Petőfi Népe, 1984. december (39. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-11 / 290. szám

i 1984. december 11. • PETŐFI NÉPE # 3 ,,A csillagok jaj de szépen ragyognak.. Dalos jubileum Szalkszentmártonban Szombaton ünnep volt a 112 Petőfi-vers falujában, Szalk­szentmártonban. A tíz éve alakult termelőszövetkezeti nép­dalkor hívta meg a falu népét a művelődési házba, hogy dallal, citeraszóval köszöntsék a jubileumot; közösen emlé­kezzenek az oly sok sikert, felejthetetlen élményt adó esz­tendőkre. Vendégek is érkeztek Baracsról és Akasztóról: az ottani pávakörök. Könnyebb így a/ élet... A három éve átadott*" modern közművelődési intézmény talán az avatása óta sem volt olyan szépen feldíszítve, mint a dalos ajkú közösség ünnepén. Az elő­térben] kiállítás szemléltette az elmúlt évtized fontosabb esemé­nyeit. A tablók fotóin a yidám szalkszen tmárt on iák láthatók, dél-diinántúli kirándulás alkal­mával és lengyelországi, cseh­\ szlovákiai útjaik során. Falra kerültek az oklevelek, emlékla­pok és minősítő bizonyítványok, amelyek közül az egyik arról ta­núskodik, hogy 1980-ban a kiváló címet is megszerezte az együttes. Az érkezőket ízléses egyenru­hában általános iskolai tanulók fogadták. A vendéglátók az öltö­zők előtti folyosón várakoztak. Mindenki tisztában volt vele: ma este csak értük, az énekesekért jött el a falu. A színpadajtónál mutattak be a két szólistának, Ugró Józsefnének — aki 1980- ban „nótáival érdemelte ki a Szo­cialista Kultúráért kitüntetést — és Derdák Jánosnak. A műsor kezdetét jelző csengetésig velük beszélgettem ... — Ügy vagyok már, mint a gyerek disznótor előtt — kezdte Ugró József né —, az ujjaimon számolgatom, mennyit kell még aludnom a következő -ipróbáig vagy szereplésig. Nyugdíjasként, közel a hetvenhez, károm kis­gyermeket nevetek, de ha éne- kelnj. lehet,, sosem, fáradok el., A s'zerenyke szülői jussal örököltem a népdalok lszeretetét ;is. Apá­mat csak gyász tarthatta vissza, hogy napjában akár többször is ne énekelje el kedvenc nótáját. Kemény paraszti munkát végez­tünk egész életünkben, dolgoz­tunk télen-nyáron, reggeltől estig, de mindig énekeltünk .:. Ma már ha valaki napközben 1 az udvarán, •vagy a kertjében elmond egy nótát, \bizony azt hiszik róla, hogy részeg, wagy az esze jha9Vt<t el. Ha mem lennének ilyen közös­ségek, |jnint ia miénk is, talán el is felejtenénk, hogy woltak e nép­nek -gyönyörűszép dalai. Itt, ne­künk nagyon |jó. Mindannyian másféle emberek ivagyunk, de a közös ének összeköt, (baráttá avat. Névnapokon 'sorra mondjuk egy­más dalait. Azét is, aki már meg­halt, vagy nem tud eljönni. (Higy- gye el, könnyebb így az élet ís ... szinte, megújulunk keddenként.,. — Pásztor embör volt az apám — vette át a szót Derdák János —, attól tanultam el a népi da­lokat. Disznótorokban, lakodal­mak alkalmával, amikor látták az idősebbek, hogy nekem is „van már hangom”, bevették ; maguk közé. Akkoriban ez rang Ú volt, tekintélyt adott. Pásztornak se volt az jó, aki nem tudott vagy száz nótát. : Továbbadni az örökséget 4 Szívesen hallgattam volna még beszélgetőtársaim vallomásait a féltve őrzött „jussról” és a han­gulatos kedd estékről, de a mű­sor elszólította őket. Amit a szín­házteremben láttam, hallottam, mindennél meggyőzőbben hatott. Kiválóan szerkesztőit csokrok követték egymást. Szerelmes, munka- és katonadalok, summás- énekök és pásztornóták. A szü­netben Takács Róberttól, az együttes vezetőjével is szót vált­hattam. — 1974-ben ß szövetkezet \köz­gyűlésén ihatározták el, hogy kel­lene egy énekkar, ahová idős és fiatal összejárhatna szórakozni.