Petőfi Népe, 1983. augusztus (38. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-04 / 183. szám

1083. augusztus 4 ft PETŐFI NÉPE (» 5 Feladatok, lehetőségek, gondok Ankét a szórakozásról A munka és a tanulás mellett a kikapcsolódás is természetes ré­sze életünknek. Időnként muszáj lazítani — a kérdés csupán az: hogyan? Maradjunk a szórakoz(tat)ás legnagyobb ,.fogyasztóinál”, a tizenévesek és huszonévesek korosztályánál: egyik a mozira, a másik a diszkóra; ez a strandra, amaz a hegyi túrára, emez a balatoni kempingre esküszik; a hatodik a könyvet falja, a hetedik a bort nya­kalja, a nyolcadiknak adnak zsebpénzt, a kilencedik maga keresi meg a forintjait: az egyik (tízből hány???) szüleivel tölti a hétvégét, míg a másik (tízből hány!!!) hétszámra alig-alig vált három értelmes mondatot apjával-anyjával. Ha hiszünk a változatos programot har­sogó plakátoknak, akár derűlátók is lehetünk: ifjúságunk tartalma­sán szórakozhat. Ha viszont a saját szemünknek hiszünk — akár. melyik főtéren is nézzünk körül, egy sereg őgyelgő tizenévest lá­tunk — akkor pesszimistákká válhatunk. A legjobb persze, ha a vég­letek helyett az általánost próbáljuk feltérképezni. Szerkesztőségünk erre vállalkozott, amikor ankétot rendezett a szórakozásról. Meghív­tuk Sóti Évát, a megyei tanács művelődési osztályának helyettes ve. zetőjét, Taracközi Katalint, a KISZ megyei bizottságának titkárát, Érsek György megyei ifjúsági titkárt, Lángné Nagy Máriát, az Erdei Ferenc Művelődési Központ osztályvezetőjét, Szabóné Mikus Editet, a Szalvay Mihály Üttörő- és Ifjúsági Ház népművelőjét, Farkas Jó­zsefet, a dunavecsei Petőfi Sándor Művelődési Ház igazgatóját. Pó­lyák Albertet, a tiszakécskei Arany János Művelődési Központ igaz. gatóját. Tamás Lászlót, a kalocsai Művelődési Központ és Ifjúsági Ház igazgatóhelyettesét, Horváth Kázmért, a megyei pártbizottság munkatársát, Vécsy Györgyöt, a kecskeméti Zrínyi Ilona Általános Iskola nyugalmazott igazgatóját, az ŐRI kecskeméti szervezőjét. A Petőfi Népe kérdéseit Ballai József, a művelődéspolitikai rovat ve­zetője tette fel. P, N.: Vannak, akik lekicsiny­ít k a fiatalok szórakozási gond. jait. Igazuk van-e? ÉRSEK GYÖRGY: Nem! Bács- Kiskunban 130 ezer a 15—29 éves korosztály létszáma, hoz­zájuk lehet még számítani 40 ezer felső tagozatost — összesen tehát százhetvenezres tömegről van szó. P. N.: Azaz. majdnem minden haimudik megyelakótól — s ez alighanem önmagában is jelzi a téma fontosságát. SÖTI ÉVA: A párt megyei végrehajtó bizottsága már tavaly napirendre tűzte az ifjúság nyári szórakoztatásának ügyét. A kér­dés a KISZ megyei bizottsági ülésén is szóba került. A legfon­tosabb megállapítás: újra kell gombolni a mellényt. A megyei tanács illetékes osztálya intézke­dési tervben rögzítette a teendő­ket. P. N.: Mit jelent ez konkré. tan? SÓTI ÉVA: A tanácsoknak április 30-ig kellett felmérniük a szükségletet; tehát, hogy milyen programokra van igény nyáron. Ezt egyeztették a helyi üzemek­kel, a népfronttal, a KISZ-szel, a művelődési házak, a sportléte­sítmények vezetőivel. Az ajánla­tot széles körben propagálták. P. N.: Most már csak azt