Petőfi Népe, 1984. december (39. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-11 / 290. szám
4 9 PETŐFI NEPE • 1984. december 11. AKIKEN SOK MÚLIK Zúzmarás reggelre ébred ifjú Sárosi Imre, a 9-es Volán 30 éves darukezelője. A kecskeméti vasútállomás rakodóvágányán már várja egy vagon fémpánti A csendes, kevés beszédű, fekete hajú férfi előbb végiggondolja: hogyan szabadítsa meg segítőivel nehéz rakományától a hajnalban kiállított francia vasúti kocsit, amelynek a ponyváját az imént húzták félre? Egy köteg pánt — egy tonna! A daru fülkéjéből óvatosan irányítja a drótkötéllel átfogott súlyos árut, úgy, ahogyan a vagonba föllépett segítők karjelzése mutatja: emelni, süllyeszteni, oldalirányba, jobbra vagy balra elmozdítani! — Siessenek! — szól valaki lentről. — A kocsit üresen, exportáru-feladáshoz megrendelte az egyik szállíttató. Kinek állna érdekében most a kényelmesség, a lazsálás? Senkinek. Ifjú Sárosi Imre sem a vállalatának, sem a népgazdaságnak nem akar veszteséget okozni elhúzódó, vagy hanyag munkával. • A daru vezetőfülkéjében... Emberekért és milliós értékekért felel A háromgyermekes apa, aki katonatelepi házépítőként jól tudja, rajta is múlik az építőanyagok és a vasszerkezetek szállítás közbeni épsége, ötéves darukezelői gyakorlattal felelősség- teljesen, lelkiismeretesen dolgozik. Novemberben volt olyan napja, amikor tíz vagon raklapos téglát, deszkát, rúdfát és különféle építőelemeket emelt át vasúti járművekből közútiakba. Betonáruk, kazánok, esztergagépek, hazai és külföldi konténerek — mind-mind más fogásokat, más módszereket kívánnak a darustól és rakodóktól. Valamelyik alkalommal egy 24 tonnás hidrogló- buszt kellett vagonból „partra”, vazaz a rakodóterületre tenni. Hogyan csinálják? összefogott három darus. Kettő a nehezebb, egy pedig a könnyebb végéhez állt. Fél óráig tartott a közös művelet, mire a tartályt sikerült biztonságosan a földre, majd a továbbító járművekre helyezni. felvételei.) szemügyre. Titkon azt kívánjuk, hogy a kongresszusi és felszabadulási munkaversenyben tovább gyarapítsák becses okleveleik számát. Ebben sok múlik ifjú Sárosi Imrén, rakodótársain és a már nemegyszer kitüntetett MÁV-r-Volán szocialista komp- lexbrigádon. Kohl Antal Halasi asztalok, székek Franciaországban és az NSZK-ba 3000 kerti garnitúrát szállít az idén a kiskunhalasi Fa- és Építőipari Szövetkezet. Jövőre 10 ezer kerti bútort gyártanak, amiből az említett két országon kívül már Dániába és Norvégiába is exportálnak. A gázpalack és veszélyei A daru vezetőfülkéje, ahol ifjú Sárosi Imre nap mint nap emberéletekért és milliós értékekért felelős, afféle parancsnoki híd, mint amilyen hajókon Is szokott lenni. Itt kell dönteni minden fontos kérdésben, amit egy ilyen, 6—8 tonna emelőképességű gép „felad” az embernek, esetünkben a Volán dolgozójának. Ködben, zúzmarában nagyobb a veszély, jobban kell figyelnie. A daruhoz nincs-e közelebb villanyvezeték, mint a biztonságos munkavégzéshez szükséges legkisebb távolság, három méter7 A rakodók a kötelet, emelés előtt, jól aládug- ták-e a rakománynak? Aki még új ember náluk, azzal személyesen törődik. A gyakorlatlan kötözőnek elmagyarázza: mit, s hogyan tegyen? Miképp értelmezik a karjelzéseket? Mi a különbség — a darusnak adott információban — a le-, vagy a felfelé fordított tenyér között. A jó munkakapcsolatnak köszönhetően, 1979-től, mióta gépkezelő, baleset- mentesen dolgoznak ő és a hozzá beosztott kötözők. 9 . .