Petőfi Népe, 1982. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-21 / 169. szám

1982. július 21. • PETŐFI NÉPE • 3 A TERMÉK ÚTJA A FOGYASZTÓIG Támogatást érdemel a kistermelő „Június utolsó hete a teljes lanyhaság jegyében zajlott le a piacon. A felhozott korai barack fele rendszeresen el­adhatatlan volt, és az ára is leesett egészeit 6 fillérig”, (1939. július 2.) „Rózsabarackból csak az elsőrendű árura van vevő, és Így a gyengébb minőségű szinte eladhatatlan”. (1939. jú­lius ZZ.) A Magyar Nemzet egykori számaiban megjelent és idézett cikkek sorozatban foglalkoztak a magyar gyümölcs akkori helyzetével, az export nekilendülésével, esetenkénti kifulladásával, a hazai piac felvevőképességének gyengeségével, a termelők kiszolgáltatott kö­rülményeivel. Bár manapság eladási gondok a régi értelemben nincsenek, de piaci nehézségek elég gyakran adódnak, és bizonyos termékeknél évről évre megismétlődnek. A termelők többek között azt panaszol­ják, hogy a kereskedelem visszaél saját pozíciójával, ami abban nyil­vánul meg, hogy feleannyit fiz^t a termékért, mint amennyiért a boltokban kínálja az árut. Különösen a szerződésen felüli mennyi­ségnél tapasztalható a válogatás, az árak leszorításai amiből a fo­gyasztó keveset érez. A kispiac is segíthet Logikus lenne, hogy különösen a tömeges gyümölcsérés és a zöldségszezon idején utat nyissa­nak az úgynevezett többcsator­nás értékesítésnek, többek között a termékfélék közvetlen eladásá­nak. Különösen a városokban hasznos lehetne — ma még igen gyér számban van ilyen — a •központi nagy piacon kívül, a la­kókörzetek forgalmasabb helye­in, kispiacok létesítése. Miskolcon például — adja hí­rül testvérlapunk — jórészt tár­sadalmi munkában négy kispia- cot hoztak létre a város külön­böző pontjain. Száz négyzetmé­teres, kővel burkolt térségen asztalokat, szeméttartókat he­lyeztek el, s ott bárki eladásra kínálhatja portékáját. (Gomba, élő baromfi, tej- és tejtermék ki­vételével.) Néhány magánkeres­kedő állandó standja is helyet kapott a kispiacokon. Nálunk, a megyeszékhelyen — amint arról, nemrég ismét hírt adtunk — a város több pontján szintén kijelöltek olyan helye­ket, ahol a kistermelŐK árusít­hatnak. Ennél több azonban még nem történt, pedig bizonyára fel­lendítené az eladási kedvet, ha valami kézzelfogható jele is len­ne annak, hogy a nagypiacon kí­vül is szívesen látott személyek a kosaras eladók, kistermelők a város különböző pontjain. A meg­felelő kulturált körülmények megteremtése közös érdek és feladat, is egyúttal. Le kell küzdeni az ezzel kap­csolatos idegenkedést mindkét részről. (A mieinknél jóval na­gyobb külföldi városokban is megtalálhatók az utcai árusok, természetesen ez nagyobb figyel­met igényel köztisztasági és ren­dészeti vonatkozásban egyaránt.) Az itt élők közül nemcsak nz idősebbek emlékeznek még arra az igen hosszú időszakra, ami­kor a templom és a tanácsháza környékén, a főutakon végig hal­mozódott az áru — kupacokban a zöldség és gyümölcs —, lovas kocsik, talicskák serege lepte el a tereket, s mindenki örült, ha volt kereslet a nagy kínálat mel­lé. Ezt az időszakot természete­sen senki sem akarja visszahoz­ni, mások a viszonyok, az igé­nyek. Csak a fanyalgó magatar­tást nehéz megérteni