Petőfi Népe, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-09 / 33. szám

1983. február 9. « PETŐFI NÉPE • i ARCOK ÉS VALLOMÁSOK - ___________ K iss Árpád, a mezőgazdasági tudományok doktora Budapesten született 1916-ban. Az iskoláit a fővárosban és Moson- magyaróvárott végezte; okleveles mezőgazdász lett. Dolgozott az Or­szágos Növénynemesítő Intézetben, majd az Akadémia martonvásári kutatóintézetében. 1957-ben került Kecskemétre, a Duna—Tisza közi Kísérleti Intézetbe. Széles körben figyelmet keltő kutatásaival, sok­oldalú tudományos munkájával több rangos kitüntetést érdemelt ki. A Munka Érdemrend bronz és ezüst fokozata, az Akadémia-díj II. fokozata, az Osztrák Mezőgazdasági Kamara díja, a Mathiász-díj és a Kecskemét Városért emlékérem birtokosa. Hatvanhét esztendős, s mint nyugdíjas, a Zöldségtermesztési Kutató Intézet tudományos ta­nácsadója. Többek között a nevéhez fűződik a sokat emlegetett triti- kále, valamint a magnélküli dinnye kikísérletezése. — Mi akart lenni kezdettől fogva? — Kertész. A nagyszüleim gyö­nyörű kertje vonzott fiatal ko­romban. Azok a maglódi évek meghatározóak voltak az éle­temben. Szerencsémre a gondo­zásához szabad kezet kaptam, nagy örömömre. Az igazsághoz tar­tozik, hogy gyenge testalkatú vol­tam, s arra gondoltak többen, a kertészetben majd megerősödöm. Idejekorán felerősödött bennem a genetikai szemlélet, mely vé­gigkíséri életutamat. — Mikor kezdődött a „tritiká- lé-szerelem"? Hogyan szánta el magát arra, hogy ennek a témá­nak szentelje szinte fél életét? És mi ösztönözte erre? — Az ötvenes években a mar­tonvásári kutatóintézetben dol­goztam. Feladatom volt az úgy­nevezett ernyősborsó-kísérletek végzése. Ám később a genetikai osztályon új feladatot kaptam, a búza—rozs párosítású hibridek­kel foglalkozhattam. Rendkívül érdekelt ez az alapkutatás. Hi­szen a tritikálé gyakorlati hasz­nosításának igénye csak később merült fel. — S mi történt a kecskeméti évek alatt? — Egyre jobban felismertem, hogy a búza—rozs hibrid a két gabonaféle előnyös tulajdonságait egyesíti. Vagyis: a búza maga­sabb fehérje- és a rozs nagyobb lizintartalmát. Továbbá rájöt­tünk, hogy az így előállított hib­ridek kalásza hosszú, mint a ro­zsé, de egyúttal tömöttebb is, mint a búzáé. — Ez valójában .mit jelent? — A kalászok sűrűbben állnak. A szemek hármasával fejlődnek, és — ami rendkívül fontos té­nyező — búzaszemsúlyúak. — Két .évtizedes kutatásai so­rán'' elérté, hogy világhírű lett. Jól emlékszem, hogy alig Volt olyan hónap, hét egy időben, amikor ne lettek volna külföldi és hazai látogatói. Mit szólt eh­hez? — Hazudnék, ha azt monda­nám, hogy nem örültem neki. Éreztem, hogy a munkám soka­kat érdekel. Ez jólesett. Minek tagadjam? Japánból, a Szovjet­unióból, Kanadából és máshon­nan jöttek szakmabeliek, akiket érdekelt a dolog. — Kérem, ne haragudjon a kényesnek látszó kérdésért, de úgy tudom, hogy valami csalódás is érte utóbb... — Nem nevezném csalódásnak. Más kérdés, hogy a fejlemények — érthetően — nem töltöttek el nagyon nagy örömmel. — Miről van szó tulajdonkép­pen? — Hangsúlyozom, hogy én tel­jesen újat alkottam, minden is­mert előzmény