és a vagonnál. (Tóth Sándor Amilyen csendes, szerény, kevés szavú ember ifjú Sáros! Imre, annál inkább szembeötlő helyzetfelismerése, találékonysága. Erre csupán egy példa: azért, hogy a tehervagonok padlóját rakodáskor ne hasítsák fel a markológépek vaskarmai, a karmokat a darus és munkatársai leszerelték. Bebizonyították, hogy így is lehet jól dolgozni, s a kocsik padlózatában sem tesznek kárt. A négytengelyes francia vagonon mind keskenyebbre húzzák a ponyvát, hogy a még rajta lévő fémtekercsekhez hozzáférjenek. Mialatt a gép kötele fel-le ereszkedik, Hochmann Istvánnal, a 9-es Volán állomási kirendeltség- vezetőjével az irodája falán látható elismerő okleveleket vesszük * A gyárilag előállított és forgalmazott gázpalackok szigorú biztonsági követelményeknek kell, hogy megfeleljenek. Rendeltetésszerű használat mellett nem jelentenek veszélyt környezetünkre, de a kezelési előírások megszegése már több esetben akozott súlyos tragédiát. Megyénkben is kitaláltak egyesek egy nemkívánatos, veszélyes fűtési módot, amely már tavaly is kellemetlenséget okozott. Több panelházi lakástulajdonos a távfűtőrendszer adta hőfokot a**ai emelte meg, hogy a szobákban Siesta, Iskra és egyéb típusú, pb- gázpalackról üzemelő tüzelőberendezést használt. Másutt kiiktatták az elektromos tűzhelyet, Is helyette pb-gázzai működőt szerelték fel. figyelmen kívül hagyva a szigorú tiltó előírásokat, veszélyeztetve több száz lakótársuk testi épségét. Az Ingatlankezelő és Távfűtő Vállalat az év első felében felhívással fordult bérlőihez és a társasházak tulajdonosaihoz, •amelyben leírták a pb-gázpalack használatára vonatkozó tilalmakat, és jelezték a veszélyt. Ügy létezik, hogy ezt nem árt a nyilvánosság előtt is megismételni, mert egyesek önös érdekből a rendelkezéseket figyelmen kívül hagyják. Az 1977-ben életbe lépett Gáz- és Olajipari Műszaki Biztonsági Szabályzat részletesen előírja* a gázpalackok előállítását, vizsgálatát, minősítését, használatát, az Országos Építésügyi Szabályzat közzétételéről szóló 1980-as ÉVM- rendelet pedig egyes tilalmakat határoz meg: „Palackos propán-bután gázzal vagy bármilyen 0,9-nél nagyobb relatív sűrűségű gázzal üzemelő berendezést felszerelni nem szabad : földszintesnél magasabb házgyári panelszerkezetű épületben, kivéve a kétszintes lakásokat tartalmazó egyemeletes épületedet; terepszintnél mélyebb padlószintű helyiségben., vagy azzal közös légterű helyiségben; olyan helyiségben, ahol vízzár nélküli lefolyóvezeték van...” A rendelet betartását a tűzoltóság folyamatosan ellenőrzi, s azokkal szemben, akik a tiltás ellenére pb-készüléket használnak, tűzvédelmi szabálysértési feljelentést tesznek, s 5 ezer forintig terjedő pénzbírság is ki-, szabható. * E levelet az IKTV és a tűzoltóság illetékesei írtáik alá. Természetesen mi is egyetértünk velük, de egyben azt is érezzük, hogy a másik fél — helytelen — cselekvési kényszerének ismerete nélkül nem teljes a kép. Sok lakó ugyanis hiába tapogatja a radiátorokat. Egyes villanytűzhely-típusok pedig falják az áramot. Ezért fűtenek és főznek palackos gázzal — szabálytalanul. De szerintünk a megoldásnak csak egyik része a tilalom. ‘ (A szerk.) A szövetkezet káposztája az idén nagyon jól sikerült. Nem hiába járt az agronómus a híres káposzta- termő vidékekre tapasztalatcserére, akkora fejek nőttek a Lapos-dűlőben, hogy olyant még nem láttak a tagok. Meg is állt, aki arra járt, hogy megcsodálja a termést. Amikor a fejek már jócskán gömbölyödtek, az is előfordult, hogy a csodálkozó gyalogosok, kerékpárosok be-beléptek a káposztasorok közé, s bedugtak egy- \ egy fejet a szatyrukba. Maradt még ott elég. Nem szólt senki érte. Hanem amikor november elején szedni kezdték a táblát, mintha csak jeladásra vártak volna a népek, egyszerre mindenki ingyen káposztához akart jutni. A hajnali sötétségben, vagy az alkony) szürkületben a hátalmas tábla valamélyik sarkában mindig hajlongott valaki, s lopta a káposztát. Volt. aki kosárral, volt. aki zsákkal jött. Az egyik tanyasi ember még talicskát is hozott, s azzal vitte haza a zsákmányt. Azt mondják, a környékbeliek annyi káposztát elvittek, hogy tán még a piacra is került belőle. Erdősi Jánosról azt suttoga termékeit exportálja, a rossz ha- tékonyságúakat pedig nem gyártja, hanem importálja.' így a külkereskedelem -7- az eltérő társadalmi berendezkedésű országok között is — a közös érdekek kikovácsoló ja, az . együttműködés formálója, a kölcsönös előnyök forrása. Az üzlet mindenki számára üzlet. (Feltételezve persze, hogy a kereskedelem szabadságát nem korlátozzák egyoldalúan védővámokkal, embargókkal, kiviteli vagy behozatali tilalommal, gazdaságpolitikai nyomással. Sajnos, ilyesmikre az utóbbi időszakban gyakran van példa.) Húzzuk le a redőnyt? Mi van akkor, ha az ország leghatékonyabban előállított termékei sem igazán versenyképesek ■az igényes világpiacon? Vaéy egyszerűen csak kevés van belőlük. Sajnos, ez nem valamiféle elvont elméleti probléma, hanem nagyon is gyakorlatias gond. Az export sok országban nem csupán elszigetelten, hanem tömegesen és összességében veszteséges. A külkereskedelem egésze hosszabb távon még ilyen esetekben is lehet nyereséges, jövedelmező. A veszteséges export ellenében ugyanis olyan termékeket — korszerű beruházási javakat importálhatnak, amelyek hosszabb távon növelik az export versenyképességét, nyereségessé teszik a kivitelt. A magyar gazdaság szerkezete a tíz évvel ezelőtti világgazdaságba sem illeszkedett bele kielégítően. A kínálat, a minőség, a színvonal a KGST-piacok igényeinek még többnyire megfelelt, a külkereskedelem a szocialista piacokon még némi komparatív nyereségre is szert tett. A tőkés országokkal folytatott külkereskedelem ' azonban már akkor is veszteséges volt. Időközben a piaci viszonvok valamennvi >fő relációban számunkra igen hátránvo- san megváltoztak. Az olajár-robTALÁLÉKONY SÜKÖSDIEK bánás nyomán felértékelődött az import (az energia és a korszerű technika) egy része, és leértékelődött az export (a könnyűipari cikkek, és általában a közepesí színvonalú termékek) jelentős hányada. A cserearányok, mint ismeretes, több mint 20 százalékkal romlottak az elmúlt, évtizedben. Ez az árveszteség a nemzeti jövedelem — az évente termelt új értékek — 10 százalékát emészti föl. Nyereség helyett mindenütt jelentős veszteséget könyvelhetünk el. Miért kereskedünk akkor a külországokkal? Helyenként valóban szóba is kerül; húzzuk le a redőnyt! Számoljuk fel a külgazdasági veszteségeket, a külkereskedelem visszafejlesztésével. Bár a teljes elzárkózásra, a teljes önellátásra a mai világban, a műszaki-gazdasági fejlettség jelenlegi szintjén senki nem gondol, de a gazdasági nyitottság mértékének jelentős csökkentését egyesek lehetségesnek és szükségesnek is tartják. Ne a mérleget hibáztassuk! Tulajdonképpen két kérdésre kell válaszolnunk az iménti nézettel vitatkozva. Kezdjük az első kérdéssel: fel- számolhatók-e a veszteségek gazdasági nyitottságunk csökH^PÍé* sével?, Amennyiben ag árveszteségek abból származnak, hogy rosszul kereskedünk — olcsón adunk el ésj drágán veszünk —, akkor a válasz: igen. Nem állíthatjuk, hogy nincsenek kifejezetten külkereskedelmi veszteségek. Ezek a hozzáértés, a piacismeret, a kapcsolatok esetleges hiányán túl származhatnak taktikai hibából, az eladások vagy a vásárlások rossz időzítéséből is. De ezeket a károkat nem mechanikusan, magával a tevékenységgel együtt kell és lehet felszámolni, hanem — ahogyan erre a gazdaságirányítás törekszik — a külkereskedelmi munka javításával, kedvező 'feltételek?