Petőfi Népe, 1983. augusztus (38. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-04 / 183. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1983. augusztus 4.

] TUDOMÁNY • TECHNIKA [

MUNKÁSOK, SORSOK

\

Hulladékhasznosítás jó hatásfokkal

gunknak is rakok fészket. Volt egy fél házunk, 'kis darab földünk, azokat eladogattuk, ebből lett a ház 1966-ban költöztünk bele. Közben persze jöttük a gye- i ekek, de ezt már te mondd el! — init Torgyik Pál az asszonynak, aki mindeddig szótlanul üldögélt az asztal mellett.

— Pali 1954-ben született — kezd bele Torgyikné. — Ilonka két évvel utána. Erzsiké 1960-as, Sándor pedig hatvanötös. Megszülettek, nőni kezdtek, ezer helye volt a pénznek. Szegények voltunk, mégis be tudtuk osztani, hogy mindenre futotta. Az uram szokta mondogatni — na nem mintha sajnálná —, hogy jkét lakodalom árából vehetett volna akár -egy Volgát.

A gyerekek megnőttek, Pál a tabdi tsz-ben fogatos, Ilonka betanított műszerész az IGV-ben, Erzsiké pedig Soltvadkerten felszolgáló, Sanyi, a legkisebb, ott dolgozik, iahol a szülők, a MEZÖ- GÉP-nél betanított esztergályos. Ct unoka van, a hatodikat most várják.

— Én a MEZÖGÉP-hez — akkor még Gépjavító Vállalatnak hívták — 1965-ben szegődtem — veszi vissza a szót a családfő. — Két év után otthagytam, visszamentem a ktsz-be. De 1974-ben újra csak a MEZÖGÉP-nél kötöttem ki, úgy hiszem, most már végreg. Hetvenhatban az asszony is odajött, belőle is gyári munkás

Mint már röviden hírt adtunk róla, a Bács-Kis- kun megyei Műanyag- és Gumifeldolgozó Vállalat egyik új létesítményében ez idő szerint üzempróbát tartanak, A KALOPLASZTIK már eddig is jelentős részben hasznosította saját gyártási hulladékát, s ezen az úton most továbbléptek. A részletekről Tüske István főmérnöknél érdeklődtünk.

— Felvásároljuk más vállalatoktól a fröccsöntött műanyaghulladékokat, az anyagot megőröljük, mossuk és szárítjuk, majd megfelelő adalékok hozzáadása után ismételten granuláljuk — szemcsééit* jük. Olyan nemes anyagot állítunk elő, amelynek időjúrásállúsága, lényállósága, folyóképessége vetekszik a tőkés és szocialista importból származó eredeti alapanyagokéval.

— Az így nyert anyagból újra sörös- és üdítős rekeszek, textilgyári csévék készülnek. Milyen arányt képvisel a teljes felhasználáson belül a hulladék?

— Jelenleg mintegy 10 százalékát nyerjük hulladékból a műanyag-alapanyagainknak. Az idén a tervek szerint 150—160 tonnányit vásárolunk és dolgozunk fel.

— Mikorra térül meg a beruházás?

— Az éves megtakarítás 4—5 millió forint. A saját fejlesztési alapunkból finanszírozott beruházás két esztendő alatt térül meg.

— Honnan a technológia, s mik az eddigi tapasztalatok? \

— A technológiai sort mi magunk fejlesztettük ki, mivel ilyen komplett berendezések csak nyugaton, s borsos álért kaphatók. Az üzempróba eddigi tapasztalatai kedvezőek.

ti Törött, repedt rekeszek — értékes nyersanyag válik belőlük.

MOST JELENT MEG...

Dr. Hédervári Péter:

A Naprendszeren innen és túl

(A Mi Világunk sorozat)

A ,/etzo ..ukakat érdeklő lémát tárgyal könyvében!, bemutatva, ho«y a jelenlegi feltevések szerint miként keletkezett a világegyetem. A könyv alapgondolata világnézeti szempontból rendkívül fontos, hiszen azt sugaljja: a világ megismerhető. Számos rajz, fénykép — köztük színesek is — teszik érdekessé, szemléletessé a kötetet.

Újítási Magazin

Az újítási tapasztaLatcsere-kiadvány évente négy alkalommal jelenik meg. Ismerteti a több munkahelyen alkalmazható újításokat, mindenekelőtt azokat, amelyek a munkavédelmi, az energia- és anyag takarékossági célok és feladatok megvalósítását, valamint a nehéz fizi^kai munkák gépesítését szolgálják.

Árva a 280 tonnás frikciós sajtológép a Torgyik házaspár dél- utános. Tóth János, a MEZŐGÉP Vállalat kiskőrösi gyárának melegüzemi lömúvezetóje vállal von, amikor a munkusházaspar felöl érdéklődöm.

— Megfelelően dolgoznak. Nincs velük baj.

A szűkszavú főművezető véleményét Szendi Miklós párttitkár egészíti ki:

— Torgyikék első generációs munkások. Szó szerint a kapanyelet cserélték a gyári gépre, szerszámra, azazhogy csak részben, hiszen ma is szőlőt művelnek.

Torgyik Pál és felesége Kdskő- íösön, a Kurucz Zsuzsanna utca 23-ban laknak. Négy gyermekük közül a legifjabb, a 18 éves Sándor él még velük. Az udvaron Trabant parkol, de kint az utcán is látok egy Zsigulit.

— Az a mesteré! — világosét fel a házigazda és a férfira mutat, aki az L-»lakú ház udvarra néző felét burkolja be műanyag lambériával.

— A házat 1964-ben kezdtük építeni — mutat körbe Torgyik Pál. — Ez vplt az első lakóépület ezen a környéken, amelyet a helybeliek csak úgy emlegettek: „a pelenkanegyed’'. A villanyszerelők, amikor az oszlopokat felállították é=i a drótokat kihúzták, mindvégig nálunk laktak.

Letelepszünk a konyhában, itt van már Torgviikné is; literes üvegből kólával kínál. Kérem őket, meséljenek magukról.

Az ember is. az asszony is főidmüvescsaládból származnak. Tcrgyik Pál 11 hónapos volt. amikor meghall az apja. 1953-ban kötöttek házasságot, úgyszólván semmijük sem volt, A férj egv héttel a lakodalom után Pestre ment munkát vállalni.

— A negyvennégyen magasépítőknél dolgoztam, munkásszállóban laktam, csak a hétvégeket • töltöttem otthon. Belefáradtam, hazajöttem, néhány évig napszámba jártam. Vállaltam én mindent: szőlönyitást, metszést, permetezést, cséplést, szüretelést. Aztán elhelyezkedtem a helyi k tsz-ben. nvolc éven át kőművesek mellett dolgoztam.

Főleg lakásokat építettünk, s egyszer csak kiijött rajtam: malett, aki azelőtt mindig a ház körül dolgozott, a gyerekekkel bíbelődött.

Volt egy kis szőlőnk, azt eldó- zerolták, mert barackost telepítetlek arra a részre. De kaptunk helyette a Seregélyesi út mellett 700 négyszögölt. Az asszony is örökölt egy darabot, így van szőlőnk összesen olyan 1500 négyszögöl forma. Ezzel aztán tavasztól őszig megver» a munka, de az is igaz, hogy jó évben leadja az 50 hektót.

Torgyikék ebédhez készülődnek, kettőkor kezdődik a műszak a gyárban. „Azok aztán nem késnek soha! — mondta róluk egyik munkatársuk. — Fél kettőre mindig beérnek". A férj 53 éves, az órabére 19,50 forint. A feleség az ötvenediket tapossa, 18 forintot kap óránként. Azt mondják, meg vannak elégedve a helyükkel. a keresetükkel, innen szerelnének nyugdíjba menni.

— Az asszonnyal, ha csak lehet, párban dolgozunk. Én kezelem a gépet, ő adja a kemencéből az anyagot. Megmondom, úgy ahogy van: nem is szeretek idegennel dolgozni. Annak hiába beszél az ember, hogy „add már az anyagot 1", legföljebb visszaszól, hogy „mit kapkodsz? Úgysem kapunk érte többet!” Márpedig én azt szeretem, ha jól megy a munka. Volt egy művezetőnk, az mikor nyugdíjba ment, azt mondta: „A Torgyiknak adjatok mindig munkát, mert különben ideges. Meglátjátok, ösz- szevész veletek!"

S. B.

ti Munka közben. (Méhesi Éva felvétele)

Baktérium a fémpénzen?

Téves az az általános hiedelem, amely szerint a fémpénz magán hordja és közvetíti a betegségek csíráit. A heidelbergi egyetemen különleges és alapos vizsgálatnak vetették alá az NSZK-ban forgalomban levő váltópénzeket. A legkülönbözőbb helyekről begyűjtött fémpénzeket részben folyékony, részben szilárd táptalajokba helyezték, és utána keltetőszekrényekbe tették. Megállapították, hogy az érméken nincs baktérium, legfeljebb ártalmatlan szennyeződést hordanak, sőt bizonyos fémek baktériumölő tulajdonsá- gúak.

A sebészek a legfinomabb beavatkozásokat a szem- és fülgyógyászatban, valamint a plasztikai műveletek során végzik. Am a mikrosebészet kifejlesztéséhez nem volt elég csupán a mikroszkóp alatti munka elsajátítása, megfelelő eszközökre Is szükség volt. A korszerű speciális műtéti mikroszkópokhoz, amelyek segítségével a bonyolult sebészei! beavatkozásokat végzik, fénykepezögépet, film- vagy tévékamerát Is lehet csatlakoztatni, hogy azok is figyelemmel kísérhessék az operációt, akik nem állnak a sebész mögött. A felvételen egy nyugatnémet gyártmányú mikroszkóp lalhato.

IPARUNK JELENE ÉS JÖVŐJE (III.)

A minőségi tényezők és a versenyképesség

A progresszív — elektronikai, műszer-automatikai, könnyűvegyipari — ágazatok súlyának növekedése jelzi, hogy az utóbbi egy-másfél évtizedben már korántsem csupán mennyiségi, kapacitásnövelő fejlesztés folyt az iparban. Az ipar szerkezetjavító beruházásaiban — számítástechnikai, elektronikai, gyógyszer, növényvédő szer, intermedier program — már a minőségi tényezők kerültek előtérbe.

Ezek hatására a magyar ipar belső szerkezete egyre jobban hasonlít a gazdaságilag fejlett szocialista és tőkés országokéhoz. A gépipar adja az ipari termelés csaknem 30 százalékát, a vegyipar részaránya közeledik a 20 százalékhoz, a könnyűiparé — mintegy 16 százalék — csökkenő tendenciájú.

Egy kép — egy hír

Kohászati bázis és feldolgozás

Az elektronika napjainkban a felefonkiizpontokba is be- vonul. Jó példa erre a Budapesti Híradástechnikai Vállalat KP—512 típusú távbeszélő alközpontja. Az elektronikus, programvezérlésű távközlő berendezés a legkorszerűbb integrált áramkörökből és félvezető-elemekből készül, kis helyen elfér. Intézmények, üzemek, kórházak, szállodák telefonforgalmának lebonyolítására alkalmas, 200—6000 mellékállomás bekapcsolásával. Különleges szolgáltatásai kö/é tartozik a telefonhívás átirányítása foglaltról szabad vonalra, a konferenciabeszélgetések továbbítása, a sze- mélykeresó egység csatlakoztatásának megoldása, az automatikus távhívás lehetősége. Képünkön az új központ négyszáz vonalas változatának gyári végvizsgálatát végzik.

Helikoptereket is bevetnek a szibériai olajfúrásoknál. A jármű előnye, hogy bármely Irányban, előre, hátra, oldalt emelkedve, vagy süllyedve minimális sebességgel repülhet, s huzamos ideig egy helyben is lebeghet. Üzemeltetési költsége azonban meglehetősen nagy, a merev szárnyú repülőgépekének többszöröse. Alkalmazása azért elsősorban nehéz terepviszonyok közepette indokolt, csővezetékek fektetésénél, épületelemek beemelésekor.

Műanyag tank a Ladának

A gépkocsik üzemanyagtar- ályát egyre több helyütt gyártják alkalnur- műanyagból, pulid ilrnből. Most híre érkezett, hogy az illetékes szovjet külkereskedelmi vállalat megállapodást kötött az NSZK-bcli Krupp-konszern egyik vállalatával műanyag üzemanyagtartályokat gyártó komplett gépsor leszállítására. A gépeket

1984—85-ben szerelik fel a Togliattiban működő Lada- gyárban és évente 250 ezer darab 50 literes műanyag tankot állít majd elő az új Lada-típu- sokhoz. A csupán 5,5 kilogramm tömegű műanyag benzintartályt előállító extruderen kívül olyan gépegységeket is üzembe helyeznek, amelyek a hulladékanyagot is hasznosítják, és visszajuttatják a gyártási folyamatba.

Összeállította: Sitkéi Béla

Legfeljebb két vonatkozásban tér el egy-egy adatunk a fejlett országáétól: magas az élelmiszer- ipar aránya hazánkban, 20 százalék, ami viszont éppen az ország természeti adottságaiból, azok bölcs kiaknázásából következik. Ugyanakkor meglehetősen magas, 10 százálék körüli a kohászat részesedése, ami viszont természeti adottságainkból nem következik.

A kohászat egyfelől az ötvenes évek iparosításának, a magyar ■ipar alapjai lerakásának öröksége, másfelől a nagy szabású közúti járműprogram, illetve a szer- S7ámgépipari, építőipari, hajó-, daru- és kazáng.ySrtási, konzervgyártó gépsor fejlesztések részeként, előfeltételeként született meg.

A termelőszköz-gyártás nem nélkülözheti a biztonságot nyújtó, saját nemzetgazdaságon belüli kohászati bázist. Enélkül nincs ütőképes ipar. Valóban arra kell törekednünk, hogy magas élőmunkatartalmú termékeket gyártsunk, de azért valami anyag akkor is kell, amire a soft ezer mérnökóra, konstruktőri lelemény rákerülhet.

Soha nem az volt a baj, hogy ütőképes kohászatot építettünk ki — e kérdés hozzátartozik iparosításunk múltjához —, hanem, hogy a termelést nem tudtuk eléggé, akár több lépcsőn át, egyre magasabb értékűvé feldolgozni, nvelőtt ’kiszállítottuk az országból. Végső soron az is a kohászat hatásfokát rontja, ha túl nagyok azok az öntvények, amelyekből egy egy NC-szerszámgép teste kikerül. Vagyis valóban csuk az u

kérdés, hogy a kohászati bázis mennyire hajlandó a hazai feldolgozó ipart kiszolgálni, illetve, hogy mennyire törekszik saját ex- portibabérdkra.

A következő időszakban a már kiépített korszerű termelőkapacitások versenyképességének fokozása a legfontosabb célunk. Ehhez persze nélkülözhetetlenül szükség van a termelési ráfordítások további csökkentésére, a munkaidő és a gépparik jobb kihasználására, a külkereskedelmi szervező és piaci munka javítására és a hazai ipar belső kooperációjának fejlesztésére.

Termékeink életkora

1981-ben a magyar gépipar gyártmányválasztékának átlagos életkora 6 év volt. Ez azt jelenti, hogy az alkkor gyártott gépipari termékeik többségét a 70-es évek elején, de jelentős részét 1975—76 körül tervezték, illetve vették át a licencüket, a know-howt. Következésképpen a gyártmányösz- szetétel jelentős része a nemzetközi műszaki fejlődés utóbbi 10— 15 évben született eredményeit hordozza. Régebbi mércével nézve. ez egyáltalában nem korszerűtlen színvonal. A gond azonban az, hogy éppen a 70-es évek végén a gépipar legtöbb ágazatában új mű'zaki színvonal kibontakozása kezdődött el: az elektronizálás, az automatizálási a miniatürizálás, a kis energiafogyasztású konstrukciók elterjedése, ezek teljesítményének egyidejű növekedésével. A szemlélet, a műszaki tartalom. a műszaki kultúra lépett meredeken új szakaszba. Egy 62-es termék 72-ben nem számított olyan öregnek például a műszeriparban, mint esetleg egy

79-es licenc alapján gyártott termék 1983-ban.

A helyzetet tehát nyugodtan jellemezhetjük úgy, hogy megindult a termékváltás és gyorsult is az utóbbi 3—4 évben, de a tempó nem volt elégséges. Már azért sem, mert a követelmények ,is újra változtak. Versenyfutás ez, népes mezőnyben. Eddigi munkánk eredményeire és programjainkra alapozva azonban nem lehetetlen megtanítani, sőt javítani eddigi helyezéseinket.

Ezért — s ezzel a számos program között is különbségei teszünk — a termékváltás felgyorsításával és a mikroelektronikai program végrehajtásával tehetjük a legtöbbet. Ezek egymással is ösz- szefüggnek. Hiszen az elektronikai program elsősorban az úgynevezett berendezés-orientált, integrált áramkörök hazai gyártását kívánja megalapozni és bővíteni, a cél tehát nem az, hogy a magyar ipar önálló elektronikai alkatrész szállítóként jelenjen meg n piacon, hanem — ez felel meg a realitásoknak —, hogy a termelőeszközök és ipari fogyasztási, cikkek korszerűsítését segítse elő az elektronizált konstrukciók számának növelésével. Tehát az a cél, hogy a világpiacon már ismert magyar gépipari termékek rövidesen magas fokon elektronizált kivitelben készülhessenek, anélkül, hogy ehhez az ipar importszükségletét növelnünk kellene.

Szűkítsük a rést

A lobbi közt elsősorban ezzel szűkíthetjük azt a rést, amely termékeink és a világpiaci kínálatban a 70-es évek végétől gyorsan szaporodni kezdő legújabb konstrukciók között tágulni kezdett.

Az elektronizált, miniatürizált gépipari gyártmányok számának növekedése a fajlagos anyag- és energiaszükségletet is tartósab- ban, gyökeresen és jelentősebben mérsékelné, mint ma a legszigorúbb takarékosság. A legjobb anyagtakarékosság valóban a miniatürizálás, s ebben a mikroelektronika sokat segít.

Gerencsér Ferenc

(Folytatjuk.)

Torgyikék Kiskőrösről