Petőfi Népe, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-09 / 33. szám

4 9 PETŐFI NÉPE • 1983. február 9. HÍRKÖZLÉSI VILÁGÉV — LEGYŐZNI A TÁVOLSÁGOT Halló, itt Bács-Kiskun megye Érdemes és szükséges tovább fejleszteni a földkerekséget át­fogó hírhálózatokat politikai, gazdasági és emberi megfontolás­ból egyaránt. Ezért, s ennek serkentésére nyilvánította az Egyesült Nemzetek Szervezete 1983-at távközlési világévvé. A Duna—Tisza közén Eléggé közismert, hogy hazánk távbeszélő-hálózatának színvonala — foglalkozzunk ezúttal csupán a legtöbbeket személyesen érintő telefonnal — sem a mennyiség, sem a minőség tekintetében nem áll összhangban az ország köze­pes gazdasági fejlettségével, el­marad attól, s ez nyilvánvaló hátrányokkal jár. .Ez év elején száz lakosra mintegy 12,5 beszé­lőhely jut — ebben benne fog­laltatnak a mellékállomások is —, s ez a szám hátra parancsol bennünket az európai „ranglis­tán”. Sács-Kiskunban száz lakosra még ennél is sokkal kevesebb, mindössze hat beszélőhely jut, vagyis fele az országos átlagnak. A Duna—Tisza .közén találha­tó távbeszélő-hálózat műszaki­technikai színvonala is — mint azt iGyenes Gézától, a Bács-Kis­kun megyei Távközlési Üzem Vezetőjétől megtudtuk — ala­csonyabb az országos átlagnál. Itt van még legtöbb légvezeték. Ami a központokat illeti, megle­hetősen vegyes a kép: automatá­tól a legrégibb típusig minden­féle előfordul. A kecskeméti crossbar-központ, révén az állo­mások egy részéről már közvet­len tárcsázással hívható hazánk legtöbb vidéke, sőt az európai országok is. Ugyanakkor a „kurb­lis” készülékek sem mentek még ki a divatból — a községekben —, amelyek ráadásul a falusi postahivatalok zárása után, s szombaton és vasárnap némák maradnak. Korszakváltás — Megkezdődött a megyében az a korszakváltás, amelytől eb­ben az évtizedben a színvonal lényeges emelkedése várható — hallottuk a távközlési üzem ve­zetőjétől. — Gondolok itt a kor­szerű kecskeméti központon kí­vül arra, hogy a légvezetékeket fokozatosan földkábelre tudjuk kicserélni, ami a jobb hangmi­nőség és a nagyobb üzembizton­ság egyik föltétele. — Lesz ennek folytatása is? — (Már van, ugyanis a kisebb településeket, jelenleg a bajai térségben, egy-egy, a mi viszo­nyainkat tekintve közepesen kor­szerű központra összekapcsol­juk. Közvetlen tárcsázással tör­ténő hívást akkor tesz majd ez lehetővé, amikor Bajára egy megfelelő automata központot telepíthetünk. — Mikorra várható ez? — A Vtld. ötéves tervben feje­ződik be a munka. Viszont a községek egy másik csoportját: Tiszakécskét, Nyárlőrincet, Laki- teleket, Tiszaalpárt már a jövő évben bekapcsoljuk a távhívásos hálózatba. Erre azáltal nyílik le­hetőség, hogy a helyi tanácsok kiegészítik a posta szűkös beru­házási keretét, együttműködnek velünk a közös cél érdekében. Városföldet, Hetényegyházát már az idén összekötjük a kecskemé­ti központtal. Kiskunfélegyházát ugyancsak fejlesztjük. A VI. öt­éves tervben az elmondottak ké­pezik a legfőbb feladatunkat és még a kecskeméti háromezres állomásbővítés. És addig? — S azokon a helyeken, ame­lyek egyelőre nem szerepelnek a listán? — Néhány automata vonalat kiadtunk már a gondok enyhíté­sére. Baján például a Finomposz­tó Vállalatnak, s kapott a Hosz- szúhegyi Állami Gazdaság is. — És a falusiak? — A közületek mindenütt ren­delkeznek éjszaka is élő vonallal. A lakosságról ugyanezt nem mondhatjuk