Petőfi Népe, 1980. december (35. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-13 / 292. szám

VILÄG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BACS-KISKVN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXV. évr. 202. szám Ára: 1,20 Ft 1980. december 13. szombat Ma összeül a Hazafias Népfront Bács-Kiskun megyei küldöttértekezlete December 13-án, szombaton délelőtt a kecskeméti Tudo­mány és Technika Házában összeül a Hazafias Népfront Bács-Kiskun megyei küldött­értekezlete. A küldöttek megvitatják a Hazafias Népfront Bács-Kis­kun megyei Bizottságának be­számolóját a VI. kongresszus óta végzett munkáról és* a mozgalom előtt álló legfonto­sabb feladatokról. Ezt követő­en a küldöttértekezlet meg­választja a Hazafias Népfront Bács-Kiskun megyei Bizott­ságát, a tisztségviselőket, a VII, kongresszus küldötteit és javaslatot tesznek a HNF Or­szágos Tanácsának megyebeli tagjaira. Ülést tartott a megyei tanács Tegnap Kecskemé­ten ülést tartott Bács- Kiskun megye Taná­csa. Dr. Gajdócsi Ist­ván, a megyei tanács elnöke üdvözölte a testület tagjait, az or­szággyűlési képviselő­ket, a meghívott ven­dégeket, köztük Lad- vánszki Károly belügy­miniszter-helyettest. A megyei tanács el­nöke előterjesztette a végrehajtó bizottság javaslatát a napirend­re, amelyet a testület elfogadott. A megyei tanács teg­napi ülésének napi­rendje a következő volt:-fa Beszámoló a megye helyzetéről. — Beszámoló a végrehajtó bizottság 1979 80. évi tevé­kenységéről. — Előterjesztés a megyei tanács 1981. évi munkatervé­nek megállapítására. — Tájékoztató a végrehajtó bizottság 1981. évi munkatervéről. — Jelentés a megye testnevelésének és sportmozgalmá­nak helyzetéről, fejlesztésének feladatairól. — Bejelentések, interpellációk. közrendjének, közbiztonságának kedéseink hatása, de a 9—10 szá­zalékos arányukat soknak tartjuk. A bűnözővé válás megakadályo­zása szempontjából továbbra is megkülönböztetett feladatot je­lent számunkra a gyermekek és fiatalkorúak védelme. Az utóbbi időben egyre inkább tapasztaltuk, hogy rendezetlen családi körülmények között élő gyermekek súlyos bűncselekmé­nyeket követnek el. További zül­lésük megakadályozása — mint eddig, úgy a jövőben is — az ál­lami szervek és a társadalom széles körű összefogását követeli. Az első napirend megtárgyalá­sa előtt dr. Gajdócsi István egy szomorú hírt közölt a testülettel. Az elmúlt napokban Takács Fe­renc megyei tanácstag a pálmo- nostorai Keleti Fény Termelőszö­vetkezet nyugalmazott elnöke au­tóbaleset áldozata lett. A testület tagjai egyperces néma felállás­sal emlékeztek meg tanácstag­társukról. A tanácsülés további részében az első napirendi témához dr. Fe­hér Géza rendőr ezredes, megyei rendőrfőkapitány szóbeli kiegészí­tést fűzött. A közrend és a közbiztonság kiegyensúlyozott Evek óta változatlan, 38 száza­lék körüli a büntetett előéletűek, és átlagosan mintegy 11 százalék a visszaesők részvétele a bűnö­zésben. E kategóriákba tartozók közül soknak igen nagy a társa­dalmi veszélyessége. Nagy fokú a veszélyessége és jelentős a száma azoknak az elkövetőknek is, akik büntetlen előéletük következtében korábban nem voltak ismertek a rendőrség előtt, leleplezésükig azonban nemegyszer sorozatosan követtek el bűncselekményeket. Bűnözésük mielőbbi megszakítása csak a lakosság segítőkész támo­gatásával történhet. A megye közrendjének és köz- biztonságának helyzetéről