kel­lene tudnunk, mennyire vóM megalapozott a szükségletek fel. mérése ... POLYAK ALBERT: A kérdés valóban nagyon fontos: én úgy látom, hogy nagyon keveset tu­dunk konkrétan az ifjúságról. Végletesen úgy is fogalmazhat­nék: a korát ismerjük, és meg­próbálunk ebből kiindulva — de a saját fejünk után — szervezni valamit a számukra. Előfordul, hogy eltaláljuk a kívánságát, előfordul, hogy nem. Mindez azért van így. mert nem ismer­jük igazán a fiatalok személyi­ségét. P. N.: Ezek szerint már tettünk egy lépést a probléma megoldása felé, amennyiben egyetértenek azzal: a kínálat olyan, mint a vendéglői generálszósz. így van? HORVATH KÁZMÉR: Tagad­hatatlan, hogy az 1983-as kép jobb, mint az előzők, de tény az is, hogy a társadalom fejlődésé­vel, az életmód változásával kép­telen lépést tartani a közműve­lődés. LÁNGNÉ NAGY MÁRIA: A fiatalok gondját tovább növeli, hogy nehezebben találnak „egy- az-egyben” átvehető mintát. Mit értek ezen? Itt, akik ülünk, ugyanabba a korosztályba tarto­zunk — de legalább három sza­kadék választ el bennünket a mostani tizenévesektől. A mi generációnknak meg kellett vív­nia a maga harcát — vagy har- cocskáját — a hosszú hajért, a beatárt. A most hasonló korban lévőkkel szemben jóval -tolerán- sabb, elnézőbb a társadalom — s ez az ő mindennapjaikban is tükröződik. FARKAS JÓZSEF: Nem taga­dom, hogy ez is nagy gond, de tartok attól, hogy nemzedéki vi­tába keveredünk a szórakozásról szólván, holott ez utóbbival is vannak bajok. A magam részéről a legnagyobbnak azt tartom, hogy ma is a húsz évvel ezelőtti szempontok szerint bírálnak el bennünket. TARACKÖZI KATALIN: Ti­zenhatezer kisdobos és úttörő megy nyári táborba, érkeznek román, jugoszláv és szovjet paj­tások. A KISZ kezdeményezte a diákcentrumok létrehozását: több városunkban működnek jól. Ahol lehet, ott kihasználják a lehető­ségeket, Kiskőrösön például ön­álló épülete van az ifjúsági szö­vetségnek, s itt afféle kertes presszót rendeztek be. Alaksza Tamástól Chrudinák Alajosig a legkiválóbb külpolitikusok tarta­nak előadást, diszkó és pol-ka- szinó színezi a programot... FARKAS JÓZSEF: Ne hara­gudjon, hogy közbevágok: min­denki el tudja mondani, hogy mit csinál. Mindenkinek nagyon jó a statisztikája — mi most mégis arról beszélünk, hogy mennyi a gond . . . TARACKÖZI KATALIN: Azt hiszem, a legfőbb baj az, hogy nem jó az együttműködés a kü­lönböző szervek között. PÓLYÁK ALBERT: Ugyan­oda érkeztünk, ahonnét elindul­tunk: nem biztos, hogy jól is­merjük azokat, akikre hatni szeretnénk. Én kitalálhatom Ti- szakécskén, hogy meghívom Cseh Tamást. Eljön az estjére 183 ér­deklődő. Ettől függetlenül 6283- an — ha valaki megkérdezné őket — azt n.yilatkoznák: itt nincs semmi. P. N.: Éppen erről van szó. A gazdagnak látszó programkínálat mekkora részét érdekli a fiata­loknak, tömegét, e. töredékét-e? TAMÁS LÁSZLÓ: Mi, Kalo­csán sok mindennel próbálko­zunk — könnyű a helyzetem, mi­vel kísérleteinkről a Petőfi Népe sorra beszámol. A legfontosabb ilyenkor nyáron az, hogy nálunk ,egy percre sem csukjuk be a kaput: valami mindig van a mű­velődési házban. Minden korosz­tálynak próbálunk kínálni