el. Viszont egy dol­got sokan nem tudnak: a segély­kérő telefonokat bármilyen táv­hívásra, tehát nemcsak veszély- helyzetben, igénybe lehet venni a postahivatal zárása után. Még­pedig bizalmi alapon. Az állam­polgár fölveszi e kagylót, a köz­9 A bajai járásban kábelt fek­tetnek le a hálózat összevonásá­hoz. pontnak bemondja a személyi adatait, lakcímét, s behozzák a kért számot. Táviratot is lehet így feladni. A díj kifizetéséhez csek­ket küldenek neki. Eddig alig éltek a megyében ezzel a lehe­tőséggel. Havonta három távira­tot küldenek így, s napi egy be­szélgetést folytatnak a segélyké­rőnek nevezett telefonon. Egyéb­ként Kecskeméten öt nyilvános fülkéből lehet ugyanígy beszélni, táviratot feladni. A Bács-Kiskun megyei Távköz­lési Üzem dolgozói tavaly túltel­jesítették a tervüket, 1300 helyett .1400 állomást kapcsoltak be. Tu­catnyi „kiváló” cím birtokosai. Tervezik minél előbb megkezde­ni Kecskeméten a híradástechni­kai műszerész és a hálózatszere­lő szakmunkásképzést, s állnak elébe a fejlesztést gyorsító meg­bízatásoknak. Azt hisszük, a Duna—Tisza közén lakók joggal várják el, hogy az erre a célra fordítható beruházási javakból annyit ára­moltassanak ide, amennyivel a hátrány megszüntethető, hiszen a nemzeti jövedelem megterme­lésében nem a sor végén állnak. A. T. S. VAN LEHETŐSÉG A GYEPGAZDÁLKODÁS KORSZERŰSÍTÉSÉRE A jövedelmező állattenyésztés tartaléka Az állattenyésztés jövedelme­zőségét előmozdító tömegtakar- mány-termesztés, gyepgazdálko­dás VI. ötéves tervi feladatairól, az ágazat fejlesztésének lehető­ségeiről tárgyaltak a napokban a Tudomány és Technika Házában. A Magyar Agrártudományi Egye­sület megyei szervezetének rét-, legelőgazdálkodási szakosztálya kezdeményezte a tanácskozást, amelyre hivatalosak voltak a Me­zőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, a megyei szakigaz­gatás, a tudományos intézet, s Bács-Kiskun legjelentősebb szarvasmarhatartó nagyüzemei­nek a szakemberei. A megvitatott téma jelentősé­ge túlnő Bács-Kiskun határain. A népgazdaság VI. ötéves tervé­ben előirányzott gabonaprogram következetes végrehajtására ugyanis, a kérődző állatok tömeg­takarmányát országszerte egyre nagyobb mértékben a gyep fű- termésére, a gyepgazdálkodásra szükséges alapozni. Az eddig szántóföldön termesztett szálas- és tömegtakarmány helyére ka­lászos gabonát, s kukoricát le­het vetni. Az országos előirány­zat szerint 2,5 millió tonna széna­értékű szálastakarmány termelé­sére alkalmas gyepterület van hazánkban. Ennek eredményes hasznosítá­sát egyes kedvező tényezők segí­tik, más tényezők pedig nehezí­tik. Bács-Kiskun megyében 146 ezer hektár gyepet tartanak nyil­ván, de ennek ötven százalékát aligha lehet tömegtakarmány- termelésre felhasználni. Homok­talajt véd az elsivatagosodástól. Legeltetni csupán az esztendő egy bizonyos, rövid szakaszában le­het. Ha feltörnék, ismét futóho­mokká válna. Bács-Kiskun megyében 36 ezer hektár gyepet hasznosítanak bel­terjesen, de ennek többsége szá­raz termelésű. Kedvező esztendő­ben 2,8 tonna az átlagos termé­se. Ahol öntöztek, ott hektáron­ként 6 tonnás hozamot is elértek. Tény, hogy a gazdaságilag jobb helyzetben álló nagyüzemek a jö­vedelmükből többet tudnak ál­dozni' a rét, legelő hozamának nö­velésére, különösen az ágazat műszaki fejlesztésére, a tápanyag­utánpótlásra, betakarító gépek beszerzésére. Sajnos, a Kiskun­ság nagv kiterjedésű