nélkül. Ám mire sokéves alkotói munka alapján elkészültem, kiderült, hogy ugyanezt mások is megcsinálták, a tudtom nélkül. Spanyolország­ban, Japánban és Kanadában. — Nagyon lehangolta a felis­merés? — Egyáltalán nem. Miért is lett volna úgy? Hiszen mások kutatási eredménye is engem iga­zolt. — Tehát végeredményben iga­zi sikerélmény volt? — Pontosan így van. — Sok évet vett el a tritikálé- val foglalkozó kutatás. Más is érdekelte közben? — Mészöly Gyula egy időben megbízott a dinnye nemesítésé­vel. Láttam fantáziát a dologban; nekikezdtem, méghozzá nagy kedvvel, érdeklődéssel. iMivel ezt a kísérletet addig nem végezték. — És? — Megjött hamar a siker. Né­hány év alatt elértük a munka­társaimmal együtt, hogy elismer­ték a munkánkat. Létrejött a kecskeméti heterózis — a K-vö- röshúsú — és a magnélküli gö­rögdinnye. — Nem valamiféle ellentmon­dás az, hogy az úgynevezett mag- nélküli dinnyét magról kell ter­meszteni? — Dehogyis az. Egyszerűen elő kell állítani egy olyan görögdiny- nyét, melyet keresztezünk egy másik fájtával, s ebből még ma­got is kapunk. Nos, ebből a mag­ból új növény fejlődik, melyből ízletes dinnye lesz, olyan, ame­lyikben már csak magkezdemé­nyek vannak. — Ne vegye kötözködésnek: de mi a haszon ebben? — A magnélküli dinnye ter­mesztését ugyan nehézkessé te­szi, hogy mindkét „szülő-part­nert” fenn kell tartani a további szaporodás érdekében, ám mégis megéri: Mert egyrészt ízletesebb; amint reméltük, másrészt többet is tererrix — Mi volt a legnagyobb siker­élménye? — Az, amikor a kísérletek nyomán a búza—rozs hibridek­ből olyan magas és erős növé­nyeket kaptunk, mint a rozs. — Teljes volt az öröme ilyen­kor? — Volt. sikerélményem, aho­gyan ön mondta, de nem volt teljes az öröm. — Miért? — Mert abban az időben — mint említettem —, eléggé szé­les körben elterjedtek az inten­zív búzafajták. A mások által elért eredmények bizonyos fokig árnyékot vetettek az én mun­kámra. az eredményeimre. — Térjünk vissza egy mondat erejéig a híres tritikáléra. Mi lett a kísérlet legvége? — A Himalájáról származó, úgynevezett „Hüvelyk Matyi"- búzával sikerült törpésíteni a túlságosan magasnak bizonyult addigi tritikálét. — Az akadémikus Mészöly Gyulával együtt dolgozott éveken keresztül. Milyen élményeket őriz róla? — Tizenöt esztendőn át a he- ' lyettese voltam. Mint ember, nagyszerű, mint kutató, ambició­zus és szorgalmas volt. Minden­kor pontos, lelkiismeretes. Na- gyon-nagyon becsültem. — Mint nyugdíjas, jól érzi ma­gát? — ‘Feltétlenül. Érzem, hogy szükség van rám; dolgozom ma is. — Mit tart nagyon fontosnak? — Hogy a fiam, aki folytatja a munkámat, nagy-nagy sikere­ket tudjon még elérni. — Van több gyermeke is ... — Értük is aggódom, szurko­lok. A másik fiam biológus, a lá­nyom pedagógus. — Szenvedélye? — Még mindig a munkám. Na és persze az unokák. Tudja mit? Amit sokféle elfoglaltságom miatt nem adhattam meg a gyerekeim­nek, mindazt igyekszem megadni az unokáimnak. És ez jó érzés, higgye el... — Alig lehetne felsorolni, hogy Kiss Árpádnak hányféle megbí­zatása, társadalmi elfoglaltsága van. Nem érzi terhesnek? Hiszen — hogy csak néhányat említsünk — ön tagja az MTA Növényne­mesítő Bizottságának, közremű­ködik a Szegedi Akadémiai Bi­zottság .munkájában,. a Magyar. Agrártudományi..... Egyesületben, elnökségi tagja a Magyar Bioló- ■ giai Társaságnak, elnöke a tár­saság kecskeméti csoportjának stb. Több szakmai folyóiratnak is szerkesztő bizottsági tagja. Ho­gyan bírja? — Nem gondolkoztam rajta. Amit tudok, megteszek, ennyi az egész. — Mindig ilyen sokirányú volt az elfoglaltsága. Nem sínylette meg ezt a családja? — Biztos, hogy megsínylet­te. Már említettem az unokáim­hoz fűződő kapcsolataimat. De még egy dolgot el kell monda­nom: azt, hogy a feleségem és megértő munkatársaim támoga­tása nélkül kevesebbet tehettem volna. — Talán felesleges a kérdés, mégis felteszem: elégedett ön valójában? — Igen, az vagyok ... Varga Mihály Új könyvek Egerben az elmúlt év júniusá­ban tudományos tanácskozást tar­tottak, mélynek témája a Törté­nelem és közgondolkodás volt. E tanácskozás anyagát jelentette meg a Kossuth Kiadó ezzel a cím­mel. „A jelen nemi más, mint múló' pont a történelem végtelen vonalának pillanatnyilag adott végén: a történeti folyamat ki­csinyke s úgyszólván azonnal múlttá váló része” — írja Pach Zsigmond Pál akadémikus, a Tör­ténettudományi Intézet igazgató­ja bevezetőjében. A közgondolko­dás hagyományai mindenütt má­sok. Angliában, és Amerikában gazdasági a> gondolkodásmód, a németeknél filozófiai, ná­lunk a közgondolkodás ha­gyományai történelmi min­ták alapján alakultak. Közgon­dolkodásunkban régóta az él, hogy nemzetünket balszerencse ül­dözi. s megbűnhődtük már a múl­tat s jövendőt. Mindig .történel­mi példákkal élünk, ha nagy kér­désekről van szó, s az a kifejezés, hogy nemzeti sorskérdés, sem gyakori az európai népek nyelvé- -beii. Röviden a kérdés, amivel e tanácskozás foglalkozott így tehe­tő fel: mi a szerepe a népünk ál­tal megtett útnak, az ez út során kialakult történelmi sajátossá­goknak a jelen közgondolkodá­sában; más szóval, hogyan befo­lyásolja történelmi múltunk tör­ténelmi múltunkhoz való viszo­nyunkat. A válaszok három téma­kör köré csoportosultak: a tör­ténelmi tudatot formáló, megha­tározó társadalmi tényezők, közel­múltunk néhány kérdése a köz- gondolkodásban, és a történelmet formáló hatásrendszerek műkö­désének tapasztalatai. Neves tu­dósok. közéleti emberek, újság­írók, politikusok vettek részt a vitában, s próbálták megvilágí­tani több oldalról is ezt az össze­tett kérdést. Nem erőltetett, ha utána Ke­mény Zsigmondnak a legutóbb megjelenít könyvét vesszük elő. mely a múlt századi író életmű- sorozatában ezt a címet kapta: Változatok a történelemre. Ke­mény Zsigmond a hazai élet meg­változtatásának európai távlatú reformlehetőségeit, a szükséges­nek, sőt elkerülhetetlennek ér­zett polgárosodás útját kereste, s minden sorát a felelősség tudata, a tenniakarás szándéka hatja át. Hol a haza? — áll Stefka István­nak, a Rádió népszerű riportere könyvének ’címlapján. Egyik- ál­landó, sokak által hallgatott mű­sorának címe volt az Egy hazá­ban. Stefka a magyarországi nem­zetiségek életével, hagyományai­val, gondjaival foglalkozott, s e kötete ebből a műsorból szerkesz­tődön feltérképező, fontos írás­művé. Tények, dokumentumok se­gítségével vázolja fel a magyar- országi nemzetiségek sorsát 1945- től napjainkig: a szlovákokét, ro­mánokét, németekét, < szerbekét, vendekét, s mindazon népcsopor­tokét, mely határainkon belül — a lenini nemzetiségi politika kö­vetkezetes végrehajtásának ered­ményeként — kiteljesedő életet él. Kiállítási tervek Színvonalas, gazdag kiállítási programra számíthatnak 1983Jban is a művészetek kedvelői Bács- Kiskun megye városaiban. Az idén a szokásosnál több me­gyebeli alkotó munkásságával is­merkedhetnek meg az Etdei Fe­renc Művelődési Központban a tárlatlátogatók. Az idősebb mes­terek mellett bemutatkoznak a művészeti élet jellegét egyre in­kább befolyásoló fiatalok, önálló kiállításon láthatók majd Hege­dűs L. László, Molnár Péter, Klos­sy Irén. Bagi Béla és Túri Endre alkotásai. Ugyancsak a művelő­dési központ ad otthont a VIII. megyei grafikai kiállításnak, va­lamint a kanadai fotósok, a Szol­nak megyei Fiatal Alkotók Köre és a zománcművészeti alkotóte­lep tárlatának. A funkcionális művészeti ágakban alkotók — köztük Kun Éva keramikus, Cse- te Ildikó és Droppa Judit texti­les — is bemutatkozási lehetősé­get kapnak. Az európai országok ipari formatervezési sorozatában ezúttal a finn desingnnal ismer­kedhetünk, a Körkép pedig, amely a hazai kortáirs festészet legjelentősebb tendenciáit hiva­tott összefoglalni, az idén Deim Pál és Szabó Vladimir alkotásait tárja a közönség elé. Kiskunfélegyházán a városi könyvtárban több könyvkiállítás­sal emlékeznek egy-egy világhírű író. tudós születésének, illetve halálának évfordulójára. A Kis. kun Múzeumban március 20-tól a Türelemüvegek című néprajzi kiállítás, júniustól pedig a szol­noki művésztelepen — a múlt század végén és a huszadik szá. zad elején — született alkotáso­kat mutatják be. ősszel ugyan, csak Szolnok megyei anyagot, nagykunsági festett bútorokat ál­lítanak ki. A Móra Ferenc Műve­lődési Központban február 8-tól a Csepei-magángyűjtemény Vasa- rely-grafikáiból rendeznek kiállí­tást. Júniusban ünnepli fennállásá­nak tizedik évfordulóját a halasi Szilády Galéria. Márciustól a ma­kói művésztelep kollektív anya­ga, májustól pedig Banga Ferenc grafikái kerülnek itt a közönség elé. ősszel Kiss Zoltán festőmű­vész és Katona Zsuzsa szobrász munkáit állítják ki. Ügy tervezik, a magyar képzőművészet repre­zentatív képviselői után. most a tehetséges fiatalok felé fordulnak. A kiskunhalasi kórház egészség- ügyi dolgozóinak klubjában má­jusban Ló a festészetben címmel a Magyar Nemzeti Galéria anya­gát, majd Udvardi Erzsébet, Birk János, Gräber Margit és Kis Róz Ilona alkotásait mutatják be. Kiss István Kossuth-dijas szobrászmű­vész munkáiból a tanácsiháza élé terveznek szabadtéri kiállítást május végén. Kiskőrösön tavasszal a Bács- Kiskun megyei Fiatal Alkotók Kö­re mutatkozik be. Március 15-e alkalmából a „Lovagolok szilaj nádparipán” című gyermekrajz- és játékkiáHítás, majd Kiskőrösről elszármazó képzőművészek — Bognár Árpád, Szabó Miklós, Csó- ti Gábor — tárlatát láthatja a kö­zönség. Júliusban a Petőfi a kép­zőművészetben pályázatra beér­kezett munkákat mutatják be. Az őszi programban szerepel Fusze- necker Ferenc fotóművész. Bod­rogi Sándor lószőréksZer-készítő és Fehér Anna gyöngyfűző kiállí­tása. Baján a Kirakat Galériát hir­dető plakátokra havonta más- más művész neve kerül. Ez alól az .idén kivétel lesz a júniustól ok­tóberig tartó időszak, amikor/fs a Türr István Múzeum grafikai anyagának egy részét mutatják be. A Duna Fotóklub jubileumá­ról a galéria és a József Attila Művelődési Központ november­ben emlékezik meg. Az utóbbi ki­állítótermében láthatják majd a bajaiaik Kalmár Pál, Varga Imre, Gonda Zoltán műveit is. Kalocsán a Városi Kiállítóte­remben márciustól a hajósi al­kotótábor anyagából rendeznek kiállítást. A közönség elé kerül még az idén Szanthoffer Imre, Szegvári Károly és Zsáky István festőművészek alkotásai, július­ban pedig a Békés megyei szlo­vák gyűjteménynek ad otthont a kiállítóterem. Ez a rövid összefoglaló pusz­tán ízelítőül szolgálhat, hiszen a megye városaiban egyidöben ÁJ' tálában egyszerre több helyen is várják a látogatókat. w'S'**«. • Bodor Miklós gráf ikált állították ki a halasi kórház kiállítótermében. A légpuska Zsuzsi — egy fiú volt. Vékony csontú és szőke. Zsuzsannának, Zsuzskának, Zsúnak és Szuzinak is szólították az osztályban. Való­jában .Zsoltnak hívták a tartóz­kodó, szelíd gyereket. Kiskorában elég sokat betegeskedett a szívé­vel, s bár az orvosok régen gyó- gyultnak nyilvánították, a sok óvás lelki szövődményeként fél­szeg maradt. Még másodikos gim­nazistaként is elfogta a szédülés, ha tornaórán feltekintett a nyúj­tóra. Pedig álmaiban hős volt, bátor és erős. Egy szál kötélen felkúszott a vár felhőkig érő tor­nyába, hogy kiszabadítsa onnan szíve hölgyét. Máskor —, amikor otthon ágyán heverve ábrándo­zott — hat gengszter támadt reá, a rettenthetetlen detektívre, de ő öklével „aludni” küldte őket, le a földre, szépen egymás mellé, ahogyan a jó gyerekek feküsznek. A lánynév még elsőben ragadt rá, amikor az osztályfőnök elosz­totta a helyeket. Ä tizenegy fiú közül egy valakinek leány mellé kellett ülni, úgy jött ki a lépés. Zsoltot választotta. Aztán követ- sezett a legelső matekóra. Pita- górász tanár úr, aki szeretett mó­kázni, így recsegett vissza a kö­lyök kötelező bemutatkozására: — Millen Zsuzsa vagy?! E pillanatban eldöntetett, mifé­le státuszra számíthat társai közt Koroknai Zsolt. Sápadt arca pi­rosra változott, s szemét lesütve fuldoklott a termet elöntp haho­tahullámokban. Persze, ha mindez Csókással történik, rajta nem ragad meg a csúfnév. Már akkor is magas, iz­mos volt, a negyedikesek közül sem mindenki merte volna meg­kockáztatni, hogy packázzon vele. Tornászott, focizott, gerelyt hají­tott, tudatosan edzette magát. Rá­adásul eszes gyereknek mutatko­zott. Azt mondta, mérnök lesz, esetleg katonatiszt. Amikor testnevelési órán hóna alá kapta a korlátot, egyszuszra csinált vagy tizenöt billenőst, az­után felment kézenállásba egy „fél órára”, hogy „kipihenje” magát — így közvetítette produkcióját a többieknek, akik csodálva állták körül. '— Aranyoskám! Én már látlak téged mint országos tornászbajno­kot! — hajtogatta Péter bácsi, a tanáruk, amikor Csókás Pista szép gyakorlatait látta. Bezzeg, mikor Zsuzskát paran­csolta fel az öreg a korlátra! 0 úgy lendítette meg a testét, hogy a lábai külön-külön kaptak felfe­lé, mint egy rongybábunak. Csúcs­teljesítményképpen fel tudott ül­ni a szerre. A. billenésbe bele- nyaklott, vigyázni kellett rá, ösz- sze ne törje magát. Csókásék rö­högtek a mutatványain. Nem vette be a fiútársaság Ko- roknait. A lányok még inkább szóba álltak vele, mert mindig volt kölcsöntolla, rágógumija, pa­pírzsebkendője, s szívesen odaad­ta másolásra a matekpéldáit. És egyáltalán, Szuzi mindig rende­sen viselkedett velük, nem úgy, mint a többi „felfújt hólyag”. Nem szólította őket kisanyucinak, meg ilyesminek. Zsolt hallgatott a Zsuzsa névre, rájött, akkor ússza meg a hecce­ket legolcsóbban, ha jó pofát vág. — Húgocskám, kész a német­leckéd? — Rá sem nézett, úgy kérdezte ezt Csókás Pista, s Ko­roknai szolgálatkészen nyúlt a táskába füzetéért. Eleinte ilyenkor könny szökött a szemébe, de ezzel csak szította az ellene irányuló macerát. Ezért aztán megtanult uralkodni ma­gán. Szeme száraz maradt akkor is, amikor sírt. Az osztályban már elsőben Csó­kás lett a menő. Ha dumálni kezd­tek egy filmről, a többiek addig óvakodtak véleményt mondani, míg ő nem nyilatkozott. — Azt hittem, kiakadok ekkora baromságtól! — szólt, és a fiú­banda, meg a hozzájuk csapódó lányok egymást túllicitálva kezd­ték ócsárolni az előző esti tévé­műsort. Igaz, Pisti többnyire he­lyesen ítélkezett, s jól érvelt. A kedvenc együttese a Hungá­ria volt, ezért a „kettőában” a leg­többen az ő számaikat vették fel a magnóikra. Amikor steppelt fehér orkándzsekiben jött a suli­ba, másnap már rajta kívül né­gyen feszítettek ugyanolyanban. Egy szó annyi mint száz: példaké­pet, vezért, főnököt ismertek el személyében. — Kis hülye! — Koroknairól így vélekedett, akár a legtöbben, s felsőbbségét bizonyítandó, gyak­ran állította céltáblául szóbeli lándzsadöfései elé. Hű alattvalói követték példáját, sőt igyekeztek túltenni rajta. Zsuzsinak a leges- legjelenjéktelenebb figura sorsa jutott osztályrészül, akivel senki sem barátkozott. Ám egy napon váratlanul érde­kes emberré vált. Ősszel almát szedtek az egyik tsz-nek. Ebéd­időben behúzódott az osztály a gyümölcsös melletti erdőbe. A fiúk arról beszéltek, milyen klassz lenne ide kijárni. Valaki bedob­ta, hogyha volna egy légpuskájuk, fácánt is lőhetnének, s megsütnék mint az igazi vadászok. Kovács Lala közbeszólt ugyan, hogy ez cikis, elkapják a vadorzókat, de lehurrogták: őket aztán nem bír­nák! — Állatira szeretnék egy lég­puskát, de gőzöm sincs, honnan vegyek!-— bokszolt bele a levegő­be Csókás.-f- Ez nem nagy ügy — koty- tyaritotta ki Zsuzsi. Mindenki el­hallgatott. — Miért, talán te tudsz, mi?! — kérdezte a bajnokjelölt. — Igen. A... az apukámnak barátja a rendőrparancsnok. És... és ők elveszik a légpuskát azok­tól, akik külföldről be akarják csempészni. Meg lehet szerezni egy ilyet. Az apám már szerzett is tavaly az egyik munkatársá­nak .. Hitték is, meg nem is, amit me­sélt. Majd épp a rendőrségtől!... De Csókásban olyan erős volt a vágy egy légpuskára, hogy elve­szítette a valóságérzékét, s nem tartotta lehetetlennek. — Ha igazán jó haverok az öre_ gedék... Némi tekintélyre tett szert Ko­roknai, hiszen ő az, aki légpuskát szerez majd Csókás Pistinek. Egyesek már-már egyenrangú fél­ként kezelték. No persze, mert Csó­kás nyájasabb lett iránta. Sőt több­nyire Zsoltnak, vagy Koroknai­nak szólította. A kicsi élvezte a dicsőséget. Oda mert menni a * bandába hangját hallatni a világ „nagy” eseményeiről. Korpás tanár úr meg Zsóka néni szerinte is randevúznak. Kiss Marcsitól tény­leg pofátlanság, hogy nem adta oda Zubenyáknak a fizikapuskát dogairáskor. Edit úgy öltözködik, mint egy nagymenő csaj, pedig csak egy kis húgyos ... Közelebbi határidőt nem adott, hogy mikorra lesz meg a légpus­ka. Csak az árát tudta, hogy öt kiló, annyiért megkapja Csókás, és ezek mindig új fegyverek. Ne­ki is lehetne már, de ő nincs oda érte. Pisti vegye úgy, hogy már meg is van. | Közeledett a félév, és Csókás nem szűnt meg érdeklődni: mii van már a flintájával? Zsolt pe­dig győzte ígérettel: meglesz, a múltkor már lett volna is egy, de az nem új volt, és ő azt mondta a faternak, hogy csakis vadonás új jöhet számításba. — A karácsonyi szühet után lőhetsz vele — nyugtatta osztály­társát. Ünnepek után az első napon szavát sem lehetett hallani. A tízpercekben félrehúzódott, mint amikor még Zsuzsinak hívták. Csókás úgy vette észre, mintha szándékosan kerülné őt. Gyanút fogott, hogy még mindig nincs puska, s talán nem is lesz soha... — Na, megvan a saajré? — csattant rá az udvaron. Körülállták őket. Koroknai a cipője orrát nézte. — He!? — Tu ... tudod, Pisti... — Van, vagy nincs?! — ... nincs, de... — Palira vettél, hugicám?! En­gem?! — Csókás megmarkolta a csaló, a hazug, a hitvány kis fé­reg köpenyét a mellén, s félel­metesen, egészen közel rántotta magához. Ahogyan ezt a filmek­ben látta. Ügy érezte, most meg kell mutatnia, kicsoda ő! Zsolt megadóan tűrte a szorí­tást. — Üss! Üss csak, igazad van, becsaptalak... — emelte föl tisz­ta tekintetét fogvatartójára. — Hisz nekem ... 'nincs is apám, aki puskát szerezzen ... Nem is ismertem soha ... meghalt, ami­kor én még járni sem tudtam... összeroncsolta a gép... Én ezt az egészet csak kitaláltam ... azért, mert... én úgy szerettem volna a barátod lenni...! Én, aki senkinek sem kellettem, majd belepusztultam, úgy szerettem volna egy igaz barátot __­E gész testében remegett a kis csaló. Vallomása suttogásnál alig volt hangosabb. Csókás .barna arcán lassan ol­vadni kezdett a fölény jege. Uj- jai leváltak a kék köpeny gallér­járól. Hátrább lépett. Most ő sü­tötte le a szemét. Most az ő szíve vert olyan hangosan, hogy szinte hallotta dobbanásait. Egy pillanatig tétován állt. Majd lassan elindult jobbja, s ki­nyílt szepegő társa előtt. ,— A barátom vagy, Koroknai — szólalt meg, s e " pillanatban ráeszmélt, hogy ez a hang most valóban az ő hangja, s amit tett, az legbensőbb énjéből fakad, mentes minden utánzástól, sze­repjátszástól. Soha nem ízlelt, nagyszerű érzés töltötte el. Zsolti szinte megtántorodott a boldogságtól, úgy adott kezet. Megeredt a könnye is — mégsem jutott eszébe senkinek sem, hogy kinevesse érte. A, Tóth Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom