Petőfi Népe, 1982. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-03 / 52. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1982. március 3. HÁZTÁJI TERMÉK 150 MILLIÓÉRT Zárszámadás Kecelen A szőlő* és meggytermesztésé­ről híres keceli Szőlőfürt Mező­gazdasági Szakszövetkezet febru­ár végén tartotta zárszámadó és tisztújító részközgyűléseit. A vezetőség beszámolójában Csipkó Sándor elnök először az elmúlt év eredményeit, gondjait ismertette. 1981. Lényegesen ne­hezebb volt az átlagos esztendők­nél. A szőlőt a téli fagy teljesen tönkretette, a kárt még tavaszi fagy, jégverés és aszály súlyosbí­totta. Az 568 hektár termő szőlő min­den eddiginél kevesebb termést adott, de rossz volt a meggy-, pa­radicsom- és búzatermés is. Egye­dül a szőlő hozamkiesése 30 mil­lió forint kárt okozott. A növé­nyek közül csupán a mustár és a kukorica adott megfelelő termést. Ennek ellenére a kukorica vetés­• Hetvenötezer hízott libát ad­tak 1981-ben a háztáji gazda­ságok. • A VI. ötéves terv legnagyobb feladata a borászat bővítése és a technológia fejlesztése. területét csökkenteni kell, mert a megnövekedett olajár miatt a terményszárítási költségek már a tűrőképesség határa felett van­nak. Az állattenyésztés túlteljesítet­te tervét. Elsősorban a baromfi- ágazat volt sikeres 1,5 millió Ft- .os nyereségével. A borászat szerencsére maga­sabb áron tudta forgalmazni kész­leteit és ez a bevétel-többlet gyó­gyír volt a bajban, bár jelentősen csökkent a kimérőkben értékesí­tett bor mennyisége. 1981-ben szélesedtek a tagsági kapcsolatok. A közös gazdaság 2018 tonna szemesterményt. 1936 tonna takarmány tápot, 1790 ton­na műtrágyát, 3,2 millió forint értékű növényvédőszert és sok más terméket értékesített a ta­goknak. A szolgáltatások értéke 13,5 millió forintot tett ki. A szövetkezet tagsága ezt a tá­mogatást 10387 sertés, 402 szarvas­marha, 11 126 hektoliter tej, 75 ezer hízott liba, összességében 150 milliót érő kisgazdasági ter­méknek közösön keresztül történt értékesítésével honorálta. Beigazolódott 1981-ben is, hogy egy gazdaság csak úgy lehet kel­lően szilárd, ha több lábon áll. A hatalmas károk ellenére a szö­vetkezet nyeresége meghaladta a 30 milliót. A beszámoló második része az 1982. évi terveket tartalmazta, majd röviden áttekintette az el­nök az ötéves választási szakasz eredményeit. Ezen idő alatt a gazdasági mutatók szinte mind­egyike megduplázódott. A részközgyűléseken a további­akban szövetkezeti bizottságok beszámolói hangzottak el, majd megválasztották a bizottságokat és a tisztségviselőket. A Szőlőfürt Szakszövetkezet el­nöke ismét Csipkó Sándor lett. F. F. Mérséklődtek a világpiaci árak Hazánk tőkés külkereskedel­mének cserearánya javult a múlt évben — derül ki a Köz­ponti Statisztikai Hivatal, feb­ruár első hetében közzétett je­lentéséből, Tekintve, hogy mind az exportban, mind az importban igen magas a nyersanyagok, az alapanyagok és a különféle mező- gazdasági termékek részaránya (az utóbbi években több mint 50 százalék), nem mindegy, hogy áruk miként alakul a világpia­con. * Az utóbbi években a világ országai hozzászoktak, hogy a nyersanyagok az átlagos inflá­ciót meghaladó mértékben drá­gulnak. Ez a folyamat tavaly megszakadt, sőt — ha a kőolaj­tól eltekintünk — a nyersanya­gok átlagos árszintje alatta ma­radt az 1980. évinek. Nem így a kőolajé, s általában az ener­giahordozóké. Napjainkban gyakran szerepel a hírügynök­ségi jelentésekben, hogy esnek a kőolajárak, ezért nincs kellő tárolókapacitás az eladatlan készletek számára. Ez mind igaz is. de csak néhány hónapra visz- sz,''.tekintve. Egyéves távlatban azonban már másként fest a helyzet. Egy belga pénzintézet nyers- anyagpiaci szakértőinek számí­tásai szerint az 1981-es év átla­gos kőolajára 12,7 százalékkal meghaladta az 1980. évit. Még a Kőolajexportáló Országok Szer­vezetének (OPEC) október végi konferenciáján elhatározott ár­egységesítés is durván 1,5 szá­zalékos átlagos drágulást takar. A magyar vállalatok természete­sen megérzik a világpiaci drá-. gulást, hiszen a kompetitiv ár­képzés szerint a belföldi elszá­molásokban a világpiaci ár. a meghatározó, annak ellenére, hogy kőolajat tavaly csak a Szovjetuniótól vásároltunk — a KGST-árelvnek és a kőolajárak • Olajkikölo Marseilles-ben utóbbi 5 évben bekövetkezett áremelkedésének ismeretében — a világpiacinál alacsonyabb, il­letve az 1980. évinél magasabb áron. A tőkés külkereskedelem cse­rearánya tehát a kőolajat nem veszi számításba. Annál na­gyobb súllyal szerepelnek benne a mezőgazdasági termékek, ame­lyeknek átlagos ára a múlt év­ben 12,4 százalékkal alacsonyabb volt, mint 1980-ban. Ekörül az átlag körül azonban nagy volt a szóródás. Például a magyar külkereskedelem Szempontjából talán a legfontosabb árucsoport­ban, az úgynevezett élvezeti cik­kek csoportjában, zuhantak az árak. A kakaó átlagára tavaly 23, a kávéé 25, a cukoré pedig 42 százalékkal maradt el az 1980. évitől. Túltermelés, a korábbi magas árak miatt visszafogott keres­let, vagyis végsőfokon a piaci fölöslegek halmozódása idézte elő e nagyarányú árcsökkenést. Vegyük például a kávét: az 1974-es brazíliai fagykár után a kávé tonnájáért a világpiacon a 7000—8000 dollárt is kértek de még 1980-ban is volt olyan idő­szak, amikor az ,ár tartósan 3200—3500 dollár között mozgott, tavaly viszont nemegyszer a 2000 dollárt sem érte el. Az élvezeti cikkek importja javította a magyar cserearányo­kat: exportunkban a húskivitel fejtett ki hasonló hatást. Hazánk jelentős mennyiségű vágómarhát, vágósertést és vágóbaromfit ex­portál konvertibilis valuta elle­nében. Jelentős felvevőpiac — ahol a közös piaci- agrárrendtar­tás erre lehetőséget nyújt — Olaszország, továbbá a fejlődő országok, ^mindenekelőtt a Kö­zel- és Közép-Kelet államai. A múlt évet várhatóan a legjob­bak között lehet majd számon tartani. Legszilárdabb piaca a sertéshúsnak van: Valamennyi fontos kereskedelmi centrumban — az EGK-ban és az USA-ban — csökkenő az állomány, és ke­vesebb állatot hajtanak a vágó­hidakra, ami természetesen csökkenő húskínálattal jár. A drágulás mértéke is meghalad minden korábbi várakozást. A marhahúsárak mozgása ellenke­ző előjelű a világ fő központjai­ban: a protekcionizmus által óvott Közös Piacon emelkedik, másutt csökken, vagy stagnál — de a korábbi évek átlagát jóval meghaladó árszinten. Az ásványi nyersanyagok pia­cán (a kőolajat nem számítva) tavaly — egy árnyalattal — ala­csonyabb árak alakultak ki, mint egy évvel korábban. Néhány ter­mék majdhogynem robbanássze­rűen megdrágult, például az ón és őszig a horgany; más ter­mékek ára viszont jócskán esett: elsősorban az alumínium- és acéltermékek csoportjában; ezeknek a magyar kivitelben igen jelentős a szerepük. Ilyen helyzetben a magyar külkeres­kedelem arra 'törekedett hogy az importált fémek legalább annyival olcsóbbak legyenek, mint amennyivel az exportter­mékek. Az ' acélipar tulajdonképpen válságiparág volt a múlt évben: a tőkés világban 1,1 százalékkal kevesebbet termeltek, mint 1980- ban, de még ezen (a 448 millió tonnán) is csak nehezen tudnak túladni a gyártók. Az acélipari kapacitások kihasználtsága kri­tikusan alacsony: az USA-ban például tavaly 55 és 66 százalék között mozgott. Az alumínium piacán már 1980-ban bekövet­kezett az árzuhanás: a tonnán­kénti ár az USA-ban akkor a^. év eleji 2100 dollárról 1200 dol­lárra esett vissza, s a múlt év­ben gyakorlatilag ekörül a szint körül ingadozott. Csökken a fel- használás, s duzzadnak a kész­letek. A prognózisok alaphang­ja változatlanul pesszimista —, egyhangúan vallják, hogy válto­zatlanul nehéz' idők várnak az alumíniumtermelőkre. Számítsunk valamennyi fő áru­csoport áraira — a mezőgazda­sági termékekére, az ásványi nyersanyagokéra, a kőolajéra és a kőolajalapú vegyipari alap­anyagokéra — egy átlagos jel­lemző indexszámot. Eszerint az átlagos ármutató valamivel, nem számottevő mértékben megha­ladta az 1980. évit, de minden­képpen elmaradt az átlagos inf­lációs ütemtől, amely például a legfejlettebb 24 tőkésországot tömörítő Gazdasági és Együtt­működési és Fejlesztési Szerve­zetben (OECD) 10 százalék volt — vagyis reálértékben tavaly mérséklődtek a nyersanyagárak. V. A. SAJTOPOSTA Villáminterjú a szolgáltatóházi új rendről Kecskeméten gyakori szóbeszéd tárgya ezekben a napokban-hetek- ben a Május 1. tér 2. szám alatti szolgáltatóházban nemrégen beveze. tett új ügyintézési rendszer. Eszerint az oda betérőknek már a bejá. tatnál kezükbe adják azt a bűvös lapocskát, melynek; birtokában jo­got formálhatnak a különféle szolgáltatásra. Szépítkezésük végén pe­dig újra elő kell venniük e papirost, mellyel a központi pénztárnál kell sorbaállniuk, hogy fizethessenek. Többen úgy vélik, bürokratikus gyakorlatról van szó, sőt egyesek a vendégek zaklatását emlegetik. A Március 15. utcában lakó Kövér Gyula pedig határozottan köve­teli a régi módszer visszaállítását, amikor mindenki akadálytalanul kereshette fel a fodrászt, a kozmetikust stb., akinél a pénzügyet is gyorsan lehetett rendezni Ö és mások is kérték tőlünk, tudakoljuk meg az intézkedés okát, netán a szükségességét. Hivatalában kerestük fel a kecskeméti Fodrász, és Fényképészipari Szövetkezet elnökét, Hegedűs Jánost, akinek a közérdekű kérdésein­ket feltettük. f — Tud-e az új üzleti rendjük kedvezőtlen visszhangjáról? — Ismerem a panaszokat, a kifogásokat, az ellenkezéseket. Talán ezek óhatatlanok is, hi­szen köztudott, minden lényeges változásnak első reakciója a bi­zalmatlanság, az idegenkedés. Szövetkezetünk sem kivétel az ilyesmi alól. Döntéseinknek azon­ban komoly okai vannak.' — Például? — Naponta körülbelül kétszáz­ötven vendég fordul meg a ház­beli szolgáltató egységeinkben, a női és férfifodrászoknál, a koz­metikánál, a pedikűrnél és a szau­nában. A megannyi ember öröm­mel töltött el bennünket, míg rá nem jöttünk, néhányan célta­lanul tértek be épületünkbe, hasz­nálták annak mosdóit, pihentek a lépcsőházi székeken, sőt azt fi­gyelték, hol, milyen ruhadarabot, táskát és egyéb dolgot vehetnek magukhoz titokban. Ez utóbbi esetek között voltak sajnos kíno­sak is, s néhányszor a rendőrség segítségét kellett kérnünk. — Vagyis a társadalmi és az egyéni tulajdon védelme volt az alapja az új rendszer kidolgozá­sának? — Voltképpen igen. No és a hatékonyabb termelésre való tö­rekvés. Észrevettük ugyanis, hogy dolgozóink viszonylag jelentős időt kénytelenek eltölteni a díj­bevétellel, amit a pénz felváltása csak bonyolított. Tennünk kellett tehát valamit, mégpedig minden­ki érdekében. — Intézkedésünknek mir a lé­nyege? — Az üzletházunkba belépőnek kötelező leadni nagykabátját, s egyéb nélkülözhető holmiját a ruhatárunkban, ahol ingyenesen garantáljuk a biztonságos meg­őrzést. Itt kapja meg a vendég a munkalapot, melyre a szolgál­tatást végző jegyzi fel, hogy mit teljesített és mennyiért.- Ezután a pénztárnál történik a díjfizetés, majd újra a ruhatár következik. Egyszerű műveletsor. — Mik az eddigi tapasztalatok? — Forgalmunk nem csökkent, az árbevételünk pedig növekedett az elmúlt két hónap alatt és a sorbanállás sem jellemző. A be­jövő és a távozó vendégekkel ud­variasan bánunk, készséggel szol­gáljuk ki őket. CIKKEINK NYOMÁN Postai válaszok kivizsgálásról, intézkedésről Még nincs döntés a tv-kábelekről Az utóbbi időben többször ki­fogásoltuk a kecskeméti televí­zióvétel körüli zavarokat, me­lyekkel kapcsolatban írtunk az úgynevezett nagyközösségi anten­narendszer előnyeiről, például, hogy segítségével jó minőségben lehet élvezni a Magyar Televí­zió 1-es, 2-es, valamint a jugo­szláv tévé műsorát és a rádió URH-adását. E közérdekű ügyben megszólaltattuk a kivitelezés gaz­dáját, a Kecskeméti Ingatlanke­zelő és Távfűtő Vállalatot, pon­tosabban annak főmérnökét, aki a december 28-án megjelent cik­künkben egyebek között ezt nyi­latkozta: a feladat csak nagyará­nyú vezetéképítés révén végez­hető el, ugyanis a kábelt el kell juttatni minden lépcsőházhoz, s e célból hasznos volna — főleg az olcsóság miatt — igénybe venni a posta által lefektetett vé­dőcsöveket. Sorainkra írásban reagált a Szegedi Postaigazgatóság meg­bízott műszaki igazgatóhelyettese, Vojnár László, aki az alábbiak­ról tájékoztatott: Az említett antennák létesíté­sének tárgyában január 24-én ta­nácskoztak az ingatlankezelő vál­lalat, a városi tanács műszaki és tervosztálya, a BÁCSBER, a GEL- KA és a postaigazgatóság képvi­selői. Ez utóbbiak kifejtették, problémával járhat a postai csö­vekbe elhelyezett tévékábelek karbantartása és üzemeltetése, majd közölték, a magas beruházá­si költséget jelentő ilyen alépít­mény helyett a jövőben új típu­sú kábeleket használ a posta, s azokat közvetlenül fekteti a föld­be. Ami annyit jelent, hogy a csö­vek felhasználása csak részmeg­oldást eredményezne. Az elhangzottakról valamennyi partner véleményt mondott, s bár akkor érdemi döntésre még nem került sor, született egy meg­állapodás, melynek értelmében a GELKA továbbra is közvetlen kapcsolatot tart fenn a postával a műszaki lehetőségek egyezteté­se céljából, a tévéantennák vég­leges sorsa érdekében. Lesz kapaszkodókorlát Január 23-án közreadtuk Papp Gé­za kecskeméti lakos mások nevében is tett észrevételét-) avaslatát, misze­rint jelenleg csak nagyon nehezen tudják használni az új postahivatal lépcsőjét a mozgássérültek, a gyen­gén látók és az idősek, akik részére feltétlenül indokolt lenne ott meg­építeni egy kapaszkodókorlátot. Írásunk nyomán vizsgálatot foly­tatott a postaigazgatóság, s megálla­pította, hogy jogos a kérelem, majd arról értesített, megtörtént a szük­séges intézkedés a kapaszkodási célt szolgáló korlát elhelyezésére vonat­kozóan. Nincs baj a ladánybenei telefonnal Január 30-i számunkban La- dánybenéről közültünk kisripor- tot, melyben szóvá tettük, e te­lepülésről szinte képtelenség zök­kenőmentesen telefonkapcsolatot létesíteni a területi postaközpont­tal, Lajosmizsével, pedig az odá vezető vonal még éjszakai (sür­gősségi) beszélgetésre is alkalmas kell hogy legyen. „Közérdekből is fontos, hogy ez a telefon jól működjön!” — fejeztük be so­rainkat. Mint arról Vojnár László mű­szaki igazgatóhelyettes informál­ta lapunkat, a posta szakemberei ellenőrizték a panaszt, s kiderí­tették, a távbeszélő üzembiztos volt a kérdéses időpontban. Ami pedig az éjszakai összeköttetést illeti, arról tudni kell, hogy az egyetlen áramköre 10 községbeli előfizető van rákapcsolva, s a műszaki adottságoknak megfe­lelően egyidejűleg csak egy be­szélgetés bonyolítható le. Mind­erről idejében értesültek a tele­fonnal rendelkezők, akik ez ideig még nem reklamáltak vonalügy­ben. HELYESBÍTÉS. A múlt heti Sajtópostában megjelent Véleményünk szerint... című cikkünkben elírás folytán hibásan jelent meg egy mondat, mely helyesen így hangzik: Le­vélírónknak igaza van, annál is inkább, hiszen a közúti szabá­lyok is előírják, hogy a tárgyak ne balesetveszélyesen legyenek elhelyezve a fuvarozó járműve­ken. 1 Szerkeszti Veikei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1 á. Telefon: 20-111. ’ . _ < ■* .*• ' *jet Sajnos, nem ritka, hogy a közterületen — például a parkban — levő ülőhelyeket és egyéb tárgyakat szinte vandál módon használják egyes emberek. A kirívó ese­tekben rendszerint a hatóság közbenjárását kérjük. Most azonban nem tudjuk; kihez apelláljunk, ugyanis a tudo­másunkra jutott rongálást az annak megszüntetésére, meg­akadályozására hivatott ille\ tékesek tették lehetővé. Fotóriporterünk a kecske­méti Rendőrfalu Zentai utcai játszóterén kapta lencsevégre ezt a „megrokkant” kerti pa­dot. Mögötte jól látható a ha­talmas mennyiségű törmelék­halmaz, amely jórészt bebo­rítja a környező négyzetmé­tereket is. Származását nem kell találgatnunk, hiszen is­merjük a tényt: a városrész­ben felüljáró épül, egyidejű­leg szélesítik a halasi útvo­nalat, meg a szennyvíz-, illet­ve csapadékvíz-elevezető csa­tornákat fektetik a főidbe. E nagyarányú beruházási mun­ka során nyilvánvalóan ke­letkezhettek hulladéknak mi­nősülő anyagok, melyeket va­lahol el kellett helyezni. Ilyen célból kézenfekvőnek tűnt ideiglenesen igénybe venni egy közeli szabad térséget, történetesen a játszóteret. Er­re sor került, meg sajnos, ar­ra is, hogy közben számos ot. tani eszközt tettek tönkre, mely cselekedet nem éppen a legjobb példája a társadat­mi tulajdon mintaszerű vé­delmének. Mellesleg a tavaly szeptem­ber 30-i Sajtóposta rovatunk­ban már írtunk e tarthatat­lan állapotokról. Akkor így fogalmazott a városi tanács tervosztályának vezetője: jo­gosak a feldúltság miatti ki­fogások, ígérem* is, haladék­talanul ellenőrizzük az alkal­mi anyagtárolást, s gondosko­dunk arról, hogy valamennyi tárgy rendezett módon legyen elhelyezve. Most, öt hónap elteltével a helyszínen járva, nem láttuk a nyomát ennek az intézkedésnek. Szemünk elé tárult ugyanakkor a csa­tateret idéző miliő, mely a pár száz méterre távolabb le­vő játéktérre is jellemző, ahol a sorsukra hagyott be­toncsövek éktelenkednek bal­esetveszélyesen. E helyen — mint azt a környékbeli anyu­káktól hallottuk — történt már sérülés is. Közeleg a tavasz. A melen­gető napsugár, a szép idő bi­zonyára mágnesként vonzza a rendőrfalusi gyerekeket is a szabadba. Ez idő szerint fo­galmuk sincs, hol fognak majd labdázni, kergetőzni. A játszótereiknek ugyanis még más a rendeltetésük. Marad a járda, meg a forgalmas út­test. Dehát jól van ez így? Csak egyetértőén tolmácsol­hatjuk az érdekelt, családok kérését: sürgősen rendet kell tenni a két közterületenl

Next

/
Oldalképek
Tartalom