találni a városokban meglevő gondok (elsősorban a lakáshelyzet) megoldására. A jövőben is szükség lesz a városi infrastruktúra fejlesztésére, a megkezdett beruházások befejezésére, hiszen a lakosság egy igen jelentős része továbbra is a városi életformát fogja választani.

Nagy László (Borsod-Abaúj- Zemplén m. 16. vk.), a krasznok- vajdai Bástya Tsz elnöke egyebek között elmondta, hogy megdöbbent az előterjesztésnek azon a megállapításán, miszerint a községek népességszáma a természetes fogyás és a belső elvándorlás következményeként várhatóan nyolcszázezer—egymillió fővel csökken az ezredfordulóig. Szerinte — mint kifejtetté — ellentmondásos az előterjesztésnek az a része, mert ha nagyobb részben megvalósulnak azok a célok, amelyeket a javaslat felvázol, akkor a falvak népességmegtartó ereje lényegesen javul — ezért nem indokolt ez a pesszimista prognózis.

Tóth József (Szabolcs-Szatmár m., 17. vk.), a barabási Béke Tsz gépesítési főágazat-vezetője a helyi tanácsi munka jellemzőiről beszélve kiemelte: a társközségekben megválasztandó elöljáróságok — megfelelő jogokkal felruházva — erősítik a tanácsi ön- kormányzatot, s jobban érvényesíthetik a lakossági igényeket.

Boros László (Budapest, 26. vk.), a Posta Kísérleti Intézete híradásipari technikusa a hazai hírközlési hálózat problémáiról szólt. Többek között megállapította, hogy az informatika egyre növekvő gazdasági és társadalmi szerepe is indokolja a távbeszélő-, távadatközlő-hálózat technikai korszerűsítéssel is párosuló kiemelt fejlesztését. Az ipar előrehaladása, a mezőgazdaság korszerűsítése, a lakosság életminőségének javítása egyaránt nélkülözhetetlenné teszi a korszerű távközlést, amelyet — a képviselő javaslata szerint — a többi közműhöz hasonlóan az alapellátás részeként kellene tekinteni.

Mivel több hozzászóló nem jelentkezett, Faluvégi Lajos miniszterelnök-helyettes, az Országos Tervhivatal elnöke — élve jogával — válaszolt a vitában elhangzottakra.

ígéretet tett arra, hogy az országgyűlés határozatát megalapozó munkaokmányt gondosan áttekintik, és a képviselők észrevételei, javaslatai alapján helyesbítik is, ahol kell. Hangsúlyozta, hogy a határozat irányelv jellegének politikai jelentősége van. — Mint mondotta, e formát találták a legalkalmasabbnak a tennivalók, a követendő irányok megfogalmazására.

Űj szakasz

a tanácsi gazdálkodásban

Hetényi István előterjesztése

Növelye a tervezés demokratizmusát

Faluvégi Lajos expozéja

Az országgyűlés — az elfogadott napirendnek megfelelően — a népgazdasági tervezésről szóló ki 972. évi VII. törvény módosításáról és egységes szövegéről szóló törvényjavaslat tárgyalásával folytatta munkáját. Ismét Faluvégi Lajos emelkedett szólásra.

A Minisztertanács ezen az ülésszakon a népgazdasági tervezésről, az állami pénzügyekről és a tanácsokról szóló törvény módosítását is javasolja az országgyűlésnek. E három — a gazdálkodás szempontjából fontos, egymással szorosan összefüggő — törvény módosítása szerves része annak a kormányzati munkának, amely gazdaságirányítási rendszerünk továbbfejlesztésére irányul — mondotta elöljáróban, majd a népgazdasági tervezésről szóló törvény módosításához fűzött ajánlást.

— Az 1972. évi-VII. törvény a népgazdasági tervezésben minőségi változást hozott. Szocialista társadalmi-politikai rendszerünknek megfelelően — a törvény keretébe foglalva — határoztuk meg a népgazdasági tervezés lényegét és szerepét a gazdaságirányítás rendszerében. A törvény alapelvei a gyakorlatban jól beváltak. Társadalmunk és gazdaságirányítási rendszerünk fejlődése és ■ fejlesztése azonban időszerűvé teszi a törvény néhány rendelkezésének megváltoztatását.

Ezek közül a két leglényegesebbet emelte ki a kormány elnökhelyettese: — Növelve a tervezés demokratizmusát, a különféle érdekek feltárása céljából szélesítjük a tervezésben való társadalmi részvételt. Ezért a módosítási javaslatok kimondják, hogy a társadalmi szervezeteket, az érdekképviseleti szerveket, a szakmai .és; ^túáflíl)á(?yftj^tetül^t^ket bekell} yptmi- a-népgazdasagi. ter- gpk. készíté&Óbójavaslataikat hasznosítani kell. Mindez hozzájárul a népgazdasági tervek sokoldalúbb megalapozásához, segíti azok összehangolt megvalósítását.