legelői . a kedvezőtlen adottságú szövetke­zetekben vannak, amelyek szűkös anyagi lehetőségük miatt a gyep- gazdálkodásra alig. vagy egyálta­lán nem tudnak költeni. Alacsony színvonalú a tápanyagellátás, amj a legfőbb akadálya a gyeptermés növelésének. A műszaki berendezések árá­nak emelkedése is hátráltatja a gyepgazdálkodás fejlesztését. Azok a gépek, amelyek a fűtermés ke­zelésére, betakarítására alkalma­sak, emiatt elég nehezen szerez­hetők be. Célszerű lenne több gazdaságnak társulnia, hogy kö­zös erővel korszerűsítsék a gép­állományt. Oravecz Sándor fő­előadó, aki a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium kép­viseletében vitaindító előadást tartott, az ország különböző tá­jain, és Bács-Kiskun megyében bevált módszerek megismerésére, helyi alkalmazására is felhívta az érdekeltek figyelmét. A Helvé­ciái Állami Gazdaság, a kiskun­félegyházi Lenin Tsz szakszerű 9 Móricgáton kiváló minőségű szénát gyűjtöttek össze a Petőfi Tsz gazdái az öntözött és szá- raztermelésű gyepterületről 1982- ben. Tizenkét hatalmas kazalba rakták a két majorban. 9 Balra: jó minőségű, magas zsírtartalmú tejet fejtek a jános­halmi Jókai Tsz tehenészetében, ahol szakszerűen takarmányozzák az állatállományt. Szabó Vilmos technikus a vizsgálatot készíti elő. m gyepgazdálkodást folytat évek óta, s igen jól hasznosítja a fű­termést az állattartásban. Mód­szerüket érdemes tanulmányozni, s az adottságokhoz igazítva, má­sutt is alkalmazni. Az agrártu­dományi egyesület még ebben az évben tapasztalatcserét is szer­vez a Helvéciái Állami Gazda­ság gyepgazdálkodásának meg­ismertetésére. A vitában felszó­lalók közül Fiiszár Károly, a kis­kunfélegyházi Vörös Csillag Tsz szakembere, Sárközi János, a la- josmizsei Kossuth Tsz képviselő­je, Pekári László, a jászszent- lászlói termelőszövetkezet szak­embere, Keszthelyi Tibor, a Kis­kunhalas^ Állami Gazdaság és a B.KR társulásának képviselője a helyi lehetőségek kiaknázásá­nak eredményeiről és gátjairól beszélt, Pollák. István a megyei növényvédelmi és agrokémiai ál­lomás gyepgazdálkodással össze­függő vizsgálatait, dr. Petrányi István szakosztályi elnök, az agrár- tudományi egyesületnek a gyep­gazdálkodást segítő kezdeménye­zéseit, terveit ismertette. K. A. SAJTÓPOSTÁT KÉRDEZZEN - FELELÜNK Hol kell megállnia a vonatnak? Igen kellemetlen helyzetben volt részük január 25-én reggel az alsóméntelekleknek, akik vo­nattal utaztak Kecskemétre, mert tőlük, illetve az állomásépülettől messze állt meg a szerelvény, amely után futniuk kellett. Ott persze hiányzott a peron, emiatt nehézkessé vált a fel- és leszál­lás. Szabó Julianna olvasónk ek­kor sérült meg, s ezzel kapcsola­tosan így vélekedik a lapunkhoz továbbított levelében: .„Szerintem, vissza kellett volna tolatnia a vo­natnak, igaz viszont, hogy akkor kevésbé derülhet rajtunk, a loho­ló idős utasokon a szolgálatos személyzet. A jövőben szeretném magam megkímélni az efféle él­ményektől, ezért érdekel: szabá­lyozza-e valamilyen rendelet, hogy az állomásokon hol kell megállnia a személyszállító vonatnak?” A Szegedi Vasútigazgatóság for­galmi osztályán arról (tájékoztat­tak bennünket, hogy szigorú elő­írás kötelezi a mozdony vezetőt: a pályaudvarokon és a nagyobb áliomásoikon a jól láthatóan el­helyezett „Á”-jelzésű tábla mel­lett, másutt pedig az úgynevezett fevételi épület előtt, vagyis a ki­alakított peronmezőnél kell meg­állnia; ott, ahol a biztonságos fel- és leszállásnak adottak a feltéte­lei. Az Alsóménteleken történt sajnálatos eset mulasztást 'felté­telez, s az ügyben vizsgálat in­dul, ami felelősségrevonással jár­hat együtt. Itt hívjuk fel olvasóink figyel­mét arra, hogy a MÁV-szolgálta- tássail összefüggő visszás tapasz­talataikat célszerű közölni már az érkezési állomáson a forgal­mi szolgálattevővel, aki a hallot­takat köteles továbbítani a vasút területi központjába. Milyen a forgalom a hírlappavilonokban? A kecskeméti Szabó Pál többek nevében fejezte ki nemtetszését amiatt, hogy az Akadémia körúton levő hírlappavilonnak gyakorta szegényes a kínálata. Január 13-án, szerdán például még jóval a záróra előtt hiába kerestek ott az emberek néhány újságot — közöttük a Petőfi Népét —, vala­mint totószelvényt. Olvasónk ta­pasztalt már hasonlókat másik pavilonban is, ezért érdeklődik: vajon az illetékesek figyeliíek-e arra, hogy milyen a forgalom e helyeken? A posta városi hírlaposztályá­nak vezetője, Bujdosó Mária a kérdéseinkre válaszolva elmon­dotta : egy-egy árudában körülbe­lül 250-féle napi- és hetilap, il­letve folyóirat kapható, no és különféle játékszelvény (totó, lot­tó, sorsjegy) is. Az állandó ve­vők rendszerint kielégíthetik az ezzel kapcsolatos igényeiket, megtörténhet azonban, hogy a vártnál több az úgynevezett al­kalmi vásárló, ezért a kelleténél korábban fogynak el a lapok. A forgalom ellenőrzése egyéb­ként folyamatos, régóta működik ugyanis a szolgálat, mely nap­közben sorra látogatja az árus­helyeket, s ahol hiányzik bármi­lyen kiadvány, oda a legrövidebb időn belül szállítanak példányo­kat a jelentősebb készlettel ren­delkező pavilonokból. Az átcso­portosítás ilyen gyakorlata bevál­Január 26-i Sajtóposta rova­tunkban a kecskeméti Simonné Dobos Inez esetét tettük szóvá, nevezetesen, hogy egy csődugu­lást — melynek következtében többször elöntötte emeleti lakását a szennyvíz — csak a hiba bekö­vetkezésétől számított 20 óra el­teltével sikerült kijavíttatnia. E közlés óta több hasonló törté­nettel gazdagították ismereteinket olvasóink, akik sok-sok kérdést is feltettek. Ezekre igyekeztünk választ kapni, amikor felkerestük a kecskeméti Ingatlankezelő és Távfűtő Vállalat egyik vezető szakemberét, Sándor István tech­nikust. — Mi az oka a lefolyócső gya­kori eldugulásának? A lakók sajnos mindenfélét 'bedobálnak a WC-kagylóha, ahon­nan rangydarabot, kisebb gyer- mekruháit, csontot és egyéb kony­hai hulladékot is leengednek a vízzel. Csakhogy a csőrendszer nem az effélék „elnyelésére” való, így aztán hamar bekövetkezik az eltömődés, úgyannyira, hogy a víz ás képtelen lefolyni, s árad arra, ahol utat, lejtőt talál ma­gának. — Megelőzhető az ilyen baj? — A dugulásra utaló jelenség, amikor a mosogatóból, vagy ép­pen a fürdőkádból túlságosan lassan folyik el a szennyvíz. Ek­totta a hozzá fűzött reményeket, ami azt jelenti, hogy sehol sem kell várni sokáig, hogy az elkelt újságok, vagy egyéb kiadványok helyébe újabb szállítmány érkez­zék. □ □ □ Szerintünk e szolgálatnak ke­vesebb feladata lenne, s talán a vásárlók ds ritkábban bosszan­kodnának, ha a szóban forgó árusok az igényeket reálisabban felmérve rendelnék meg a napi sajtóanyagot, s a játékszelvénye­ket! Kapnak-e utazási kedvezményt a nyugdíjasok? Kalocsáról, Kecelről és Kiskun- majsáról fordultak hozzánk nyug. díjas emberek, akik tudnak róla, hogy január óta szűkösebb a ked­vezményesen utazók köre, nincse­nek azonban vele tisztában, ki­hat-e ez a rendelkezés a már nem dolgozókra. Aggodalmukat csak fokozza a tény, hogy az utazáshoz szükséges utalványaikat máig sem küldte el címükre a nyugdíjfolyó­sító igazgatóság. Az illetékesektől kapott infor­máció alapján megnyugtathatunk minden érdekeltet: a februári nyugdíjjal egyidejűleg kapják meg a hiányolt utalványokat, me­lyek áprilistól kezdődén használ­hatók fel. Ami pedig a kérdéssel kapcso­latos 13/1982. (XII. 27.) KPM szá­mú és 1983-tól hatályos rendele­tet illeti, eszerint a nyugdíjas évente 8 alkalommal részesülhet 50 százalékos utazási kedvez­ményben a közforgalmú vasutak és a Volán menetrendszerű jára­tain. Jegye kiadásának, érvényes­ségének persze az a feltétele, hogy birtokában legyen a nyugdí­jasigazolványa. A kedvezményt megoszthatja a nyugdíj-korhatárt elért, de semmiféle rendszeres jövedelemmel nem rendelkező házas-, illetve életitársával. Ha e családtag is önállóan jogosult a félárú utazásra, akkor nem vehe­tő igénybe egymás utalványa. Korszerűsíthető-e a tanya? A Kunadacson lakó sokgyerme­kes családapa, ifjú Aipli Mihály hosszas spórolást követően döntött úgy, hogy helyrehozza a kissé már rozoga állapotú tanyai ott­honát. Az épület bontásához azon­ban nem járult hozzá a helyi ta­nács, arra hivatkozva, hogy kül­területről van szó, ahol tilos há­zat építeni. Az OTP-kirendeltsé- gen — ott a kölcsönfelvétel lehe­tőségeiről érdeklődött — viszont azt javasolták neki, célszerű len­ne először teljesen szétszednie a tanyát és utána megkezdeni a tervezett munkát. Olvasónk a to­vábbiakban így ír a lapunkhoz küldött levélben: „Nem tudom, mitevő legyek. Az ellentmondásos válaszok csak a kedvemet szegik, miközben fokozatosan megy tönk. re a hajlékom. Kérem, derítsék ki: egyáltalán korszerűsíthető-e a tanya?” A tanyai építkezés lehetőségei­vel a 6/1975. (IV. 23.) ÉVM számú rendelet foglalkozik részletesen. S egyebek között előírja, mikép­pen kell határozni arról, hol kor már feltétlenül szólni kell a házfelügyelőnek, aki a történtek- ^ ről köteles értesíteni a gyorsszol­gálatot, melynek dolgozói pár na­pon belül a helyszínen vannak, és elvégzik a tisztítási műveletet. — A váratlan esetben van-e sürgős teendő? — A víz főcsapját kell elzárni. Egymást pedig illák annyira be­csülni, hogy ilyenkor senki se engedje le a kádja, mosdója stb< tartalmát. — Több mint hatezer bérle­mény van Kecskeméten, az emlí­tett zavarok bekövetkezésének tehát nagy a valószínűsége. A legelviselhetetlenebb azonban az éjszakai szennyvizömlés. Terve­zik-e ügyelet létrehozását? — Vállalatunknál már megala­kult az a gazdasági munkaközös­ség, melynek tagjai vállalkoztak erre a munkára. Amint a szűk- , séges engedélyek birtokában le­szünk, részletesen beszámolunk működésükről a nyilvánosságnak. Addig viszont érdemes megje­gyezni a 22-806-os itelefonszámot, mely délután 4 és reggel 6 óra kö. zött hívható, s a bejelentéseket üzenetrögzítő tárolja. Ily módon „vesszük” munkaidő után a ház- kezelőségek telefonjain át jelen­tett panaszokat is, melyek alap­ján másnap kezdik meg a hibák elhárítását dolgozóink. maradnak meg tartósan és hol lesznek csak átmeneti jellegűek e lakó-, illetve gazdasági épületek. Alapos felmérés után született meg megyénkben is — évekkel - ezelőtt — az ezzel kapcsolatos hatásági döntés, mely szerint pél­dául a