-teremtésével. Az árveszteségek meghatározó része azonban nem a forgalomból. hanem a termelési, a gazdálkodási hátországból származik. Drágán dolgozunk, a piac nem ismeri el a tényleges költségeket. Lehet a piácot bírálni, ítélkezését hibáztatni, ez azonban nem Változtat a számunkra kedvezőtlen realitásokon. Mint a túlitáplált ember, aki súlygyarapodásáért a mérleget hibáztatja, de attól, hogy többé nem áll rá: nerp fog lefogyni. Nem könnyítené meg gazdasági helyzetünket, nem csökkentené terheinket, veszteségeinkét, ha a mércét, a világpiacot kiiktathatnánk. A gazdaság hatásfoka nem javulna, sőt. Az import erőltetett helyettesítése hazái termeléssel csak növelné a veszteségeket, rontaná á hatékonyságot. Értékesebb termékeket Az adatok szerint, a Társadalmi Szemle szeptemberi számában olvasható, tavaly az ötvözetlea rúd- és idomacél tonnáját átlagosan 210 dollárért exportáltuk és 1719 dollárért importáltuk, az ötvözöttet 285-ért adtuk és 2030-ért vettük. Valamivel jobb az arány — általában kétszeres az árkülönbség — a hidegen hengerelt acélszalagnál, az alumíniumtermékeknél, a cellulózalapú rostnál, a növényvédő szereknél. Az árkülönbségek nem a kereskedelem hibájából adódnak, hanem abból, hogy az olcsó tömegárut gyártjuk, a drága specialitásokat. importáljuk, Nem véletlenül kerül olyan gyakran szóbá & termékszerkezet módosítása. A népgazdaság érdeke, hogy csökkenjen ä • nagy anyag- és energiaigényű termékék. és növekedjen a sok magasan képzett és szellemi munkát igénylő termékek aránya. Az a cél,, hogy mérséklődjék a gazdaság importfüggősége, devizaigényessége és javuljon jövedelem- termelő képessége. Kovács József ét (Következik: 2. Gél: az előnyszerzés) Felére csökkentik az energiaköltségeket VISSZAVONULHATUNK-E A KÜLPIACOKRÓL? (1.) A külkereskedelem ' jelentős nyereség, ahogyan David Ricardo klasszikus angol közgazdász nevezte, komparatív előny forrása. A komparatív előny abból származik, hogy az ország leghatékonyabban előállított T ömegárut gyártunk, drágát importálunk Hat évvel ezelőtt kezdte a' sü- kösdi Május 1. Termelőszövetkezet a baromfitenyésztést. A gazdálkodás jövedelmezőségének növelése érdekében fejlesztették ki ezt az ágazatot. Az alacsony hatékonyságot tükröző termelési mutatók miatt előbbre akartak lépni, és sikerült- is. Jelenleg a baromfitenyésztés évi termelési értéke eléri a 80 millió forintot. Pernyák László ágazatvezető kezdettől fogva közreműködött a baromfitelep fejlesztésében. „ — Csaknem minden esztendőben építettünk egy-két ólat,. és jelenleg háromban mélyálmos, és' ugyanennyiben ketreces technológiával neveljük a jószágokat. Mindkét módszernek vannak előnyei és hátrányai is. A ketreces nevelés olcsóbb, de több az elhullás és valami vél kevesebb az első osztályú baromfi. A mélyalmosnál fordítva van. Valamivel drágább a tenyésztés, de jobb a minőség. A tapasztalatokat hasznosítva fejlesztjük tovább az ágazatot. A szarvasmarhalétszám csökkentésével, a tehén istállók átalakításával megnyílik erre a lehetőség. Az idén is mintegy másfél millió pecsenyecsirikét értékesítünk, ezenkívül 60 ezer pecsenyelibát is elszállítottunk már. A baromfi jelenleg jövedelmezőbb, mint a szarvasmarha. A következő években, a további fejlesztés eredményeképpen,' évente