Ugyanez a szándék fejeződik ki azokban a módosításokban, amelyek a népgazdasági tervezéstől azt igénylik, hogy jobban, megalapozottabban vegye figyelembe a gazdasághoz szorosan kapcsolódó társadalmi folyamatokat. Ily módon jobban kifejezésre jut a társadalmi és a gazdasági tervezés kölcsönhatása — mondotta, majd így folytatta:

A második kérdéskörben kiemelendő javaslatok arra irányulnak, hogy a tervezésben növekedjen a tanácsok, a gazdálkodó szervezetek önállósága, felelőssége. Az új rendelkezések a gazdaság- irányítási rendszer továbbfejlesztéséhez igazodva állapítják meg a tanácsok, a vállalatok és a szövetkezetek — tehát az önállóan gazdálkodó szervezetek — terv- készítési feladatait, továbbá e szervezetek tervező munkájának a népgazdasági tervezéssel való kapcsolatát. Az előírások megőrzik azt a felfogást, hogy a tanácsok és a gazdálkodó szervezetek tervező tevékenysége összefügg a népgazdasági tervezéssel. Ugyanakkor az új szövegezés az eddiginél egyértelműbbé teszi, hogy az önállóan gazdálkodó szervezetek tervező munkája közvetlenül nem része a népgazdasági tervnek. A törvény módosítása — az előrelátó, ésszerű gazdálkodás elősegítése érdekében — azt célozza, hogy az önálló tanácsi és a vállalati tervezés a jövőben még inkább a saját feladatok kijelölésére és végrehajtásuk feltételeinek kidolgozására irányuljon. Ezáltal — s egy jól működő gazdasági szabályozórendszerrel — fokozhatók leginkább a gazdálkodó szervezetek teljesítményei, és ilyen módon mozdítható elő a legjobban a népgazdasági tervekben foglalt célok eredményes megvalósítása.

Az említetteken kívül néhány más módosítást is javasolunk. Ezek elsősorban a tervezés gyakorlatának továbbfejlesztésére irányulnak, mint például tervezési változatok készítése, a tervezés folyamatossá tétele, a folyamatos gazdaságirányítással való összehangolása.

A törvény jellege, továbbá az előterjesztett módosítások és a hatályban maradó rendelkezések közötti összefüggés azt indokolja, hogy a törvény egységes, teljes szövegben legyen kihirdetve.

Ezután Faluvégi Lajos' tájékoztatta az országgyűlést, hogy a terv- és költségvetési bizottság, valamint jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság együttes ülésén megtárgyalta az előterjesztett törvénymódosítási javaslatot. Ennek során néhány módosító indítvány hangzott el, amelyeket az ülésen részletesen megvitattak.

A bizottságok — a vita és a kormányzati kiegészítő tájékoztatás alapján — jelentős szótöbbséggel a javaslat szövegének változatlan. formában való elfogadója rpäletfc foglaltak állást. Ugyan- í -akkor kérték az -indokolás kiegészítését azért, hogy még világosabbá váljon a törvényben rögzített rendelkezésekben foglalt jogalkotói szándék. Ezeket a kiegészítéseket elvégezték és a törvénnyel együtt közreadták.

Faluvégi Lajos végezetül a Minisztertanács nevében kérte, hogy a törvényjavaslatot — miként azt ' a két bizottság állásfoglalása is megerősítette — az országgyűlés változtatás nélkül fogadja el.

Ezután — mivel a törvényjavaslathoz hozzászólásra senki nem jelentkezett — határozathozatal következett: az országgyűlés a népgazdasági tervezésről szóló 1972. évi VII. törvény módosításáról és egységes szövegéről szóló törvényjavaslatot egyhangúlag elfogadta.

Napirend szerint következett a tanácsi gazdasági irányítási rendszer korszerűsítésével ösz- szefüggésben az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény módosításáról, valamint jl tanácsokról szóló 1971. évi I. törvény módosításáról szóló törvény- javaslat együttes tárgyalása.

Hetényi István pénzügyminiszter emelkedett szólásra, s a kormány nevében előterjesztette a két törvény módosítására Irányuló javaslatot.

BESZÉLGETÉS A SZÜNETBEN

A kétlépcsős felsőoktatásról

Az országgyűlés tavaszi ülésszakán törvényt alkotott az oktatásról. Vitazárójában a művelődési miniszter elmondta: az ügy fontosságát, súlyát jelzi, hogy a széles körű társadalmi vitában szinte minden bekezdéshez érkezett egyetértő • észrevétel, módosító javaslat vagy bírálat. Nem véletlenül, hiszen széles területet átfogó jogi szabályozásról van szó, amely tartalmi és szervezeti változásokról is intézkedik. Egyebek között megfogalmazza, hogy a felsőfokú oktatás kétszintű lesz. Egyetemi és főiskolai.

Ezzel a Bács-Kiskun megyét is érintő témával kapcsolatban tettünk fel kérdéseket az ülésszak szünetében Nagy Tibor Gyulának, a Művelődési Minisztérium főtanácsosának. Vajon hogyan illeszkedik majd e rendszerbe a kecskeméti Óvónőképző Intézet vagy a Kodály Intézet.

— Jelenleg négyszintű a felsőoktatás rendszere: egyetem, egyetemi jellegű főiskola, főiskola, és felsőfokú intézet — mondta Nagy Tibor Gyula. — A törvény ebből kettőt hagy meg: az egyetemet és a főiskolát.

— És mi lesz például az óvónőképző intézetekkel.

— Ezeket, illetőleg az ott folyó képzést főiskolai szintre kell emelni. Ez természetesen nem megy egyik napról a másikra, így bizonyos — néhány év — időt szükséges hagyni a változtatáshoz. Van olyan tanítóképző főiskola, ahol már megkezdték az óvónőképzést, ezekben az oktatást kell magasabb szintűvé tenni, ahhoz, hogy főiskolai diplomát kapjanak a végzősök. Másutt a szervezeti kereteket is meg kell teremteni '— ez lehetséges önálló intézményként, vagy kapcsolódva másikhoz.

Indokolásul mindjárt hivatkozott az országgyűlés mostani kétnapos tanácskozására, amely rámutatott a tanácsi munka feladataira. Elismerve a tanácsok eddigi eredményes munkáját a társadalmi élet szervezésében, a társadalmi, demokratizálódás és a gazdaságirányítás fejlődése egyaránt megköveteli, hogy új szakaszt nyissunk a tanácsi gazdálkodásban. Erre köteleznek bennünket az MSZMP XIII. kongresszusán elfogadott nagy jelentőségű társadalompolitikai állásfoglalások is.

— Célunk az — mondta —, hogy a helyi és megyei tanácsok növekvő feladataikat még inkább a helyi lehetőségek és igények alapján, azokat önállóan mérlegelve oldják meg. Enrtek révén eddig szunnyadó energiák, erőforrások legyenek bekapcsolhatók a társadalom vérkeringésébe.

A tanácsi gazdálkodás fejlesztése igényli az állami pénzügyekről szóló törvény módosítását is. Űj módon kell szabályozni a tanácsok bevételi és kiadási lehetőségeit, jogosultságait és kapcsolatukat az állami költségvetéssel.

Az előterjesztett javaslatok alapgondolataként a miniszter kiemelte:

— Lényegesen javítsuk a helyi önállóság anyagi hátterét. A jövőben döntően a helyi tanácsok rendelkezzenek a működési és fejlesztési eszközökkel, és a kiadások nagyobb részét normatív juttatások, pályázati úton elnyerhető céltámogatások és a helyi bevételek fedezzék együttesen.

Szűnjön meg a tanácsi gazdálkodással kapcsolatos központi kötöttségek minél nagyobb része, növekedjék ezzel a megyei és a helyi tanácsok felelőssége döntéseikért, és a lakosság részvétele a helyi feladatok kijelölésében és megvalósításában. Azt is várjuk végül, hogy e folyamatban növekedni fog a tanácsi gazdálkodás hatékonysága, terjed az erőforrások takarékos felhasználása.

Mindezekért mit kell tenni? Az egyik teendőnk, hogy a taná- • csők-bevételei és- kiadásai szorosabb összefüggésbe kerüljenek. ,A tanácsok bevételi, forrásának kijelölésekor ä bevételi források olyan megállapítására törekszünk, amely a tanácsok számára biztonságosabb gazdálkodást tesz lehetővé, és emellett jobban ösztönzi őket a helyi bevételek növelésére. A biztonságos gazdálkodást szolgálja az úgynevezett szabályozott bevételek növekvő súlya és e bevételek megállapításának módja. Ezt szolgálja az is, hogy a tervezés keretében kialakított kiadási előirányzatok, igények figyelembevételével kerül megállapításra az állami támogatás. A helyi gazdálkodás hatóköre növekszik, és csökken a megyék közvetlen elosztó Szerepe. A helyi tanácsnak jutó állami támogatás növekvő részét objektív feltételek alapján osztják el.

A szabályozott bevételek ösz- szege és az állami támogatás fedezni fogja a meglévő intézmények kiadásait, és ezekből finanszírozzák a népgazdasági tervvel összehangolt beruházási igényeket. A tanács további helyi bevételei ezen felüli kiadásokat tesznek lehetővé. A tanácspk önállósága növekedni fog annak nyomán is,, hogy megszűnik a tanácsok költségvetésének eddig több alapra történő elkülönítése, és csökkenni fog a költségvetési

— Különlegesnek számit a kecskeméti Kodály Intézet.

— Az új törvény a Kodályéhoz hasonló . intézetek helyzetét is egyértelművé teszi, mert beilleszti őket az oktatási-nevelési rendszerbe hisz annak részei is. Meghagyja azonban egyedi jellegüket és speciális tevékenységi formájukat.

V. T.

kötöttségek, az úgynevezett kötelező előirányzatok száma.

Természetesen ez a megnövekedett önállóság hatalmas felelősséggel is jár. A tanácsnak ugyanis, miközben joga lesz többletbevételeiből többletkiadásokat finanszíroznia, azzal is számolnia kell, hogy ha a bevételek elmaradnak, azok nem,nyújtanak a tervezett kiadásokra fedezetet, akkor a kiadásokat csökkenteni kell, vagy helyi hatáskörben kell pótlólagos bevételi lehetőséget keresni. Ez indokolja: a rendszerbe építsünk be egy olyan elemet, hogy a tanácsok tartalékokat irányozzanak elő a gazdálkodásukhoz. A kormány a fővárosi és megyei tanácsokat ilyen tartalék képzésére kötelezheti, s kötelezni is fogja.

Mindezek a módosítások — hangsúlyozta Hetényi István —

' érintik az országgyűlés szerepét is, megerősítik a törvényhozó testület jogait. A tanácsoknak nyújtott állami támogatás megállapítása, illetve esetleges módosí-' tása az országgyűlés hatáskörébe tartozik. A Minisztertanács tájékoztatni köteles az országgyűlést, ha szükség esetén' korlátozni kívánja a tanácsot megillető jogot a többletbevételekkel, maradványokkal való gazdálkodásban.

A tanácsi gazdálkodás fokozódó önállósága azt is maga után vonja, hogy a tanácsok költség- vetései a jövőben nem Szerepel- ßnjSRPüz államV'n,kÖltség.VdtéM>fein,

• hanem csupán “állalmi tárrío^a- 'tásóR B rovatával'-1 RapCsOlódhák ehhez.

A javasolt módosítások közül a miniszter még három témát emelt ki. Az egyik: a tanácsok lehetőséget kapnak gazdasági társulásokban való részvételre, pénzeszközeiket más tanácsoknak átengedhetik; ez a lehetőség a vállalatoknak és a tanácsoknak a lakosság egésze érdekeit szem előtt tartó együttműködését hivatott előmozdítani. A másik: a jövőben az alap- és középfokú lakossági infrastrukturális ellátás fejlesztése, valamint az ilyen létesítményeik fenntartása, létrehozása — hacsak jogszabály másképp nem rendelkezik — általában a helyi tanács feladata lesz. A Fővárosi Tanács a helyi, tehát a kerületi tanácsokat megillető bevételek egy részét központilag kezelheti, ezt a fővárosi sajátosságok Indokolják. A harmadik: reálisan számotai kell azzal, hogy a jogi rendelkezést követően a gazdasági lehetőségek, jogosultságok csak .bizonyos fokozatossággal terjedhetnek ki.

Hetényi István javasolta, hogy a törvényjavaslatnak a jelentésben megszövegezett módosításait is fogadják el. Ezután arról beszélt, hogy a tanácsi gazdálkodás új szabályai növekvő politikai felelősséget rónak rájuk. Még inkább követelménnyé válik, hogy a tanácstagok a testületi vitákban nyíltan és felelősen képviseljék választóik érdekeit.

— A módosított törvények társadalmi hatásai véleményünk szerint érdemi hozzájárulást jelentenek majd az MSZMP XIII. kongresszusán kitűzött, nemzeti programmá vált célok teljesítéséhez — mondta a pénzügymd- -niszter, és kérte, hogy a beterjesztett törvényjavaslatokat az országgyűlés fogadja el.

Mivel a törvényjavaslatokhoz hozzászólásra senki nem jelentkezett, határozathozatalra került sor. Először az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény módosításáról készült törvényjavaslatot egyhangúlag elfogadták a képviselők. Ezután a jogi, igazgatási és igazságügyi valamint a terv- és költségvetési bizottságnak a tanácstörvény módosításához beterjesztett további módosító indítványát5, majd a tanácsokról szóló 1971. évi I. törvény módosításának törvény- javaslatát általánosságban és — a már megszavazott módosításokkal — részleteiben is egyhangúlag elfogadta az országgyűr lés.

Az elfogadott napirendnek megfelelően ezután Várkonyi Péter külügyminiszter emelkedett szólásra, hogy felhatalmazást kérjen az országgyűléstől a Varsói Szerződés hatálya- meghósz- szabbításáról szóló okmány aláírására.

isi