vala­mit — kézműves-táborba invitál­juk az általános iskolást, munka- lehetőséget ajánlunk a gimnazis­tának. Ilyenkor — noha Kalocsa iskolaváros — otthon vannak a bejárók, s alig háromezernyi ta­nulónk van. Ügy tapasztaljuk, hogy egyharmaduk él az általunk nyújtott lehetőséggel. VÉCSY GYÖRGY: Jó példa a valamikori kecskeméti ifjúsági parké: nagy tanulsága az, hogy a nyár végén mindig tudtuk, miért buktunk meg. Hiányzott az érdemi együttműködés. HORVÁTH KÁZMÉR: Ennek anyagi okai voltak, nehéz egyez­tetni a folyószámlás és a költ­ségvetési szervek gazdálkodását. VÉCSY GYÖRGY: De nem le­hetetlen — akarni persze min­denképpen kell. Aki emlékszik a vasútállomás menti parkra, az tudja, ez a resti és a láger rosz- szu'l sikerük házasságának tűnt fel: szögesdróttal bekerítve. Egy héten négy műsort adtunk, a leghíresebb együttesek léptek föl — a körülmények aztán oda ve­zettek, hogy ez is kevés volt. Pe­dig hát valamiképpen szombat este el kellene csábítani a kocs­mától a gyerekeket. P. N.: Kecskemét új büszkesé­ge az úttörő- és ifjúsági ház. Mennyire tudja becsalogatni a fiatalokat? SZABÓNÉ MIKUS EDIT: Ta­valy októberben kezdtünk hozzá a tervek készítéséhez, a lehető legnagyobb mértékben támasz­kodtunk a gyerekek véleményé­re, még dolgozatot is írattunk velük. A Diáktanács megvitatta az elképzeléseket: ők szabták meg az igényeket. Koordináltuk, hogy mit tesz a városban 13 szerv, kiderült, hogy vannak kö­zös programok. VÉCSY GYÖRGY: De ki tud ezekről? Legalább egy óriási megállítótáblát látnék . . . Sze­rintem rossz a propagandájuk! LÁNGNÉ NAGY MÁRIA: A koordináció eredményeit én csak részlegesnek tartom: végül is ar­ról van szó, hogy valaki össze­gyűjtötte a programokat, mert ennél nem történt több . P. N.: Üjabb tanulság: nem elég. ha jó a program, gondos, kodni kell arról, hogy minél töb­ben tudjanak róla. És — ha jól értem — nemcsak szavakban kell együttműködni, hanem tettekben is. Ez pedig nyilván a pénzen is múlik. FARKAS JÓZSEF: Ha már a pénz van soron, akkor az egyet jelept »-'-kistelepülések ügyével. Vámson — akárhogyan isvves£- szülr— a bőség zavara áll ferm — egy faluhoz képest. Nekünk például a Duna mentén elemi gond, hogy nincs egy olyan hely, ahol ötvenen sátorozni tudnának. P. N.: A kör bezárul, mert a sátorozással a korszerű — tehát a kulturális értékeken túl elemi emberi szükségleteket is kielégí­tő — közművelődés ügyéhez ér­tünk. Ahhoz a művelődési ház­hoz — például — ahová nem­csak tárlatot nézni, de kazettát átmásolni is be lehet menni. LÁNGNÉ NAGY MÁRIA: Csak egy a gond: ma már egy amatőrnek háromszor jobb fel­szerelése van, mint egy intéz­ménynek . . . ERSE'K GYÖRGY: Sok szó esik a pénzről, mindenki a hiá­nyára panaszkodik, ugyanakkor parlagon hever egy csomó lehe­tőség. Évente hirdet pályázatot — komoly összegeket lehet el­nyerni — az Állami Ifjúsági Bi­zottság, mégis, tavaly a megye több mint száz művelődési házá­ból csak nyolcán érdeklődtek P. N.: Gyerekcipőben jár az ifjúságkutatás. A kínálat egy re. sze nem a fiataloknak, hanem a ..felsőbb szervnek" szól. A rugal­mas reagálást nem teszik lehe­tővé a■ pénzügyi jogszabályok, s