- Volt bővejLíjelentkező, így a kö­zös gazdaság támogatásával ha­marosan meg is indulhattak a próbák. Az volt lo célunk, hogy a feledésből előhívjuk a régi da­lokat. Akadt jócskán ilyen a psor port tagjainak emlékezetében. Több mint száz teljesen új dal- ■ lamot vettünk magnóra, köztük olyat is, amelynek egyik válto­zata sem szerepelt az eddig pub­likált gyűjtésekben. Persze, ' az idő folyamán igyekeztünk megis­mertetni más tájak hagyomány­világát, dalkultúráját is. — Láttám, hogy gyermek- népdalkörük és citérazenekaruk is vap ... — ügyelőre nincs gondunk az utánpótlással. Szövetkezetünk előrelátóan egy általános iskolá­sokból szervezett kórus létrehozá­sához is hozzájárult. IA dunapata- ji zeneiskola kihelyezett tagoza­tának vezetője, Vajda Márta irá­nyítja a legifjabbakat. Ez V-d re­ményt, hogy a jövőben is meg­maradnak a szalkszentmártoni énekeshagyományok. IMár a fel­nőtt csoportban is vannak 16, 18 éves lányok és fiúk. — Láttam, hogy a szakmai bí­rálatok sarán is méltányolták munkájukat... — Minden ^versenyreéttfie- gyünk, amelyre meghívnak. Szá­mos elismerésben részesültünk, több kitüntetést tudhatunk ma­gunkénak, a magyar rádióban, is többször szerepeltünk. A legna­gyobb eredménynek mégis azt tartom, hogy itt, ebben a három­ezres falucskában mozgalmas ze­nei élet alakult ki, amelyhez együttesünk is hozzájárult. Van táncegyüttes, énekkar, citerazene- kar jtöbb korcsoportnak is. A ze­ne, a dal, a tánc vsak együtt le­het valóban termő, nevelő ... üMwawjt ® g§88 g§ , a s st .• sg f Ex az igazi.... " Az együttesek nehezen tudták elhagyná a színpadot, vastaps vastaipsQt követett. Szinte min­den csokorból ismételtek egyet- kettőt ... „Sárgaszeme van a ...”, „Szép a rózsa háromnapos korá­ig”, „Idegen faluban szomorú az este" — és így'-tovább. A ren­dezvény végén a pávás hagyo­mány íratlan szabályai szerint az egyesített kórusok zárócsokra következett. Igazi, családias ün­nep volt ez. (Hazafelé indult a tömeg. Ka­lapos, kucsmás férfiak, fejken­dős nénik tűntek el a sötét utcá­kon. A művelődési ház elé épült fészer alatt három, ötödik osztá­lyos kislány, Takács Veronika, Decsi Dóra és Sztójka Éva érté­kelte a látottakat. Vitáztak, me­lyik dal tetszett a legjobban. Több jelölt is akadt. Az eldöntet­len kérdéásel léptek ki a kivilá­gított díszkapun a téli estébe. Pillanatnyi csönd lett a téren, egyedül maradtam. Egyszer csak hallom, hogy valahol, messze, dalra fakadnak a lányok ... Farkas P. József GAZDA SÁGÖSABB j ANYAGFELHASZNÁLÁS Óriási tartalékok , hányad — beleértve az energiafelhasz­nálást is,— 1982-ben a népgazdaság bruttó termelésének 63 százaléka, az ipar bruttó ter­melésének pedig 72 százaléka volt. Az adatok arra utalnak, hogy anyaggazdálkodásunk szín - vonala alacsony, a fajlagos anyagfelhaszná­lása termékek egész soránál nagy, s ez utób­bi több területen egyúttal nagy fajlagos ener­giafelhasználást is eredményez. . Teljesíthető feladatok Feltétlenül szükséges a tudatos anyagmeg­takarításra törekvő technológiai, kontsruktő- ri, gyártmány tér vező i munka, az optimális anyagminőséget, a gyártmányok funkcióját figyelembe vevő, a gyártmányok, termékek anyagtartalmát, súlyát csökkentő fejlesztő munka, az erre