kétmillió baromfit értékesítenek. A. termelőszövetkezet a megye egyik legjelentősebb broilercsirke-értékesítő gazdasága'lesz. Takács Ernő elnök: , — A tenyésztés jövedelmezőségét azzal is növeljük, hogy olaj helyett fatüzelésű kazánokkal fűtünk. Az ötletet az adta, hogy saját erdőnk van, ahol nagy mennyiségű. hulladékfa vész kárba. Elhatároztuk: valamiképp hasznosítjuk ezt az energiatartalékot. Műhelyünk dolgozói, némi fejtörés után, négy fatüzelésű kazánt építettek. Sikerrel hasznosítjuk ezeket, számításaink szerint feleannyi költséggel tudok ily módon ugyanolyan hőmérsékletet elérni a baromfiólakban, mint az olajtüzelésnél. Még további 1p ilyen kazánt akarunk, beállítani. Számos társgazdaságból látogattak el már Sü kösd re tapasztalatcsere céljából. A termelő- szövetkezet szakemberei szívesen segítenek az olcsó fűtési módszer elterjesztéséljen. . Kereskedő Sándor A keserű ták, -hogy két nagy hordóval savanyított a tsz (káposztájából. Az elnök kifakadt. — Jó, a földbirtokosét vitték annak idején. De az anyjuk szent- jit, hát most a magukét lopják! Gergely Ambrusnak is a fülébe jutott az ingyen káposzta híre. ö ugyan az állattenyésztésben dolgozott, s nem is errefelé lakott, de úgy gondolta, ha a többieknek lehet, ő miért ne próbálhatná meg. Reggel, amikor munkába indult, egy zsákot tett be a táskájába, hogy majd este égy kis kerülővel jön haza, a megtölti. Jó savanyú káposzta lesz abból! Nem is volt semmi baj. A sötétben senki sem látta meg őt, s úgy telerakta a zsákját, hogy alig • bírta feltenni a kerékpár csomagtartójára. Fölülni már nem is tudott, de nem bánta,! ennyi káposztával megérte azt a néhány kilométert gyalogolni. A dűlőút közepén járhatott, amikor egy autó fordult be a kövesútról. A kocsi lámpái fordulás közben végigpásztázták a káposzta káposztaföldet, s végül őrajta, meg a kerékpárján állapodtak meg, ahogy szembekerültek egymással. — No, ezt kifogtam — dörmög- te Gergely Ambrus. — Csak ne az elnök legyen! Nem állt meg, ment tovább. Most már mindegy volt. A zsákjára pillantott; Ű.gy látta, mintha a közeledő fényben egyre nagyobbak és nagyobbak lettek volna a káposztái. Majd szétvetették a. zsákot. Mikor egymás mellé értek, az autó megállt, és valaki kiszólt belőle. — Ambrus! Hát te 1 is ... Megismerte a hangot: Torma Ferenc volt az, az állattenyésztés vezetője, a főnöke. Nem tudott mit mondani. Csak állt lesütött szemmel. Torma Ferenc sem szólt. Hallgattak néhány másodpercig, de ez az idő egy életnek tűnt Gergely Ambrus számára. Végül a főnöke törte meg a csendet'. — Csak aztán nehogy keserű legyen . az a savanyú káposzta, Ambrus! Az ay tó motorja felberregett, s Gergely Ambrus ott maradt a szégyenével. A pokolba kívánta a káposztát; a zsákot; még önmagát is. Elképzelte, amint az élnök előtt magyarázkodnia kell majd. Oda a becsülete! Aztán megvonta a vállát, és mégis hazavitte a káposztát. A felesége még aznap este legyalulta az egészséges, szép fejeket.- Éppen tele lett a kisebb’k káposztáshordójuk. Másnap Gergely Ambrus vár- ' ta, hogy hívatják, de senki sem szólt neki. Harmadnap sem, negyednap sem. Kezdett könnyebben lélegezni. Mégiscsak rendes ember ez a Torma Ferenc! Csak a lelke mélyén maradt valami félsz, mely minduntalan felkúszott a torkába, s onnan a szájába. Mintha valami kellemetlen íz lett volna. Ilyenkor mindig ki kellett köpnie a nyálát. Aztán vagy négy hét múlva a felesége töltött káposztát , főzött a savanyú káposztából. Az első falatnál értette még, mi az a kellemetlen íz mindig a szájában. Keserű volt a káposztájuk ... Tóth Tibor