ez a tartalmas munka akadálya. A beszélgetés során elhangzotta­kat nagyjából ezek köré lehetne csoportosítani. A' végén — mert itt a leghangsúlyosabb — essék szó a társadalmi okokról is. HORVÁTH KÁZMÉR: Szö­gezzük le, hogy az ifjúsággal kapcsolatos gondok mögött tár­sadalmunk ellentmondásai hú­zódnak meg. amelyek ez esetben — igen látványosan — a műve­lődési központban csapódnak le. Az ifjúságért azonban nemcsak, és nem is kizárólag a művelődési ház a felelős, hanem az egész társadalom. Számot kell vetni az­zal, hogy a tinédzserkorosztály maga is rétegzett, tehát diffe­renciáltan kell közelíteni hozzá. Ennek továbbra is gátja, hogy a művelődési házak munkáját az általuk tartott rendezvények számával mérik, holott, például a szipus gyerekek problematiká­ját semmilyen beat-koncert n,em oldja meg. i i, ■ « P. N.: Nem először — és bizto­san nem utoljára — a társada. lom felelősségére is apellálunk. Az enyémre, a tiédre, a miénk­re — és az Önökére. Nincs álta­lában érvényes recept a szóra, kozásra, de mindenképpen hasz­nos, ha a felelősök tűzön-vízen át megpróbálják az értékközve. títés. értékorientálás talán nem mindig népszerű feladatát minél hatékonyabban megoldani. S aki csak egyszer végigmegy bármely településünk főterén egy kora esti órában, az láthatja: a napi közművelődési célokon-lehetösé- geken túlmutató, társadalmi fon. tosságú ügyről van szó. amely bőven kínálja a teendőket. KÖNYVESPOLC Történelmi kaleidoszkóp ' Gedeon Pál bebizonyította, hogy nemcsak hírlapírónak. „kónyvíro- nak” sem akármilyen. Amit egy­kor megélt-* megírt. az már tör­ténelem. A szerzőnek a Népszava hop­es Kónvv'kiadó gondozásában megjelent Történelmi kaleidosz­kóp című kötetet lapozva, első­ként feltűnik Gedeon egyik leg­nagyobb erénye: biztos kézzel ké­pes válogatni, csokorba kötni írá­sokat. A kötet a nürnbergi perről ké­szült tudósítással indul, 'ezekben reflektorfényben szemlélhetjük a' fasiszta vezetőket a történelem ítélőszéke előtt. A náci vezérek nürnbergi ki­végzésénél — ki tudja miért — csak nyolc újságíró lehetett jelen. Ám, Gedeon az angol Sellknk Pánton nyomán a Szivárvány cí­mű újság hasábjain úg.v tudósít, mintha jelen lett volna az ese­ményen. Vérbeli hírlapíróként olt találjuk1 a háborús vereségből ocsúdó Németországban, nagy­szerű riportot készít a Világos­ság számára Dorothea Kitinnel, egy életiben maradt zsidólánnyal. 1948-ban Auschwitzba lat g;r: nem szít indulatokat, ám amit tényként az olvasó elé tár. az maga a szörnyűségok elleni tilta­kozás. Gedeon Pálnak megada­tott, hogy Hirosimába is eljus­son Erről az útról készült az 1962-ben publikált írása. .Láttuk a város makettjét a támadás előtt. És mellette ott a másik ma­kett: a támadás utáni városkép. Romok. por. kőtörmelék, eg> más­ba fonódó vastraverzek. Az egy­kori fényképeken a borzalmas tűzvész tomboló lángtengere. S a következő vitrinekben az áldoza­tok tépett ruhafoszlányai, meg­égett, megszenesedett emberi csontok, a borzalmas hőségtől megolvadt és kőkeménnyé mere­vedett üvegdarabok, olvadt érc Gedeon apokalipszist idéz, mai szorongásunkat mondja ki. Hírlapíróként, egyebek között, tudósít