kunadaosi térség tanyái­val sem lehet számolni hosszú távon, E tény figyelembevételével oldható meg az ön problémája. Nos, a tanya lebontására és új­jáépítésére valóban nem kerülhet sor, ám annál inkább a korsze­rűsítésre, melynek során maxi­mum 25 négyzetméterrel bővül­het az épület, de oly módon, hogy nem hozható létre új lakás. E kérelmét — a műszaki dokumen­tációkkal együtt — juttassa el a községi tanácshoz, mely a meg­szabott feltételek megléte esetén kiadja a szükséges építési enge­délyt, s annak birtokában for­dulhat a pénzintézethez hitelért. Ki a gazda a móravárosi lakótelepen? Kiskunfélegyházáról küldte so­rait hozzánk Borbás József, aki a móravárosi Platán utca egyik mo­dern lakásának tulajdonosa. Vol­taképpen oka van az elégedett­ségre, hiszen az ízlésesen beren­dezett saját otthonában kényelem közepette élhet a családjával, ám az örömét lelohasztja a sajnálatos tény, hogy a szűkebb környezete rendezetlen, elhanyagolt. Elsősor­ban a járda és az úttest hiányzik. Olvasónk ezzel kapcsolatosan szó. vá teszi: „Ügy vélem, ha elkészül egy új lakótelep, az odaköltözők joggal tarthatnak igényt legalább arra, hogy a normális közlekedés feltételei biztosítottak legyenek. Mi is régóta óhajtjuk ezt, de ed­dig hiába, mert az illetékesek semmit sem tettek a tarthatatlan állapotok megszüntetése érdeké­ben. Felmerül a kérdés: végtére is ki a gazda mifelénk?” E közérdekű ügyben a kiskun­félegyházi Városi Tanácshoz for­dultunk, ahol Gulyás István mű­szaki ÓSitály vezető készséggel ad­ta tudtunkra az alábbiakat,: Félegyháza egyik legdinamiku­sabban fejlődő része a Móravá- ros, ahol jelenleg már több száz család lakik. A részint saját erő­ből, másrészt vállalati támogatás­sal, illetve OTP-beruházásban épült lakások mellett megtalál­ható az új ABC-áruház, a szol­gáltató egység és az óvoda. Az úgynevezett járulékos létesítmé­nyek elkészülte érdekében nagy erőfeszítést tetit a tanács, amely a jövőben is tovább gyarapítja a lakótelepet. Ahol kétségkívül indokolt a járda- és úthálózat mielőbbi kialakítása. Csakhogy másutt sem kevésbé fontos megoldani a hasonló fel­adatokat. A város belterületén ez idő szerint 60 kilométernyi út vár portalanításra. E munkák el­végzése azonban csak fokozato­san történhet, £ olyan ütemben, ahogyan azt lehetővé teszi a ke­vés összegű fejlesztési alap. Az útépítési program meggyorsításá­ra persze van megoldás. Például az, amit a Szőlő utcaiak tettek, ők ugyanis összefogás révén segí­tették a környékbeli 300 méteres úttest rendbetételét. Nos, a Platán utca lakói szin­tén követhetik az efféle mód­szert. Amennyiben vállalkoznak a társadalmi munkára, a tanács biztosítja az anyagot, gépet (utób. bihoz kezelő szakembert is), s így sor kerülhet mihamar az út és járda megfelelő burkolására, sőt a parkosításra is. Befejezésül hangsúlyozta in­formátorunk, hogy a mintegy négyzetkilométernyi kiterjedésű Móraváros értékesített telkei árá­ban csak a villany-, víz- és gáz­hálózat kiépítése foglaltatik ben­ne, s ez annyit jelent, hogy a közterület továbbá fejlesztéséhez elengedhetetlen a lakosok hozzá­járulása. Akik valójában gazdák a szűkebb környezetükben, mely­nek szebbé, csinosabbá tétele döntően függ az elhatározásuk­tól, közreműködésüktől. Szerkeszti: Veikéi Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 20-111. LESZ ÉJSZAKAI ÜGYELET Még egyszer a lefolyócsőről

Next

/
Oldalképek
Tartalom