ösztönző érdekeltségi rend­szer létrehozása. Megnőtt a takarékossági in­tézkedések szerepe is. A Minisztertanács pe­dig feladattá tette a gazdaságos anyagfel­használási és a technológia-korszerűsítési program végrehajtását. A célok elérésének fő módszeréül a gazdál­kodás feltételeinek javítását, a szabályozás korrekcióját, a műszaki, technológiai tervezés korszerűsítését, a főhatóságok irányító, szer­vező és ellenőrző munkájának javítását, a gyártási technológiák korszerűsítését, a faj­lagos anyagfelhasználás mérséklését, vala­mint az import anyagok műszakilag is meg­alapozott helyettesítését ajánlották. Az 1980 óta érvényes ár - és jövedelemsza - bályozás hatására az anyaggazdálkodásban elért eredmények érzékelhetőbbé váltak, fo­kozódott a vállalatok érdekeltsége az anyag- és energiagazdálkodás javításában. A bruttó termelésre jutó nettó anyagkölt­ség 1983-ban az 1982. évihez viszonyítva — a népgazdaság termelő ágázataiban — fél szá­zalékkal, mintegy -tízmilliárd forinttail csök­kent. A fajlagos anyagköltségek több éves stagnálása 1982-ben megszűnt. A megtakarí­tások túlnyomó része (70—80 százaléka) mű­szaki, gazdasági és szervezési intézkedések hatására valósult meg. Az iparban az import eredetű anyagok fel- ha~ználá-ának változása kedvezőnek minő­síthető: 1980—82 között a nem rubelelszámo­lású relációból szármázó anyagok felhaszná­lása mintegy 5 százalékkal csökkent, míg a rubelért beszerzetteké kissé emelkedett. A kormányprogram — a Gazdaságos he­lyettesítést is beleértve — 1982—1985 között mintegy 17 milliárd forint megtakarítást re­mél, amely a mostani helyzet, az elért ered­mények alapján — összességében teljesíthe­tő. Jó példák a megyében A termelés-szervezés a vaskohászati termé- kek gyártásánál és a könnyűiparban, az alap­anyag minőségének javítása a vaskohászat­ban,^ a helyettesítés a csőfelhasználásban és néhány építőipari szerkezeti anyagnál, az impontki.váitás szinte mindegyik termékcso­portban, a fajlagos felhasználások csökken­tése elsősorban az alumínium félgyártmá­nyoknál és a papírgyártásban, a hulladéksze­gény technológiák pedig egyelőre a műanyag- gyártmányck'előállításánál jelzik az első év • Két évvel ezelőtt 180 ezer forintért vásá­rolta a Diesel-motorok adagolóinak beállítá­sához szükséges berendezést a csátaljai Űj Tavasz Termelőszövetkezet. Tavaly összesen 600 ezer forint megtakarítást értek el a Diesel-üzemű járművek fogyasztáscsökkenté­sével, valamint azzal, hogy a motorolajokat is rendszeresen vizsgálták, és csak szükség szerint cserélték. Felvételünkön: Lőrinc Sán­dor, a szervizcsoport vezetője dolgozik az adagoló-beállítő berendezéssel. eredményeit. A hulladékok és másodlagos nyersanyagok begyűjtésében és hasznosításá­ban az eddigi eredmények szintén kedvezőek. A begyűjtés és hasznosítás 1983. évi értéke 1,8 milliárd forint, és 1985-re várhatóan el­éri a 10—11 milliárd forintot, ami körülbe­lül 66—70 százalékkal haladja meg az 1980. évi 6,3 milliárd forintot. A nálunk gazdasár gosan fel nem dolgozható hulladékot nem rubelelszámolású exportban értékesítik. Megyénk ipari és mezőgazdasági üzemei is komoly erőfeszítéseket tettek az anyag- és energiagazdálkodás javításara. Gépipari üze­meink zöme az elmúlt években többször fe­lülvizsgálta gyártástechnológiáját, és a sza­bástervek optimalizálásával, megmunkálási ráhagyásának csökkentésével, konstrukciós és technológiai