olykor, ami­kor pedig természetes gazdasági igények kielégítéséről, jól felfo­gott közgazdasági érdekről van szó. A háziasszonyok óhaja Néhány forint is sokat jelent, ahol nagyobb a család. Az ol­csóbb gyümölcsből a háziasszo­nyok — a két- és háromműsza­kos dolgozó nők is — szívesen befőznének, még a bérházi viszo­nyok közt is, télire, ha a megfe­lelő eszköz, a befőttes üveg és te­tő rendelkezésükre állna. Azt ugyanis már kitapasztalták, hogy a városi lakások zömében a ce­lofánnal lekötött befőtt idő előtt kiszárad, nem tartható el hosz- szabb ideig. Gondoskodni kellene tehát — esetleg a konzervgyár segítségével — csavaros üvegről és fémlapkás tetőről, ami telje­sen kiküszöböli az ilyen gondot. De ezen túlmenően is több se­gítségre lenne szükség ahhoz, hogy a családok — falun néha nehezebb kérdés ez, mint váro­son — megfelelő zöldség- és gyü­mölcsféléhez jussanak eltartás céljaira. Tonnában is jelentős Aki lebecsüli a kistermelők szerepét a lakosság ellátásában, annak talán elég lesz egy-két ada­tot idézni a statisztikai hivatal 1980. évi Bács-Kiskun megyei évkönyvéből. Ezek szerint 1980- ban összesen 31 ezer 735 tonnát értékesítettek megyénkben a ház­táji és kisegítő gazdaságok, vi­szonyításként említve: az összes mennyiség 106 ezer tonna volt. De zöldségféléből is a kisterme­lés csaknem egynegyedét adta a megtermelt összes mennyiségnek. Az egyéb állati és állati eredetű termékről most nem is beszélve. Ahogy mondani szokás: kala­pot kell emelni az ilyen értékes munka és teljesítmény előtt. Olyan módon is, hogy megbe­csüljük ezeket az értékeket, igyekszünk elhárítani az akadá­lyokat az útból, s mindent meg­teszünk a zökkenőmentes értéke­sítés érdekében. Mert igaz, hogy napjainkban közvetlen eladási gondjai nincsenek a termelőnek, mint hajdanán, de a termelési kedvet nagyban befolyásolják azok a körülmények, amelyek közepette érdemes foglalkozni a háztájiban, a kiskertben — még egyéb munka mellett is — a zöld­ség- és gyümölcstermeléssel. F. Tóth Pál JÖN A TIGRIS EGYÜTTES Autós-motoros rodeó Kecskeméten • Molnár Géza, a társulat motoros sztárja 12 autót ugrott át Kis­kunfélegyházán. * A Tigris rodeo kaszkadőrcsoport. A műsorközlő bekonferálja a következő számot és a salakon máris felbőg az 500 köbcentis CZ crossmotor, hogy a következő pillanatban már közel 70 kilomé­teres sebességgel száguldjon a dobbantó felé, majd látványos, több mint húsz méteres repülés után újra biztosan landoljon, a földön. Felzúg a vastaps és Mol­nár Géza, a produkció kivitele­zője már egykeréken motorozva vágtat vissza a helyére és köszö­ni meg a kétezer néző elismeré­sét. Ilyen és ehhez hasonló látvá­nyos mutatványok teszik élveze­tessé a Tigris autós-motoros ro­deó showműsorát, amelynek lét­rejöttéről és műsoráról kérdeztük meg kiskunfélegyházi bemutató­juk alkalmával Bordi Józsefet, a MA VICA menedzserét. — Két évvel ezelőtt egy tucat­nyi lelkes, bátor és motorszerető fiatalember Almásfüzitőn létre­hozott egy látványos autó-moto- ros műsort, amit saját erőből nem tudtak tovább futtatni. A Magyar Cirkusz és Varieté Vál­lalat felismerte a műfajban rejlő lehetőségeket és az idén tavasz- szal hat főt szerződtetett a tár­sulatból. Ök töltik meg tartalom­mal a másfélórás műsoridőt. Egyénileg valamennyien erősen kötődnek az autó- és motor-ver­senysporthoz, hiszen nemrégiben még aktív versenyzők voltak. A csapat vezetője, Bakonyi József például két alkalommal nyert rallye országos bajnokságot Fer- jáncz Attilával, míg Molnár Gé­za többszörös magyar bajnok a crossozók között, de a többiek is mesterei a szakmának. Az idei nagy műsorsorozatunk előtt — egy kicsit reklámcélból — ápri­lis 9—14-ig Bakonyi József és Hajdú Sándor egy nem minden­napi világcsúcskísérletet tett táv­vezetésben. Hat nap alatt egy széria Zsigulival, váltott vezetes­sél, pihenő nélkül 10 078 kilomé­tert tettek meg az országban és ezzel megjavították az amerikai­ak által tartott rekordot. Telje­sítményük értékét növeli az a tény, hogy nem zárt pályán haj­tottak, mint az amerikaiak, ha­nem országúton, ahol a forgalom­mal is meg kellett birkózniuk. Erre az évre egyébként 64 elő­adást terveztünk és a félegyházi volt a huszonkilencedik fellépé­sünk. A legtöbb nézőnk eddig Pé­csett volt, ahol nyolcezren szo­rongtak a lelátókon. A csapat tagjai: Bakonyi József, Hajdú Sándor, Molnár Géza, Gyurko- vics István, Körmendi Attila és Kalmár Bajos, valamennyien is­mert kaszkadőrök, akiket sokat foglalkoztat a filmgyár és a Te­levízió. Kalmár Laci egyébként legutóbb a Pogány Madonna cí­mű nagy sikerű mozifilmben he­lyettesítette Bujtor Istvánt a nyaktörő jelenetekben, a kriti­kák szerint kitűnően. Miután műsorunk tartalma nagyban függ a rendelkezésünkre álló tereptől, így az szinte minden városban más és más. Kecskeméten — úgy hallot­tam —, hogy igen jó minőségű és nagyméretű salakterületet ka­punk, így szinte valamennyi lát­ványos produkciónkat be tud­juk majd mutatni. Lesz többek között autós és motoros távolsági ugrás, üldözéses autóverseny, különböző kaszkadőrmutatvá­nyok és a műsor csúcspontjaként Molnár Géza megpróbálkozik majd 15 autó átugrásával, ami ha sikerül, új Európa-csúcsként kerülne nyilvántartásba — mon­dotta Bordi József. A rodeó előadásait sokszor né­zik meg a külföldi menedzserek és máris jelentős előszerződések vannak folyamatban egy afrikai turnéról. A kecskeméti közönség is minden bizonnyal látványos bemutatónak lehet majd szemta­núja július 23-án és 25-én a Széktói Stadionban a 18 órakor kezdődő előadásokon. Farkas Tibor Számítástechnikai nyári egyetem Székesfehérvár az idén nejtye- dik alkalommal ad otthont a «szá­mítástechnikai nyári egyetoi öl­nek. A július 27-én kezdődő ren­dezvény résztvevői a számítógé­peknek a tanácsi ügyintézést ien való alkalmazási lehetőségeivel is­merkednek. A program szerint 11 előadás hangzik majd el az igazgatásszervezés új irányai: ról, a kutatás szerepéről az álla m- igazgatás szervezésében, a népes­ségnyilvántartás területi adat bá­zisainak megteremtéséről. REJTVÉNYPÁLYÁZAT Utazás és játék A KISZ Központi Bizottsá­ga az Express Ifjúsági és lói­ák Utazási Irodával közösen a Barátaink nevet viselő akció során érdekes játékra hívju a szocialista országokba utazó fiatalokat. A játék célja, hogy mind többen ismerkedjenek meg a szomszéd népek törté­nelmével, kultúrájával, » a szomszédos országok életé vel, az ott élő fiatalokkal. t A játék tudnivalóit egy lúti- napló-jellegű füzet tártaim az- za, amely beszerezhető min­den Expressz utazási irodában vagy postán kérhető az utazá­si iroda budapesti központjá­tól. A füzetet természetesen azok is haszonnal forgath at­ják, akik a játékban n em óhajtanak részt venni. A fü­zet 7 baráti országról': Bulgá­riáról, Csehszlovákiáról, Ju­goszláviáról, Lengyelország­ról, az NDK-ról, Romániáról és a Szovjetunióról különbö­ző, az utazáshoz feltétlenül szükséges információkat tar­talmaz. Megtalálhatók benne a megoldandó feladatok, a megfejtendő rejtvények sora is. A sorsoláson az is nyerh et, aki csak egy országgal kap­csolatos feladatokat old meg. Természetesen, akik több or­szágban járva fejtik meg a rejtvényeket, többszörös esély- lyel vesznek részt a sorsolá­son. Az útinapló és a rejtvé­nyek értékelését szakembe­rekből álló zsűri végzi. Min­den helyes megfejtő részt vesz azon a sorsoláson, amelyet az Utazás ’83 kiállításon rendez­nek meg. A megfejtéseket tartalmazó füzeteket 1983. január 31-ig kell beküldeni az Express uta­zási iroda bármelyik fiókjá­hoz vagy budapesti központ-, jához. A fődíj: egy Videoton hi-fi torony. Ezen kívül kül­földi és belföldi utazásokat, sportszereket," túrafelszerelé­seket, könyvutalványokat sor­solnak ki. A játékról részletes felvilá­gosítást ad valamennyi utazá­si iroda. Tartós értékek TIZENÉVES KISLÁNY osztja meg társaival butikbeli élményeit. „Láttam egy jó cuccot!” — mond­ja. Egy kis, kerek képű azonmód rátér a Charlie angyalai-ra, hogy az mennyire jó volt este a tévé­ben. Aztán a népszerű popsztrá- rok következnek. A legújabb nagylemezeket veszik sorra. Ki-ki közreadja a véleményét, hogy sze­rinte most melyik énekes melyi­ket utánozza. Egykori kedvencek koronái hullnak a porba a lányok sommás ítéletétől. Aki tegnap pél­dakép volt, ma már nem az. A fiatalokat éri az a szemrehá­nyás, hogy csak a szórakozás és a divat érdekli őket. Más dolgok­kal szemben közömbösek. Ez épp annyira téves nézet, mint amelyik nem vesz tudomást bizonyos, va­lóban meglevő érdektelenségről. Hiba lenne szem elől téveszteni az iskolái munkában és versenye­ken kitűnő, az élet napi esemé­nyeire és tartósabb értékei iránt fogékony tizenéveseket, akiknél a Charlie angyalai-nál és a butik­beli nézelődéseknél kiterjedtebb — szélesebb — a világkép. Közülük valók azok, akik a té­véhíradónál nem pattannak fel a helyükről, hogy „majd a filmre visszajövünk”. Akik a — sokszor hézagpótlónál nem egyéb — fil­mek „fogyasztásánál” túl tartósan odafigyelnek a manapság nem ép­pen zavartalan világ valóságos eseményeire. Akiknek érték egy jó verseskötet, egy jó könyv; akik szívesen megnéznek egy-egy kiál­lítást; akiknek örömteli felfede­zés valamely klasszikus zeneszer­ző műve akárcsak néhány részle­tének a meghallgatása is; akiknek nem idegen a rég- és a közelmúlt sok értékes alkotása. S akik mint nyaralók, vagy mint építőtáborok tettre kész lakói hazánk — a szü­lőföld — szépségeivel, nevezetes­ségeivel ismerkedve, bőségesen el­raktároznak élményeikből, tapasz­talataikból későbbi időkre is. Gaz­dagodnak ezáltal. ARRA, HOGY AZ ÍRÁSUNK elején idézett „láttam egy jó cuc­cot” mellett még másfajta szólá­sok is meghonosodjanak nálunk, a lehetőségek szinte kimeríthetet- lenek. A „hallottam ma valakit helye­sen beszélni” talán elérhető kö­zelségbe kerül azáltal, hogy évről évre, hagyományosan megrende­zik hazánkban a szép magyar be­széd versenyét. Jó dolog, hogy a lapok a hétvégeken közölnek fia­talokat érdeklő: róluk, nekik szó­ló írásokat. Ám a régi sablonok, megrögzött szokások sem számíta­nak még ritka kivételnek. Idejét múlta például az az ósdi gyakor­lat, hogy eg.y művelődési intéz­mény folyóirat-olvasójába délig tilos a belépés, mert aki az olva­sókra „hivatalból” felügyel, annak csak 12-kor kezdődik a munka­ideje. Furcsa, ha egy kiállítóte­rem ajtaját egész napra behúzzák, mert ott valamikor (esetleg dél­után) takarítani fognak. Ugyanígy elgondolkodtató — miért nincse­nek olvasni való újságok, képes­lapok a mozik előcsarnokaiban? Miért nincs legalább egy fülhall­gató a sűrűn látogatott könyves­bolt hanglemezpultjánál, hogy aki nézelődés közben — pihentetőül — szeretne értékes pillanatokat szerezni magának egy-egy klasz- szikus zenemű meghallgatásával, ezt megtehetné? S szemlélhetjük-e szorongás nélkül az olyan kirán­duló (átutazó) csoportot, amely­nek tizenéves tagjai — esetünk­ben Vas megyei általános iskolá­sok — az idő rövidsége miatt, a busz indulásáig csupán csak vé­gig tudtak szaladni a kecskeméti Szórakaténusz érdekes és értékes játékkiállításán? Jöttek, néztek, de nem láttak semmit! Abban, hogy a divat hullámzá­sai közepette mi jut el, és mi nem a fiatalokhoz a világ és az ország történéseiből, s egyáltalán az em­beriség megőrzött kultúrájából, nem csekély mértékben a közvet­len környezet is felelős. S hogy ki, mit tekint értéknek, ebben a csa­ládi indíttatás ugyancsak megha­tározó. A közművelődésről és fej­lesztésének feladatairól annak idején kibocsájtott párthatározat, amely így szólt: „Gondoskodni kell arról, hogy értékes, szocia­lista eszmeiségű művészeti alko­tások mind nagyobb tömegekhez jussanak el”, üzenet — társadal­munk üzenete — egyben a csalá­doknak is, amelyek sajátosan se­gíthetik e cél valóra váltását. IDŐTÁLLÓ ez az üzenet ma is. Hiszen a jó ruhához, a divatos zenéhez annyi minden kell még! A tartós értékek, a maradandó al­kotások nélkül kevesebb lenne az élet. K—1 Postatörténeti pályázat A postatörténeti kutatás eddig szemtanúi voltak a Magyar Pos­ismeretlen forrásainak összegyűj- ta történetének, hozzájárultak ar­tése céljából. Emlékeim a postá- culata alakulásához. Részt ve­rői címmel pályázatot hirdet a hetnek a pályázaton azok is, akik Postamúzeum. Olyan pályaműn- hozzátartozójuktól, családtagjuk­kákat várnak, amelyek bemutat- tói őriznek a témakörbe tartozó jók a postai dolgozók életét, a hiteles emlékeket. A pályaművek­posta feladatait, azok elvégzésé- hez lehet fényképet, reproduk­r.ek módját, megoldását, s a tár- ciót, korabeli újságkivágást és sadalomnak a postáról és dolgo- más egyéb dokumentumot is csa­zóiról alkotott vélemények. Azok- tolni, növelve ezzel a tanúimé­nak a postás dolgozóknak a rész- nyok hitelét, történeti jelentősé­vételére számítanak — a pálya- gét. A legjobb három pályázat kezdőktől a már nyugdíjba vo- szerzője jutalomban részesül. A nultakig —, akik életük és mun- beküldési határidő 1983. május 31. kájuk során cselekvő részesei, (MTI) Önkéntes rendőr Jól öltözött, ápolt, értelmes, nyílt tekintetű férfi Kerekes Ba­lázs, a kiskunhalasi Épületaszta- losipari és Faipari Vállalat beta­nított munkása. Nős, három gyer­meke van, édesapjánál laknak albérletben. — Nyolcán vagyunk testvérek — mondta, s kissé büszkén hoz­zátette — mindnek van már há­za, csak én nem tudtam építeni. Tervezem, hogy én is hozzáfo­gok, van is rá pénzem . . . De ugye, mégsem erről akart halla­ni? Bólintottam, valóban nem erre voltam kíváncsi, bár jólesett tu­domásul venni, hogy a 34 éves fiatalember milyen terveket sző nemcsak a családi otthon megte­remtésére, de gyermekeinek is­kolázásával kapcsolatosan is. A lényegre tért. — Két évvel ezelőtt kérdezett meg a rendőrség körzeti megbí­zottja, vállalnám-e az önkéntes rendőri szolgálatot? Szívesen tet­tem, ugyanis tudtam, sok a kó­borló, csavargó, garázdálkodó ci­gánygyerek, a mezei lopás, a kocsmai nézeteltérés. Társaim­mal, Kolompár Lászlóval, Kolom­pár Mátyással és Kollár Sándor­ral segítünk a rendőrségnek , .. Én főleg a Lenin téren szoktam szolgálatot teljesíteni. Kerekes Balázs cigány.. Gyer­mekkorában a cigánytelepen pur- déskodott, verekedett, vagy talán mást is elkövetett, de felnőtt fej­jel ki akart és ki is tudott sza­badulni az ősi kötelékből, s ké­pes volt megkapaszkodni a be­csületes munkáséletben. — Minden cigányt jól ismerek, tudok cigányul. Megismerem a gyerekeket, s látom kit kell ha- zaküldeni, s melyiknek elég, ha csak rászólok ... Igen, tudok hat­ni rájuk, még ha részegek, akkor is. A kocsmában elég ha figyel­meztetem a dorbézolókat, mert tudják, én nem szoktam vitatkoz­ni, feljelenteni őket. így aztán in­kább csendben maradnak, vagy hazamennek. Nemcsak azért van tekintélye, mert karján szolgálatban ott van az önkéntes segítőknek járó kar­szalag, de azért is, mert dolgo­zik, van munkahelye, s a rend­őrök egyenrangú társnak tekin­tik, számítanak rá, kikérik taná­csát. Csoda-e, ha családi per­patvar, veszekedés tör ki, hívják azonnal. S Kerekes Balázs megy is. Elég néhány csendes, de ha­tározott szó, s a parázs vita, a hangzavar elcsitul. Amióta a ci­gány önkéntes segítők támogat­ják a rendőrség kiskunhalasi ka­pitányságának munkáját, vala­hogy kevesebb lett a mezei lo­pás, a városközpontban a garáz­daság, a békés polgárok zaklatá­sa, a kocsmai verekedés. Nem, nem műveltek csodát, nem is ké­pesek arra, de sok apró, idegesí­tő, zavaró szabálysértést, kisebb súlyú bűncselekményt megelőz­tek, jelzést adtak, s hatottak a többiekre. Ez önmagában is < rea- mény. — A rendőr elvtársakkal és a többi önkéntessel jó a kapcsola­tom, szívesen vagyok szolgálat­ban ... Miért? Tudok nekik is segíteni, meg a cigányokon is. Kevesebben kerülnek összeütkö­zésbe a törvénnyel, s talán a rosszabbja meg is javul. Meg az­tán ... — gondolkodott egy pil­lanatig, majd kibökte — meg is köszönik a szolgálatot, s ha kell, segítenek. Kerekes Balázs önkéntes rend­őri csoportvezetőt munkahelyén is megbecsülik, igaz ott azért, mert keményen, jól dolgozik, so­ha sem késett el, fegyelmi bün­tetést nem kapott, sőt kétszer pénzjutalomban részesítették .. . A sok-sok példa közül ismét egy: A cigányság képes beilleszkedni a társadalomba, azonosulni a dolgozó emberekkel, sőt részesé­vé válni a bűnmegelőzésnek, bűn­üldözésnek. Ezt jó tudomásul venni! Gémes Gábor

Next

/
Oldalképek
Tartalom