dr. Fe­hér Géza rendőr ezredes megyei rendőrfőkapitány számolt be a ta­nácsi testületnek. Mint az elemző értékelés megállapította: Megyénkben a közrend és a köz- biztonság jónak mondható, az el­múlt időszakban alapvetően nem változott, kiegyensúlyozott. Ehhez hozzájárult az állampolgárok fe­gyelme és a törvényes jogalkal­mazás. Mindemellett megyénkre hagyományosan jellemző a bűnö­zés nagy intenzitása. Évente 8—9 ezer közvádas bűncselekmény vá­lik ismertté, öt év alatt 5,4 szá­zalékkal, 1978-hoz képest pedig 9,7 százalékkal csökkent a bűncselek­mények száma, a megyék közül csaknem minden évben itt jut /a legtöbb bűncselekmény 10 ezer lakosra. A vagyon elleni cselek­mények képezik hosszú idő óta a bűncselekmények valamivel több mint, felét. Ezeknek mintegy egy- harmada a társadalmi tulajdont, a többi része a személyi tulajdont károsítja. E bűncselekmény-kate­gória a tárgyalt időszak alatt 10 százalékkal csokiként. A vagyon elleni bűncselekmé­nyek mintegy 80 százaléka lopás és betöréses lopás és ezek megkö­zelítően negyedrészét a társadal­mi tulajdon sérelmére követik el. Az utóbbi években egyre inkább tapasztaljuk, hogy a betöréses lo­pások az állampolgárok lakásán .tartott — és általában nem meg­felelően őrzött — nagyobb össze­gű készpénz vagy nemesfémtár­gyak .megszerzésére irányulnak. Sokszor alkalmazzák az elkövetők a besurranás, a hamis vagy lo­oott kulcs használatának módsze­rét is. Jelentősen csökkentek az is­mertté vált közlekedési bűncse­lekmények. A megye közútjain uralkodó közlekedésbiztonsági helyzet ismeretében azonban a csökkenés mértékét nem tartjuk megnyugtatónak. Csaknem 25 százalékos csökke­nés mutatkozott az erőszakos és garázda jellegű bűncselekmé­nyeknél. Emberölés és kísérleté­nek elkövetője nem maradt fel­derítetlenül, a rablást elkövetők felderítése a múlt évben megkö­zelítette a 90 százalékot. Alig emelkedett a fiatalkorúak ' részvétele a bűnözésben, ami rész­ben a fiatalkori bűnözés vissza­szorítására tervezett" és tett Intéz­A közúti helyzetről A továbbiakban a közúti hely­zetről szólt a beszámoló. A me­gyében a szilárd burkolatú közút­hálózat hossza több mint kétezer kilométer, mintegy 130 ezer gép­járművet tartanak üzemben és 300 ezer kerékpárt használnak. Az E 5-ös úton bonyolódik le az or­szág közúti tranzitforgalmának csaknem 40 százaléka. A Dunán­túl és a Tiszántúl közötti forga­lom nagy ..része itt áramlik át. Ilyen körülmények között nagy a forgalomsűrűség és az azzal járó baleseti veszély. Közlekedésbiz­tonsági helyzetünk ennek ellené­re nem romlik, bár 1978-ban ki­ugróan emelkedtek a halálos köz­lekedési balesetek, 1979-ben azon­ban már jelentősen csökkentek és most is ez a tendencia érvénye­sül. A sérüléses közúti balesetek száma évenként 1100 és 1300 kö­zötti volt. A lényegében stagnáló helyzet fenntartása a gépjárművek számá­nak dinamikus emelkedése és az utak változatlan áteresztőképes­sége mellett volt lehetséges. Tavaly 1323 közúti közlekedési baleset történt, 7,7 százalékkal több, mint az előző évben, de a halálos bal­esetek száma kevesebb volt. Az ittas járművezetés gyakorisága, a .balesetet ittasan okozók aránya minden évben az országos átlag felett volt. Nem mellőzve a ne­velő jellegű intézkedéseket, fo­koztuk az ellenőrzés és a felelős- ségrevonás szigorát a járművei­(Folytatás a 3. oldaton.) Megkezdte munkáját a magyar szakszervezetek XXIV. kongresszusa Az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában, péntek reggel 9 órakor megkezd­te tanácskozását a magyar szakszervezetek XXIV. kongresszusa. A négy és fél millió magyar szervezett dolgozót 800 küldött kép­viseli, akik az elmúlt öt év eredményeit, gondjait elemzik, s meghatározzák a további teendőket. A kongresszus alapgondolatait a tanácskozóterem erkélyén körbefutó felira­tok fejezik ki: Gazdaságunk fejlődése élet- színvonalunk alapja! Együtt gondolkodni, együtt cselekedni! A békéért, a szocializ­musért, a társadalmi haladásért! A tanácskozáson meghívott vendégként részt vesznek a termelő munkában élen járó dolgozók, szocialista brigádvezetők, a művészeti és tudományos élet ismert sze­mélyiségei, a szakszervezeti mozgalom vete­ránjai, és ott vannak az állami és társadal­mi élet képviselői. A kongresszuson képvi­selteti magát csaknem 40 ország szakszerve­zeti mozgalma és több nemzetközi szervezet, köztük a Szakszervezeti Világszövetség. Az elnökségben foglalt helyet Kádár Já­nos, az MSZMP Központi Bizottságának el­ső titkára, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, Méhes Lajos ipari miniszter, Németh Ká­roly, a Központi Bizottság titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai és Brutyó János, az MSZMP Központi Ellen­őrző Bizottságának elnöke. A kongresszust Földvári Aladár a SZOT elnöke nyitotta meg. Üd­vözölte a tanácskozás résztvevőit, majd javaslatára egyperces néma felállással megemlékeztek a szak­szervezeti mozgalomnak a leg­utóbbi kongresszus óta elhunyt nemzetközi és magyar harcosai­ról. Földvári Aladár megnyitó be­szédében rámutatott, hogy az el­múlt öt esztendő — sikereivel és gondjaival — fontos szakasza volt nagy nemzeti programunk, a fejlett szocialista társadalom épí­tésének. Népünk jó törekvéssel és akarással, eredményesen dolgo­zott, alkotott. Szólt arról, hogy a szakszervezeti mozgalom egyre növekvő szerepet tölt be társa­dalmi életünkben: felelős része­se a politika átfogó alakításának és végrehajtásának. Ezután a küldöttek egyhangú­lag elfogadták a kongresszus na­pirendjét. Ennek értelmében ér­tékelik a XXIII. kongresszus óta végzett munkát, megszabják a to­vábbi feladatokat, s döntenek az alapszabály módosításáról; meg­vitatják a számvizsgáló bizottság jelentését, s végül megválasztják a Szakszervezetek Országos Ta­nácsát és a Számvizsgáló Bizott­ságot. Egyhangúlag megválasztották a kongresszus titkárságát, továbbá a munkabizottságok vezetőit és tagjait. A titkárságot Gáspár Sándor, a jelölő bizottságot Gyön­gyösi István, a mandátumvizs­gáló bizottságot Simó Tibor, a szavazatszedő bizottságot Juhász Ottó, a határozatszövegező bizott­ságot Jakab Sándor, az alapsza­bály-szövegező ■ bizottságot Gál László vezeti. Az elnök ezután javaslatot tett a megválasztandó Szakszervezetek Országos Tanácsa, valamint a Számvizsgáló Bizottság létszámá- ra. A javaslatot egyhangúlag el­fogadva a kongresszus úgy hatá­rozott, hogy a Szakszervezetek Or­szágos, Tanácsába 211, a Szám- vizsgáló Bizottságba 29 tagot vá­lasztanak majd meg, s arról is döntöttek, hogy a SZOT elnöksé­gének 35, a titkárságnak pedig 9 tagja legyen. Ezután a kongresszus rátért az első napirendi pont tárgyalására. Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára terjesztette elő a Szakszervezetek Országos Tanácsának jelentését a XXIII. kongresszus óta végzett, munkáról, és a magyar szakszer­vezetek további feladatairól, il­letve szóbeli kiegészítést fűzött a SZOT írásos jelentéséhez, amit a küldöttek már korábban kézhez kaptak. Gáspár Sándor beszéde Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársak! A XXIU-ik kongresszusunkon úgy fogalmaztuk meg feladatain­kat, hogy magasabb szinten tud­juk segíteni társadalmi céljaink elérését, népünk, országunk bol­dogulását, szellemi és anyagi gya­rapodását. Nem új programot hirdettünk meg. Nem új célokat tűztünk ma­gunk elé. A munkáshatalom erő­sítése, a dolgozók érdekeinek kép­viselete és védelme mindig alap­vető feladata, hivatása volt és , marad a szakszervezeti mozgalom­nak. A társadalmi helyzet általá­nos elemzése nem feladatunk, ezt megtette pártünk XII. kongresz- szusa. Ezzel az elemzéssel mi egyetértünk. Azt kell most számon kérni ön­magunktól, hogy milyen színvo­nalon, milyen hatásfokkal dol­goztunk? Eleget tettünk-e a tár­sadalom életében betöltött, egyre növekvő szerepünknek? Tudjuk-e képviselni tagságunk érdekeit, tö­rekvéseit? Megítélésünk szerint a szakszer­vezeti mozgalom Magyarországon olyan politikai, jogi és mozgalmi lehetőségekkel rendelkezik, ame­lyek biztosítják, hogy eleget tud­jon tenni a növekvő követelmé­nyeknek. A szakszervezeti moz­galom elfoglalta az őt történefrni- leg megillető helyet. Részese a ha­talomnak és nemcsak a politika végrehajtásának a segítője, ha­nem részt vesz a politika alakí­tásában, formálásában is. Tevékenységünkkel erősítjük, támogatjuk a munkáshatalmat A szakszervezeti tevékenység általános elveire vonatkozó alap­vető megalapítások ma is hélye- sek és érvényesek. De ez nem je­lent változatlanságot. Űj utakat kellett törni. Ehhez útmutatót adott a lenini tanítás és támasz­kodhattunk a magyar szakszer­vezeti mozgalom hagyományaira. Mi ennek alapján és saját hely­zetünkre építve indultunk el. A szocialista építőmunka még ma is sok ismeretlent tartalmaz. Gondolkozni kell. Minél több szervezet gondolkozik — a maga ismeretei, felkészültsége, tömeg­bázisa alapján — annál kisebb a tévedés lehetősége. A vitatkozáshoz több vélemény kell. Nem véletlenül épült be a mi társadalmunk irányításába az az elem. hogy ma már a munkásosz­tály, a dogozó nép élet- és mun­kakörülményeit, a társadalmi fej­lődés egészét érintő egyetlen lé­nyeges kérdésben sem lehet dön­teni a szakszervezetek nélkül. Ha vannak a szocialista társa­dalom. fejlődésének törvényszerű­ségei — márpedig vannak —. ak­kor — véleményem szerint — ez is közéjük tartozik. Sokan érthetetlennek tartják, hogy a szocialista szakszervezetek együttműködnek az állammal. Az ilyen felfogást vallók számon ké­rik a szakszervezetek független­ségét. A mi álláspontunk ezzel a kérdéssel kapcsolatban ismert. Sem a kormánnyal való szem­benállás, sem a függetlenség nem örök kategória a szakszervezetek számára. Ez egy adott társadalmi­történelmi szakaszban érvényesül. Természetes a kapitalista társada­lomban, de nem természetes a szocializmusban. Használható a kapitalista társadalomban, de a megváltozott társadalmi viszonyok között ez a forma már használha­tatlan. A szakszervezet soha sem lehet egy adott kormány-, vagy párt­politika puszta eszköze. Jogos és érthető, ha a forradalmi szakszer­vezeti mozgalom a kapitalista or­szágokban meghirdeti és érvénye­síteni kívánja az államtól és a (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom