Petőfi Népe, 1980. december (35. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-13 / 292. szám
2 • PETŐFI NÉPE • 1980. december 13. (Folytatás az t. oldalról.) pártoktól való függetlenség jelszavát. A szakszervezetek függetlenségének jelszava itt azt jelenti, hogy a szakszervezetek meg akarják őrizni a munkásosztálynak, a dolgozó népnek a tőkés renddel szembeni teljes cselekvési szabadságát. A szakszervezet ellenzékisége a kapitalizmusban szükségszerűen következik az osztálya ügye iránti elkötelezettségből. Az ellenzékiség azonban nem öncél és nem a szakszervezeti munka örök érvényű, általános vonása. A szocializmus körülményei között megváltozik a hatalom jellege. Munkásállam jön létre, amely a dolgozók és a szak- szervezet törekvéseivel egyező célok valóra váltásán munkálkodik. A szakszervezet nem maradhat az engesztelhetetlen és mindenáron ellenzéki állásponton. Ezzel ugyanis szembefordulna saját osztálybázisával. Megszűnne szolgálni azt az osztályt, amely a szakszervezetet létrehozta és élteti. A sztrájk is ezért nem lehet a szocialista társadalom építésének a módszere. Nem lehet, mert minden eszköz, ami rendelkezésünkre áll, a dolgozók helyzetét javítja, életét teszi szebbé. Az olyan igények kielégítését azonban, amelyhez ma még nincs meg az anyagi vagy más lehetőség, sztrájkkal sem lehet megoldani. Sztrájkkal nem lennénk gazdagabbak, csak szegényebbek. Az ellenzékiség, a függetlenség jelszavát a mi körülményeink között a szakszervezetek csakis, mint a szocialista állammal és a kommunista párttal szembenálló programot érvényesíthetnék. De mit is jelentene gyakorlatilag az, hogy a szakszervezetek függetlenek legyenek? Tagadják meg talán a részvételt a döntéshozatalban és a társadalom ügyeinek aktív intézésében, annak ellenőrzésében? Vessék el az együttműködést a szocialista állammal és a többi szocialista erővel, a legszélesebb tömegekkel? Mondjanak le arról, hogy nemcsak kívülről jövő bírálattal, hanem belülről, a kormányzat pozíciójából közvetlenül és gyakorlatilag szóljanak bele a közösségi ügyek intézésébe, a dolgozók képviseletébe? A szakszervezetek tehát nemcsak, hogy nem lehetnek függetlenek a munkáshatalom politikáját megfogalmazó és megvalósító párttól, hanem e politikát magukénak is vallják. Hazánkban a szakszervezeti mozgalom önállóan, de nem függetlenül végzi a maga munkáját. A szocialista társadalom építésének politikája sajátunk is. Ezért és így elkötelezett a magyar szakszervezeti mozgalom. A szakszervezetek önállóságának megértése és érvényesülése azt kívánja, hogy az eddiginél pontosabban jelöljük meg társadalmi-politikai elkötelezettségünk alapvető tartalmát. Ennek a lényege a szocialista társadalmi rendszerhez való viszony, annak igenlése. Egész tevékenységünkkel erősítjük, támogatjuk a munkáshatalmat. A társadalom célkitűzései nem közömbösek számunkra. Azokat sajátunknak tekintjük. Ehhez azonban jobban meg kell érteni a szakszervezetek szerepét a fő feladatok kialakításában és végrehajtásában. A szocialista társadalomban a szakszervezetek azzal, hogy részesei a hatalomnak, korántsem alakultak át „állami szervezeteké”. A szocialista államot és a szakszervezeteket a célok alapvető azonossága köti össze, de gyakorlati funkcióik mások. A szocialista állam nem ellenőrzi a szak- szervezetek tevékenységét, viszont az állam tevékenysége a tömegek ellenőrzése alatt áll. Ebben a társadalmi ellenőrzésben a szak- szervezetek is részt vesznek. Az állami és a szakszervezeti szervek valamennyi szinten egyenrangú partnerek. Alá- és fölérendeltségi viszony nincs közöttük. Feladatuk együttműködni az együttes célért és segíteni egymást. Az állami és a gazdasági szervekkel a közös cél megvalósítása érdekében történő "együttműködésünk természetszerűen magában foglalja, hogy ha valamely állami vagy gazdasági szerv döntései a dolgozók érdekelt csorbítanák, vagy törvényeket sértenének, az ellen határozottan fel kell lépnünk. Ehhez minden eszköz rendelkezésre áll egészen a vétójogig. Érdekképviselet, érdekvédelem — gazdaságsegítő tevékenység A szakszervezetek tevékenységének alapkérdése az érdekképviseleti, az érdekvédelmi és a gaz- daságsegítö tevékenység egysége. Ma a legtöbb nehézség az érdekképviseleti és érdekvédelmi tevékenység érvényesítésében jelentkezik. Miben jelentkezik ez a nehézség? Abban, hogy érdekképviseleti tevékenységünk gyakorlása eddig lényegében a szakszervezeti vezető testületekre hárult, ök alakították ki a szakszervezetek véleményét a kormány, a különböző állami szervek elképzeléseivel kapcsolatban. Ez a gyakorlat eddig megfelelt, de most tovább kell lépnünk; következetesen figyelembe kell venni a közvetlen demokrácia adta lehetőségeket is. A szakszervezeti vezető testületeknek véleményük kialakítása előtt minden fontosabb kérdésben ki kell kérniük a tagság, a bizalmiak, a bizalmi testületek véleményét. Most lesz erre egy nagyon jó alkalom. Nevezetesen a jövő esztendőben dönteni kell az ötnapos munkahét bevezetéséről. Mindenképpen az a helyes, hogy ennek részleteit a különböző munkaterületeken maguk az érintettek — tehát a vasasok, a pedagógusok, a kereskedelmi dolgozók — vitassák meg és mondjanak véleményt, mielőtt megtörténik a döntés. A munkásosztály számára az érdekvédelmi funkció adja ma is a szakszervezetek történelmi iga- zoltságát. Éneikül a szocializmusban sem szakszervezet a szak- szervezet. A szakszervezetek képesek arra, hogy a társadalomban létező érdek- és nézetkülönbségeket felszínre hozzák. A szakszervezeti mozgalomnak a maga eszközeivel szolgálnia kell, és szolgál is a társadalmi haladást segítő minden ésszerű intézkedést. De a társadalmi érdekek érvényesítése nem szoríthatja háttérbe a jogos szakmai és más csoportérdekek intézményes kifejezését, az egyéni, vagy közvetlen napi érdekek és jogok védelmét, mert ezzel előbb-utóbb maga a társadalmi érdek, a távlati érdek, a közös ügy érvényesülése kerülne veszélybe. A szakszervezet vonzereje oly mértékben nő, amilyen mértékben kapcsolódni tud tagságához, a mögötte levő szociális réteghez, ahogyan ragaszkodik a maga sajátos érdekvédelmi arculatához és szociális bázisához, és ehhez erősen kötődve keresi a maga sajátos mozgásterét a célok, feladatok megvalósításának segítésében. Alapvető tévedést tükröz az a gyakorlat, amelyik a közvéleményt foglalkoztató, általa jól- rosszul ismert gondokról hallgat, mert ezt valamilyen meggondolásból kellemetlennek érzi. A társadalmi feszültségek akkor is megvannak, ha nem beszélünk róluk. Hazánkban joggal úgy érezzük, hogy megtettük mindazt, amit lehetett, életünk jobbá tételéért. Még akkor is, ha még mindig nincs elég lakás, akkor is, ha most magasabbak az árak, és ha. bizonyos rétegeknek, jól tudjuk, még alacsony a keresete. Meggyőződésünk azonban, hogy ma csak ennyire van lehetőségünk. Am azon kell együtt dolgozni, hogy holnap többre legyen módunk. Az ágazati kongresszusok tapasztalatai A szakszervezetek munkájáról, annak eredményeiről és gyengeségeiről a választásokon, az iparági-ágazati kongresszusokon széles körű és megalapozott értékelés született. Egymillió dolgozó szólalt fel, értékelte tevékenységünket és az eddigieknél is magasabb követelményeket támasztott. Mindezek összegzéseként a szak- szervezetek mintegy 600 ajánlást és több mint 800 észrevételt küldtek a SZOT-hoz. Ezek az ajánlások tartalmaznak minden olyan fontosabb kérdést, amely a dolgozókat foglalkoztatja és átfogják a szakszervezetek tevékenységének egészét. Az ajánlások jelentős részét figyelembe vettük az írásos jelentés, valamint a határozati javaslat elkészítésénél, a többit pedig be kell építeni a szakszervezetek napi munkájába és távlati terveibe. A felszólalások és az ajánlások alapvetően három-négy téma köré csoportosulnak. Leggyakrabban a gazdálkodással, a kiegyensúlyozott, nyugodt munkához szükséges feltételekkel, a dolgozók aktivitásának, tenniakarásának kérdéseivel foglalkoztak. Sok felszólalás és ajánlás foglalkozott a demokrácia érvényesülésével, a művelődési lehetőségekkel, valamint a szakszervezetek belső életével is.. Tevékenységünknek ez a széles körű értékelése, a tennivalók együttes mérlegelése lehetővé teszi, hogy itt a kongresszuson az ajánlásokban szereplő kérdéseknek ne a részleteivel, hanem főbb összefüggéseivel foglalkozzunk. Ugyanakkor az egész szakszervezeti mozgalomnak le kell vonni belőlük néhány következtetést is: — Mindenekelőtt azt, hogy a választások során ismét érezhető volt, milyen nagy mértékben van jelen és hat életünkben a dolgozók felelősségérzete, kötelességtudata. önmaguk és a társadalom sorsának alakulása iránt. — Fontos következtetés, hogy a dolgozók látják és értik: minden eddigi eredményünk csak kemény és következetes munka alapján jöhetett létre. Jövőbeni munkánk eredményességét is jórészt abban látják, mennyire tudunk szabad utat biztosítani a tenniakarásnak, hogy ne elégedjünk meg a középszerűséggel, a szürkeséggel, jobban vegyük észre a valós emberi értékeket és jobban becsüljük meg a közösségért tenni akaró és a közösségért cselekvő embereket. — Nem talajtalan követeléseket támasztottak, hanem — a dolgozók felelősségével — reálisan megfogalmazták azt, amit elvárnak önma- guktól és mindenkitől. Azt helyezték előtérbe, ami előre viszi a dolgozók, a társadalom ügyét. — Az ajánlások bizonyítják, hogy a dolgozók csakúgy, mint a szakszervezetek, belülről és cselekvőén, nem pedig kívülről és tétlenül nézik az eseményeket. Gazdaságpolitikánk és általában céljaink realizálásának alapvető feltétele, hogy sikerül-e minden erőt összefognunk a végrehajtás érdekében, sikerül-e elfogadtatni a célokat és cselekedni értük. A szocialista munkamozgal mák szerepe Eddigi eredményeink elérésében a szocialista munkamozgalmaknak nagy szerepe volt. A dolgozó embernek a szocializmus iránti elkötelezettsége öltött benne konkrét formát. Változatlanul úgy tekintünk a munkaversenyre, a szocialista brigádmozgalomra, mint a gazdasági feladatok megoldásának nélkülözhetetlen segítőjére, a magatartás, a gondolkodás és a tisztességesen végzett munka tömeges formálójára. A továbbfejlődés lehetőségeit a közeljövőben ismét meg kell határoznunk. Arra kell törekedni, hogy a munkahelyi közösségeknek nagyobb legyen a felelőssége és szava az egyes emberek munkájának, magatartásának anyagi és erkölcsi elismerésében.' Meg kell személyesíteni a kollektívákban az eredményeket is, a hiányosságokat is. A közösségek mögött „ne tűnjön el” és váljon személytelenné az egyes ember munkája, kötelessége, magatartása. Váljék világossá mindenütt és mindenki előtt, hogy elkötelezett magatartás csak megbecsült munka, konkrét célok rendszerében bontakozhat ki teljesen. A munkahelyi demokrácia továbbfejlesztése A dolgozók tenniakarása teljes mélységben csak a demokráciával, a műveltséggel, a hozzáértéssel szoros egységben bontakozhat ki. Sok nehézség fakad abból, hogy ezt még nem mindenütt ismertük fel. Sohasem fogunk egyről a kettőre jutni, ha egymástól elválasztva, elkülönítve egyszer segítjük a gazdálkodást, másszor nevelünk, vagy éppeh a demokratizmust gyakoroljuk. Szakítani kell ezzel a szemlélettel és gyakorlattal. A puszta részvétel még nem jelent fejlett munkahelyi demokráciát: statisztikaként is lehet szerepeltetni. A munkahelyi demokrácia ennél több: a döntésben, a végrehajtásban, az ellenőrzésben való részesedés, a tényleges hatalmi jogkörök birtoklása. Most a munkahelyeken megérett a lehetőség a demokrácia fejlesztésének újabb lépéséhez. A gazdasági vezetők kinevezésébe, munkájának megítélésébe történő beleszólást kiszélesítjük az igazgatótól egészen a munkahelyi vezetőkig. Meggyőződésünk, hogy ez jelentősen elő fogja segíteni a feladatok végrehajtását, a dolgozók és a vezetők közötti viszony további javulását. Látnunk kell, hogy amíg a gazdálkodás hatékonyságában nem tudunk jelentősebb eredményeket felmutatni, addig az életszínvonal gyors fejlődésére nincs lehetőség. Ez olyan realitás, amelyet tudomásul kell vennünk. Ezért ma legfőbb feladatunk az elért életszínvonal megőrzése. Ismerve azonban lehetőségeinket, jól tudjuk, hogy a mai élet- színvonal megőrzése, s az életkörülmények jobbítása is nagy erőfeszítést, és míndannyiunktól nagyon kemény, következetes munkát igényel. Életszínvonal, életkörülmények A VI. ötéves terv előkészítésében a szakszervezetek részt vettek. A tervben megjelölt életszínvonal-intézkedéseket reálisnak és igazságosnak tartjuk. Reálisnak, mert nem tűznek ki többet, mint amennyire megvan a lehetőség. Igazságosnak, mert oda juttatják a rendelkezésre álló anyagi eszközöket, ahol a legnagyobb szükség van rájuk. Ha a gazdálkodásban többet érünk el a tervezettnél, senkinek ne legyen kétsége, hogy ezt a többletet is megfelelő módon elosztjuk. A tervben célként tűztük ki: — növeljük a reáljövedelmet és a fogyasztást, fenntartjuk a teljes foglalkoztatottságot; — emelni és fejleszteni akarjuk az alacsony nyugdíjak összegét, illetve a gyermek- gondozási segélyt; — tovább akarjuk bővíteni a bölcsődei, az óvodai és az általános iskolai hálózatot; — könnyíteni akarjuk a fiatalok lakáshoz jutását és keressük a megoldást ahhoz, hogy a fiatal értelmiségi dolgozókat bekapcsoljuk a lakásépítési akciókba; — a családi pótlék emelésével segíteni szándékozunk a nagycsaládosoknak; — jelentős intézkedéseket teszünk az egészségügy fejlesztéséért, a szolgáltatások javításáért, az áruellátás színvonalának megőrzéséért, sőt javításáért. Mit fejeznek ki ezek a szándékaink? — társadalmunk humanitását; — azt, hogy életünknek a legégetőbb gondjain szándékozunk enyhíteni; — e szándékok megvalósítása erősíti a létbiztonságot; — még tovább szorítják vissza a nem munkából származó jövedelemszerzés lehetőségét; — ugyanakkor hangsúlyozzuk, hogy növekedni fog azoknak a reálbére, akiknél ezt a végzett munka indokolja. Tudjuk, hogy ma még több a jogos igény, mint’ amit jelenleg ki tudunk elégíteni. Tudjuk azt is, hogy vannak még bér-, jövedelmi és szociális feszültségek, amelyeket — amint a lehetőségek engedik — fel kell majd oldani. De most, ha nem tudjuk egyszerre mindenkinek a jogos igényét kielégíteni, akkor természetesen rangsorolni kell országosan is, üzemi méretekben is. Nem tudunk egész rétegek helyzetén egyidejűleg javítani, tehát nagyabb szerepet kell kapnia az egyéni elbírálásnak a .bérek és jövedelmek elosztásában, a végzett munka alapján. Ma már 'bevonult gyakorlatunkba az árak rendszeres emelkedése. Ez nekünk, szakszervezeteknek eddig és most is külön gondot jelent. Volt idő, amikor az volt a véleményünk, hogy szocialista viszonyok között az árakat nem szabad emelni. Ez az álláspont — ma már látjuk — tarthatatlan. Az életnek megvan a maga realitása. Nekünk is tudomásul kellett venni azt, hogy az árak nálunk sem maradhatnak mozdulatlanok a termelési költségek növekedése miatt. Ez, jól tudjuk, gpndot okoz. Például olyan gondot, hogy az árak emelkedése az átlagnál súlyosabban érint egyes dolgozó rétegeket, családokat és egyéneket. Mit lehet tenni? Az árak stabilitásához visszatérni nem lehet. Ezt hosszú távon is tudomásul kell venni és számolni kell vele az életszínvonal-politikában mint tényezővel. Ezért úgy véljük, a kormánnyal együtt nagyon gondosan kell arra ügyelnünk, hogy az áremelkedések ne okozzanak nehézséget életszínvonal- politikánk megvalósításában. Az állami szervek minden ár- intézkedés indokoltságát, szükségességét és hatását sokszorosan mérlegeljék, azaz „százszor mérjünk, mielőtt egyszer döntünk". Ez arra is kötelezi az állami szerveket, hogy mielőtt döntenek az árak emelkedéséről, gondosan elemezzék a termelési költségek alakulását, növekedésük indokoltságát, mert ez befolyásolja a fogyasztói árakat. Ugyanakkor tovább kell szigorítani az állami szervek árellenőrző tevékenységét, meg kell akadályozni a visszaéléseket, a nemtörődömséget, a hanyag munkát. Ehhez szükségesélemezni',“ högf a dolgozó emberek jövedelmét mi'lyén kiádásök1 ntflyérráráhybári' terhelik. A szakszervezetek számára úgy tűnik például, hogy a lakásfenntartás terhei hazánkban a jövedelmekhez mérten magasak. A kiadások gondos elemzése szükséges életszínvonal-politikánk pontosabb, részletesebb körvonalazásához. Ez lehetőségeit adna az életszínvonal összetevőinek egymáshoz viszonyított harmonikusabb alakításához. A szakszervezetek belső mozgalmi életének javítása A következő években a szak- szervezetek belső mozgalmi életét is tovább kell javítani. Hogy ez így legyen, ebben néhány kérdésnek különleges jelentősége van. Belső munkánk fejlesztésének a szükségességét már huzamosabb idő óta érezzük. A szakszervezetek is több mint húsz éve konszolidált viszonyok között végzik munkájukat. Ez önmagában jó dolog. De a konszolidált viszonyok között mindig megvan a veszélye annak, hogy munkamódszerünk formálissá válik, és feladatainkat rutinból végezzük. Megvan a veszélye annak is, hogy tevékenységünk nem a feladatok megoldásira, vagy csak a feladatok megoldására, hanem az eljárásokra és a szokások megtartására Irányul. A szakszervezeti munka nagyobb fokú társadalmasítására van szükség. Ehhez jól kidolgozott elképzelések, valamint hatékony és áttekinthető információ- rendszer kell. És természetesen kis létszámú, de magasan képzett apparátus. Kevesebb papirosmunka és olyan szervezeti demokrácia, ahol a tisztségviselők látják, hogy munkájukra, véleményükre és tapasztalataikra valóban szükség van. Most a bizalmiak, főbizalmiak és helyetteseik adják aktíváink többségét, mintegy 70 százalékát. A szakszervezeti mozgalom csak akkor képes hivatásának megfelelni, ha tevékenységét át- meg átszövi a dolgozókkal, a tömegekkel kialakított és ébren tartott állandó kapcsolat. A bizalmiak mozgalmunk első számú aktivistái. Felelős politikai tényezők. Joggal érdemelték ki és élvezik dolgozótársaik megbecsülését, bizalmát. Valamennyi szakszervezeti tisztségviselő közül 5k ismerik legmélyebben, legalaposabban a munkahelyi viszonyokat, a helyi feladatokat és dolgozótársaikat is, hiszen közöttük élnek, velük együtt dolgoznak. Tovább növekszik a Vállalatok önállósága, de a szakszervezeti szervek önállósága is abban, hogy a vállalati döntésekben, a döntések végrehajtásának ellenőrzésében részt vegyenek. Ehhez ag üzemi szervezeteknek sokoldafű támogatást kell kapniuk a szak- szervezeti mozgalom vezetésétől. Azon leszünk, hogy minél hamarabb megtaláljuk azokat a cél* szerű szervezeti formákat, módszereket, amelyekkel az új körűig, mények között segíteni tudjuk az ipar tevékenységét. Részvétel a nemzetközi mozgalomban Ezután Gáspár Sándor résziért tesen szólt arról, hogy a magyar szakszervezetek hogyan vesznek, részt a nemzetközi szakázervezetr mozgalomban, majd így folytatta: Napjainkban nagy érdeklődés’ kíséri a sajnálatos lengyelországi eseményeket. Hogy ott mi történt^ azt mindannyian tudjuk. Az esé- mények indítékainak föltárása és' elemzése nem a mi feladatunk.' A magyar szakszervezetek szol!-' dárisak a szocialista Lengyelor* szággal, a lengyel dolgozókkal:' Reméljük és hisszük, hogy a szocializmus vívmányait Lengyelor-’ szágban a párt, a kormány, a* szakszervezetek, a dolgozók meg tudják védeni, és megtalálják a kibontakozáshoz vezető utat. Mélyen hisszük azt is, hogy ugyanakkor levonják a tanulságokat azokból a hibás , módszerekből, amelyek ezt a helyzetet előidéz-- ték, lesz energiájuk a hibák meg-r- szüntetéséhez, a szocialista építőmunka folytatásához. Lesz erejük- szembeszállni minden olyan szándékkal, amely a szocialista rend-i szer ellen irányul. Hazánk és a szakszer vezetek ■ életében egyaránt jelentős idő-'> szakot zárunk. Az elmúlt öt esztendőben tovább növekedtek eredményeink. Üjabb lépéseket tét-, tünk előre. Ugyanakkor gondokban sem volt szűkmarkú ez az időszak. De mindezzel együtt ér-, demes szétnéznünk az országban? Van mit látnunk, tapasztalnunk? Látjuk, hogyan épült Hazánk', gyarapodott népünk. Gazdagabbak, érettebbek lettünk. Ugyan-, akkor nehézségek is jelentkeztek az. energiaválság, ,a jnegrizetközi' piac és sok egyéb tériyéző hata-1 sákértt. Ezek saját gyöngeségeitrf?^1, re, de erőinkre is rámutattak. Arra, hogy van tudás, van képesség és akarat népünkben, hogy1' úrrá legyünk gondjainkon. Célunk változatlan: a szocializmus építése! Olyan élet megteremtésén munkálkodunk, amelyért a munkásmozgalom és a magyar nép legjobbjai a múltban is 1 és ma is küzdöttek. Jelentők " eredményekeit értünk el — ezeket kell és érdemes megőrizni, megvédeni és tovább gyarapítani.,Társadalmunk a munka társadalma. Igazságosabb minden eddigi társadalomnál. Ezt a. társa;; dalmi rendszert mi hoztuk létrg.i Közös küzdelmeink, közös törek-, véseink testesülnek meg mindabban, amit elértünk és amire busz- t kék vagyunk. Ez ad nekünk jogg got arra is, hogy elégedetlenksd-, jünk azzal, amit még nem oldot-. tunk meg. Kongresszusunk méltó, fórum arra, hogy reálisan értékelje az elmúlt években végzett munkánkat, és megszabja a ; toy, vábbi fejlődés tennivalóit. • Gáspár Sándor nagy tapssal foiri' gadott beszéde után az elnök be-1 jelentette, hogy a Számvizsgáló'' Bizottság nem kíván szóbeli ki-', egészítést fűzni a bizottság korábban kiküldött írásos jelentéséhez. A szakszervezetek Számvizsgáló' Bizottságának írásos jelentése' megállapítja, hogy a SZOT és szerveinek gazdálkodása a két kongresszus között megfelelt a- XXIII. kongresszus határozatai-" nak és alapszabályának. A meg-, növekedett pénzösszegek a tagság- érdekeit, a szakszervezeti feladat' tok megvalósítását szolgálták. A? gazdálkodás javult, fejlődött azr ügyviteli munka, erősödött á-' pénzügyi fegyelem. * Az élnök javaslatára a kongresszus úgy döntött, hogy a Szak-' szervezetek Országos Tanácsa é's. a Számvizsgáló Bizottság jelentését, továbbá a határozattervezetet,, valamint a szakszervezetek alap-^ szabályának módosítására előtere jesztett javaslatot együttesen vi-f tatja meg. A kongresszus első napján hu-t szonhatan szólaltak lel, köztük Ibrahim Zakaria, a Szakszervezeti, Világszövetség megbízott főtitká-. ra, Alekszej Ivanovics Sibajev, ,a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke, Trethon Fe-’ renc munkaügyi miniszter, Roberto Priéto, a Latin-Amerikai Dől-, gozók Szakszervezetei Állandó, Egységkongresszusa végrehajtó bi-’ zottságának titkára és Blaise Ro- ber, a Munka Világszövetségének képviselője. A magyar szakszervezetek XXIV. kongresszusa ma délelőtt' folytatja munkáját. (MTI) tó j Megkezdte munkáját a magyar szakszervezetek XXIV. kongresszusa