fejlesztéssel tudatosan töre­kedtek a fajlagos anyagfelhasználás csökken­tésére. Műanyggfeldolgozó üzemeink egyre na­gyobb arányban újrahasznosítják a használt műanyaghulladékokat. Például a Kalocsai Műanyagfeldolgozó Vállalatnál az évi mű- anyagjhulladék -felhasználás eléri a SS ton­nát Több ipari üzemünk megoldotta a koráb­ban értéktelen fahulladékak hőtechnikai hasz­nosítását, közöttük a parkettagyár évente mintegy 5400 tonna fahulladékból 70 ezer gi- ga-joule, a Szék- és Kárpitosipari Vállalat kecskeméti gyára 1500 tonna fahulladékból pedig 26 ezer giga-joule hőenergiát állít elő. A Kalocsai Autójavító Leányvállalat és az Április 4. Gépipari Művek megoldották, a fá­radtolaj hőtechnikai hasznosítását. Mezqgazdasagi üzemeink energiaigényü­ket egyre nagyobb mértékben a korábban nem, vagy véletlenszerűen felhasznált bio­massza energetikai célú hasznosításával elé­gítik ki. A Helvéaiai Állami Gazdaság fanye­sedék hőtechnikai hasznosítására nyújtott be pályázatot a beruházási barikhoz. A hő­központot az Energiagazdálkodási Intézet tervezte, s mintegy 14,3 millió forintba kerül. A fakorong aprításához a Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság biztosított gépet. A Szekszárdi Mezőgép Vállalat 3 darab RAG—3- as típusú venyigeaprító gépet készített. A kü­lönféle faapríték automatizált módon kerül a kazán égetőterébe, és elégetése során 170 Celsius-fok hőmérsékletű gőz keletkezik. Szá­mítások szerint évente mintegy 1800 tonna nyesedék elégetésével 600 tonna gázolajat tudnak megtakarítani.- Terveik szerint az eves költségmegtakarítás 3—3,5 millió forint lesz. Kiállítás nyílik Az eddig elért eredmények mellett nem csekélyek jövőbeni feladataink. A VII. öt­éves tervidőszakban a program szerint az anyaghányadot tej százalékkal kell csökken­teni. Ezt pz előirányzatot a már feltárt anyag­megtakarítási lehetőségek szélesebb körben történő elterjesztésével, és minél gyorsabb alkalmazásával lehetséges teljesíteni, illetve túlszárnyalni. A fejlesztés fő irányai' mellett továbbra is figyelmet kell fordítani a beru­házás nélkül megvalósítható ésszerű megol­dásokra. Ehhez szükségünk van annak a tu­dásnak, kreativitásnak a jobb kihasználására, amellyel szakembergárdánk rendelkezik. Ez elsősorban a szervezettségben, a gazdálkodás hatékonyságában, és ésszerűségében rejlő le­hetőségek feltárását és kihasználását ered­ményezheti. A modern méretezési és elemzési eljárások bevezetésével törekedni kell arra, hagy az , «gyes termékekbe csak a műszakilag szüksé­ges anyagféleséget és mennyiséget építsük be. Fejlesztési és racionalizalasi tevékenységün­ket azokra a területekre kell összpontosíta­nunk, ahol komplex módon biztosítható a gazdaságos anyagfelhasználás, a hulladék- hasznosítás és a környezetvédelem javítása. A célok elérése érdekében fokozni keli a nemzetközi együttműködést, főleg olyan ál­lamokkal, ahol a gazdaságos anyagfelhaszná­lásra irányuló kutatásoknak nagy hagyomá­nyai vannak. _Az említett, kormányprogram gyakorlati megvalósításában elért eddigi' eredményeket Kecskeméten, a Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskolán december 11-én 10 órakor nyíló kiállításon tárják az érdeklődők elé. Ezen 35 magyar vállalat és az NDK-beli,Ins­titut für Leichtbaü und ökonomische Ver- wendunk mutatja be kutatási, fejlesztési eredményeit és termékeit. A magyar válla­latok az ipar szinte minden területéről hoz­nak példát a korszerű gyártmány és techno­lógia kifejlesztésével, a hulladékfeldolgozás javításával elért eredményekből, valamint az anyag- és energ iám egtakar í tá s területéről. Dr. Kulcsár Béla, a GAMF főigazgató-helyettese Magyar—jugoszláv határmenti kapcsolatok Filmterjesztők összefogása Filmterjesztési szakmai szer­vezetet hozott létre a Magyar Népművelők Egyesülete. Az egye­sület hetedik szakmai társulásá­nak fő célja a filmterjesztésben érdekelt szakemberek, filmkészí­tők, filmforgalmazók és népmű­velők összefogása. Elsősorban a megyei moziüzemi vállalatoknál dolgozó közművelődési előadók­nak jelent segítséget a szervezet, amelynek összejövetelein lehető­ség nyílik majd a szakmai tapasz­talat- és információcserére. Ter­mészetesen számítanak azokra a népművelőkre is, akik a film­klubokat vezetik. Sikeres gazdasági vállalkozás­nak bizonyult a legújabb magyar —jugoszláv határmenti együtt­működés, amelynek során a Mo­hács térségében termett cukor­répát a bellyei kombinát dolgoz­za fel ás a cukor nagyobb része visszakerül Magyarországra. Most fejeződött be á baranyai cukor­répa kiszállítása Jugoszláviába, s onnan a következő időszakban folyamatosan érkezik majd' a késztermék. Mindkét fél elége­dett a kooperáció eredményeivel, ezért elhatározták, hogy tovább bővítik a termelési-feldolgozási együttműködést. Az országhatár túlsó oldalán lévő cukorgyárak nem tudják teljes egészében kihasználni a feldolgozó-kapacitásukat, mivel nincs elég nyersanyaguk. Mohács vidéke kitűnő cukorrépatermő terület, gondot okoz azonban, hogy meglehetősen távol esik a hazai cukorgyáraktól, és emiatt sokba kerül a nagy tömegű ter­mény elszállítása. Kézenfekvő megoldásként kínálkozott tehát az egyezség, amely szerint a Mo­hács környéki termést a közelebb fekvő jugoszláv cukorgyárak dol­gozzák ijel. A termelést koordi­náló mohácsi Űj Barázda Tsz — az Agroimpex Külkereskedelmi Vállalat közreműködésével — öt évre szóló szerződést kötött a bellyei kombináttal. Az első évben 1100 hektáron termettek cukorrépát a jugoszláv partner számára a baranyai gaz­daságok. Jól fizetett az ipari nö­vény: a tervezettnél tízezer ton­nával több — összesen 60 ezer tonna — termett; a bellyei kom­binát természetesen átvette a többletet is. Az egyezségnek meg­felelően a jugoszlávok takarítot­ták be és szállították el a ter­ményt, így a magyar mezőgazda- sági üzemek mentesültek a pót­lólagos gépberuházástól. A meny- nyiségi és minőségi viták elkerü­lése végett a termés átvételénél jugoszláviai, a cukorrépa feldol­gozásánál pedig magyar szakem­berek voltak jelen. DÖNTÖTT A LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG Milyen munkakör jár a rokkantnak? Égy gyár alkalmazottja arra hi­vatkozva. hogy a Társadalombiz­tosítási Bizottság megállapítása szerint munkaképessége 50' szá­zalékkal csökkent, könnyebb munkakörbe való áthelyezését kérte. Erre ígéretet is kapott, mégsem történt semmi. Ezért a munkaügyi bírósághoz fordult, amely azonban elutasította. A végzés indokolása szerint az azo­nos telephelyen belül más mun­kakörbe történő beosztás joga ki­zárólag a munkaadót illeti pieg. Ilyen kérdésben nem lehet mun­kaügyi vitát kezdeményezni. Törvényességi óvásra a Legfel­sőbb Bíróság megállapította: bár a munkaügyi bíróságnak a mun­kaadó jogáról való álláspontja he­lyes, .ebben az ügyben mégis té­vedett, amikor a rokkant kérel­mét nem bírálta el. Ezúttal ugyanis arról van szó, hogy a dolgozó a más munkahelyre tör­ténő beosztását rehabilitációs in­tézkedésként kérte, mert munka- képessége 50 százalékkal csök­kent. Márpedig a megváltozott munkaképességű - dolgozót egész­ségi állapotának, korának és kép­zettségének figyelembevételével, megfelelő munkahelyre kell át­helyezni. Amennyiben ezt megta­gadják tőle, bírósághoz fordulhat. A munkaügyi bíróság végzését a Legfelsőbb Bíróság hatályon kí­vül helyezte, és az ügy érdemi eldöntésére utasította. Hibásak voltak a bútorok Amikor az egyik bútorgyárból egy vidéki lakberendezési válla­lathoz az áru megérkezett, meg­állapították: a szekrények sérül­tek, a székek támláin pedig a szövet kidörzsölődött. Ezért a vál­lalat mind a gyár, mind a szállí­tó ellen kártérítési pert indított. — A szállítási vállalatnak a megrendelő érdekeit szem előtt tartva kell eljárnia — mondta ki a Legfelsőbb Bíróság. Ez azt je­lenti. hogy nemcsak-a feladás és rakodás módjára kell ügyelnie, hanem az árú minőségét is ellen­őrizni köteles. A bútorok kiszol­gáltatásakor felvett jegyzőkönyv­ből megájlapítható: a hibák rész­ben gyártási eredetűek, mert a szekrényeken renedések keletkez­tek. részben pedig | helytelen be­rakásból származnak, amelyek a szövet sérülését okozták. Az előb­biért a bútorgyár, az utóbbiért a szállítási vállalat felelős. Ezért közrehatásuk arányában kártérí­tésre, illetve a javítási költségek viselésére kellett őket kötelezni. Felelősség a megromlott baromfiakért Két évvel ezelőtt egy mező- gazdasági termelőszövetkezet vál­lalta, hogy az egyik áfész feldol­gozó üzeméből kikerülő, és vizs­gálati bizonyítvánnyal ellátott vágottbaromfit a hűtőtárolójában megőrzi. Később, a kirakodás megkezdésekor, kiderült: a hús egy része megromlott. Ezért az áfész a tsz ellen nagy összegű kártérítés fizetéséért pert indí­tott A Legfelsőbb Bíróság a szö­vetkezetei csak a kár húsz száza­lékának megfizetésére kötelezte. — A foglalkozásszerűen vagy rendszeresen megőrzési, szolgál­tatási — például hűtési — tevé­kenységet folytató gazdasági szer­vezettel szemben a követelmény igen magas — hangzik az ítélet. Elvárható tőle. hogy előzetesen gondosan felmérje: a megbízás­nak eleget tud-e tenni. Kbben az ügyben a szakértő megállapítot­ta: a tsz hűtőháza elévült, ezért .vágott baromfi tárolására, nyá­ron, a szabványban megkívánt —20 Celsius-fokot nem tudja biz­tosítani. Terhére esik az is, hogy a tárolás megkezdése előtt nem ellenőrizte: a vágó ttbaromf iák előhűtöttek-e, mert az úgyneve­zett melegáru az előírt hőfokú hűtést még kevésbé teszi lehető­vé. A már megkezdődött romlási folyamat fokozódásához hozzájá­rult, hogy az áfész a hűtőtároló­ba olyan, vágottbaromfiakat is beszállított, amelyekhez nem volt minőséget igazoló állatorvosi bi­zonyítvány. — A történtekért elsősorban az áfész felel, mert — szakértői vé­lemény szerint — feldolgozó üze­mének kapacitása műszaki, tech­nológiái. higiéniai és szakmai szempontból nem felelt meg a ki­fogástalan termék előállításához, előhűtéséhez, vagyis a minőség megóvásához szükséges feltételek­nek •— szól tovább az ítélet. Ezt megerősiti, hogy két másik hű- tőtárolójában elhelyezett termé­kekből még jelentősebb mennyi­séget kellett elkobozni, vagy mi­nőségileg leértékelni. Mindezekre tekintettel az áfésznek a kár 80 százalékát viselnie kell. H. E. >

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom