Petőfi Népe, 1980. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-04 / 259. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BÄCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXV. évf. 259. szám Ára: 1,20 Ft 1980. november 4. kedd A politikai könyvnapok országos megnyitója Debrecenben Hétfőn délután Debrecenben, a Kölcsey Ferenc Művelődési Köz­pontban tartották meg az idei po­litikai könyvnapok országos meg­nyitóját. Az ünnepi eseményen részt vett Kállai Gyula, a Haza­fias Népfront Országos Tanácsá­nak elnöke, ott voltak a kiadó, és terjesztő vállalatok vezetői, a po­litikai könyvek terjesztését végző aktivisták. Siküla György, az MSZMP Haj- dú-Bihar megyei Bizottságának el­ső titkára megnyitó beszédében szólt a politikai irodalom jelentő­ségéről, a politikai könyvek irán­ti igényről, s a szocialista tudat és közvélemény formálásában be­töltött felbecsülhetetlen szerepük­ről. Az idei politikai könyvnapokra a Kossuth Könyvkiadó 21 művet jelentetett meg több mint 600 ezer példányban. Az országos megnyitóhoz kap­csolódott a művelődési központ­ban megnyílt könyvkiállítás, ame­lyen mintegy 800 köhyvet mutat­nak be, közöttük az idei újdonsá­gokat. (MTI) | Megválasztották a tisztségviselőket a szakszervezeti kongresszusok Vasárnap ismét három szakszer­vezet képviselői: a ruházatipari dolgozók, a közalkalmazottak és a kereskedelmi, pénzügyi és vendég­látóiban dolgozók fejezték be kongresszusukat. A Ruházatipari Dolgozók Szak- szervezetének' kongresszusán el­hangzott több mint 30 hozzászó­lás elismerően szólt a szákszer­vezeti munkáról. Hangsúlyozták azonban, hogy a bizalmi testüle­tek ma még nem mindenütt élnek megnövekedett hatáskörükkel. Ahhoz, hogy az ágazat a jövőben a magasabb követelményeknek is eleget tehessen, a szakszervezeti aktivistáknak a politikai és gaz­dasági vezetők felelősségteljes partnereivé kell válniuk a felada­tok megjelölésével és végrehajtá­sában egyaránt. Többen szóvá- tették az alap- és kellékanyag-el­látás akadozását, a belső tervezé­si, irányítási rendszer hiányossá­gait. Ezzel összefüggésben a dol­gozók véleményét képviselve el­mondották: a vezetőktől, a ter­melés irányítóitól is olyan mun­kát várnak, mintha az ő idejüket intézkedéseik hatékonyságát is percekben, másodpercekben mér­nék. A javaslatok között szere­pelt, hogy a szakszervezetek or­szágos kongresszusa vitassa meg a gyermekintézmény-hálózat bő­vítésének lehetőségeit, foglalkoz­zon a fiatalok lakáshelyzetével, a munkakörülmények további javí­tásával és a műszaki fejlődést se­gítő újítómozgalom gondjaival. A Ruházatipari Dolgozók Szak- szervezetének XXVI. kongresszu­sa a tisztségviselők megválasztá­sával fejezte be munkáját. A szakszervezet elnökévé Tóth Ti- bornét, főtitkárává Czerván Már- tonnét választották meg. * A Közalkalmazottak Szakszer­vezetének IX. kongresszusán részt vett és felszólalt Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a KB titkára. Mint megállapította, az előterjesztett beszámoló tárgyilagosan tükrözi, hogy mi foglalkoztatja a közalkal­mazottakat, számot adott az ered­ményekről, s nem kendőzi el a fonákságokat sem, egyszersmind utat mutat a tennivalókhoz, ki­jelöli a feladatokat. A Közalkalmazottak Szakszer­vezetének tevékenysége szorosan kötődik az államszervezethez, a köztisztviselők munkájához — mutatott rá. — Szocialista állam- szervezetünk jól betölti hivatását; és jó eszköz a munkásosztály ke­zében a fejlett szocialista társa­dalom építéséhez. A vitában többen hangoztatták, hogy a közalkalmazottak életvi­szonyait csak oly módon lehet javítani, ha javul az ország gaz­dasági helyzete, fejlődik az ál­lam és az állami szervek gazda­sági szervező szerepe, a tudomá­nyos eredmények mielőbb terme­lő erővé válnak. Mindez a Közal­kalmazottak Szakszervezete elé is nagyobb feladatokat állít. A határozathozatal után került sor a tisztújításra. A Közalkalma­(Folytatás a Z. oldalon.) KÉSZENLÉTBEN ÁLLNAK A GÉPEK Megyeszerte esett a hó Ebben az esztendőben nagyon korán, november 1-én köszöntött be a tél. Vasárnap éjszaka az egész megyében havazott, s hétfő reggelre fehér bundába öltözött a táj. A hirtelen beköszöntött havázás némileg akadályozta a közúti közlekedést is, ugyanis hétfőn, a hajnali órákban síkosság volt tapasztalható. A KPM Közúti Igazgatósága készen áll a síkos­ság elleni védekezésre, ugyanis az őrjáratos útvo­nalak szórására 32 sószóró gépkocsi bevethető. Amennyiben az időjárásban lényeges változás áll be — lehűl az idő— a sószórást megkezdik. Az ehhez szükséges 5100 tonna só beérkezett az üzemegysé­gekhez. A homokszóró szolgálatot 15 tehergépko­csi látja el, s a kanyarokban, kereszteződésekben ezzel védekeznek. A megyében leesett hó az útbur­kolatokon elolvadt. A nedves, hajnalban jeges útburkolat rendkívül veszélyes. A megyei rendőr-főkapitányság közle­kedési alosztálya ezért arra hívja fel a figyelmet, hogy a gépjárművezetők óvatosan, a megszokott­nál lassabban közlekedjenek, elkerülve ezzel a baleseteket. • Novemberi tél. (Pásztor Zoltán felvétele) TERMESZTÉSI SZERZŐDÉS A CUKORIPARBA Meggyorsult a betakarítás • Egyre kevesebb a szednlvaló a kisszállás! Bácska Tsz-ben. A téliesre fordult időjárás miatt nehezebb körülmények között szedik és szállítják az őszi ter­ményt Bács-Kiskun gazdaságai. A kölcsönös segítségnyújtás meg­sokszorozza a teljesítményt. A bácsbokodi Aranykalász Tsz fran­cia gyártmányú gépsora a bokodi határban már ellátta a felada­tát, most a közeli garai Vörös Csillag Tsz cukorrépaföldjén dol­gozik. Tiszakécskén a Béke és Szabadság Tsz a helyi Tiszagyön- gye Termelőszövetkezetet támo­gatja a répaszedésben. Izsákon befejeződött a cukornyersanyag betakarítása, Kisszálláson is ha­marosan véget ér ez a munka. Ha a jelenleginél erőteljesebb le­hűlés nem következik be, akkor Bács-Kiskun 4300 hektáros vetés- területéről november 22-ig mind betakarítják és elszállítják a ter­mést. A megye gazdaságai a leg­utóbbi évtizedben, a körülmé­nyekhez képest jól gépesítették az ágazatot, s a jelentősebb répater- mcsztők a cukornövény mellék- termékének a legjobb hasznosítá­sára is találtak megoldást. Bács- bckod, Bácsborsód, Hairta. Felső- szentiván, Tiszakécske, Kisszállás. Gara szövetkezetei a nagyüzemi állattartás tömegtakarmány-szük- ségletét fedezik vele részben vagy egészben. A feldolgozó üzemek megkezd­ték a következő évi termeltetési és értékesítési szerződés kötését. A Mátravidéki Cukorgyárak hat­vani és selypi üzemének körzeté­ben ez ideig 3 ezer hektár répára szerződtek a szövetkezetek. Elismerésre méltó anyagi be­fektetéssel és igyekezettel fejlesz­ti az ágzatot a Bácska és a Duna mellék számos nagyüzeme. A ta- taháza-mátételki Petőfi Tsz 400, a garai Vörös Csillag, a tassi Dó­zsa, a felsőszentiváni szövetkezet 300—300 hektár cukonrépa ter­mesztését vállalta 1981-re. A har- tai Lenin és az Erdei Ferenc Tsz együttesen 550 hektárra szerző­dött. Bácsbokodon 280, Kisszállá­son 200 hektár lesz a jövő eszten­dei répavetés területe. Több állami gazdaság ezzel szemben — a szakosodás ürügyén — abba akarja hagyni a répa ter­mesztését, holott számottevő mennyiségű cukrot használ fel. Az üzem és a népgazdaság érdeke az, hogy azok a nagy termelési kul­túrájú, műszakilag is jól felké­szült gazdaságok, amelyeknek a talajadottsága kiválóan alkalmas a répa termesztésére, fenntartsák, sőt fejlesszék ezt az ágazatot. Az állam igen jelentős anyagi befektetéssel, korszerű, nagy tel­jesítményű gépsorokat vásárol, amelyeket kedvezményesen sze­rezhetnek majd be a répatermesz­tők. Ily módon felújíthatják az elhasználódott, s az elavult gépei­ket. Jól fizető növénynek ígérke­zik a jövőben is a cukorrépa, amelynek végtermékét kedvező körülmények között lehet értéke­síteni minden piacon. Érdemes ezt a lehetőséget kiaknázni, és a nagy hagyományú répatermesztő körzetekben az ágazatot felka­rolni. K. A. Október 15-ével kezdődött me­gyénkben a Hazafias Népfront új- jáválasztási gyűléseinek sora. Ed­dig 74 helyen tartották meg eze­ket, a következő megoszlásban: zömük — 39 — városkörzeti és külterületi, illetve község-külte­rületi (tanyai) gyűlés volt, de már 5 községi falugyűlésre is sor ke­rült. Ez utóbbiak — szám szerint még 101 —, valamint a városi népfront-küldöttértekezletek no­vember hónapban zajlanak. A részletezésből kitűnik, hogy az újjáválasztási gyűlések dan­dárja ezután következik. Jóllehet teihát, hogy az eddigi gyűlések tartalmi elemzésére, alapos érté­kelésére még objektíve nem le­hetett mód, néhány általánosít­ható következtetés már az első „ütem” tapasztalatai alapján is levonható. Lássunk ezekből néhányat, amelyet a népfront megyei bizott­ságának munkatársai részint a személyes részvétel során, részint az elsőkként befutott jelentések­ből állapítottak meg. Az elvégzett munkáról, a moz­galom közéleti szerepéről, a to­vábbi feladatokról, a választott, testület tevékenységéről számot adó beszámolók általában jól tükrözik az elvégzett munkát. A tényekre-szorítkoznak, mellőzik a keveset mondó, elvieskedő szóla­mokat. Többségükben tájékoztat­ják a lakosságot arról, hogy a ta­valyi falugyűléseken elhangzott javaslatokra, felvetésekre, észre­vételekre milyen intézkedések tör­téntek, illetve mi — miért ma­radt el. Ahol ezt következetesen teljesítették, az . állampolgárok méltó reagálása sem hiányzott; megköszönték, hogy szavuknak foganatja volt, s ahogy megfogal­mazták, „érdemes volt eljönni, és szót kérni — a falugyűlésen”. A helyi tanács képviseletében megjelent személy — eddigi tá­jékozottsága szerint — ismertette a VI. ötéves terv ottani céljait, s annak elérésében a népfrontbi­zottság és a lakosság elvárható tennivalóit. A társadalmimunka- felajánlások ezúttal se maradnak el, s a „hagyományos” területek­re — út-, járdaépítés, gyermekin­tézmények, környezetvédelem stb. — terjednek ki1 elsősorban. Ami pedig a hozzászólásokat illeti, számszerűségükben sincs hiányolni való, de még fontosabb megfigyelés, hogy minőségük mu­tat előrelépést a régebbiekhez ké­pest. Tárgyakat tekintve most is széles skálát fognak át — kister­meléstől, közlekedéstől kezdve egészségügyi, szolgáltatási kérdé­seken át művelődéspolitikáig — de — ha szabad így mondani — nem szűkülnek le „ellátási” gon­dokra. Erősödött a kritikai hang a közéleti tevékenységet érintő észrevételekben. Ahol például a helyi tanács csak buzdít társadal- mimunka-felajánlásokra, de azok teljesítéséhez a maga részéről csak tessék-lássák teremti meg a kért feltételeket, nem féltek a fel­szólalók ilyen éles bírálattól sem: „Ne a lakosság körében firtassák a közömbösséget, hanem nézze­nek körül a maguk portáján.” Intéztek kérést a jelenlevő ta­nácstagokhoz is: vegyenek részt rendszeresebben különböző fóru­mokon, ahol választóik is ott vannak, s hallassák szavukat. Hogy még jobban megismerjék őket, és így szerzett ismereteik birtokában még jobban tudják közvetíteni a lakosság kívánsága­it, és tevékenykedjenek képvise­letében. Másfelől a tanácstagok is kife­jezték olyan kívánságukat, hogy ne csak ciklusonként, hanem idő­közben is informálják őket a népfrontbizottság egy-egy idő­szakban végzett munkájáról. Mint mondottuk, városkörzeti, -külterületi és község-külterületi újjáválasztó gyűléseket tartottak eddig, azaz a falugyűlések, váro­si küldöttértekezletek most van­nak soron. Annyi azonban már az eddigi fórumokon is lemérhe­tő volt, hogy például a megye- székhelyen a tanács kapcsolata nem olyan közvetlen a körzetek lakosságával, mint ahogy az elvár­ható. Pedig ahol ez olyan eleve­nen él, mint mondjuk Kiskunfél­egyházán, ennek már a körzeti újjáválasztási gyűlésen is gyü­mölcsöző hatása van. Itt például ezeket a fórumokat is kihasznál­ták arra, hogy véleményt kérje­nek a lakosságtól olyan, jó ideje vajúdó probléma megoldásához, mint a tisztasági fürdőé. Alterna­tív elképzeléseket, tehát megol­dási változatot ismertettek a je­lenlevőkkel, és még ott megvitat­ták, ki — melyiket tartja jobbnak, és miért. T. I. „Egyetlen nép, egyetlen sze­mély sem képes egyedül meg­akadályozni a háborút, csak valamennyi nemzet minden népének közös akciója tudja elérni ezt a célt”. Frédéric Joliot-Curie mond­ta e szavakat a béke híveinek párizsi világkongresszusán né­hány hónappal az észak-atlanti szövetség, a NATO megalaku­lása után. Nagy árat fizettek a világ népei azért a békéért, amelynek megőrzése, megóvá­sa egy emberöltő alatt száz­milliók legszentebb ügye lett: könnyeket, vért, emberélete­ket, lerombolt gyárakat, szét­dúlt otthonokat. A magyar nép az elsők kö­zött csatlakozott a párizsi bé­ke-világkongresszus felhívásá­hoz: képviselői 1950. novem­ber 4-én, a 11. magyar béfce- kongresszuson hitet tettek a népek barátsága, a vitás kér­dések tárgyalások útján törté­nő rendezése mellett: megala­kították az Országos Béketaná­csot. Három évtizede e testület tolmácsolja névünk békevá- ptiát a nemzetközi békemozga­lom, s a politikai élet különbö­ző fórumain. Három évtizede, amikor nem sokkal a miénk után a II. béke -világkongresszus is összeült, fegyverek dörög­tek a Távol-Keleten: Észak- Korea népe küzdött szabadsá­gáért, függetlenségéért, demok­ratikus fejlődésének lehetősé­géért az amerikai intervenció- sok és dél-koreai cinkosaik el­len. Sajnos, nem ez volt az egyetlen háború a népeket pusztító nagy világégés óta! Talán nem is telt el egyetlen nap sem anélkül, hogy valahol a világban ne robbantak volna gránátok, ne kerepeltek volna géppuskák. Am abban, hogy a helyi háborúk nem terjedtek tovább, hogy a közel-keleti tűzfészek nem lobb ontotta lángra az egész világot, a szo­cialista országok politikája, magatartása mellett nagy sze­repe volt a nemzetközi beke­ni ozgálomnak. Hatalmas utat tett meg az emberiség e 30 év alatt! A világ erőviszonyai 1950 óta nemcsak megváltoztak, de a szocializmus, a haladás, a bé­ke híveinek javára módosul­tak: a szocialista közösség or­szágai politikailag-katonailag megerősödve, mind nagyobb szerepet játsszanak a történel­mi folyamatok irányának és tartalmának meghatározásá­ban; a gyarmati rendszer szét­hullását követően Afrika és Ázsia népei is az önálló fejlő­dés útjára léptek, a tudomány soha nem látott ütemű fejlő­dése új távlatokat nyitott az. emberiség előtt, a távolságok összezsugorodtak, az átlagos életkor meghosszabbodott, s a természet újabb erőit állították az ember szolgálatába. Ám amíg a tudomány leg­jobbjai a pusztító kórokkal, a rákkal, az éhínséggel vették fel a küzdelmet, addig mások újabb és újabb szörnyű fegy­vereket találtak fel az ellen­fél, a más hitet vallók, a más­fajta eszmékért élők fenyege­tésére, elpusztítására. A béke híveinek .felelőssége ma na­gyobb, mint valaha. Az enyhü­lés folyamatának feltartózta­tása, a hidegháború parazsá­nak újjáélesztése, a tőkés ér­dekek agresszív védelme, a vi­lág csendőrének szerepére irá­nyuló amerikai törekvések új­raéledése ismét reális veszélyt jelent. E veszély ellen küzdeni — utódainkért is vállalt — leg­fontosabb kötelességünk. Ny. É. _ A

Next

/
Oldalképek
Tartalom