az elmúlt évtizedek em­bertelen, az emberhez nem méltó, hihetetlen, képtelen, fantasztikus eseményeiről, például a guyanai dzsungelból, a „népek temploma" szekta tagjainak tömeges öngyil­kosságáról. A Népszava 1978. no­vember 26-i számában megjelent Gedeon-írás summázta igencsak elgondolkodtat: „Hibbant elme? — Minden bizonnyal az is. Ám ennek a sajátos elmebajnak, kü­lönösképpen a vele párosuló tö­megpszichózisnak a gyökerei a társadalomban termelődnek ki." Gedeon Pál járt Nápolyban, fel­kereste Monte Crislo szigetét él­ményeket gyűjtött Tokióban, no­teszlapokat készített Portugáliá­ból. Ám nemcsak tudósításait küldte, hanem minket, olvasó­kat kézenfogva vezetett ismeret­len tájakra, távoli országokba. S. D. Lakatos András-Láng Zsuzsa (2) Jandó István őrnagy, számos nagy ügy vizs­gálója, 1949 óta dolgozik a Belügyminisztérium kü­lönböző területein. Jelenleg fővizsgáló a BRFK vizs­gálati osztály népgazdasági és társadalmitulajdon- védelmi alosztályán. * Fgyik kiemelkedő vizsgálati munkám a „gyümöl­csös ügy" volt. Ennek során 1975-ben a Csukván Állami Gazdaság főkertésze budapesti zöldség-gyü­mölcs boltjuk vezetőjével arra szövetkezett, hogy a konzervgyárak számára szüretelt gyümölcsöt nem szállítják le. hanem kiárusítják „ fővárosban. Az összes kár, akkori értékben számolva, 6 millió fo­rint volt, ami 88 vasúti vagon gyümölcs ellenérté­kének felelt meg. Említésre méltó még ebben az ügy­ben az. hogy a társadalmi tulajdonban keletkezett kárt az utolsó filLérig sikerült visszatéríttetni. Ugyancsak emlékezetes ügyem volt a hírhedt Shell—Interág-ügy is. Az országban működő 34 Shell-óllomás kezelői arr„ szövetkeztek a kutak karbantartását végzőkkel, hogy azok egy kismotor segítségével a benzinkutak .számlálóberendezését visszatekerjék, és ennek megfelelően a benzin el­lenértékét kivegyék a pénztárból. Az okozott, kár itt 10 millió forint voLt. Emlékszem, hogy amikor az ügy derekánál jártunk, .akikor a beidézett kútke­zelők már a jogtalanul kivett pénzzel együtt jötték be. Az állam kárát itt is sikerült teljes egészében megtéríttetni. összegszerűségében azonban a most zárult totó­ügy volt az eddigi legnagyobb munkám. A vizsgá­lat során több mint 31 millió forint károkozást tud­tunk megállapítani, és hitelt érdemlően bizonyíta­ni. Azt a fáradozásunkat is siker koronázta, hogy ebből minél nagyobb összeget tudjunk az állam javára visszatéríttetni. Az eljárás során 23 milLió 100 ezer forintot sikerült részben készpénzben, részben takarékbetétkönyvben, illetve egyéb zár alá vétel­lel biztosítani. Joggal merült fel a kérdés, hogy a hiányzó több mint 8 millió forintnak mi a sorsa? Valaki letölti érte a büntetését, és utána szépen tovább éldegél belőle? Szerintem ez is elképzelhető, bár nem va­lószínű, mert az összeg semmiképpen- sem egy-két embernél koncentrálódott. A totózók égyrészt a nyá­ri kupa után is játszottak, 'méghozzá nagyban, de a csapatokat pénzzel ekkor -már nem keresitek fel. Így a biztos tipp hiányában sokat is vesztettek, más­részt pedig eléggé nagylábon éltek, sokat elszóra­koztak korábbi nyereményeikből. Ami fellelhető volt ezek után, azt mi -megpróbál­tuk az állam javára visszatéríltetni. Ebben, ha le­het ezt mondani, bűnüldözők és bűnelkövetők kö­zös nevezőn vannak. A mi feladatunk többek között, az. hogy a társadalmi vagy a szie-mélyi tulajdonban keletkezett kár minél nagyobb -mértékben -térüljön meg. A bűnelkövetőknek pedig minden, esetben eny­hítő -körülményt jelent, ha az Okozott kánt meg tud­ják téríteni valamilyen formáiban. A vizsgálat jó három hónapig tartott. Ez n-e-m is olyan hosszú idő, ha figyelembe vesszük azt. hogy több mint 40 csapatot kellett megkeresnünk, 130- nál több embert hallgattunk ki gyanúsítottként — köztük 8 bírót meg néhány sportvezetőt —. és több mint 200 azoknak a játékosoknak és pénzfelvevők­nek a száma, akiket tanúként hallgattunk meg. Szükségessé tette ezt az, hogy a Faragó-féle tár­saság 84 alkalom-mai keresett meg csapatokat, akik részére 1 millió 600 ezer forintot fizettek ki ,a biz­tos tippekért. Mindezért 31 millió S24 ezer 72S fo­rint nyereményt zsebeltek be. A vizsgálati munkában — és ez nemcsak a totó- ügyre vonatkozik — minden -egyes elrendelt nyo­mozásnál alapvető kérdés a gyorsaság. Indokolt ez többek között azért is, hogy az egyes ügyek még fel nem derített résztvevői ne tudják magukat vala­milyen fondorlattal kivon-ni az igazságszolgáltatás alól, -ne -legyen idejük az esetleg még perdöntő ‘bi­zonyítékok -megsemmisítésére. Ebben az ügyben is nagy hangsúlyt fektettünk a gyorsaságra. Miután az első vallomásokból kibon­takozott az, hogy egy szervezett társasággal állunk szemben, hamarosan megállapítottuk, hogy ezen belül kinek mi volt a feladata. Elkészíttettük a vizs­gálat tervét, amélyben -mindannyiunk további mun­káját lépésre! lépésre -rögzítettük. Az ország alacsonyabb osztályú csapatainak kö­zel egyharmada vett részt a bundázásokban, köz­tük jó néhány NB Il-es egyesület -is. Feladatunk az volt, hogy megállapítsuk, -melyik héten ki, meny­nyiért, melyik csapatot vette meg nyerésre, illetve vesztésre. Ehhez a munkánkhoz nagy segítséget kaptunk a velünk mindvégig szorosan együttműködő Országos Testnevelési és Sporthivataltól, amely rendelkezé­sünkre bocsátotta az érintett mérkőzések jegyző­könyveit, az ellenőri jelentéseket és a csapatok iga­zolt játékosainak névsorát. Eleinte azonban nemcsak az ügy 'méreteit, rv.i-gy- ságá.t nem tudtam elképzelni, de még azt is két­kedve fogadtam, hogy van egyáltalán Magyaror­szágon oilyan ember, aki ekkora tőkével rendelke­zik. Heti 6—9 mérkőzés megvétele, plusz a totóbe­fizetés — nem kis összeg. Azt sem hittem volna, hogy n,álunk a sparjszeretó közvéleményt ennyire félre lehessen vezetni. Itt nemcsak a totózókra. ha­nem a játékosokra és a sportvezetőkre is gondolok. Mint később kiderült, nem is egy ember rendelke­zett olyan tőkével, amit hétről hétre befektetett. Faragót 1931-ben, a 45. játékhéten kereste meg Pa­taki Miklós és Perei Gyula azzal az ötlettel, hogy alakítsanak egy totózó társaságot. Javaslatukat az­zal indokolták, hogy fölösleges külön.-külön meg­keresniük a csapatokat, pénzt adni -nekik — -mint azt eddig tették —, merít ha továbbra is így csinál­ják. akikor csökken a nyereményesély és a felosztás­ra kerülő nyereménya-lap. Egyesítették tőkéjükét és lehetőségeiket. Ezek után elfogadták Patakinak azt a javaslatát, hogy 30—35 ezer forinttal adjanak kellő komolysá­got szándékuknak a, csapatok felé. Így -nagyobb lett annak a valószínűsége, hogy azok hozzák is a kívánt eredményt. Mindezek biztosítására pedig Faragó öt­lete nyomán bevezették a kauciórendszert, azaz biztosítékot kértek a csapatoktól. Az óvadék értéke általában a felajánlott összeg fele volt. E/ekei az­tán, ha mégsem a kívánt eredmény jött be. nem is adták vissza a későbbiek folyamán. Faragó elmondta társainak, hogy a pesti t •>• -k körében rendelkezik olyan kapcsolatokkal, akikre< megfelelő ismerettségük van a labdarúgók között és megfelelő honoráriumért vállalkoznak a csapo­tok megkeresésére, az üzletek megkötéséi?, lebo­nyolítására Bevonták (játékukba Pócsi László sportköri inti zőt. aki korábban maga is bíró volt. Ö vállalkozott arra, hogy felkeresi a totómecc.sek játékvezetőit, i . pénzt ajánl fel nekik. Erre azért volt szükség, h g.v a bírók ne fújják le a mérkőzést komolytalan játék miatt. A társaság megalakulásakor megállapodtak abban is, hogy az üzletkötésekből ők sem maradnak ki. Ezért Faragó bemutatta Patakinak Kujtár Istvánt, aiki a Szarvas SE játékosa volt. és vállalta, hogy személyes ismeretsége révén segítségükre les/ n csapatok látogatásában. Ettől kezdve közös kiadásaik heti 600—800 ezer h>- rintig terjedtek. Ez magában foglalta a csapatoknak és a játékvezetőknek kifizetett pénzt. éi> a megjátszott kollektív szelvény részvételi díjat is Pataki és Pí ­réi ekkor még nem rendelkeztek akkora anyagi fe­dezettel, hogy hétről hétre ennyit kifizessenek. Így Pataiki maga mellé vette társnak Fejes Ferenc szű­csöt, Perei pedig Szabó Istvánt, aki foglalkozó,ára nézve kisegítő családtag volt. Ez az együttműködés egészen az 1982. év 21. játékhetéig tartott nmi'.«-r is Pataki és Perei elegendő tőkére tett mar szert. Ebben az időszakban Fejes és Szabó fejenként 1 millió 257 ezer 578 forint nyereményben ics/esült A 25. héten pedig megkezdődön a Nyári Toló Ku­pa. Addigra azonban tovább bővült n társa*ág lét­száma. Faragó, társait megtévesztve, oldalágon cgv külön szövetsége! hozott létre. Megállapodott L- rincz József debreceni lakos egyetemi hallgatóval hogy az a keleti csoportból minden héten két mér­kőzés fix tippjét vásárolja meg neki. Tanácusui is ellátta az egyetemistát. Kioktatta hogy mindezt legjobban egv olyan Játékos segíts-.-gével lehet meg­oldani, aki megfelelő Ismeretséggel rendelkezik a keleti csoportban, és némi anyagi eMens/olga-ltiit.i- sért elintézi csapatoknál a kívánt eredményt. El­mondta az óvadékrenrtszer előnyeit is. Lórin -/ tv-or tudva arról, hogy Faragó máshol ís tót'-zik, felhaj­totta Kovács Gábor magántaxist, akt régebben a Debreceni USE egyesületében játszott. Ezut u 1. ■ rincz — a Faragóval 50—30'’,-ban meg > zt t- -• nyereményének a felét Ková.-siraK id: i Ke. - u részesedése 2 millió 21 t-zer ki; Fai i ­pedig két helyről részesült tt. ■ ,ai-- ■ • h< (Folytat«* a kni-vtkv > ->mi >•„ ■ ,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom